Fejezet
1 I | De egyebem is maradt - szólt közbe a fiú bátor tekintettel. -
2 I | vagyok-e én mellette? - szólt közbe délcegen a fiatal
3 I | hozzáfogunk a kivitelhez - szólt az odaliszk, intve hölgyeinek,
4 I | veté utána sietve.~- Jó - szólt Katalin az eunuchokhoz fordulva -,
5 I | nem álmodtam asszonyom - szólt a török -, mert ijedtemben
6 I | Igazságod van, asszonyom - szólt az oláh megnyugtatva. -
7 II | tekingettek.~- No, gyermekek, - szólt az oláh kalauz -, most aztán
8 II | Későn érkeztetek vele - szólt az ember lecsüggesztett
9 II | azt megfordítsa rajtad - szólt szilárdul a delnő -; s ha
10 II | hallani akarom azt, apám! - szólt a fiú fenndobogó szívvel,
11 II | És e becsületes ember - szólt Károly, mintha folytatni
12 II | imádkozom.~- Nem, nem - szólt a fiú -, mi elmegyünk a
13 III | akartalak kikerülni.~- Igen? - szólt a derék úr. (Vajon ki lehetett
14 III | ember vagy, seraskier - szólt a delnő, alig türtőztetve
15 III | No de, kedves szomszéd - szólt Katalin, odaülve a seraskier
16 IV | alássan, leszek én asztal - szólt Pozsgai készséggel, négykézlábra
17 V | olvassa fel.~- Kérem alássan - szólt közbe Kozár. - Salamon diáknál
18 V | Meglátja? No kiteszem hát én - szólt felgyűrve dolmánya ujjait
19 V | adománylevél a kezemben - szólt Kapornaki, s felállva egy
20 VI | hiányzott.~- Mit csináljunk? - szólt Teleki. - Azt kell tennünk,
21 VI | kegyelmed, Paskó uram! - szólt közbe Teleki, megveregetve
22 VI | uram, ha én meghalok; - szólt Paskó, különösen mosolyogva.~-
23 VI | nekem, kegyelmes uram; - szólt mentegetőzve Paskó; - inkább
24 VI | nem fogsz velem jöhetni? - szólt kérlelő, bánatos hangon
25 VI | ronda utcáinak illatát - szólt türelmetlenül a nő -, szórakozásnak
26 VI | van, jól, édes lelkem: - szólt Paskó szelíden. - Hisz én
27 VI | Lelkem, édes szívem - szólt Paskó, s a könny csaknem
28 VII | a felbontott levél így szólt:~„Érdemes - (ez - meg amaz:)~
29 VII | zsinórjait.~„Kedves anyám! - szólt a levél. - Csatát veszíténk,
30 VII | kertében sétál.~- Van nekem - szólt határozottan Boór Ádám fia. -
31 VII | neked a feleségemmel? - szólt Kucsuk idegenül.~- Őt is
32 VII | evett, nem ivott és nem szólt; csak nézte komoly arccal
33 VII | Most már láthatsz: - szólt Kucsuk, előmutatva a fermánt.~-
34 VII | Tedd le azt a fokost öreg - szólt közbe Paskó csitítva, s
35 VII | tallérra.~- Így ám, fiam, - szólt az öreg. - Ez meglévén; -
36 VIII| Szegény, szegény férjem... - szólt Berta, szép sima kezeivel
37 VIII| megtetszettek.~- Édesem, - szólt Paskó, ki lelkének azon
38 VIII| ajkpittyesztéssel.~- Úgy van, - szólt szárazon Paskó, s azzal
39 VIII| felhagyva.~- Elülök én akárhol - szólt jámborul János, s mindenki
40 VIII| Paskó Kristóf uram... - szólt Naláczi.~A megszólított
41 VIII| Kend mehet Isten hírével - szólt hozzá Naláczi. - Kend nincs
42 IX | belemenjen.~- Az csak az Isten - szólt rebegve -; aki mindeneket
43 IX | Uraim, méltóságtok! - szólt Paskó mindig bátrabb hangon.
44 IX | tanú kegyelmed ellen... - szólt reszketeg hangon Teleki.11~
45 IX | nem tartoznak.~- Kérem - szólt Teleki, Sárpatakyhoz fordulva. -
46 IX | alássan, méltóságos uram - szólt az öreg -, kegyelmedről
47 IX | kérek, méltóságos uraim - szólt Berta -, hogy eltávozhassam.~-
48 IX | Maradjon kegyelmed; - szólt ekkor Béldi Pál felállva; -
49 IX | kastélyába fog visszatérni - szólt Apafi -, s abban egy évig
50 X | testvéröccsét.~- Biz öcsém - szólt János gazda, meggondolva,
51 X | Mármost próbáljunk mást is - szólt ekkor János, felkelve helyéről,
52 X | Egyet mondok, bátya - szólt erre, látva, hogy János
53 X | Hallgattak már, egy szót sem szólt egyik is. Többé titkot nem
54 X | öccsének nézték.)~- A kardot? - szólt csodálkozva János. Bizonyára
55 X | nézi; de János minderre nem szólt egyebet, mint azt, hogy: „
56 XI | még reá.~- Láthatod uram - szólt közbe Pozsgai -, hogy ezek
57 XI | magam.~- Ez nem elég! - szólt közbe Sárpataky, az ítélőmester,
|