Fejezet
1 I | hordok~Apámnak ágyába,~Hímes szép virágot~Anyám sírja fölé.~
2 I | szeméből két könny esett szép keblére.~- Elhajtsuk ez
3 I | Fecske, gólya, hattyú,~Szép hazája felé.~„De fecske
4 I | göndör gesztenyeszín haj fedé szép, domború homlokát, s halvány
5 I | énekelni, azonnal, tudunk igen szép dalokat.~Katalin odavoná
6 I | s végigsimogatva annak szép szőke haját, résztvevőleg
7 I | ott kastélyunk, majd oly szép, mint a kegyelmedé - folytatá
8 I | hallod-e? Koldulni nem szép, ahhoz nem is értünk, hanem
9 I | kértük őket, - ti kedves, szép állatocskák, ne bántsatok
10 I | egészíté ki hévvel a fiú.~- Szép fehér kezei voltak...~-
11 I | emez.~- Szelíd arca volt, szép szőke bajusza és kék szemei,
12 I | sürgeté a nő -; az idő szép, és még elég világos, az
13 II | apjára többé. Azokhoz a szép szemekhez, ama szelíd, mosolygó
14 II | híttak segítségül, elhulott a szép nemes had, s aki élve maradt,
15 III | kevélynek látszik, hanem az szép, hogy oly sűrű szemöldöke
16 III | van, az ritkaság és nagyon szép a fehérszemélynél. No, hát
17 III | az electricus cirógatás a szép asszony kezeitől, vagy tán
18 IV | Kapornaki Demeter uram, kinek szép nagy erdősége volt a gyergyói
19 IV | ment Gyergyószékbe.~Ott sok szép nemes uraság volt összegyülekezve,
20 V | A Szamos völgyének egyik szép kies lapályán feküdt illyefalvi
21 V | egész épületet; „e bizony szép ház, - mondogatják egymásnak -
22 V | győztesnek, ki az ablakból sok szép válogatott titulust kiálta
23 V | ellenfelének.~Pozsgai ezalatt szép csendesen beszólítá a terembe
24 V | alattvalóit, s csak várta szép csendesen, hogy a két úr
25 V | Salamon diák.~Salamon diák szép legény volt, kivált most,
26 V | dolmánya zsebéből egy olyan szép papirost, s felemelvén ráüte
27 V | tréfáltak, köveket és mindenféle szép szót küldözve utánuk.~Kozár
28 V | lehet, elpusztítsa azon. A szép fenyűerdőt a ház mögött
29 VI | félesztendeje, elvett egy szép özvegyasszonyt; nem ment
30 VI | nem küldöm.~Paskó felemelé szép, becsületes arcát, s mosolyogva
31 VI | eltávozott.~~Félév előtt szép özvegyasszonyt vett nőül
32 VI | szelíd, esengő kék szemeivel, szép metszésű ajkai, alásimuló
33 VI | Paskó nejéhez fordulva.~A szép Berta asszony elébb meggondolja
34 VII | s onnan hallgatja majd a szép zenét, melyet a ház tetején
35 VII | vörös volt a bortól és a szép hölgyek látásától.~- Mit
36 VII | találjon elragadni.~János szép óvatosan levonta a kenyeret
37 VII | gondolt azután, mint fog a szép fiatal nő kedvesen, kedélyesen
38 VII | szólalt mellette: „bizony szép idő van ma.”~Mintha tudná
39 VII | vele az öreg, ha valami szép természetes úton-módon megszabadult
40 VII | kopik a házból.~- No, ez szép lesz - dörmögé magában János,
41 VII | beszél, mint az ember.~- Szép madár, aki a falubeli lyányokat
42 VIII| neki kezet.~A boldog férj, szép nejét átölelve, termeibe
43 VIII| szemeibe. Sohasem volt olyan szép, mint most.~- Szólj és ne
44 VIII| férjem... - szólt Berta, szép sima kezeivel hízelgően
45 VIII| gazda után, azalatt ő egy szép marsot dobolt el a cintányérján
46 VIII| magára mutatott, és mondta szép csendesen: „Magam la”.~Erre
47 VIII| felemelé méltóságteljesen szép, nemes arcát, s meg nem
48 IX | szederjes foltok ültek; ajkai szép metszését úgy eltorzítá
49 X | faluban mulatott.~Ezt a szép tanyát választá János gazda
50 X | kard lógott.~- Ejnye be szép kardja van kendnek, János
51 XI | őt meggyilkolnotok? Azt a szép gyöngéd keblet azzal a hideg
|