Fejezet
1 I | tréfából a víz alá buktatott. Katalin nem látja, nem hallja őket,
2 I | melódiája kezdett el hangzani.~Katalin fölrezzent az ismerős dallam
3 I | kik ott énekelnek? - kérdé Katalin hölgyeitől.~- Csavargó énekesek,
4 I | Mind gyászruha rajta.”~Katalin szeméből két könny esett
5 I | elém e dalosokat - monda Katalin, s a hölgyek nemsokára két
6 I | Jertek közelebb - inte Katalin - üljetek ide lábaimhoz -
7 I | tudunk igen szép dalokat.~Katalin odavoná magához a gyermeket,
8 I | és tudnivágytól érdekelve Katalin.~- Hát, elébb kimentünk
9 I | akkor kiváltjuk rajta.~Katalin elragadtatva szorítá magához
10 I | ehhez nem nyúlunk soha.~Katalin remegve tartá a gyermek
11 I | rosszabb lenne-e, mint ők?~Katalin mindig közelebb kezdé vonni
12 I | két gyermek sírva borult Katalin elé, kezeit szorítva ajkaikhoz.~-
13 I | asszonyom, fekete kenyeret.~Katalin csodálkozva kérdé, miért?~-
14 I | nem volt arcán? - kérdé Katalin.~- De igen - felelt a fiú -;
15 I | utána sietve.~- Jó - szólt Katalin az eunuchokhoz fordulva -,
16 I | Néhány nap múlt el, mialatt Katalin mindennek bővében tartá
17 I | kérlelés, sem vigasztalás.~Katalin látva, hogy vissza nem tarthatja
18 I | vízen túli táj felől, azt Katalin érett meggyőződésből hitte:
19 I | anyja van.~Még aznap este Katalin egész kíséretével útnak
20 I | riadt rá odafordulva Katalin. - Mit hazudozol annyit.~-
21 I | száját, hogy ne beszéljenek.~Katalin elkacagta magát.~- No itt
22 I | Barátom! - kiálta rá Katalin - csak nem tettél magadban
23 I | szót nem mondtam igazat!~Katalin bosszúsan ráncolá össze
24 II | pillanatban ijedten kapott az oláh Katalin lovának zablájához, csaknem
25 II | karaván holttá bűvölve állt; - Katalin paripája horkolva ágaskodott,
26 II | le az öszvérről, s csak Katalin védő karjai tarták fel.~-
27 II | hiszesz, szállj le hozzánk!~Katalin egyedül mert megállani a
28 II | megszabadítunk.~Az ember odaborult Katalin kezére, s csókjaival halmozá
29 II | ami itt homlokomon van...~Katalin nem tudta magát megtartóztatni
30 II | elválaszthatatlanul, amint látod. 5~Katalin elsápadt az iszonyat miatt.
31 II | mikhez íme hasonlatos vagyok.~Katalin alig bírt magához térni
32 II | mondani:~- Az leszek én!~Katalin megszorítá Boór Ádám kezét.~-
33 II | gyermekeit, s azzal megrázva Katalin férfiasan nyújtott jobbját,
34 II | ismét felment a sziklaköbre.~Katalin inte kísérőinek, hogy menjenek
35 III| mogyorót.~Nemsokára megérkezék Katalin, s leszállva lováról a seraskier
36 III| légyen látogatásom - felelt Katalin udvariasan. - Hallván vendégszereteted
37 III| kedves szomszéd - szólt Katalin, odaülve a seraskier mellé
38 III| ki helyette seraskiernek.~Katalin pedig hazaérkezvén, rögtön
39 VII| vissza megnyugtatásomra.”~Katalin újra lepecsételé szépen
40 VII| mindig bennünket őriztek...~Katalin szíve sebesebben kezdett
41 VII| őriznek.”~A levél kihullott Katalin kezéből. Férje és gyermeke!
42 VII| hogy tudnák miért, s midőn Katalin térdre borult kezeit imára
43 VII| legelső hagyta el a csatatért.~Katalin megismeré a levél borítékán
44 VII| nyertem is hozzá egy sebet...”~Katalin felsikoltott! A heves fiú
45 VII| Láttad a fiamat? - kérdé Katalin a hírnököt aggodalmas arccal.~
46 VII| fel megkönnyebbült szívvel Katalin, nem sokat törődve azzal,
47 VII| tudomásával együtt vevé Katalin az örömhírt, hogy Kucsuk
48 VII| idegenkedése okát? - kérdé tőle Katalin.~- Nem beszéltem vele, mert
49 VII| annak teljesülését, - mondta Katalin, s még aznap útnak indult
50 VII| visszatérni.~Estefelé átadá Katalin az elfogott leveleket Károlynak,
|