Fejezet

 1 I  |       tréfából a víz alá buktatott. Katalin nem látja, nem hallja őket,
 2 I  |      melódiája kezdett el hangzani.~Katalin fölrezzent az ismerős dallam
 3 I  |          kik ott énekelnek? - kérdé Katalin hölgyeitől.~- Csavargó énekesek,
 4 I  |              Mind gyászruha rajta.”~Katalin szeméből két könny esett
 5 I  |            elém e dalosokat - monda Katalin, s a hölgyek nemsokára két
 6 I  |              Jertek közelebb - inte Katalin - üljetek ide lábaimhoz -
 7 I  |           tudunk igen szép dalokat.~Katalin odavoná magához a gyermeket,
 8 I  |           és tudnivágytól érdekelve Katalin.~- Hát, elébb kimentünk
 9 I  |              akkor kiváltjuk rajta.~Katalin elragadtatva szorítá magához
10 I  |             ehhez nem nyúlunk soha.~Katalin remegve tartá a gyermek
11 I  |          rosszabb lenne-e, mint ők?~Katalin mindig közelebb kezdé vonni
12 I  |            két gyermek sírva borult Katalin elé, kezeit szorítva ajkaikhoz.~-
13 I  |         asszonyom, fekete kenyeret.~Katalin csodálkozva kérdé, miért?~-
14 I  |             nem volt arcán? - kérdé Katalin.~- De igen - felelt a fiú -;
15 I  |          utána sietve.~- Jó - szólt Katalin az eunuchokhoz fordulva -,
16 I  |         Néhány nap múlt el, mialatt Katalin mindennek bővében tartá
17 I  |          kérlelés, sem vigasztalás.~Katalin látva, hogy vissza nem tarthatja
18 I  |           vízen túli táj felől, azt Katalin érett meggyőződésből hitte:
19 I  |           anyja van.~Még aznap este Katalin egész kíséretével útnak
20 I  |                riadt rá odafordulva Katalin. - Mit hazudozol annyit.~-
21 I  |        száját, hogy ne beszéljenek.~Katalin elkacagta magát.~- No itt
22 I  |                Barátom! - kiálta rá Katalin - csak nem tettél magadban
23 I  |            szót nem mondtam igazat!~Katalin bosszúsan ráncolá össze
24 II |  pillanatban ijedten kapott az oláh Katalin lovának zablájához, csaknem
25 II |      karaván holttá bűvölve állt; - Katalin paripája horkolva ágaskodott,
26 II |             le az öszvérről, s csak Katalin védő karjai tarták fel.~-
27 II |         hiszesz, szállj le hozzánk!~Katalin egyedül mert megállani a
28 II |  megszabadítunk.~Az ember odaborult Katalin kezére, s csókjaival halmozá
29 II |           ami itt homlokomon van...~Katalin nem tudta magát megtartóztatni
30 II | elválaszthatatlanul, amint látod. 5~Katalin elsápadt az iszonyat miatt.
31 II |       mikhez íme hasonlatos vagyok.~Katalin alig bírt magához térni
32 II |            mondani:~- Az leszek én!~Katalin megszorítá Boór Ádám kezét.~-
33 II |        gyermekeit, s azzal megrázva Katalin férfiasan nyújtott jobbját,
34 II |        ismét felment a sziklaköbre.~Katalin inte kísérőinek, hogy menjenek
35 III|      mogyorót.~Nemsokára megérkezék Katalin, s leszállva lováról a seraskier
36 III|         légyen látogatásom - felelt Katalin udvariasan. - Hallván vendégszereteted
37 III|             kedves szomszéd - szólt Katalin, odaülve a seraskier mellé
38 III|           ki helyette seraskiernek.~Katalin pedig hazaérkezvén, rögtön
39 VII|           vissza megnyugtatásomra.”~Katalin újra lepecsételé szépen
40 VII|         mindig bennünket őriztek...~Katalin szíve sebesebben kezdett
41 VII|         őriznek.”~A levél kihullott Katalin kezéből. Férje és gyermeke!
42 VII|          hogy tudnák miért, s midőn Katalin térdre borult kezeit imára
43 VII|      legelső hagyta el a csatatért.~Katalin megismeré a levél borítékán
44 VII|      nyertem is hozzá egy sebet...”~Katalin felsikoltott! A heves fiú
45 VII|            Láttad a fiamat? - kérdé Katalin a hírnököt aggodalmas arccal.~
46 VII|          fel megkönnyebbült szívvel Katalin, nem sokat törődve azzal,
47 VII|             tudomásával együtt vevé Katalin az örömhírt, hogy Kucsuk
48 VII|     idegenkedése okát? - kérdé tőle Katalin.~- Nem beszéltem vele, mert
49 VII|        annak teljesülését, - mondta Katalin, s még aznap útnak indult
50 VII|         visszatérni.~Estefelé átadá Katalin az elfogott leveleket Károlynak,