Fejezet

 1 I   |            tudom, hogy nem találja meg őt senki, csak én...~- Én sem?~
 2 I   |                a fiú -, hogy nem fogja őt feltalálni senki, csak én.~
 3 I   |             akart azon táj felé, merre őt egy titkos ösztön vonta,
 4 II  |                te? Ilonka! Nem látod-e őt?~- Leányom! - rebegé a rém,
 5 III |          megtudandjuk, de most el kell őt egy időre hagynunk, hogy
 6 IV  |                ha egy vagy más elhítta őt magához ebédre, lakomára,
 7 VI  |          áldásaik között útra bocsáták őt; ki is csak annyi időt kérve
 8 VI  |      körülhordja olykor kedvetlenül az őt környező tárgyakon, s ideges
 9 VII |            odaborult ölébe, s átölelve őt, ők is sírva fakadtak, anélkül,
10 VII |            volt és sánta. Ezért szokta őt Kucsuk hírnökül használni,
11 VII |                eped, mint vár utána, - őt kikerülni, s szó nélkül
12 VII |          került ki téged, és nem fogod őt látni, amíg esküje be nem
13 VII |               tegyen, az megtalálhatja őt, mikor kertében sétál.~-
14 VII |                a szokott módon üdvözlé őt, mire a seraskier nagy leereszkedéssel
15 VII |               szólt Kucsuk idegenül.~- Őt is meghívtam veled együtt.~-
16 VII |      megesküdvém, hogy csak akkor adom őt ki kezemből, midőn a fejemet
17 VII |             mást mondok; én elbocsátom őt, ha poharát ki bírja inni. -
18 VII |              ki bírja inni. - Vessétek őt e pohárba; - ha kiissza,
19 VII |               ő szavait fogadták, most őt ragadják meg, s viszik a
20 VII |           kezeit. Senki sem iparkodott őt védni, senki sem könyörgött
21 VII |             helyzetét, majd sietni fog őt abból kiszabadítani, ráhagyá,
22 VII |              kedélyesen eléje futni, s őt átölelni, csókjaival elhalmozni,
23 VII |               van, s míg a rossz fátum őt e kelepcében fogva tartja,
24 VIII|               lefutott elé, úgy, ahogy őt Paskó képzelé magának: frissen,
25 VIII|              ne légy haragos - csitítá őt mosolyogva a hölgy. - Én
26 VIII|            ebédelj: ha most elindulsz, őt is éppen asztalnál kapod,
27 VIII|               hogy az vagyonait eladva őt váltsa ki, s azon ember
28 VIII|             dívánhoz folyamodott, hogy őt igazaiba visszasegítse,
29 VIII|           nehogy azt gondolják, mintha őt ez az ember érdekelné; azok
30 VIII|              az első hely, mely máskor őt szokta illetni, most magasabb
31 VIII|             eledelét, s szidni szokták őt miatta, de amit ő mind nem
32 VIII|              Telekihez, és jelentse be őt, ha elfogadja-e.~Az udvarnok
33 IX  |            csatlósainak, hogy engedjék őt hozzá járulni. Az öreg letérdelt
34 IX  |              mint az arany. Én ismerem őt, mert kezemen hordoztam,
35 X   |            ismert.~Ez a másik meglátva őt, magyarul szólítá meg.~-
36 X   |        rimánkodott, hogy szabadítsa ki őt valahogy belőle.~János gazda
37 X   |         olaszul a paraszt lelkét, hogy őt oly türelmesen nézi; de
38 X   |        felszakított, s maga után vonta őt is. De a vén szolga utolérte
39 X   |               utánarepült, visszarántá őt annál fogva, s markolatig
40 X   |             eltűnt, s nemsokára lehete őt látni, mint vágtat tova
41 XI  |             nem jön elém? Én meg fogom őt ismerni.~- Vissza fogsz
42 XI  |              voltál, sokszor hallottad őt beszélni; ha ráismersz hangjáról,
43 XI  |            vagy Lengyelországba, ahova őt majdan Paskóné is követendé
44 XI  |               meg engem? Miért kellett őt meggyilkolnotok? Azt a szép
45 XI  |                Még akkor sem szűnt meg őt szeretni...~~Az elfutott
46 XI  |              levelére a császár kiadta őt az erdélyi törvényhatóságoknak,
47 XI  |                még egyszer kényszeríté őt idegen arcokat látni. Boór
48 XI  |             oly szánalomgerjesztő volt őt látni.~Az ifjú Boór Károly
49 XI  | Végrendeletében az volt, hogy temessék őt neje mellé.~~Néhány év elhaladtával