1-500 | 501-839
Fejezet
1 I | nyílása éppen oly magas, mint az üreg maga, s a nap délutánonkint
2 I | havasok.~Itt ül most is az odaliszk1 a lágy fűbe heveredve,
3 I | távolban rémlenek, szemei az alkony-égen vesztek, mely
4 I | arc és név szerint ismer, az oly mélabús danákat, hogy
5 I | hangzani.~Katalin fölrezzent az ismerős dallam hallatára,
6 I | búsabb dalt kezdtek.~„Nem az ám az árva,~Kinek apja nincsen;~
7 I | dalt kezdtek.~„Nem az ám az árva,~Kinek apja nincsen;~
8 I | Kinek apja nincsen;~Hanem az az árva,~Kinek hazája nincs:~
9 I | Kinek apja nincsen;~Hanem az az árva,~Kinek hazája nincs:~
10 I | hattyúra,~Hattyú olyan madár;~Az csak akkor szólal,~Mikor
11 I | ki kellett belőle jőnünk.~Az odaliszk érdekelten voná
12 I | csak annyit, hogy ebben az országban van; míg anyánk
13 I | érte a váltságdíjat annak az úrnak, akinél fogva van,
14 I | a pénzzel, vagy megölték az úton; egyszer aztán, hogy
15 I | volt fogságban atyánkkal, az egy ideig gondot viselt
16 I | és a jószágból, mert azt az atyánk neki eladta, és a
17 I | mint egy fülönfüggőm, amit az atyám vett, és Károlynak
18 I | egész nap elbolyongtunk az erdőben, s ettünk vadgyümölcsöt,
19 I | nem tudják-e, merre van az édes atyánk? Ami pénzt pedig
20 I | szépen, s ha föltaláltuk az atyánkat, akkor kiváltjuk
21 I | zokogva.~- Nem! Ilyen vér csak az én hazám gyermekeiben buzog.~
22 I | bátya, oly önhitten, mintha az a vadászkés már óriássá
23 I | azért van mindkettőnkkel az Isten - igazítá ki helyesen
24 I | vándoroltunk, - a zivatar az úton ért, esett a hó, zúgott
25 I | szél, a hófúvás belepte az utat, a varjúk károgtak
26 I | kegyelmes, ne hagyj megfagynunk az úton, mert mi jó atyánkat
27 I | havat, szivárvány látszott az égen, kismadár fütyült a
28 I | éjjel farkasok ordítottak az erdőben, mi felfutottunk
29 I | idegen nő éppoly nyájas az én fiamhoz, ki nemcsak havas
30 I | tenálad.~- Évekig eljárhattok az országban, jó gyermekeim,
31 I | elküldök sebes követeket az ország mindazon főuraihoz,
32 I | hozzáfogunk a kivitelhez - szólt az odaliszk, intve hölgyeinek,
33 I | fiú szemét lesütve fordult az odaliszkhez:~- Adass nekem,
34 I | miért?~- Mert nekem csak az esik jól; - felelt a fiú
35 I | melleiken keresztbe tett kézzel, az úrnő parancsára várva.~-
36 I | effendit; harmadik felkeresi az alseraskiert, Baruch Tavaifot,
37 I | hangon a fiú.~- Tehát azt, az érte várandó váltságdíjat
38 I | testvére fog beszélni, s hogy az hallgatott, ő kezdte el
39 I | kapott. De aki a sebet adta, az meghalt ám! - veté utána
40 I | sietve.~- Jó - szólt Katalin az eunuchokhoz fordulva -,
41 I | szomorú lett, s visszatérve az odaliszkhez, oly bús dalokat
42 I | előkerültek a küldöttek, előbb az egyik, majd a másik, utoljára
43 I | rabjait sorra nézte a bégnek, az agának, az ulemának, az
44 I | nézte a bégnek, az agának, az ulemának, az effendinek;
45 I | az agának, az ulemának, az effendinek; sehol sem találta,
46 I | neveik a kutyáknak? Ki hívja az ökröket, lovakat úgy, ahogy
47 I | eladom, hívja rárónak, s az nem megy az anyakönyvbe.
48 I | hívja rárónak, s az nem megy az anyakönyvbe. A rabszolgák
49 I | kívánt értök tenni, s ez az volt, hogy elmenjen velük
50 I | hinni, hogy a keresett rab az ő birtokában van.~Másnap
51 I | Másnap mindjárt felkészült az útra a derék hölgy; azon
52 I | fegyveres szolga vette körül az utazókat, védve őket ólálkodó
53 I | nála mindennapi kenyér.~- Az Istenért, kegyelmes asszony.
54 I | Moldvában is jól ismerik.~Az asszony annyi önbizalommal
55 I | kis testvére le ne essék. Az öszvért zablájánál fogva
56 I | fogadása tartá, akárhol az úton keresztülfolyó patakot
57 I | megmosni kezeit és ábrázatját; az oláhnak pedig az a fogadása
58 I | ábrázatját; az oláhnak pedig az a fogadása volt, hogy ahol
59 I | ahol egy szentképet talált az útfélen, s előtte kiürülve
60 I | számtalanszor nyújtának az egész társaságnak alkalmat
61 I | annál beszédesebb volt az oláh, elmondta apjának,
62 I | volt ezer esztendő előtt az a nagy tó, amiben aranyhajú
63 I | aranyhajú Flore fürdött, meg az aranyludak. Ezen a kövön
64 I | mindenüvé.~Ilonka - így hívták az árvaleányt - figyelmesen
65 I | távolban, mi füstöl ott az erdők közt, micsoda veresség
66 I | csattog úgy a távolban? és az oláh semmire sem felelte
67 I | üstben rettenetes főzeléket, az a veresség pedig ott a griffmadárnak
68 I | hallani olykor a messzeségből, az nem egyéb, mint a kétszarvú
69 I | megtaszítva kis kezecskéjével az oláh mozsárnyi báránysüvegét,
70 I | emberről.~- No, no - inté az oláh -, majd meglátod, csak
71 I | viseld magad.~- Hát milyen az? Mit csinál az itt?~- Tudom
72 I | Hát milyen az? Mit csinál az itt?~- Tudom is én, hogy
73 I | no, csak nevess. Éppen az ilyen gyerekeket kapja el,
74 I | nem hazudok én - állítá az oláh -; ahányszor gyermekhangot
75 I | Dzerdzsina völgyet érjük.~Az említett völgy egy sivár,
76 I | hely, már messziről kiválik az egész táj közül: egymásra
77 I | csúcsok vadon tömkelege az, mikről kuszáltan merednek
78 I | látszik rajra valami zöld, az út a sötét mélységbe kanyarodik
79 I | vidék mosolygóbb részeitől. Az egész völgy alig mutat valami
80 I | sarlója kezdett meglátszani az égen. Amint a hegyi folyamhoz
81 I | mennénk? - sürgeté a nő -; az idő szép, és még elég világos,
82 I | szép, és még elég világos, az állatok nincsenek elfáradva,
83 I | Hát kicsoda, micsoda az a kétszarvú ember?~A török
84 I | Iblisz. 2~- S láttad te ezt az Ibliszt?~- Szaladtam előle.~-
85 I | szórul szóra ilyen - állítá az oláh kalauz is.~- Ejh. Álmodtátok
86 I | úgy nekifutottam egy fának az orrommal, hogy most is félreáll
87 I | kecskebőrt húzott fejére, hogy az utasokat ijeszgesse.~- Mellettem
88 I | férfikorban lévő ember volt, az arca szomorú és nem rút,
89 I | frátye! - fordult ekkor az oláhhoz -, két arany felpénzért
90 I | arany felpénzért megteszed-e az utat?~Az oláh vakargatni
91 I | felpénzért megteszed-e az utat?~Az oláh vakargatni kezdett
92 I | vesd a dolgot; ha ember az, akitől félsz, akkor látod,
93 I | Igazságod van, asszonyom - szólt az oláh megnyugtatva. - Ezt
94 I | elébb került a gyermekektől az oláh, mintha e kritikus
95 II | RÉM~A nap még fent volt az égen, de a mély völgyben
96 II | óra hosszat süt verőfény, az sem talál semmit a komor
97 II | nyílásai tátongnak elé. Az ember úgy fél, úgy szorong:
98 II | egyszerre csak összeomlanának! Az ég mindig keskenyebb lesz,
99 II | köd kezd ülni a völgyre, az emberek úgy elhallgattak,
100 II | emberek úgy elhallgattak, csak az öszvér csengettyűje ád dolgot
101 II | dolgot a visszhangnak s az utasok után legördülő kavics.~
102 II | roppant kődarab zárja el az utat, melyet valaha földrengés
103 II | másfelől úgy elszorítja az utat, hogy az mellette elhaladva
104 II | elszorítja az utat, hogy az mellette elhaladva alig
105 II | enged két jó arasznyi tért az utazónak, azon túl száz
106 II | szorongva közeledett a helyhez, az emberek egymásra tekingettek.~-
107 II | No, gyermekek, - szólt az oláh kalauz -, most aztán
108 II | pillanatban ijedten kapott az oláh Katalin lovának zablájához,
109 II | meghajlott szarvai élesen kitűnve az alkonyég színéből: az egész
110 II | kitűnve az alkonyég színéből: az egész karaván holttá bűvölve
111 II | vadul tekintve hátradobbanva az előidézett rémre, s kezével
112 II | megrendülve kiált fel:~- Ez az atyám!~A csodálkozás moraja
113 II | szelíd, mosolygó archoz, mely az ő gyermeki szívében élt
114 II | hatott keresztül, hogy Ilonka az ismerős hangra félájultan
115 II | hangra félájultan omlott le az öszvérről, s csak Katalin
116 II | szállj le onnan! - kiálta fel az amazon - ha ember vagy és
117 II | kalauz felfutott egy fára.~Az ember lejött, s letérdelt
118 II | gyermek magához tért ölében az atyai csókok melegétől,
119 II | Irtózik tőlem, - susogá az ember bánatos sóhajjal,
120 II | érkeztetek vele - szólt az ember lecsüggesztett fővel.~-
121 II | Koldulva! ti? - kiálta fel az ember - hát barátom, kit
122 II | emlékezik rád - a túlvilágon.~Az ember hátratántorodék, s
123 II | megtaláltunk, hogy megszabadítunk.~Az ember odaborult Katalin
124 II | sors, mely téged ért, él az Isten, hogy azt megfordítsa
125 II | kéz tette e csodát veled?~Az ember lecsüggeszté fejét
126 II | Lengyelországba, s kivitte magával az erdélyi nemesség színét,
127 II | maradt.~Ez emléknél elfogult az ember hangja, s szemeibe
128 II | rokonaink, családunk volt, az sietett váltságdíjunkat
129 II | érkezik váltságdíjunk...~Az ember elfulladt a beszéd
130 II | hogy társaimat vegyem rá az áttérésre; én istenben vetém
131 II | látod. 5~Katalin elsápadt az iszonyat miatt. Károly tenyereibe
132 II | Menj vissza gyermekeiddel az én jószágomra, szolgáim
133 II | Jehova Istenre! - kiálta az amazon, büszkén kardjára
134 II | A Jehova névre felderült az ember arca. Hévvel ragadá
135 II | engem megszabadítasz-e, az előttem közönyös dolog.~-
136 II | dolog.~- Amit Isten akar, az teljesülni fog.~- S nem
137 II | kell-e megnyugodnom, ha az van felettem határozva a
138 II | tán azt akarta mondani:~- Az leszek én!~Katalin megszorítá
139 II | amiért angyalok imádkoznak, az meg fog történni. - E szavaknál
140 II | mormogva:~- No, ezeket megvette az ördög.~A távozó gyermekek
141 II | zekéjét:~- Nézd el, nézd: az ördög imádkozik!~ ~
142 III | bélelve minden porcikája, az ujjait ökölre nem bírta
143 III | rabszolga által felváltva, s az a lectica is vasból volt;
144 III | állat között a legolcsóbb az ember; egy ökör tíz-húsz
145 III | szénán kell teleltetni, az ember megél abból, ami hulladék
146 III | Hogy nem tudnak ezek az emberek odahaza maradni?
147 III | micsoda új szokás már ez, hogy az asszonyok utazni járjanak?
148 III | török utálattal fordulna el az ilyen becstelen asszonyoktól,
149 III | Hanem hát csak hadd jőjjön az asszony; „Ebet a gazdájáért -
150 III | példabeszéd -, asszonyt az uráért illik megbecsülni.”~
151 III | megy, s utasítást adott az étekfogóinak, hogy mikor
152 III | kevélynek látszik, hanem az szép, hogy oly sűrű szemöldöke
153 III | oly sűrű szemöldöke van, az ritkaság és nagyon szép
154 III | derék úr. (Vajon ki lehetett az a gazember, gondolá magában,
155 III | kell.~- Sietnem kellene, az igaz, mert egy régi fogadásom
156 III | asszony, akkor tudom, mi az arab paripa, mi a lengyel,
157 III | átengedni közülük, majd az én gondom lenne azt kiválasztani
158 III | kettőt-hármat, nyakamon a tél, s az ólombányákba, ha leküldök
159 III | száznál, felét elpusztítja az ólomgörcs, alig jöhetek
160 III | szépen elkezde fényleni, az electricus cirógatás a szép
161 III | kezeitől, vagy tán még inkább az ajánlott kétszáz arany,
162 III | ilyenformán ráment apródonkint az ajándékba kapott rabszolga
163 III | kecskepásztort, honnan, merről?~- Az útban láttam egyet, ha jól
164 III | amit a muzulmán kimond, az megállja.~- Én azt mondtam,
165 III | nekem meg fogadásom van, ezt az egyet el nem adni semmi
166 III | kitömetem polyvával, mint az elfogott római vezért a
167 III | bokrok között csudára.~- Az Istenért, ne beszélj így,
168 III | állnak, óh, akkor ezek is az enyimek, akié a ló, azé
169 III | apátokért jöttetek könyörögni. Az a kisleány sír! no, tagadjátok,
170 III | könyörülő, s ne kísértsd az Istent - kiálta összekulcsolt
171 III | halld meg, hogy mikor ezt az én fejemet odaadom erről
172 III | én fejemet odaadom erről az én nyakamról, akkor adom
173 III | megfenyegetve összeszorított öklével az embert, egyszerre elrekedt
174 III | anyatigris, villámsebesen rohant az emberre s belemarkolva két
175 III | lökéssel hanyatt taszítá az embert, hogy csak elmállott,
176 III | hogy csak elmállott, mint az érett körte, s azzal hirtelen
177 III | elvágtatott a seraskier udvarából.~Az pedig ott fuldoklott, ökröndezett
178 III | A seraskiert elöntötte az epe, hogy másnap oly színben
179 III | védanyja kezeit, azokat az izmos, bársonysima és acélkemény
180 III | jobb lesz, ha elhallgat az egész dologgal, mert ha
181 III | megteszi a tréfát, hogy azt az asszonyt nevezi ki helyette
182 III | fegyvereseinek, hogy éjjel-nappal az utakat őrizve, minden postát
183 III | eléje.~Hogy mi célja volt az elmés asszonynak ez intézkedéssel,
184 IV | jámbor érzelmű férfi volt az öreg Apafi Mihály fejedelem,
185 IV | szegénynek, mint éppen ez az ő szerfelett való jósága
186 IV | állapotba helyezé, amelyben az ember inkább érezni szokott,
187 IV | volna mind magának, mind az országnak e gyöngesége által.~
188 IV | vígalomnak Apafi adja meg az árát.~Így történt egy időben
189 IV | saját szájától is restellte az ételt, s megzálogolta a
190 IV | megzálogolta a parasztot, aki az erdejében felszedte a vackort,
191 IV | sejtve, le is készült verni az odamenetelről Apafit, úgyhogy
192 IV | odamenetelről Apafit, úgyhogy az, amikor elment, nem merte
193 IV | többször ki nem sütötte az idő alatt fegyverét, mégis
194 IV | egy bölénybikát ejtett el.~Az ebéd férfias falatozásból
195 IV | falatozásból állott, csak az estebéd volt a főtanyahelyre
196 IV | kifáradás után nekitelepedtek az ízletes vacsorának, Apafinak
197 IV | mindegyik dolmánya zsebéből az addig rejtve tartogatott
198 IV | Kapornaki édeskés hangon.~- Az enyim egy kis kérelem, ígért
199 IV | a magáét Kozár Péter.~- Az enyim pedig csak egy kis
200 IV | fáklya világánál nem látom az írást.~- Nem is szükséges
201 IV | írást.~- Nem is szükséges az - állítá Kapornaki -, hisz
202 IV | származhatnék.~- Mint szinte az országnak sem - toldá utána
203 IV | készséggel, s félrefutott az erdőbe, keresett egy bodzafát,
204 IV | keresett egy bodzafát, annak az érett bogyóit belefacsarta
205 IV | levágva egy gólyaszalonkának az orrát, s faragott belőle
206 IV | megadta.~Mármost hogy fogja az a három derék ember egymást
207 V | vetés állt, halványsárgát az ugarok helyén és sötétbarnát
208 V | ugarok helyén és sötétbarnát az őszi szántáson. Áldott jó
209 V | lejtőjében, melyek közül az északnak fekvő rengeteg
210 V | gyümölcsössel van beültetve.~Az épület mögött nagy gonddal
211 V | ő már jó eleve kitudván az árvákat apjuk meghatalmazásának
212 V | bitorlá a jószágot, végre az adománylevél által, mint
213 V | amije volt Boór Ádámnak, az mind jó volt neki, szállása
214 V | látogatni jött hozzá, s ő lesz az úr a háznál. Pozsgait számba
215 V | tornácba, onnan végigjárják az egész épületet; „e bizony
216 V | egymásnak - itt ugyan ellakhatik az ember, van konyha, pince,
217 V | mind a kettőjök részéről az elhozott legale testimonium,
218 V | munkához.~- Jó lesz bíz az, fogjunk hozzá - hagyá helybe
219 V | Kozár. - Salamon diáknál van az írás.~- De a donationalis
220 V | donationalis levelemet.~- Az én donationalis levelemet?~-
221 V | donationalis levelemet?~- Dehogy! Az én donationalis levelemet!~-
222 V | vadászaton írt.~- Mit? Amit az én bodzabogyómból készült
223 V | tintámmal írt alá?~- És az én szalonkaorrú kalamusommal?~
224 V | Pozsgai hallgatott, pedig az ő háta is ott fungált, mint
225 V | fungált, mint íróasztal.~- De az nem lehet.~- Az enyim lehet,
226 V | íróasztal.~- De az nem lehet.~- Az enyim lehet, a kegyelmedé
227 V | lehet. Ehel a dátum, ehel az aláírás, a fejedelem kétségbevonhatatlan
228 V | uram, kegyelmed visszaélt az én vendégszeretetemmel,
229 V | Kapornaki uramnak, hogy az ajtón menjen-e ki, vagy
230 V | ajtón menjen-e ki, vagy az ablakon?~Kapornaki uram
231 V | segített magán, hogy elbútt az asztal alá, mire a demontírozott
232 V | hanyatt-homlok kiugrani az ablakon, prédára hagyva
233 V | diákját a győztesnek, ki az ablakból sok szép válogatott
234 V | a terembe, oda-odafutva az ablakhoz, mikor valami jutott
235 V | nagy furiával eltávozott az udvarról, iszonyúan fenyegetőzve;
236 V | magát, megtért a szobába, s az egybegyűlt lakossághoz fordulván
237 V | de miután aki elébb jön, az őröl, azé a birtok, aki
238 V | kezéből a papirost, hogy az felperdül a padlás tetejére.~-
239 V | Ezt írta a fejedelem az én hátamon a gyergyói vadászaton.~-
240 V | alávalóság! Szedje fel kend azt az írást, Salamon diák, szaporán,
241 V | lehajolna, hogy majd felvegye az írást, oly argumentumot
242 V | többi fustélyos embereknek az általános nekirohanásra,
243 V | kiálta a derék úr, felemelve az írást; - kezünkben az igazság,
244 V | felemelve az írást; - kezünkben az igazság, kezünkben az adománylevél! -
245 V | kezünkben az igazság, kezünkben az adománylevél! - s ő maga
246 V | ennélfogva jónak találta az ajtóig visszahúzódni, ott
247 V | zárni, ő nekiveté vállát az ajtónak, s lábát az ajtó
248 V | vállát az ajtónak, s lábát az ajtó és a küszöb közé tevé,
249 V | közé tevé, amiből megint az lett, hogy odacsukták a
250 V | amint egy papucsban fut az ablakhoz, hát már az egész
251 V | fut az ablakhoz, hát már az egész udvarát ellepve látja
252 V | kiálta kidugva fejét az ablakon Pozsgai - törökök
253 V | De igen bizony. Mert ha az itt nincs, akkor én vagyok
254 V | nincs, akkor én vagyok itt az úr.~- Hogyhogy, ha szabad
255 V | tudnom?~- Úgy, hogy itt az adománylevél a kezemben -
256 V | kiterjesztett írást.~- Jaj, - az nem jó adománylevél - kötekedék
257 V | adománylevél - kötekedék Pozsgai az ablakból vitatkozva. - Innen
258 V | Innen is látom, hogy az nem a fejedelem írása.~-
259 V | hosszúnyelű papmacskaszedőre az írást, feltolta azt Pozsgai
260 V | s amint oly közel jutott az íráshoz, hogy azt elérheté,
261 V | gazember, ne tépd össze az írásom! Fogjátok meg, dobjátok
262 V | Amint ekként gazdagítaná az üvegeseket, hát az udvar
263 V | gazdagítaná az üvegeseket, hát az udvar kerítésén kívül megint
264 V | Kapornaki emberei bent az udvarban, Pozsgaié a kastélyban,
265 V | robotnak hajtottak verekedni, s az a fatális helyzetük volt,
266 V | verekedők voltak, elállván az udvar kijárásait, minden
267 V | kimenetelét; úgyis már a jogcím, az adománylevél túrós lebbencsnek
268 V | magát, s odasompolyodék az egyik kapuhoz, megszólítván
269 V | válna belőle, de minthogy én az ortályoskodást utálom, s
270 V | ellensége, s nem kelmed az enyim, hanem az a rabló
271 V | nem kelmed az enyim, hanem az a rabló amott, ki a kastélyban
272 V | közös erdőről, én lemondok az egész jussomról, amit a
273 V | embert la.~Kozárnak tetszett az egyezség, parolát adott
274 V | Kapornaki megnyittatván az udvar kapuit, be engedé
275 V | udvar kapuit, be engedé jőni az érdemes repositiót.~- Hallod-e
276 V | különben? - gúnyolódék Pozsgai az ablakból.~- Különben az
277 V | az ablakból.~- Különben az ablakon megyünk be.~- Az
278 V | az ablakon megyünk be.~- Az bajos lesz, mert az alsókon
279 V | be.~- Az bajos lesz, mert az alsókon vasrács van, ide
280 V | fele se tréfa, befutott az ágyasházba, s lekapva a
281 V | karabélyát, odaállt vele az ablakba, s azt az emberekre
282 V | odaállt vele az ablakba, s azt az emberekre fogva fenyegető
283 V | halál fia!~A puska látására az emberek tágítani kezdtek,
284 V | álltak, nemigen fogadták meg az utasítást.~- Ezennel kitakarodjék
285 V | csakugyan elkezdtek oldalogni az emberek, kivált a jámbor
286 V | szinte fele kitakarodott az udvarból, amidőn egy lúfő
287 V | követ Pozsgai uramnak, s az ominózus békasó úgy találá
288 V | találá képen a jó urat, hogy az éppen a dikciója elején
289 V | voltak, azok is visszatértek, az emberek vért látva, egyszerre
290 V | záporként kezde omlani a kő az ablakokra, a legmerészebbek
291 V | tódult bőszült ordítozással; az ember azt gondolta volna,
292 V | másik vasrudakkal feszegette az ablakrácsozatot, kettő-három
293 V | csapkodta a vasajtót, úgy hogy az meghajlott a közepén; „üsd,
294 V | pipacsvörös képpel rendezék az ostromot: „Fel kell a háztetőre
295 V | mászni! Be kell ugrani azon az ablakon! Ki kell dönteni
296 V | kivihető utasításokkal buzdítá az ostromlókat.~Pozsgai uram
297 V | dolgot cselekedék, amidőn az ostromlók közé lőtt; futott
298 V | veszély percről percre nőtt, az ostromlók már bedugták fejeiket
299 V | ostromlók már bedugták fejeiket az ablakon, s úgy ordítottak
300 V | ablakon, s úgy ordítottak be, az első emeleten már elfoglalták
301 V | észre kezdé venni, hogy az egész házban egyes-egyedül
302 V | rejtsetek el engemet is!~Künn az ajtó már recsegett. Pozsgai
303 V | őrültként nyargalt körül az udvaron, midőn egyszerre
304 V | törjenek semmit össze, mert az már most mind az övé, s
305 V | össze, mert az már most mind az övé, s csak neki tesznek
306 V | még azután is feszegették az ablakvasakat, amikor már
307 V | amikor már vígan járhattak az ajtón.~Végre felfedezte
308 V | megszöktek, mire lerohant az egész sokaság a Szamosra,
309 V | annyi eszök, hogy bezárták az udvar kapuit, s mikor visszafelé
310 V | kastélyba, a többinek pedig az udvaron kívül süttetve egy
311 V | asztalokat összetákoltatni, az ablakokat befoldatni üveggel,
312 V | addig is nyitva állott az erélyes csoport számára
313 V | állítva, akkor elhozatták az örvendő urak saját házaikból
314 V | nem akarván semmit tudni az elsőbbnek faizási és makkoltatási
315 V | a jelen nem levőkért is. Az ebéd vége szinte vacsorává
316 V | valami késői hintó gördül be az udvarra, s hallatszik, hogy
317 V | lepény” amidőn felnyílván az ajtó, belép rajta egy egészen
318 V | szóra, mint aki előre érzi az illatot, de Kapornaki uram
319 V | fejedelem tán azt izente: hogy az övé legyen az egész jószág,
320 V | izente: hogy az övé legyen az egész jószág, amint fülheggyel
321 V | meghallotta Naláczi szavait, az egész társaság előtt felkiálta:~-
322 V | Halljuk, halljuk azt az izenetet! Tessék felénk
323 V | egymást kölcsönösen kiszórva az országot erőszakoskodásaikkal
324 V | hárman megérdemelnék, hogy az adományozást elveszítsék,
325 V | tevő Pozsgai Ferencnek, az általa előmutatott írásbeli
326 V | szavakkal eltávozott Naláczi.~Az ott maradtak elnémulának,
327 V | kiejteni, amíg nem hallatszott az eltávozó kocsijának zörgése.
328 V | eszébe Kozár uramnak öklével az asztalra ütni.~- Ezer milliom
329 V | Majd meglátom én, ki meri az én házamon belől az én vendégeimet
330 V | meri az én házamon belől az én vendégeimet bántani!
331 V | parancsol! Inkább tatárt hozok az országra! Igyunk, uraim,
332 V | sohse törődjünk vele, amit az a tányérnyaló beszélt! Bánom,
333 V | nótához, de csak nem ment az olyan vígan, mint azelőtt,
334 V | végre eszmélet nélkül esett az asztal alá, s aludt másnap
335 V | Kapornaki uram mit csinál?~- Az is elment minden hozzátartozandóival
336 V | hozzátartozandóival egyben.~- Az is? - förmedt fel Kozár
337 V | Kozár uram. - Jól van. Csak az ő baja lesz; nem bánom,
338 V | nem bánom, ha felfalják is az ő jószágát. Hát a lúfők?~-
339 V | világ! Nincs hát egy ember az egész országban, hogy egy
340 V | szóra mindenki elhagyja az igaz embert. No de hiszen,
341 V | utoljára a kezem szennyét, hogy az édesapja képére sem ismer
342 V | megígért, emberül. Látva, hogy az elfoglalt birtokban meg
343 V | vezették, elöntette iszappal az egész lapályt az őszi vetésekkel;
344 V | iszappal az egész lapályt az őszi vetésekkel; ökröket,
345 V | ökröket, lovakat kiveretett az erdőbe, vadvizes nyirokra
346 V | törvényes segítség bevezette, az alig talált haza a puszta
347 V | haza a puszta kastélyba. Az utak el voltak árkolva,
348 V | miatt, elvadultak a paripák az erdőhöz szokva, kipállott
349 V | felnyitni, mind úgy kelle az ajtókat betörni, s belépve
350 V | mindent tűvé tenni, amíg az ember egy bútordarabot a
351 VI | pangott, a korábbi harcos évek az ipart és a földművelést
352 VI | összerongálták, a tatárjárás s az azt követett harácsok sok
353 VI | harácsok sok ércpénzt kivittek az országból, éppen ezen évben
354 VI | éppen ezen évben dühöngött az országban egy irtózatos
355 VI | irtózatos marhavész, mely az igavonó állatok kétharmadát
356 VI | gyilkos gyújtogatók jártak az országban, kik többet kétszáz
357 VI | elpusztítá, ami megmaradott; az arany- és ezüstbányák rosszul
358 VI | oka azt nem teljesíteni, az egész székelyföld tökéletes
359 VI | pénzaszályban sínylett, s az egyedüli pénztermő városok
360 VI | ember olyasmit kérni, ami ha az övé volt, neki nem adta
361 VI | tökéletesen elajándékozva az utolsó tallérját is, kénytelen
362 VI | elutazhassék.9~Ehhez járult még az, hogy a nagyváradi basa,
363 VI | önhatalmúlag saját maga felszedte az adót, duplán, triplán, ahogy
364 VI | szegény fejedelmen követelték az egészet.~Evégett többször
365 VI | iránt, hogy vagy engedjen le az adóból, vagy intézkedjék,
366 VI | de mindannyiszor csak azt az ítéletet kapták, hogy ne
367 VI | a legrövidebb idő alatt az adót meg nem küldik, majd
368 VI | Pénzünk nincs elegendő, hogy az adót kifizessük, de annyi
369 VI | lesz olyan bolond, hogy az izenetet elvigye, s a kedvünkért
370 VI | egyszer a hazáért Paskó uram.~Az érdeklett lesüté szemeit,
371 VI | felsóhajta és hallgatott.~- Az, úgy segéljen, meg nem teszi! -
372 VI | özvegyasszonyt; nem ment el az esze, hogy úgy odavesztegesse
373 VI | teljesítik rajtam. Lám, az oroszlán sem bántja azt,
374 VI | felesége özvegységének.~- Kap az még férjet, nagyságos uram,
375 VI | azért, hogy engedjen időt az adó begyűjtésére, s tiltsa
376 VI | tallérnyi adót szállítsa az eredeti összegre, ami Bethlen
377 VI | által bitorolt falvakból az adót beszedhessük, vagy
378 VI | beszedhessük, vagy tudja be az adóösszegbe azt, amit a
379 VI | pedig kegyelmednek marad az út és az ottani mulatás
380 VI | kegyelmednek marad az út és az ottani mulatás költségeire.~-
381 VI | költségeire.~- Sok lenne az nekem, kegyelmes uram; -
382 VI | együtt, ő és neje és János, az öreg szolga.~Paskó irományait
383 VI | körülhordja olykor kedvetlenül az őt környező tárgyakon, s
384 VI | látogatásait, kik odajönnek az emberhez reggel pipázni,
385 VI | kiállhatatlan fürdőket, ahol az embert agyonizzasztják és
386 VI | betegségemnek is egyenesen ez az oka - folytatá a nő -, hogy
387 VI | nem viszlek magammal.~De az asszony csak nem hagyta
388 VI | a dögvész is kiütött.~- Az reád nézve mindegy, miután
389 VI | kibékülten vált meg férjétől, ki az ajtóból ismét visszatért.~
390 VI | hátrafordított fejjel nézett az asszony után, s nagyot mordult:~-
391 VI | kend?~- Semmit! - felelt az, vissza sem fordulva.~-
392 VI | hallani, mit mormogott kend az elébb?~Erre még csak nem
393 VI | betegen csak nem hurcolhatja az ember oly hosszú útra a
394 VI | görcsöket kap, elájul.~- Az ám - dörmögé János, - ma
395 VI | Dénesfalviné lakodalmán.~- Az nem a kend gondja! Kend
396 VI | kend gondja! Kend szamár az ilyen dolgokhoz.~- Tudom,
397 VI | dolgokhoz.~- Tudom, hogy az vagyok, azért nem is szólok
398 VI | beszédbe állhat velem.~- Az egészen más: táncolni, mint
399 VI | magát.~- Persze, hogy más. Az is más, ha az ember három
400 VI | hogy más. Az is más, ha az ember három napig el van
401 VI | ülve hajtja a szarvasokat, az a világért sem ráz, s azt
402 VI | ha megkívánta tőlem.~- Az bolond ember aki semmiért
403 VI | akarja vinni a beszédet az öreg, s megkérdezé:~- Miért
404 VI | hogy zár alatt tartják az asszonyokat.~- Hallja, kend! -
405 VI | elhagyni magamtól.~Az öreg szolga letett mindent
406 VI | a kezéből, s odafordulva az urához, reszkető hangon
407 VI | családnál őszült meg, s az öregapát szolgálta, és az
408 VI | az öregapát szolgálta, és az unokáját karjain hordozá,
409 VII | ezalatt valahány követ ment az ő határán keresztül a seraskiertől,
410 VII | mindazon törekvéseket, melyek az ő elpusztításukra vannak
411 VII | ne szolgáltass okot, mert az igen siralmas állapot lenne,
412 VII | nap múlva visszaérkezék az, magával hozván a herceg
413 VII | Becsületes keresztyén úr (itt az „úr” helyett az állott,
414 VII | úr (itt az „úr” helyett az állott, hogy „kutya”, amit
415 VII | tartok, hogy megcsalsz. Ami az óvatosságot illeti, ne taníts
416 VII | miszerint te úgy kívánod, hogy az újabb hatezer ember hozzád
417 VII | akarja őket utánad szállítani az effendi. Ha ő a Bozzai szoroson
418 VII | át rendeli a bevonulást, az én dolgom levén az élelmi
419 VII | bevonulást, az én dolgom levén az élelmi és fegyverbeli szereket
420 VII | várakozásban elszéled, s akkor az effendi vagy élelmezés nélkül
421 VII | erősebben a szárán, mint az a felrúgott dinnye - vagy
422 VII | veszedelem, mert hajnal óta tart az ütközet. A múlt éjjel a
423 VII | keresztyén tábort, mely az átelleni parton egy helység
424 VII | Ismail basa riadót fúvattak az egész tábornak, s mindnyájunknak
425 VII | futni, s nekünk amellett az a fatális helyzet jutott,
426 VII | tábora prédára jutott, s maga az erdőbe kezde menekülni,
427 VII | s mi kénytelenek voltunk az elmaradandókat lovaink patkói
428 VII | nem állhatnók a rohamot, az egész dandárral visszafordultunk,
429 VII | közel jutott oszmánokat. Az egész csata megfordult egyszerre,
430 VII | harcoltak még megáltalkodottan az összegyűjtött szpáhik élén;
431 VII | elhagyni a csatatért. Mi lett az ütközet vége, nem tudhatom,
432 VII | vége, nem tudhatom, mert az éjszaka eltakarta szemeink
433 VII | lenni; vigyázzon kegyelmed, az egekre kérjük, dolgainkból
434 VII | Férje és gyermeke! ők voltak az utolsók a csatamezőn! mintha
435 VII | végre a nő kiejté kezéből az elolvasott levelet, s kezeit
436 VII | Hangja, gondolatja nem volt az imának, de az, ki a szívek
437 VII | gondolatja nem volt az imának, de az, ki a szívek érzelmeiben
438 VII | pillanatban robogott be az udvarra Ilk Hasszán, Kucsuk
439 VII | megmenté zászlóit, én is az enyimet, még nyertem is
440 VII | hírnököt aggodalmas arccal.~Az mutatá fejével, hogy „igen”.~-
441 VII | seb a homlokán. Éppen mint az apja.~A hírnök mosolygott,
442 VII | herceg vert hadával együtt, s az ő megérkeztének tudomásával
443 VII | tudomásával együtt vevé Katalin az örömhírt, hogy Kucsuk basa
444 VII | szabadulását, minél közelebb jött az idő, melyben Kucsuk basának
445 VII | s nem volt nyugta, míg az vissza nem érkezék. Három
446 VII | megesküvék a Korán szavaira, mik az ’Aja Sofia boltozatára arany
447 VII | annak kezére juttatni?~- Az nehéz lesz, asszonyom -
448 VII | együtt a basa kezébe tegyen, az megtalálhatja őt, mikor
449 VII | Estefelé átadá Katalin az elfogott leveleket Károlynak,
450 VII | kis testvér ott maradtak az ajtó küszöbén ülve, s dobogó
451 VII | véletlenül szemközt találta magát az ott sétáló basával.~A basa
452 VII | Erdélyben van, ahol elég az emberek előtt megemelni
453 VII | földig borulni, mielőtt az ember beszédhez kezdene,
454 VII | Nemde, nem kegyelmed-e az én uram, Kucsuk basa?~A
455 VII | a fiú bátorsága által.~- Az vagyok, szolgám, hogy jössz
456 VII | fejét kérem, s elfogadod az ajándékot, ha azon bűnös
457 VII | veszélyes játékot kezdtél, ha az ügybe avatod magadat.~-
458 VII | merész hangja.~- S ki legyen az, akit vádolsz?~- Az alseraskier!
459 VII | legyen az, akit vádolsz?~- Az alseraskier! Baruch Tavaif.~-
460 VII | E szavakkal átadá Károly az elfogott leveleket Kucsuk
461 VII | villám, minden íze reszketett az éktelen düh miatt.~- Ez
462 VII | éktelen düh miatt.~- Ez az ember, - hörgé magán kívül -,
463 VII | látni nem fogod addig, amíg az árulót fel nem fedezted;
464 VII | fedezted; ím amire esküdtél az már teljesült; most nincs
465 VII | ajtajáig. Perc múlva megnyílt az, s a basát két gyöngéd kar
466 VII | szív dobbanása összhangzott az övével.~A seraskiernek gonosz
467 VII | seraskiernek gonosz álmai voltak az éjjel. Nálunk nemigen divat
468 VII | éjjel. Nálunk nemigen divat az álmokat elbeszélni; de az
469 VII | az álmokat elbeszélni; de az igazhívő muzulmán sokat
470 VII | Könnyű azt mondani. Hiszen ha az embernek egyéb dolga sem
471 VII | zárt, hogy végre fölpattant az;... ekkor nagyot ordított
472 VII | felébredt;... hálát adott az Istennek, hogy csak álom
473 VII | a ládáját keresni. - Hát az igazán nem volt sehol. Kétségbeesve
474 VII | neki, hogy amit most érez, az is csak álomlátás legyen,
475 VII | beleüté a koponyáját úgy az ágya oszlopába, hogy most
476 VII | oly ételeket főznek, hogy az ember azt sem tudja, húst
477 VII | evett-e vagy gyümölcsöt...~Az urak a kertben fognak lakomázni; -
478 VII | előtt guggolt, s olvasott az Asorathból, akkor felkelt
479 VII | öltözzél fel, ha jónak látod.~Az öltözés ismét egy jó óráig
480 VII | tartja ő a basát!~Midőn az öltözésnek vége szakadt,
481 VII | egészségeért; felhordatta az ételeket, és torkig ette
482 VII | déltől estig; - hanem az ő rövid eszével ez engedékenységet
483 VII | eszével ez engedékenységet az ő személye iránti alázatosságnak
484 VII | Egy intésére előszökelltek az éteri almék mandolinjaikat
485 VII | boszorkánykaréjt vágtak a légben, az égő bájarcok egymás után
486 VII | tünedezve ragadták magukkal az utánok tekintő szívét, midőn
487 VII | által? Napba néztem! - ezek az almék mindmegannyi napok -
488 VII | nagyúr parancsát elolvasni? Az éj közelg, s a nap utolsó
489 VII | Magad is mondod, hogy az éj közelg; tehát setét van.
490 VII | tehát setét van. Már pedig az Alkorán azt mondja, hogy
491 VII | millió csillagot lövellve az égre, mik kékre, zöldre
492 VII | Csak egy van még hátra az ünnepélyből; az utolsó tréfa,
493 VII | még hátra az ünnepélyből; az utolsó tréfa, melyet elébb
494 VII | kíváncsisággal várta, hogy mi lesz az.~E szóra nyolc szolga előhengerített
495 VII | miatta. Most előhozattam az állatot rejtekéből. - Sokáig
496 VII | Sokáig bujdokolt előttem, de az éhség végre előhozta. Én
497 VII | kiissza, jó; ha belefullad, az az ő baja...~A vendégek
498 VII | kiissza, jó; ha belefullad, az az ő baja...~A vendégek hangos
499 VII | kik egy pillanat előtt az ő szavait fogadták, most
500 VII | roppant test belezuhant az iszonyú billikomba, s a
1-500 | 501-839 |