Fejezet

 1 II  |            nehéz. Ezelőtt hat évvel, midőn Rákóczy György nem érve
 2 II  |            egy láncra voltunk verve. Midőn elfogatásunknak híre futamodott,
 3 II  |    eltántorulni társaimnak lelkét, s midőn leroskadtak sorsuk terhe
 4 IV  |            alatt találjon mindent, s midőn végre a kifáradás után nekitelepedtek
 5 V   |            mert másnap korán reggel, midőn még ágyában heverne, nagy,
 6 V   |               dobjátok le onnan! - s midőn végre Pozsgai a marokra
 7 V   |            ki vérszemet kezde kapni, midőn megsejté, hogy félnek tőle; -
 8 V   |             szeplői verték ki arcát, midőn egyszerre észre kezdé venni,
 9 V   |           nyargalt körül az udvaron, midőn egyszerre egy akol mellett
10 V   |            Dél felé feltápászkodván, midőn kinyújtózá magát, s szemeit
11 VI  |       vétették, hogy kezébe akadtak, midőn ő másokat keresett.~- Bizony
12 VI  |              és örömét. Paskó pedig, midőn egyedül maradt, és senki
13 VII |        állatot e földről.”~Kukucsné, midőn e levelet olvasta, éppen
14 VII |              elsápadó arcvonásait, s midőn végre a nő kiejté kezéből
15 VII |        anélkül, hogy tudnák miért, s midőn Katalin térdre borult kezeit
16 VII |         érkeznie.~Egy napon azonban, midőn már órárul órára lesték
17 VII |           akadály nélkül eljutott, s midőn férje szállására érkezék,
18 VII |            hajigálni a sokaság közé.~Midőn ekképpen minden szépen el
19 VII |    lúgoztatta, dörzsöltette magát, s midőn kijött, a fürdőajtóban lelte
20 VII |           bolonddá tartja ő a basát!~Midőn az öltözésnek vége szakadt,
21 VII |             mulatta magát azon, hogy midőn ebéd múltával ismét megszólítá
22 VII |           szuszogva bámult utánok, s midőn a legsebesebb pörgéssel
23 VII |       pörgéssel ellejtének mellette, midőn a lengeteg öltönyök boszorkánykaréjt
24 VII |            az utánok tekintő szívét, midőn a seraskier kapkodva nyújtá
25 VII |           akkor adom őt ki kezemből, midőn a fejemet a nyakamról; de
26 VII |       elnémult a tivornyázó sereg, s midőn Kucsuk basa a fermánt felemelte,
27 VII |    haladhatott háromezer lépésnyire, midőn egy erdő széléhez érve egyszerre
28 VIII|           ajk csók és beszéd között, midőn hosszú távollét után egy
29 VIII|          volna vesztem. Igazad volt, midőn nem akartál velem jőni.
30 VIII|              tehetve egy-egy ugrást, midőn egy elsikamló szellő vitorláinkba
31 VIII|               Már késő éjszaka volt, midőn megérkezék. Mégis rögtön
32 IX  |    könnyebbítsen; - megérdemli, hogy midőn hazájába érve tömlöcre vettetik,
33 IX  |             az előtte ülők arcain, s midőn legutóbb szolgája arcát
34 IX  |           alól takarja fel a vétket. Midőn kegyelmed kértünkre oly
35 IX  | szembesíttessék; hadd nézzek arcába, midőn e vádat szemembe mondja,
36 IX  |             s csaknem visszarettent, midőn a legelső hangban, mely
37 IX  |             hogy e derék asszonyság, midőn férje magával akarta vinni,
38 XI  |              volna azon pillanatban, midőn tudtára adták, hogy börtöne
39 XI  |       olyankor hallva emberi hangot, midőn velök beszélt, elmondatva
40 XI  |           idő óta vadászkését; most, midőn meglátta azon embert, kinek
41 XI  |          könnyet törölt ki szeméből, midőn egykori barátját így látta