Fejezet
1 II | nehéz. Ezelőtt hat évvel, midőn Rákóczy György nem érve
2 II | egy láncra voltunk verve. Midőn elfogatásunknak híre futamodott,
3 II | eltántorulni társaimnak lelkét, s midőn leroskadtak sorsuk terhe
4 IV | alatt találjon mindent, s midőn végre a kifáradás után nekitelepedtek
5 V | mert másnap korán reggel, midőn még ágyában heverne, nagy,
6 V | dobjátok le onnan! - s midőn végre Pozsgai a marokra
7 V | ki vérszemet kezde kapni, midőn megsejté, hogy félnek tőle; -
8 V | szeplői verték ki arcát, midőn egyszerre észre kezdé venni,
9 V | nyargalt körül az udvaron, midőn egyszerre egy akol mellett
10 V | Dél felé feltápászkodván, midőn kinyújtózá magát, s szemeit
11 VI | vétették, hogy kezébe akadtak, midőn ő másokat keresett.~- Bizony
12 VI | és örömét. Paskó pedig, midőn egyedül maradt, és senki
13 VII | állatot e földről.”~Kukucsné, midőn e levelet olvasta, éppen
14 VII | elsápadó arcvonásait, s midőn végre a nő kiejté kezéből
15 VII | anélkül, hogy tudnák miért, s midőn Katalin térdre borult kezeit
16 VII | érkeznie.~Egy napon azonban, midőn már órárul órára lesték
17 VII | akadály nélkül eljutott, s midőn férje szállására érkezék,
18 VII | hajigálni a sokaság közé.~Midőn ekképpen minden szépen el
19 VII | lúgoztatta, dörzsöltette magát, s midőn kijött, a fürdőajtóban lelte
20 VII | bolonddá tartja ő a basát!~Midőn az öltözésnek vége szakadt,
21 VII | mulatta magát azon, hogy midőn ebéd múltával ismét megszólítá
22 VII | szuszogva bámult utánok, s midőn a legsebesebb pörgéssel
23 VII | pörgéssel ellejtének mellette, midőn a lengeteg öltönyök boszorkánykaréjt
24 VII | az utánok tekintő szívét, midőn a seraskier kapkodva nyújtá
25 VII | akkor adom őt ki kezemből, midőn a fejemet a nyakamról; de
26 VII | elnémult a tivornyázó sereg, s midőn Kucsuk basa a fermánt felemelte,
27 VII | haladhatott háromezer lépésnyire, midőn egy erdő széléhez érve egyszerre
28 VIII| ajk csók és beszéd között, midőn hosszú távollét után egy
29 VIII| volna vesztem. Igazad volt, midőn nem akartál velem jőni.
30 VIII| tehetve egy-egy ugrást, midőn egy elsikamló szellő vitorláinkba
31 VIII| Már késő éjszaka volt, midőn megérkezék. Mégis rögtön
32 IX | könnyebbítsen; - megérdemli, hogy midőn hazájába érve tömlöcre vettetik,
33 IX | az előtte ülők arcain, s midőn legutóbb szolgája arcát
34 IX | alól takarja fel a vétket. Midőn kegyelmed kértünkre oly
35 IX | szembesíttessék; hadd nézzek arcába, midőn e vádat szemembe mondja,
36 IX | s csaknem visszarettent, midőn a legelső hangban, mely
37 IX | hogy e derék asszonyság, midőn férje magával akarta vinni,
38 XI | volna azon pillanatban, midőn tudtára adták, hogy börtöne
39 XI | olyankor hallva emberi hangot, midőn velök beszélt, elmondatva
40 XI | idő óta vadászkését; most, midőn meglátta azon embert, kinek
41 XI | könnyet törölt ki szeméből, midőn egykori barátját így látta
|