Fejezet

 1 I   |            őszinte fájdalom látszott, mintha azon szomorú dalokat, miket
 2 I   |         felveté szemeit nagy büszkén, mintha azt kérdezné velök: „hát
 3 I   |              olyan képpel mondta azt, mintha valakire gondolna, mikor
 4 I   |           fiatal bátya, oly önhitten, mintha az a vadászkés már óriássá
 5 I   |         nevetett fehér fogaival ránk, mintha mondta volna, mehettek már,
 6 I   |              lyánka oly jókedvű lett, mintha azok már bizonyosra mennének,
 7 I   |              török bólintott fejével, mintha azt jelentené, hogy bár
 8 I   |          kezdett a csimbókjai között, mintha gondolkoznék.~- Sohase hányd,
 9 I   |               a gyermekektől az oláh, mintha e kritikus órában nem óhajtana
10 II  |            állt, a sziklaköb tetején, mintha egy rejtett üregből bújt
11 II  |               búsan, oly fájdalmasan, mintha könyörögne neki, hogy ismerjen
12 II  |      becsületes ember - szólt Károly, mintha folytatni akarná apja beszédét -
13 III |        pofával mondta a jó seraskier, mintha Orkhán szultánnal jöttek
14 V   |              éppen neki való, mentéi, mintha csak rászabták volna, sőt
15 V   |              apja neki is olyan volt, mintha saját édesapja lett volna,
16 V   |    összetörték a tükröket, edényeket, mintha képesnek hitték volna Pozsgait,
17 VI  |         dömöckölve azoknak tartalmát, mintha tele volnának rossz asszonyokkal.~
18 VII |             odaérnek, már akkorra én, mintha legnagyobb szorgalommal
19 VII |          nekünk rohant, mi egyszerre, mintha ki nem állhatnók a rohamot,
20 VII |           szpáhik élén; úgy látszott, mintha élve nem akarnák elhagyni
21 VII |              az utolsók a csatamezőn! mintha élve nem akarnák azt odahagyni...~
22 VII |        kötélhágcsót akasztok a falra, mintha ott másztál volna fel.~-
23 VII |               Azt álmodá a seraskier; mintha ismét maga előtt látná azt
24 VII |         seraskier átvevé a fermánt, s mintha kedvesétől kapott szerelmes
25 VII |       Nyomorult! Ez halálítéleted!...~Mintha a villám csapott volna le
26 VII |              bizony szép idő van ma.”~Mintha tudná a jó öreg szolga,
27 VII |             az ostort elnyűni rajtok, mintha neki még több oka volna
28 VIII|          halálos aggodalom fogott el, mintha sohasem kellene többet a
29 VIII|  kérdezősködni, nehogy azt gondolják, mintha őt ez az ember érdekelné;
30 VIII|            pedig nem vala rest, hanem mintha tévedésből tenné, olyat
31 IX  |               láncait kezével emelve, mintha nem akarna azok csörgésével
32 X   |            azután mindig erősebben, s mintha valaki nevéről szólongatná.~
33 X   |            Están megcsóválta a fejét, mintha azt gondolná, hogy nem várta
34 X   |               ekkor úgy fog látszani, mintha azok járták volna össze
35 X   | gyönyörűségesen káromkodott magyarul, mintha a Hortobágyon tanulta volna,
36 XI  |            eltakarta, s úgy látszott, mintha közönséges embermagasságnál
37 XI  |        Különben is nekem úgy tetszik, mintha kegyelmed egy fél fejjel