Fejezet

 1 I  |     gyermekkel tértek vissza, egyik fiú volt, másik leány. Arcaik
 2 I  |      énekeltek, magokban érzenék; a fiú arcán meglátszott a könny
 3 I  |           nyájasan hívta magához.~A fiú alig lehetett több tizenhárom,
 4 I  |      aláfolyó selyemszőke hajzat.~A fiú félénk, szemérmesnek látszék,
 5 I  |          néz reánk. Jer, ne félj.~A fiú felveté szemeit nagy büszkén,
 6 I  |             válaszolt a lányka, - a fiú szótalan volt -; nekünk
 7 I  |           is maradt - szólt közbe a fiú bátor tekintettel. - Egy
 8 I  |            evett, mint egy madár; a fiú szemét lesütve fordult az
 9 I  |             az esik jól; - felelt a fiú szigorún, s komoly daccal
10 I  |         egészíté ki büszke hangon a fiú.~- Tehát azt, az érte várandó
11 I  |             mondani, milyen volt?~A fiú elgondolkozni látszott,
12 I  |                egészíté ki hévvel a fiú.~- Szép fehér kezei voltak...~-
13 I  |       Katalin.~- De igen - felelt a fiú -; egy sebhely a jobb halántékán,
14 I  |       jöhetnének atyja nélkül, de a fiú elkomorult, s míg testvére
15 I  |            itt maradtunk - felelt a fiú bánatosan -; én tudom, hogy
16 I  |              csak én...~- Én sem?~A fiú tagadólag inte fejével.
17 I  |              Mondtam - sóhajt fel a fiú -, hogy nem fogja őt feltalálni
18 I  | elesteledtek, ott ütöttek tanyát.~A fiú látva e terhes készületet,
19 I  |      önbizalommal mondá ezt, hogy a fiú szinte büszke kezdett lenni,
20 II |            csak futni sincs hová.~A fiú bosszankodva hallá a figyelmeztetést,
21 II |     pillanatban reszketni kezdett a fiú, keze elbocsátá a kés markolatát,
22 II |      szarvval homlokán: jól mondá a fiú, hogy egyedül ő fog apjára
23 II |           hogy ismerjen ő is reá!~A fiú szóhoz kezde jönni, s könnyeivel
24 II |         akarom azt, apám! - szólt a fiú fenndobogó szívvel, míg
25 II |     imádkozom.~- Nem, nem - szólt a fiú -, mi elmegyünk a seraskierhez
26 VII|       Katalin felsikoltott! A heves fiú dicsekvék sebével, nem gondolva
27 VII|        búsulj, - mondta bizakodva a fiú -; fejestül fogok visszatérni.~
28 VII|    küldöttük visszatérését.~A bátor fiú, amint a kertbe lépett,
29 VII|             basa meg volt lepetve a fiú bátorsága által.~- Az vagyok,
30 VII|           egy ajándékom számodra.~- Fiú, te vakmerő vagy! Nem hallottál-e
31 VII|          basát mindinkább meglepé a fiú merész hangja.~- S ki legyen
32 VII|          amíg nem leend titok.~De a fiú nem távozott, csak állt