Fejezet
1 I | anyja udvaránál lakott, öreg dajkáját, szobalányait gondolja
2 I | Jó zivatar, fehérszakállú öreg bátya, légy kegyelmes, ne
3 IV | jámbor érzelmű férfi volt az öreg Apafi Mihály fejedelem,
4 VI | ő és neje és János, az öreg szolga.~Paskó irományait
5 VI | akarja vinni a beszédet az öreg, s megkérdezé:~- Miért legyenek
6 VI | elhagyni magamtól.~Az öreg szolga letett mindent a
7 VII| Tedd le azt a fokost öreg - szólt közbe Paskó csitítva,
8 VII| fiaim - felelt a furfangos öreg. - Nem szeretnők, ha éjszaka
9 VII| gondunk rátok - biztatá az öreg, s azzal egy hosszú dárdát
10 VII| Így ám, fiam, - szólt az öreg. - Ez meglévén; - és ide
11 VII| van ma.”~Mintha tudná a jó öreg szolga, hogy az urának jólesik,
12 VII| sokat törődött volna vele az öreg, ha valami szép természetes
13 IX | csak; - mondta magában az öreg; - azért én mégis fogok
14 IX | engedjék őt hozzá járulni. Az öreg letérdelt a hintó hágcsójára.~-
15 IX | szerencsétlen Paskó Kristófért.~- Öreg, egy szót se szólj érte!~-
16 IX | hordoztam, mint gyermeket.~Az öreg szemeit egészen ellepte
17 IX | térdepeltéből.~- Kelj fel előttem, öreg szolga. Te ritka becsületes
18 IX | Légy békével addig.~Az öreg szolga összecsókolá a fejedelem
19 IX | tekintetével Paskó és az öreg szolga.~Az ajtó megnyílt,
20 IX | méltóságos uram - szólt az öreg -, kegyelmedről azt mondják,
21 X | akkor hideg fog lenni, s az öreg majd megunja a maga választotta
22 X | szólalt meg elvégre az öreg.~- Ah! ott van kegyelmed? -
23 X | hogy itt van! - mormogá az öreg, s figyelemmel kísérve a
24 X | keresztül-kasul járunk, holnap az öreg észreveszi a lábnyomokról,
25 X | éppen úgy észreveheti az öreg, mint a mieinket.~- Egyet
26 X | idegen örömmel szorítá meg az öreg kezét, s aranyhegyeket ígért
27 X | ha terve sükerülend.~Az öreg ezzel visszament, elhozta
28 X | Igen, de akkor megtudja az öreg, hogy itt jártunk - mondta
29 X | ordítá magán kívül az öreg, s kirántva az oldalán függő
30 XI | bebörtönözött Paskó Kristóf öreg szolgája a múlt éjjel észrevevé,
|