Fejezet

501 VII |           parányi lelke beszorulva, - az is szétpattant azután -
502 VII |           fogadása betelt. - Lőn neki az ő szavai szerint.~Akkor
503 VII |              a díván elé terjesztette az égbekiáltó visszaélést,
504 VII |          azonfelül méltó büntetést is az undok árulásnak.~A fejedelem
505 VII |           Erdélybe, s meg sem pihenve az úton mindenütt váltott lovakon
506 VII |             sietést parancsolt.~Amint az utolsó faluba ért Brassón
507 VII |            Paskó nem sokat hallgatott az intésre; hisz úgysem volt
508 VII |            hallott: aminek egyébiránt az volt az oka, hogy a halottakat
509 VII |             aminek egyébiránt az volt az oka, hogy a halottakat éjjel
510 VII |              kivette a kocsis kezéből az ostort, s még jobban közibe
511 VII |               követét megtámadni? aki az egész országért és így tiértetek
512 VII |               meg Isten hírével, csak az ajándékokat ne bántsák,
513 VII |              csak negyven napig.~- De az Istenért, gondoljátok meg,
514 VII |              jövök a portáról, miktől az ország sorsa függ, mikre
515 VII |               negyven nap.~- Hát hisz az izeneteket mondja el kegyelmed
516 VII |             amelyen valaha kijöhessen az ember.~- Hát mi itten belül
517 VII |               gondunk rátok - biztatá az öreg, s azzal egy hosszú
518 VII |               vasa meg van tüzesítve.~Az ugyan nem volt megtüzesítve,
519 VII |        kenyeret a dárdáról, s odavivé az urához, mire Paskó egy félkoronás
520 VII |               a kezébe, hogy adja meg az árát a kenyérnek.~János
521 VII |               fogván a tallért, monda az érdemes őröknek:~- Ehen
522 VII |              ingyen! s azzal áthajítá az ezüstpénzt.~Hát egyszerre
523 VII |         országháborító! Így akarod te az egész székely nemzetet megmérgezni
524 VII |                 Így ám, fiam, - szólt az öreg. - Ez meglévén; - és
525 VII |         mulatság közt telt lassankint az idő.~Aki tudja, hogy Brassótól
526 VII |               meglehetős ideje maradt az elmélkedésre.~Valljuk meg
527 VII |        nagyobb nyugtalanságot.~Mindig az állt előtte, hogy feleségét
528 VII |            azon helyre érkezett, ahol az országútról egy kis jegenyefákkal
529 VII |     jegenyefákkal beszegett út letér, az ő eszméi is letértek vele;
530 VII |              kelepcében fogva tartja, az tán egy bűnös boldogságáért
531 VII |          tudná a jó öreg szolga, hogy az urának jólesik, nem szűnt
532 VII |           véve a természetén, elkezde az asszonyárul beszélni:~-
533 VII |             sokat törődött volna vele az öreg, ha valami szép természetes
534 VII |              magokkal, közel engedték az embert menni, később pedig
535 VII |               kastélyban? Nem beteg-e az asszony?~- Van eszében,
536 VII |        magában János, s odasomfordált az urához, ki türelmesen ült
537 VII |               Nem tudom, János. Ahogy az idő kiadja. Mért kérded?~-
538 VII |      hazamentünk. (János gazda, mikor az uráról beszélt, mindig odaértette
539 VII |               gazda megint visszament az ismerőséhez beszélgetni,
540 VII |            újság még odahaza? - kérdé az ismerőstől.~- Nincs minálunk
541 VII |            hogyan beszél kend odahaza az új lokajjal.~- Új lokajjal? -
542 VII |          meredt.~- A biz a - folytatá az ismerős -; senki sem tud
543 VII |              tud azzal beszélni, csak az asszony maga.~- Milyen?... -
544 VII |               Hallja kegyelmed: ember az? - No, mert madár is van
545 VII |             aki majd úgy beszél, mint az ember.~- Szép madár, aki
546 VII |          mondja meg kend, mivel él?~- Az még csak furcsa. Nyersen
547 VII |              sehogy sem tetszett neki az újság. Visszasompolygott
548 VII |             uram! Mégiscsak furcsa ám az, hogy az ember elmenjen
549 VII |          Mégiscsak furcsa ám az, hogy az ember elmenjen a maga háza
550 VII |              amaz s más efféle.~- Biz az furcsa, János gazda.~- Már
551 VII |             órára, vagy mi.~- De hisz az elébb mondtad magad, hogy
552 VII |           házhoz.)~- Hiszen nem fogja az azt megtudni. Majd olyan
553 VII |            Majd olyan szépen letérünk az útról, hogy senki sem veszi
554 VII |          Csupán János gazda győzte ki az éjen-napon keresztül folytatott
555 VII |            váltott lovakat befogni, s az ostort elnyűni rajtok, mintha
556 VIII|       MEGLEPETÉSEK~Úgy történt.~Amint az országútról a jegenyékkel
557 VIII|            jártak Majosfalvához, mint az országúthoz, s azután nem
558 VIII|              visszatérni.~János gazda az első hírhallásra jobbnak
559 VIII|           mint megérkeztének híre; de az olasz lokajróli hallomás
560 VIII|            Hát csak nem kívánod, hogy az egész világ minket gyászoljon,
561 VIII|    csapszékben hegedülnek.~- Igaz biz az - monda János, most az egyszer
562 VIII|            biz az - monda János, most az egyszer nagyon felsülve.~
563 VIII|              lesett; mindezek helyett az úrnő maga állt az erkélyen
564 VIII|             helyett az úrnő maga állt az erkélyen egyedül, s férjét
565 VIII|             kedélyesen nyakába borult az érkezőnek, s csókjaival
566 VIII|           Csak egy órát ígért magának az otthonlételre, s ezalatt
567 VIII|              szívének! s választhat-e az ajk csók és beszéd között,
568 VIII|            velem volnál! s vigasztalt az a gondolat, hogy te ekkor
569 VIII|            utána kellett mennem, hogy az ország szomorú ügyeit elintézzem
570 VIII|           mindig közelebb kezde jutni az üldözőkéhez, kik szüntelen
571 VIII|             közt, nem világította nap az eget, csak a villám; hallottuk
572 VIII|         Negyednapra tisztult fel csak az égbolt felettünk; üldözőink
573 VIII|             vihar, de minket is egész az egyptomi partokig elvert.
574 VIII|             Jó gyermekem, utolsó utam az lesz, amikor ott marasztnak,
575 VIII|            hónap múlva ismét ott lesz az ország, ahol elébb.~- Hogy
576 VIII|         kértük, hogy vagy engedjen el az adóból annyit, mennyit Haly
577 VIII|       dívántól, hogy ám szedjük be mi az adót azon falvakból, mik
578 VIII|              ne legyen többet gondunk az adófizetésre.10~- Nos? hisz
579 VIII|          vagyok, nem látok oly mélyen az ügyekbe. Mit fog tehát tenni
580 VIII|         fejedelem?~- Ki fogja fizetni az adót egy hónap alatt az
581 VIII|               az adót egy hónap alatt az utolsó fillérig, s többet
582 VIII|               szedheti be a falvakból az adót, honnan kerül elő annyi
583 VIII|            hintóra, sem ezüsttálakra. Az másra van szánva.~- Talán
584 VIII|             van szánva.~- Talán éppen az adófizetésre? - mondta Berta
585 VIII|              óráját, s megnézve rajta az időt aggódva monda:~- Sietnem
586 VIII|      neheztelni fog, ha itthon töltöm az időt.~- Ne siess oly nagyon;
587 VIII|           fejedelem sem kívánja, hogy az útban ne ebédelj: ha most
588 VIII|              bajt okozhat.~- Minő ügy az? - kérdé Berta úgy belekapcsolva
589 VIII|             magát férje nyakába, hogy az nem mozdulhatott tőle.~-
590 VIII|            mozdulhatott tőle.~- Lásd: az imént fogadtad, hogy nem
591 VIII|           érdektelennek fogod találni az egész esetet, ha megmondom.~-
592 VIII|          Mindegy; engemet nyugtalanít az, hogy te titkolózol.~- Az
593 VIII|             az, hogy te titkolózol.~- Az egész dolog annyiból áll,
594 VIII|            rabtársát hazaküldte, hogy az vagyonait eladva őt váltsa
595 VIII|      pillanatban újra mosolygóvá lett az; a hölgy elővette minden
596 VIII|        örömeinek.~De ez óra alatt sem az ízletes étel, sem a gondűző
597 VIII|               tornácot, pitvart, mint az ordító oroszlán, keresve,
598 VIII|               gondolják, mintha őt ez az ember érdekelné; azok pedig
599 VIII|             neki állván feljebb, hogy az ajtóval megütötte kollégáját.
600 VIII|              a sarkantyús csizmájával az ellenség tyúkszemére, hogy
601 VIII|          kínjában, s azzal bevágta rá az ajtót, s csak úgy szidták
602 VIII|               másik magyarul.~Ez volt az első összeütközés a két
603 VIII|            szoktak főzni, elkülönítve az úri konyhától, s szokása
604 VIII|       szagáról, kérdezősködve fordult az egybegyűlt kukta, béres
605 VIII|            Igen ám; még akkor is csak az kap belőle, aki a nevét
606 VIII|           szóval kivéve a főzőkanalat az üstből, műértő képpel néhány
607 VIII|          kanál jó piros törött borsot az olla potridába János, s
608 VIII|             csengettek. Begyülekezett az egész cselédség, körülülték
609 VIII|          tudtára adván Jánosnak, hogy az első hely, mely máskor őt
610 VIII|         melynek támasza annyi idő óta az ő dolmányától volt fényes,
611 VIII|            éreztető tekintettel leült az asztalhoz, s míg a többiek
612 VIII|         leszedett süveggel mondták el az asztaláldást János gazda
613 VIII|             villával.~Ezzel leemelték az üstöt a láncról, s feltették
614 VIII|          üstöt a láncról, s feltették az asztal közepére. Gondolfo
615 VIII| arcfintorgatásain, kik nyögve nyelték az ő kedvenc eledelét, s szidni
616 VIII|               ő mind nem értett.~Most az egyszer azonban nagy meglepetéssel
617 VIII|          rendkívül vidámon fogyasztja az ételt, s amire legjobban
618 VIII|             János gazda nem piszkolja az ebédet, sőt inkább igen
619 VIII|         szabadságot adott azt főzetni az egész cselédségnek, ami
620 VIII|          azzal ő is megmeríté kanalát az aranyos lében, s beönté
621 VIII|           kell valamit, s látva, hogy az ember mindnyájokhoz beszél,
622 VIII|         tarkóját lenyomta annak fejét az asztalra, bele egyenesen
623 VIII|         csetépeté közepette megnyílik az ajtó, s maga Berta asszony
624 VIII|         kastélyt! - kiálta rá hevesen az asszony.~- Tudom, a gazdámmal
625 VIII|        küszöbét át nem fogja lépni.~- Az is megeshetik, asszonyom -
626 VIII|         mégpedig nem a főkapun, hanem az angolkerten keresztül. Berta
627 VIII|                mire ő megmondva nevét az udvarnoknak, kérte, hogy
628 VIII|       jelentse be őt, ha elfogadja-e.~Az udvarnok nemsokára visszajött
629 VIII|           nyújtá kezét a porkolábnak; az fellakatolta rá a nehéz
630 VIII|           hozzá Naláczi. - Kend nincs az árulásba keverve. Kend csak
631 VIII|            bűnös, mint a gazdám, s ha az ilyen embereket a pokolba
632 VIII|             Naláczi mosolyogva intett az alabárdosoknak, kik az ajtón
633 VIII|         intett az alabárdosoknak, kik az ajtón a láncokkal terhelt
634 VIII|           aludt egész éjjel; fölkelve az első kakasszóra s már hajnalban
635 IX  |              akarja elkapni? - mondta az egyik.~- Nem az, szegény,
636 IX  |                mondta az egyik.~- Nem az, szegény, csak a cinkotai
637 IX  | Tréfálkozzatok csak; - mondta magában az öreg; - azért én mégis fogok
638 IX  |               nem sokat törte a fejét az ékesen szóláson, hanem egyszerre
639 IX  |            engedjék őt hozzá járulni. Az öreg letérdelt a hintó hágcsójára.~-
640 IX  |          pedig ha megőszített a gond, az ország gondja volt az, s
641 IX  |           gond, az ország gondja volt az, s a váradi és nagyszőllősi
642 IX  |           viselek testemen, mint ezek az urak itten paszomántot köntöseikre
643 IX  |      érdemelték. Nem magamért szólok, az én egész életem nem ér már
644 IX  |             szélvészes tengeren, hogy az ország balsorsán könnyebbítsen; -
645 IX  |            szól; mert ártatlan ő mint az angyalok, s oly tiszta még
646 IX  |      legtitkosabb gondolatja is, mint az arany. Én ismerem őt, mert
647 IX  |            hordoztam, mint gyermeket.~Az öreg szemeit egészen ellepte
648 IX  |               kihallgattad volna. Ezt az ősz fejemet teszem rá, ha
649 IX  |           ugyan nem tudom, mi lehetne az? - hisz ő is ember, könnyen
650 IX  |            föllép: - rettenetes tanú! Az ember szíve magáll, ha rágondol
651 IX  |             adok a te szavadnak, mint az övének. Pedig mondom neked,
652 IX  |              Pedig mondom neked, hogy az ő szavai igen súlyosak.
653 IX  |         súlyosak. Légy békével addig.~Az öreg szolga összecsókolá
654 IX  |       távozott el a palota kapujából. Az emberek nem tréfáltak többé
655 IX  |           jelen.~Oly hosszú volt neki az idő, míg a tanácsurak mind
656 IX  |               s nem hallatszott egyéb az unalmas időközben, mint
657 IX  |        kísérve megjelent a fejedelem.~Az urak fölkeltek előtte mind,
658 IX  |         üljenek le, s maga elfoglalta az elnöki széket. Ott voltak
659 IX  |             elnöki széket. Ott voltak az országtanács legtekintélyesebb
660 IX  |           Apafi inte Naláczinak, mire az eltávozott, s a feszült
661 IX  |            feszült figyelem közepette az ajtón kívül lánccsörrenést
662 IX  |          halkabban dobogtak.~Megnyílt az ajtó, s két alabárdostól
663 IX  |            komoly tekintete végigjárt az előtte ülők arcain, s midőn
664 IX  |       érzelgésre vált rajta a szigor.~Az öreget senki sem gátolhatá,
665 IX  |              tanácsurak elé járult, s az asztaltól néhány lépésnyire
666 IX  |             kérdezzük: ha kegyelmed-e az, vagy mi vagyunk-e ugyanazok,
667 IX  |         kegyelmed, mily súlyos legyen az a vád, mely ellene emelve
668 IX  |             mily fájdalmas kötelesség az, mely bennünket kényszerít
669 IX  |              értök megaláztam fejemet az ellenségek legnyomorultabbjai
670 IX  |              beszélt, azoktól sohasem az adó leszállítását kérte,
671 IX  |              ha fejedelemmé teszik; s az általunk ajándékul küldött
672 IX  |        minthogy a sárba belemenjen.~- Az csak az Isten - szólt rebegve -;
673 IX  |           sárba belemenjen.~- Az csak az Isten - szólt rebegve -;
674 IX  |         közülünk hamisat mondott, azt az Isten vágja ketté!~Nagy
675 IX  |          sérti annyira lelkemet, mint az, hogy énrám bízott országkincsét
676 IX  |            megtagadtam nőm örömeitől, az egészet az ország által
677 IX  |             nőm örömeitől, az egészet az ország által fizetendő adó
678 IX  |   megmondhatná, ha egy szóval eltér-e az állításom az igazságtól.~-
679 IX  |           szóval eltér-e az állításom az igazságtól.~- Szerencsétlen
680 IX  |              s inte, hogy nyissák meg az ajtót.~Mindenki feszülten
681 IX  |           harag tekintetével Paskó és az öreg szolga.~Az ajtó megnyílt,
682 IX  |              Paskó és az öreg szolga.~Az ajtó megnyílt, s a tanú,
683 IX  |         ismerősre talált.~Jánosé volt az, ki, míg az általános levertség
684 IX  |               Jánosé volt az, ki, míg az általános levertség mindenkire
685 IX  |              Ámbátor felfordult világ az, amidőn a legutolsó szolgájának
686 IX  |           felesége ellen, mindazáltal az én uramnak, a nagyságos
687 IX  |             Istent kísértő cselekedet az, amidőn asszony támad tulajdon
688 IX  |                hamis esküvéssel mossa az árulást!~- Méltóságos uraim! -
689 IX  |              hogy én többre becsültem az ország nyugalmát, mint saját
690 IX  |             jogom van követelni, hogy az áldozatért ne piruljon orcám.~
691 IX  |            Erre Sárpataky uram kapott az alkalmon, s nekifordult
692 IX  |              mert ha kifogásai vannak az ellentanú irányában, azokat
693 IX  |               méltóságos uram - szólt az öreg -, kegyelmedről azt
694 IX  |               költemény, s visszahull az okozó fejére.~János néhány
695 IX  |              természetesen következik az a másik, amit szolgája tett
696 IX  |           volna tudni. Mi tehát, hogy az igazságnak végére járjunk,
697 IX  |            kezére adva, annak kapuján az ő tudta nélkül senki be
698 IX  |            nem mehet, és ki nem jöhet az ő tudta nélkül.~- Uraim! -
699 IX  |               én nem juthatok a várba az ő akarata ellen, sem pedig
700 IX  |          akarata ellen, sem pedig más az én tudtom nélkül. Magam
701 IX  |         megmásíttassa határozatát, de az kikerült előle, s szobáiba
702 X   |                                    X. AZ ŐR~A majosfalvi kastély
703 X   |        oldalán volt kapuja, mik közül az egyik a majorsági szekerek,
704 X   |             majorsági szekerek, másik az urasági hintók számára szolgált
705 X   |           számára szolgált bejárásul, az árkon pedig egyetlen híd
706 X   |          állapot, de annál célszerűbb az ő szándokára nézve.~Mikor
707 X   |              akkor hideg fog lenni, s az öreg majd megunja a maga
708 X   |            maga választotta hivatalt.~Az alvilág őrei nem voltak
709 X   |      elgondolá, hogy immár ideje lesz az alvásnak, megvárta, míg
710 X   |               kastélyban elsötétültek az ablakok, akkor fogott egy
711 X   |            fogott egy darab viaszt, s az urának reá bízott kardját
712 X   |            ház kapuit, melyek kulcsai az úrnő kezében voltak, s a
713 X   |            sequestrum alá zárva aludt az egész háznép, s János gazda
714 X   |           terhesnek hívé ő azt magára az őrre nézve, s várta szentül,
715 X   |        szigorú életmódot viselt, mint az apáca; még az olasz lokajnak
716 X   |            viselt, mint az apáca; még az olasz lokajnak sem volt
717 X   |              kezdődtek, meghosszultak az unalmas éjszakák, s az ember
718 X   |  meghosszultak az unalmas éjszakák, s az ember még az ablakán kinézni
719 X   |              éjszakák, s az ember még az ablakán kinézni is fázott,
720 X   |             Kifogott még a fagyon is. Az árokból annyi nádat vágott,
721 X   |             ha egy kenyeret megevett, az tovább tartott neki, mint
722 X   |         voltak, mert sütöttek, főztek az újévre, s Jánosnak meg kelle
723 X   |                mely után lepecsételte az ajtókat, s hazatérve bezárta
724 X   |               egyszerre kopogást hall az ajtaján, elébb lassan, azután
725 X   |           azon felmászva kidugá fejét az ablakon, hogy megnézze,
726 X   |            egy darabig, hogy dörömböz az ember ajtaján, s majd a
727 X   |          öcsém? - szólalt meg elvégre az öreg.~- Ah! ott van kegyelmed? -
728 X   |                 kiálta örvendő hangon az ember. - Adjon Isten jó
729 X   |           kend rám? Én vagyok kendnek az öccse, az édes testvéröccse.
730 X   |              vagyok kendnek az öccse, az édes testvéröccse. Están!
731 X   |              kendnek engemet fogadni, az édes testvéröccsét.~- Biz
732 X   |          csakhogy a kend bajusza ősz, az enyim pedig még fekete.~-
733 X   |           kend tán tőlem?~- Én félni? Az volna még csak hátra! s
734 X   |       leszállt János gazda, s kinyitá az ajtót Estánnak, s be engedte
735 X   |        egyebet mint egy veder bort.~- Az is jó lesz - mondta Están,
736 X   |             kardot lesve, s még János az átalagot előhozta valamelyik
737 X   |               szélitől a másikig méri az utcát, s minden házat a
738 X   |            mellé odaadott egy fakupát az öccse kezébe, a másikkal
739 X   |              Kökényesdi uram? - kérdé az első kupa után öccsétől.~(
740 X   |             első kupa után öccsétől.~(Az a Kökényesdi volt a leghíresebb
741 X   |          Sohase törd rajta a fejedet. Az én kedvemért egyszer se
742 X   |              mint aminek meg van adva az ára.~E párbeszédből annyit
743 X   |            lássunk hozzá.~Ezzel fogta az egyik kupát, öccse a másikat,
744 X   |            kezdtek fenekére törekedni az átalagnak.~Egy óra múlva
745 X   |          volna ilyen kemény legénynek az öreget, s azzal fölkelt,
746 X   |        elfogadá a kulacsot.~Tele volt az a legkegyetlenebb lengyel
747 X   |            kulacs vándorolni, s amint az óra lefolyt, egyszer csak
748 X   |            Fertelmes gonosz nedv vala az. Lótejből készült erős szesz,
749 X   |             szesz, mely végigkarmolja az ember torkát, s beégeti
750 X   |               senkit meg ne marjon.~- Az én bátyám le akar engem
751 X   |                Egy kicsinyt meglódult az agyveleje tőle, de azért
752 X   |            kezde verni lelkében, hogy az öccse aligha legjobb szándékkal
753 X   |        ezideig megmaradt a toronyban, az is búcsút vett, s boldogabb
754 X   |              egyikét a saját, másikát az öccse égő pipájára tevé
755 X   |            öccse arcába tekintve; míg az elkezde lassankint halványulni,
756 X   |     bizonyosan fel nem ébredett abban az esztendőben.~~Mámoros ösztön
757 X   |              öccsét bizonyosan valaki az ő leitatására fogadta fel?
758 X   |          közelében lappangani; s hogy az bizonyosan valami összeköttetésben
759 X   |       egymáshoz, mint egy pár makk; s az éjszaka sötét volt és borongós.~
760 X   |              cipő lábnyomai, amilyent az egész előtte ismeretes világon
761 X   |               hogy itt van! - mormogá az öreg, s figyelemmel kísérve
762 X   |          könnyű volt kitalálnia, hogy az ember először az ő ajtajára
763 X   |     kitalálnia, hogy az ember először az ő ajtajára jött hallgatózni,
764 X   |           hídhoz ment, s onnan megint az árok hosszában a parti bokrok
765 X   |           közül kikukkanni, kik közül az egyiket Gondolfonak nézte;
766 X   |              kardot? (Tehát csakugyan az öccsének nézték.)~- A kardot? -
767 X   |              csak újra el nem mondod.~Az idegen nevetett.~- De láttad
768 X   |           nevetett.~- De láttad mégis az öreget? Elaludt?~- Az idén
769 X   |           mégis az öreget? Elaludt?~- Az idén föl nem ébred.~- Tehát
770 X   |               De nagyobb baj van itt. Az éjjel friss hó esett.~-
771 X   |        keresztül-kasul járunk, holnap az öreg észreveszi a lábnyomokról,
772 X   |          Segítek rajtad. Közel vannak az aklok; elhajtunk három jármosökröt.
773 X   |          elhajtunk három jármosökröt. Az árok be van fagyva, az ökröket
774 X   |                Az árok be van fagyva, az ökröket keresztül lehet
775 X   |              mi magunk pedig felülünk az ökrökre, s ekkor úgy fog
776 X   |         nyomait éppen úgy észreveheti az öreg, mint a mieinket.~-
777 X   |        azalatt idelenn fogok őrködni.~Az idegen örömmel szorítá meg
778 X   |            idegen örömmel szorítá meg az öreg kezét, s aranyhegyeket
779 X   |        jutalmul, ha terve sükerülend.~Az öreg ezzel visszament, elhozta
780 X   |          azután elhajtott három ökröt az akolból, mely az árkon kívül
781 X   |          három ökröt az akolból, mely az árkon kívül feküdt; - senki
782 X   |          senki sem vett észre semmit.~Az árok előtt felült a három
783 X   |            előtt felült a három férfi az igásbarmokra, miket János
784 X   |     odatámaszták a falhoz, s Gondolfo az ökör hátáról egyenesen reálépve
785 X   |              annak legvégső fokáig, s az elhozott kötélhurkot belehajítva
786 X   |    ügyességgel felkapaszkodott; utána az idegen úr hágott fel a lajtorján,
787 X   |               által felhúzatta magát.~Az öreget odalenn hagyták,
788 X   |               Igen, de akkor megtudja az öreg, hogy itt jártunk -
789 X   |              folyosón jobbfelé tarts, az vezet ide; nehogy balra
790 X   |                Jól ismeré a szobákat. Az ajtók mind nyitva voltak,
791 X   |           megcsalá Gondolfo?... Végre az utolsó ajtóhoz ért, ez volt
792 X   |       kilincsét elfordítá, érzé, hogy az zárva van. A zörrenésre
793 X   |               zárva van. A zörrenésre az ajtón belül egy férfihang
794 X   |             hanem nekifeszíté vállait az ajtónak, megpróbálva, ha
795 X   |              rohant vállával, fejével az ajtónak, s egyetlen rohammal
796 X   |               függött a bűnös asszony az idegen férfi keblén, s most
797 X   |              Pozsgai Ferenc uram volt az! Ezért árulta el hát férjét
798 X   |          reátok! - ordítá magán kívül az öreg, s kirántva az oldalán
799 X   |             kívül az öreg, s kirántva az oldalán függő kardot rájok
800 X   |              egy pisztolyt kapott fel az előttük álló asztalról,
801 X   |          rosszul irányzott, s a golyó az ablakon keresztül süvöltött.
802 X   |           havas síkságon.~János pedig az összegyűlt sokaság elé lépett
803 XI  |                                   XI. AZ ÍTÉLET~Néhány nappal elébb,
804 XI  |            rögtön hívatá Pozsgait, de az eltagadott mindent; azt
805 XI  |            pedig, kik most előjöttek, az ő ellenségei által megfogadott
806 XI  |             értékeit összegyűjteni, s az utolsó nap éjszakáján azért
807 XI  |          fordul a kocka, kimeneküljön az országból talán Ausztriába
808 XI  |        beburkolt alaktól.~- Én vagyok az uram.~- Valóban, a hang
809 XI  |           arcát láttatni?~- Óh, uram. Az én arcom borzalomnak és
810 XI  |              megtudandod belőle, hogy az vagyok, akinek állítom magam.~-
811 XI  |                szólt közbe Sárpataky, az ítélőmester, kinek különös
812 XI  |               pártolni, akinek részén az igazság van -; ugyanazon
813 XI  |             van, sohase féltse tőlünk az orcáját. Különben is nekem
814 XI  |             fél fejjel magasabb volna az említett Boór Ádámnál, akit
815 XI  |              borzadva tekintének reá. Az őrök, kik az ajtóban álltak,
816 XI  |          tekintének reá. Az őrök, kik az ajtóban álltak, félhalkan
817 XI  |             miért kell nekem kerülnöm az emberek tekintetét, én,
818 XI  |         utcáitokon, s borzalmat űzzek az emberek szívébe?~A fejedelem
819 XI  |            odaszólt a fejedelemhez.~- Az nem fog eljönni, nagyságos
820 XI  |              meg kegyelmességtek, ami az éjjel történt, s ami szinte
821 XI  |          férfi lopózott be, s rátörve az ajtót, azt ura nejével bűnös
822 XI  |       elvágtatni. A gyilkos maga jött az esetet feljelenteni, s magát
823 XI  |          Előttünk álló Boór Ádám, kit az Isten gyermekeiben vigasztaljon
824 XI  |              előidézett.~A kegyelmet, az igazságot nyertek örömkönnyekkel
825 XI  |             szűnt meg őt szeretni...~~Az elfutott Pozsgai Erdélyből
826 XI  |          levelére a császár kiadta őt az erdélyi törvényhatóságoknak,
827 XI  |            törvényhatóságoknak, amint az ez iránt váltott levelezések
828 XI  |         vasperece nyakára volt kötve.~Az ember, amint meglátta az
829 XI  |              Az ember, amint meglátta az előtte álló Boór Ádámot,
830 XI  |            térdre egy szó nem jött ki az ajkáról, csak sóhajtott
831 XI  |               bitorolta; mely bűnéért az országtanács által holtig
832 XI  |      szánalomgerjesztő volt őt látni.~Az ifjú Boór Károly mindig
833 XI  |               Mire jutottál? Nem vagy az, aki hajdan! De én örökké
834 XI  |              aki hajdan! De én örökké az maradok. Kelj fel, és légy
835 XI  |               Károly gyorsabban, mint az apjától kimondott szó, ugrott
836 XI  |          nyújtá neki, hogy felemelje.~Az egy érthetetlen szót rebegett,
837 XI  |             maga elé.~Végrendeletében az volt, hogy temessék őt neje
838 XI  |             Boór Ádámnak is megengedé az Isten, hogy lelke utált
839 XI  |           székelyhon bércei között, s az oláh anya azzal fenyegette