1-500 | 501-813
Fejezet
1 I | magas, mint az üreg maga, s a nap délutánonkint egész
2 I | fenekéig besüt, buja pázsittal s hímes virággal vonva be
3 I | vagy egy díszített színpad, s még legbelső falai is be
4 I | rámába fogja a vidéket, s a kép méltó a rámához. Előtte
5 I | összehajlanak a tó felett, s e lombkárpiton át egy szemközti
6 I | tekintenek le a tó sötét vizébe, s túl e váron, messze, messze!
7 I | helyettök virágos pázsitot s illatos lombokat adott a
8 I | hölgyei a tóban fürödnek, s ki-kijőnek a partra játszani,
9 I | törököt választa férjül; s férje és egyetlen fia most
10 I | harcolnak azon haza földén, s tán győzni fognak és eltemetik
11 I | Magyarországot, vagy vesztenek, s akkor Magyarhon temeti el
12 I | tekintetét, Csákyné büszke arcát s Bánfi Dénesné szenvedő vonásait;
13 I | ismerős dallam hallatára, s figyelni kezdte rá.~Szelíd
14 I | Adjatok nekik tíz aranyat, s engedjétek a kertbe jőni,
15 I | a~Föld alatt nem hallja,~S két árva gyermeked~Bujdosni
16 I | dalosokat - monda Katalin, s a hölgyek nemsokára két
17 I | üljetek ide lábaimhoz - s egy szőnyeget teríttetett
18 I | teríttetett le számukra, s nyájasan hívta magához.~
19 I | szép, domború homlokát, s halvány arca felett erős
20 I | arca felett erős szemöldök s egy pár olajsetét szem uralgott,
21 I | lyánka piros, telt arcához s derült, kék szemeihez úgy
22 I | hát féltem-e én valaha?” s azzal fogá mandolinját,
23 I | azzal fogá mandolinját, s leült vele a szőnyegre.~-
24 I | valami jutott neki eszébe, s azon elszomorodott; majd
25 I | odavoná magához a gyermeket, s végigsimogatva annak szép
26 I | kegyelmedé - folytatá lelkesülve, s hozzátevé nagy szemérmesen: -
27 I | atyánkat pedig elfogták, s most tatár uraságnál van
28 I | annak a markolatját fogja.~- S mi történt veletek tovább,
29 I | elbolyongtunk az erdőben, s ettünk vadgyümölcsöt, akkor
30 I | hogy énekeljünk nekik, s tréfából nemegyszer adtak
31 I | többen szeretik a dalt, s most igazán is adnak pénzt?
32 I | énekelünk a városokban, s majd ha sok ember gyűl hozzánk,
33 I | azt megtakarítjuk szépen, s ha föltaláltuk az atyánkat,
34 I | lyánka megcsókolá a nő kezét, s kebeléből kicsiny, de jól
35 I | várost el kellett hagynunk, s húsz napig vándoroltunk, -
36 I | Azzal megöleltük egymást, s elaludtunk egymás ölében.
37 I | elaludtunk egymás ölében. S lásd: amint reggel fölébredénk,
38 I | bokron a rút varjúk helyett, s húsz napig olyan meleg volt,
39 I | jutottunk, ott eltévedtünk, s nem ettünk nagyon sokáig,
40 I | nem ettünk nagyon sokáig, s még kunyhót sem leltünk
41 I | jó atyánkhoz indultunk!” s lásd, asszonyom, tél derekán,
42 I | terítve volt mind dióval, s három napig volt mit ennünk.
43 I | fára, a farkasok odajöttek, s elkezdtek rútul üvölteni. „
44 I | hagyjatok elmenni atyánkhoz,” - s ím, asszonyom, egy közülök,
45 I | nagy őzet hozott a hátán, s magával hítta a többieket,
46 I | magával hítta a többieket, s úgy nevetett fehér fogaival
47 I | kik rabszolgákat tartanak, s kérdezősködni fogok atyátok
48 I | frissítővel tértek vissza, s a két gyermek elé téve,
49 I | felelt a fiú szigorún, s komoly daccal védte magát
50 I | üdvözletemet adjátok át mindenütt, s biztosítsátok őket férjem
51 I | rabjainak más nevet adott, s valódi nevénél fogva így
52 I | lassankint könnybe lábadtak, s összeszorított ajkainak
53 I | hogy testvére fog beszélni, s hogy az hallgatott, ő kezdte
54 I | magyartól kérdezzétek meg nevét, s ha ráakadtok illyefalvi
55 I | A küldöttek lóra ültek, s elvágtattak; a lyánka oly
56 I | már bizonyosra mennének, s vissza sem jöhetnének atyja
57 I | nélkül, de a fiú elkomorult, s míg testvére kedves danákat
58 I | félrevonult egy bokor alá, s ott elszomorodva megült,
59 I | lyánka is szomorú lett, s visszatérve az odaliszkhez,
60 I | Károly egyre menni vágyott, s úgy elült naphosszat egy
61 I | szüntelen egy táj felé nézve, s gyakran mondá testvérének: „
62 I | akinek eladom, hívja rárónak, s az nem megy az anyakönyvbe.
63 I | egy titkos ösztön vonta, s nem fogott rajt sem kérlelés,
64 I | próbát kívánt értök tenni, s ez az volt, hogy elmenjen
65 I | seraskier birtoka volt azon táj, s éppen a durva visszautasítás
66 I | minden zegezugát ismerte, s nem jött zavarba, ha egy
67 I | zárva aláhengerült kövekkel, s jól ismerte a hegyi folyamok
68 I | őket ólálkodó rablók ellen, s velük ment egy fizetett
69 I | mamelukoktól őrzött kapukon, s a murzák hajdúi között.
70 I | vendégszeretetnek még kevésbé, s ha vagy egy folyamnak ki
71 I | tehettek egy órai utat, s ugyanezen okból sátraikat
72 I | sátraikat is magukkal hordták, s ahol elesteledtek, ott ütöttek
73 I | hogy én Kucsuk basa neje s Feriz bég anyja vagyok,
74 I | szentképet talált az útfélen, s előtte kiürülve a pomana
75 I | esztendővel ezelőtt felfordult, s a szekér alá esett. Amott
76 I | fog esni a magyar király, s ő a fiát küldte hozzá két
77 I | vezetésében vénült meg, s valahányszor egy említett
78 I | szokatlan, a borzasztó regéken, s ha vezetője el talált hallgatni,
79 I | zápormosta veres földnél; s a távoli zörej a hegyi patak
80 I | kötöztek kegyetlen tatárok, s úgy gyújtották meg alatta,
81 I | zsiványok sütnek ökröt, s a füst a föld alól jő, hol
82 I | a griffmadárnak a vére, s ami zuhogást hallani olykor
83 I | legutóbbinál elnevette magát, s megtaszítva kis kezecskéjével
84 I | mélységbe kanyarodik alá, s ott elvész szem elől, míg
85 I | már aláfelé hanyatlott, s a félhold ezüst sarlója
86 I | állatok nincsenek elfáradva, s elég pihenve jövünk.~- A
87 I | feljött - viszonzá a török -, s holdfeljötte után nem megyek
88 I | vonított.~- Iblisz. 2~- S láttad te ezt az Ibliszt?~-
89 I | Ibliszt?~- Szaladtam előle.~- S ő kergetett?~- Nem néztem
90 I | Álmodtátok ti ez alakot, s most azt hiszitek, hogy
91 I | hát szemeid csaltak meg, s lehetett, akit láttál, valami
92 I | ütődtem, elestem egy bokorban, s onnan láthattam, és ő nem
93 I | szőke szakálla melléig ér, s a két hátrahajló fényes
94 I | a hegyi patak sekélyén, s amint leereszkedve a völgybe
95 II | zöldül holmi gindár bokor s a törpe sóskafa, melynek
96 II | bújnak egy sziklaoduba, s számbaveheti a pásztor:
97 II | ád dolgot a visszhangnak s az utasok után legördülő
98 II | vethetett a völgy hasadékába, s amint egyik felével a meredek
99 II | túl száz ölnyi mélység, s aki lovon halad, kénytelen
100 II | egy botlás, egy szédülés, s ló és lovas ezer darabra
101 II | hallá a figyelmeztetést, s amint a sziklához érve még
102 II | levevé nyakából mandolinját, s egy víg akkordot adva rajta,
103 II | orrlyukaiból forró gőzt fútatva, s felborzadt serényét hányva
104 II | hátradobbanva az előidézett rémre, s kezével vadászkéséhez kapott.~
105 II | elveté fejéről fövegét, s nekirohanva a sziklának,
106 II | megeredt szeméből a könny, s akkor minden ízében megrendülve
107 II | tekinte fel a rémalakra, s majd támadt, majd ismét
108 II | a férfi megismerte őket, s míg szótlan fájdalommal
109 II | fiú szóhoz kezde jönni, s könnyeivel együtt beszéde
110 II | omlott le az öszvérről, s csak Katalin védő karjai
111 II | egy fára.~Az ember lejött, s letérdelt leánykája mellé,
112 II | atyai csókok melegétől, s felpillantott, de hirtelen
113 II | hirtelen eldugta ismét arcát, s míg kezecskéi apja nyakát
114 II | ember bánatos sóhajjal, s azután fiához fordult:~-
115 II | Az ember hátratántorodék, s a sziklához kelle támasztania
116 II | odaborult Katalin kezére, s csókjaival halmozá el azt.~-
117 II | szólt szilárdul a delnő -; s ha megengedé, hogy gyermekeid
118 II | álmaidba kísérteteket kevernek, s megingatják benned a hitet.~-
119 II | szorosabban simult apja keblére, s még mélyebben rejté annak
120 II | hódítani Lengyelországba, s kivitte magával az erdélyi
121 II | Honn két fiatal gyermekem s áldott jó nőm maradt.~Ez
122 II | elfogult az ember hangja, s szemeibe könnyek tolultak.~-
123 II | elhulott a szép nemes had, s aki élve maradt, azt rabszíjra
124 II | maradt, azt rabszíjra fűzték, s elhurcolták messze országokba.
125 II | országokba. E sors ért engemet is s legjobb barátomat, Pozsgai
126 II | selyemzsinórt ítélt a murzára, s annak minden pénzét és marháit
127 II | akart tudni a váltságdíjról, s mi rossz után rosszabbat
128 II | magunk közül kiváltunk, s azt hazaküldve Erdélybe
129 II | amennyi a váltságdíjra kell, s küldje meg értünk. Én legjobb
130 II | szeret. Mi kiváltók e férfit, s elküldtük Erdélybe, és vártunk,
131 II | zúgolódom. Mi vártunk évekig, s itt vesztünk a várakozásban,
132 II | hitükhöz állhatatosak maradtak, s mindent elkövetett, hogy
133 II | eltántorulni társaimnak lelkét, s midőn leroskadtak sorsuk
134 II | alatt, én vígasztalám őket, s példát mutaték nekik, mint
135 II | A seraskier dühös volt, s megtudva, hogy társaim engem
136 II | példaképül, maga elé állíttata, s előbb hízelge, majd fenyegetőzött,
137 II | istenben vetém reményemet, s dacoltam vele. Ekkor írtóztató
138 II | megkötöztetett egy széles gerendához, s homlokomon felhasíttatva
139 II | leszakíttatá a szarvakat, s azon forrón, véresen a homlokomon
140 II | bocsáta el: „itt fogsz lakni, s innen ki nem jöendsz soha,
141 II | tőled mindenki, aki meglát, s iszonyattal kerülend ki
142 II | kerülend ki minden élő ember, s ha vezére voltál társaidnak,
143 II | sziklákon legelni láttok, s mikhez íme hasonlatos vagyok.~
144 II | gúnyjelről mindenki rám ismer, s a seraskier hatalmas, csak
145 II | váltságdíjat ajánlok neki, s akkor elbocsát.~- Alig hiszem.~-
146 II | elmerengésben élni fogok és elmúlni, s amíg élek, érted és őértük
147 II | akar, az teljesülni fog.~- S nem kell-e megnyugodnom,
148 II | kezét.~- Amit Isten végzett, s amiért angyalok imádkoznak,
149 II | megcsókolgatá gyermekeit, s azzal megrázva Katalin férfiasan
150 II | gyermekei karjai közül, s ismét felment a sziklaköbre.~
151 II | egyszer hátra ne tekintsen, s amint megpillantá a kétszarvú
152 III | volt, tripla tokája volt, s lelógott nagy lomhán, s
153 III | s lelógott nagy lomhán, s hasának terjedelme miatt
154 III | rabszolga által felváltva, s az a lectica is vasból volt;
155 III | konkolyt a tisztabúza közül, s jaj nekik, ha nem vigyáznak!
156 III | emberek odahaza maradni? S micsoda új szokás már ez,
157 III | a régi muzulmán erkölcs!~S mindezt oly pofával mondta
158 III | csak hamarább tovább megy, s utasítást adott az étekfogóinak,
159 III | legdrágább frissítőkből, s mindenféle csemegét! ne
160 III | Nemsokára megérkezék Katalin, s leszállva lováról a seraskier
161 III | a seraskier elé sietett, s azt illően üdvözölve a két
162 III | vendégszereteted hírét, s erre utazván, nem akartalak
163 III | rabságából egy magyar foglyot, s izentem már a közellevő
164 III | Allah nagy és hatalmas, s vannak mindenféle emberei.~-
165 III | földeimnek parlagon hever, s felvehetem, hogy a hajdúk
166 III | kettőt-hármat, nyakamon a tél, s az ólombányákba, ha leküldök
167 III | seraskier mellé a hordszékre, s végigsimogatva bársonysima
168 III | hatni mogorva kedélyére, s miután elébb jól kinevette
169 III | egészen ingyen engedte, s utána tevé:~- De aztán énnekem
170 III | Kucsukné mindent megígért, s ilyenformán ráment apródonkint
171 III | kétszarvú embert gondolod - s furcsán nevetve tevé utána: -
172 III | de te meg akartál csalni, s a kétszarvú emberre gondoltál,
173 III | vezért a perzsa király. 6 S itt fog állani a kertemben,
174 III | borulni, apjáért könyörgendő, s ritka lélekjelenléttel válaszolt:~-
175 III | Ember, légy könyörülő, s ne kísértsd az Istent -
176 III | kiáltá a delnő felpattanva, s izmos kezével egy olyan
177 III | szikrázó szemekkel a delnő, s megfenyegetve összeszorított
178 III | kíséretének, hogy menjenek, s a két gyermeket kézen fogta.~-
179 III | mint két fekete kígyó, s megnyílt ajkain keresztül
180 III | villámsebesen rohant az emberre s belemarkolva két izmos kezével
181 III | ropogott alatta a vasszék, s összeszorított torkából
182 III | elkékült, mint a posztó, s szemei kijöttek üregeikből.~
183 III | elmállott, mint az érett körte, s azzal hirtelen felkapott
184 III | lovára kíséretével együtt, s elvágtatott a seraskier
185 III | emberei ismét felemelték, s nagysokára tudott egy szót
186 III | kedveért fejeiket beveretni, s estefelé hazahullongtak
187 III | a hegyhasadékok között, s ha a seraskier keresteti,
188 III | sziklái és barlangjai közül, s nem tölthetve Katalinon
189 III | áttérhessünk egy kissé Erdélybe, s körülnézzünk, mik történnek
190 IV | Apafi Mihály fejedelem, s hogy nagyobb hibája nem
191 IV | jósága és engedékenysége, s kivált, amidőn gondoszlató
192 IV | szokott, mint gondolkozni, s ami nem tartozott nála a
193 IV | külön kaphatták nejétől, s ha egy vagy más elhítta
194 IV | szájától is restellte az ételt, s megzálogolta a parasztot,
195 IV | erdejében felszedte a vackort, s most egyszerre csak elkezdett
196 IV | elkezdett lakomákat adni s vendégeket csődíteni. Aminthogy
197 IV | fogták körül a jó öregurat, s ezerféle apró előzékenységgel
198 IV | alatt találjon mindent, s midőn végre a kifáradás
199 IV | kitalálták egymás szándékát, s segédkezeket nyújtának egymásnak
200 IV | többi alkalmatlan embereket, s akkor elővoná mindegyik
201 IV | tartogatott folyamodólevelet, s eléterjeszté alázatosan
202 IV | másik a maga levelében, s mindegyik a magáét iparkodott
203 IV | most, mert sötét van már, s fáklya világánál nem látom
204 IV | kiálta Kapornaki készséggel, s félrefutott az erdőbe, keresett
205 IV | belefacsarta egy pohárba, s készen volt a tinta.~- Igen,
206 IV | gólyaszalonkának az orrát, s faragott belőle kalamust.~-
207 IV | a mulatságos ötleteken, s azután nolens-volens elvette
208 IV | kegyelmetek, hát Isten neki.~S azzal szépen-nemszépen aláírta
209 IV | másikat arról, hogy mit kér, s mind a három egyszerre intézvén
210 V | a keleti vidám szőlőkkel s gazdag gyümölcsössel van
211 V | egy és ugyanazon percben, s a kitekintő úr nemzetes
212 V | másik látogatni jött hozzá, s ő lesz az úr a háznál. Pozsgait
213 V | másikkal Salamon diák, s míg Kelemen diák a tollát
214 V | kegyelmed megitta a boromat, s elcsalta a jószágomat, ez
215 V | De már egyszer aláírta, s én ragaszkodom a jussomhoz,
216 V | én birtokon belül vagyok, s meglátom, hogy ki tesz ki
217 V | megijedt Kozár tenyereitől, s Kelemen diák háta mögé kezde
218 V | resistálok, opponálok - s eközben Kelemen diákot,
219 V | megugratott ellenfele után, s csak apródonkint téregetett
220 V | mikor valami jutott eszébe, s utánakiáltva azt ellenfelének.~
221 V | terembe csatlósait, béreseit s más afféle fegyver- és fütykösfogható
222 V | fütykösfogható alattvalóit, s csak várta szép csendesen,
223 V | magát, megtért a szobába, s az egybegyűlt lakossághoz
224 V | hallgassanak kegyelmetek, s olvassa Salamon diák.~Salamon
225 V | hétrét hajtogatott írást, s kiterjesztené nagy teketóriával,
226 V | hosszú mogyorófa pálcával, s úgy üti ki kezéből a papirost,
227 V | donatiót olvassuk fel; - s azzal ő is elővont a dolmánya
228 V | egy olyan szép papirost, s felemelvén ráüte öklével. -
229 V | Salamon diák, szaporán, s olvassa sebesen, ti pedig
230 V | esett a túlsó szegletbe, s ez jel volt a többi fustélyos
231 V | kezünkben az adománylevél! - s ő maga is felkapván egy
232 V | fejenkint egy-egy ütleget ád, s tíztől szinte egy-egy ütleget
233 V | mégiscsak ő kap többet, s ennélfogva jónak találta
234 V | azonban ismét visszafordult, s míg egy rész ki akarta zárni,
235 V | nekiveté vállát az ajtónak, s lábát az ajtó és a küszöb
236 V | hogy odacsukták a sarkát, s mikor aztán már örömest
237 V | lába oda volt szorulva, s utóbb is csak azáltal bírt
238 V | kihúzta a lábát a csizmából, s ott hagyta a fél saruját
239 V | felszegezteté egy hosszú póznára, s úgy tüzeté ki a kastély
240 V | ormótlan ordításra ébred, s amint egy papucsban fut
241 V | hadonázott parancsolva, s meglátván a maga nyusztkalpagját
242 V | azt hajigálják le onnan, s tördeljék be a kapukat.~
243 V | Kapornaki felnéze a szóra, s nem tudván, mi okból ellenkezik
244 V | kezemben - szólt Kapornaki, s felállva egy szekér bakjára
245 V | nemes dühvel Kapornaki, s felszúrva egy hegyes hosszúnyelű
246 V | Hadd lám hát! - szóla ez, s amint oly közel jutott az
247 V | a kertészolló hegyéről, s mielőtt Kapornakinak ideje
248 V | meg, dobjátok le onnan! - s midőn végre Pozsgai a marokra
249 V | rohant a póznával a háznak, s beverte annak minden ablakát.~
250 V | jártak a kuruc háborúban is, s még a tatárt is kifosztották,
251 V | mind jól fizetett szolgák, s helyzetük előnyeinél fogva
252 V | robotnak hajtottak verekedni, s az a fatális helyzetük volt,
253 V | mind parasztvért isznak ma! s Kapornaki kezdé észrevenni,
254 V | tépve, fogá tehát magát, s odasompolyodék az egyik
255 V | és intra dominium vagyok, s ha akarnám, ahány emberem
256 V | az ortályoskodást utálom, s jobb szeretem a sovány békességet
257 V | levén a kelmed ellensége, s nem kelmed az enyim, hanem
258 V | akarja, lépjünk amicára, s egyezzünk meg akképp, hogyha
259 V | amit a jószághoz tartok, s akkor ahelyett, hogy egymást
260 V | tőle! - kiálta egy lúfő, s menten előcepelt egy nagy
261 V | nagy hágcsót valahonnan, s azt egyenesen azon ablaknak
262 V | befutott az ágyasházba, s lekapva a falról hosszú
263 V | odaállt vele az ablakba, s azt az emberekre fogva fenyegető
264 V | különben közibéjük lövök! - S erre a szóra csakugyan elkezdtek
265 V | ökölnyi követ Pozsgai uramnak, s az ominózus békasó úgy találá
266 V | ahol legtöbb embert látott, s közibe durranta a sokaságnak.~
267 V | dönteni a fundamentomot!” s más efféle könnyen kivihető
268 V | ostromlók közé lőtt; futott alá s fel a szobában, kikapkodva
269 V | kikapkodva mindenfelé, s minden ajtónál szintén lótó-futó
270 V | odahagytak ajtót, ablakot, s nem hallgattak Pozsgaira
271 V | bedugták fejeiket az ablakon, s úgy ordítottak be, az első
272 V | már elfoglalták a szobát, s a lépcsőajtókat feszegették.
273 V | vasajtó küszöböstül együtt, s neki még csak annyi ideje
274 V | kiabáltak nagy bolondul, s betördelve minden ajtót,
275 V | almáriomot, elleneiket keresve, s hogy sem székben, sem ágyban
276 V | az már most mind az övé, s csak neki tesznek vele kárt;
277 V | neki egy ép asztallábat, s még azután is feszegették
278 V | egész sokaság a Szamosra, s meglátva, hogy Pozsgai és
279 V | bezárták az udvar kapuit, s mikor visszafelé kezde jőni
280 V | kívül süttetve egy ökröt s leküldve néhány akó bort,
281 V | ablakokat befoldatni üveggel, s a levert vakolatot újra
282 V | vakolatot újra kisimíttatni, s ajtófelet és ablakrámát
283 V | számára a pince és éléskamra, s közhasználatra bocsátva
284 V | szekérszámra a fácányt, szarvast s minden drága vadat, megrendeltek
285 V | kolozsvári boltosoknál, s beinvitálták a környékbeli
286 V | hadnagyok és királybírák, s meguralván a két derék donatariust,
287 V | tíz emse után két malacot s jogelismerés tekintetéből
288 V | asztalhoz ültek mindnyájan, s jól ki levén éhezve a határjárás
289 V | hintó gördül be az udvarra, s hallatszik, hogy valakit
290 V | elfogadnia a derék urat, s kínálta üléssel, borral
291 V | Kapornaki uram jó fejjel levén, s azt gondolva, hogy a fejedelem
292 V | fejedelem úr őnagyságától, s azt a szégyent tették, hogy
293 V | folyamodást aláíratták, s ennek következtében most
294 V | adományozást elveszítsék, s magok törvénybe hívassanak,
295 V | mindnyájokat egyenlőn sújtani, s egyiket csakugyan kénytelen
296 V | írásbeli meghatalmazások s hiteles tanúk bizonysága
297 V | hadakkal nyomban kiinduljon, s minden törvényes eszközökkel
298 V | megfogdossa, megkötözze s leszállítsa Fogarasra. Melyet
299 V | kegyelmeteknek a fejedelem s a tanácsurak nevében tudtul
300 V | ott maradtak elnémulának, s mindaddig nem bátorkodott
301 V | olyan vígan, mint azelőtt, s utóbb Kozár uram úgy elázott
302 V | nélkül esett az asztal alá, s aludt másnap délig, mint
303 V | midőn kinyújtózá magát, s szemeit kitörölgetve meggyőződék
304 V | meggyőződék róla, hogy él, s bizonyossá lett, hogy hol
305 V | bekurjantá egy csatlósát, s nagy rekedt mámoros hangon
306 V | a maga kocsiján haza.~- S nem mondták, hogy visszajönnek?~-
307 V | elmentek! - ordítá Kozár, s már erre felugrott ágyából. -
308 V | ismer rá, aki utánam jő, s lesz neki mit siratni harminc
309 V | terméskővel a veteményes kertet, s a gátokat elszakíttatva,
310 V | be a zárakat, lakatokat; s minden még meglevő bútort
311 V | ecettel tele a hordók, s a házban egy zárt sem lehete
312 V | kelle az ajtókat betörni, s belépve a szobákba, nem
313 V | ocsmányságot és pusztulást, s három napig lehetett a háznál
314 VI | összerongálták, a tatárjárás s az azt követett harácsok
315 VI | következett egy hosszú száraz nyár s egy árvizes ősz, mely azt
316 VI | pénzaszályban sínylett, s az egyedüli pénztermő városok
317 VI | triplán, ahogy neki tetszett, s mégis a szegény fejedelmen
318 VI | világosítsák fel a szultán elméjét, s engeszteljék ki ő szívét
319 VI | kétszeresen be tudja hajtani, s ha még egy követet bátorkodnak
320 VI | és adjanak időhaladékot, s azután „qui habet tempus,
321 VI | hogy az izenetet elvigye, s a kedvünkért magát karóba
322 VI | szép, becsületes arcát, s mosolyogva válaszolt.~-
323 VI | ha kell még Plutóhoz is; s ha Isten ő szent felségének
324 VI | küldtem kegyelmedet halálának s felesége özvegységének.~-
325 VI | időt az adó begyűjtésére, s tiltsa el a váradi basát
326 VI | osszon ki a szultán tolmácsa s a keresztyén fejedelmek
327 VI | cselekszem, amit tehetek; s nem kívánok érte jutalmat.~
328 VI | megszorongatá a követ kezét, s áldásaik között útra bocsáták
329 VI | után Paskó már odahaza van, s alig engedve magának néhány
330 VI | alásimuló szőke bajuszával, s redőtlen homloka oly csendes
331 VI | az őt környező tárgyakon, s ideges termetének nyugtalansága,
332 VI | fehérneműkkel, háttal fordulva, s csak néha fordítva meg ősz,
333 VI | meg ősz, bozontos fejét, s láttatni engedve torzonborz
334 VI | alhattam szívgörcseim miatt, s a legkisebb rázkódásnál
335 VI | igazad van; - sóhajtja Paskó, s tovább rakosgált; később
336 VI | még enyhítenék bajodat.~- S te levegőváltoztatásnak
337 VI | emberhez reggel pipázni, s este mennek el anélkül,
338 VI | felugrott a kerevetről, s el akarta hagyni a szobát;
339 VI | állva útját feleségének, s megcsókolva kezét.~- Hisz
340 VI | édes szívem - szólt Paskó, s a könny csaknem kicsordult
341 VI | mindennap meglátogasson, s egészségedre ügyeljen.~Berta
342 VI | hagyá magát engesztelni, s kibékülten vált meg férjétől,
343 VI | nézett az asszony után, s nagyot mordult:~- Jobb volna
344 VI | meghallott valamit a monológból, s bosszúsan rivallt szolgájára:~-
345 VI | hogy mit morgott János, s meg nem állhatta, hogy feleségét
346 VI | táncolni, mint kocsira ülni, s rossz utakon rázatni magát.~-
347 VI | alatt Pekri uram vadászatán, s lovon ülve hajtja a szarvasokat,
348 VI | az a világért sem ráz, s azt a leggyöngébb asszony
349 VI | szíjakat a bőrzsákokon, s úgy dömöckölve azoknak tartalmát,
350 VI | vinni a beszédet az öreg, s megkérdezé:~- Miért legyenek
351 VI | impertinens kifejezéseket, s ha még egyszer kérdetlenül
352 VI | letett mindent a kezéből, s odafordulva az urához, reszkető
353 VI | reszkető hangon mondta:~- S azt hiszi vitézlő uram,
354 VI | a családnál őszült meg, s az öregapát szolgálta, és
355 VI | unokáját karjain hordozá, s együtt érzé e családnak
356 VII | mind elfogatta, bezáratá, s a nálok található irományokat
357 VII | német hadaival állt szemben, s ottan parancsot kapott újabb
358 VII | most sem vagy óhajtója, s ennélfogva nem átallasz
359 VII | küld vissza válaszoddal, s ne engedd senkivel beszélni,
360 VII | lepecsételé szépen a levelet, s egy meghitt szolgájától
361 VII | hozván a herceg levelét s a választ rá a derék seraskiertől,
362 VII | a várakozásban elszéled, s akkor az effendi vagy élelmezés
363 VII | vagy megtudja a tévedést, s odaküldi őket a Tömösi szoroshoz,
364 VII | szoroshoz küldtem a poggyászt, s ők ismét annyira vannak
365 VII | te magad vigyázz magadra, s amint ezen levelemet vivő
366 VII | éppen kertjében sétált, s történetesen egy nagy bibircsós
367 VII | felrúgott dinnye - vagy mi.~S néhány nap múlva csakugyan
368 VII | tisztára moshatja magát, s engedte odáig haladni a
369 VII | gerjeszteni a vezéreket, s keresni fogják annak okozóját.~
370 VII | észrevétlenül átmentek, s megrohanták a keresztyén
371 VII | Szentgotthárd) elsáncolta magát, s hajnalra elfoglalták a sáncokat,
372 VII | elfoglalták a sáncokat, s háromezer embert leöltek
373 VII | fúvattak az egész tábornak, s mindnyájunknak rohamra kelle
374 VII | mindenütt elkezdett futni, s nekünk amellett az a fatális
375 VII | férje és fia neveit olvasta, s habozni kezde, ha tovább
376 VII | tábora prédára jutott, s maga az erdőbe kezde menekülni,
377 VII | erdőbe kezde menekülni, s mi kénytelenek voltunk az
378 VII | másik Toggendorf vértesei, s visszafordulva ránk, nekivágtattak
379 VII | dandárral visszafordultunk, s futni kezdtünk a part hosszában.
380 VII | zavarba hozta a török tábort, s új erőt adott a keresztyénnek.
381 VII | magok körül szekereikből, s iszonyú tüzeléssel fogadták
382 VII | támadókból támadottak lettek, s mi, amidőn futásunk közben
383 VII | összetörve futottak a Rábának, s a vezéraga lófarkas zászlói
384 VII | míg ez a levelet olvasá, s aggodalmas tekintettel kísérék
385 VII | mindinkább elsápadó arcvonásait, s midőn végre a nő kiejté
386 VII | kezéből az elolvasott levelet, s kezeit könnyes arcára tapasztva
387 VII | gyermek odaborult ölébe, s átölelve őt, ők is sírva
388 VII | anélkül, hogy tudnák miért, s midőn Katalin térdre borult
389 VII | érzelmeiben olvasni tud, s ki előtt a néma sóhaj egy
390 VII | néma sóhaj egy kitárt könyv s a gyermeksírás ékesen szóló
391 VII | megérté a szótalan imát, s még alig borult el lelkeiken
392 VII | semmit sem beszélhetett, s részt nem vehetett a harcban.~
393 VII | borítékán fia vonásait, s reszkető kézzel és dobogó
394 VII | a vesztést helyrehozni, s árulást megbosszulni. Isten
395 VII | apja.~A hírnök mosolygott, s ujjaival krikszkrakszokat
396 VII | fogja a portát békekötésre, s férje és gyereke nem leendnek
397 VII | fegyverszünet köttetett, s mindkét fél szétbocsátá
398 VII | herceg vert hadával együtt, s az ő megérkeztének tudomásával
399 VII | Kucsuk basa is útban van, s már Erdélyben kell lennie,
400 VII | már Erdélyben kell lennie, s Feriz bég is utána sietend,
401 VII | Jászvásárban szállt meg, s nejét nem is tudósítá megérkezte
402 VII | vár utána, - őt kikerülni, s szó nélkül haladni el mellette?
403 VII | megfoghatatlan mellőzés okát, s nem volt nyugta, míg az
404 VII | tegyen vizsgálatot Moldvában, s ha bűnöst és árulást talál,
405 VII | hallgasson meg semmi kérelmet, s ne fogadjon el semmi ajándékot;
406 VII | teljesülését, - mondta Katalin, s még aznap útnak indult Jassy
407 VII | akadály nélkül eljutott, s midőn férje szállására érkezék,
408 VII | mint akit tegnap hívatott, s aki egy iratot adna kezéhez,
409 VII | hárssor alatt szokott alá s fel sétálni. De ha magadra
410 VII | hogy bebocsátottalak volna, s kötélhágcsót akasztok a
411 VII | elfogott leveleket Károlynak, s megcsókolva annak homlokát,
412 VII | maradtak az ajtó küszöbén ülve, s dobogó kebellel várták küldöttük
413 VII | megpillantá a kijelölt hársfasort, s amint a bokrok közül bekerülne,
414 VII | süveget köszöntés fejében, s nem szükség háromszor a
415 VII | ember beszédhez kezdene, s ennélfogva bátran lépett
416 VII | bátran lépett a török úr elé, s anélkül, hogy legkevésbé
417 VII | meglőhettek volna őreim. S miért akarsz velem beszélni?~-
418 VII | kérelmet meg nem hallgatok, s ajándékot el nem fogadok?~-
419 VII | azon bűnös fejét kérem, s elfogadod az ajándékot,
420 VII | meglepé a fiú merész hangja.~- S ki legyen az, akit vádolsz?~-
421 VII | távozott, csak állt ott, s a basa szemeibe nézett.~-
422 VII | Nődet nem kívánod-e látni?~S mielőtt a basa felelhetne
423 VII | kérdésére, megfogá annak kezét, s magával vonta a kert ajtajáig.
424 VII | Perc múlva megnyílt az, s a basát két gyöngéd kar
425 VII | gyöngéd kar ölelése fogadta, s három szerető szív dobbanása
426 VII | muzulmán sokat ad azokra, s értelmeiket Allah nyilatkozatának
427 VII | értelmeiket Allah nyilatkozatának s jövendők beszédének tartja.~
428 VII | onnan, ahol állani szokott, s letette maga elé... Így
429 VII | ráteheti mind a két kezét, s őrizheti bizton... De hátha
430 VII | talált egy nagy vasládát, s abba elzárta a fejét; -
431 VII | ott volt; - ismét bezárta, s a kulcsot keblébe dugá...
432 VII | álmodta, hogy lefeküdt alunni, s azt álmodta, hogy álmodik...
433 VII | sötét szemöldökű asszony s a kétszarvú ember ki- s
434 VII | s a kétszarvú ember ki- s bejártak szobájában, melynek
435 VII | ember nekiakasztá szarvait, s addig lyukgatta, addig feszegette
436 VII | nagyot ordított a seraskier, s azt álmodá, hogy felébredt;...
437 VII | álom volt, amit látott, s azzal ment a ládáját keresni. -
438 VII | is csak álomlátás legyen, s hogy meggyőződjék felőle,
439 VII | szobájában, ahhoz futott, s íme, amint beletekinte,
440 VII | kétségbeesetten veté magát hanyatt, s beleüté a koponyáját úgy
441 VII | nagy ünnepélyt rendezett, s összehívatta rá a környék
442 VII | egy-egy huri mindegyik, s táncolnak és énekelnek,
443 VII | rácsozaton kívül fog állani, s onnan hallgatja majd a szép
444 VII | elhelyezett zenekar kilenc dobbal s huszonhárom trombitával
445 VII | fognak cukros pogácsákat s kiivott poharakat hajigálni
446 VII | basához, hogy legyen ez s ez nap szerencséje hozzá,
447 VII | csak délre várta vendégeit, s a basa már délelőtt megérkezett.~
448 VII | leereszkedéssel leszálla hozzá, s gonoszul mosolyogva kérdé:~-
449 VII | seraskier átvevé a fermánt, s mintha kedvesétől kapott
450 VII | szorítá, homlokára tette, s azzal felbontatlanul visszaadta
451 VII | tehát imádkozzál elébb, s azután olvasd a fermánt.~
452 VII | óráig a Korán előtt guggolt, s olvasott az Asorathból,
453 VII | elhűl, illatja elpárolog, s kénytelen leszek bosszúból
454 VII | lúgoztatta, dörzsöltette magát, s midőn kijött, a fürdőajtóban
455 VII | basa leült egy pamlagra, s nem evett, nem ivott és
456 VII | alázatosságnak tulajdonítá, s végtelenül mulatta magát
457 VII | időhaladékkal, míg táncnak látása s zenének hallása által lelkem
458 VII | meghajtá magát szótlanul, s ismét visszaült kerevetére.~
459 VII | csengős nakaráikat ütögetve, s táncoltak és keringtek,
460 VII | gyönyörűség volt látni, s ha egy-egy el talált szédülni
461 VII | szuszogva bámult utánok, s midőn a legsebesebb pörgéssel
462 VII | kacagni a seraskier ötletén, s még e dísztelen kacagás
463 VII | elolvasni? Az éj közelg, s a nap utolsó óráiból nem
464 VII | amíg a próféta tiszteletére s a Thora mennyből alászálltának
465 VII | tűzijátékot elgyújtatom, s annak világánál elolvasom
466 VII | Legyen úgy; - mondta Kucsuk, s ismét visszaült helyére.
467 VII | tűzeső, - pattogtak a bombák, s végül egy mesterséges tűzhányó
468 VII | feleséged kedvéért szereztem, s legalább te majd elmondod
469 VII | feleséged meg akart tőlem venni, s hogy nem adtam neki, jól
470 VII | igazán agyonihatja magát, s vígan megy a másvilágra!...
471 VII | hogy mindenki reá nézett, s a torkokban elakadt a hang. -
472 VII | elnémult a tivornyázó sereg, s midőn Kucsuk basa a fermánt
473 VII | meg! - mondta Kucsuk -; s ahogy te akartál megölni
474 VII | Azzal inte a hajdúknak, s Baruch Tavaif kétségbeesve
475 VII | fogadták, most őt ragadják meg, s viszik a billikom felé sebtében
476 VII | belezuhant az iszonyú billikomba, s a szerteloccsanó bor, mely
477 VII | szemekkel, elkékült orcával, s hörgő ordítása ijesztően
478 VII | is szétpattant azután - s a lélek hova lett?~Kucsuk
479 VII | egyszerre vivé el levágott fejét s megszabadult rabját.~Egy
480 VII | hagyta, ki vagyonát elorzá, s gyermekeit elűzte, még él,
481 VII | volt fásulva önmaga iránt, s csak gyermekeiért élt még, -
482 VII | személyesen felment a portára, s a díván elé terjesztette
483 VII | nyert kihallgatást a portán, s elmondva amikért küldve
484 VII | elmondva amikért küldve volt, s egy időre megnyugtatva a
485 VII | szultán által Erdélybe, s meg sem pihenve az úton
486 VII | keresztül is vergődött rajta, s útjában egyetlenegy temetéssel
487 VII | halottakat éjjel temették, s a harangok nyelveit kiszelték
488 VII | kocsis kezéből az ostort, s még jobban közibe vagdalt
489 VII | egyszerre húsz oldalról, s puskás, lándzsás emberek
490 VII | hosszúnyelű rézfokosát, s felállva a bakra elkiáltá
491 VII | nevettek János gazda beszédén, s egy sem jött közelebb.~-
492 VII | szólt közbe Paskó csitítva, s a körülállókhoz fordulva
493 VII | hát kegyelmetek szaporán, s vigyék el, amim van. Száz
494 VII | fogjátok ki a lovaitokat, s ne iparkodjatok egyikünkhöz
495 VII | minden utat, ami kifelé hoz, s innen ugyan egy tappot sem
496 VII | belőle sátrat maguknak.~- S meddig kell itt maradnunk?~-
497 VII | tetszett a bohó ajánlat, s gondolva, hogy ha a fejedelem
498 VII | szót fogadtak hűségesen, s kiválasztva egy jó lovas
499 VII | szájába rágták jól a szót, s útnak eresztették.~Azzal
500 VII | nagy cövekeket faragni, s ötven lépésnyi átmérőjű
1-500 | 501-813 |