Fejezet

 1 I  |    Katalin nem látja, nem hallja őket, tekintete, lelke, gondolatjai
 2 I  |        akkor Magyarhon temeti el őket! Miért imádkozzék?!~Végiggondol
 3 I  |     Csavargó énekesek, elhajtsuk őket?~- Adjatok nekik tíz aranyat,
 4 I  |            Jó farkasok, - kértük őket, - ti kedves, szép állatocskák,
 5 I  |        elé téve, kínálni kezdték őket jó szívvel.~A lyánka olyan
 6 I  |       mindenütt, s biztosítsátok őket férjem barátságáról. Megálljatok
 7 I  |        hogy vissza nem tarthatja őket, még egy utolsó próbát kívánt
 8 I  |         körül az utazókat, védve őket ólálkodó rablók ellen, s
 9 II |     hozzáfordult a kalauz, intve őket:~- Itt azután elhallgassatok
10 II |       nem.~De a férfi megismerte őket, s míg szótlan fájdalommal
11 II | szétfutva, biztos távolból nézte őket; a kalauz felfutott egy
12 II |      jóságodért egyebet, mint ha őket adom neked, mert hisz enyémek
13 II |      terhe alatt, én vígasztalám őket, s példát mutaték nekik,
14 II |         gyermekeidtől, öleld meg őket. Négy nap múlva ismét visszatérünk,
15 III|  kicsinyekre és nagyokra szoktam őket osztani.~- Elmés ember vagy,
16 V  |         almáriomban nem találták őket, összetörték a tükröket,
17 V  |     Kozár uram váltig iparkodott őket kapacitálni, hogy ne törjenek
18 V  |       hogy nagy nehezen rá tudta őket venni, hogy fel ne gyújtsák
19 VII|        kitudom, mely úton akarja őket utánad szállítani az effendi.
20 VII|        élelmezés nélkül bocsátja őket Erdélynek, amidőn a székelyek
21 VII|       székelyek szanaszét fogják őket verni, és soha azokból egy
22 VII|  megtudja a tévedést, s odaküldi őket a Tömösi szoroshoz, de mire
23 VII|       abból állt, hogy leültette őket a rakott asztalokhoz, maga
24 VII|         rajta, s úgy strázsálták őket a rögtönzött vesztegintézetben,
25 X  |         De a vén szolga utolérte őket, s megragadva a hátul maradt