Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
ruhákkal 1
rút 4
rútul 1
s 813
sáfár 1
saját 15
sajátságos 3
Frequency    [«  »]
-----
1980 a
839 az
813 s
561 hogy
458 nem
327 egy
Jókai Mór
A kétszarvú ember

IntraText - Concordances

s

1-500 | 501-813

    Fejezet
501 VII | csak elejét vesszük annak.~S azzal hosszú fűzfavesszőket 502 VII | át ne mászhassanak rajta, s úgy strázsálták őket a rögtönzött 503 VII | elővett egy kötet Horatiust, s csendesen olvasgatott.~- 504 VII | rátok - biztatá az öreg, s azzal egy hosszú dárdát 505 VII | kolozsvári cőkös cipót, s azt átnyújtva a sövényen, 506 VII | levonta a kenyeret a dárdáról, s odavivé az urához, mire 507 VII | János odajárult a sövényhez, s fogván a tallért, monda 508 VII | cipóért, nem kívántuk ingyen! s azzal áthajítá az ezüstpénzt.~ 509 VII | alighogy elugorhatott előlük, s a vén székely nagy haraggal 510 VII | a gyanús pénzre hordani, s tüzet rakni rajta, mielőtt 511 VII | elterjedne róla a mirigy.~S tüzet raktak a tallérra.~- 512 VII | győzvén szóval, mint a komék, s ámbátor annyira ment a dolog, 513 VII | feleségét betegen hagyta, s ha még csak a betegség lett 514 VII | a fejedelmet legelőször, s mit fog neki mondani; de 515 VII | kedélyesen eléje futni, s őt átölelni, csókjaival 516 VII | fekszik most is betegen, s a viszontlátás után eped, 517 VII | viszontlátás után eped, s mint fog meggyógyulni férje 518 VII | jöttek; hátha nagyon beteg, s ő csak a haldokló ágyához 519 VII | ajkairól? Hátha meg is halt, s ő csak sírhalmát fogja feltalálni?... 520 VII | gondolkozik, emléke feledve van, s míg a rossz fátum őt e kelepcében 521 VII | vigasztalni a maga modorában, s erőt véve a természetén, 522 VII | észrevevé nyugtalanságát, s iparkodott türelemmel várni, 523 VII | Paskó helységében lakott, s odament hozzá beszélgetni.~- 524 VII | kezébe adja a kilincset, s a hegedű ki nem kopik a 525 VII | dörmögé magában János, s odasomfordált az urához, 526 VII | is nagyon sokat késtünk, s tudja kegyelmed, hogy a 527 VII | menyétszín fecskefarkú köntöst s hupikék plundrát visel.~ 528 VII | halat, olajjal a salátát, s délutánonkint gombostűvel 529 VII | Visszasompolygott a gazdájához, s addig-addid settenkedett 530 VII | a gazdaságban, ez, amaz s más efféle.~- Biz az furcsa, 531 VII | hogy senki sem veszi észre, s mégis elébb ott leszünk, 532 VII | Radnóthon kellett fölkeresni, s mint Paskó előre látta, 533 VII | hadnagy nem bírt vele érni, s még feleúton kidűlt. Csupán 534 VII | keresztül folytatott sietséget, s úgy segített a váltott lovakat 535 VII | váltott lovakat befogni, s az ostort elnyűni rajtok, 536 VIII| szekér elhagyta a főutat, s mire Paskónak eszébe jutott 537 VIII| Majosfalvához, mint az országúthoz, s azután nem volt kedve visszatérni.~ 538 VIII| iszonyatra jutnának haza, s lenne ölés, gyilkolás a 539 VIII| világ minket gyászoljon, s még a korcsmában is megtiltsák 540 VIII| várt kiugrófélben látni, s minden ajtóból egy tarkabarka 541 VIII| állt az erkélyen egyedül, s férjét meglátva, lefutott 542 VIII| nyakába borult az érkezőnek, s csókjaival halmozta el, 543 VIII| örvendetes kérdést intéze hozzá, s magánkívül volt örömében. 544 VIII| magának az otthonlételre, s ezalatt mennyi mondanivalója 545 VIII| mondanivalója volt neki, s mennyi éreznivalója szívének! 546 VIII| mennyi éreznivalója szívének! s választhat-e az ajk csók 547 VIII| mellette ülve a kereveten, s szerelmes tekintettel nézett 548 VIII| ha te is velem volnál! s vigasztalt az a gondolat, 549 VIII| alszol csendes hajlékunkban, s nem tudsz semmit azon rémekről, 550 VIII| Tengeri kalózok üldöztek, s te futottál előlök idegen 551 VIII| akartak fejezni rögtön, s csupán Kucsuk basa közbenjárása 552 VIII| sem voltam még tengeren, s mint ekkor életemben először 553 VIII| lelkem tehetetlenné vált s oly oktalan halálos aggodalom 554 VIII| tűnnek elő a láthatáron, s egyenesen felénk tartanak. 555 VIII| velencések, a velencei hajók!” s felhúzva minden vitorláikat 556 VIII| üldözőbe vettek bennünket, s a mi gályánk, bármint erőtettük 557 VIII| cirkáltak Candia körül, s minden török hajót elfogtak, 558 VIII| elfogtak, ami arrafelé tartott, s számot sem véve a rajtok 559 VIII| próféta hívei rimánkodását, s külde ránk egy olyan zivatart, 560 VIII| kioltva minden tüzet a hajón, s facsaróvá áztatva mindnyájunkat. 561 VIII| fekete sziklákhoz csapódott, s Isten őrzött, hogy ott nem 562 VIII| hátrahagyni megroncsolt gályánkat, s tizenkét napig bujdostunk 563 VIII| cirógatva végig férje arcát, s lecsókolva homlokárul a 564 VIII| hiszem, nem jártál hiába, s ezen utad, reménylem, utolsó 565 VIII| amikor ott marasztnak, s mind e küzdéssel nem nyertem 566 VIII| alatt az utolsó fillérig, s többet meg nem alázza magát, 567 VIII| idejében, tudunk adni pénzt is, s nem halunk bele.~A csendesvérű 568 VIII| minő Bánfi Dénesnének van, s a múltkor Teleki Mihály 569 VIII| szólt szárazon Paskó, s azzal felkölt neje mellől, 570 VIII| azzal felkölt neje mellől, s indult kifelé.~- Hová készülsz? - 571 VIII| Egy órája, hogy megjöttél, s már elhagysz. No, maradj. 572 VIII| zafírokkal kirakott óráját, s megnézve rajta az időt aggódva 573 VIII| tudja, hogy útban vagyok, s neheztelni fog, ha itthon 574 VIII| is éppen asztalnál kapod, s tudod, olyankor mindig haragszik, 575 VIII| vagyonait eladva őt váltsa ki, s azon ember nemhogy kiváltotta 576 VIII| gyermekeit elűzte jószágukból, s azt mint megürültet, felkérte 577 VIII| igazaiba visszasegítse, s erre adott nekem a szultán 578 VIII| hogy otthon egyék, igyék s feleségét ölelgesse!...~~ 579 VIII| akkor készült kinyitni, s szinte orron üté a János 580 VIII| padlásig ugrott kínjában, s azzal bevágta az ajtót, 581 VIII| azzal bevágta az ajtót, s csak úgy szidták egymást 582 VIII| elkülönítve az úri konyhától, s szokása szerint odament 583 VIII| bennelévő kanállal megkavará, s nem ismerve sem színéről, 584 VIII| cselédek összenevettek, s integettek egymásnak, hogy 585 VIII| a kérdéses főzeményből, s megkóstolá szakértő arcfintorgással.~- 586 VIII| Hozzatok egy kis paprikát.~S azzal belerántott két tele 587 VIII| az olla potridába János, s befedve azt a fedővel hagyta 588 VIII| szólt jámborul János, s mindenki bámulatára csendes 589 VIII| egyéniség, feltett sipkával s felsőbbséget éreztető tekintettel 590 VIII| tekintettel leült az asztalhoz, s míg a többiek ájtatosan 591 VIII| leemelték az üstöt a láncról, s feltették az asztal közepére. 592 VIII| Gondolfo levevé róla a fedőt, s gyanúsan szaglálta a kiszabadult 593 VIII| tartalmát egynéhányszor, s meggyőződött róla, hogy 594 VIII| annak cinóberszínű levében, s tulajdonítva azt egyedül 595 VIII| nyelték az ő kedvenc eledelét, s szidni szokták őt miatta, 596 VIII| vidámon fogyasztja az ételt, s amire legjobban számolt, 597 VIII| cselédségnek, ami neki ízlik; s azzal ő is megmeríté kanalát 598 VIII| kanalát az aranyos lében, s beönté szájába.~Hah! hogy 599 VIII| szóra felelni kell valamit, s látva, hogy az ember mindnyájokhoz 600 VIII| ember mindnyájokhoz beszél, s valamit kérdezni látszik; 601 VIII| Gondolfo felkapta a tányérját, s levesestül úgy vágta Jánoshoz, 602 VIII| nosza felugrott a lócáról, s megragadva a lokaj tarkóját 603 VIII| egyenesen a levesestálba, s beleverte annak orrát, száját 604 VIII| közepette megnyílik az ajtó, s maga Berta asszony lép be 605 VIII| elereszté erre Gondolfot, s letörölgetve magáról a levest 606 VIII| principé”-t sokat emlegették, s annyit már tudott, hogy 607 VIII| rögtön paripát hozatott elé, s felülve , elnyargalt; 608 VIII| hogy Fehérvárott legyen, s gondjai egy részét lerakhassa.~ 609 VIII| visszajött két alabárdossal, s felvezeté a követ urat, 610 VIII| méltóságteljesen szép, nemes arcát, s meg nem gyalázta magát azzal, 611 VIII| földhöz csapta írásait, s odaállt a porkoláb elé.~- 612 VIII| vakmerően a vén szolga. - S ha szolga vagyok is, de 613 VIII| olyan bűnös, mint a gazdám, s ha az ilyen embereket a 614 VIII| csukasson le a gazdám mellé, s veressen engem is vasra, 615 VIII| lépcsőkön le nem ráncigálták, s azután sem ment el a palota 616 VIII| annak egyik szegletkövére, s ott aludt egész éjjel; fölkelve 617 VIII| fölkelve az első kakasszóra s már hajnalban tudakozódva, 618 IX | beszélni a fejedelemmel.~S ott várt étlen-szomjan késő 619 IX | hintaja a kapu alá gördült, s jól látta, mint ül fel Apafi 620 IX | a fejedelem fogata elé, s hangos szóval felkiálta:~- 621 IX | kocsis a lovak közé vágott, s azok elkezdtek ágaskodni, 622 IX | odaveté magát a lovak elé, s belekapaszkodva azoknak 623 IX | szolga merészsége által, s inte csatlósainak, hogy 624 IX | az ország gondja volt az, s a váradi és nagyszőllősi 625 IX | vérpad lépcsőire ment fel, s a bakó zsinegével a nyakán 626 IX | ártatlan ő mint az angyalok, s oly tiszta még a legtitkosabb 627 IX | súlyos, mely uradat terheli, s a tanú fontos, ki ellene 628 IX | magáll, ha rágondol is, s borzadva száll Istenhez, 629 IX | összecsókolá a fejedelem kezét, s könnyes szemekkel távozott 630 IX | egyenkint felgyülekeztek s helyet foglaltak a hosszú 631 IX | a hosszú zöld asztalnál, s beszélgettek közömbös tárgyakról, 632 IX | vagy elhallgattak egészen, s nem hallatszott egyéb az 633 IX | szobáiból vezető ajtók; s Naláczi István és Teleki 634 IX | nekik, hogy üljenek le, s maga elfoglalta az elnöki 635 IX | köszönni is némán szokott, s most beszédet kell majd 636 IX | Naláczinak, mire az eltávozott, s a feszült figyelem közepette 637 IX | dobogtak.~Megnyílt az ajtó, s két alabárdostól kísérve 638 IX | végigjárt az előtte ülők arcain, s midőn legutóbb szolgája 639 IX | oda ne járuljon urához, s annak bilincseit meg ne 640 IX | Paskó távozást intett neki, s maga határozott léptekkel 641 IX | a tanácsurak elé járult, s az asztaltól néhány lépésnyire 642 IX | után fölállt Teleki Mihály, s éles szemeivel keményen 643 IX | hálateljesen szorongatók, s kit most láncokkal terhelten 644 IX | mely ellene emelve van, s ha arcaink sápadságát tekinti, 645 IX | arcaink sápadságát tekinti, s a lesütött szemeket, melyek 646 IX | kegyelmeddel ily hangon beszélni, s mily öröm lenne reánk nézve, 647 IX | legnyomorultabbjai előtt, s bátran emeltem föl, ha úgy 648 IX | lakhelyem, családi boldogságom, s menjek vészek, viharok közé, 649 IX | ha fejedelemmé teszik; s az általunk ajándékul küldött 650 IX | gerjedelmét a vén szolga -; s rágalomnak, ocsmány hazugságnak 651 IX | ember! - sóhajta Apafi, s félrefordítá arcát.~Maga 652 IX | sóhajta a főtanácsos úr, s inte, hogy nyissák meg az 653 IX | szolga.~Az ajtó megnyílt, s a tanú, ki belépett rajta, - 654 IX | vissza börtönömbe”, hebegé, s összerogyott, mint egy hulla. 655 IX | föltekinteni e jelenet alatt, s úgy adta Isten, hogy még 656 IX | látszék, képe megnyúlt, s friss színe helyén szederjes 657 IX | dac és nőietlen merészség, s szemeit erős ónszín karikák 658 IX | mint vádlóhoz hasonló, s bármint erősíté magát, meglátszott 659 IX | meglátszott tagjain a reszketés, s csaknem visszarettent, midőn 660 IX | egymaga emelkedék fel, s a tanácsurak elé járulva 661 IX | de tudok mondani igazat, s tudom jól, hogy méltóságos 662 IX | engem, ahol szavam elhal, s csak zokogásom beszél. - 663 IX | előtt védelemre találjak, s ha feláldoztam fejedelmemért 664 IX | uram kapott az alkalmon, s nekifordult Jánosnak dorgáló 665 IX | csak borzasztó költemény, s visszahull az okozó fejére.~ 666 IX | vádnak még csak alakja sincs; s ki csak azért gyűlöl engem, 667 IX | verekedőt, elűztem házamtól, s azért költ ellenem vakmerő 668 IX | volt, alig bírt mozdulni, s amint férje eltávozott, 669 IX | elkezdte a dínomdánomot, s addig el nem hagyta, míg 670 IX | elégedve a határozattal -, s azzal, úgy hiszem, mind 671 IX | nekem a hídkapu kulcsa, s legyen a várkapu kulcsa 672 IX | visszatérni - szólt Apafi -, s abban egy évig felügyelet 673 IX | határozatát, de az kikerült előle, s szobáiba távozott.~Apafi 674 IX | volt a puritán tanoknak, s ha első bűn volt előtte, 675 IX | amit legkönnyebben hitt s legsúlyosabban büntetett, 676 X | lehessen. Körös-körül egy mély s több ölnyi széles árok övedzé, 677 X | ölnyi széles árok övedzé, s ez árkon túl ismét mintegy 678 X | egyenesre faragta a fákat, s merev falakat és zsinórral 679 X | ónkarikákba foglalt ablakai, s a négy szegleten látszottak 680 X | épített portále őrzött, s előtte egy toronyszerű épület 681 X | nagyobbára lekopott a zsindely, s a denevérek egészen magokévá 682 X | emberi kidughatta magát, s bejárását erős vaspántos 683 X | és akkor hideg fog lenni, s az öreg majd megunja a maga 684 X | előtte kellett elmennie, s ha gyanús arcra talált, 685 X | pedig, amint besetétedett, s János gazda elgondolá, hogy 686 X | fogott egy darab viaszt, s az urának reá bízott kardját 687 X | az úrnő kezében voltak, s a híd kapuját, melynek kulcsát 688 X | zárva aludt az egész háznép, s János gazda már hajnal előtt 689 X | azt magára az őrre nézve, s várta szentül, hogy majd 690 X | őkegyelme a strázsálással, s ugyanazért ez időköz alatt 691 X | szabad a kastélyba lépni, s János gazda minden kutatásának 692 X | meghosszultak az unalmas éjszakák, s az ember még az ablakán 693 X | elég volt neki tüzelni; s ha nem volt teteje a lakásának, 694 X | rajta a füst kémény nélkül, s ha nyirkos volt palotájának 695 X | neki élelemre ítéletnapig, s ha egy kenyeret megevett, 696 X | sütöttek, főztek az újévre, s Jánosnak meg kelle várni, 697 X | lepecsételte az ajtókat, s hazatérve bezárta nehéz 698 X | azután mindig erősebben, s mintha valaki nevéről szólongatná.~ 699 X | magasban levő ablakig felérjen, s azon felmászva kidugá fejét 700 X | dörömböz az ember ajtaján, s majd a kulcslyukon, majd 701 X | hasadékon kukucskál be, s szabódik erősen, hogy nyissák 702 X | na. Hát csak ezen járok, s rég nem láttam kendet. Csak 703 X | Az volna még csak hátra! s hogy éppen tetőled féljek!~ 704 X | csakugyan leszállt János gazda, s kinyitá az ajtót Estánnak, 705 X | kinyitá az ajtót Estánnak, s be engedte azt lépni a tűz 706 X | engedte azt lépni a tűz mellé, s mondá neki, hogy akassza 707 X | egyébről. Szedd le magadat, s ha ehetnél, hát aludjál; 708 X | félszemmel mindig a kardot lesve, s még János az átalagot előhozta 709 X | a másikig méri az utcát, s minden házat a magáénak 710 X | már régen eljöttem tőle, s most már úrnál szolgálok.~- 711 X | kupát, öccse a másikat, s kezdtek fenekére törekedni 712 X | mellette tántorítlanul, s csodálta egymást. Még csak 713 X | kemény legénynek az öreget, s azzal fölkelt, előkeresett 714 X | egy csikóbőrös kulacsot, s bátyjára köszöntve mondta:~- 715 X | hogy nincs benne bolondító, s elfogadá a kulacsot.~Tele 716 X | három éjjel félholtan, s egy hétig ki nem józanul. 717 X | mondta János gazda -, s elkezde a kulacs vándorolni, 718 X | elkezde a kulacs vándorolni, s amint az óra lefolyt, egyszer 719 X | János, felkelve helyéről, s egy magas polcról levett 720 X | végigkarmolja az ember torkát, s beégeti magát a beleibe; 721 X | mikor megunták a józanságot, s aki lerészegszik tőle, láncra 722 X | gondolá magában János, s valami homályos meggyőződés 723 X | valaha méheket szédítettek, s rövid idő alatt oly füst 724 X | toronyban, az is búcsút vett, s boldogabb szállás után látott.~ 725 X | részegíteni; végre felállt János, s egy pár opium-pastillt előkeresve 726 X | kiesett a csibuk a szájából, s ő nyitott ajkakkal esett 727 X | tűzbe hajítva csibukját, s azzal futott egy nagy kád 728 X | tanyája szegletében állott, s miután annyit ivott belőle, 729 X | egynéhányszor mámoros fejét, s amint lassankint kijózanodva 730 X | kisodrá ugyanazon kenőccsel, s akkor feltevé Están kalpagját 731 X | beletakargatá a subába, s feje alá téve tarisznyáját, 732 X | meglévén, vevé a kulcsait, s felnyitva a toronyajtót 733 X | toronyajtót kilépett a szabadba, s azzal ismét bezárta a tornyot 734 X | testvérére, ki aludt horkolva, s bizonyosan fel nem ébredett 735 X | kell közelében lappangani; s hogy az bizonyosan valami 736 X | egymáshoz, mint egy pár makk; s az éjszaka sötét volt és 737 X | míg ők odabenn iddogáltak, s a friss havon észrevehetők 738 X | van! - mormogá az öreg, s figyelemmel kísérve a lábnyomokat, 739 X | azután pedig a hídhoz ment, s onnan megint az árok hosszában 740 X | nélkül embereire talál, s azzal a hang után indulva 741 X | pecséteket akarod felnyittatni, s azután újra lepecsételni.~- 742 X | hajtani, ahol a víz széles, s a part alacsony, mi magunk 743 X | pedig felülünk az ökrökre, s ekkor úgy fog látszani, 744 X | csatornára felhajítani, s azon Gondolfo felkapaszkodik, 745 X | Gondolfo felkapaszkodik, s kegyelmedet maga után felhúzza; 746 X | szorítá meg az öreg kezét, s aranyhegyeket ígért neki 747 X | szükséges hágcsót és kötelet, s egy kézifűrészt dugott a 748 X | hágcsót odatámaszták a falhoz, s Gondolfo az ökör hátáról 749 X | felmászott annak legvégső fokáig, s az elhozott kötélhurkot 750 X | hágott fel a lajtorján, s a kötelet derekára köttetve 751 X | magához húzá a hágcsót, s a szűre ujjába rejtett kézi 752 X | hevederét bevágta félig, s azzal visszatámasztá ismét, 753 X | azzal visszatámasztá ismét, s várta, hogy jőjjenek visszafelé.~ 754 X | megjelent Gondolfo a rondellán, s a kötélhurokra, mint egy 755 X | hágcsó legelső fokán megállt, s féllábát felemelte, hogy 756 X | ketté tört alatta a hágcsó, s a kötél olyformán hurkolódott 757 X | Hortobágyon tanulta volna, s csak később jutott eszébe, 758 X | aki beszédét hallgatja, s erre elkezdé olaszul magyarázni 759 X | Jánosnak kellemetlen helyzetét, s rimánkodott, hogy szabadítsa 760 X | hágcsót is kirúgja maga alól, s fejtetőre ereszkedik alá. 761 X | guta, ha így felfordulna, s ez meg mulatságot csinál 762 X | Gondolfo lármázni kezde, s szidta olaszul a paraszt 763 X | tűrhette tovább helyzetét, s hogy társa félreértését 764 X | mint felnyitod a kaput, s azon feljönni a rondellába, 765 X | azon feljönni a rondellába, s engemet felhúzni innen.~- 766 X | rakunk a részeg filkóra, s ráfogjuk, hogy ittas fővel 767 X | a kért kulcsot zsebéből, s lehajítá azt Jánosnak.~- 768 X | a háziasszonnyal mulat, s kettéhasít, ha bebotlasz.~- 769 X | Azzal felnyitá a kaput, s felsietett a lépcsőkön.~ 770 X | ez volt urának hálóterme, s amint annak kilincsét elfordítá, 771 X | önté el egyszerre szívét, s mint a kőfaltörő kos rohant 772 X | vállával, fejével az ajtónak, s egyetlen rohammal beszakítá 773 X | az idegen férfi keblén, s most már annak vonásait 774 X | ordítá magán kívül az öreg, s kirántva az oldalán függő 775 X | előttük álló asztalról, s megtámadójára süté; de reszkető 776 X | keze rosszul irányzott, s a golyó az ablakon keresztül 777 X | szőnyegajtót felszakított, s maga után vonta őt is. De 778 X | vén szolga utolérte őket, s megragadva a hátul maradt 779 X | visszarántá őt annál fogva, s markolatig döfte szívén 780 X | előfutott a házi cselédség, s látták, mint űzte végig 781 X | kert fái között eltűnt, s nemsokára lehete őt látni, 782 X | Paskó Kristóf hűtlen nejét!~S azzal önkényt a törvény 783 XI | igazságtalanul kivert jószágukból, s jogaikat követelék vissza.~ 784 XI | elveszett tatár rabságban s gyermekei még előtte elhaltak; 785 XI | Boór Ádám régen meghalt, s akárki legyen a rejtélyes 786 XI | értékeit összegyűjteni, s az utolsó nap éjszakáján 787 XI | egész tanácsát összegyűjté, s tudtokra adva a kérdéses 788 XI | fejtől sarkig eltakarta, s úgy látszott, mintha közönséges 789 XI | történt, felelni fogok, s megtudandod belőle, hogy 790 XI | is hallhatta kegyelmed, s valakinek a hangját is lehet 791 XI | végigjárjak utcáitokon, s borzalmat űzzek az emberek 792 XI | arcát - inte Boór Ádámnak, s felszólítá Naláczit, hogy 793 XI | kegyelmességtek, ami az éjjel történt, s ami szinte e tárgyra tartozik. 794 XI | idegen férfi lopózott be, s rátörve az ajtót, azt ura 795 XI | az esetet feljelenteni, s magát a törvények kezébe 796 XI | tenyerébe hajtá homlokát, s gondolkozott, azután egyszerre 797 XI | egyszerre fölemelé fejét, s határozott hangon monda:~- 798 XI | felségárulás bűne alól feloldatik, s börtönét legottan elhagyja.”~„ 799 XI | jószágaiba visszahelyeztetik, s akárki, akármilyen cím alatt 800 XI | menekült, ott felkerestessék, s visszaköveteltetvén, ugyanazon 801 XI | a fejedelem a székéről, s elhagyá a tanácstermet, 802 XI | ajkaiktól. Elzárkózott szobáiba.~S valóban jól tevé, mert ha 803 XI | csupán gyermekeit látva, s csak olyankor hallva emberi 804 XI | megjelent tornácában a hívásra, s íme a fejedelem pecérei 805 XI | pecér kezéből a láncot, s annak végét Boór Ádám kezébe 806 XI | hűtlenül rabságba veszté, s jószágait álnokul bitorolta; 807 XI | rabszolgaságra ítéltetett, s rabja marad kegyelmednek 808 XI | azt forgatni, félrement, s elveté azt magától.~Boór 809 XI | ugrott oda Pozsgaihoz, s leoldá nyakáról a láncot, 810 XI | egy mozdulatot tőn előre, s azzal élettelenül bukott 811 XI | napokig annak ajtajában, s ápolta a virágokat, miket 812 XI | sohasem beszélt vele többé, s egyetlenegyszer sem bocsátá 813 XI | székelyhon bércei között, s az oláh anya azzal fenyegette


1-500 | 501-813

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License