1-500 | 501-813
Fejezet
501 VII | csak elejét vesszük annak.~S azzal hosszú fűzfavesszőket
502 VII | át ne mászhassanak rajta, s úgy strázsálták őket a rögtönzött
503 VII | elővett egy kötet Horatiust, s csendesen olvasgatott.~-
504 VII | rátok - biztatá az öreg, s azzal egy hosszú dárdát
505 VII | kolozsvári cőkös cipót, s azt átnyújtva a sövényen,
506 VII | levonta a kenyeret a dárdáról, s odavivé az urához, mire
507 VII | János odajárult a sövényhez, s fogván a tallért, monda
508 VII | cipóért, nem kívántuk ingyen! s azzal áthajítá az ezüstpénzt.~
509 VII | alighogy elugorhatott előlük, s a vén székely nagy haraggal
510 VII | a gyanús pénzre hordani, s tüzet rakni rajta, mielőtt
511 VII | elterjedne róla a mirigy.~S tüzet raktak a tallérra.~-
512 VII | győzvén szóval, mint a komék, s ámbátor annyira ment a dolog,
513 VII | feleségét betegen hagyta, s ha még csak a betegség lett
514 VII | a fejedelmet legelőször, s mit fog neki mondani; de
515 VII | kedélyesen eléje futni, s őt átölelni, csókjaival
516 VII | fekszik most is betegen, s a viszontlátás után eped,
517 VII | viszontlátás után eped, s mint fog meggyógyulni férje
518 VII | jöttek; hátha nagyon beteg, s ő csak a haldokló ágyához
519 VII | ajkairól? Hátha meg is halt, s ő csak sírhalmát fogja feltalálni?...
520 VII | gondolkozik, emléke feledve van, s míg a rossz fátum őt e kelepcében
521 VII | vigasztalni a maga modorában, s erőt véve a természetén,
522 VII | észrevevé nyugtalanságát, s iparkodott türelemmel várni,
523 VII | Paskó helységében lakott, s odament hozzá beszélgetni.~-
524 VII | kezébe adja a kilincset, s a hegedű ki nem kopik a
525 VII | dörmögé magában János, s odasomfordált az urához,
526 VII | is nagyon sokat késtünk, s tudja kegyelmed, hogy a
527 VII | menyétszín fecskefarkú köntöst s hupikék plundrát visel.~
528 VII | halat, olajjal a salátát, s délutánonkint gombostűvel
529 VII | Visszasompolygott a gazdájához, s addig-addid settenkedett
530 VII | a gazdaságban, ez, amaz s más efféle.~- Biz az furcsa,
531 VII | hogy senki sem veszi észre, s mégis elébb ott leszünk,
532 VII | Radnóthon kellett fölkeresni, s mint Paskó előre látta,
533 VII | hadnagy nem bírt vele érni, s még feleúton kidűlt. Csupán
534 VII | keresztül folytatott sietséget, s úgy segített a váltott lovakat
535 VII | váltott lovakat befogni, s az ostort elnyűni rajtok,
536 VIII| szekér elhagyta a főutat, s mire Paskónak eszébe jutott
537 VIII| Majosfalvához, mint az országúthoz, s azután nem volt kedve visszatérni.~
538 VIII| iszonyatra jutnának haza, s lenne ölés, gyilkolás a
539 VIII| világ minket gyászoljon, s még a korcsmában is megtiltsák
540 VIII| várt kiugrófélben látni, s minden ajtóból egy tarkabarka
541 VIII| állt az erkélyen egyedül, s férjét meglátva, lefutott
542 VIII| nyakába borult az érkezőnek, s csókjaival halmozta el,
543 VIII| örvendetes kérdést intéze hozzá, s magánkívül volt örömében.
544 VIII| magának az otthonlételre, s ezalatt mennyi mondanivalója
545 VIII| mondanivalója volt neki, s mennyi éreznivalója szívének!
546 VIII| mennyi éreznivalója szívének! s választhat-e az ajk csók
547 VIII| mellette ülve a kereveten, s szerelmes tekintettel nézett
548 VIII| ha te is velem volnál! s vigasztalt az a gondolat,
549 VIII| alszol csendes hajlékunkban, s nem tudsz semmit azon rémekről,
550 VIII| Tengeri kalózok üldöztek, s te futottál előlök idegen
551 VIII| akartak fejezni rögtön, s csupán Kucsuk basa közbenjárása
552 VIII| sem voltam még tengeren, s mint ekkor életemben először
553 VIII| lelkem tehetetlenné vált s oly oktalan halálos aggodalom
554 VIII| tűnnek elő a láthatáron, s egyenesen felénk tartanak.
555 VIII| velencések, a velencei hajók!” s felhúzva minden vitorláikat
556 VIII| üldözőbe vettek bennünket, s a mi gályánk, bármint erőtettük
557 VIII| cirkáltak Candia körül, s minden török hajót elfogtak,
558 VIII| elfogtak, ami arrafelé tartott, s számot sem véve a rajtok
559 VIII| próféta hívei rimánkodását, s külde ránk egy olyan zivatart,
560 VIII| kioltva minden tüzet a hajón, s facsaróvá áztatva mindnyájunkat.
561 VIII| fekete sziklákhoz csapódott, s Isten őrzött, hogy ott nem
562 VIII| hátrahagyni megroncsolt gályánkat, s tizenkét napig bujdostunk
563 VIII| cirógatva végig férje arcát, s lecsókolva homlokárul a
564 VIII| hiszem, nem jártál hiába, s ezen utad, reménylem, utolsó
565 VIII| amikor ott marasztnak, s mind e küzdéssel nem nyertem
566 VIII| alatt az utolsó fillérig, s többet meg nem alázza magát,
567 VIII| idejében, tudunk adni pénzt is, s nem halunk bele.~A csendesvérű
568 VIII| minő Bánfi Dénesnének van, s a múltkor Teleki Mihály
569 VIII| szólt szárazon Paskó, s azzal felkölt neje mellől,
570 VIII| azzal felkölt neje mellől, s indult kifelé.~- Hová készülsz? -
571 VIII| Egy órája, hogy megjöttél, s már elhagysz. No, maradj.
572 VIII| zafírokkal kirakott óráját, s megnézve rajta az időt aggódva
573 VIII| tudja, hogy útban vagyok, s neheztelni fog, ha itthon
574 VIII| is éppen asztalnál kapod, s tudod, olyankor mindig haragszik,
575 VIII| vagyonait eladva őt váltsa ki, s azon ember nemhogy kiváltotta
576 VIII| gyermekeit elűzte jószágukból, s azt mint megürültet, felkérte
577 VIII| igazaiba visszasegítse, s erre adott nekem a szultán
578 VIII| hogy otthon egyék, igyék s feleségét ölelgesse!...~~
579 VIII| akkor készült kinyitni, s szinte orron üté a jó János
580 VIII| padlásig ugrott kínjában, s azzal bevágta rá az ajtót,
581 VIII| azzal bevágta rá az ajtót, s csak úgy szidták egymást
582 VIII| elkülönítve az úri konyhától, s szokása szerint odament
583 VIII| bennelévő kanállal megkavará, s nem ismerve rá sem színéről,
584 VIII| cselédek összenevettek, s integettek egymásnak, hogy
585 VIII| a kérdéses főzeményből, s megkóstolá szakértő arcfintorgással.~-
586 VIII| Hozzatok egy kis paprikát.~S azzal belerántott két tele
587 VIII| az olla potridába János, s befedve azt a fedővel hagyta
588 VIII| szólt jámborul János, s mindenki bámulatára csendes
589 VIII| egyéniség, feltett sipkával s felsőbbséget éreztető tekintettel
590 VIII| tekintettel leült az asztalhoz, s míg a többiek ájtatosan
591 VIII| leemelték az üstöt a láncról, s feltették az asztal közepére.
592 VIII| Gondolfo levevé róla a fedőt, s gyanúsan szaglálta a kiszabadult
593 VIII| tartalmát egynéhányszor, s meggyőződött róla, hogy
594 VIII| annak cinóberszínű levében, s tulajdonítva azt egyedül
595 VIII| nyelték az ő kedvenc eledelét, s szidni szokták őt miatta,
596 VIII| vidámon fogyasztja az ételt, s amire legjobban számolt,
597 VIII| cselédségnek, ami neki ízlik; s azzal ő is megmeríté kanalát
598 VIII| kanalát az aranyos lében, s beönté szájába.~Hah! hogy
599 VIII| szóra felelni kell valamit, s látva, hogy az ember mindnyájokhoz
600 VIII| ember mindnyájokhoz beszél, s valamit kérdezni látszik;
601 VIII| Gondolfo felkapta a tányérját, s levesestül úgy vágta Jánoshoz,
602 VIII| nosza felugrott a lócáról, s megragadva a lokaj tarkóját
603 VIII| egyenesen a levesestálba, s beleverte annak orrát, száját
604 VIII| közepette megnyílik az ajtó, s maga Berta asszony lép be
605 VIII| elereszté erre Gondolfot, s letörölgetve magáról a levest
606 VIII| principé”-t sokat emlegették, s annyit már tudott, hogy
607 VIII| rögtön paripát hozatott elé, s felülve rá, elnyargalt;
608 VIII| hogy Fehérvárott legyen, s gondjai egy részét lerakhassa.~
609 VIII| visszajött két alabárdossal, s felvezeté a követ urat,
610 VIII| méltóságteljesen szép, nemes arcát, s meg nem gyalázta magát azzal,
611 VIII| földhöz csapta írásait, s odaállt a porkoláb elé.~-
612 VIII| vakmerően a vén szolga. - S ha szolga vagyok is, de
613 VIII| olyan bűnös, mint a gazdám, s ha az ilyen embereket a
614 VIII| csukasson le a gazdám mellé, s veressen engem is vasra,
615 VIII| lépcsőkön le nem ráncigálták, s azután sem ment el a palota
616 VIII| annak egyik szegletkövére, s ott aludt egész éjjel; fölkelve
617 VIII| fölkelve az első kakasszóra s már hajnalban tudakozódva,
618 IX | beszélni a fejedelemmel.~S ott várt étlen-szomjan késő
619 IX | hintaja a kapu alá gördült, s jól látta, mint ül fel Apafi
620 IX | a fejedelem fogata elé, s hangos szóval felkiálta:~-
621 IX | kocsis a lovak közé vágott, s azok elkezdtek ágaskodni,
622 IX | odaveté magát a lovak elé, s belekapaszkodva azoknak
623 IX | szolga merészsége által, s inte csatlósainak, hogy
624 IX | az ország gondja volt az, s a váradi és nagyszőllősi
625 IX | vérpad lépcsőire ment fel, s a bakó zsinegével a nyakán
626 IX | ártatlan ő mint az angyalok, s oly tiszta még a legtitkosabb
627 IX | súlyos, mely uradat terheli, s a tanú fontos, ki ellene
628 IX | magáll, ha rágondol is, s borzadva száll Istenhez,
629 IX | összecsókolá a fejedelem kezét, s könnyes szemekkel távozott
630 IX | egyenkint felgyülekeztek s helyet foglaltak a hosszú
631 IX | a hosszú zöld asztalnál, s beszélgettek közömbös tárgyakról,
632 IX | vagy elhallgattak egészen, s nem hallatszott egyéb az
633 IX | szobáiból vezető ajtók; s Naláczi István és Teleki
634 IX | nekik, hogy üljenek le, s maga elfoglalta az elnöki
635 IX | köszönni is némán szokott, s most beszédet kell majd
636 IX | Naláczinak, mire az eltávozott, s a feszült figyelem közepette
637 IX | dobogtak.~Megnyílt az ajtó, s két alabárdostól kísérve
638 IX | végigjárt az előtte ülők arcain, s midőn legutóbb szolgája
639 IX | oda ne járuljon urához, s annak bilincseit meg ne
640 IX | Paskó távozást intett neki, s maga határozott léptekkel
641 IX | a tanácsurak elé járult, s az asztaltól néhány lépésnyire
642 IX | után fölállt Teleki Mihály, s éles szemeivel keményen
643 IX | hálateljesen szorongatók, s kit most láncokkal terhelten
644 IX | mely ellene emelve van, s ha arcaink sápadságát tekinti,
645 IX | arcaink sápadságát tekinti, s a lesütött szemeket, melyek
646 IX | kegyelmeddel ily hangon beszélni, s mily öröm lenne reánk nézve,
647 IX | legnyomorultabbjai előtt, s bátran emeltem föl, ha úgy
648 IX | lakhelyem, családi boldogságom, s menjek vészek, viharok közé,
649 IX | ha fejedelemmé teszik; s az általunk ajándékul küldött
650 IX | gerjedelmét a vén szolga -; s rágalomnak, ocsmány hazugságnak
651 IX | ember! - sóhajta Apafi, s félrefordítá arcát.~Maga
652 IX | sóhajta a főtanácsos úr, s inte, hogy nyissák meg az
653 IX | szolga.~Az ajtó megnyílt, s a tanú, ki belépett rajta, -
654 IX | vissza börtönömbe”, hebegé, s összerogyott, mint egy hulla.
655 IX | föltekinteni e jelenet alatt, s úgy adta Isten, hogy még
656 IX | látszék, képe megnyúlt, s friss színe helyén szederjes
657 IX | dac és nőietlen merészség, s szemeit erős ónszín karikák
658 IX | mint vádlóhoz hasonló, s bármint erősíté magát, meglátszott
659 IX | meglátszott tagjain a reszketés, s csaknem visszarettent, midőn
660 IX | egymaga emelkedék fel, s a tanácsurak elé járulva
661 IX | de tudok mondani igazat, s tudom jól, hogy méltóságos
662 IX | engem, ahol szavam elhal, s csak zokogásom beszél. -
663 IX | előtt védelemre találjak, s ha feláldoztam fejedelmemért
664 IX | uram kapott az alkalmon, s nekifordult Jánosnak dorgáló
665 IX | csak borzasztó költemény, s visszahull az okozó fejére.~
666 IX | vádnak még csak alakja sincs; s ki csak azért gyűlöl engem,
667 IX | verekedőt, elűztem házamtól, s azért költ ellenem vakmerő
668 IX | volt, alig bírt mozdulni, s amint férje eltávozott,
669 IX | elkezdte a dínomdánomot, s addig el nem hagyta, míg
670 IX | elégedve a határozattal -, s azzal, úgy hiszem, mind
671 IX | nekem a hídkapu kulcsa, s legyen a várkapu kulcsa
672 IX | visszatérni - szólt Apafi -, s abban egy évig felügyelet
673 IX | határozatát, de az kikerült előle, s szobáiba távozott.~Apafi
674 IX | volt a puritán tanoknak, s ha első bűn volt előtte,
675 IX | amit legkönnyebben hitt s legsúlyosabban büntetett,
676 X | lehessen. Körös-körül egy mély s több ölnyi széles árok övedzé,
677 X | ölnyi széles árok övedzé, s ez árkon túl ismét mintegy
678 X | egyenesre faragta a fákat, s merev falakat és zsinórral
679 X | ónkarikákba foglalt ablakai, s a négy szegleten látszottak
680 X | épített portále őrzött, s előtte egy toronyszerű épület
681 X | nagyobbára lekopott a zsindely, s a denevérek egészen magokévá
682 X | emberi fő kidughatta magát, s bejárását erős vaspántos
683 X | és akkor hideg fog lenni, s az öreg majd megunja a maga
684 X | előtte kellett elmennie, s ha gyanús arcra talált,
685 X | pedig, amint besetétedett, s János gazda elgondolá, hogy
686 X | fogott egy darab viaszt, s az urának reá bízott kardját
687 X | az úrnő kezében voltak, s a híd kapuját, melynek kulcsát
688 X | zárva aludt az egész háznép, s János gazda már hajnal előtt
689 X | azt magára az őrre nézve, s várta szentül, hogy majd
690 X | őkegyelme a strázsálással, s ugyanazért ez időköz alatt
691 X | szabad a kastélyba lépni, s János gazda minden kutatásának
692 X | meghosszultak az unalmas éjszakák, s az ember még az ablakán
693 X | elég volt neki tüzelni; s ha nem volt teteje a lakásának,
694 X | rajta a füst kémény nélkül, s ha nyirkos volt palotájának
695 X | neki élelemre ítéletnapig, s ha egy kenyeret megevett,
696 X | sütöttek, főztek az újévre, s Jánosnak meg kelle várni,
697 X | lepecsételte az ajtókat, s hazatérve bezárta nehéz
698 X | azután mindig erősebben, s mintha valaki nevéről szólongatná.~
699 X | magasban levő ablakig felérjen, s azon felmászva kidugá fejét
700 X | dörömböz az ember ajtaján, s majd a kulcslyukon, majd
701 X | hasadékon kukucskál be, s szabódik erősen, hogy nyissák
702 X | na. Hát csak ezen járok, s rég nem láttam kendet. Csak
703 X | Az volna még csak hátra! s hogy éppen tetőled féljek!~
704 X | csakugyan leszállt János gazda, s kinyitá az ajtót Estánnak,
705 X | kinyitá az ajtót Estánnak, s be engedte azt lépni a tűz
706 X | engedte azt lépni a tűz mellé, s mondá neki, hogy akassza
707 X | egyébről. Szedd le magadat, s ha ehetnél, hát aludjál;
708 X | félszemmel mindig a kardot lesve, s még János az átalagot előhozta
709 X | a másikig méri az utcát, s minden házat a magáénak
710 X | már régen eljöttem tőle, s most már úrnál szolgálok.~-
711 X | kupát, öccse a másikat, s kezdtek fenekére törekedni
712 X | mellette tántorítlanul, s csodálta egymást. Még csak
713 X | kemény legénynek az öreget, s azzal fölkelt, előkeresett
714 X | egy csikóbőrös kulacsot, s bátyjára köszöntve mondta:~-
715 X | hogy nincs benne bolondító, s elfogadá a kulacsot.~Tele
716 X | három éjjel félholtan, s egy hétig ki nem józanul.
717 X | mondta János gazda -, s elkezde a kulacs vándorolni,
718 X | elkezde a kulacs vándorolni, s amint az óra lefolyt, egyszer
719 X | János, felkelve helyéről, s egy magas polcról levett
720 X | végigkarmolja az ember torkát, s beégeti magát a beleibe;
721 X | mikor megunták a józanságot, s aki lerészegszik tőle, láncra
722 X | gondolá magában János, s valami homályos meggyőződés
723 X | valaha méheket szédítettek, s rövid idő alatt oly füst
724 X | toronyban, az is búcsút vett, s boldogabb szállás után látott.~
725 X | részegíteni; végre felállt János, s egy pár opium-pastillt előkeresve
726 X | kiesett a csibuk a szájából, s ő nyitott ajkakkal esett
727 X | tűzbe hajítva csibukját, s azzal futott egy nagy kád
728 X | tanyája szegletében állott, s miután annyit ivott belőle,
729 X | egynéhányszor mámoros fejét, s amint lassankint kijózanodva
730 X | kisodrá ugyanazon kenőccsel, s akkor feltevé Están kalpagját
731 X | beletakargatá a subába, s feje alá téve tarisznyáját,
732 X | meglévén, vevé a kulcsait, s felnyitva a toronyajtót
733 X | toronyajtót kilépett a szabadba, s azzal ismét bezárta a tornyot
734 X | testvérére, ki aludt horkolva, s bizonyosan fel nem ébredett
735 X | kell közelében lappangani; s hogy az bizonyosan valami
736 X | egymáshoz, mint egy pár makk; s az éjszaka sötét volt és
737 X | míg ők odabenn iddogáltak, s a friss havon észrevehetők
738 X | van! - mormogá az öreg, s figyelemmel kísérve a lábnyomokat,
739 X | azután pedig a hídhoz ment, s onnan megint az árok hosszában
740 X | nélkül embereire talál, s azzal a hang után indulva
741 X | pecséteket akarod felnyittatni, s azután újra lepecsételni.~-
742 X | hajtani, ahol a víz széles, s a part alacsony, mi magunk
743 X | pedig felülünk az ökrökre, s ekkor úgy fog látszani,
744 X | csatornára felhajítani, s azon Gondolfo felkapaszkodik,
745 X | Gondolfo felkapaszkodik, s kegyelmedet maga után felhúzza;
746 X | szorítá meg az öreg kezét, s aranyhegyeket ígért neki
747 X | szükséges hágcsót és kötelet, s egy kézifűrészt dugott a
748 X | hágcsót odatámaszták a falhoz, s Gondolfo az ökör hátáról
749 X | felmászott annak legvégső fokáig, s az elhozott kötélhurkot
750 X | hágott fel a lajtorján, s a kötelet derekára köttetve
751 X | magához húzá a hágcsót, s a szűre ujjába rejtett kézi
752 X | hevederét bevágta félig, s azzal visszatámasztá ismét,
753 X | azzal visszatámasztá ismét, s várta, hogy jőjjenek visszafelé.~
754 X | megjelent Gondolfo a rondellán, s a kötélhurokra, mint egy
755 X | hágcsó legelső fokán megállt, s féllábát felemelte, hogy
756 X | ketté tört alatta a hágcsó, s a kötél olyformán hurkolódott
757 X | Hortobágyon tanulta volna, s csak később jutott eszébe,
758 X | aki beszédét hallgatja, s erre elkezdé olaszul magyarázni
759 X | Jánosnak kellemetlen helyzetét, s rimánkodott, hogy szabadítsa
760 X | hágcsót is kirúgja maga alól, s fejtetőre ereszkedik alá.
761 X | guta, ha így felfordulna, s ez meg mulatságot csinál
762 X | Gondolfo lármázni kezde, s szidta olaszul a paraszt
763 X | tűrhette tovább helyzetét, s hogy társa félreértését
764 X | mint felnyitod a kaput, s azon feljönni a rondellába,
765 X | azon feljönni a rondellába, s engemet felhúzni innen.~-
766 X | rakunk a részeg filkóra, s ráfogjuk, hogy ittas fővel
767 X | a kért kulcsot zsebéből, s lehajítá azt Jánosnak.~-
768 X | a háziasszonnyal mulat, s kettéhasít, ha bebotlasz.~-
769 X | Azzal felnyitá a kaput, s felsietett a lépcsőkön.~
770 X | ez volt urának hálóterme, s amint annak kilincsét elfordítá,
771 X | önté el egyszerre szívét, s mint a kőfaltörő kos rohant
772 X | vállával, fejével az ajtónak, s egyetlen rohammal beszakítá
773 X | az idegen férfi keblén, s most már annak vonásait
774 X | ordítá magán kívül az öreg, s kirántva az oldalán függő
775 X | előttük álló asztalról, s megtámadójára süté; de reszkető
776 X | keze rosszul irányzott, s a golyó az ablakon keresztül
777 X | szőnyegajtót felszakított, s maga után vonta őt is. De
778 X | vén szolga utolérte őket, s megragadva a hátul maradt
779 X | visszarántá őt annál fogva, s markolatig döfte szívén
780 X | előfutott a házi cselédség, s látták, mint űzte végig
781 X | kert fái között eltűnt, s nemsokára lehete őt látni,
782 X | Paskó Kristóf hűtlen nejét!~S azzal önkényt a törvény
783 XI | igazságtalanul kivert jószágukból, s jogaikat követelék vissza.~
784 XI | elveszett tatár rabságban s gyermekei még előtte elhaltak;
785 XI | Boór Ádám régen meghalt, s akárki legyen a rejtélyes
786 XI | értékeit összegyűjteni, s az utolsó nap éjszakáján
787 XI | egész tanácsát összegyűjté, s tudtokra adva a kérdéses
788 XI | fejtől sarkig eltakarta, s úgy látszott, mintha közönséges
789 XI | történt, felelni fogok, s megtudandod belőle, hogy
790 XI | is hallhatta kegyelmed, s valakinek a hangját is lehet
791 XI | végigjárjak utcáitokon, s borzalmat űzzek az emberek
792 XI | arcát - inte Boór Ádámnak, s felszólítá Naláczit, hogy
793 XI | kegyelmességtek, ami az éjjel történt, s ami szinte e tárgyra tartozik.
794 XI | idegen férfi lopózott be, s rátörve az ajtót, azt ura
795 XI | az esetet feljelenteni, s magát a törvények kezébe
796 XI | tenyerébe hajtá homlokát, s gondolkozott, azután egyszerre
797 XI | egyszerre fölemelé fejét, s határozott hangon monda:~-
798 XI | felségárulás bűne alól feloldatik, s börtönét legottan elhagyja.”~„
799 XI | jószágaiba visszahelyeztetik, s akárki, akármilyen cím alatt
800 XI | menekült, ott felkerestessék, s visszaköveteltetvén, ugyanazon
801 XI | a fejedelem a székéről, s elhagyá a tanácstermet,
802 XI | ajkaiktól. Elzárkózott szobáiba.~S valóban jól tevé, mert ha
803 XI | csupán gyermekeit látva, s csak olyankor hallva emberi
804 XI | megjelent tornácában a hívásra, s íme a fejedelem pecérei
805 XI | pecér kezéből a láncot, s annak végét Boór Ádám kezébe
806 XI | hűtlenül rabságba veszté, s jószágait álnokul bitorolta;
807 XI | rabszolgaságra ítéltetett, s rabja marad kegyelmednek
808 XI | azt forgatni, félrement, s elveté azt magától.~Boór
809 XI | ugrott oda Pozsgaihoz, s leoldá nyakáról a láncot,
810 XI | egy mozdulatot tőn előre, s azzal élettelenül bukott
811 XI | napokig annak ajtajában, s ápolta a virágokat, miket
812 XI | sohasem beszélt vele többé, s egyetlenegyszer sem bocsátá
813 XI | székelyhon bércei között, s az oláh anya azzal fenyegette
1-500 | 501-813 |