Fejezet

501 VII |             csak elejét vesszük annak.~S azzal hosszú fűzfavesszőket
502 VII |              át ne mászhassanak rajta, s úgy strázsálták őket a rögtönzött
503 VII |           elővett egy kötet Horatiust, s csendesen olvasgatott.~-
504 VII |               rátok - biztatá az öreg, s azzal egy hosszú dárdát
505 VII |                kolozsvári cőkös cipót, s azt átnyújtva a sövényen,
506 VII |         levonta a kenyeret a dárdáról, s odavivé az urához, mire
507 VII |           János odajárult a sövényhez, s fogván a tallért, monda
508 VII |          cipóért, nem kívántuk ingyen! s azzal áthajítá az ezüstpénzt.~
509 VII |          alighogy elugorhatott előlük, s a vén székely nagy haraggal
510 VII |               a gyanús pénzre hordani, s tüzet rakni rajta, mielőtt
511 VII |              elterjedne róla a mirigy.~S tüzet raktak a tallérra.~-
512 VII |          győzvén szóval, mint a komék, s ámbátor annyira ment a dolog,
513 VII |              feleségét betegen hagyta, s ha még csak a betegség lett
514 VII |               a fejedelmet legelőször, s mit fog neki mondani; de
515 VII |                kedélyesen eléje futni, s őt átölelni, csókjaival
516 VII |               fekszik most is betegen, s a viszontlátás után eped,
517 VII |                viszontlátás után eped, s mint fog meggyógyulni férje
518 VII |            jöttek; hátha nagyon beteg, s ő csak a haldokló ágyához
519 VII |           ajkairól? Hátha meg is halt, s ő csak sírhalmát fogja feltalálni?...
520 VII |       gondolkozik, emléke feledve van, s míg a rossz fátum őt e kelepcében
521 VII |          vigasztalni a maga modorában, s erőt véve a természetén,
522 VII |              észrevevé nyugtalanságát, s iparkodott türelemmel várni,
523 VII |              Paskó helységében lakott, s odament hozzá beszélgetni.~-
524 VII |               kezébe adja a kilincset, s a hegedű ki nem kopik a
525 VII |                 dörmögé magában János, s odasomfordált az urához,
526 VII |               is nagyon sokat késtünk, s tudja kegyelmed, hogy a
527 VII |         menyétszín fecskefarkú köntöst s hupikék plundrát visel.~
528 VII |              halat, olajjal a salátát, s délutánonkint gombostűvel
529 VII |        Visszasompolygott a gazdájához, s addig-addid settenkedett
530 VII |                a gazdaságban, ez, amaz s más efféle.~- Biz az furcsa,
531 VII |            hogy senki sem veszi észre, s mégis elébb ott leszünk,
532 VII |          Radnóthon kellett fölkeresni, s mint Paskó előre látta,
533 VII |            hadnagy nem bírt vele érni, s még feleúton kidűlt. Csupán
534 VII |        keresztül folytatott sietséget, s úgy segített a váltott lovakat
535 VII |               váltott lovakat befogni, s az ostort elnyűni rajtok,
536 VIII|              szekér elhagyta a főutat, s mire Paskónak eszébe jutott
537 VIII|    Majosfalvához, mint az országúthoz, s azután nem volt kedve visszatérni.~
538 VIII|              iszonyatra jutnának haza, s lenne ölés, gyilkolás a
539 VIII|               világ minket gyászoljon, s még a korcsmában is megtiltsák
540 VIII|               várt kiugrófélben látni, s minden ajtóból egy tarkabarka
541 VIII|              állt az erkélyen egyedül, s férjét meglátva, lefutott
542 VIII|           nyakába borult az érkezőnek, s csókjaival halmozta el,
543 VIII|       örvendetes kérdést intéze hozzá, s magánkívül volt örömében.
544 VIII|              magának az otthonlételre, s ezalatt mennyi mondanivalója
545 VIII|               mondanivalója volt neki, s mennyi éreznivalója szívének!
546 VIII|          mennyi éreznivalója szívének! s választhat-e az ajk csók
547 VIII|             mellette ülve a kereveten, s szerelmes tekintettel nézett
548 VIII|                 ha te is velem volnál! s vigasztalt az a gondolat,
549 VIII|           alszol csendes hajlékunkban, s nem tudsz semmit azon rémekről,
550 VIII|              Tengeri kalózok üldöztek, s te futottál előlök idegen
551 VIII|                akartak fejezni rögtön, s csupán Kucsuk basa közbenjárása
552 VIII|               sem voltam még tengeren, s mint ekkor életemben először
553 VIII|               lelkem tehetetlenné vált s oly oktalan halálos aggodalom
554 VIII|               tűnnek elő a láthatáron, s egyenesen felénk tartanak.
555 VIII|         velencések, a velencei hajók!” s felhúzva minden vitorláikat
556 VIII|             üldözőbe vettek bennünket, s a mi gályánk, bármint erőtettük
557 VIII|                cirkáltak Candia körül, s minden török hajót elfogtak,
558 VIII|        elfogtak, ami arrafelé tartott, s számot sem véve a rajtok
559 VIII|            próféta hívei rimánkodását, s külde ránk egy olyan zivatart,
560 VIII|          kioltva minden tüzet a hajón, s facsaróvá áztatva mindnyájunkat.
561 VIII|           fekete sziklákhoz csapódott, s Isten őrzött, hogy ott nem
562 VIII|     hátrahagyni megroncsolt gályánkat, s tizenkét napig bujdostunk
563 VIII|           cirógatva végig férje arcát, s lecsókolva homlokárul a
564 VIII|              hiszem, nem jártál hiába, s ezen utad, reménylem, utolsó
565 VIII|                 amikor ott marasztnak, s mind e küzdéssel nem nyertem
566 VIII|              alatt az utolsó fillérig, s többet meg nem alázza magát,
567 VIII|        idejében, tudunk adni pénzt is, s nem halunk bele.~A csendesvérű
568 VIII|             minő Bánfi Dénesnének van, s a múltkor Teleki Mihály
569 VIII|                  szólt szárazon Paskó, s azzal felkölt neje mellől,
570 VIII|             azzal felkölt neje mellől, s indult kifelé.~- Hová készülsz? -
571 VIII|             Egy órája, hogy megjöttél, s már elhagysz. No, maradj.
572 VIII|            zafírokkal kirakott óráját, s megnézve rajta az időt aggódva
573 VIII|              tudja, hogy útban vagyok, s neheztelni fog, ha itthon
574 VIII|              is éppen asztalnál kapod, s tudod, olyankor mindig haragszik,
575 VIII|         vagyonait eladva őt váltsa ki, s azon ember nemhogy kiváltotta
576 VIII|         gyermekeit elűzte jószágukból, s azt mint megürültet, felkérte
577 VIII|                igazaiba visszasegítse, s erre adott nekem a szultán
578 VIII|               hogy otthon egyék, igyék s feleségét ölelgesse!...~~
579 VIII|                akkor készült kinyitni, s szinte orron üté a jó János
580 VIII|              padlásig ugrott kínjában, s azzal bevágta rá az ajtót,
581 VIII|             azzal bevágta rá az ajtót, s csak úgy szidták egymást
582 VIII|          elkülönítve az úri konyhától, s szokása szerint odament
583 VIII|          bennelévő kanállal megkavará, s nem ismerve rá sem színéről,
584 VIII|                cselédek összenevettek, s integettek egymásnak, hogy
585 VIII|                a kérdéses főzeményből, s megkóstolá szakértő arcfintorgással.~-
586 VIII|             Hozzatok egy kis paprikát.~S azzal belerántott két tele
587 VIII|               az olla potridába János, s befedve azt a fedővel hagyta
588 VIII|                  szólt jámborul János, s mindenki bámulatára csendes
589 VIII|            egyéniség, feltett sipkával s felsőbbséget éreztető tekintettel
590 VIII|        tekintettel leült az asztalhoz, s míg a többiek ájtatosan
591 VIII|          leemelték az üstöt a láncról, s feltették az asztal közepére.
592 VIII|          Gondolfo levevé róla a fedőt, s gyanúsan szaglálta a kiszabadult
593 VIII|               tartalmát egynéhányszor, s meggyőződött róla, hogy
594 VIII|            annak cinóberszínű levében, s tulajdonítva azt egyedül
595 VIII|         nyelték az ő kedvenc eledelét, s szidni szokták őt miatta,
596 VIII|           vidámon fogyasztja az ételt, s amire legjobban számolt,
597 VIII|          cselédségnek, ami neki ízlik; s azzal ő is megmeríté kanalát
598 VIII|              kanalát az aranyos lében, s beönté szájába.~Hah! hogy
599 VIII|            szóra felelni kell valamit, s látva, hogy az ember mindnyájokhoz
600 VIII|            ember mindnyájokhoz beszél, s valamit kérdezni látszik;
601 VIII|         Gondolfo felkapta a tányérját, s levesestül úgy vágta Jánoshoz,
602 VIII|             nosza felugrott a lócáról, s megragadva a lokaj tarkóját
603 VIII|              egyenesen a levesestálba, s beleverte annak orrát, száját
604 VIII|           közepette megnyílik az ajtó, s maga Berta asszony lép be
605 VIII|              elereszté erre Gondolfot, s letörölgetve magáról a levest
606 VIII|          principé”-t sokat emlegették, s annyit már tudott, hogy
607 VIII|           rögtön paripát hozatott elé, s felülve rá, elnyargalt;
608 VIII|               hogy Fehérvárott legyen, s gondjai egy részét lerakhassa.~
609 VIII|           visszajött két alabárdossal, s felvezeté a követ urat,
610 VIII|    méltóságteljesen szép, nemes arcát, s meg nem gyalázta magát azzal,
611 VIII|                földhöz csapta írásait, s odaállt a porkoláb elé.~-
612 VIII|              vakmerően a vén szolga. - S ha szolga vagyok is, de
613 VIII|            olyan bűnös, mint a gazdám, s ha az ilyen embereket a
614 VIII|           csukasson le a gazdám mellé, s veressen engem is vasra,
615 VIII|          lépcsőkön le nem ráncigálták, s azután sem ment el a palota
616 VIII|             annak egyik szegletkövére, s ott aludt egész éjjel; fölkelve
617 VIII|            fölkelve az első kakasszóra s már hajnalban tudakozódva,
618 IX  |               beszélni a fejedelemmel.~S ott várt étlen-szomjan késő
619 IX  |            hintaja a kapu alá gördült, s jól látta, mint ül fel Apafi
620 IX  |                a fejedelem fogata elé, s hangos szóval felkiálta:~-
621 IX  |            kocsis a lovak közé vágott, s azok elkezdtek ágaskodni,
622 IX  |             odaveté magát a lovak elé, s belekapaszkodva azoknak
623 IX  |               szolga merészsége által, s inte csatlósainak, hogy
624 IX  |              az ország gondja volt az, s a váradi és nagyszőllősi
625 IX  |             vérpad lépcsőire ment fel, s a bakó zsinegével a nyakán
626 IX  |           ártatlan ő mint az angyalok, s oly tiszta még a legtitkosabb
627 IX  |           súlyos, mely uradat terheli, s a tanú fontos, ki ellene
628 IX  |                magáll, ha rágondol is, s borzadva száll Istenhez,
629 IX  |        összecsókolá a fejedelem kezét, s könnyes szemekkel távozott
630 IX  |               egyenkint felgyülekeztek s helyet foglaltak a hosszú
631 IX  |               a hosszú zöld asztalnál, s beszélgettek közömbös tárgyakról,
632 IX  |             vagy elhallgattak egészen, s nem hallatszott egyéb az
633 IX  |                szobáiból vezető ajtók; s Naláczi István és Teleki
634 IX  |                nekik, hogy üljenek le, s maga elfoglalta az elnöki
635 IX  |             köszönni is némán szokott, s most beszédet kell majd
636 IX  |        Naláczinak, mire az eltávozott, s a feszült figyelem közepette
637 IX  |            dobogtak.~Megnyílt az ajtó, s két alabárdostól kísérve
638 IX  |       végigjárt az előtte ülők arcain, s midőn legutóbb szolgája
639 IX  |                oda ne járuljon urához, s annak bilincseit meg ne
640 IX  |            Paskó távozást intett neki, s maga határozott léptekkel
641 IX  |               a tanácsurak elé járult, s az asztaltól néhány lépésnyire
642 IX  |            után fölállt Teleki Mihály, s éles szemeivel keményen
643 IX  |              hálateljesen szorongatók, s kit most láncokkal terhelten
644 IX  |                mely ellene emelve van, s ha arcaink sápadságát tekinti,
645 IX  |            arcaink sápadságát tekinti, s a lesütött szemeket, melyek
646 IX  |      kegyelmeddel ily hangon beszélni, s mily öröm lenne reánk nézve,
647 IX  |              legnyomorultabbjai előtt, s bátran emeltem föl, ha úgy
648 IX  |        lakhelyem, családi boldogságom, s menjek vészek, viharok közé,
649 IX  |                 ha fejedelemmé teszik; s az általunk ajándékul küldött
650 IX  |            gerjedelmét a vén szolga -; s rágalomnak, ocsmány hazugságnak
651 IX  |                ember! - sóhajta Apafi, s félrefordítá arcát.~Maga
652 IX  |               sóhajta a főtanácsos úr, s inte, hogy nyissák meg az
653 IX  |              szolga.~Az ajtó megnyílt, s a tanú, ki belépett rajta, -
654 IX  |            vissza börtönömbe”, hebegé, s összerogyott, mint egy hulla.
655 IX  |          föltekinteni e jelenet alatt, s úgy adta Isten, hogy még
656 IX  |                látszék, képe megnyúlt, s friss színe helyén szederjes
657 IX  |             dac és nőietlen merészség, s szemeit erős ónszín karikák
658 IX  |                 mint vádlóhoz hasonló, s bármint erősíté magát, meglátszott
659 IX  |       meglátszott tagjain a reszketés, s csaknem visszarettent, midőn
660 IX  |                 egymaga emelkedék fel, s a tanácsurak elé járulva
661 IX  |               de tudok mondani igazat, s tudom jól, hogy méltóságos
662 IX  |              engem, ahol szavam elhal, s csak zokogásom beszél. -
663 IX  |              előtt védelemre találjak, s ha feláldoztam fejedelmemért
664 IX  |               uram kapott az alkalmon, s nekifordult Jánosnak dorgáló
665 IX  |              csak borzasztó költemény, s visszahull az okozó fejére.~
666 IX  |          vádnak még csak alakja sincs; s ki csak azért gyűlöl engem,
667 IX  |           verekedőt, elűztem házamtól, s azért költ ellenem vakmerő
668 IX  |              volt, alig bírt mozdulni, s amint férje eltávozott,
669 IX  |               elkezdte a dínomdánomot, s addig el nem hagyta, míg
670 IX  |             elégedve a határozattal -, s azzal, úgy hiszem, mind
671 IX  |                nekem a hídkapu kulcsa, s legyen a várkapu kulcsa
672 IX  |           visszatérni - szólt Apafi -, s abban egy évig felügyelet
673 IX  |     határozatát, de az kikerült előle, s szobáiba távozott.~Apafi
674 IX  |               volt a puritán tanoknak, s ha első bűn volt előtte,
675 IX  |                amit legkönnyebben hitt s legsúlyosabban büntetett,
676 X   |         lehessen. Körös-körül egy mély s több ölnyi széles árok övedzé,
677 X   |              ölnyi széles árok övedzé, s ez árkon túl ismét mintegy
678 X   |             egyenesre faragta a fákat, s merev falakat és zsinórral
679 X   |           ónkarikákba foglalt ablakai, s a négy szegleten látszottak
680 X   |                épített portále őrzött, s előtte egy toronyszerű épület
681 X   |        nagyobbára lekopott a zsindely, s a denevérek egészen magokévá
682 X   |            emberi fő kidughatta magát, s bejárását erős vaspántos
683 X   |              és akkor hideg fog lenni, s az öreg majd megunja a maga
684 X   |               előtte kellett elmennie, s ha gyanús arcra talált,
685 X   |             pedig, amint besetétedett, s János gazda elgondolá, hogy
686 X   |               fogott egy darab viaszt, s az urának reá bízott kardját
687 X   |                az úrnő kezében voltak, s a híd kapuját, melynek kulcsát
688 X   |           zárva aludt az egész háznép, s János gazda már hajnal előtt
689 X   |              azt magára az őrre nézve, s várta szentül, hogy majd
690 X   |             őkegyelme a strázsálással, s ugyanazért ez időköz alatt
691 X   |              szabad a kastélyba lépni, s János gazda minden kutatásának
692 X   |     meghosszultak az unalmas éjszakák, s az ember még az ablakán
693 X   |                elég volt neki tüzelni; s ha nem volt teteje a lakásának,
694 X   |            rajta a füst kémény nélkül, s ha nyirkos volt palotájának
695 X   |             neki élelemre ítéletnapig, s ha egy kenyeret megevett,
696 X   |            sütöttek, főztek az újévre, s Jánosnak meg kelle várni,
697 X   |               lepecsételte az ajtókat, s hazatérve bezárta nehéz
698 X   |               azután mindig erősebben, s mintha valaki nevéről szólongatná.~
699 X   |        magasban levő ablakig felérjen, s azon felmászva kidugá fejét
700 X   |             dörömböz az ember ajtaján, s majd a kulcslyukon, majd
701 X   |                hasadékon kukucskál be, s szabódik erősen, hogy nyissák
702 X   |               na. Hát csak ezen járok, s rég nem láttam kendet. Csak
703 X   |               Az volna még csak hátra! s hogy éppen tetőled féljek!~
704 X   |        csakugyan leszállt János gazda, s kinyitá az ajtót Estánnak,
705 X   |             kinyitá az ajtót Estánnak, s be engedte azt lépni a tűz
706 X   |         engedte azt lépni a tűz mellé, s mondá neki, hogy akassza
707 X   |            egyébről. Szedd le magadat, s ha ehetnél, hát aludjál;
708 X   |      félszemmel mindig a kardot lesve, s még János az átalagot előhozta
709 X   |               a másikig méri az utcát, s minden házat a magáénak
710 X   |               már régen eljöttem tőle, s most már úrnál szolgálok.~-
711 X   |                kupát, öccse a másikat, s kezdtek fenekére törekedni
712 X   |                mellette tántorítlanul, s csodálta egymást. Még csak
713 X   |            kemény legénynek az öreget, s azzal fölkelt, előkeresett
714 X   |               egy csikóbőrös kulacsot, s bátyjára köszöntve mondta:~-
715 X   |            hogy nincs benne bolondító, s elfogadá a kulacsot.~Tele
716 X   |                 három éjjel félholtan, s egy hétig ki nem józanul.
717 X   |                  mondta János gazda -, s elkezde a kulacs vándorolni,
718 X   |           elkezde a kulacs vándorolni, s amint az óra lefolyt, egyszer
719 X   |              János, felkelve helyéről, s egy magas polcról levett
720 X   |         végigkarmolja az ember torkát, s beégeti magát a beleibe;
721 X   |           mikor megunták a józanságot, s aki lerészegszik tőle, láncra
722 X   |                 gondolá magában János, s valami homályos meggyőződés
723 X   |            valaha méheket szédítettek, s rövid idő alatt oly füst
724 X   |          toronyban, az is búcsút vett, s boldogabb szállás után látott.~
725 X   |      részegíteni; végre felállt János, s egy pár opium-pastillt előkeresve
726 X   |           kiesett a csibuk a szájából, s ő nyitott ajkakkal esett
727 X   |               tűzbe hajítva csibukját, s azzal futott egy nagy kád
728 X   |            tanyája szegletében állott, s miután annyit ivott belőle,
729 X   |           egynéhányszor mámoros fejét, s amint lassankint kijózanodva
730 X   |           kisodrá ugyanazon kenőccsel, s akkor feltevé Están kalpagját
731 X   |                beletakargatá a subába, s feje alá téve tarisznyáját,
732 X   |             meglévén, vevé a kulcsait, s felnyitva a toronyajtót
733 X   |       toronyajtót kilépett a szabadba, s azzal ismét bezárta a tornyot
734 X   |         testvérére, ki aludt horkolva, s bizonyosan fel nem ébredett
735 X   |             kell közelében lappangani; s hogy az bizonyosan valami
736 X   |          egymáshoz, mint egy pár makk; s az éjszaka sötét volt és
737 X   |             míg ők odabenn iddogáltak, s a friss havon észrevehetők
738 X   |                van! - mormogá az öreg, s figyelemmel kísérve a lábnyomokat,
739 X   |            azután pedig a hídhoz ment, s onnan megint az árok hosszában
740 X   |                nélkül embereire talál, s azzal a hang után indulva
741 X   |        pecséteket akarod felnyittatni, s azután újra lepecsételni.~-
742 X   |            hajtani, ahol a víz széles, s a part alacsony, mi magunk
743 X   |             pedig felülünk az ökrökre, s ekkor úgy fog látszani,
744 X   |                csatornára felhajítani, s azon Gondolfo felkapaszkodik,
745 X   |               Gondolfo felkapaszkodik, s kegyelmedet maga után felhúzza;
746 X   |             szorítá meg az öreg kezét, s aranyhegyeket ígért neki
747 X   |          szükséges hágcsót és kötelet, s egy kézifűrészt dugott a
748 X   |         hágcsót odatámaszták a falhoz, s Gondolfo az ökör hátáról
749 X   |      felmászott annak legvégső fokáig, s az elhozott kötélhurkot
750 X   |                hágott fel a lajtorján, s a kötelet derekára köttetve
751 X   |                magához húzá a hágcsót, s a szűre ujjába rejtett kézi
752 X   |               hevederét bevágta félig, s azzal visszatámasztá ismét,
753 X   |            azzal visszatámasztá ismét, s várta, hogy jőjjenek visszafelé.~
754 X   |        megjelent Gondolfo a rondellán, s a kötélhurokra, mint egy
755 X   |          hágcsó legelső fokán megállt, s féllábát felemelte, hogy
756 X   |            ketté tört alatta a hágcsó, s a kötél olyformán hurkolódott
757 X   |             Hortobágyon tanulta volna, s csak később jutott eszébe,
758 X   |                aki beszédét hallgatja, s erre elkezdé olaszul magyarázni
759 X   |        Jánosnak kellemetlen helyzetét, s rimánkodott, hogy szabadítsa
760 X   |          hágcsót is kirúgja maga alól, s fejtetőre ereszkedik alá.
761 X   |              guta, ha így felfordulna, s ez meg mulatságot csinál
762 X   |               Gondolfo lármázni kezde, s szidta olaszul a paraszt
763 X   |             tűrhette tovább helyzetét, s hogy társa félreértését
764 X   |                mint felnyitod a kaput, s azon feljönni a rondellába,
765 X   |            azon feljönni a rondellába, s engemet felhúzni innen.~-
766 X   |               rakunk a részeg filkóra, s ráfogjuk, hogy ittas fővel
767 X   |               a kért kulcsot zsebéből, s lehajítá azt Jánosnak.~-
768 X   |                a háziasszonnyal mulat, s kettéhasít, ha bebotlasz.~-
769 X   |                Azzal felnyitá a kaput, s felsietett a lépcsőkön.~
770 X   |              ez volt urának hálóterme, s amint annak kilincsét elfordítá,
771 X   |              önté el egyszerre szívét, s mint a kőfaltörő kos rohant
772 X   |          vállával, fejével az ajtónak, s egyetlen rohammal beszakítá
773 X   |                az idegen férfi keblén, s most már annak vonásait
774 X   |            ordítá magán kívül az öreg, s kirántva az oldalán függő
775 X   |                előttük álló asztalról, s megtámadójára süté; de reszkető
776 X   |                keze rosszul irányzott, s a golyó az ablakon keresztül
777 X   |             szőnyegajtót felszakított, s maga után vonta őt is. De
778 X   |              vén szolga utolérte őket, s megragadva a hátul maradt
779 X   |            visszarántá őt annál fogva, s markolatig döfte szívén
780 X   |            előfutott a házi cselédség, s látták, mint űzte végig
781 X   |                kert fái között eltűnt, s nemsokára lehete őt látni,
782 X   |            Paskó Kristóf hűtlen nejét!~S azzal önkényt a törvény
783 XI  |     igazságtalanul kivert jószágukból, s jogaikat követelék vissza.~
784 XI  |              elveszett tatár rabságban s gyermekei még előtte elhaltak;
785 XI  |               Boór Ádám régen meghalt, s akárki legyen a rejtélyes
786 XI  |                értékeit összegyűjteni, s az utolsó nap éjszakáján
787 XI  |            egész tanácsát összegyűjté, s tudtokra adva a kérdéses
788 XI  |               fejtől sarkig eltakarta, s úgy látszott, mintha közönséges
789 XI  |                történt, felelni fogok, s megtudandod belőle, hogy
790 XI  |                is hallhatta kegyelmed, s valakinek a hangját is lehet
791 XI  |                végigjárjak utcáitokon, s borzalmat űzzek az emberek
792 XI  |             arcát - inte Boór Ádámnak, s felszólítá Naláczit, hogy
793 XI  | kegyelmességtek, ami az éjjel történt, s ami szinte e tárgyra tartozik.
794 XI  |              idegen férfi lopózott be, s rátörve az ajtót, azt ura
795 XI  |                az esetet feljelenteni, s magát a törvények kezébe
796 XI  |              tenyerébe hajtá homlokát, s gondolkozott, azután egyszerre
797 XI  |              egyszerre fölemelé fejét, s határozott hangon monda:~-
798 XI  |     felségárulás bűne alól feloldatik, s börtönét legottan elhagyja.”~„
799 XI  |          jószágaiba visszahelyeztetik, s akárki, akármilyen cím alatt
800 XI  |          menekült, ott felkerestessék, s visszaköveteltetvén, ugyanazon
801 XI  |                a fejedelem a székéről, s elhagyá a tanácstermet,
802 XI  |       ajkaiktól. Elzárkózott szobáiba.~S valóban jól tevé, mert ha
803 XI  |               csupán gyermekeit látva, s csak olyankor hallva emberi
804 XI  |        megjelent tornácában a hívásra, s íme a fejedelem pecérei
805 XI  |                pecér kezéből a láncot, s annak végét Boór Ádám kezébe
806 XI  |              hűtlenül rabságba veszté, s jószágait álnokul bitorolta;
807 XI  |             rabszolgaságra ítéltetett, s rabja marad kegyelmednek
808 XI  |               azt forgatni, félrement, s elveté azt magától.~Boór
809 XI  |                 ugrott oda Pozsgaihoz, s leoldá nyakáról a láncot,
810 XI  |              egy mozdulatot tőn előre, s azzal élettelenül bukott
811 XI  |               napokig annak ajtajában, s ápolta a virágokat, miket
812 XI  |            sohasem beszélt vele többé, s egyetlenegyszer sem bocsátá
813 XI  |              székelyhon bércei között, s az oláh anya azzal fenyegette