1-500 | 501-561
Fejezet
1 I | az oly mélabús danákat, hogy szinte sírt bele, aki eldalolta,
2 I | engedjétek a kertbe jőni, hogy énekeljenek.~A gyermekhangok
3 I | ötven aranyat, kérjétek, hogy énekeljenek még többet,
4 I | kegyelmed, jó asszonyság, hogy Károly fél - beszélt kedves
5 I | maga mellé a leánykát.~- Hogy jutottatok e sorsra, gyermekem?
6 I | gyermekem? Nincsenek szülőitek, hogy idegen országban énekléssel
7 I | tudjuk, kinél, csak annyit, hogy ebben az országban van;
8 I | az úton; egyszer aztán, hogy anyánk meghalt, és mi árvaságra
9 I | hanem nemsokára azt mondta, hogy ki kell mennünk a házból
10 I | történt veletek tovább, hogy jutottatok ide? - kérdé
11 I | jártak, sokszor kértek, hogy énekeljünk nekik, s tréfából
12 I | gyűl hozzánk, megkérdezzük, hogy nem tudják-e, merre van
13 I | gyermekem, nem félsz-e, hogy ilyen idegen országban valaki
14 I | bennünket, ha megmondjuk, hogy mi atyánkat keressük? A
15 I | keressük? A múlt télen, hogy egy nagy várost el kellett
16 I | gyermeket, amíg azon vevé észre, hogy egészen keblén tartja.~-
17 I | melyben rejtve van, anélkül, hogy ráakadnátok; gyorsabban
18 I | mindeniket felszólítjátok, hogy ha találkozik rabszolgáik
19 I | miszerint közelebb van ahhoz, hogy sírjon, minthogy beszéljen.~
20 I | beszéljen.~A lyánka elébb várta, hogy testvére fog beszélni, s
21 I | testvére fog beszélni, s hogy az hallgatott, ő kezdte
22 I | legkevésbé is hasonlít; - lehet, hogy azóta már megőszült, akit
23 I | biztatólag.~- Azon búsulok, hogy itt maradtunk - felelt a
24 I | fiú bánatosan -; én tudom, hogy nem találja meg őt senki,
25 I | bús dalokat énekelt ismét, hogy szinte sírtak bele.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
26 I | hozott vissza azon kérdésre, hogy nincs-e nála egy illyefalvi
27 I | pedig nincs semmi különbség, hogy egyik ilyen, másik olyan!
28 I | Mondtam - sóhajt fel a fiú -, hogy nem fogja őt feltalálni
29 I | vigasztalás.~Katalin látva, hogy vissza nem tarthatja őket,
30 I | értök tenni, s ez az volt, hogy elmenjen velük együtt a
31 I | legnagyobb ok azt hinni, hogy a keresett rab az ő birtokában
32 I | odajőni.~- Ne feledd, fiam, hogy én Kucsuk basa neje s Feriz
33 I | önbizalommal mondá ezt, hogy a fiú szinte büszke kezdett
34 I | szinte büszke kezdett lenni, hogy neki ily bátor fogadott
35 I | gyalog, nyeregkápáját fogva, hogy kis testvére le ne essék.
36 I | pedig az a fogadása volt, hogy ahol egy szentképet talált
37 I | cigányasszony megjövendölte neki, hogy Várna alatt el fog esni
38 I | hozzá két jó futó paripával, hogy megszabadítsa...”~Mindezen
39 I | egy követ vetett oda, úgy hogy idő jártával egész halmot
40 I | semmire sem felelte volna azt, hogy nem tud róla; sem oly tudatlan
41 I | tudatlan választ nem adott, hogy azt a fát a villám gyújtotta
42 I | villám gyújtotta volna meg, hogy a tűz pásztorfiúk műve,
43 I | hanem megmagyarázta szépen, hogy ahhoz a fához egy kegyes
44 I | csinál az itt?~- Tudom is én, hogy mit csinál? Én csak azt
45 I | csinál? Én csak azt tudom, hogy elszaladok, ha meglátom.~-
46 I | beköti a gyerekei száját, hogy ne beszéljenek.~Katalin
47 I | tettél magadban új fogadást, hogy a lábaidat is megmosd harmincháromszor
48 I | fejével, mintha azt jelentené, hogy bár tréfálhatna.~- Hát kicsoda,
49 I | alakot, s most azt hiszitek, hogy láttátok.~- Én nem álmodtam
50 I | nekifutottam egy fának az orrommal, hogy most is félreáll tőle.~-
51 I | kecskebőrt húzott fejére, hogy az utasokat ijeszgesse.~-
52 I | akitől félsz, akkor látod, hogy elég sokan vagyunk ellene,
53 I | ördög, akkor gondolhatod, hogy van jó ízlése, hogy nem
54 I | gondolhatod, hogy van jó ízlése, hogy nem téged ragad el, hanem
55 I | vegyült, elmondva százszor, hogy ő nem fél.~A karaván átgázolt
56 II | úgy elszorítja az utat, hogy az mellette elhaladva alig
57 II | kénytelen féloldalt hajolni, hogy a sziklához ne dörzsölődjék:
58 II | homlokán: jól mondá a fiú, hogy egyedül ő fog apjára találni
59 II | mintha könyörögne neki, hogy ismerjen ő is reá!~A fiú
60 II | szíveken hatott keresztül, hogy Ilonka az ismerős hangra
61 II | barátom, kit megbíztam, hogy vagyonaim egy részét eladva
62 II | kelle támasztania fejét, hogy el ne essék.~- Úgy van,
63 II | velünk érted, neki köszönjük, hogy megtaláltunk, hogy megszabadítunk.~
64 II | köszönjük, hogy megtaláltunk, hogy megszabadítunk.~Az ember
65 II | te légy áldva százszor, hogy gyermekeimre kiterjesztéd
66 II | téged ért, él az Isten, hogy azt megfordítsa rajtad -
67 II | delnő -; s ha megengedé, hogy gyermekeid feltaláljanak,
68 II | ujjmutatása-e a mindenhatónak ez, hogy ismét boldoggá fog tenni,
69 II | benned a hitet.~- Akarom, hogy beszélj; mert kell ismernem
70 II | kell ismernem sorsodat, hogy azon fordíthassak. Ha borzalom
71 II | összeraktuk azon szándékból, hogy egyet magunk közül kiváltunk,
72 II | Erdélybe meghatalmazzuk, hogy mindnyájunk vagyonából adjon
73 II | erre, Pozsgait. Mondám, hogy ő becsületes ember, benne
74 II | maradtak, s mindent elkövetett, hogy bennünket eltántorítson,
75 II | dühös volt, s megtudva, hogy társaim engem tartanak magok
76 II | hízelge, majd fenyegetőzött, hogy társaimat vegyem rá az áttérésre;
77 II | erősen rászorítva, úgy, hogy hat hét alatt fejemhez voltak
78 II | vonatá, míg rászáradtak, úgy, hogy levágni sem lehet többé.
79 II | szemeiben.~- Úgy bizom benned, hogy megőrzöd gyermekeimet; hogy
80 II | hogy megőrzöd gyermekeimet; hogy engem megszabadítasz-e,
81 II | felettem határozva a magasban, hogy itt haljak meg e völgyben,
82 II | Katalin inte kísérőinek, hogy menjenek tovább.~A kalauz
83 II | feje, mégsem állhatta meg, hogy egyszer hátra ne tekintsen,
84 III | gazdaságát úgy rendezte, hogy ahol csak lehetett, emberi
85 III | csausz jő sietve jelenteni, hogy Kucsuk basa feleségének
86 III | szól mérgesen a renegát. - Hogy nem tudnak ezek az emberek
87 III | micsoda új szokás már ez, hogy az asszonyok utazni járjanak?
88 III | utasítást adott az étekfogóinak, hogy mikor azt fogja nekik mondani:
89 III | látszik, hanem az szép, hogy oly sűrű szemöldöke van,
90 III | maradsz itt?~- Tőled függ, hogy rövidebb, vagy hosszabb
91 III | magában, aki elhíresztelt, hogy vendégszerető vagyok?) -
92 III | szarváról rá lehet ismerni, de hogy mi különbség legyen egy
93 III | akarlak én terhelni azzal, hogy kedvemért rabszolgáidat
94 III | parlagon hever, s felvehetem, hogy a hajdúk minden héten agyonütnek
95 III | olyan ember, ki jól tudja, hogy a vele született nagy szívesség
96 III | Hanem azután mégis megbánta, hogy egészen ingyen engedte,
97 III | megállja.~- Én azt mondtam, hogy válassz, azok közül, akik
98 III | hazudtok; látom reszketésteken, hogy apátokért jöttetek könyörögni.
99 III | kisleány sír! no, tagadjátok, hogy sír! No, mond, te kis fiókgalamb,
100 III | mond, te kis fiókgalamb, hogy nem sírsz.~- Nem sírok -
101 III | hát azt mondom tinektek, hogy a kétszarvú embert még ma
102 III | megnyúzatom, - ahá, ugye, hogy sírsz!~- Ember, légy könyörülő,
103 III | azt esküszöm, halld meg, hogy mikor ezt az én fejemet
104 III | Azzal inte kíséretének, hogy menjenek, s a két gyermeket
105 III | megrázá azt olyan vad erővel, hogy recsegett, ropogott alatta
106 III | hanyatt taszítá az embert, hogy csak elmállott, mint az
107 III | hazahullongtak egyenként, mondván, hogy jó lovaik voltak a futóknak,
108 III | seraskiert elöntötte az epe, hogy másnap oly színben volt,
109 III | pedig azonnal tudósíták, hogy rejtse le magát a hegyhasadékok
110 III | ez azt tanácsolta neki, hogy jobb lesz, ha elhallgat
111 III | mert ha a szultán megtudja, hogy ő egy asszony által meg
112 III | fojtogatni, megteszi a tréfát, hogy azt az asszonyt nevezi ki
113 III | parancsot adott fegyvereseinek, hogy éjjel-nappal az utakat őrizve,
114 III | fogjanak fel, és vigyék eléje.~Hogy mi célja volt az elmés asszonynak
115 III | kell őt egy időre hagynunk, hogy áttérhessünk egy kissé Erdélybe,
116 IV | Apafi Mihály fejedelem, s hogy nagyobb hibája nem is volt
117 IV | már akkor bizonyos volt, hogy annak a barátságos vígalomnak
118 IV | Így történt egy időben hogy Kapornaki Demeter uram,
119 IV | ismeretes volt zsugoriságáról, hogy még saját szájától is restellte
120 IV | megy, hanem azt állította, hogy Marosvásárhelyre megy dolgában;
121 IV | elfoglalták a fejedelmet, hogy másnak alig jutott belőle.~
122 IV | magok ellőttek, ráfogták, hogy a fejedelem lőtte, úgy hogy
123 IV | hogy a fejedelem lőtte, úgy hogy dél felé a fejedelem maga
124 IV | miszerint dacára annak, hogy ötszörnél többször ki nem
125 IV | házigazdának gondja volt rá, hogy addig is, a fejedelem ahol
126 IV | jóízűen esett étel és ital, hogy vége felé valahány hajtó,
127 IV | úrra nézve, kik anélkül, hogy összebeszéltek volna, kölcsönösen
128 IV | fejedelemnek.~Egyik úr sem tudta, hogy mit kér a másik a maga levelében,
129 IV | szabódék a fejedelem, látva, hogy nagyon fogják - hisz ha
130 IV | állva a fejedelem előtt, hogy hátát használhassa asztal
131 IV | tudósította a másikat arról, hogy mit kér, s mind a három
132 IV | háromnak megadta.~Mármost hogy fogja az a három derék ember
133 V | érvényessé tenni. Ismétlem, hogy egyik sem tudott a másik
134 V | szorítva, mindenik azt vélte, hogy a másik látogatni jött hozzá,
135 V | vették, ő róla azt hívék, hogy csak ideig-óráig való sáfár,
136 V | belevervén abba a dugót, hogy a fogával sem bírta kihúzni.~-
137 V | kényszeríti a fejedelmet, hogy olvasatlanul írja alá a
138 V | belül vagyok, s meglátom, hogy ki tesz ki belőle.~- Meglátja?
139 V | választani Kapornaki uramnak, hogy az ajtón menjen-e ki, vagy
140 V | úgy nem segített magán, hogy elbútt az asztal alá, mire
141 V | csak várta szép csendesen, hogy a két úr elvégezze a dolgát
142 V | legény volt, kivált most, hogy a száját mind betintázta
143 V | kiterjesztené nagy teketóriával, hogy majd elolvassa, íme neki
144 V | üti ki kezéből a papirost, hogy az felperdül a padlás tetejére.~-
145 V | elförmedve Kozár.~- Hát acsoda7, hogy majd elébb imezt a donatiót
146 V | pedig többiek lármázzatok, hogy amannak olvasásából senki
147 V | nyavalyás, amint lehajolna, hogy majd felvegye az írást,
148 V | sarkantyús csizmasarkától, hogy orrán-száján esett a túlsó
149 V | opponált, míglen észrevevé, hogy ha ő tíz embernek fejenkint
150 V | amiből megint az lett, hogy odacsukták a sarkát, s mikor
151 V | azáltal bírt megmenekülni, hogy kihúzta a lábát a csizmából,
152 V | a csizmát, - parancsolá, hogy azt hajigálják le onnan,
153 V | vagy kutyafejű tatárok, hogy így rárohannak a tisztességes
154 V | ki bántja, Pozsgai uram, hogy úgy torzsalkodik, mint akit
155 V | ha szabad tudnom?~- Úgy, hogy itt az adománylevél a kezemben -
156 V | vitatkozva. - Innen is látom, hogy az nem a fejedelem írása.~-
157 V | közel jutott az íráshoz, hogy azt elérheté, lekapta a
158 V | fatális helyzetük volt, hogy Kozár emberei, kik mind
159 V | szörnyen fenyegetődztek, hogy ahányan vannak, mind parasztvért
160 V | Kapornaki kezdé észrevenni, hogy emberei nagyon szeretnék,
161 V | kör nem volna gömbölyű, hogy számukra volna egy szeglet
162 V | kegyelmed! Láthatja kegyelmed, hogy és intra dominium vagyok,
163 V | kegyelmed maroknyi népét, hogy gulyáshús sem válna belőle,
164 V | tartok, s akkor ahelyett, hogy egymást rongálnók, egyesült
165 V | törvényesen és hitelesen, hogy előttünk e kastély ajtait
166 V | Ez is kezdvén észrevenni, hogy már ennek a fele se tréfa,
167 V | kezde kapni, midőn megsejté, hogy félnek tőle; - különben
168 V | kútágas mellé, ahol gondolá, hogy meg nem lőhetik, találomra
169 V | találá képen a jó urat, hogy az éppen a dikciója elején
170 V | ember azt gondolta volna, hogy mindjárt elviszik a helyéről
171 V | csapkodta a vasajtót, úgy hogy az meghajlott a közepén; „
172 V | egyszerre észre kezdé venni, hogy az egész házban egyes-egyedül
173 V | csak annyi ideje maradt, hogy a szűk csatornába lebújjék,
174 V | almáriomot, elleneiket keresve, s hogy sem székben, sem ágyban
175 V | képesnek hitték volna Pozsgait, hogy féltében akármilyen szűknyakú
176 V | iparkodott őket kapacitálni, hogy ne törjenek semmit össze,
177 V | megállítani; csak annyira, hogy nagy nehezen rá tudta őket
178 V | nehezen rá tudta őket venni, hogy fel ne gyújtsák a házat,
179 V | a Szamosra, s meglátva, hogy Pozsgai és emberei már akkor
180 V | azalatt volt annyi eszök, hogy bezárták az udvar kapuit,
181 V | abban aztán megegyeztek, hogy Kapornaki uram minden tíz
182 V | az udvarra, s hallatszik, hogy valakit a csatlósok odakinn
183 V | Naláczi -, nem azért jöttem, hogy kegyelmednél ebédeljek,
184 V | fejjel levén, s azt gondolva, hogy a fejedelem tán azt izente:
185 V | fejedelem tán azt izente: hogy az övé legyen az egész jószág,
186 V | s azt a szégyent tették, hogy setétben, olvasatlanul,
187 V | a hárman megérdemelnék, hogy az adományozást elveszítsék,
188 V | Mindegyik arra gondolt, hogy mint perelje akkor vissza
189 V | székelység generálisának, hogy a keze alatt levő hadakkal
190 V | tányérnyaló beszélt! Bánom, hogy a kútba nem dobattam, csak
191 V | kínálgatásban és biztatásban, hogy végre eszmélet nélkül esett
192 V | kitörölgetve meggyőződék róla, hogy él, s bizonyossá lett, hogy
193 V | hogy él, s bizonyossá lett, hogy hol van, bekurjantá egy
194 V | kocsiján haza.~- S nem mondták, hogy visszajönnek?~- De biz úgy
195 V | visszajönnek?~- De biz úgy örültek, hogy elmehettek, képpel se’ fordultak
196 V | ágyából. - Jól van. Azaz, hogy már ez nem jól van. De tán
197 V | ember az egész országban, hogy egy szóra mindenki elhagyja
198 V | jószágot, fogadom lelkemre, hogy rajta hagyom utoljára a
199 V | utoljára a kezem szennyét, hogy az édesapja képére sem ismer
200 V | megígért, emberül. Látva, hogy az elfoglalt birtokban meg
201 V | határidőt arra fordítá, hogy amit lehet, elpusztítsa
202 V | széjjel, úgy szétrakott, hogy amely széknek a lába a padláson
203 V | mit elrontani többé, úgy hogy amint azon nap estéjén Pozsgai
204 VI | bőkezű és jószívű volt, hogy nem jöhetett hozzá ember
205 VI | neki nem adta volna, úgy hogy egy ízben tökéletesen elajándékozva
206 VI | kölcsönpénzt venni fel a számára, hogy elutazhassék.9~Ehhez járult
207 VI | elutazhassék.9~Ehhez járult még az, hogy a nagyváradi basa, mindazon
208 VI | ékesen szóló férfiakat, hogy világosítsák fel a szultán
209 VI | szegény magyarok iránt, hogy vagy engedjen le az adóból,
210 VI | adóból, vagy intézkedjék, hogy a nagyváradi basa ne szedje
211 VI | azt az ítéletet kapták, hogy ne beszédet küldjenek a
212 VI | Pénzünk nincs elegendő, hogy az adót kifizessük, de annyi
213 VI | annyi van, amennyi elég, hogy a vezéreket hallgatásra
214 VI | vezéreket hallgatásra bírjuk, hogy várjanak és adjanak időhaladékot,
215 VI | sors? Addig is megizenjük, hogy mindent teljesíteni fogunk.~-
216 VI | Megizenjük! Könnyű azt mondani, hogy megizenjük, de ki lesz olyan
217 VI | de ki lesz olyan bolond, hogy az izenetet elvigye, s a
218 VI | özvegyasszonyt; nem ment el az esze, hogy úgy odavesztegesse ifjú
219 VI | felségének úgy tetszik, hogy ott bevégezzem életemet:
220 VI | meg már engemet anélkül, hogy csak egyszer is a szememet
221 VI | ámbátor készen voltam rá, hogy egyszer teljesítik rajtam.
222 VI | sem bántja azt, akit lát, hogy tőle nem fél.~- Ember kegyelmed,
223 VI | férfi vállát - tudtam én, hogy nem fog vonakodni.~- No,
224 VI | adjon át a fővezérnek azért, hogy engedjen időt az adó begyűjtésére,
225 VI | fejedelmek követei között, hogy érettünk a szultán előtt
226 VI | személyesen esedezni azért, hogy vagy engedje a szultán,
227 VI | vagy engedje a szultán, hogy a váradi basa által bitorolt
228 VI | annyi időt kérve magának, hogy házát rendben hagyhassa,
229 VI | pedig azt gondoltam, hogy majd a levegőváltozás, szórakozás,
230 VI | este mennek el anélkül, hogy egyebet mondtak volna, mint
231 VI | Hisz én nem kívánom, hogy értem ez áldozatot tedd;
232 VI | az oka - folytatá a nő -, hogy egész Sztambulban létem
233 VI | ételekkel kellett élnem, hogy lázt kapok, ha csak rágondolok
234 VI | témájából.~- Éppen most hallom, hogy Pérában a dögvész is kiütött.~-
235 VI | fakadva - te nem hiszed, hogy én beteg vagyok, te csak
236 VI | más feküdnék régen! Azért, hogy én nem panaszkodom minduntalan,
237 VI | panaszkodom minduntalan, én tudom, hogy mi bajom, de te csak kinevetsz
238 VI | szeméből - hogyne hinném én, hogy beteg vagy? hogyne aggódnám
239 VI | orvosdoktor uramnak meghagytam, hogy téged mindennap meglátogasson,
240 VI | elhallgatni. Pedig tudta, hogy mit morgott János, s meg
241 VI | János, s meg nem állhatta, hogy feleségét ne mentse előtte.~-
242 VI | ilyen dolgokhoz.~- Tudom, hogy az vagyok, azért nem is
243 VI | én egy szót se, csudálom, hogy vitézlő uram beszédbe állhat
244 VI | rázatni magát.~- Persze, hogy más. Az is más, ha az ember
245 VI | csakugyan furcsának találta, hogy felesége lovagolhasson,
246 VI | nem vagyok, mert én tudom, hogy mire gondoltam, mikor sóhajtottam.~-
247 VI | akarja tudni, azt gondoltam, hogy vitézlő uram milyen derék,
248 VI | ette a méreg, jól tudta ő, hogy a vén szolga e gondolat
249 VI | szét, mik azt vétették, hogy kezébe akadtak, midőn ő
250 VI | János.~Paskó azt gondolta, hogy más tárgyra akarja vinni
251 VI | János gazda?~- Csak azért, hogy zár alatt tartják az asszonyokat.~-
252 VI | azt akarta mondani, hogy „elűzni”, de előbb megbánta,
253 VI | uram, hogyha én azt látnám, hogy van a háznál egy élő teremtés,
254 VII | vagyok felőle győződve, hogy te a keresztyének romlásának
255 VII | nekem módokat szolgáltatni, hogy mindazon törekvéseket, melyek
256 VII | Egyszersmind azonban kérve kérlek, hogy eljárásod által gyanúra
257 VII | engedd senkivel beszélni, hogy valamit ki ne fecsegjen;
258 VII | úr” helyett az állott, hogy „kutya”, amit a seraskier
259 VII | és azt találtam benne, hogy nekem a te keresztyénségedhez
260 VII | tisztellek, attól tartok, hogy megcsalsz. Ami az óvatosságot
261 VII | miszerint te úgy kívánod, hogy az újabb hatezer ember hozzád
262 VII | fogom intézni a dolgot, hogy előre kitudom, mely úton
263 VII | okáért rögtön vetesd fejét, hogy senkivel ne beszélhessen.
264 VII | azt úgy találta felrúgni, hogy imitt-amott állt meg. Soha
265 VII | csakugyan ki lehete hallani, hogy a küldött segédcsapatok,
266 VII | felderíteni, de attól tartott, hogy még akkor a seraskier pénzzel
267 VII | fatális helyzet jutott, hogy egyfelől Kucsuk basa, másfelől
268 VII | sírva fakadtak, anélkül, hogy tudnák miért, s midőn Katalin
269 VII | harcban.~Sietsége tanúsítá, hogy még a harcból érkezik, csaknem
270 VII | sebével, nem gondolva meg, hogy anyja nem dicsőséget, hanem
271 VII | arccal.~Az mutatá fejével, hogy „igen”.~- Hol kapta a sebét?~
272 VII | arcán, azt akarva mutatni, hogy hát még ha úgy keresztül-kasul
273 VII | nem sokat törődve azzal, hogy vesztettek, sőt némileg
274 VII | örült is rajta: gondolva, hogy e veszteség kényszeríteni
275 VII | vevé Katalin az örömhírt, hogy Kucsuk basa is útban van,
276 VII | jöttét, azon hírt veszik, hogy Kucsuk régen megérkezett
277 VII | külde rögtön Jászvásárba, hogy férjétől megtudja e megfoghatatlan
278 VII | Kucsuk basát bízta meg, hogy tegyen vizsgálatot Moldvában,
279 VII | betűkkel vannak felírva, hogy addig ne lássa családját,
280 VII | fogadjon el semmi ajándékot; hogy addig ajkait sem bor, sem
281 VII | elkeserítik a hamis tanúk, hogy most éppen nem enged magához
282 VII | mert azáltal meglehet, hogy ismét újabb csalódásra adna
283 VII | vallj, mert én eltagadom, hogy bebocsátottalak volna, s
284 VII | ki most is azt gondolá, hogy Erdélyben van, ahol elég
285 VII | török úr elé, s anélkül, hogy legkevésbé zavarba jőne,
286 VII | által.~- Az vagyok, szolgám, hogy jössz ide?~- Kerítéseden
287 VII | Kerítéseden másztam keresztül, hogy veled beszélhessek.~- Ej,
288 VII | hallottál-e esküvésem felől, hogy kérelmet meg nem hallgatok,
289 VII | másét akarom elnyerni, illő, hogy a magamét tegyem fel érte.~
290 VII | Uram, te megesküdtél, hogy nődet látni nem fogod addig,
291 VII | most nincs többé okod, hogy nődet ne lásd.~A basa arcán
292 VII | erőszakos kérelmére megesküvék, hogy elébb oda nem adja a rabszolgaságból
293 VII | elé... Így bizonyos volt, hogy meg nem lephetik orozva;
294 VII | kinyitotta azt, megnézni, hogy benne van e még? - ott volt; -
295 VII | dugá... Azután azt álmodta, hogy lefeküdt alunni, s azt álmodta,
296 VII | lefeküdt alunni, s azt álmodta, hogy álmodik... A sötét szemöldökű
297 VII | hegyes szarvakkal a zárt, hogy végre fölpattant az;...
298 VII | seraskier, s azt álmodá, hogy felébredt;... hálát adott
299 VII | hálát adott az Istennek, hogy csak álom volt, amit látott,
300 VII | Ordítva kérte a prófétát, hogy engedje meg neki, hogy amit
301 VII | hogy engedje meg neki, hogy amit most érez, az is csak
302 VII | csak álomlátás legyen, s hogy meggyőződjék felőle, ha
303 VII | koponyáját úgy az ágya oszlopába, hogy most már igazán felébredt,
304 VII | pillantva meg nem látá, hogy a keresett fej most is ott
305 VII | híre futamodik a vidéken, hogy a seraskier házánál nagy
306 VII | kik oly ételeket főznek, hogy az ember azt sem tudja,
307 VII | seraskier Kucsuk basához, hogy legyen ez s ez nap szerencséje
308 VII | lelte a basát.~- Megengeded, hogy felöltözzem elébb?~- Ám
309 VII | nevetett magában; - gondolva, hogy milyen bolonddá tartja ő
310 VII | akkor ismét arra kérte, hogy engedje meg neki vendégeit
311 VII | E néhány szó abból állt, hogy leültette őket a rakott
312 VII | rettennie azon körülményen, hogy e szigorú férfi most oly
313 VII | végtelenül mulatta magát azon, hogy midőn ebéd múltával ismét
314 VII | bárányszelíd basa, láthatod, hogy Allah nagyon sok jóban részesíte,
315 VII | táncoltak és keringtek, hogy csupa gyönyörűség volt látni,
316 VII | bizonyos lehetett felőle, hogy nem esik a földre.~A seraskiert
317 VII | nyújtá ki mindkét kezét, hogy egyet a földi tündérek közül
318 VII | mézédességű basám? Gondolod-e, hogy a bor részegsége elmúlik
319 VII | kimaradni.~- Magad is mondod, hogy az éj közelg; tehát setét
320 VII | pedig az Alkorán azt mondja, hogy mikor setét van, akkor semmi
321 VII | feszült kíváncsisággal várta, hogy mi lesz az.~E szóra nyolc
322 VII | meg akart tőlem venni, s hogy nem adtam neki, jól megfojtogatott
323 VII | előhozta. Én ugyan megesküdvém, hogy csak akkor adom őt ki kezemből,
324 VII | megragadták Boór Ádámot, hogy a serlegbe vessék.~- Megálljatok! -
325 VII | mennydörgő szóval Kucsuk, hogy mindenki reá nézett, s a
326 VII | seraskier, és kacagott, hogy nagy potroha rázkódék bele, -
327 VII | Tavaif kétségbeesve látta, hogy ugyanazon szolgák, kik egy
328 VII | ott figyelmeztették rá, hogy térjen vissza, vagy kerülje
329 VII | egyébiránt az volt az oka, hogy a halottakat éjjel temették,
330 VII | jött, csak onnan kiabáltak, hogy egy lépést se tegyen senki
331 VII | székely, - ki úgy látszott, hogy a többiek szája volt, -
332 VII | állítottunk meg benneteket, hogy kiraboljunk, hanem csak
333 VII | amellett, hát megtesszük, hogy ide híjuk a fejedelmet,
334 VII | bohó ajánlat, s gondolva, hogy ha a fejedelem megtudja
335 VII | kiszabadítani, ráhagyá, hogy küldjenek hát mentül elébb
336 VII | betüskézve a sövény tetejét, hogy át ne mászhassanak rajta,
337 VII | Nesze, fogjad, de vigyázz, hogy a dárdához hozzá ne nyúlj,
338 VII | tallért adott a kezébe, hogy adja meg az árát a kenyérnek.~
339 VII | ámbátor annyira ment a dolog, hogy a vitatkozó felek egymást
340 VII | Jánosnak több esze volt, mint hogy egymaga száz embert megrohanjon,
341 VII | pestises hírénél fogva attól, hogy valaki kezeit rávesse.~Ilyenforma
342 VII | lassankint az idő.~Aki tudja, hogy Brassótól Gyula-Fehérvár
343 VII | szaladás, elképzelheti, hogy míg a fejedelem megtudhatta
344 VII | elmélkedésre.~Valljuk meg őszintén, hogy a szegény magyar úr diplomatikus
345 VII | állottak a férji aggodalmak is, hogy szinte bajos volna meghatározni,
346 VII | Mindig az állt előtte, hogy feleségét betegen hagyta,
347 VII | Gyula-Fehérvárra hajtatni, hogy keresi fel a fejedelmet
348 VII | vele; azon vette észre, hogy otthon van. Százfélét gondolt
349 VII | Óh, miért nem siethet, hogy orvosságát megvinné?...
350 VII | haldokló ágyához érkezik haza, hogy végsóhaját felcsókolja ajkairól?
351 VII | tudná a jó öreg szolga, hogy az urának jólesik, nem szűnt
352 VII | semmi baja; majd meglássa, hogy olyan egészséges lesz, mint
353 VII | a ház.)~Paskó restellte, hogy szolgája észrevevé nyugtalanságát,
354 VII | asszony?~- Van eszében, hogy beteg legyen. Amint kendtek
355 VII | olyan dáridót csapott, hogy hetedhét országra szól,
356 VII | Hová mennénk máshová?~- Hogy nem teszünk egy ugrást Majosfalva
357 VII | késtünk, s tudja kegyelmed, hogy a fejedelem milyen hirtelen
358 VII | megdorgálna érte, ha megtudná, hogy elébb hazamentünk. (János
359 VII | minálunk semmi egyéb, mint hogy a ludak mezítláb járnak;
360 VII | körülötte, míg szerét ejtette, hogy belekössön.~- Vitézlő uram!
361 VII | Mégiscsak furcsa ám az, hogy az ember elmenjen a maga
362 VII | maga háza mellett anélkül, hogy csak egy órára is betekintsen,
363 VII | volnék, én meg nem állhatnám, hogy félre ne térjek egy kicsinyt
364 VII | az elébb mondtad magad, hogy a fejedelem meg talál haragudni
365 VII | gondolá magában János, hogy olasz inas került a házhoz.)~-
366 VII | szépen letérünk az útról, hogy senki sem veszi észre, s
367 VII | adva a vesztegzárőröknek, hogy követét kivételképpen bocsássák
368 VIII| hírhallásra jobbnak hitte, hogy ura ne érkezzék hamarabb
369 VIII| szívében, most már azt kívánta, hogy bár minél nagyobb iszonyatra
370 VIII| melyre meg nem állhata, hogy vissza ne forduljon a bakról,
371 VIII| Hallja csak, vitézlő uram, hogy megbúsulnak rajtunk itthon!~
372 VIII| Hát csak nem kívánod, hogy az egész világ minket gyászoljon,
373 VIII| vigasztalt az a gondolat, hogy te ekkor nyugodtan alszol
374 VIII| ellen; utána kellett mennem, hogy az ország szomorú ügyeit
375 VIII| elintézzem vele. Tudod, hogy soha sem voltam még tengeren,
376 VIII| először hajóra szálltam, hogy Candiába vitorlázzak, valami
377 VIII| szélcsend kezde lenni, úgy hogy mind mi, mind üldözőink
378 VIII| ránk egy olyan zivatart, hogy egy pillanatban a tenger
379 VIII| eresztékeiben recsegett-ropogott, hogy azt hittem, szerteszét fog
380 VIII| csapódott, s Isten őrzött, hogy ott nem vesztünk mi is.
381 VIII| az ország, ahol elébb.~- Hogy érted ezt?~- Országos gondok,
382 VIII| A szultánt arra kértük, hogy vagy engedjen el az adóból
383 VIII| választ nyertünk a dívántól, hogy ám szedjük be mi az adót
384 VIII| gondját vállaitokról.~- Látod, hogy nem érted! Mi, Erdélyország
385 VIII| hármas nemzet megengedjük, hogy török, tatár hajtsa végre
386 VIII| többet meg nem alázza magát, hogy kérjen ott, ahol kigúnyolják
387 VIII| odavoltam.~- De igen. Azt izené, hogy felmondott tőkepénzedből
388 VIII| kezénél fogva. - Egy órája, hogy megjöttél, s már elhagysz.
389 VIII| kérdezősködni többé. Látom, hogy olyankor kedvetlen vagy.~
390 VIII| Fehérvárra, a fejedelem tudja, hogy útban vagyok, s neheztelni
391 VIII| a fejedelem sem kívánja, hogy az útban ne ebédelj: ha
392 VIII| belekapcsolva magát férje nyakába, hogy az nem mozdulhatott tőle.~-
393 VIII| Lásd: az imént fogadtad, hogy nem fogsz kérdezősködni
394 VIII| titkokról, de te magad mondád, hogy ez magános ügy.~- De rám
395 VIII| érdemeltem.~Paskó, látván, hogy neje elszomorodott, - egészen
396 VIII| engemet nyugtalanít az, hogy te titkolózol.~- Az egész
397 VIII| egész dolog annyiból áll, hogy egy magyar nemes kit a tatárok
398 VIII| egy rabtársát hazaküldte, hogy az vagyonait eladva őt váltsa
399 VIII| a dívánhoz folyamodott, hogy őt igazaiba visszasegítse,
400 VIII| utasítást a fejedelemhez, hogy azon embert rögtön vasra
401 VIII| Sztambulba a nagyúr elé.~- Hogy hívják azon férfit?~- De
402 VIII| szükség azt tudnod?~- Csak, hogy ismerem-e?~- Biztosítlak,
403 VIII| ismerem-e?~- Biztosítlak, hogy hírét sem hallottad soha:
404 VIII| által annyira bírta férjét, hogy még egy kis órát engedve
405 VIII| szüntelen azt súgva lelkébe, hogy nem jól cselekszik, amidőn
406 VIII| hivatalos kötelességét meglopja, hogy otthon egyék, igyék s feleségét
407 VIII| ordító oroszlán, keresve, hogy kit egyen meg?~Csak egy
408 VIII| azért nem szóltak neki, hogy el ne rontsák a meglepetést.~
409 VIII| még neki állván feljebb, hogy az ajtóval megütötte kollégáját.
410 VIII| az ellenség tyúkszemére, hogy ez majdnem a padlásig ugrott
411 VIII| s integettek egymásnak, hogy senki se szóljon.~- Hát
412 VIII| ki tudja mondani.~- Hát hogy híjják?~- Olla potrida.~-
413 VIII| János arca el sem árulá, hogy már a találkozás megtörtént.~
414 VIII| tudtára adván Jánosnak, hogy az első hely, mely máskor
415 VIII| egynéhányszor, s meggyőződött róla, hogy minden benne van és semmi
416 VIII| különös gyönyörűsége jutott, hogy elébb jól kimulatta magát
417 VIII| meglepetéssel tapasztalá, hogy a cselédség rendkívül vidámon
418 VIII| szomszédai előtt. Igaz ugyan, hogy csak a húsát válogatta.~-
419 VIII| s beönté szájába.~Hah! hogy ugrott fel székéről egyszerre
420 VIII| egyszerre düh és rémület miatt, hogy csapta a földhöz a kanalat
421 VIII| János gazda azt gondolá, hogy a sok szóra felelni kell
422 VIII| felelni kell valamit, s látva, hogy az ember mindnyájokhoz beszél,
423 VIII| látszik; azt gondolá bölcsen, hogy a lokaj nem kérdezhet egyebet,
424 VIII| kérdezhet egyebet, mint hogy ki tette a paprikát és a
425 VIII| levesestül úgy vágta Jánoshoz, hogy a hátán csorgott végig a
426 VIII| csupán annyit hallott, hogy „principé”-t sokat emlegették,
427 VIII| emlegették, s annyit már tudott, hogy princeps-nek Erdélyben Apafi
428 VIII| lopózott lelkébe. Alig várta, hogy Fehérvárott legyen, s gondjai
429 VIII| fejedelmi palotába: gondolva, hogy tán Teleki Mihályt még ébren
430 VIII| nevét az udvarnoknak, kérte, hogy menjen el Telekihez, és
431 VIII| nem gyalázta magát azzal, hogy egy szót szóljon tovább.
432 VIII| eddig; de amint meglátta, hogy urát vinni akarják, földhöz
433 VIII| szolga.~- Örüljön kend, hogy semmi baja.~- Én akarom,
434 VIII| semmi baja.~- Én akarom, hogy bajom legyen! Én vagyok
435 VIII| mondani akartam kendnek, hogy menjen oda.~- Ősz vagyok,
436 IX | beszélni. Természetesen, hogy kinevették.~- Kend a fejedelemmel
437 IX | keresztül, ha nem engeditek, hogy a fejedelem meghallgassa
438 IX | által, s inte csatlósainak, hogy engedjék őt hozzá járulni.
439 IX | magát a szélvészes tengeren, hogy az ország balsorsán könnyebbítsen; -
440 IX | könnyebbítsen; - megérdemli, hogy midőn hazájába érve tömlöcre
441 IX | Kend derék szolga. Kár, hogy jobb ura nincsen.~- Sohase
442 IX | vagy. Íme, ne mondja senki, hogy énelőttem a szegény ember
443 IX | borzadva száll Istenhez, hogy hihesse-e amit alig szabad.
444 IX | De én megbecsüllek azzal, hogy szemközt állítalak e tanúval,
445 IX | övének. Pedig mondom neked, hogy az ő szavai igen súlyosak.
446 IX | A fejedelem inte nekik, hogy üljenek le, s maga elfoglalta
447 IX | vén szolga, elgondolta, hogy ezen urak előtt ő máskor
448 IX | öreget senki sem gátolhatá, hogy oda ne járuljon urához,
449 IX | lépésnyire megállt, úgy hogy a legszélrül ülők kezet
450 IX | szigorú ítélőbírái... Abból, hogy kegyelmed mindazokat itt
451 IX | csak egy intés kellett, hogy elhagyjam jószágomat, nyugalmas
452 IX | meg annak, ki ellenem tör, hogy találjon ki számomra elhihetőbb
453 IX | elhihetőbb vádat. Mondja, hogy apámat öltem meg, nevezzen
454 IX | mindent, és azt kívánom, hogy aki közülünk hamisat mondott,
455 IX | annyira lelkemet, mint az, hogy énrám bízott országkincsét
456 IX | boldogságomat keserítém meg azzal, hogy ötezer aranyat felmondva
457 IX | megzavarodottnak látszott, hogy egy szót sem talált, amit
458 IX | bátrabb hangon. Én követelem, hogy azon ember vagy ördög, ki
459 IX | a főtanácsos úr, s inte, hogy nyissák meg az ajtót.~Mindenki
460 IX | alatt, s úgy adta Isten, hogy még a szépség is elmúlt
461 IX | jobbágyának megengedvén, hogy uram mellett szívem szerint
462 IX | mondani igazat, s tudom jól, hogy méltóságos uraim ott is
463 IX | támad tulajdon férje ellen, hogy azt elveszítse, kinek ha
464 IX | így meggyalázni. Azért, hogy én többre becsültem az ország
465 IX | szívemét, megérdemlem talán, hogy én, gyönge nő, egy cseléd
466 IX | hiszem, jogom van követelni, hogy az áldozatért ne piruljon
467 IX | kegyelmedről azt mondják, hogy szigorú ember, de én azt
468 IX | ember, de én azt mondom, hogy igazságos is.~- Attól függ,
469 IX | igazságos is.~- Attól függ, hogy be tudja-e kegyelmed bizonyítani,
470 IX | tudja-e kegyelmed bizonyítani, hogy urának neje bármi tekintetben
471 IX | akkor világosan álland, hogy a borzasztó vád csak borzasztó
472 IX | csak egy hónapi határidőt, hogy azalatt amaz asszony lépteit
473 IX | és én bizonyára mondom, hogy napnál fényesebben be fogom
474 IX | fényesebben be fogom mutatni, hogy ő a bűnös, nem ura.~- Ah,
475 IX | méltóságos uraim? Elmondjam-e, hogy e derék asszonyság, midőn
476 IX | vissza nem tért; elmondjam-e, hogy idegen nyelvű lokajt tart
477 IX | nyelvű lokajt tart a háznál, hogy senki se érthesse, mikor
478 IX | méltóságos uraim - szólt Berta -, hogy eltávozhassam.~- Maradjon
479 IX | kellett volna tudni. Mi tehát, hogy az igazságnak végére járjunk,
480 IX | fölötti őrködésre, oly módon, hogy kastélyának kulcsait kezére
481 IX | fejedelem elé akart borulni, hogy megmásíttassa határozatát,
482 X | volt épülve eredetileg, hogy kisebb rablótámadások ellen
483 X | kastély is így volt beépülve, hogy mintegy négy öl magasságnyira
484 X | valaha azon célra építének, hogy benne valaki lakjék, aki
485 X | annyira kiment a szokásból, hogy tán félszázad óta sem lakott
486 X | el lehete előre gondolni, hogy majd egyszer tél is lesz,
487 X | keresztül-kasul kikérdezte, hogy azt sem tudta, melyik lábán
488 X | s János gazda elgondolá, hogy immár ideje lesz az alvásnak,
489 X | nézve, s várta szentül, hogy majd ha a tél bekövetkezik,
490 X | kutatásának sem sükerült kitudni, hogy hol lakik ez antagonistája.~
491 X | legalább nem kellett féltenie, hogy a láng belekap. Évek óta
492 X | hallatlanná tevé a zajt; végre, hogy nem állhatta tovább, fogá
493 X | mely éppen arra való volt, hogy a harmadfél öl magasban
494 X | kidugá fejét az ablakon, hogy megnézze, ki zörget.~Ismeretlen
495 X | kipödrött bajusza volt, hogy éjszaka is észre lehete
496 X | is elnézte egy darabig, hogy dörömböz az ember ajtaján,
497 X | kukucskál be, s szabódik erősen, hogy nyissák ki neki.~- Hát mit
498 X | házsártos kend ma, János bátya. Hogy megigazgat! Sz’ nem így
499 X | János gazda, meggondolva, hogy mit mondjon - nem azért
500 X | mondjon - nem azért mondom, hogy elbízd magadat rajta; mert
1-500 | 501-561 |