Fejezet

 1 I   |      eltévedtünk, s nem ettünk nagyon sokáig, s még kunyhót sem
 2 III | szemöldöke van, az ritkaság és nagyon szép a fehérszemélynél.
 3 III |      ígéreted csak addig tart? Nagyon rosszul tanultad meg a török
 4 IV  |      fejedelem úr mellé, talán nagyon sok bajt is szerzett volna
 5 IV  |       a fejedelem, látva, hogy nagyon fogják - hisz ha akarnám,
 6 V   |       észrevenni, hogy emberei nagyon szeretnék, ha a kör nem
 7 V   |    valakit a csatlósok odakinn nagyon uralnak; „ugyan ki jön ilyen
 8 V   |    csak ne sietett volna olyan nagyon! Igyunk uraim!~A vendégek
 9 V   |     meg?~- Bíz uram azoknak is nagyon kifelé áll már a rúdjok.~-
10 VI  |         Bizony pedig abból még nagyon sok tallér hiányzott.~-
11 VI  |   sóhajta kis idő múlva János, nagyon is fennhangon.~- Mit sóhajtozik
12 VII |     basa, láthatod, hogy Allah nagyon sok jóban részesíte, lelkem
13 VII |      gondolatjai jöttek; hátha nagyon beteg, s ő csak a haldokló
14 VII |          No, merthogy idáig is nagyon sokat késtünk, s tudja kegyelmed,
15 VIII|   monda János, most az egyszer nagyon felsülve.~Néhány perc múlva
16 VIII| adófizetésre.10~- Nos? hisz ez nagyon jól van. Így leráztátok
17 VIII|        az időt.~- Ne siess oly nagyon; maradj legalább ebéden
18 IX  |    kegyelmed férje ellen tett, nagyon természetesen következik
19 IX  |        kérek - monda János, ki nagyon meg volt elégedve a határozattal -,
20 X   |     őrzé, de melynek szegletét nagyon kirágták a legutolsó toronyőr
21 X   |      itt várnak reá! - gondolá nagyon örülve, hogy minden kérdezősködés