Fejezet

 1 II  |           mert bizony Isten, nem engem kap el valami, hanem titeket.~
 2 II  |         s megtudva, hogy társaim engem tartanak magok előtt mintegy
 3 II  |        és a világ elborzadna, ha engem látna. Menj vissza gyermekeimmel,
 4 II  |      megőrzöd gyermekeimet; hogy engem megszabadítasz-e, az előttem
 5 III |        nagy út viszontagságaitól engem megmenthetnél, ha tán akadna
 6 VII |        illeti, ne taníts te arra engem; tudván, miszerint te úgy
 7 VIII|          viharos tengeren láttál engem, én valóban ott voltam.
 8 VIII|        török gálya hajósai, mely engem szállított, erre rémülten
 9 VIII|       nekem titkom teelőtted? Te engem megvetsz, lenézesz; óh,
10 VIII|         fehér a szakállam, azért engem ne csúfoljon; hanem vagy
11 VIII|         gazdám mellé, s veressen engem is vasra, vagy dobassanak
12 IX  |        arca felhevült e szóra.~- Engem vádolnak hazaárulással,
13 IX  |        Nem, uraim, ne vádoljatok engem e bűnnel. Mondjátok meg
14 IX  |        azon ember vagy ördög, ki engem oly pokoli bűnnel vádol,
15 IX  |          uraim ott is megértenek engem, ahol szavam elhal, s csak
16 IX  |           s ki csak azért gyűlöl engem, mert mint részegest, verekedőt,
17 X   |          a fickó azt hiszi, hogy engem le fog itatni. No, iszen
18 X   |             Az én bátyám le akar engem itatni - gondolá magában
19 X   | gyújtsunk rá?~- Későn keltél fel engem leejteni lábamról - gondolá
20 XI  |       neki, hogy ő ölt volna meg engem? Miért kellett őt meggyilkolnotok?
21 XI  |          bezárni! Óh fektessetek engem is mellé!...~Még akkor sem