Fejezet

 1 II  |         hanem gonosz emberek által; óh, de én megismerném apámat,
 2 II  |             lecsüggesztett fővel.~- Óh, apám - sóhajta a gyermek -,
 3 II  |        csókjaival halmozá el azt.~- Óh, asszonyom, azok iszonyúk,
 4 II  |   lecsüggeszté fejét felsóhajtva:~- Óh, asszonyom! Neked biztosan
 5 II  | kényszeríteni, én nem félek tőle.~- Óh, asszonyom, ne tégy egy
 6 III |        kétszarvú emberre gondoltál, óh, ez nem eladó senkinek.
 7 III |            akik itt előttem állnak, óh, akkor ezek is az enyimek,
 8 IV  |           alá, mert tintám sincs.~- Óh, rögtön szolgálok vele -
 9 IV  |             Hagyjuk ezt holnapra.~- Óh, kérem alássan, leszek én
10 V   |    ordította magánkívül Kapornaki - óh égetni való gazember, ne
11 VII |    meggyógyulni férje egy szavától. Óh, miért nem siethet, hogy
12 VIII|             vagy balsorsod felől.~- Óh, kedves nőm, borzalmas utakon
13 VIII|           engem megvetsz, lenézesz; óh, ezt nem érdemeltem.~Paskó,
14 IX  |          jutalomért esengek hozzád, óh uram! Azt azok szokták kérni,
15 IX  |        Sohase szolgáljak jobb urat, óh, fejedelem. Ne hozz ítéletet
16 IX  |   hibázhatott; de légy te is ember, óh, fejedelem; jusson eszedbe,
17 X   |  pecsétnyomó van, kezedbe jutott?~- Óh, uram, értem már. Te a pecséteket
18 XI  |         kegyelmed arcát láttatni?~- Óh, uram. Az én arcom borzalomnak
19 XI  |          volna lelke jó érzelmét.~- Óh, miért nem öltetek meg inkább
20 XI  |            szemeket örökre bezárni! Óh fektessetek engem is mellé!...~