Fejezet

 1 I   |      árva,~Kinek hazája nincs:~Mindig van halottja,~Reggel, este
 2 I   |      sírhat,~Akármerre menjen,~Mindig temetni jár,~Akármit vegyen
 3 I   |      lenne-e, mint ők?~Katalin mindig közelebb kezdé vonni magához
 4 I   |     bajusza és kék szemei, mik mindig mosolyogtak, ha velünk beszélt.~-
 5 I   |      egy említett helyhez ért, mindig egy követ vetett oda, úgy
 6 II  |     csak összeomlanának! Az ég mindig keskenyebb lesz, már valami
 7 VI  |        Sztambulban létem alatt mindig azokkal a kiállhatatlan
 8 VII |  közbeszorítva, kik félszemmel mindig bennünket őriztek...~Katalin
 9 VII |   hosszát, alakját homlokán.~- Mindig a fején! Már ez a harmadik
10 VII |      nem lephetik orozva; mert mindig ráláthat a fejére, ráteheti
11 VII |        nagyobb nyugtalanságot.~Mindig az állt előtte, hogy feleségét
12 VII |       mikor az uráról beszélt, mindig odaértette magát is.)~-
13 VIII| gályánk, bármint erőtettük is, mindig közelebb kezde jutni az
14 VIII|       kapod, s tudod, olyankor mindig haragszik, ha háborítják.
15 IX  |     ajándékul küldött összeget mindig saját nevében osztogatta
16 IX  |     méltóságtok! - szólt Paskó mindig bátrabb hangon. Én követelem,
17 X   |  ajtaján, elébb lassan, azután mindig erősebben, s mintha valaki
18 X   |       mondta Están, félszemmel mindig a kardot lesve, s még János
19 XI  |     látni.~Az ifjú Boór Károly mindig magával hordá azon idő óta