Fejezet

 1 I   |            jó török urak nem hagytak bennünket üres kézzel távozni kapuiktól,
 2 I   |             kis fecsegő - ki bántana bennünket, ha megmondjuk, hogy mi
 3 I   |              hagyjatok éhen elveszni bennünket, mert mi jó atyánkhoz indultunk!”
 4 I   |           alkalmatlanságot? Áldj meg bennünket, és bocsáss tova. Elmegyünk
 5 I   |    továbbmegyünk, holnap utolérhetsz bennünket. Hát te, frátye! - fordult
 6 II  |     imádkozzatok, mert ha itt kap el bennünket a gonosz, még csak futni
 7 II  |           gyermek. - Barátod kihajta bennünket házunkból, mint mondá, a
 8 II  |           megküldeni, de amely nap a bennünket fogva tartó murza felvette
 9 II  |             mindent elkövetett, hogy bennünket eltántorítson, velünk teljesítteté
10 IV  |        Kapornaki -, hisz méltóztatik bennünket ismerni, hisz nem kérünk
11 V   |           kastély ajtait megnyitván, bennünket bebocsáss, különben...~-
12 VII | közbeszorítva, kik félszemmel mindig bennünket őriztek...~Katalin szíve
13 VII |          mert ha csak gyanú érhet is bennünket, sem a keresztyén, sem a
14 VIII|               Amazok üldözőbe vettek bennünket, s a mi gályánk, bármint
15 VIII|      másikban a felhők közé hajított bennünket a hullám. Árbócaink, vitorláink
16 VIII|             Három napig hányt-vetett bennünket a zivatar mennykőhullás,
17 IX  |        fájdalmas kötelesség az, mely bennünket kényszerít kegyelmeddel
18 X   |        dohányozni? Itt senki sem lát bennünket.12 Ne gyújtsunk rá?~- Későn
19 X   |     kezdenünk, de te elbolondítottál bennünket ostoba ötleteiddel.~- Ez