Fejezet

501 X   |       magadat rajta; mert azt tudod, hogy nekem hízelkedni nem szokásom;
502 X   |       szokásom; nem is azt tekintve, hogy édes testvérem vagy; de
503 X   |             vagy; de annyi bizonyos, hogy mindazon emberek között,
504 X   |              volna még csak hátra! s hogy éppen tetőled féljek!~Már
505 X   |             tűz mellé, s mondá neki, hogy akassza fel a köpenyét a
506 X   |           holmi vékonypénzű legényt, hogy egyik szélitől a másikig
507 X   |             azt kend. Itt szolgálok, hogy is híják uramnál.~- Sohase
508 X   |    párbeszédből annyit gyaníthatunk, hogy Están úr nem a legjobb hírben
509 X   |                Ez a fickó azt hiszi, hogy engem le fog itatni. No,
510 X   |          fejét, mintha azt gondolná, hogy nem várta volna ilyen kemény
511 X   |            most ezt is.~János látva, hogy Están is iszik, meggyőződött
512 X   |          iszik, meggyőződött felőle, hogy nincs benne bolondító, s
513 X   |             tőle, láncra kell kötni, hogy senkit meg ne marjon.~-
514 X   |           bátya - szólt erre, látva, hogy János ennyi rohamot kiállt -;
515 X   |       gyökeret kezde verni lelkében, hogy az öccse aligha legjobb
516 X   |              füst támadt körülöttük, hogy ami denevér ezideig megmaradt
517 X   |         titkot nem csináltak belőle, hogy egymást le akarják részegíteni;
518 X   |          előtti emlék azon gondolat, hogy öccsét bizonyosan valaki
519 X   |         lassankint oda fejlett nála, hogy azon valakinek itt kell
520 X   |              közelében lappangani; s hogy az bizonyosan valami összeköttetésben
521 X   |       kilépett a szabadba, meglátta, hogy itt friss hó esett azalatt,
522 X   |           Gondolfo viselt.~- Tudtam, hogy itt van! - mormogá az öreg,
523 X   |              könnyű volt kitalálnia, hogy az ember először az ő ajtajára
524 X   |               gondolá nagyon örülve, hogy minden kérdezősködés nélkül
525 X   |          Megbocsáss, jó uram. Tudod, hogy parancsolatodra sokat ittam,
526 X   |           észreveszi a lábnyomokról, hogy valaki a lepecsételt ajtókon
527 X   |              öreget odalenn hagyták, hogy őrködjék.~Ez, amint észrevette,
528 X   |      őrködjék.~Ez, amint észrevette, hogy a másik kettő eltűnt, magához
529 X   |       visszatámasztá ismét, s várta, hogy jőjjenek visszafelé.~Egy
530 X   |       megállt, s féllábát felemelte, hogy kihúzza a hurokból, egyszerre
531 X   |          hurkolódott féllába fejére, hogy ő fejjel aláfelé fordulva
532 X   |           csak később jutott eszébe, hogy valaki van oda alant, aki
533 X   |            helyzetét, s rimánkodott, hogy szabadítsa ki őt valahogy
534 X   |            olaszul a paraszt lelkét, hogy őt oly türelmesen nézi;
535 X   |             szólt egyebet, mint azt, hogy: „bizony nagy gaukler vagy!”~
536 X   |         tűrhette tovább helyzetét, s hogy társa félreértését eloszlassa,
537 X   |              törve, fiam, merőben.~- Hogy a tatár vigye el kendet
538 X   |        kendet a rozzant hágcsójával. Hogy jövünk le már most?~- Én
539 X   |              akkor megtudja az öreg, hogy itt jártunk - mondta János,
540 X   |            mulatságát találta abban, hogy a pseudo olaszt olyankor
541 X   |          részeg filkóra, s ráfogjuk, hogy ittas fővel maga bukott
542 X   |          Nesze, fogjad; jól vigyázz, hogy merre jössz; a lépcsőn feljutva
543 X   |           kilincsét elfordítá, érzé, hogy az zárva van. A zörrenésre
544 XI  |          ÍTÉLET~Néhány nappal elébb, hogy ezek történtek Apafi udvarában
545 XI  |           tevének a fejedelem előtt, hogy ők Boór Ádám gyermekei,
546 XI  |      eltagadott mindent; azt állítá, hogy Boór Ádám rég elveszett
547 XI  |            bizonyítványaitok vannak, hogy ti vagytok Boór gyermekei? -
548 XI  |               szólt közbe Pozsgai -, hogy ezek csalók. Ha Boór Ádám
549 XI  |            titkolás? Én azt állítom, hogy Boór Ádám régen meghalt,
550 XI  |              tiltott viszonyban élt, hogy mozdítható vagyonait annak
551 XI  |         fogok, s megtudandod belőle, hogy az vagyok, akinek állítom
552 XI  |              zárva van. Akarjátok-e, hogy belépjek, kívánjátok-e,
553 XI  |              belépjek, kívánjátok-e, hogy végigjárjak utcáitokon,
554 XI  |               s felszólítá Naláczit, hogy hívassa elé Pozsgait.~E
555 XI  |              tanácsba, ki meghallva, hogy Pozsgaiért küldenek, odaszólt
556 XI  |             előtt.~A fejedelem inte, hogy hozzák eléje.~A vén szolga
557 XI  |    pillanatban, midőn tudtára adták, hogy börtöne megnyílt, és neje
558 XI  |             nem engedtétek meg neki, hogy ő ölt volna meg engem? Miért
559 XI  |        láncot, és kezét nyújtá neki, hogy felemelje.~Az egy érthetetlen
560 XI  |             Végrendeletében az volt, hogy temessék őt neje mellé.~~
561 XI  |       Ádámnak is megengedé az Isten, hogy lelke utált hüvelyét elhagyja.