1-500 | 501-561
Fejezet
501 X | magadat rajta; mert azt tudod, hogy nekem hízelkedni nem szokásom;
502 X | szokásom; nem is azt tekintve, hogy édes testvérem vagy; de
503 X | vagy; de annyi bizonyos, hogy mindazon emberek között,
504 X | volna még csak hátra! s hogy éppen tetőled féljek!~Már
505 X | tűz mellé, s mondá neki, hogy akassza fel a köpenyét a
506 X | holmi vékonypénzű legényt, hogy egyik szélitől a másikig
507 X | azt kend. Itt szolgálok, hogy is híják uramnál.~- Sohase
508 X | párbeszédből annyit gyaníthatunk, hogy Están úr nem a legjobb hírben
509 X | Ez a fickó azt hiszi, hogy engem le fog itatni. No,
510 X | fejét, mintha azt gondolná, hogy nem várta volna ilyen kemény
511 X | most ezt is.~János látva, hogy Están is iszik, meggyőződött
512 X | iszik, meggyőződött felőle, hogy nincs benne bolondító, s
513 X | tőle, láncra kell kötni, hogy senkit meg ne marjon.~-
514 X | bátya - szólt erre, látva, hogy János ennyi rohamot kiállt -;
515 X | gyökeret kezde verni lelkében, hogy az öccse aligha legjobb
516 X | füst támadt körülöttük, hogy ami denevér ezideig megmaradt
517 X | titkot nem csináltak belőle, hogy egymást le akarják részegíteni;
518 X | előtti emlék azon gondolat, hogy öccsét bizonyosan valaki
519 X | lassankint oda fejlett nála, hogy azon valakinek itt kell
520 X | közelében lappangani; s hogy az bizonyosan valami összeköttetésben
521 X | kilépett a szabadba, meglátta, hogy itt friss hó esett azalatt,
522 X | Gondolfo viselt.~- Tudtam, hogy itt van! - mormogá az öreg,
523 X | könnyű volt kitalálnia, hogy az ember először az ő ajtajára
524 X | gondolá nagyon örülve, hogy minden kérdezősködés nélkül
525 X | Megbocsáss, jó uram. Tudod, hogy parancsolatodra sokat ittam,
526 X | észreveszi a lábnyomokról, hogy valaki a lepecsételt ajtókon
527 X | öreget odalenn hagyták, hogy őrködjék.~Ez, amint észrevette,
528 X | őrködjék.~Ez, amint észrevette, hogy a másik kettő eltűnt, magához
529 X | visszatámasztá ismét, s várta, hogy jőjjenek visszafelé.~Egy
530 X | megállt, s féllábát felemelte, hogy kihúzza a hurokból, egyszerre
531 X | hurkolódott féllába fejére, hogy ő fejjel aláfelé fordulva
532 X | csak később jutott eszébe, hogy valaki van oda alant, aki
533 X | helyzetét, s rimánkodott, hogy szabadítsa ki őt valahogy
534 X | olaszul a paraszt lelkét, hogy őt oly türelmesen nézi;
535 X | szólt egyebet, mint azt, hogy: „bizony nagy gaukler vagy!”~
536 X | tűrhette tovább helyzetét, s hogy társa félreértését eloszlassa,
537 X | törve, fiam, merőben.~- Hogy a tatár vigye el kendet
538 X | kendet a rozzant hágcsójával. Hogy jövünk le már most?~- Én
539 X | akkor megtudja az öreg, hogy itt jártunk - mondta János,
540 X | mulatságát találta abban, hogy a pseudo olaszt olyankor
541 X | részeg filkóra, s ráfogjuk, hogy ittas fővel maga bukott
542 X | Nesze, fogjad; jól vigyázz, hogy merre jössz; a lépcsőn feljutva
543 X | kilincsét elfordítá, érzé, hogy az zárva van. A zörrenésre
544 XI | ÍTÉLET~Néhány nappal elébb, hogy ezek történtek Apafi udvarában
545 XI | tevének a fejedelem előtt, hogy ők Boór Ádám gyermekei,
546 XI | eltagadott mindent; azt állítá, hogy Boór Ádám rég elveszett
547 XI | bizonyítványaitok vannak, hogy ti vagytok Boór gyermekei? -
548 XI | szólt közbe Pozsgai -, hogy ezek csalók. Ha Boór Ádám
549 XI | titkolás? Én azt állítom, hogy Boór Ádám régen meghalt,
550 XI | tiltott viszonyban élt, hogy mozdítható vagyonait annak
551 XI | fogok, s megtudandod belőle, hogy az vagyok, akinek állítom
552 XI | zárva van. Akarjátok-e, hogy belépjek, kívánjátok-e,
553 XI | belépjek, kívánjátok-e, hogy végigjárjak utcáitokon,
554 XI | s felszólítá Naláczit, hogy hívassa elé Pozsgait.~E
555 XI | tanácsba, ki meghallva, hogy Pozsgaiért küldenek, odaszólt
556 XI | előtt.~A fejedelem inte, hogy hozzák eléje.~A vén szolga
557 XI | pillanatban, midőn tudtára adták, hogy börtöne megnyílt, és neje
558 XI | nem engedtétek meg neki, hogy ő ölt volna meg engem? Miért
559 XI | láncot, és kezét nyújtá neki, hogy felemelje.~Az egy érthetetlen
560 XI | Végrendeletében az volt, hogy temessék őt neje mellé.~~
561 XI | Ádámnak is megengedé az Isten, hogy lelke utált hüvelyét elhagyja.
1-500 | 501-561 |