Fejezet
1 I | víz alá buktatott. Katalin nem látja, nem hallja őket,
2 I | buktatott. Katalin nem látja, nem hallja őket, tekintete,
3 I | ismerősei mind. De azok nem rokonai többé, a büszkén
4 I | még búsabb dalt kezdtek.~„Nem az ám az árva,~Kinek apja
5 I | csak szomorút, a dalban nem szeretem a vígat.~És újra
6 I | fecsegő,~Gólya kelepelő,~Rájok nem bízhatja~Titkos izenetét.”~„
7 I | Feleséged már a~Föld alatt nem hallja,~S két árva gyermeked~
8 I | akinél fogva van, de a hírnök nem jött soha vissza, vagy elszökött
9 I | fejedelem odaajándékozta. Nem maradt semmink, mint egy
10 I | Károlynak: hallod-e? Koldulni nem szép, ahhoz nem is értünk,
11 I | Koldulni nem szép, ahhoz nem is értünk, hanem neked van
12 I | hozzánk, megkérdezzük, hogy nem tudják-e, merre van az édes
13 I | gyermeket, hangosan zokogva.~- Nem! Ilyen vér csak az én hazám
14 I | Lásd, kegyelmes asszony, nem jártunk hiába, a jó török
15 I | jártunk hiába, a jó török urak nem hagytak bennünket üres kézzel
16 I | szépen minden fillért, ebből nem szabad semmit elvennünk,
17 I | fekszünk le éhesen, de ehhez nem nyúlunk soha.~Katalin remegve
18 I | kezében.~- De gyermekem, nem félsz-e, hogy ilyen idegen
19 I | ily fiatal leánykát?~- Hát nem azért vagyok-e én mellette? -
20 I | amint reggel fölébredénk, nem volt hó, sem zivatar, meleg
21 I | jutottunk, ott eltévedtünk, s nem ettünk nagyon sokáig, s
22 I | mi atyánkat keressük, és nem maradhatunk tenálad.~- Évekig
23 I | valódi nevénél fogva így rá nem akadhattok, ha csak leírás
24 I | akadhattok, ha csak leírás után nem. Jó gyermekeim: emlékeztek-e
25 I | mikor harcolt!~- Egyéb jel nem volt arcán? - kérdé Katalin.~-
26 I | bánatosan -; én tudom, hogy nem találja meg őt senki, csak
27 I | felfogadott árvát, csak jó kedvet nem tudott nekik adni. Károly
28 I | eladom, hívja rárónak, s az nem megy az anyakönyvbe. A rabszolgák
29 I | két keze, lába, ha még le nem vágattam, van egynek két
30 I | sóhajt fel a fiú -, hogy nem fogja őt feltalálni senki,
31 I | én.~E pillanattól fogva nem volt a fiúnak többé maradása.
32 I | egy titkos ösztön vonta, s nem fogott rajt sem kérlelés,
33 I | Katalin látva, hogy vissza nem tarthatja őket, még egy
34 I | minden zegezugát ismerte, s nem jött zavarba, ha egy vagy
35 I | nagyobb urak előtt is.~- Nem bocsátlak nálam nélkül.
36 I | pomana korsaját, addig odább nem ment míg forrást nem talált,
37 I | odább nem ment míg forrást nem talált, amiből azt megmerítse;
38 I | ő kérdezé: hát e helyről nem tudsz valami mesét? Mi gyújtotta
39 I | felelte volna azt, hogy nem tud róla; sem oly tudatlan
40 I | sem oly tudatlan választ nem adott, hogy azt a fát a
41 I | szénégetőké, és a veresség nem egyéb zápormosta veres földnél;
42 I | olykor a messzeségből, az nem egyéb, mint a kétszarvú
43 I | Mit hazudozol annyit.~- De nem hazudok én - állítá az oláh -;
44 I | kiálta rá Katalin - csak nem tettél magadban új fogadást,
45 I | röviden válaszolt.~- Ma nem megyünk tovább.~- Hogyne
46 I | török -, s holdfeljötte után nem megyek keresztül a Dzerdzsina
47 I(1)| kedvenc nejét hívja így, nem egyedül rabnőit.~
48 I | előle.~- S ő kergetett?~- Nem néztem hátra.~- Adj legalább
49 I | hiszitek, hogy láttátok.~- Én nem álmodtam asszonyom - szólt
50 I | s onnan láthattam, és ő nem vett észre; - idős férfikorban
51 I | volt, az arca szomorú és nem rút, nagy hosszú szőke szakálla
52 I | lelkemet, ha csak egy szót nem mondtam igazat!~Katalin
53 I | össze homlokát.~- Tehát nem jössz keresztül?~- Ha három
54 I | hogy van jó ízlése, hogy nem téged ragad el, hanem hármunk
55 I | mintha e kritikus órában nem óhajtana közel lézengni
56 I | elmondva százszor, hogy ő nem fél.~A karaván átgázolt
57 II | egészen, mert bizony Isten, nem engem kap el valami, hanem
58 II | rebegve, melle zihált, szó nem jött nyelvére, szemeit elfutotta
59 II | elhalmozá csókjaival, sokáig nem jött más hang összekulcsolódott
60 II | álmában kiáltani akar és nem tud; míg egyszerre mint
61 II | megismerés idézett néha reá. Ő nem ismert apjára többé. Azokhoz
62 II | apjára találni és senki más nem.~De a férfi megismerte őket,
63 II | emberek! Nézzétek, hisz nem rém ő, nem ördög, nem kisértet; -
64 II | Nézzétek, hisz nem rém ő, nem ördög, nem kisértet; - ember,
65 II | hisz nem rém ő, nem ördög, nem kisértet; - ember, mint
66 II | megrontva, de bizonyára nem Isten által, hanem gonosz
67 II | is törve; hát te? Ilonka! Nem látod-e őt?~- Leányom! -
68 II | gyermekeimre kiterjesztéd kezeidet; nem adhatok jóságodért egyebet,
69 II | gyermekeid feltaláljanak, nem ujjmutatása-e a mindenhatónak
70 II | homlokomon van...~Katalin nem tudta magát megtartóztatni
71 II | évvel, midőn Rákóczy György nem érve be saját fejedelemségével,
72 II | napokból évek lettek, és nem tudtuk, miért nem érkezik
73 II | lettek, és nem tudtuk, miért nem érkezik váltságdíjunk...~
74 II | asszonyom?~- És Isten keze nem rövidült még meg.~- Nem
75 II | nem rövidült még meg.~- Nem zúgolódom. Mi vártunk évekig,
76 II | éhenhalni készül; de én nem engedtem eltántorulni társaimnak
77 II | erősnek lenni. Egyetlenegy nem hagyta el hitét. A seraskier
78 II | fogsz lakni, s innen ki nem jöendsz soha, mert borzadni
79 II | seraskierhoz.~- Szöknöm nem lehet, asszonyom, mert e
80 II | fogom kényszeríteni, én nem félek tőle.~- Óh, asszonyom,
81 II | egy lépést sem miattam, én nem óhajtom a világot látni
82 II | érted és őértük imádkozom.~- Nem, nem - szólt a fiú -, mi
83 II | őértük imádkozom.~- Nem, nem - szólt a fiú -, mi elmegyünk
84 II | az teljesülni fog.~- S nem kell-e megnyugodnom, ha
85 II | hátha kiszabadulnék innen, nem lenne-e belőlem kegyetlen,
86 II | azokon, akik így bántottak, nem lennék-e ellenségeim üldözője,
87 III | porcikája, az ujjait ökölre nem bírta volna fogni, mert
88 III | hasának terjedelme miatt soha nem látta a lábait. Mindamellett
89 III | tisztabúza közül, s jaj nekik, ha nem vigyáznak! ahány szem közte
90 III | mérgesen a renegát. - Hogy nem tudnak ezek az emberek odahaza
91 III | gyereket hátul hagyá.~- Ühm, nem rút asszony - mormogá magában
92 III | vendégszereteted hírét, s erre utazván, nem akartalak kikerülni.~- Igen? -
93 III | georgiai rabszolga között? azt nem tudom; füle, orra, szeme
94 III | türtőztetve haragját -, nem akarlak én terhelni azzal,
95 III | seraskier a fejét rázta.~- Nem lehet, jó asszony. Egy sem
96 III | december 1) kétszáz rabot, nem jön belőle több vissza Dsemadi-el-avvel (
97 III | egy hosszú út terheitől; nem is kívánnám tőled ingyen,
98 III | is kívánnám tőled ingyen, nem sokallnék egypár száz aranyat
99 III | áldozatot követ el, de már nem törődik vele, ráhagyja a
100 III | gerjeszteni hamis szemeiddel. Hát nem bánom. Legyen meg, amit
101 III | rabszolgát, választhatsz belőlük, nem bánom. Nem kívánok érte
102 III | választhatsz belőlük, nem bánom. Nem kívánok érte díjat sem;
103 III | kapod meg.~- Aztán meg, ha nem restellnéd, a férjed paripái
104 III | ezer darab aranyra.~- Hát nem bánom, válassz közülük,
105 III | is mind munkában vannak, nem akarlak olyantól fosztani
106 III | nevetve tevé utána: - azt nem adom, jó asszony.~- Nem
107 III | nem adom, jó asszony.~- Nem adod? Hát ígéreted csak
108 III | emberre gondoltál, óh, ez nem eladó senkinek. Ha neked
109 III | fogadásom van, ezt az egyet el nem adni semmi áron.~- De hiszen,
110 III | amilyet sohase látott senki; nem, nem adom, kitömetem polyvával,
111 III | sohase látott senki; nem, nem adom, kitömetem polyvával,
112 III | te kis fiókgalamb, hogy nem sírsz.~- Nem sírok - felelt
113 III | fiókgalamb, hogy nem sírsz.~- Nem sírok - felelt fogait összeszorítva
114 III | összeszorított torkából egy hang ki nem bírt jönni, hanem pofája
115 III | lovaik voltak a futóknak, nem érhették utól.~A seraskiert
116 III | megérett tök.~Károly hazáig nem győzte csókolni védanyja
117 III | hagyja csalni magát.~Ez tehát nem bírva kifogni a kétszarvú
118 III | sziklái és barlangjai közül, s nem tölthetve Katalinon bosszúját,
119 IV | fejedelem, s hogy nagyobb hibája nem is volt szegénynek, mint
120 IV | mint gondolkozni, s ami nem tartozott nála a rendkívüliségek
121 IV | elméje volt, védangyalul nem lett volna rendelve a gondviselés
122 IV | úgyhogy az, amikor elment, nem merte megmondani, hova megy,
123 IV | hogy ötszörnél többször ki nem sütötte az idő alatt fegyverét,
124 IV | kis kérelem, ígért és meg nem kapott jutalomért nagyapám
125 IV | nevetett.~- De édes fiaim, nem olvashatok én most, mert
126 IV | már, s fáklya világánál nem látom az írást.~- Nem is
127 IV | világánál nem látom az írást.~- Nem is szükséges az - állítá
128 IV | bennünket ismerni, hisz nem kérünk mi semmi olyast,
129 IV | csak tudunk enni, de írni nem tudok asztal nélkül. Hagyjuk
130 V | két sor ablakával.~De - nem rossz ízlésük volt a derék
131 V | mint íróasztal.~- De az nem lehet.~- Az enyim lehet,
132 V | enyim lehet, a kegyelmedé nem lehet. Ehel a dátum, ehel
133 V | Kend a hamis ember, mert ha nem kényszeríti a fejedelmet,
134 V | folyamodását, hát akkor soha alá nem írta volna.~- De már egyszer
135 V | a szorongatott diák úgy nem segített magán, hogy elbútt
136 V | demontírozott Kapornakinak nem maradt más menekülése, mint
137 V | már örömest ment volna, nem bírt szabadulni, mert egyik
138 V | ország-világ csodájára.~De nem soká viselheté békességgel
139 V | Kapornaki felnéze a szóra, s nem tudván, mi okból ellenkezik
140 V | akit égetni visznek? Mink nem jöttünk kelmedért, hanem
141 V | kiterjesztett írást.~- Jaj, - az nem jó adománylevél - kötekedék
142 V | Innen is látom, hogy az nem a fejedelem írása.~- Hamis
143 V | nagyon szeretnék, ha a kör nem volna gömbölyű, hogy számukra
144 V | a kövér háborúnál, úgyis nem én levén a kelmed ellensége,
145 V | levén a kelmed ellensége, s nem kelmed az enyim, hanem az
146 V | ahol gondolá, hogy meg nem lőhetik, találomra nekihajíta
147 V | odahagytak ajtót, ablakot, s nem hallgattak Pozsgaira akár
148 V | Hová bújtatok el? Miért nem szóltok nekem? Vigyetek
149 V | sem ágyban és almáriomban nem találták őket, összetörték
150 V | neki tesznek vele kárt; nem lehetett azokat megállítani;
151 V | gyújtsák a házat, benne ugyan nem hagytak neki egy ép asztallábat,
152 V | meglevén szépen, a két úrnak nem volt immár nagyobb gondja,
153 V | uraimék között, ez utóbbi nem akarván semmit tudni az
154 V | egészségeért, később pedig a jelen nem levőkért is. Az ebéd vége
155 V | jóvoltát - válaszolt éppen nem mosolygó képpel Naláczi -,
156 V | mosolygó képpel Naláczi -, nem azért jöttem, hogy kegyelmednél
157 V | kegyelmed is úgy kívánja, én nem bánom. Tehát értésére esvén
158 V | mindazáltal a főtanácsúr nem akarja mindnyájokat egyenlőn
159 V | elnémulának, s mindaddig nem bátorkodott senki egy igét
160 V | egy igét se kiejteni, amíg nem hallatszott az eltávozó
161 V | milliom tatár ördög! Ezt nem hagyom. Így meg nem engedjük
162 V | Ezt nem hagyom. Így meg nem engedjük magunkat gyalázni!
163 V | magunkat gyalázni! Így ki nem engedem magamat vettetni,
164 V | beszélt! Bánom, hogy a kútba nem dobattam, csak ne sietett
165 V | egy-egy nótához, de csak nem ment az olyan vígan, mint
166 V | maga kocsiján haza.~- S nem mondták, hogy visszajönnek?~-
167 V | van. Csak az ő baja lesz; nem bánom, ha felfalják is az
168 V | Jól van. Azaz, hogy már ez nem jól van. De tán a cselédség
169 V | De tán a cselédség csak nem szökött még meg?~- Bíz uram
170 V | elfoglalt birtokban meg nem tarthatja magát, a hátralevő
171 V | hagyá oda a birtokot, amidőn nem volt már mit elrontani többé,
172 V | betörni, s belépve a szobákba, nem volt azon mit látni, mint
173 VI | másikat érte sürgetve a még le nem fizetett adót, mely tiszteletbeli
174 VI | helységekre kivetett adót nem volt mód behajtani, mindegyik
175 VI | helységnek lévén valami oka azt nem teljesíteni, az egész székelyföld
176 VI | bőkezű és jószívű volt, hogy nem jöhetett hozzá ember olyasmit
177 VI | ami ha az övé volt, neki nem adta volna, úgy hogy egy
178 VI | legrövidebb idő alatt az adót meg nem küldik, majd küldenek ők
179 VI | bátorkodnak elbocsátani, aki nem fizetni, hanem fecsegni
180 VI | Az, úgy segéljen, meg nem teszi! - kiálta a fejedelem. -
181 VI | egy szép özvegyasszonyt; nem ment el az esze, hogy úgy
182 VI | odavesztegesse ifjú életét. Én ugyan nem küldöm.~Paskó felemelé szép,
183 VI | azt, akit lát, hogy tőle nem fél.~- Ember kegyelmed,
184 VI | vállát - tudtam én, hogy nem fog vonakodni.~- No, én
185 VI | kezeimet - mondta Apafi -, én nem küldtem kegyelmedet halálának
186 VI | fizetett rá kegyelmed!~- Nem tesz semmit. Kaptam most
187 VI | amit én tehetni fogok: - nem fogok megfeledkezni kegyelmedről.~-
188 VI | cselekszem, amit tehetek; s nem kívánok érte jutalmat.~A
189 VI | engedi magát, de hallani nem.~Neje, egy halovány arcszínű
190 VI | olyankor jobbra-balra.~- Tehát nem fogsz velem jöhetni? - szólt
191 VI | beteg vagyok; két éjjel nem alhattam szívgörcseim miatt,
192 VI | Paskó szelíden. - Hisz én nem kívánom, hogy értem ez áldozatot
193 VI | ne ingereld magadat, hisz nem viszlek magammal.~De az
194 VI | magammal.~De az asszony csak nem hagyta magát kihozatni a
195 VI | nézve mindegy, miután te nem jössz oda - felelt némi
196 VI | megcsókolva kezét.~- Hisz édesem, nem kell mindenért oly ingerültnek
197 VI | a nő sírva fakadva - te nem hiszed, hogy én beteg vagyok,
198 VI | feküdnék régen! Azért, hogy én nem panaszkodom minduntalan,
199 VI | az elébb?~Erre még csak nem is felelt János.~- Mindjárt
200 VI | Mindjárt egybe kettéváglak; ha nem felelsz! - kiálta rá haragba
201 VI | mit morgott János, s meg nem állhatta, hogy feleségét
202 VI | előtte.~- Hisz betegen csak nem hurcolhatja az ember oly
203 VI | Dénesfalviné lakodalmán.~- Az nem a kend gondja! Kend szamár
204 VI | Tudom, hogy az vagyok, azért nem is szólok én egy szót se,
205 VI | kiállhatja.~Paskó erre már nem tudott mit felelni; mert
206 VI | sóhajtozik!~- No én bolond nem vagyok, mert én tudom, hogy
207 VI | századrésznyire is szereti, mint én, nem ma hagynám el a házát inkább,
208 VI | pereputtyja, de én ugyan el nem maradok kegyelmedtől, ha
209 VII | vagy óhajtója, s ennélfogva nem átallasz nekem módokat szolgáltatni,
210 VII | igaz keresztyén, ha erővel nem is, legalább erőtlenséggel
211 VII | tudakozódjál a feleségem felől, ha nem betegedett-e még le. Lekötelezett
212 VII | hanem azt a tízezer aranyat nem bántam volna, ha egyszerre
213 VII | még lábbal gondolatot ki nem fejezett senki, amióta a
214 VII | félreértett rendelkezések miatt, nem indulhattak ki Moldvából.~
215 VII | vivén a seraskierhez, mely nem a fejedelem kezével, hanem
216 VII | mint aki két nap óta le nem szálltam a lóról.~Hátunk
217 VII | mi egyszerre, mintha ki nem állhatnók a rohamot, az
218 VII | vezéraga lófarkas zászlói közül nem láttam többet egyetlen egynél
219 VII | úgy látszott, mintha élve nem akarnák elhagyni a csatatért.
220 VII | Mi lett az ütközet vége, nem tudhatom, mert az éjszaka
221 VII | minket a megfojtogatástól meg nem őriznek.”~A levél kihullott
222 VII | csatamezőn! mintha élve nem akarnák azt odahagyni...~
223 VII | imádkoztak. Hangja, gondolatja nem volt az imának, de az, ki
224 VII | sem beszélhetett, s részt nem vehetett a harcban.~Sietsége
225 VII | veszíténk, de dicsőséget nem. Atyám megmenté zászlóit,
226 VII | heves fiú dicsekvék sebével, nem gondolva meg, hogy anyja
227 VII | gondolva meg, hogy anyja nem dicsőséget, hanem fia vérét
228 VII | megkönnyebbült szívvel Katalin, nem sokat törődve azzal, hogy
229 VII | békekötésre, s férje és gyereke nem leendnek tőle többé távol.
230 VII | Jászvásárban szállt meg, s nejét nem is tudósítá megérkezte felől.~
231 VII | megfoghatatlan mellőzés okát, s nem volt nyugta, míg az vissza
232 VII | volt nyugta, míg az vissza nem érkezék. Három ló dűlt ki
233 VII | kérdé tőle Katalin.~- Nem beszéltem vele, mert senkit
234 VII | sem bocsát maga elé, akit nem hívatott; de azért mindent
235 VII | térjen, amíg a bűnösöket fel nem fedezte! Ezért került ki
236 VII | Ezért került ki téged, és nem fogod őt látni, amíg esküje
237 VII | őt látni, amíg esküje be nem telt.~- Siettetni fogjuk
238 VII | hamis tanúk, hogy most éppen nem enged magához jutni mást,
239 VII | süveget köszöntés fejében, s nem szükség háromszor a földig
240 VII | bizton megszólítá.~- Nemde, nem kegyelmed-e az én uram,
241 VII | Fiú, te vakmerő vagy! Nem hallottál-e esküvésem felől,
242 VII | felől, hogy kérelmet meg nem hallgatok, s ajándékot el
243 VII | hallgatok, s ajándékot el nem fogadok?~- De meghallgatod
244 VII | ne szólj; mindaddig, amíg nem leend titok.~De a fiú nem
245 VII | nem leend titok.~De a fiú nem távozott, csak állt ott,
246 VII | megesküdtél, hogy nődet látni nem fogod addig, amíg az árulót
247 VII | addig, amíg az árulót fel nem fedezted; ím amire esküdtél
248 VII | már mosolyogsz is. Nődet nem kívánod-e látni?~S mielőtt
249 VII | megesküvék, hogy elébb oda nem adja a rabszolgaságból a
250 VII | bizonyos volt, hogy meg nem lephetik orozva; mert mindig
251 VII | keresni. - Hát az igazán nem volt sehol. Kétségbeesve
252 VII | rohant végig minden szobán; nem került elő sem fej, sem
253 VII | meggyőződjék felőle, ha nem álmodik-e, egy nagy fekete
254 VII | fekete tükörbe pillantva meg nem látá, hogy a keresett fej
255 VII | Hát a feleségedet miért nem hoztad magaddal?~- Mi dolgod
256 VII | meghívtam veled együtt.~- Én nem hívásodra jövök. Egyenesen
257 VII | fogadásom tartja ez órában nem foglalatoskodni világi ügyekkel,
258 VII | Megbocsátasz, jószívű basa, ha most nem olvasom még el a fermánt,
259 VII | elkészíték fürdőmet: ha nem használom, elhűl, illatja
260 VII | basa leült egy pamlagra, s nem evett, nem ivott és nem
261 VII | egy pamlagra, s nem evett, nem ivott és nem szólt; csak
262 VII | nem evett, nem ivott és nem szólt; csak nézte komoly
263 VII | sem ételből, sem italból nem részesülvén, - ez ismét
264 VII | bizonyos lehetett felőle, hogy nem esik a földre.~A seraskiert
265 VII | s a nap utolsó óráiból nem szabad annak kimaradni.~-
266 VII | Istennek tetsző élő állat nem lát; melynél fogva én sem
267 VII | akart tőlem venni, s hogy nem adtam neki, jól megfojtogatott
268 VII | senki sem könyörgött érte, nem voltak sem jó barátjai,
269 VII | különös kivégezést, egy vonás nem mozdult arcán.~A vendégek,
270 VII | dögvész dühöng; de Paskó nem sokat hallgatott az intésre;
271 VII | találkozott, sem harangzúgást nem hallott: aminek egyébiránt
272 VII | hátrahagyta Brassót, még nem haladhatott háromezer lépésnyire,
273 VII | gyalázatos kupcihér lókötők, nem szégyenlitek a fejedelem
274 VII | megszólalt nagy mosolyogva.~- Nem vagyunk mi zsiványok és
275 VII | zsiványok és fosztogatók, fiaim. Nem is azért állítottunk meg
276 VII | Kordont csinálunk, jó uram, ha nem bánja. Brassóban kiütött
277 VII | kegyelmetek, amíg a kontumáciát ki nem állták.~- Hol? Itt a szabad
278 VII | meddig kell itt maradnunk?~- Nem tovább, csak negyven napig.~-
279 VII | ugyan negyven napig meg nem mozdul.~Paskónak tetszett
280 VII | felelt a furfangos öreg. - Nem szeretnők, ha éjszaka szerét
281 VII | van tüzesítve.~Az ugyan nem volt megtüzesítve, hanem
282 VII | kentek azért a cipóért, nem kívántuk ingyen! s azzal
283 VII | éjszakáig elhúzódott, János nem kevésbé győzvén szóval,
284 VII | tettlegességekre mégis nem kerülhetett sor, miután
285 VII | Brassótól Gyula-Fehérvár nem egy szaladás, elképzelheti,
286 VII | diplomatikus gondjaival nem csekély arányban állottak
287 VII | egy szavától. Óh, miért nem siethet, hogy orvosságát
288 VII | mindegyre sötétült, a ború nem volt magában elég, a villámnak
289 VII | gondolataitól gyötört urát, meg nem szólalt mellette: „bizony
290 VII | hogy az urának jólesik, nem szűnt meg vigasztalni a
291 VII | ne búsuljon vitézlő uram, nem lesz a nagyasszonynak semmi
292 VII | hazaérünk.~(Pedig azt tartom, nem sokat törődött volna vele
293 VII | urastul együtt.~- Üm. Talán nem is kellünk már idehaza?~-
294 VII | kellünk már idehaza?~- Bizony nem tudom én.~- Mikor volt kend
295 VII | volt kend a kastélyban? Nem beteg-e az asszony?~- Van
296 VII | kilincset, s a hegedű ki nem kopik a házból.~- No, ez
297 VII | mennénk máshová?~- Hogy nem teszünk egy ugrást Majosfalva
298 VII | ugrást Majosfalva felé?~- Nem tudom, János. Ahogy az idő
299 VII | is.)~- Igazad van, János. Nem megyünk haza. Ráérünk azután
300 VII | ismerőséhez beszélgetni, ha nem tudhatna-e ki tőle még más
301 VII | olaszul?~- No, mert akkor nem tudom, hogyan beszél kend
302 VII | pántlika-osztogatással.~De János csak váltig nem tett le a gondolatjáról.~-
303 VII | tüsszenteni akar, aztán nem jön; sehogy sem tetszett
304 VII | órára is betekintsen, ha nem beteg-e a felesége, nem
305 VII | nem beteg-e a felesége, nem történt-e valami baj a gazdaságban,
306 VII | vitézlő uramnak volnék, én meg nem állhatnám, hogy félre ne
307 VII | egy kicsinyt Majosfalvára; nem sok időre, csak úgy egy
308 VII | haragudni érte.~- (Még akkor nem tudtam, gondolá magában
309 VII | került a házhoz.)~- Hiszen nem fogja az azt megtudni. Majd
310 VII | előre. A mellé adott hadnagy nem bírt vele érni, s még feleúton
311 VIII| az országúthoz, s azután nem volt kedve visszatérni.~
312 VIII| érzékeit ütögetni, melyre meg nem állhata, hogy vissza ne
313 VIII| Paskó mosolygott.~- Hát csak nem kívánod, hogy az egész világ
314 VIII| oly sokáig távol? Miért nem izentél? Álmodni, nyugtalankodni
315 VIII| jártam én. Ha Isten keze nem ótalmaz, százszor is ott
316 VIII| vesztem. Igazad volt, midőn nem akartál velem jőni. Hányszor
317 VIII| csendes hajlékunkban, s nem tudsz semmit azon rémekről,
318 VIII| jó sáros országutainkat, nem repül azokon a szekér! Három
319 VIII| mennykőhullás, felhőszakadás közt, nem világította nap az eget,
320 VIII| s Isten őrzött, hogy ott nem vesztünk mi is. Negyednapra
321 VIII| arra vont. - De úgy hiszem, nem jártál hiába, s ezen utad,
322 VIII| marasztnak, s mind e küzdéssel nem nyertem egyebet, mint egy
323 VIII| vállaitokról.~- Látod, hogy nem érted! Mi, Erdélyország
324 VIII| hatalma előtt, de orcánk meg nem pirul, uraljuk, de nem szolgáljuk!~
325 VIII| meg nem pirul, uraljuk, de nem szolgáljuk!~A szelíd ember
326 VIII| a hölgy. - Én nő vagyok, nem látok oly mélyen az ügyekbe.
327 VIII| utolsó fillérig, s többet meg nem alázza magát, hogy kérjen
328 VIII| tudunk adni pénzt is, s nem halunk bele.~A csendesvérű
329 VIII| kedvesem, de ha a fejedelem nem szedheti be a falvakból
330 VIII| tallér... Most jut eszembe: nem izent valamit Thúri László,
331 VIII| felmondott ötezer aranyból nem fog telni sem függő hintóra,
332 VIII| már elhagysz. No, maradj. Nem fogok országos dolgokról
333 VIII| úgyis elég jókor jön ha nem siet is.~Paskó mentegetőzni
334 VIII| Paskó mentegetőzni akart.~- Nem csupán evégett van a sietségem,
335 VIII| magát férje nyakába, hogy az nem mozdulhatott tőle.~- Lásd:
336 VIII| az imént fogadtad, hogy nem fogsz kérdezősködni tőlem.~-
337 VIII| fogsz kérdezősködni tőlem.~- Nem országos titkokról, de te
338 VIII| megvetsz, lenézesz; óh, ezt nem érdemeltem.~Paskó, látván,
339 VIII| körében, átengedve magát rég nem élvezett örömeinek.~De ez
340 VIII| a mosolygó hölgy csókja nem esett jól neki, valami titkos
341 VIII| azt súgva lelkébe, hogy nem jól cselekszik, amidőn hivatalos
342 VIII| pedig úgy látszott, azért nem szóltak neki, hogy el ne
343 VIII| kollégáját. János gazda is pedig nem vala rest, hanem mintha
344 VIII| bennelévő kanállal megkavará, s nem ismerve rá sem színéről,
345 VIII| tanított benneteket erre?~- Nem látta még kend? Nem találkozott
346 VIII| erre?~- Nem látta még kend? Nem találkozott vele?~- Nem
347 VIII| Nem találkozott vele?~- Nem én, fiaim, senkivel ezen
348 VIII| lakatot vetettek a szájukra, nem akarván elrontani a mulatságot,
349 VIII| őt miatta, de amit ő mind nem értett.~Most az egyszer
350 VIII| legjobban számolt, János gazda nem piszkolja az ebédet, sőt
351 VIII| gondolá bölcsen, hogy a lokaj nem kérdezhet egyebet, mint
352 VIII| többet a kastély küszöbét át nem fogja lépni.~- Az is megeshetik,
353 VIII| rá, elnyargalt; mégpedig nem a főkapun, hanem az angolkerten
354 VIII| szobájában.~A kapuőrök azonban nem akarták bebocsátani a késői
355 VIII| Mit vétettem én?~- Azt én nem tudom. Parancsom van a fejedelem
356 VIII| szép, nemes arcát, s meg nem gyalázta magát azzal, hogy
357 VIII| ugyan magam jószántából el nem megyek.~Naláczi mosolyogva
358 VIII| kidobták Jánost, ki addig meg nem nyugodott, míg a lépcsőkön
359 VIII| nyugodott, míg a lépcsőkön le nem ráncigálták, s azután sem
360 VIII| hajnalban tudakozódva, ha nem lehet-e még a fejedelemhez
361 IX | elkapni? - mondta az egyik.~- Nem az, szegény, csak a cinkotai
362 IX | egyes-egyedül, senki által nem kísérve.~János nem sokat
363 IX | által nem kísérve.~János nem sokat törte a fejét az ékesen
364 IX | hát rajtam keresztül, ha nem engeditek, hogy a fejedelem
365 IX | odább mehetni, mert én meg nem mozdulok innen!~A fejedelem
366 IX | Mi kell? Kihallgatlak.~- Nem jutalomért esengek hozzád,
367 IX | szokták kérni, akik meg nem érdemelték. Nem magamért
368 IX | akik meg nem érdemelték. Nem magamért szólok, az én egész
369 IX | szólok, az én egész életem nem ér már egy kiáltást, hanem
370 IX | egy szót se szólj érte!~- Nem, nem, uram, el nem bocsátalak -;
371 IX | szót se szólj érte!~- Nem, nem, uram, el nem bocsátalak -;
372 IX | érte!~- Nem, nem, uram, el nem bocsátalak -; kiálta a vén
373 IX | hazáért, ki a közügyekért nem kímélte fáradságát, vagyonát,
374 IX | házi boldogságát, - ki nem beszélt egyébről, nem álmodott
375 IX | ki nem beszélt egyébről, nem álmodott másról, mint hona
376 IX | valami vétke, - én ugyan nem tudom, mi lehetne az? -
377 IX | énelőttem a szegény ember nem olyan kedves, mint a gazdag;
378 IX | palota kapujából. Az emberek nem tréfáltak többé vele.~~Másnap
379 IX | elhallgattak egészen, s nem hallatszott egyéb az unalmas
380 IX | láncait kezével emelve, mintha nem akarna azok csörgésével
381 IX | kegyelmedre feltekinteni nem mernek, előre tudhatja,
382 IX | többiek itt Erdélyországban. Nem, uraim, ne vádoljatok engem
383 IX | érzé agyát e vádakra. Lelke nem bírt elég erővel ennyi képtelen
384 IX | tudok én is - kiálta közbe, nem tartóztathatva gerjedelmét
385 IX | közül eltakarták arcaikat, nem nézhettek oda; maga a fejedelem
386 IX | cselekszem azt; és hogyha nem tudok is ékesen szólani,
387 IX | rejtegetni volna kötelessége; és nem is cselekedhetik senki így
388 IX | szóval:~- Hallja kend, ez nem csárda, nem pitvar, ahol
389 IX | Hallja kend, ez nem csárda, nem pitvar, ahol mocskolódni
390 IX | félre oly dolgokra, amik ide nem tartoznak.~- Kérem - szólt
391 IX | Sárpatakyhoz fordulva. - Nem szükség a tanút rendre igazítanunk,
392 IX | igenis idetartozó dolog. Mi nem bűnt keresünk, hanem igazságot.~-
393 IX | mutatni, hogy ő a bűnös, nem ura.~- Ah, nagyságos fejedelem! -
394 IX | Berta. - E megalázó őrködést nem fogja nagyságod rajtam megtörténni
395 IX | dínomdánomot, s addig el nem hagyta, míg ismét vissza
396 IX | hagyta, míg ismét vissza nem tért; elmondjam-e, hogy
397 IX | nevetni kezdett e szóra.~- Nem oly nevetni való dolog ez,
398 IX | ő tudta nélkül senki be nem mehet, és ki nem jöhet az
399 IX | senki be nem mehet, és ki nem jöhet az ő tudta nélkül.~-
400 IX | kezében; ilyenformán sem én nem juthatok a várba az ő akarata
401 IX | rút volt e pillanatban, nem lehete reá nézni. - A fejedelem
402 X | öl magasságnyira ablakai nem voltak egyebek lőréseknél,
403 X | magának lakásul, ami valóban nem volt irigylésre méltó állapot,
404 X | hivatalt.~Az alvilág őrei nem voltak szigorúbbak, mint
405 X | kinézni is fázott, csak Jánost nem zavarta mindez. Kifogott
406 X | volt neki tüzelni; s ha nem volt teteje a lakásának,
407 X | fala és földje, legalább nem kellett féltenie, hogy a
408 X | fagyos napok mellett, hó nem esett ez ideig. János gazda
409 X | odujában, mert látogatót nem tűrt magánál, mindenkiben
410 X | tevé a zajt; végre, hogy nem állhatta tovább, fogá a
411 X | kendnek, János bátya! Hát nem ismer kend rám? Én vagyok
412 X | bátya. Hogy megigazgat! Sz’ nem így kellene kendnek engemet
413 X | meggondolva, hogy mit mondjon - nem azért mondom, hogy elbízd
414 X | tudod, hogy nekem hízelkedni nem szokásom; nem is azt tekintve,
415 X | hízelkedni nem szokásom; nem is azt tekintve, hogy édes
416 X | Hát csak ezen járok, s rég nem láttam kendet. Csak nem
417 X | nem láttam kendet. Csak nem tagad meg kend magától?
418 X | széjjelkémlelve.~- No, bizony, csak nem fél kend tán tőlem?~- Én
419 X | köpenyét a szegre.~Ott pedig nem volt több egy szegnél, amelyen
420 X | ehetnél, hát aludjál; mert én nem adhatok egyebet mint egy
421 X | haramiavezér azon időben.)~- Nem tudom - felelt Están. -
422 X | gyaníthatunk, hogy Están úr nem a legjobb hírben állt urabátyja
423 X | mintha azt gondolná, hogy nem várta volna ilyen kemény
424 X | félholtan, s egy hétig ki nem józanul. A kulacs tartalma
425 X | lett volna négy kozáknak.~- Nem rossz - mondta János gazda -,
426 X | Törökországbul hoztam. Tatárital. Nem bánod meg, ha belőle iszol.~
427 X | látott.~De a két bajvívót meg nem tántorította semmi. Hallgattak
428 X | szólt egyik is. Többé titkot nem csináltak belőle, hogy egymást
429 X | horkolva, s bizonyosan fel nem ébredett abban az esztendőben.~~
430 X | de a másikra a sötétben nem ismert.~Ez a másik meglátva
431 X | mondtál, ha csak újra el nem mondod.~Az idegen nevetett.~-
432 X | Elaludt?~- Az idén föl nem ébred.~- Tehát a kard, melyen
433 X | és bement, mert még este nem volt hó.~- Istenemre, te
434 X | volt hó.~- Istenemre, te nem vagy oly ittas, mint amilyennek
435 X | magunkkal visszük. De ez nem fog egészen felérni a rondelláig,
436 X | nézi; de János minderre nem szólt egyebet, mint azt,
437 X | gaukler vagy!”~Végre Gondolfo nem tűrhette tovább helyzetét,
438 X | jövünk le már most?~- Én ki nem találom, szolgám.~- Nincs
439 XI | Tehát él? Ha él, miért nem jött veletek?~- Csak számunkra
440 XI | világnak régen meghalt.~- Miért nem jön elém? Én meg fogom őt
441 XI | Ha Boór Ádám él, miért nem lép fel rögtön ellenem?
442 XI | Boór Ádám hangja. Miért nem engedi kegyelmed arcát láttatni?~-
443 XI | akinek állítom magam.~- Ez nem elég! - szólt közbe Sárpataky,
444 XI | is lehet utánozni. Ez itt nem a velencei tízek tanácsa,
445 XI | velencei tízek tanácsa, nem is spanyol inquisitio tribunal,
446 XI | láttok, uraim, előttetek. Nem ahogy Isten teremtett, hanem
447 XI | én, ha gyermekeim sorsa nem kívánná, maradtam volna
448 XI | odaszólt a fejedelemhez.~- Az nem fog eljönni, nagyságos uram.
449 XI | kísérve, arca komoly volt, de nem alázatos, elszántság látszott
450 XI | elszántság látszott rajta, de nem dac.~- Te urad hűtelen nejét
451 XI | Negyedszer: Makacsságból meg nem jelent Pozsgai Ferenc, mint
452 XI | elhagyá a tanácstermet, nem akarva tanúja lenni azon
453 XI | jó érzelmét.~- Óh, miért nem öltetek meg inkább engemet
454 XI | szerencsétlen ember. - Miért nem engedtétek meg neki, hogy
455 XI | megrettenve hullott térdre egy szó nem jött ki az ajkáról, csak
456 XI | előtt.~- Mire jutottál? Nem vagy az, aki hajdan! De
457 XI | fejedelmi udvart örökre, nem törődött a közügyekkel.
458 XI | meg volt már úgyis halva; nem életet, csak lakhelyet cserélt.~
|