Fejezet

 1 I  | kegyelmed, jó asszonyság, hogy Károly fél - beszélt kedves csacskasággal
 2 I  |      óriássá tenné.~- Mondjad, Károly, azért van mindkettőnkkel
 3 I  |  kedvet nem tudott nekik adni. Károly egyre menni vágyott, s úgy
 4 II |      el valami, hanem titeket.~Károly csak azért is dacosan levevé
 5 II |       becsületes ember - szólt Károly, mintha folytatni akarná
 6 II |    elsápadt az iszonyat miatt. Károly tenyereibe hajtá homlokát,
 7 II |   hóhérja, árulóim elvesztője?~Károly szólni akart valamit, arcán
 8 II |    sokáig visszatekintgetének, Károly kalapjával köszöngetett
 9 III|        akié a ló, azé a csikó.~Károly hirtelen visszarántá testvérét,
10 III|         mint egy megérett tök.~Károly hazáig nem győzte csókolni
11 VII|      lássad.~E szavakkal átadá Károly az elfogott leveleket Kucsuk
12 XI |   Saját édesapánk,... - felelt Károly.~- Tehát él? Ha él, miért
13 XI |    volt őt látni.~Az ifjú Boór Károly mindig magával hordá azon
14 XI |      Kelj fel, és légy szabad.~Károly gyorsabban, mint az apjától