Fejezet
1 I | egy-egy hárfát kap kezébe és énekel, - közbe felsikoltoz
2 I | választa férjül; s férje és egyetlen fia most ott harcolnak
3 I | földén, s tán győzni fognak és eltemetik Magyarországot,
4 I | mezei dalait, kiket arc és név szerint ismer, az oly
5 I | maga se tudta miért?~És e pillanatban a kertajtó
6 I | dalban nem szeretem a vígat.~És újra hangzott:~„Szomorú
7 I | aztán, hogy anyánk meghalt, és mi árvaságra jutottunk,
8 I | ki kell mennünk a házból és a jószágból, mert azt az
9 I | azt az atyánk neki eladta, és a fejedelem odaajándékozta.
10 I | fülönfüggőm, amit az atyám vett, és Károlynak a lantja.~- De
11 I | jutottatok ide? - kérdé részvét és tudnivágytól érdekelve Katalin.~-
12 I | nemegyszer adtak ezüst- és aranypénzt. Menjünk el oda,
13 I | kézzel távozni kapuiktól, és mi megtakargattunk szépen
14 I | ott összetettük a kezünket és könyörögtünk: „Jó zivatar,
15 I | De, mi atyánkat keressük, és nem maradhatunk tenálad.~-
16 I | ráakadnátok; gyorsabban és biztosabban segíthetek én
17 I | kérdezősködni fogok atyátok után, és ha ráakadtam, kiváltom.~
18 I | veszi Riza bég, Omár aga és Ben Mutasszem fő uléma laktanyáit;
19 I | volt...~- De széles vállú és izmos... - egészíté ki hévvel
20 I | volt, szép szőke bajusza és kék szemei, mik mindig mosolyogtak,
21 I | illyefalvi Boór Ádám nevű, ilyen és ilyen arcú, termetű magyar
22 I | derék hölgy; azon időkben, és kivált Moldva belsejében
23 I | alkalmatlanságot? Áldj meg bennünket, és bocsáss tova. Elmegyünk
24 I | harmincháromszor megmosni kezeit és ábrázatját; az oláhnak pedig
25 I | megmerítse; mely vallásos és emberbaráti fogadások számtalanszor
26 I | csattog úgy a távolban? és az oláh semmire sem felelte
27 I | füst pedig szénégetőké, és a veresség nem egyéb zápormosta
28 I | hallgatta, amíg csodákról és tündérekről volt szó, de
29 I | megállt, megmosta kezeit és orcáját harmincháromszor,
30 I | sürgeté a nő -; az idő szép, és még elég világos, az állatok
31 I | bokorban, s onnan láthattam, és ő nem vett észre; - idős
32 I | ember volt, az arca szomorú és nem rút, nagy hosszú szőke
33 II | botlás, egy szédülés, s ló és lovas ezer darabra zúzott.~
34 II | ki álmában kiáltani akar és nem tud; míg egyszerre mint
35 II | egyedül ő fog apjára találni és senki más nem.~De a férfi
36 II | kisértet; - ember, mint én és ti vagytok; meggyalázva,
37 II | az amazon - ha ember vagy és Istent hiszesz, szállj le
38 II | ismét boldoggá fog tenni, és visszasegítend hazádba?~-
39 II | lenni, mert lelked tiszta, és arcodon boldogság látszik,
40 II | murzára, s annak minden pénzét és marháit a seraskierre juttatá.
41 II | utóbbiak közé tartozánk mi is. És a seraskier semmit sem akart
42 II | jó hazafi, jó keresztény, és mindnyájunkat szeret. Mi
43 II | férfit, s elküldtük Erdélybe, és vártunk, vártunk sokáig,
44 II | a napokból évek lettek, és nem tudtuk, miért nem érkezik
45 II | ember elfulladt a beszéd és fájdalom miatt.~- És e becsületes
46 II | beszéd és fájdalom miatt.~- És e becsületes ember - szólt
47 II | elvesztegette potom pénzért, és gazdáikat rabságba hagyta
48 II | kiállt e szó, asszonyom?~- És Isten keze nem rövidült
49 II | bosszút esküdött fejemre, és beteljesíté azt; megkötöztetett
50 II | szolgáim egy része vezetni fog, és magam elmegyek a seraskierhoz.~-
51 II | óhajtom a világot látni többé, és a világ elborzadna, ha engem
52 II | Menj vissza gyermekeimmel, és légy anyjok nekik, én itt
53 II | elmerengésben élni fogok és elmúlni, s amíg élek, érted
54 II | elmúlni, s amíg élek, érted és őértük imádkozom.~- Nem,
55 III | takarítottak, csépeltek és hajtották a gázlómalmokat
56 III | hajtották a gázlómalmokat és vontatták a hajókat.~Éppen
57 III | egyebet, mint nádmézes vizet és mogyorót.~Nemsokára megérkezék
58 III | szemöldöke van, az ritkaság és nagyon szép a fehérszemélynél.
59 III | fogadás; hanem Allah nagy és hatalmas, s vannak mindenféle
60 III | egyforma, én csak kicsinyekre és nagyokra szoktam őket osztani.~-
61 III | akarod, tizenkét narancs- és gránátalmafát a kertedből.~-
62 III | lángolt kimondhatatlan dühtől, és körmei, mint a saskeselyűé,
63 III | fuldoklott, ökröndezett és evickélt egy darab ideig,
64 III | kapott azonnal, de a delnő és kísérői már akkor messze
65 III | azokat az izmos, bársonysima és acélkemény kezeket.~Boór
66 III | kétszarvú embert sziklái és barlangjai közül, s nem
67 III | utakat őrizve, minden postát és hírnököt, ki levéllel vagy
68 III | Erdély felé, fogjanak fel, és vigyék eléje.~Hogy mi célja
69 IV | ő szerfelett való jósága és engedékenysége, s kivált,
70 IV | kivált, amidőn gondoszlató és szívvidámító szerek által
71 IV | jószágokat, hivatalokat és halálítéleteket. És ha a
72 IV | hivatalokat és halálítéleteket. És ha a derék Bornemissza Anna,
73 IV | a környékbeli nemességet és székely urakat, nemkülönben
74 IV | a házigazda, Kozár Péter és Pozsgai Ferenc, kik úgy
75 IV | négy farkast, három vadkant és egy bölénybikát ejtett el.~
76 IV | Apafinak oly jóízűen esett étel és ital, hogy vége felé valahány
77 IV | felé valahány hajtó, taksás és szekeres jelen volt, azokat
78 IV | enyim egy kis kérelem, ígért és meg nem kapott jutalomért
79 IV | csak egy kis megerősítés és helybenhagyásérti esedezés
80 IV | fejedelem nagy zavarban volt, és nevetett.~- De édes fiaim,
81 IV | Mind a három úriember egy és ugyanazon dolgot kérte Apafitól;
82 IV | dolgot ugyanazon órában és helyen mind a háromnak megadta.~
83 V | V. INTRA DOMINIUM ÉS EXTRA DOMINIUM~A Szamos
84 V | halványsárgát az ugarok helyén és sötétbarnát az őszi szántáson.
85 V | be udvarába, csaknem egy és ugyanazon percben, s a kitekintő
86 V | kitekintő úr nemzetes Kapornaki és Kozár uraimékat látja azokból
87 V | nótáriusaival, írnokaival, hajdúival és diákjaival egyben.~- Hozta
88 V | Kelemen diák, azt a levelet és olvassa fel.~- Kérem alássan -
89 V | készült tintámmal írt alá?~- És az én szalonkaorrú kalamusommal?~
90 V | hagyva nyusztos kalpagját és diákját a győztesnek, ki
91 V | béreseit s más afféle fegyver- és fütykösfogható alattvalóit,
92 V | én intra dominum vagyok, és pedig qui prior tempore,
93 V | ütleget kap, dacára a kiadások és bevételek egyenlő voltának,
94 V | ajtónak, s lábát az ajtó és a küszöb közé tevé, amiből
95 V | fél csizmával a lábán és ökölnyi daganatokkal a fején
96 V | cserbenhagyott kalpagját és saruját felszegezteté egy
97 V | békességgel Boór Ádám mentéit és jószágait, mert másnap korán
98 V | baromsokaságú vasvillás és dorongos emberektől, kik
99 V | azt, azután meg négyfelé, és azután nyolcfelé, és végre
100 V | négyfelé, és azután nyolcfelé, és végre ezer meg ezerfelé.~-
101 V | egyik a másikat megszállva és ostromolva.~Pozsgai emberei
102 V | Láthatja kegyelmed, hogy és intra dominium vagyok, s
103 V | részt, szabad faizással és makkoltással a közös erdőről,
104 V | repositiót.~- Hallod-e te ez és amaz! (itt következett egy
105 V | hivatalosan, törvényesen és hitelesen, hogy előttünk
106 V | támadt ordítás, üvöltés és segélykiáltásra, akik már
107 V | hangzék mindenfelől, Kozár és Kapornaki uraimék pipacsvörös
108 V | összezúztak széket, asztalt, ágyat és almáriomot, elleneiket keresve,
109 V | sem székben, sem ágyban és almáriomban nem találták
110 V | s meglátva, hogy Pozsgai és emberei már akkor egy dereglyére
111 V | sokáig tréfáltak, köveket és mindenféle szép szót küldözve
112 V | szót küldözve utánuk.~Kozár és Kapornaki uraiméknak azalatt
113 V | azok rögtön vérét vették.~És így meglevén szépen, a két
114 V | kisimíttatni, s ajtófelet és ablakrámát beállíttatni
115 V | csoport számára a pince és éléskamra, s közhasználatra
116 V | sok mindenféle marcipánt és piskótát kolozsvári boltosoknál,
117 V | begyülekezének, hadnagyok és királybírák, s meguralván
118 V | kis vita is támada Kozár és Kapornaki uraimék között,
119 V | tudni az elsőbbnek faizási és makkoltatási jogáról; hanem
120 V | levén éhezve a határjárás és a sok disputa miatt, vígan
121 V | ellakozának, iván a háziurak és minden jelenlevők egészségeért,
122 V | maradt még számára sült és cukros lepény” amidőn felnyílván
123 V | kínálta üléssel, borral és ebéddel.~- Köszönöm kegyelmed
124 V | egyszerre hárman impetráltak egy és ugyanazon dolgot a fejedelem
125 V | bizonysága szerint, legtöbb és legtörvényesebb joga lévén
126 V | hozzátartozandóikkal, cselédjeikkel és vendégeikkel egyetemben
127 V | vendégeikkel egyetemben elhagyni, és átengedni kötelességüknek
128 V | maga is a sok kínálgatásban és biztatásban, hogy végre
129 V | kővel terítve, fenyő-, erdő- és gyümölcsfák a földön feküdtek,
130 V | látni, mint ocsmányságot és pusztulást, s három napig
131 VI | VI. A JÁMBOR EMBER ÉS SZOLGÁJA~A jó Apafi Mihálynak
132 VI | korábbi harcos évek az ipart és a földművelést összerongálták,
133 VI | ami megmaradott; az arany- és ezüstbányák rosszul míveltettek,
134 VI | fejedelem maga oly bőkezű és jószívű volt, hogy nem jöhetett
135 VI | nagyváradi basa, mindazon erdélyi és magyarországi helységekből,
136 VI | hallgatásra bírjuk, hogy várjanak és adjanak időhaladékot, s
137 VI | lesüté szemeit, felsóhajta és hallgatott.~- Az, úgy segéljen,
138 VI | nagyságos uram, nagyságod és Erdély jóvoltaért, ha kell
139 VI | akarata. Egyébiránt sokszor és sok mindenfélével fenyegettek
140 VI | kegyelmed négyezer tallért és ezer darab aranyat magával -
141 VI | kegyelmednek marad az út és az ottani mulatás költségeire.~-
142 VI | Hárman vannak együtt, ő és neje és János, az öreg szolga.~
143 VI | vannak együtt, ő és neje és János, az öreg szolga.~Paskó
144 VI | bőrládákat tömöget ruhákkal és fehérneműkkel, háttal fordulva,
145 VI | mondtak volna, mint jó reggelt és jó éjszakát? azokat a kiállhatatlan
146 VI | az embert agyonizzasztják és összetörik?~- Jól van, jól,
147 VI | kiállhatatlan faggyúval és olajjal főtt fűszeres ételekkel
148 VI | felesége lovagolhasson, és kocsira ne ülhessen; János
149 VI | felében azt ragasztá hozzá: „és mily ügyetlen, gyáva és
150 VI | és mily ügyetlen, gyáva és ostoba a felesége előtt!”~
151 VI | ostoba a felesége előtt!”~És ismét megnőtt a hallgatás
152 VI | s az öregapát szolgálta, és az unokáját karjain hordozá,
153 VI | együtt érzé e családnak baját és örömét. Paskó pedig, midőn
154 VI | pedig, midőn egyedül maradt, és senki sem látta, leborult
155 VI | leborult íróasztala szélére, és sírt keservesen.~ ~
156 VII | partján a római császár magyar és német hadaival állt szemben,
157 VII | le. Lekötelezett barátod és legalázatosabb szolgád ***
158 VII | Megértettem a leveledet, és azt találtam benne, hogy
159 VII | én dolgom levén az élelmi és fegyverbeli szereket utánok
160 VII | szanaszét fogják őket verni, és soha azokból egy sem jut
161 VII | akkor a seraskier pénzzel és helyrehozással tisztára
162 VII | benne. Ekkor a vezér aga és Ismail basa riadót fúvattak
163 VII | kezdett dobogni, amint férje és fia neveit olvasta, s habozni
164 VII | következik? Erőt vett magán, és tovább olvasott.~„A keresztyén
165 VII | Csupán Kucsuk Mehemed basa és fia, Feriz bég harcoltak
166 VII | kihullott Katalin kezéből. Férje és gyermeke! ők voltak az utolsók
167 VII | számára.~A küldött néma volt és sánta. Ezért szokta őt Kucsuk
168 VII | vonásait, s reszkető kézzel és dobogó szívvel bontá fel
169 VII | portát békekötésre, s férje és gyereke nem leendnek tőle
170 VII | azon hír, miszerint a porta és a római császár között a
171 VII | viselteték mindenha, oly hosszú és veszélyes távollét után, -
172 VII | vizsgálatot Moldvában, s ha bűnöst és árulást talál, azt büntesse
173 VII | füleibe zene ne hangozzék, és orcájára mosolygás ne térjen,
174 VII | Ezért került ki téged, és nem fogod őt látni, amíg
175 VII | azt a kertajtón. De maga és a kis testvér ott maradtak
176 VII | Egy kérelmem van hozzád és egy ajándékom számodra.~-
177 VII | arccal, szikrázó szemekkel, és monda: „Jól vigyázz hát
178 VII | minden főurait, törököket és oláhokat.~Nagy lakoma fog
179 VII | huri mindegyik, s táncolnak és énekelnek, ahogy még senki
180 VII | ahogy még senki sem látta és hallá...~Aleppóból jöttek
181 VII | kebléből a basa, a homlokához és ajkához érintve azt átnyújtá
182 VII | Asorathból, akkor felkelt és kijött.~A basa ott ült ajtaja
183 VII | felhordatta az ételeket, és torkig ette magát valamennyiből.~
184 VII | s nem evett, nem ivott és nem szólt; csak nézte komoly
185 VII | nakaráikat ütögetve, s táncoltak és keringtek, hogy csupa gyönyörűség
186 VII | seraskier vörös volt a bortól és a szép hölgyek látásától.~-
187 VII | égre, mik kékre, zöldre és pirosra válva szálltak ismét
188 VII | borzadt vissza, szánalom és irtózat állva el szívét.~-
189 VII | szabódék a seraskier, és kacagott, hogy nagy potroha
190 VII | gyermekeit elűzte, még él, és vígan dúskálkodik a csalt
191 VII | aki az egész országért és így tiértetek is fut, fárad,
192 VII | Nem vagyunk mi zsiványok és fosztogatók, fiaim. Nem
193 VII | kegyelmed itt marad lovastul és huszárostul.~- Tudósításaimat
194 VII | fontosak a kegyelmed üzenetei és olyan titkosak amellett,
195 VII | az öreg. - Ez meglévén; - és ide mihozzánk többet semmit
196 VII | fölött azután János gazda és a székely atyafiak között
197 VII | vitatkozó felek egymást szásznak és góbénak kezdték csúfolni,
198 VII | Hátha amíg ő eped, vágyódik és szeret, addig annál, kiről
199 VII | sövényt, azt szétszedték, és feltüzelték, sőt utoljára
200 VII | mint gazdája; elhagyta álom és étvágy.~Hetednapra érkezett
201 VIII| kiölt minden keresztyéni és felebaráti érzelmet szívében,
202 VIII| választhat-e az ajk csók és beszéd között, midőn hosszú
203 VIII| szép, mint most.~- Szólj és ne kérdezz; miért maradtál
204 VIII| korhadt dereglyén, míg Chous és Cyprus szigeteket érintve
205 VIII| egybegyűlt kukta, béres és szolgáló néphez:~- Mi ez?~-
206 VIII| azt a fedővel hagyta főni és leült maga egy szegletbe,
207 VIII| mulatságot, melyet János és Gondolfo (így hívták a legényt)
208 VIII| cintányérján egy késsel és egy villával.~Ezzel leemelték
209 VIII| róla, hogy minden benne van és semmi azon kívül, kezdett
210 VIII| fel székéről egyszerre düh és rémület miatt, hogy csapta
211 VIII| csapta a földhöz a kanalat és ordított, mint akit égetnek,
212 VIII| ordított, mint akit égetnek, és beszélt idegen nyelvű szavakat,
213 VIII| hogy ki tette a paprikát és a vereshagymát a potpourri
214 VIII| lélekkel magára mutatott, és mondta szép csendesen: „
215 VIII| Tudom, a gazdámmal megyek.~- És többet a kastély küszöbét
216 VIII| hogy menjen el Telekihez, és jelentse be őt, ha elfogadja-e.~
217 VIII| István uram hat alabárdos és a várporkoláb kíséretében,
218 IX | gondja volt az, s a váradi és nagyszőllősi csatákból több
219 IX | szembenézett a halállal érted és a hazáért, ki a közügyekért
220 IX | mily hű volt ő hozzád, és bocsáss meg neki...~Apafi
221 IX | ajtók; s Naláczi István és Teleki Mihálytól kísérve
222 IX | urak fölkeltek előtte mind, és meghajták magokat. A fejedelem
223 IX | mindmegannyi barátja, rokona, hon- és tiszti társa, jelenleg pedig
224 IX | eloszlanék kegyelmed fejéről, és ismét itt láthatnók soraink
225 IX | hazugságnak mondok mindent, és azt kívánom, hogy aki közülünk
226 IX | kipótlására szánva.~Apafi és Teleki bámulva néztek Paskóra;
227 IX | bátorsága engemet látni és ellenem szólani?~- Kegyelmed
228 IX | feszülten nézett oda, düh és harag tekintetével Paskó
229 IX | harag tekintetével Paskó és az öreg szolga.~Az ajtó
230 IX | fehér volt, mint a fal.~És bizonyára a tanú sem mert
231 IX | metszését úgy eltorzítá a dac és nőietlen merészség, s szemeit
232 IX | szólhassak, cselekszem azt; és hogyha nem tudok is ékesen
233 IX | beszél. - Mert égre kiáltó és Istent kísértő cselekedet
234 IX | rejtegetni volna kötelessége; és nem is cselekedhetik senki
235 IX | szóljon a dolog érdemére, és ne térjen félre oly dolgokra,
236 IX | lépteit szemmel kísérhessem, és én bizonyára mondom, hogy
237 IX | nélkül senki be nem mehet, és ki nem jöhet az ő tudta
238 IX | lehet a várkapuhoz jutni, és a hídnak szinte kapuja van.
239 IX | csak Berta asszony sápadt és kékült el bele; oly rút
240 X | a fákat, s merev falakat és zsinórral kimért szűk folyosókat
241 X | majd egyszer tél is lesz, és akkor hideg fog lenni, s
242 X | nyirkos volt palotájának fala és földje, legalább nem kellett
243 X | leteríté mellé subáját és nekiheveredett, amidőn egyszerre
244 X | s az éjszaka sötét volt és borongós.~Amint kilépett
245 X | észrevehetők voltak egy magassarkú és széles orrú cipő lábnyomai,
246 X | lepecsételt ajtókon ki- és bement, mert még este nem
247 X | tornyából a szükséges hágcsót és kötelet, s egy kézifűrészt
248 X | a lábánál fogva függ ég és föld között.~- Ne törődjél
249 X | Valóban? - monda János, és szemei szikráztak a sötétben. -
250 XI | Az én arcom borzalomnak és undorodásnak képe. Engedd
251 XI | mint álorcás, házasságtörő és stellionatusban lélegző,
252 XI | hogy börtöne megnyílt, és neje halva van! ez megmérgezte
253 XI | udvarába vette magát, a közte és Erdély közt éppen akkor
254 XI | örökké az maradok. Kelj fel, és légy szabad.~Károly gyorsabban,
255 XI | leoldá nyakáról a láncot, és kezét nyújtá neki, hogy
256 XI | kétszarvú emberről Moldva és székelyhon bércei között,
|