Fejezet

 1 I   |     Hívjátok elém e dalosokat - monda Katalin, s a hölgyek nemsokára
 2 VI  |        gazda pedig egy szót sem monda többet puszta ténynél, amiért
 3 VII |          szikrázó szemekkel, és monda: „Jól vigyázz hát arra a
 4 VII |        a körülállókhoz fordulva monda szelíden:~- Jőjjenek hát
 5 VII |  sövényhez, s fogván a tallért, monda az érdemes őröknek:~- Ehen
 6 VIII|     hegedülnek.~- Igaz biz az - monda János, most az egyszer nagyon
 7 VIII|  megnézve rajta az időt aggódva monda:~- Sietnem kell Fehérvárra,
 8 IX  |      Ennyi vád között, uraim: - monda nemes büszkeséggel - semmi
 9 IX  | bocsáttatik.~- Egy szót kérek - monda János, ki nagyon meg volt
10 X   |         bebotlasz.~- Valóban? - monda János, és szemei szikráztak
11 XI  |      fejét, s határozott hangon monda:~- Ítélőmester uram! Jegyezze