Fejezet

 1 II  |     bokor s a törpe sóskafa, melynek lombjain elszórt kecskenyáj
 2 II  |  különben oly szelíd arcnak, melynek vonásain e pillanatban még
 3 II  |    rebegé a rém, oly hangon, melynek keserves rezgése a szíveken
 4 V   |      vörösfenyőerdő díszlik, melynek sötétjéből oly regényesen
 5 V   |    leküldve néhány akó bort, melynek is azok rögtön vérét vették.~
 6 VII | borult el lelkeiken a vihar, melynek zápora könny, már utánaküldé
 7 VII |   ki- s bejártak szobájában, melynek mindenütt volt ajtaja, ahol
 8 VIII|    maga faragta karosszékét, melynek támasza annyi idő óta az
 9 X   |      vaspántos ajtó őrzé, de melynek szegletét nagyon kirágták
10 X   |     voltak, s a híd kapuját, melynek kulcsát ő maga bírta. Ilyenformán
11 XI  |    elé hosszú láncnál fogva, melynek vasperece nyakára volt kötve.~