Fejezet

 1 I  |            asszonyság, hogy Károly fél - beszélt kedves csacskasággal
 2 I  |  lépésnyire, asszonyom, mert amint fél arcommal a fába ütődtem,
 3 I  |      elmondva százszor, hogy ő nem fél.~A karaván átgázolt a hegyi
 4 II |        tátongnak elé. Az ember úgy fél, úgy szorong: ha ezek a
 5 V  |          csizmából, s ott hagyta a fél saruját győzelmi trophaeum
 6 V  |      győzelmi trophaeum gyanánt, - fél csizmával a lábán és ökölnyi
 7 VI |            akit lát, hogy tőle nem fél.~- Ember kegyelmed, Paskó
 8 VII| fegyverszünet köttetett, s mindkét fél szétbocsátá seregeit a vitatott
 9 X  |               No, bizony, csak nem fél kend tán tőlem?~- Én félni?
10 X  |        jőjjenek visszafelé.~Egy jó fél óráig várhatott, ekkor megjelent
11 XI |      tetszik, mintha kegyelmed egy fél fejjel magasabb volna az