Fejezet

 1 I   |   búsabb dalt kezdtek.~„Nem az ám az árva,~Kinek apja nincsen;~
 2 I   |    szőnyegre.~- Oh ne gondolja ám azt kegyelmed, jó asszonyság,
 3 I   |       a sebet adta, az meghalt ám! - veté utána sietve.~-
 4 VI  |    görcsöket kap, elájul.~- Az ám - dörmögé János, - ma egy
 5 VII |      hogy felöltözzem elébb?~- Ám öltözzél fel, ha jónak látod.~
 6 VII |       raktak a tallérra.~- Így ám, fiam, - szólt az öreg. -
 7 VII |          No, mert madár is van ám olyan, aki majd úgy beszél,
 8 VII | Vitézlő uram! Mégiscsak furcsa ám az, hogy az ember elmenjen
 9 VIII|      nyertünk a dívántól, hogy ám szedjük be mi az adót azon
10 VIII|        ti valamennyien?~- Igen ám; még akkor is csak az kap