Fejezet
1 I | szemeit nagy büszkén, mintha azt kérdezné velök: „hát féltem-e
2 I | szőnyegre.~- Oh ne gondolja ám azt kegyelmed, jó asszonyság,
3 I | uraságnál van rabláncon, azt sem tudjuk, kinél, csak
4 I | viselt reánk, hanem nemsokára azt mondta, hogy ki kell mennünk
5 I | házból és a jószágból, mert azt az atyánk neki eladta, és
6 I | suhanc olyan képpel mondta azt, mintha valakire gondolna,
7 I | vadgyümölcsöt, akkor én azt mondám Károlynak: hallod-e?
8 I | Ami pénzt pedig adnak, azt megtakarítjuk szépen, s
9 I | nyájasságot teszek veletek, azt fogom hinni, idegen nő éppoly
10 I | büszke hangon a fiú.~- Tehát azt, az érte várandó váltságdíjat
11 I | a vízen túli táj felől, azt Katalin érett meggyőződésből
12 I | visszautasítás volt legnagyobb ok azt hinni, hogy a keresett rab
13 I | forrást nem talált, amiből azt megmerítse; mely vallásos
14 I | voltak; itt akasztatta fel azt a harminc rablót sorba egymás
15 I | nyomta agyon a terhes szekér azt a zsidót, aki öt esztendővel
16 I | fel ezt a fát? ki égeti azt a tüzet ott a távolban,
17 I | semmire sem felelte volna azt, hogy nem tud róla; sem
18 I | választ nem adott, hogy azt a fát a villám gyújtotta
19 I | hogy mit csinál? Én csak azt tudom, hogy elszaladok,
20 I | vagy.~- Mit ijesztgeted azt a gyermeket? - riadt rá
21 I | barátságtalan völgyet, elválasztva azt a vidék mosolygóbb részeitől.
22 I | bólintott fejével, mintha azt jelentené, hogy bár tréfálhatna.~-
23 I | Álmodtátok ti ez alakot, s most azt hiszitek, hogy láttátok.~-
24 II | vagyonaim egy részét eladva azt küldje el: Pozsgai nem-él-e?
25 II | s csókjaival halmozá el azt.~- Óh, asszonyom, azok iszonyúk,
26 II | téged ért, él az Isten, hogy azt megfordítsa rajtad - szólt
27 II | félre.~- Én hallani akarom azt, apám! - szólt a fiú fenndobogó
28 II | had, s aki élve maradt, azt rabszíjra fűzték, s elhurcolták
29 II | magunk közül kiváltunk, s azt hazaküldve Erdélybe meghatalmazzuk,
30 II | fejemre, és beteljesíté azt; megkötöztetett egy széles
31 II | arcán átfutott a pír; tán azt akarta mondani:~- Az leszek
32 III | étekfogóinak, hogy mikor azt fogja nekik mondani: hozzatok
33 III | seraskier elé sietett, s azt illően üdvözölve a két gyereket
34 III | magyar juhot kérdeznél tőlem, azt érteném, amarra vastag farkáról,
35 III | georgiai rabszolga között? azt nem tudom; füle, orra, szeme
36 III | majd az én gondom lenne azt kiválasztani a sok közől.~
37 III | elküldhetnél egyet, talán azt a Mizrim nevűt, meg ha ráérsz,
38 III | bánom, válassz közülük, azt hiszem van köztük magyar
39 III | furcsán nevetve tevé utána: - azt nem adom, jó asszony.~-
40 III | kimond, az megállja.~- Én azt mondtam, hogy válassz, azok
41 III | összeszorítva Ilonka.~- Én pedig hát azt mondom tinektek, hogy a
42 III | pofonvágást ígérünk.~- Tehát azt esküszöm, halld meg, hogy
43 III | irtóztató tokájába, megrázá azt olyan vad erővel, hogy recsegett,
44 III | erőszakoskodás miatt, hanem ez azt tanácsolta neki, hogy jobb
45 III | megteszi a tréfát, hogy azt az asszonyt nevezi ki helyette
46 III | asszonynak ez intézkedéssel, azt későbben megtudandjuk, de
47 IV | megmondani, hova megy, hanem azt állította, hogy Marosvásárhelyre
48 IV | sem győzte eléggé nevetni azt a sajátságos tréfát, amit
49 IV | még ha el is olvasta volna azt a három folyamodványt, melyet
50 V | érezte, sietett mindegyik azt érvényessé tenni. Ismétlem,
51 V | kezet szorítva, mindenik azt vélte, hogy a másik látogatni
52 V | számba se vették, ő róla azt hívék, hogy csak ideig-óráig
53 V | Vegye kend, Kelemen diák, azt a levelet és olvassa fel.~-
54 V | jutott eszébe, s utánakiáltva azt ellenfelének.~Pozsgai ezalatt
55 V | alávalóság! Szedje fel kend azt az írást, Salamon diák,
56 V | ormán, - akárki tette mellé azt a csizmát, - parancsolá,
57 V | csizmát, - parancsolá, hogy azt hajigálják le onnan, s tördeljék
58 V | jöttünk kelmedért, hanem csak azt a sehonnai Kozár Ferkót
59 V | fárasszák kelmetek magukat, mert azt már kidobtam én még tegnap.~-
60 V | még tegnap.~- Ha kidobta azt jól tette; mármost hát eresszen
61 V | papmacskaszedőre az írást, feltolta azt Pozsgai orra elé.~- Hadd
62 V | jutott az íráshoz, hogy azt elérheté, lekapta a kertészolló
63 V | protestálhatni, kétfelé hasítá azt, azután meg négyfelé, és
64 V | nagy hágcsót valahonnan, s azt egyenesen azon ablaknak
65 V | odaállt vele az ablakba, s azt az emberekre fogva fenyegető
66 V | bőszült ordítozással; az ember azt gondolta volna, hogy mindjárt
67 V | mindjárt elviszik a helyéről azt a házat, úgy nekiestek.
68 V | uram jó fejjel levén, s azt gondolva, hogy a fejedelem
69 V | gondolva, hogy a fejedelem tán azt izente: hogy az övé legyen
70 V | felkiálta:~- Halljuk, halljuk azt az izenetet! Tessék felénk
71 V | fejedelem úr őnagyságától, s azt a szégyent tették, hogy
72 V | átengedett részt.~... - Tehát azt határozá a fenntisztelt
73 VI | összerongálták, a tatárjárás s az azt követett harácsok sok ércpénzt
74 VI | s egy árvizes ősz, mely azt is elpusztítá, ami megmaradott;
75 VI | helységnek lévén valami oka azt nem teljesíteni, az egész
76 VI | számára, de mindannyiszor csak azt az ítéletet kapták, hogy
77 VI | küldenek ők valakit, aki azt kétszeresen be tudja hajtani,
78 VI | fizetni, hanem fecsegni jön, azt menten karóba húzatják,
79 VI | csináljunk? - szólt Teleki. - Azt kell tennünk, amit eddig
80 VI | fogunk.~- Megizenjük! Könnyű azt mondani, hogy megizenjük,
81 VI | fordult Paskóhoz.~- Megteszi azt egyszer a hazáért Paskó
82 VI | az oroszlán sem bántja azt, akit lát, hogy tőle nem
83 VI | tudja be az adóösszegbe azt, amit a basa előttünk elfoglalt. -
84 VI | esztendőre meggazdálkodom azt.~A fejedelem felugrott székéről.~-
85 VI | újra megszólalva: - pedig azt gondoltam, hogy majd a levegőváltozás,
86 VI | az a világért sem ráz, s azt a leggyöngébb asszony is
87 VI | tudott mit felelni; mert azt maga is csakugyan furcsának
88 VI | No, hát ha akarja tudni, azt gondoltam, hogy vitézlő
89 VI | e gondolat másik felében azt ragasztá hozzá: „és mily
90 VI | írásokat hasogatott szét, mik azt vétették, hogy kezébe akadtak,
91 VI | apropos nélkül János.~Paskó azt gondolta, hogy más tárgyra
92 VI | kénytelen leszek kendet - - (azt akarta mondani, hogy „elűzni”,
93 VI | reszkető hangon mondta:~- S azt hiszi vitézlő uram, hogyha
94 VI | vitézlő uram, hogyha én azt látnám, hogy van a háznál
95 VI | feleségét magával viszi is! azt mondom.~E szókkal kifordulva
96 VII | otthon létemben kértelek, azt ne felejtsd el. Meg vagyok
97 VII | meghitt szolgájától elküldé azt a Baruch Tavaifnak. Néhány
98 VII | Megértettem a leveledet, és azt találtam benne, hogy nekem
99 VII | éltek, akár haltok; hanem azt a tízezer aranyat nem bántam
100 VII | úritök akadván lábai elé, azt úgy találta felrúgni, hogy
101 VII | mintha élve nem akarnák azt odahagyni...~A két gyermek
102 VII | utánaküldé a napsugárt, mely azt felszárassza.~Azon pillanatban
103 VII | krikszkrakszokat csinált arcán, azt akarva mutatni, hogy hát
104 VII | bűnöst és árulást talál, azt büntesse meg; ekkor Kucsuk
105 VII | annak homlokát, bebocsáttatá azt a kertajtón. De maga és
106 VII | tekinte a fiúra, ki most is azt gondolá, hogy Erdélyben
107 VII | jövendők beszédének tartja.~Azt álmodá a seraskier; mintha
108 VII | mintha ismét maga előtt látná azt a villogó szemű delnőt,
109 VII | vigyázzon a fejére! Könnyű azt mondani. Hiszen ha az embernek
110 VII | a fejére vigyázni; vagy azt rábízhatná másra. Ha elöl-hátul
111 VII | azután megint kinyitotta azt, megnézni, hogy benne van
112 VII | kulcsot keblébe dugá... Azután azt álmodta, hogy lefeküdt alunni,
113 VII | hogy lefeküdt alunni, s azt álmodta, hogy álmodik...
114 VII | ordított a seraskier, s azt álmodá, hogy felébredt;...
115 VII | ételeket főznek, hogy az ember azt sem tudja, húst evett-e
116 VII | homlokához és ajkához érintve azt átnyújtá a seraskiernek.~
117 VII | részesülvén, - ez ismét azt felelheté neki:~- Megbocsátasz,
118 VII | urat nyugalmából, csupán azt kérdezé:~- Mikor fogod tehát
119 VII | van. Már pedig az Alkorán azt mondja, hogy mikor setét
120 VII | meg kell látnod; mert hisz azt éppen feleséged kedvéért
121 VII | borral volt megtöltve...~Azt odaállították a vendégsereg
122 VII | kikötni! Vitézlő uram, fogja azt a puskát; aki hozzánk nyúl,
123 VII | jött közelebb.~- Tedd le azt a fokost öreg - szólt közbe
124 VII | kolozsvári cőkös cipót, s azt átnyújtva a sövényen, odainté
125 VII | mire hazaérünk.~(Pedig azt tartom, nem sokat törődött
126 VII | székelyek által font sövényt, azt szétszedték, és feltüzelték,
127 VII | Törökországban járt? Már azt hittük, vissza sem jön többet
128 VII | nagy zöld kecskebékákat; azt mondja, kendet is rákapatja,
129 VII | Hiszen nem fogja az azt megtudni. Majd olyan szépen
130 VIII| érzelmet szívében, most már azt kívánta, hogy bár minél
131 VIII| recsegett-ropogott, hogy azt hittem, szerteszét fog menni.
132 VIII| falvainkból beszed, vagy tiltsa el azt attól. Erre ily különös
133 VIII| feleségével szemben is. - Azt gondolta, most is a török
134 VIII| míg odavoltam.~- De igen. Azt izené, hogy felmondott tőkepénzedből
135 VIII| gyermekeit elűzte jószágukból, s azt mint megürültet, felkérte
136 VIII| férfit?~- De hát mi szükség azt tudnod?~- Csak, hogy ismerem-e?~-
137 VIII| minden örömét, szüntelen azt súgva lelkébe, hogy nem
138 VIII| akart kérdezősködni, nehogy azt gondolják, mintha őt ez
139 VIII| egy nagy rézüstben valami; azt a bennelévő kanállal megkavará,
140 VIII| Olla potrida? Könnyű azt megtanulni, hát miért ne
141 VIII| potridába János, s befedve azt a fedővel hagyta főni és
142 VIII| találkozása okozni fog nekik. Azt János arca el sem árulá,
143 VIII| levében, s tulajdonítva azt egyedül a paradicsomalmának.~
144 VIII| igen is mohón fogyasztja azt, dicsérve szemhunyorgatással
145 VIII| asszonya szabadságot adott azt főzetni az egész cselédségnek,
146 VIII| összetépve mérgében.~János gazda azt gondolá, hogy a sok szóra
147 VIII| valamit kérdezni látszik; azt gondolá bölcsen, hogy a
148 VIII| Naláczi.~A megszólított azt hívé, álmodik.~- Én? Mért?
149 VIII| Mért? Mit vétettem én?~- Azt én nem tudom. Parancsom
150 IX | esengek hozzád, óh uram! Azt azok szokták kérni, akik
151 IX | akik vádolták, hallgasd meg azt is, aki mentségére szól;
152 IX | hazugságnak mondok mindent, és azt kívánom, hogy aki közülünk
153 IX | közülünk hamisat mondott, azt az Isten vágja ketté!~Nagy
154 IX | szerint szólhassak, cselekszem azt; és hogyha nem tudok is
155 IX | tulajdon férje ellen, hogy azt elveszítse, kinek ha még
156 IX | az öreg -, kegyelmedről azt mondják, hogy szigorú ember,
157 IX | hogy szigorú ember, de én azt mondom, hogy igazságos is.~-
158 X | kisebb rablótámadások ellen azt belülről védni lehessen.
159 X | beköltözött, nyár volt; de azt mérsékelt emberi tehetség
160 X | ha gyanús arcra talált, azt oly keresztül-kasul kikérdezte,
161 X | keresztül-kasul kikérdezte, hogy azt sem tudta, melyik lábán
162 X | éppoly terhesnek hívé ő azt magára az őrre nézve, s
163 X | elbízd magadat rajta; mert azt tudod, hogy nekem hízelkedni
164 X | hízelkedni nem szokásom; nem is azt tekintve, hogy édes testvérem
165 X | ajtót Estánnak, s be engedte azt lépni a tűz mellé, s mondá
166 X | János bátya.~- Hagyd el azt a kardot, öcsém, beszélj
167 X | minden házat a magáénak néz; azt tehát lehelyezve a tűz mellé
168 X | kivált ha hinném.~- Elhiheti azt kend. Itt szolgálok, hogy
169 X | hát kegyelmed is; különben azt hiszem, méreg van a borában.~-
170 X | János gazda. - Ez a fickó azt hiszi, hogy engem le fog
171 X | megcsóválta a fejét, mintha azt gondolná, hogy nem várta
172 X | Bizonyára kardot hoztam.~- De azt a kardot? Amiért bátyádhoz
173 X | hágcsó van a toronyban, azt magunkkal visszük. De ez
174 X | nem szólt egyebet, mint azt, hogy: „bizony nagy gaukler
175 X | sokat, hanem állítsa fel azt a hágcsót.~- Ketté van ez
176 X | között.~- Ne törődjél vele; azt úgyis eltesszük láb alól.~-
177 X | kulcsot zsebéből, s lehajítá azt Jánosnak.~- Nesze, fogjad;
178 X | egyetlen rohammal beszakítá azt.~Hah! ott függött a bűnös
179 XI | de az eltagadott mindent; azt állítá, hogy Boór Ádám rég
180 XI | szemfényvesztő titkolás? Én azt állítom, hogy Boór Ádám
181 XI | alakoskodónak nyilvánítom azt.~- Azt majd én ítélem el,
182 XI | alakoskodónak nyilvánítom azt.~- Azt majd én ítélem el, uram.
183 XI | undorodásnak képe. Engedd azt fedve maradni, te kérdezz
184 XI | szerencsétlensége volt, sohasem azt pártolni, akinek részén
185 XI | be, s rátörve az ajtót, azt ura nejével bűnös együttlétben
186 XI | fejedelem megindult hangon.~- Azt cselekvém, uram.~A fejedelem
187 XI | kellett őt meggyilkolnotok? Azt a szép gyöngéd keblet azzal
188 XI | kinek vérében meg akarta azt forgatni, félrement, s elveté
189 XI | forgatni, félrement, s elveté azt magától.~Boór Ádám egy könnyet
|