Fejezet
1 I | rokonai, ismerősei mind. De azok nem rokonai többé,
2 I | hattyú,~Szép hazája felé.~„De fecske fecsegő,~Gólya kelepelő,~
3 I | leégve, ruháik kopottak, de vonásaikban annyi nemesség,
4 I | hozzátevé nagy szemérmesen: - de ki kellett belőle jőnünk.~
5 I | úrnak, akinél fogva van, de a hírnök nem jött soha vissza,
6 I | és Károlynak a lantja.~- De egyebem is maradt - szólt
7 I | kezét, s kebeléből kicsiny, de jól tömött erszényt vonva
8 I | sokszor fekszünk le éhesen, de ehhez nem nyúlunk soha.~
9 I | gyermek kezeit kezében.~- De gyermekem, nem félsz-e,
10 I | hanem kardok éle közt jár.~- De, mi atyánkat keressük, és
11 I | elgondolkozni látszott, de amint előidézé lelkében
12 I | karcsú férfi volt...~- De széles vállú és izmos... -
13 I | fehér kezei voltak...~- De erősek... - mondta emez.~-
14 I | mosolyogtak, ha velünk beszélt.~- De villogtak, mikor harcolt!~-
15 I | arcán? - kérdé Katalin.~- De igen - felelt a fiú -; egy
16 I | amit Vöröstoronynál kapott. De aki a sebet adta, az meghalt
17 I | keresni fogtok, arca elvadult, de ti azért minden ott lévő
18 I | jöhetnének atyja nélkül, de a fiú elkomorult, s míg
19 I | és tündérekről volt szó, de a legutóbbinál elnevette
20 I | Mit hazudozol annyit.~- De nem hazudok én - állítá
21 II | nap még fent volt az égen, de a mély völgyben rég este
22 II | kezével vadászkéséhez kapott.~De a következő pillanatban
23 II | találni és senki más nem.~De a férfi megismerte őket,
24 II | emberalakjában megrontva, de bizonyára nem Isten által,
25 II | gonosz emberek által; óh, de én megismerném apámat, ha
26 II | melegétől, s felpillantott, de hirtelen eldugta ismét arcát,
27 II | jöttünk volna hamarább, de koldulva gyűjtöttük váltságdíjadat
28 II | amik énvelem történtek; de te légy áldva százszor,
29 II | lánc, nyakamon nincsen vas, de erősebben rabbá tesz, ami
30 II | váltságdíjunkat sietve megküldeni, de amely nap a bennünket fogva
31 II | amaz rossz volt embernek, de imez jó volna ördögnek.
32 II | el, ha éhenhalni készül; de én nem engedtem eltántorulni
33 II | velem jót akar tenni.~- De én váltságdíjat ajánlok
34 II(5)| historia ordinis SS. Trinitatis de Redemptione Captivorum.
35 III | tíz-tizenöt esztendeig ló, de egy markos fickó eltart
36 III | közellevő török urakhoz, de egyiknek sincsen, evégett
37 III | szarváról rá lehet ismerni, de hogy mi különbség legyen
38 III | alig jöhetek ki velök.~- No de, kedves szomszéd - szólt
39 III | nagy áldozatot követ el, de már nem törődik vele, ráhagyja
40 III | engedte, s utána tevé:~- De aztán énnekem küldesz Erdélyből
41 III | közül, akik előtted vannak, de te meg akartál csalni, s
42 III | el nem adni semmi áron.~- De hiszen, jó szomszéd, azon
43 III | hadsereg megtérte után.~- De egyet sem olyat, mit gondolsz:
44 III | lóra is kapott azonnal, de a delnő és kísérői már akkor
45 III | azt későbben megtudandjuk, de most el kell őt egy időre
46 IV | főtanyahelyre rendezve; de a szíves házigazdának gondja
47 IV | zavarban volt, és nevetett.~- De édes fiaim, nem olvashatok
48 IV | egészíté ki Pozsgai.~- De hát mit csináljak vele?
49 IV | készen volt a tinta.~- Igen, de írónád is kellene.~Nosza,
50 IV | faragott belőle kalamust.~- De asztalom sincs, a földön
51 IV | földön csak tudunk enni, de írni nem tudok asztal nélkül.
52 V | fehér ház két sor ablakával.~De - nem rossz ízlésük volt
53 V | Salamon diáknál van az írás.~- De a donationalis levél Kelemen
54 V | fungált, mint íróasztal.~- De az nem lehet.~- Az enyim
55 V | soha alá nem írta volna.~- De már egyszer aláírta, s én
56 V | levele egy napról kelt, de miután aki elébb jön, az
57 V | senki ne értsen semmit.~De Salamon diák, nyavalyás,
58 V | ország-világ csodájára.~De nem soká viselheté békességgel
59 V | minket.~- Soha bizony.~- De igen bizony. Mert ha az
60 V | emberei voltak legkevesebben, de mind jól fizetett szolgák,
61 V | tette a legnagyobb számot, de többnyire jobbágyságból
62 V | gulyáshús sem válna belőle, de minthogy én az ortályoskodást
63 V | kell menni azon létrán!” De akik közel álltak, nemigen
64 V | inkább agyonveresse magát; de azon pillanatban nagy ropogással
65 V | aki előre érzi az illatot, de Kapornaki uram jó fejjel
66 V | fogtak egy-egy nótához, de csak nem ment az olyan vígan,
67 V | mondták, hogy visszajönnek?~- De biz úgy örültek, hogy elmehettek,
68 V | hogy már ez nem jól van. De tán a cselédség csak nem
69 V | elhagyja az igaz embert. No de hiszen, ha ide kell hagynom
70 VI | be felét a maga számára, de mindannyiszor csak azt az
71 VI | hogy az adót kifizessük, de annyi van, amennyi elég,
72 VI | mondani, hogy megizenjük, de ki lesz olyan bolond, hogy
73 VI | kegyelmed ritka ember. De amit én tehetni fogok: -
74 VI | mely látni engedi magát, de hallani nem.~Neje, egy halovány
75 VI | hisz nem viszlek magammal.~De az asszony csak nem hagyta
76 VI | én tudom, hogy mi bajom, de te csak kinevetsz vele.~-
77 VI | mondani, hogy „elűzni”, de előbb megbánta, mint kimondta
78 VI | mindenféle pereputtyja, de én ugyan el nem maradok
79 VII | őket a Tömösi szoroshoz, de mire odaérnek, már akkorra
80 VII | által azonnal felderíteni, de attól tartott, hogy még
81 VII | gondolatja nem volt az imának, de az, ki a szívek érzelmeiben
82 VII | levél. - Csatát veszíténk, de dicsőséget nem. Atyám megmenté
83 VII | diadalt; - folytatá a levél - de hátra van a vesztést helyrehozni,
84 VII | megérkezett már Moldvába; de saját lakát kikerülve, egyenesen
85 VII | ló dűlt ki a futár alól; de négy nap alatt megjárta
86 VII | elé, akit nem hívatott; de azért mindent megtudtam.
87 VII | szokott alá s fel sétálni. De ha magadra vonod haragját,
88 VII | bebocsáttatá azt a kertajtón. De maga és a kis testvér ott
89 VII | ajándékot el nem fogadok?~- De meghallgatod a kérelmet,
90 VII | mindaddig, amíg nem leend titok.~De a fiú nem távozott, csak
91 VII | divat az álmokat elbeszélni; de az igazhívő muzulmán sokat
92 VII | kezét, s őrizheti bizton... De hátha alunni fog?... Hm...
93 VII | most már igazán felébredt, de elébb mégsem győződött meg
94 VII | ez nap szerencséje hozzá, de a feleségét is hozza el
95 VII | Sokáig bujdokolt előttem, de az éhség végre előhozta.
96 VII | midőn a fejemet a nyakamról; de most mást mondok; én elbocsátom
97 VII | le van szedve a hidrának, de még hátra van a másik.~A
98 VII | A seraskier bűnhődött, de a hűtlen barát, ki jóltevőjét
99 VII | ott most a dögvész dühöng; de Paskó nem sokat hallgatott
100 VII | távolban körülfogva a szekeret, de közelebb egy sem jött, csak
101 VII | fárad, mint egy marha! De csak ide merjetek jönni,
102 VII | Itt a szabad ég alatt?~- De majd adunk be gallyakat,
103 VII | tovább, csak negyven napig.~- De az Istenért, gondoljátok
104 VII | nekünk, majd mi odább adjuk. De kegyelmed itt marad lovastul
105 VII | beszéljen vele kegyelmed, de innen ugyan negyven napig
106 VII | szolgát.~- Nesze, fogjad, de vigyázz, hogy a dárdához
107 VII | s mit fog neki mondani; de mihelyt azon helyre érkezett,
108 VII | pántlika-osztogatással.~De János csak váltig nem tett
109 VII | úgy egy órára, vagy mi.~- De hisz az elébb mondtad magad,
110 VIII | mint megérkeztének híre; de az olasz lokajróli hallomás
111 VIII | szétszórta ugyan a vihar, de minket is egész az egyptomi
112 VIII | viszontagságok emléke arra vont. - De úgy hiszem, nem jártál hiába,
113 VIII | mik csak untatni fognak.~- De ha én szeretném azokat ismerni.~-
114 VIII | meghajol hatalma előtt, de orcánk meg nem pirul, uraljuk,
115 VIII | meg nem pirul, uraljuk, de nem szolgáljuk!~A szelíd
116 VIII | előtt áll.~- Igen, kedvesem, de ha a fejedelem nem szedheti
117 VIII | alól, ha nincsen másutt! De lesz. Fizetni fognak a szabadalmas
118 VIII | László, míg odavoltam.~- De igen. Azt izené, hogy felmondott
119 VIII | Nem országos titkokról, de te magad mondád, hogy ez
120 VIII | hogy ez magános ügy.~- De rám bízott titok, amit senkinek
121 VIII | Hogy hívják azon férfit?~- De hát mi szükség azt tudnod?~-
122 VIII | elváltozott annak színe; de a másik pillanatban újra
123 VIII | nem élvezett örömeinek.~De ez óra alatt sem az ízletes
124 VIII | egyedül a paradicsomalmának.~De mégis pihenteté addig étvágyát,
125 VIII | szidni szokták őt miatta, de amit ő mind nem értett.~
126 VIII | hátán csorgott végig a leve.~De Jánosnak sem kellett több!
127 VIII | János csak hallgatott eddig; de amint meglátta, hogy urát
128 VIII | S ha szolga vagyok is, de hűséges szolga.~- Örüljön
129 IX | könyörgő szavát! Tiporjatok el, de csak a holttestemen át fogtok
130 IX | ma szülött gyermeknek; - de ha volna is valami vétke, -
131 IX | ember, könnyen hibázhatott; de légy te is ember, óh, fejedelem;
132 IX | hihesse-e amit alig szabad. De én megbecsüllek azzal, hogy
133 IX | aki mindeneket tud.~- De tudok én is - kiálta közbe,
134 IX | tűzbejött öreget elhallgattatni; de e buzgósága szolgájának
135 IX | része csak vért hoz fejemre, de ez gyalázatot! Éppen azon
136 IX | ékesen szólani, miként mások, de tudok mondani igazat, s
137 IX | kit mint embert szerettem, de mint árulót elvetek magamtól,
138 IX | mondják, hogy szigorú ember, de én azt mondom, hogy igazságos
139 IX | földről haza. Mindent sejtek, de semmit sem tudok. De engedjenek
140 IX | sejtek, de semmit sem tudok. De engedjenek nekem csak egy
141 IX | megmásíttassa határozatát, de az kikerült előle, s szobáiba
142 IX | büntetett, a fejedelemkeresés, de a második volt a házasságtörés.~ ~
143 X | aki a hídkapura vigyáz; de ez már annyira kiment a
144 X | erős vaspántos ajtó őrzé, de melynek szegletét nagyon
145 X | irigylésre méltó állapot, de annál célszerűbb az ő szándokára
146 X | beköltözött, nyár volt; de azt mérsékelt emberi tehetség
147 X | minek jöttél ide?~- Ejnye de házsártos kend ma, János
148 X | hogy édes testvérem vagy; de annyi bizonyos, hogy mindazon
149 X | állt urabátyja előtt.~- No de igyék hát kegyelmed is;
150 X | megkóstolta a könnyfacsaró italt; de helytállt neki. Egy kicsinyt
151 X | meglódult az agyveleje tőle, de azért bírta magát tartani.~-
152 X | boldogabb szállás után látott.~De a két bajvívót meg nem tántorította
153 X | egyiket Gondolfonak nézte; de a másikra a sötétben nem
154 X | Bizonyára kardot hoztam.~- De azt a kardot? Amiért bátyádhoz
155 X | mondod.~Az idegen nevetett.~- De láttad mégis az öreget?
156 X | emlékezni?~- Kezdek, uram. De nagyobb baj van itt. Az
157 X | iskolába Kökényesdinél; de a várkapun még ökörhátán
158 X | azt magunkkal visszük. De ez nem fog egészen felérni
159 X | őt oly türelmesen nézi; de János minderre nem szólt
160 X | tordai születés vagyok; de ne bámuljon kend sokat,
161 X | felhúzni innen.~- Igen, de akkor megtudja az öreg,
162 X | volna egyenesen kezdenünk, de te elbolondítottál bennünket
163 X | asztalról, s megtámadójára süté; de reszkető keze rosszul irányzott,
164 X | s maga után vonta őt is. De a vén szolga utolérte őket,
165 XI | rögtön hívatá Pozsgait, de az eltagadott mindent; azt
166 XI | fogadd el tanúbizonyságát; de arcát ne kívánd látni, mert
167 XI | férfi megmenekült előle. De a zajra eléfutott cselédek
168 XI | kísérve, arca komoly volt, de nem alázatos, elszántság
169 XI | elszántság látszott rajta, de nem dac.~- Te urad hűtelen
170 XI | számítva egyedül védelemre. De rosszul számított. A fejedelem
171 XI | Nem vagy az, aki hajdan! De én örökké az maradok. Kelj
172 XI | holtiglani nyugdíjt adott, de sohasem beszélt vele többé,
173 XI | csak lakhelyet cserélt.~De még sok év múlva is élt
|