Fejezet
1 I | kérdezné velök: „hát féltem-e én valaha?” s azzal fogá mandolinját,
2 I | ettünk vadgyümölcsöt, akkor én azt mondám Károlynak: hallod-e?
3 I | hanem neked van lantod, én pedig tudok énekelni; mikor
4 I | Nem! Ilyen vér csak az én hazám gyermekeiben buzog.~
5 I | Hát nem azért vagyok-e én mellette? - szólt közbe
6 I | idegen nő éppoly nyájas az én fiamhoz, ki nemcsak havas
7 I | és biztosabban segíthetek én rajtatok. Rögtön elküldök
8 I | felelt a fiú bánatosan -; én tudom, hogy nem találja
9 I | találja meg őt senki, csak én...~- Én sem?~A fiú tagadólag
10 I | meg őt senki, csak én...~- Én sem?~A fiú tagadólag inte
11 I | testvérének: „Arra szeretnék én menni, arra hiszem én apámat.”~
12 I | szeretnék én menni, arra hiszem én apámat.”~Napok múlva előkerültek
13 I | egyik villás, másik kormos; én hívom pejkónak, akinek eladom,
14 I | őt feltalálni senki, csak én.~E pillanattól fogva nem
15 I | bizonyosan titeket is ott fogna. Én ismerem jól a vén renegátot.
16 I | Ne feledd, fiam, hogy én Kucsuk basa neje s Feriz
17 I | csinál az itt?~- Tudom is én, hogy mit csinál? Én csak
18 I | is én, hogy mit csinál? Én csak azt tudom, hogy elszaladok,
19 I | annyit.~- De nem hazudok én - állítá az oláh -; ahányszor
20 I | hiszitek, hogy láttátok.~- Én nem álmodtam asszonyom -
21 II | kisértet; - ember, mint én és ti vagytok; meggyalázva,
22 II | gonosz emberek által; óh, de én megismerném apámat, ha arca
23 II | hazádba?~- Lehetetlen! - én rabja vagyok a seraskiernek,
24 II | gyermekeidet küldd félre.~- Én hallani akarom azt, apám! -
25 II | erdélyi nemesség színét, én is azok közt voltam. Honn
26 II | kell, s küldje meg értünk. Én legjobb barátomat ajánlám
27 II | ha éhenhalni készül; de én nem engedtem eltántorulni
28 II | leroskadtak sorsuk terhe alatt, én vígasztalám őket, s példát
29 II | vegyem rá az áttérésre; én istenben vetém reményemet,
30 II | vissza gyermekeiddel az én jószágomra, szolgáim egy
31 II | velem jót akar tenni.~- De én váltságdíjat ajánlok neki,
32 II | elbocsát.~- Alig hiszem.~- Én tudni fogom kényszeríteni,
33 II | tudni fogom kényszeríteni, én nem félek tőle.~- Óh, asszonyom,
34 II | egy lépést sem miattam, én nem óhajtom a világot látni
35 II | gyermekeimmel, és légy anyjok nekik, én itt csendes elmerengésben
36 II | Te keresztyén vagy?~- Én is megtartám hitemet annyi
37 II | akarta mondani:~- Az leszek én!~Katalin megszorítá Boór
38 III | vallásos törökök sokan, mint én. Veszendőben van a régi
39 III | szeme mindegyiknek egyforma, én csak kicsinyekre és nagyokra
40 III | haragját -, nem akarlak én terhelni azzal, hogy kedvemért
41 III | átengedni közülük, majd az én gondom lenne azt kiválasztani
42 III | muzulmán kimond, az megállja.~- Én azt mondtam, hogy válassz,
43 III | összeszorítva Ilonka.~- Én pedig hát azt mondom tinektek,
44 III | halld meg, hogy mikor ezt az én fejemet odaadom erről az
45 III | fejemet odaadom erről az én nyakamról, akkor adom oda
46 IV | édes fiaim, nem olvashatok én most, mert sötét van már,
47 IV | Óh, kérem alássan, leszek én asztal - szólt Pozsgai készséggel,
48 V | van.~- Engedelmet kérek, én magam adtam neki a kezébe.~-
49 V | donationalis levelemet.~- Az én donationalis levelemet?~-
50 V | levelemet?~- Dehogy! Az én donationalis levelemet!~-
51 V | vadászaton írt.~- Mit? Amit az én bodzabogyómból készült tintámmal
52 V | tintámmal írt alá?~- És az én szalonkaorrú kalamusommal?~
53 V | kegyelmed visszaélt az én vendégszeretetemmel, kegyelmed
54 V | De már egyszer aláírta, s én ragaszkodom a jussomhoz,
55 V | ragaszkodom a jussomhoz, én birtokon belül vagyok, s
56 V | Meglátja? No kiteszem hát én - szólt felgyűrve dolmánya
57 V | hátrálni.~- Ah ez violentia, én protestálok, resistálok,
58 V | látják kegyelmetek, miszerint én intra dominum vagyok, és
59 V | Ezt írta a fejedelem az én hátamon a gyergyói vadászaton.~-
60 V | magukat, mert azt már kidobtam én még tegnap.~- Ha kidobta
61 V | Mert ha az itt nincs, akkor én vagyok itt az úr.~- Hogyhogy,
62 V | válna belőle, de minthogy én az ortályoskodást utálom,
63 V | kövér háborúnál, úgyis nem én levén a kelmed ellensége,
64 V | makkoltással a közös erdőről, én lemondok az egész jussomról,
65 V | kegyelmed is úgy kívánja, én nem bánom. Tehát értésére
66 V | kegyelmetek. Majd meglátom én, ki meri az én házamon belől
67 V | meglátom én, ki meri az én házamon belől az én vendégeimet
68 V | meri az én házamon belől az én vendégeimet bántani! Majd
69 V | vendégeimet bántani! Majd meglátom én: Béldi Pál uram hány arasz?
70 V | Zólyomi Dávid! Majd találok én még valakit, akit tanácsuraimék
71 VI | odavesztegesse ifjú életét. Én ugyan nem küldöm.~Paskó
72 VI | válaszolt.~- Elmegyek bíz én, nagyságos uram, nagyságod
73 VI | a férfi vállát - tudtam én, hogy nem fog vonakodni.~-
74 VI | nem fog vonakodni.~- No, én mosom kezeimet - mondta
75 VI | kezeimet - mondta Apafi -, én nem küldtem kegyelmedet
76 VI | férjet, nagyságos uram, ha én meghalok; - szólt Paskó,
77 VI | kegyelmed ritka ember. De amit én tehetni fogok: - nem fogok
78 VI | szólt Paskó szelíden. - Hisz én nem kívánom, hogy értem
79 VI | fakadva - te nem hiszed, hogy én beteg vagyok, te csak tréfának,
80 VI | feküdnék régen! Azért, hogy én nem panaszkodom minduntalan,
81 VI | panaszkodom minduntalan, én tudom, hogy mi bajom, de
82 VI | szeméből - hogyne hinném én, hogy beteg vagy? hogyne
83 VI | vagyok, azért nem is szólok én egy szót se, csudálom, hogy
84 VI | semmiért sóhajtozik!~- No én bolond nem vagyok, mert
85 VI | bolond nem vagyok, mert én tudom, hogy mire gondoltam,
86 VI | egészen felindulva Paskó. - Én megtiltok kendnek mindenféle
87 VI | hiszi vitézlő uram, hogyha én azt látnám, hogy van a háznál
88 VI | századrésznyire is szereti, mint én, nem ma hagynám el a házát
89 VI | mindenféle pereputtyja, de én ugyan el nem maradok kegyelmedtől,
90 VII | rendeli a bevonulást, az én dolgom levén az élelmi és
91 VII | mire odaérnek, már akkorra én, mintha legnagyobb szorgalommal
92 VII | Atyám megmenté zászlóit, én is az enyimet, még nyertem
93 VII | határozottan Boór Ádám fia. - Én szólok vele.~- Akkor estefelé
94 VII | haragját, rám ne vallj, mert én eltagadom, hogy bebocsátottalak
95 VII | Nemde, nem kegyelmed-e az én uram, Kucsuk basa?~A basa
96 VII | uram. Fejekre játszunk; én a másét akarom elnyerni,
97 VII | meghívtam veled együtt.~- Én nem hívásodra jövök. Egyenesen
98 VII | állat nem lát; melynél fogva én sem látok, hanem ha várni
99 VII | az éhség végre előhozta. Én ugyan megesküdvém, hogy
100 VII | nyakamról; de most mást mondok; én elbocsátom őt, ha poharát
101 VII | gondoljátok meg, barátaim, én a legsürgetősebb izenetekkel
102 VII | idehaza?~- Bizony nem tudom én.~- Mikor volt kend a kastélyban?
103 VII | Megtanult-e kend olaszul?~- Én? Hát már minek tanultam
104 VII | már minek tanultam volna én olaszul?~- No, mert akkor
105 VII | furcsa, János gazda.~- Már ha én vitézlő uramnak volnék,
106 VII | vitézlő uramnak volnék, én meg nem állhatnám, hogy
107 VIII| borzalmas utakon jártam én. Ha Isten keze nem ótalmaz,
108 VIII| környeztek.~- Rosszul gondolád. Én minden éjjel vérpaddal,
109 VIII| viharos tengeren láttál engem, én valóban ott voltam. Sztambulba
110 VIII| untatni fognak.~- De ha én szeretném azokat ismerni.~-
111 VIII| őt mosolyogva a hölgy. - Én nő vagyok, nem látok oly
112 VIII| fog a nemesség, a főurak, én is, más is. A becsület több,
113 VIII| megmondanom.~- Hát idegen vagyok-e én? Hát van nekem titkom teelőtted?
114 VIII| Üm. Jó lehet ez. Ettem én ennél furcsábbakat is Törökországban.
115 VIII| találkozott vele?~- Nem én, fiaim, senkivel ezen a
116 VIII| van felhagyva.~- Elülök én akárhol - szólt jámborul
117 VIII| fejedelemnek adnak is fel, én ott sem leszek más, mint
118 VIII| megszólított azt hívé, álmodik.~- Én? Mért? Mit vétettem én?~-
119 VIII| Én? Mért? Mit vétettem én?~- Azt én nem tudom. Parancsom
120 VIII| Mit vétettem én?~- Azt én nem tudom. Parancsom van
121 VIII| odaállt a porkoláb elé.~- Én is itt vagyok, hallja!~-
122 VIII| kend, hogy semmi baja.~- Én akarom, hogy bajom legyen!
123 VIII| akarom, hogy bajom legyen! Én vagyok olyan bűnös, mint
124 VIII| embereket a pokolba küldik, én is oda akarok menni.~- Éppen
125 VIII| innen erőhatalommal, mert én ugyan magam jószántából
126 IX | magában az öreg; - azért én mégis fogok beszélni a fejedelemmel.~
127 IX | hangos szóval felkiálta:~- Én uram, nagyságos fejedelem!
128 IX | fogtok odább mehetni, mert én meg nem mozdulok innen!~
129 IX | ősz szolgák előtt, mint én vagyok, pedig ha megőszített
130 IX | Nem magamért szólok, az én egész életem nem ér már
131 IX | gondolatja is, mint az arany. Én ismerem őt, mert kezemen
132 IX | volna is valami vétke, - én ugyan nem tudom, mi lehetne
133 IX | hihesse-e amit alig szabad. De én megbecsüllek azzal, hogy
134 IX | mindeneket tud.~- De tudok én is - kiálta közbe, nem tartóztathatva
135 IX | vád ellenem elmondatott, én családi boldogságomat keserítém
136 IX | Paskó mindig bátrabb hangon. Én követelem, hogy azon ember
137 IX | felesége ellen, mindazáltal az én uramnak, a nagyságos fejedelemnek
138 IX | meggyalázni. Azért, hogy én többre becsültem az ország
139 IX | megérdemlem talán, hogy én, gyönge nő, egy cseléd ronda
140 IX | hogy szigorú ember, de én azt mondom, hogy igazságos
141 IX | gondolkozék.~- Méltóságos uraim. Én most jöttem messze földről
142 IX | szemmel kísérhessem, és én bizonyára mondom, hogy napnál
143 IX | kezében; ilyenformán sem én nem juthatok a várba az
144 IX | ellen, sem pedig más az én tudtom nélkül. Magam a hídon
145 X | Hát nem ismer kend rám? Én vagyok kendnek az öccse,
146 X | nem fél kend tán tőlem?~- Én félni? Az volna még csak
147 X | ehetnél, hát aludjál; mert én nem adhatok egyebet mint
148 X | törd rajta a fejedet. Az én kedvemért egyszer se hazudj.
149 X | levett valami kobakot.~- Ezt én Törökországbul hoztam. Tatárital.
150 X | senkit meg ne marjon.~- Az én bátyám le akar engem itatni -
151 X | kegyelmedet maga után felhúzza; én azalatt idelenn fogok őrködni.~
152 X | Hogy jövünk le már most?~- Én ki nem találom, szolgám.~-
153 X | kard Paskó Kristóf kardja; én e karddal megöltem Paskó
154 XI | meghalt.~- Miért nem jön elém? Én meg fogom őt ismerni.~-
155 XI | szemfényvesztő titkolás? Én azt állítom, hogy Boór Ádám
156 XI | legyen a rejtélyes tanú, én hamis alakoskodónak nyilvánítom
157 XI | nyilvánítom azt.~- Azt majd én ítélem el, uram. Három nap
158 XI | fejedelem a beburkolt alaktól.~- Én vagyok az uram.~- Valóban,
159 XI | láttatni?~- Óh, uram. Az én arcom borzalomnak és undorodásnak
160 XI | említett Boór Ádámnál, akit én is igen jól ismertem. Leplezze
161 XI | ahogy emberek elcsúfítottak. Én vagyok azon rém, kivel székely
162 XI | gyermekeiket ijesztgetik, én vagyok azon csoda, kiről
163 XI | kerülnöm az emberek tekintetét, én, ha gyermekeim sorsa nem
164 XI | vagy az, aki hajdan! De én örökké az maradok. Kelj
|