Fejezet
1 I | család megtagadta a leányt, ki törököt választa férjül;
2 I | legutolsó cselédre is emlékezik, ki anyja udvaránál lakott,
3 I | hozzátevé nagy szemérmesen: - de ki kellett belőle jőnünk.~Az
4 I | nemsokára azt mondta, hogy ki kell mennünk a házból és
5 I | jól tömött erszényt vonva ki, mutatá dicsekedve:~- Lásd,
6 I | mindkettőnkkel az Isten - igazítá ki helyesen a lyánka.~- Azután, -
7 I | folytatá a kis fecsegő - ki bántana bennünket, ha megmondjuk,
8 I | éppoly nyájas az én fiamhoz, ki nemcsak havas zivatarban,
9 I | könnyebb lelkű testvére ellen, ki erővel ajkai közé akart
10 I | illyefalvi... - egészíté ki büszke hangon a fiú.~- Tehát
11 I | átvéve, nekem szolgáltassák ki, üdvözletemet adjátok át
12 I | Megálljatok még: akadhat némely, ki rabjainak más nevet adott,
13 I | vállú és izmos... - egészíté ki hévvel a fiú.~- Szép fehér
14 I | sorba néztek minden rabot, ki e leíráshoz legkevésbé is
15 I | keresett, a harmadik pedig, ki a seraskiernél járt, ilyen
16 I | vannak neveik a kutyáknak? Ki hívja az ökröket, lovakat
17 I | kalauz vezetése mellett, ki a hegyek minden zegezugát
18 I | ment egy fizetett csausz, ki, mint eleven útlevél, biztos
19 I | s ha vagy egy folyamnak ki tetszett áradni, három napig
20 I | messziről mutogatá a jó oláh, ki szüntelen karavánok vezetésében
21 I | gyújtotta fel ezt a fát? ki égeti azt a tüzet ott a
22 I | valami pajkos pásztorgyerek, ki kecskebőrt húzott fejére,
23 II | el arcát bátyja kebelébe, ki vadul tekintve hátradobbanva
24 II | sírásé, minő annak sírása, ki álmában kiáltani akar és
25 II | megállani a közeledő rém előtt, ki fia karjára támaszkodva,
26 II | jártok itt? Miért jöttetek ki Erdélyből?~- Kétszer küldtük
27 II | apám. Ha e derék hölgy itt, ki mellettünk áll, Istentől
28 II | itt fogsz lakni, s innen ki nem jöendsz soha, mert borzadni
29 II | s iszonyattal kerülend ki minden élő ember, s ha vezére
30 II | csak arra hoznék veszélyt, ki velem jót akar tenni.~-
31 II | völgyben, mint hitem vértanúja? Ki tudja, hátha kiszabadulnék
32 II | kegyetlen, bosszúálló ember, ki véres visszatorlást gyakorol
33 III | száz, százötven dénár, ki micsodás? egy erős legényt
34 III | szultánnal jöttek volna ki ősei Ázsiából, pedig tíz
35 III | szólt a derék úr. (Vajon ki lehetett az a gazember,
36 III | fogadásom szerint minden évben ki kell váltanom rabságából
37 III | ólomgörcs, alig jöhetek ki velök.~- No de, kedves szomszéd -
38 III | magát, mint olyan ember, ki jól tudja, hogy a vele született
39 III | tán egy kecskepásztort, ki nélkül könnyen ellehetsz.~-
40 III | hirtelen visszarántá testvérét, ki már a seraskier lábaihoz
41 III | látszék, szemei kerekre ki voltak nyílva, két sűrű
42 III | összeszorított torkából egy hang ki nem bírt jönni, hanem pofája
43 III | hogy azt az asszonyt nevezi ki helyette seraskiernek.~Katalin
44 III | minden postát és hírnököt, ki levéllel vagy izenettel
45 IV | hogy ötszörnél többször ki nem sütötte az idő alatt
46 IV | senkinek sem - egészíté ki Pozsgai.~- De hát mit csináljak
47 V | sötétjéből oly regényesen tűnik ki a piros tetejű fehér ház
48 V | levelemet!~- Mit? hogyan? ki által? mi felől?~- Erről
49 V | vagyok, s meglátom, hogy ki tesz ki belőle.~- Meglátja?
50 V | s meglátom, hogy ki tesz ki belőle.~- Meglátja? No kiteszem
51 V | hogy az ajtón menjen-e ki, vagy az ablakon?~Kapornaki
52 V | és diákját a győztesnek, ki az ablakból sok szép válogatott
53 V | mogyorófa pálcával, s úgy üti ki kezéből a papirost, hogy
54 V | visszafordult, s míg egy rész ki akarta zárni, ő nekiveté
55 V | hosszú póznára, s úgy tüzeté ki a kastély tetejébe ország-világ
56 V | rámordult:~- Hát kendet ki bántja, Pozsgai uram, hogy
57 V | hanem az a rabló amott, ki a kastélyban bent dúskálódik;
58 V | zengett Pozsgai beszéde, ki vérszemet kezde kapni, midőn
59 V | be, a harmadik, negyedik ki tudja, mi kárt tett? Egyszóval
60 V | ugrani azon az ablakon! Ki kell dönteni a fundamentomot!”
61 V | már a halál szeplői verték ki arcát, midőn egyszerre észre
62 V | ültek mindnyájan, s jól ki levén éhezve a határjárás
63 V | odakinn nagyon uralnak; „ugyan ki jön ilyen későn? - mondogatják: -
64 V | engedjük magunkat gyalázni! Így ki nem engedem magamat vettetni,
65 V | kegyelmetek. Majd meglátom én, ki meri az én házamon belől
66 VI | elméjét, s engeszteljék ki ő szívét a szegény magyarok
67 VI | tempus, habet vitam”, azalatt ki tudja, még mire fordulhat
68 VI | mondani, hogy megizenjük, de ki lesz olyan bolond, hogy
69 VI | Háromezer tallért pedig osszon ki a szultán tolmácsa s a keresztyén
70 VI | között útra bocsáták őt; ki is csak annyi időt kérve
71 VI | kibékülten vált meg férjétől, ki az ajtóból ismét visszatért.~
72 VI | szabadalmas vén goromba szolga, ki a családnál őszült meg,
73 VII | állt a moldován herceggel, ki hatezer moldvai lovas élén
74 VII | senkivel beszélni, hogy valamit ki ne fecsegjen; azon tízezer
75 VII | semmi közöm. Allah írtson ki minden asszonyi állatot
76 VII | Soha még lábbal gondolatot ki nem fejezett senki, amióta
77 VII | néhány nap múlva csakugyan ki lehete hallani, hogy a küldött
78 VII | rendelkezések miatt, nem indulhattak ki Moldvából.~Katalinnak ugyan
79 VII | rohant, mi egyszerre, mintha ki nem állhatnók a rohamot,
80 VII | kérjük, dolgainkból valami ki ne tudódjék, mert ha csak
81 VII | nem volt az imának, de az, ki a szívek érzelmeiben olvasni
82 VII | érzelmeiben olvasni tud, s ki előtt a néma sóhaj egy kitárt
83 VII | utolérve a herceg futárját, ki legelső hagyta el a csatatért.~
84 VII | látni abban.~„Árulás ragadta ki kezünkből a diadalt; - folytatá
85 VII | mi oka lehetett férjének, ki nejéhez oly szeretettel
86 VII | nem érkezék. Három ló dűlt ki a futár alól; de négy nap
87 VII | nem fedezte! Ezért került ki téged, és nem fogod őt látni,
88 VII | meglepetve tekinte a fiúra, ki most is azt gondolá, hogy
89 VII | a fiú merész hangja.~- S ki legyen az, akit vádolsz?~-
90 VII | hörgé magán kívül -, ki a porból emelkedett ki hízelkedése
91 VII | ki a porból emelkedett ki hízelkedése által!... Allahra:
92 VII | damaszkuszi rózsalevelekkel, ki szuszogva bámult utánok,
93 VII | seraskier kapkodva nyújtá ki mindkét kezét, hogy egyet
94 VII | a magáét megragadtatni, ki szigorú arccal tekinte reá
95 VII | dísztelen kacagás sem vette ki a komoly török urat nyugalmából,
96 VII | hogy csak akkor adom őt ki kezemből, midőn a fejemet
97 VII | elbocsátom őt, ha poharát ki bírja inni. - Vessétek őt
98 VII | bűnhődött, de a hűtlen barát, ki jóltevőjét rabszolgaságban
99 VII | rabszolgaságban hagyta, ki vagyonát elorzá, s gyermekeit
100 VII | szerencsétlen Boór Ádám sorsát, ki már egészen el volt fásulva
101 VII | térjen vissza, vagy kerülje ki Brassót, mert ott most a
102 VII | szavakra egy vén székely, - ki úgy látszott, hogy a többiek
103 VII | ahol vagytok, fogjátok ki a lovaitokat, s ne iparkodjatok
104 VII | kegyelmetek, amíg a kontumáciát ki nem állták.~- Hol? Itt a
105 VII | boldogságáért történik, ki nevet akkor, amidőn ő zokogva
106 VII | a kilincset, s a hegedű ki nem kopik a házból.~- No,
107 VII | odasomfordált az urához, ki türelmesen ült a rögtönzött
108 VII | beszélgetni, ha nem tudhatna-e ki tőle még más egyebet is.~-
109 VII | Csupán János gazda győzte ki az éjen-napon keresztül
110 VIII| tehát tenni a fejedelem?~- Ki fogja fizetni az adót egy
111 VIII| Édesem, - szólt Paskó, ki lelkének azon egyetlen gondolatjában
112 VIII| vagyonait eladva őt váltsa ki, s azon ember nemhogy kiváltotta
113 VIII| furcsábbakat is Törökországban. Hát ki tanított benneteket erre?~-
114 VIII| kap belőle, aki a nevét ki tudja mondani.~- Hát hogy
115 VIII| kérdezhet egyebet, mint hogy ki tette a paprikát és a vereshagymát
116 VIII| Mihályt még ébren találja, ki néha reggelig szokott dolgozni
117 VIII| várporkoláb kíséretében, ki nagy láncokat hozott magával.~-
118 VIII| is vasra, vagy dobassanak ki innen erőhatalommal, mert
119 VIII| másikon pedig kidobták Jánost, ki addig meg nem nyugodott,
120 IX | Apafi köntösét; - egy ember, ki százszor szembenézett a
121 IX | halállal érted és a hazáért, ki a közügyekért nem kímélte
122 IX | vagyonát, házi boldogságát, - ki nem beszélt egyébről, nem
123 IX | mint hona jóvoltáról, - ki a vérpad lépcsőire ment
124 IX | nyakán beszélt miérettünk, - ki tizenhat napig hányatta
125 IX | terheli, s a tanú fontos, ki ellene föllép: - rettenetes
126 IX | vádolnak hazaárulással, ki hazámért, fejedelmemért
127 IX | bűnnel. Mondjátok meg annak, ki ellenem tör, hogy találjon
128 IX | ellenem tör, hogy találjon ki számomra elhihetőbb vádat.
129 IX | saját nevében osztogatta ki. Mindezekről pedig oly személy
130 IX | országkincsét osztogattam ki magamé gyanánt, a vád többi
131 IX | hogy azon ember vagy ördög, ki engem oly pokoli bűnnel
132 IX | ajtó megnyílt, s a tanú, ki belépett rajta, - Berta
133 IX | talált.~Jánosé volt az, ki, míg az általános levertség
134 IX | esküdt férjének tartozik, ki bűnnel takarja el a bűnt,
135 IX | még csak alakja sincs; s ki csak azért gyűlöl engem,
136 IX | feddőzék a fejedelem. - Ki kell hallgatni, amit mond.~-
137 IX | nélkül senki be nem mehet, és ki nem jöhet az ő tudta nélkül.~-
138 IX | szót kérek - monda János, ki nagyon meg volt elégedve
139 X | ablakon, hogy megnézze, ki zörget.~Ismeretlen embernek
140 X | szabódik erősen, hogy nyissák ki neki.~- Hát mit akarsz odalenn,
141 X | éjjel félholtan, s egy hétig ki nem józanul. A kulacs tartalma
142 X | bezárta a tornyot testvérére, ki aludt horkolva, s bizonyosan
143 X | rimánkodott, hogy szabadítsa ki őt valahogy belőle.~János
144 X | jövünk le már most?~- Én ki nem találom, szolgám.~-
145 X | jártunk - mondta János, ki nagy mulatságát találta
146 XI | Teleki Mihály a tanácsba, ki meghallva, hogy Pozsgaiért
147 XI | futóban Pozsgai Ferencet, ki a dévai úton látszott elvágtatni.
148 XI | térdre egy szó nem jött ki az ajkáról, csak sóhajtott
149 XI | mondta:~- Íme e férfiú itt, ki most kegyelmed előtt térdel,
150 XI | térdel, Pozsgai Ferenc; ki barátját hűtlenül rabságba
151 XI | Ádám egy könnyet törölt ki szeméből, midőn egykori
|