Fejezet
1 I | s akkor Magyarhon temeti el őket! Miért imádkozzék?!~
2 I | népdal bús melódiája kezdett el hangzani.~Katalin fölrezzent
3 I | ezüst- és aranypénzt. Menjünk el oda, ahol ők laknak, ahol
4 I | télen, hogy egy nagy várost el kellett hagynunk, s húsz
5 I | úrnő parancsára várva.~- El fogtok menni azonnal hárman
6 I | atyátok alakjára, arcára? El tudnátok-e mondani, milyen
7 I | az hallgatott, ő kezdte el mondani:~- Atyánk magas,
8 I | Néhány nap múlt el, mialatt Katalin mindennek
9 I | ha egy vagy más ösvény el volt zárva aláhengerült
10 I | itt ebben a kőben bukott el a Murza paripája tavaly
11 I | megjövendölte neki, hogy Várna alatt el fog esni a magyar király,
12 I | borzasztó regéken, s ha vezetője el talált hallgatni, ő kérdezé:
13 I | az ilyen gyerekeket kapja el, mint te vagy.~- Mit ijesztgeted
14 I | ijeszgesse.~- Mellettem haladt el tíz lépésnyire, asszonyom,
15 I | körös-körül. Mellettem ment el, asszonyom, kezében nagy
16 I | ízlése, hogy nem téged ragad el, hanem hármunk közül egyikünket.~-
17 II | egy roppant kődarab zárja el az utat, melyet valaha földrengés
18 II | imádkozzatok, mert ha itt kap el bennünket a gonosz, még
19 II | bizony Isten, nem engem kap el valami, hanem titeket.~Károly
20 II | Ilonka felsikoltva takarta el arcát bátyja kebelébe, ki
21 II | Erdélyből?~- Kétszer küldtük el váltságdíjadat, mindannyiszor
22 II | váltságdíjadat, mindannyiszor el kellett annak tévedni, most
23 II | tévedni, most magunk indultunk el vele.~- Későn érkeztetek
24 II | részét eladva azt küldje el: Pozsgai nem-él-e? Hát nőm
25 II | támasztania fejét, hogy el ne essék.~- Úgy van, apám.
26 II | kezére, s csókjaival halmozá el azt.~- Óh, asszonyom, azok
27 II | mindnyájunk vagyonából adjon el annyit, amennyi a váltságdíjra
28 II | cigány is csak akkor vállal el, ha éhenhalni készül; de
29 II | Egyetlenegy nem hagyta el hitét. A seraskier dühös
30 II | Akkor ezen vadonba bocsáta el: „itt fogsz lakni, s innen
31 II | meg társa zekéjét:~- Nézd el, nézd: az ördög imádkozik!~ ~
32 III | török utálattal fordulna el az ilyen becstelen asszonyoktól,
33 III | gondolva, hogyha ott fogadja el, majd csak hamarább tovább
34 III | most nagy áldozatot követ el, de már nem törődik vele,
35 III | holmi heverő rabot viszek el tőled, teszem föl, tán egy
36 III | fogadásom van, ezt az egyet el nem adni semmi áron.~- De
37 III | félig kimondani:~- Fog-játok el! - hörgé elfulladva. - Hozzátok
38 III | későbben megtudandjuk, de most el kell őt egy időre hagynunk,
39 IV | és egy bölénybikát ejtett el.~Az ebéd férfias falatozásból
40 IV | végbemenni látott.~Hát még ha el is olvasta volna azt a három
41 V | hangon. - Hová bújtatok el? Miért nem szóltok nekem?
42 V | odamennem, oh rejtsetek el engemet is!~Künn az ajtó
43 V | puszta kastélyba. Az utak el voltak árkolva, a szántóföldek
44 VI | özvegyasszonyt; nem ment el az esze, hogy úgy odavesztegesse
45 VI | adó begyűjtésére, s tiltsa el a váradi basát a foglalástól.
46 VI | reggel pipázni, s este mennek el anélkül, hogy egyebet mondtak
47 VI | felugrott a kerevetről, s el akarta hagyni a szobát;
48 VI | ha az ember három napig el van a szabad ég alatt Pekri
49 VI | mint én, nem ma hagynám el a házát inkább, mint holnap?
50 VI | pereputtyja, de én ugyan el nem maradok kegyelmedtől,
51 VII | kértelek, azt ne felejtsd el. Meg vagyok felőle győződve,
52 VII | szabadítani, magamat veszteném el. Ezen levelemet vivő embert
53 VII | soha azokból egy sem jut el hozzád, vagy megtudja a
54 VII | imát, s még alig borult el lelkeiken a vihar, melynek
55 VII | futárját, ki legelső hagyta el a csatatért.~Katalin megismeré
56 VII | találkozásnak! Mennyi szépet gondolt el róla, egész nap felőlük
57 VII | kikerülni, s szó nélkül haladni el mellette? Egészen zavarba
58 VII | megfutamodása miatt veszvén el, a fővezér Kucsuk basát
59 VII | kérelmet, s ne fogadjon el semmi ajándékot; hogy addig
60 VII | nem hallgatok, s ajándékot el nem fogadok?~- De meghallgatod
61 VII | csak meglátná, ha valaki el akarja lopni... Furfangos
62 VII | Midőn ekképpen minden szépen el vala rendezve, utoljára
63 VII | de a feleségét is hozza el magával.~Kucsuk basa el
64 VII | el magával.~Kucsuk basa el is jött szépen a kitűzött
65 VII | ha most nem olvasom még el a fermánt, szolgáim elkészíték
66 VII | volt látni, s ha egy-egy el talált szédülni közülök,
67 VII | szánalom és irtózat állva el szívét.~- Micsoda ember
68 VII | tanúsítá, mennyi tért foglalt el ottan.~Még néhányszor felmerült
69 VII | Kucsuk basa egyszerre vivé el levágott fejét s megszabadult
70 VII | Ádám sorsát, ki már egészen el volt fásulva önmaga iránt,
71 VII | kegyelmetek szaporán, s vigyék el, amim van. Száz tallérom
72 VII | hisz az izeneteket mondja el kegyelmed nekünk, majd mi
73 VII | ne félj, senki sem viszi el.~Ezen tárgy fölött azután
74 VII | veszteglésből.~Már három nap múlt el; a kordonra rendelt székelyeket
75 VIII| érkezőnek, s csókjaival halmozta el, ezer örvendetes kérdést
76 VIII| kimondhatatlan szorongás fogta el érzékeimet; testem, lelkem
77 VIII| halálos aggodalom fogott el, mintha sohasem kellene
78 VIII| szárazföldet látnom. Alig tűnt el szemeim elől a part, mielőtt
79 VIII| levő emberekről, rendesen el szokták azokat süllyeszteni.
80 VIII| kértük, hogy vagy engedjen el az adóból annyit, mennyit
81 VIII| falvainkból beszed, vagy tiltsa el azt attól. Erre ily különös
82 VIII| azért nem szóltak neki, hogy el ne rontsák a meglepetést.~
83 VIII| fog nekik. Azt János arca el sem árulá, hogy már a találkozás
84 VIII| leszedett süveggel mondták el az asztaláldást János gazda
85 VIII| ő egy szép marsot dobolt el a cintányérján egy késsel
86 VIII| udvarnoknak, kérte, hogy menjen el Telekihez, és jelentse be
87 VIII| ugyan magam jószántából el nem megyek.~Naláczi mosolyogva
88 VIII| ráncigálták, s azután sem ment el a palota elől, hanem letette
89 IX | könyörgő szavát! Tiporjatok el, de csak a holttestemen
90 IX | érte!~- Nem, nem, uram, el nem bocsátalak -; kiálta
91 IX | könnyes szemekkel távozott el a palota kapujából. Az emberek
92 IX | halálos sápadtság terült el; „vigyetek vissza börtönömbe”,
93 IX | hulla. Élettelenül hurcolták el a teremből. Többen a tanácsurak
94 IX | tartozik, ki bűnnel takarja el a bűnt, hazugsággal fedezi
95 IX | a dínomdánomot, s addig el nem hagyta, míg ismét vissza
96 IX | asszony sápadt és kékült el bele; oly rút volt e pillanatban,
97 X | emberi tehetség mellett is el lehete előre gondolni, hogy
98 X | akó bor.~Ilyenformán múlt el a december száraz, szeles,
99 X | kendnek, János bátya.~- Hagyd el azt a kardot, öcsém, beszélj
100 X | valaha mondtál, ha csak újra el nem mondod.~Az idegen nevetett.~-
101 X | merőben.~- Hogy a tatár vigye el kendet a rozzant hágcsójával.
102 X | hang százszoros dühvel önté el egyszerre szívét, s mint
103 X | uram volt az! Ezért árulta el hát férjét a hűtlen asszony,
104 XI | ráismersz hangjáról, fogadd el tanúbizonyságát; de arcát
105 XI | azt.~- Azt majd én ítélem el, uram. Három nap múlva jelenjetek
106 XI | fordult félre.~- Takarja el kegyelmed arcát - inte Boór
107 XI | nyertek örömkönnyekkel állták el útját; elsietett előlük,
|