Fejezet
1 I | egy-egy tarka csigahéj.~E hely legkedvesebb mulatóhelye
2 I | összehajlanak a tó felett, s e lombkárpiton át egy szemközti
3 I | a tó sötét vizébe, s túl e váron, messze, messze! a
4 I | maga se tudta miért?~És e pillanatban a kertajtó előtt
5 I | hozzád.”~- Hívjátok elém e dalosokat - monda Katalin,
6 I | fogva:~- No, jer, üljünk ide e jó török asszonyság lábaihoz.
7 I | tőle:~- Honnét jöttök ti e tájra, jó gyerekek?~- Hazánkból
8 I | leánykát.~- Hogy jutottatok e sorsra, gyermekem? Nincsenek
9 I | néztek minden rabot, ki e leíráshoz legkevésbé is
10 I | feltalálni senki, csak én.~E pillanattól fogva nem volt
11 I | ütöttek tanyát.~A fiú látva e terhes készületet, szerényen
12 I | figyelmesen hallgatá mind e meséket, gyermeklelke elandalgott
13 I | hallgatni, ő kérdezé: hát e helyről nem tudsz valami
14 I | gyermekektől az oláh, mintha e kritikus órában nem óhajtana
15 II | arcnak, melynek vonásain e pillanatban még örömöt,
16 II | felőle, oly hasonlótlan volt e kép, rémes két szarvval
17 II | essék.~- Úgy van, apám. Ha e derék hölgy itt, ki mellettünk
18 II | borzadálytól.~- Mely kéz tette e csodát veled?~Az ember lecsüggeszté
19 II | elhurcolták messze országokba. E sors ért engemet is s legjobb
20 II | imez jó volna ördögnek. E szorongattatásunkban mi
21 II | mindnyájunkat szeret. Mi kiváltók e férfit, s elküldtük Erdélybe,
22 II | és fájdalom miatt.~- És e becsületes ember - szólt
23 II | Úgye, Istenhez kiállt e szó, asszonyom?~- És Isten
24 II | vezesd a hozzád hasonlókat!” E szavakkal ama kecskenyájra
25 II | nem lehet, asszonyom, mert e gúnyjelről mindenki rám
26 II | magasban, hogy itt haljak meg e völgyben, mint hitem vértanúja?
27 II | az meg fog történni. - E szavaknál a két térdepelő
28 II | visszatérünk, várj reánk e helyen, ha velünk jőnöd
29 III | Számtalan rabszolgát tartott e derék úr, ilyen gazdasági
30 III | mondva, jó szomszéd, te e nagy út viszontagságaitól
31 III | születtek.~A delnő visszafordult e szavakra, párduci termetének
32 IV | magának, mind az országnak e gyöngesége által.~Így is
33 IV | rágalmazták, akikre haragudott.~E három úr volt: Kapornaki
34 V | volt a derék uraknak! - e kis birtokocska testvérek
35 V | végigjárják az egész épületet; „e bizony szép ház, - mondogatják
36 V | hitelesen, hogy előttünk e kastély ajtait megnyitván,
37 V | Ezennel kitakarodjék mindenki e telekről! - zengett Pozsgai
38 V | legtörvényesebb joga lévén e jószághoz...~A két úr a
39 V | felszólíttatnak kegyelmetek, miszerint e mai naptól számítandó tizenöt
40 V | alatt mind a kastélyt, mind e jószágot minden hozzátartozandóikkal,
41 V | minden törvényes eszközökkel e jószágot erővel is elfoglalja;
42 V | szíves gráciájokba ajánlani.~E szavakkal eltávozott Naláczi.~
43 VI | ügyeljen.~Berta asszony e szóra meg hagyá magát engesztelni,
44 VI | tudta ő, hogy a vén szolga e gondolat másik felében azt
45 VI | magával viszi is! azt mondom.~E szókkal kifordulva a szobából
46 VI | karjain hordozá, s együtt érzé e családnak baját és örömét.
47 VII | legalázatosabb szolgád *** U.i. E levelet, amint olvastad,
48 VII | minden asszonyi állatot e földről.”~Kukucsné, midőn
49 VII | földről.”~Kukucsné, midőn e levelet olvasta, éppen kertjében
50 VII | pantomimica fel van találva.~E percben a seraskier feje
51 VII | ugyan módjában lett volna e félreértéseket a felfogott
52 VII | meg amaz:)~Futtában írom e sorokat, mint aki két nap
53 VII | is rajta: gondolva, hogy e veszteség kényszeríteni
54 VII | leendnek tőle többé távol. E reményét nemsokára igazolá
55 VII | felgyógyul.~Mint örült előre e találkozásnak! Mennyi szépet
56 VII | megérkezte felől.~Katalint leveré e hír; mi oka lehetett férjének,
57 VII | mellette? Egészen zavarba hozta e gondolat.~Egy hírnököt külde
58 VII | hogy férjétől megtudja e megfoghatatlan mellőzés
59 VII | bizonyítványaid?~- Íme lássad.~E szavakkal átadá Károly az
60 VII | basa arca föllángolt, amint e leveleket végigolvasá, levont
61 VII | miatt! - Mi jutalmat kérsz e tudósításért, ifjú?~- Apámat
62 VII | megnézni, hogy benne van e még? - ott volt; - ismét
63 VII | lyukgatta, addig feszegette e hegyes szarvakkal a zárt,
64 VII | érkezem a nagyúr fermánjával.~E szókkal egy pecsétes iratot
65 VII | néhány szóval üdvözölni.~E néhány szó abból állt, hogy
66 VII | rettennie azon körülményen, hogy e szigorú férfi most oly engedékeny,
67 VII | seraskier ötletén, s még e dísztelen kacagás sem vette
68 VII | várta, hogy mi lesz az.~E szóra nyolc szolga előhengerített
69 VII | bírja inni. - Vessétek őt e pohárba; - ha kiissza, jó;
70 VII | hangos hahotával fogadták e szókat. Ez derék tréfa;
71 VII | elakadt a hang. - Ellébb e fermánt olvasd!~- Majd azután! -
72 VII | mást, úgy halj meg magad. E halál nemét tenmagad számára
73 VII | fővezértől a fejedelemnek hozok.~E szavakra egy vén székely, -
74 VII | s míg a rossz fátum őt e kelepcében fogva tartja,
75 VIII| amikor ott marasztnak, s mind e küzdéssel nem nyertem egyebet,
76 VIII| Pozsgai Ferenc.~Ha Paskó e pillanatban felesége arcára
77 VIII| Nesze! főzted; - egyed!~E csetépeté közepette megnyílik
78 IX | hogy szemközt állítalak e tanúval, annyi súlyt adok
79 IX | hazaárulás.~Paskó arca felhevült e szóra.~- Engem vádolnak
80 IX | uraim, ne vádoljatok engem e bűnnel. Mondjátok meg annak,
81 IX | Paskó szédülni érzé agyát e vádakra. Lelke nem bírt
82 IX | öreget elhallgattatni; de e buzgósága szolgájának új
83 IX | hadd nézzek arcába, midőn e vádat szemembe mondja, hadd
84 IX | mert maga elől föltekinteni e jelenet alatt, s úgy adta
85 IX | szépség is elmúlt arcáról e pillanatban, oly visszataszítónak
86 IX | engedjenek kegyelmetek engemet e szolga által így meggyalázni.
87 IX | kiálta közbe Berta. - E megalázó őrködést nem fogja
88 IX | uraim? Elmondjam-e, hogy e derék asszonyság, midőn
89 IX | tanácsurak közül nevetni kezdett e szóra.~- Nem oly nevetni
90 IX | kékült el bele; oly rút volt e pillanatban, nem lehete
91 X | felszakításukra.~Amily bosszantó volt e felvigyázat a ház asszonyára,
92 X | aminek meg van adva az ára.~E párbeszédből annyit gyaníthatunk,
93 X | álland a kastélybeliekkel.~E gondolattal agyában mívelé
94 X | nyúl.~A fennakadt olasz e pillanatban oly gyönyörűségesen
95 X | egyenesen balra tartott. E szárnyban lakott ura nejével
96 X | Mit akarsz Gondolfo?~E hang százszoros dühvel önté
97 X | keresztül a férj kardját.~E pillanatban a támadt zajra
98 X | felmutatva a véres acélt.~- E kard Paskó Kristóf kardja;
99 X | Paskó Kristóf kardja; én e karddal megöltem Paskó Kristóf
100 XI | fel rögtön ellenem? Miért e szemfényvesztő titkolás?
101 XI | meg előttem újra.~Pozsgai e három nap alatt sietett
102 XI | hogy hívassa elé Pozsgait.~E percben érkezék Teleki Mihály
103 XI | éjjel történt, s ami szinte e tárgyra tartozik. Már korán
104 XI | bízzuk, Teleki Mihály uram.”~E szavak után hirtelen felkelt
105 XI | kezébe adva mondta:~- Íme e férfiú itt, ki most kegyelmed
|