Fejezet
1 I | rabságából.”~„Feleséged már a~Föld alatt nem hallja,~
2 I | önhitten, mintha az a vadászkés már óriássá tenné.~- Mondjad,
3 I | mintha mondta volna, mehettek már, jó gyermekek, ne féljetek...
4 I | hasonlít; - lehet, hogy azóta már megőszült, akit keresni
5 I | jókedvű lett, mintha azok már bizonyosra mennének, s vissza
6 I | megszabadítsa...”~Mindezen helyeken már messziről mutogatá a jó
7 I | keresztülmegy a Dzerdzsina völgyén, már előre beköti a gyerekei
8 I | egy sivár, elhagyott hely, már messziről kiválik az egész
9 I | méltóságos röpttel.~A nap már aláfelé hanyatlott, s a
10 I | pihenve jövünk.~- A hold már feljött - viszonzá a török -,
11 II | mély völgyben rég este volt már. Ide naponta csak hat óra
12 II | mindig keskenyebb lesz, már valami homályos köd kezd
13 III | kíséretével együtt.~- No, már megint vendég! - szól mérgesen
14 III | maradni? S micsoda új szokás már ez, hogy az asszonyok utazni
15 III | magyar foglyot, s izentem már a közellevő török urakhoz,
16 III | nagy áldozatot követ el, de már nem törődik vele, ráhagyja
17 III | visszarántá testvérét, ki már a seraskier lábaihoz akart
18 III | azonnal, de a delnő és kísérői már akkor messze elhaladtak,
19 IV | korábbi műben elmondtam már, milyen jó, jámbor érzelmű
20 IV | magához ebédre, lakomára, már akkor bizonyos volt, hogy
21 IV | oly jószágra nézve, aminek már régóta igazságos birtokában
22 IV | én most, mert sötét van már, s fáklya világánál nem
23 IV | tuszkolt íróeszközt.~- Ha már annyira siettetik kegyelmetek,
24 V | sietett a jó Pozsgai Ferenc; ő már jó eleve kitudván az árvákat
25 V | visszatérnek a terembe, ahol már össze volt gyülekezve mind
26 V | alá nem írta volna.~- De már egyszer aláírta, s én ragaszkodom
27 V | a sarkát, s mikor aztán már örömest ment volna, nem
28 V | papucsban fut az ablakhoz, hát már az egész udvarát ellepve
29 V | kelmetek magukat, mert azt már kidobtam én még tegnap.~-
30 V | dolog kimenetelét; úgyis már a jogcím, az adománylevél
31 V | kezdvén észrevenni, hogy már ennek a fele se tréfa, befutott
32 V | kivált a jámbor taksásoknak már szinte fele kitakarodott
33 V | és segélykiáltásra, akik már künn voltak, azok is visszatértek,
34 V | percre nőtt, az ostromlók már bedugták fejeiket az ablakon,
35 V | ordítottak be, az első emeleten már elfoglalták a szobát, s
36 V | verítéket izzadva homlokán, már a halál szeplői verték ki
37 V | engemet is!~Künn az ajtó már recsegett. Pozsgai őrültként
38 V | törjenek semmit össze, mert az már most mind az övé, s csak
39 V | az ablakvasakat, amikor már vígan járhattak az ajtón.~
40 V | hogy Pozsgai és emberei már akkor egy dereglyére kapva
41 V | szinte vacsorává fajult már, amidőn valami késői hintó
42 V | különben is túl vagyok már rajta, hanem egy barátságos
43 V | elmentek! - ordítá Kozár, s már erre felugrott ágyából. -
44 V | ágyából. - Jól van. Azaz, hogy már ez nem jól van. De tán a
45 V | azoknak is nagyon kifelé áll már a rúdjok.~- Hajh aki adta!
46 V | birtokot, amidőn nem volt már mit elrontani többé, úgy
47 VI | Evégett többször küldtek már a portára okos, ékesen szóló
48 VI | mindenfélével fenyegettek meg már engemet anélkül, hogy csak
49 VI | kiálta közbe a fejedelem. - Már akkor százat a magáéból
50 VI | Paskó Kristóf: ennyit tudunk már a fejedelemtől. Lássuk a
51 VI | fentebbi beszélgetés után Paskó már odahaza van, s alig engedve
52 VI | is kiállhatja.~Paskó erre már nem tudott mit felelni;
53 VI | bosszúsan Paskó.~- Ahol van ni! Már sóhajtanom sem szabad. Sóhajtson
54 VII | szoroshoz, de mire odaérnek, már akkorra én, mintha legnagyobb
55 VII | halomról visszatekintenénk, már a keresztyének által láttuk
56 VII | vihar, melynek zápora könny, már utánaküldé a napsugárt,
57 VII | homlokán.~- Mindig a fején! Már ez a harmadik seb a homlokán.
58 VII | Kucsuk basa is útban van, s már Erdélyben kell lennie, s
59 VII | Egy napon azonban, midőn már órárul órára lesték a basa
60 VII | Kucsuk régen megérkezett már Moldvába; de saját lakát
61 VII | fedezted; ím amire esküdtél az már teljesült; most nincs többé
62 VII | mosoly derenge át.~- Látod, már mosolyogsz is. Nődet nem
63 VII | ágya oszlopába, hogy most már igazán felébredt, de elébb
64 VII | várta vendégeit, s a basa már délelőtt megérkezett.~A
65 VII | mire kaftánját felvette, már a vendégek nagy része felgyülekezett.
66 VII | közelg; tehát setét van. Már pedig az Alkorán azt mondja,
67 VII | égő tűzpillangók.~- Most már láthatsz: - szólt Kucsuk,
68 VII | másvilágra!... A hajdúk már megragadták Boór Ádámot,
69 VII | megszabadult rabját.~Egy feje már le van szedve a hidrának,
70 VII | szerencsétlen Boór Ádám sorsát, ki már egészen el volt fásulva
71 VII | magának szabad hallani.~- Már hiszen, ha olyan fontosak
72 VII | önkénytelen veszteglésből.~Már három nap múlt el; a kordonra
73 VII | megint Törökországban járt? Már azt hittük, vissza sem jön
74 VII | Üm. Talán nem is kellünk már idehaza?~- Bizony nem tudom
75 VII | kend olaszul?~- Én? Hát már minek tanultam volna én
76 VII | az furcsa, János gazda.~- Már ha én vitézlő uramnak volnék,
77 VIII| jutott volna tiltakozni, már közelebb jártak Majosfalvához,
78 VIII| érzelmet szívében, most már azt kívánta, hogy bár minél
79 VIII| órája, hogy megjöttél, s már elhagysz. No, maradj. Nem
80 VIII| megadva sava borsa... Tudom már... Hozzatok egy kis paprikát.~
81 VIII| arca el sem árulá, hogy már a találkozás megtörtént.~
82 VIII| sokat emlegették, s annyit már tudott, hogy princeps-nek
83 VIII| Erdélyben Apafi Mihályt hívják.~Már hiszen, gondolta magában,
84 VIII| gondjai egy részét lerakhassa.~Már késő éjszaka volt, midőn
85 VIII| fölkelve az első kakasszóra s már hajnalban tudakozódva, ha
86 IX | megtudakozva, mikor lehet már a fejedelemmel beszélni.
87 IX | az én egész életem nem ér már egy kiáltást, hanem uramért
88 X | hídkapura vigyáz; de ez már annyira kiment a szokásból,
89 X | egész háznép, s János gazda már hajnal előtt fent volt a
90 X | hogy éppen tetőled féljek!~Már erre a szóra csakugyan leszállt
91 X | tudom - felelt Están. - Mert már régen eljöttem tőle, s most
92 X | régen eljöttem tőle, s most már úrnál szolgálok.~- No, ezt
93 X | úrnál szolgálok.~- No, ezt már szeretem hallani - kivált
94 X | rohamot kiállt -; tud-e már kend dohányozni? Itt senki
95 X | tántorította semmi. Hallgattak már, egy szót sem szólt egyik
96 X | jutott?~- Óh, uram, értem már. Te a pecséteket akarod
97 X | lepecsételni.~- Kezdesz már emlékezni?~- Kezdek, uram.
98 X | ravasz olaszát! most meg már a hágcsót is kirúgja maga
99 X | hágcsójával. Hogy jövünk le már most?~- Én ki nem találom,
100 X | idegen férfi keblén, s most már annak vonásait is jól megismeré:
101 XI | szinte e tárgyra tartozik. Már korán reggel tudósítást
102 XI | hüvelyét elhagyja. Rég meg volt már úgyis halva; nem életet,
|