Fejezet
1 VI | vannak együtt, ő és neje és János, az öreg szolga.~Paskó irományait
2 VI | zivataros kedélyét.~A vén János ezalatt bőrládákat tömöget
3 VI | ajtóból ismét visszatért.~János gazda hátrafordított fejjel
4 VI | Erre még csak nem is felelt János.~- Mindjárt egybe kettéváglak;
5 VI | tessék kettévágni, - morgott János félbe sem hagyva munkáját.~
6 VI | tudta, hogy mit morgott János, s meg nem állhatta, hogy
7 VI | elájul.~- Az ám - dörmögé János, - ma egy hete reggelig
8 VI | és kocsira ne ülhessen; János gazda pedig egy szót sem
9 VI | sóhajta kis idő múlva János, nagyon is fennhangon.~-
10 VI | hallgatás kettőjük között. János egyre fojtogatta a bőrzsákokat,
11 VI | meg minden apropos nélkül János.~Paskó azt gondolta, hogy
12 VI | törökök olyan okos emberek, János gazda?~- Csak azért, hogy
13 VII | megállj azzal a szekérrel!”~János gazda hallván a kiáltást,
14 VII | tovább, mert lelövöldözik!~János gazda előkapá erre a szóra
15 VII | hasítalak!~A puskások nevettek János gazda beszédén, s egy sem
16 VII | cselekszenek kendtek? - kérdé János gazda.~- Majd meglátjátok,
17 VII | mivel fogunk élni? - kérdé János gazda igazán aggodalomba
18 VII | keresztül találjon elragadni.~János szép óvatosan levonta a
19 VII | meg az árát a kenyérnek.~János odajárult a sövényhez, s
20 VII | Ezen tárgy fölött azután János gazda és a székely atyafiak
21 VII | késő éjszakáig elhúzódott, János nem kevésbé győzvén szóval,
22 VII | mindegyre sötétült; - mígnem János gazda, megszánva gondolataitól
23 VII | jöttek felváltani, aminek János gazda véghetetlen örült,
24 VII | feltüzelték, sőt utoljára János gazda még egy ismerősére
25 VII | beszélgetni.~- Adjon Isten, János gazda! Hát megint Törökországban
26 VII | szép lesz - dörmögé magában János, s odasomfordált az urához,
27 VII | Majosfalva felé?~- Nem tudom, János. Ahogy az idő kiadja. Mért
28 VII | hogy elébb hazamentünk. (János gazda, mikor az uráról beszélt,
29 VII | magát is.)~- Igazad van, János. Nem megyünk haza. Ráérünk
30 VII | haza. Ráérünk azután is.~János gazda megint visszament
31 VII | lokajjal? - kérdé elbámulva János.~- No, mert azalatt a nagyasszony
32 VII | helyett olasz lokajt fogadott.~János gazda sóbálvánnyá meredt.~-
33 VII | maga.~- Milyen?... - kérdé János véghetetlen szomorúsággal.~-
34 VII | pántlika-osztogatással.~De János csak váltig nem tett le
35 VII | rákapatja, csak hazajusson.~János gazda olyan képet csinált,
36 VII | efféle.~- Biz az furcsa, János gazda.~- Már ha én vitézlő
37 VII | tudtam, gondolá magában János, hogy olasz inas került
38 VII | meglássuk.~Ez órától fogva János sokkal nyugtalanabb volt,
39 VII | feleúton kidűlt. Csupán János gazda győzte ki az éjen-napon
40 VIII| volt kedve visszatérni.~János gazda az első hírhallásra
41 VIII| megnádpálcázta?~- Kocsmákban? - kérdé János, nagy szemeket meresztve.~-
42 VIII| hegedülnek.~- Igaz biz az - monda János, most az egyszer nagyon
43 VIII| udvarára robogott a hintó. János minden ablakon egy megriasztott
44 VIII| magánkívül volt örömében. János gazda megszégyenülve csókolt
45 VIII| feleségét ölelgesse!...~~János gazda ez idő alatt összevissza
46 VIII| s szinte orron üté a jó János gazdát.~- Che bestia! -
47 VIII| ajtóval megütötte kollégáját. János gazda is pedig nem vala
48 VIII| dúlfúlva haragjában lement János a konyhába, ahol a cselédek
49 VIII| senkivel ezen a földön - felelt János farizeus pofával.~A cselédek
50 VIII| borsot az olla potridába János, s befedve azt a fedővel
51 VIII| elrontani a mulatságot, melyet János és Gondolfo (így hívták
52 VIII| találkozása okozni fog nekik. Azt János arca el sem árulá, hogy
53 VIII| akárhol - szólt jámborul János, s mindenki bámulatára csendes
54 VIII| mondták el az asztaláldást János gazda után, azalatt ő egy
55 VIII| amire legjobban számolt, János gazda nem piszkolja az ebédet,
56 VIII| sipkáját összetépve mérgében.~János gazda azt gondolá, hogy
57 VIII| meglátva a tusakodást.~János elereszté erre Gondolfot,
58 VIII| megeshetik, asszonyom - felelt János.~Berta erre hevesen kezde
59 VIII| olaszul beszélni, melyből János bárhogy mereszté is rájok
60 VIII| felvezeté a követ urat, kit János gazda nyomban kísért utána
61 VIII| fellakatolta rá a nehéz bilincset.~János csak hallgatott eddig; de
62 IX | IX. A TANÚ~János ott várt sokáig a palota
63 IX | senki által nem kísérve.~János nem sokat törte a fejét
64 IX | elkezdtek ágaskodni, mire János elszántan odaveté magát
65 IX | visszahull az okozó fejére.~János néhány pillanatig gondolkozék.~-
66 IX | Egy szót kérek - monda János, ki nagyon meg volt elégedve
67 IX | helyesli a határozatot, János kezet csókolt a fejedelemnek,
68 X | Ezt a szép tanyát választá János gazda a fejedelem határozata
69 X | pedig, amint besetétedett, s János gazda elgondolá, hogy immár
70 X | aludt az egész háznép, s János gazda már hajnal előtt fent
71 X | szabad a kastélyba lépni, s János gazda minden kutatásának
72 X | hó nem esett ez ideig. János gazda ekkor is rendesen
73 X | Isten jó estét kendnek, János bátya! Hát nem ismer kend
74 X | Ejnye de házsártos kend ma, János bátya. Hogy megigazgat!
75 X | testvéröccsét.~- Biz öcsém - szólt János gazda, meggondolva, hogy
76 X | Hát magad vagy-e? - kérdé János gyanúsan széjjelkémlelve.~-
77 X | szóra csakugyan leszállt János gazda, s kinyitá az ajtót
78 X | szép kardja van kendnek, János bátya.~- Hagyd el azt a
79 X | mindig a kardot lesve, s még János az átalagot előhozta valamelyik
80 X | vizsgálgatta nagy gondosan.~János gazda előhozá a kérdéses
81 X | borában.~- Üm - mondta magában János gazda. - Ez a fickó azt
82 X | Kóstoljuk meg most ezt is.~János látva, hogy Están is iszik,
83 X | kozáknak.~- Nem rossz - mondta János gazda -, s elkezde a kulacs
84 X | próbáljunk mást is - szólt ekkor János, felkelve helyéről, s egy
85 X | szólt erre, látva, hogy János ennyi rohamot kiállt -;
86 X | lábamról - gondolá magában János, s valami homályos meggyőződés
87 X | részegíteni; végre felállt János, s egy pár opium-pastillt
88 X | füst kerekedék rajtok... János leráncolta szemöldökeit
89 X | győzted kevésbé - mormogá János gazda, a tűzbe hajítva csibukját,
90 X | parti bokrok közé távozott.~János mindenütt figyelmesen követé
91 X | kardot? - szólt csodálkozva János. Bizonyára kardot hoztam.~-
92 X | férfi az igásbarmokra, miket János nagy üggyel-bajjal a befagyott
93 X | szabadítsa ki őt valahogy belőle.~János gazda pedig jónak látta
94 X | oly türelmesen nézi; de János minderre nem szólt egyebet,
95 X | hogy itt jártunk - mondta János, ki nagy mulatságát találta
96 X | bizony jó lesz - helyeslé János -; tehát csak vesd le a
97 X | bebotlasz.~- Valóban? - monda János, és szemei szikráztak a
98 X | Te vagy ott, Gondolfo?~János egy szót sem felelt, hanem
99 X | vágtat tova a havas síkságon.~János pedig az összegyűlt sokaság
100 XI | akkori tanácsúr, Bethlen János emlékiratai közt bizonyítják.~
|