Fejezet
1 I | óriási fülkének nevezhetni, mert nyílása éppen oly magas,
2 I | a házból és a jószágból, mert azt az atyánk neki eladta,
3 I | szabad semmit elvennünk, mert ez apám váltságdíja, sokszor
4 I | hagyj megfagynunk az úton, mert mi jó atyánkat keressük!”
5 I | éhen elveszni bennünket, mert mi jó atyánkhoz indultunk!”
6 I | csodálkozva kérdé, miért?~- Mert nekem csak az esik jól; -
7 I | több hétre való eleséget, mert vendégfogadóknak sehol híre
8 I | kalauz, hát kösd be a szádat, mert mindjárt a Dzerdzsina völgyet
9 I | völgyén.~- Miért ne mennél?~- Mert ott lakik a kétszarvú ember.~-
10 I | asszonyom - szólt a török -, mert ijedtemben úgy nekifutottam
11 I | tíz lépésnyire, asszonyom, mert amint fél arcommal a fába
12 I | Akkor itt maradsz kardos, 3 mert mi továbbmegyünk, holnap
13 II | most aztán imádkozzatok, mert ha itt kap el bennünket
14 II | elhallgassatok egészen, mert bizony Isten, nem engem
15 II | hozzánk!~Katalin egyedül mert megállani a közeledő rém
16 II | mint ha őket adom neked, mert hisz enyémek úgy sem lehetnek
17 II | édes álmaid szoktak lenni, mert lelked tiszta, és arcodon
18 II | Akarom, hogy beszélj; mert kell ismernem sorsodat,
19 II | ember, benne bízni lehet, mert jó hazafi, jó keresztény,
20 II | innen ki nem jöendsz soha, mert borzadni fog tőled mindenki,
21 II | Szöknöm nem lehet, asszonyom, mert e gúnyjelről mindenki rám
22 III | ökölre nem bírta volna fogni, mert még a tenyerén is ujjnyi
23 III | lectica is vasból volt; mert ha fából lett volna, ízre-porrá
24 III | Sietnem kellene, az igaz, mert egy régi fogadásom szerint
25 III | elhallgat az egész dologgal, mert ha a szultán megtudja, hogy
26 IV | nem olvashatok én most, mert sötét van már, s fáklya
27 IV | akarnám, sem írhatnám alá, mert tintám sincs.~- Óh, rögtön
28 V | sem kellett újakat raknia, mert hisz Boór Ádám apja neki
29 V | bora. Kend a hamis ember, mert ha nem kényszeríti a fejedelmet,
30 V | volna, nem bírt szabadulni, mert egyik lába oda volt szorulva,
31 V | Ádám mentéit és jószágait, mert másnap korán reggel, midőn
32 V | fárasszák kelmetek magukat, mert azt már kidobtam én még
33 V | bizony.~- De igen bizony. Mert ha az itt nincs, akkor én
34 V | megyünk be.~- Az bajos lesz, mert az alsókon vasrács van,
35 V | ne törjenek semmit össze, mert az már most mind az övé,
36 VI | nem tudott mit felelni; mert azt maga is csakugyan furcsának
37 VI | No én bolond nem vagyok, mert én tudom, hogy mire gondoltam,
38 VII | gyanúra ne szolgáltass okot, mert az igen siralmas állapot
39 VII | egyszerre lefizetteted, mert ámbátor véghetetlenül tisztellek,
40 VII | mögött nagy a veszedelem, mert hajnal óta tart az ütközet.
41 VII | alkalmunk célunk kivitelére, mert a keresztyén gyalogság,
42 VII | ütközet vége, nem tudhatom, mert az éjszaka eltakarta szemeink
43 VII | dolgainkból valami ki ne tudódjék, mert ha csak gyanú érhet is bennünket,
44 VII | Kucsuk hírnökül használni, mert semmit sem beszélhetett,
45 VII | Katalin.~- Nem beszéltem vele, mert senkit sem bocsát maga elé,
46 VII | kezéhez, fejével játszanék; mert azáltal meglehet, hogy ismét
47 VII | haragját, rám ne vallj, mert én eltagadom, hogy bebocsátottalak
48 VII | meg nem lephetik orozva; mert mindig ráláthat a fejére,
49 VII | melyet elébb meg kell látnod; mert hisz azt éppen feleséged
50 VII | vagy kerülje ki Brassót, mert ott most a dögvész dühöng;
51 VII | se tegyen senki tovább, mert lelövöldözik!~János gazda
52 VII | egyikünkhöz sem közelíteni, mert meglövöldözünk.~- Hát mit
53 VII | dárdához hozzá ne nyúlj, mert a vasa meg van tüzesítve.~
54 VII | többet semmit át ne hajíts, mert magatokat égetünk meg. A
55 VII | gazda véghetetlen örült, mert ezek kevésbé voltak garaboncások,
56 VII | kend mondhatna valamit, mert messze földet bejárt. Megtanult-e
57 VII | volna én olaszul?~- No, mert akkor nem tudom, hogyan
58 VII | kérdé elbámulva János.~- No, mert azalatt a nagyasszony kend
59 VII | kegyelmed: ember az? - No, mert madár is van ám olyan, aki
60 VIII| meresztve.~- Igen, igen. Mert hisz itt a faluvégi csapszékben
61 VIII| így kellett volna járnunk, mert miután hat óra hosszat futottunk
62 VIII| érdekelné - tégy le örömeidről, mert a felmondott ötezer aranyból
63 VIII| többiek is szedtek maguknak, mert ilyenkor azon különös gyönyörűsége
64 VIII| ki innen erőhatalommal, mert én ugyan magam jószántából
65 IX | át fogtok odább mehetni, mert én meg nem mozdulok innen!~
66 IX | állítád meg kocsimat?~- Mert szobáid, nagyságos uram,
67 IX | is, aki mentségére szól; mert ártatlan ő mint az angyalok,
68 IX | az arany. Én ismerem őt, mert kezemen hordoztam, mint
69 IX | vád éppen azért súlyos, mert ily külszín alól takarja
70 IX | És bizonyára a tanú sem mert maga elől föltekinteni e
71 IX | csak zokogásom beszél. - Mert égre kiáltó és Istent kísértő
72 IX | tanút rendre igazítanunk, mert ha kifogásai vannak az ellentanú
73 IX | személyes ellensége lenni. Mert ha ezt bebizonyíthatja,
74 IX | csak azért gyűlöl engem, mert mint részegest, verekedőt,
75 X | virrasztgatott odujában, mert látogatót nem tűrt magánál,
76 X | várban sokáig fenn voltak, mert sütöttek, főztek az újévre,
77 X | Csak eresszen kend be, mert megfagyok idekinn.~- Hát
78 X | hogy elbízd magadat rajta; mert azt tudod, hogy nekem hízelkedni
79 X | Ha akarná, sem tehetné, mert úgy hasonlítunk egymáshoz,
80 X | ha ehetnél, hát aludjál; mert én nem adhatok egyebet mint
81 X | tudom - felelt Están. - Mert már régen eljöttem tőle,
82 X | lepecsételt ajtókon ki- és bement, mert még este nem volt hó.~-
83 X | ökörhátán sem lovagolhatunk be, mert azoknak a nyomait éppen
84 X | nehogy balra találj menni, mert ott uram a háziasszonnyal
85 X | férjét a hűtlen asszony, mert a férj kezében volt a szerető
86 XI | de arcát ne kívánd látni, mert abban csak mi ismerünk még
87 XI | szobáiba.~S valóban jól tevé, mert ha Paskó arcát látta volna
|