Fejezet
1 I | jutottunk, érkezett haza egy ember Tatárországból, aki együtt
2 I | városokban, s majd ha sok ember gyűl hozzánk, megkérdezzük,
3 I | irgalmas lehetett hozzánk, ember rosszabb lenne-e, mint ők?~
4 I | A török kalauz szótalan ember volt, annál beszédesebb
5 I | mindjárt előjön a kétszarvú ember, amiért ha valaki keresztülmegy
6 I | Mert ott lakik a kétszarvú ember.~- Te tréfálsz.~A török
7 I | micsoda az a kétszarvú ember?~A török vállat vonított.~-
8 I | idős férfikorban lévő ember volt, az arca szomorú és
9 I | hányd, vesd a dolgot; ha ember az, akitől félsz, akkor
10 II | nyílásai tátongnak elé. Az ember úgy fél, úgy szorong: ha
11 II | Mária! Ahol a kétszarvú ember!~Mindnyájan odatekintettek.
12 II | nem ördög, nem kisértet; - ember, mint én és ti vagytok;
13 II | kiálta fel az amazon - ha ember vagy és Istent hiszesz,
14 II | kalauz felfutott egy fára.~Az ember lejött, s letérdelt leánykája
15 II | Irtózik tőlem, - susogá az ember bánatos sóhajjal, s azután
16 II | érkeztetek vele - szólt az ember lecsüggesztett fővel.~-
17 II | Koldulva! ti? - kiálta fel az ember - hát barátom, kit megbíztam,
18 II | emlékezik rád - a túlvilágon.~Az ember hátratántorodék, s a sziklához
19 II | hogy megszabadítunk.~Az ember odaborult Katalin kezére,
20 II | tette e csodát veled?~Az ember lecsüggeszté fejét felsóhajtva:~-
21 II | Ez emléknél elfogult az ember hangja, s szemeibe könnyek
22 II | Mondám, hogy ő becsületes ember, benne bízni lehet, mert
23 II | érkezik váltságdíjunk...~Az ember elfulladt a beszéd és fájdalom
24 II | miatt.~- És e becsületes ember - szólt Károly, mintha folytatni
25 II | iszonyattal kerülend ki minden élő ember, s ha vezére voltál társaidnak,
26 II | Jehova névre felderült az ember arca. Hévvel ragadá meg
27 II | belőlem kegyetlen, bosszúálló ember, ki véres visszatorlást
28 III | SERASKIER~Csúnya, nagy potrohos ember volt a seraskier, hájjal
29 III | állat között a legolcsóbb az ember; egy ökör tíz-húsz arany,
30 III | szénán kell teleltetni, az ember megél abból, ami hulladék
31 III | kopácsol. Evégett a derék ember egész gazdaságát úgy rendezte,
32 III | szoktam őket osztani.~- Elmés ember vagy, seraskier - szólt
33 III | volna magát, mint olyan ember, ki jól tudja, hogy a vele
34 III | ahá, ugye, hogy sírsz!~- Ember, légy könyörülő, s ne kísértsd
35 IV | állapotba helyezé, amelyben az ember inkább érezni szokott, mint
36 IV | hogy fogja az a három derék ember egymást abból a jószágból
37 V | itt ugyan ellakhatik az ember, van konyha, pince, kamara
38 V | kend bora. Kend a hamis ember, mert ha nem kényszeríti
39 V | rárohannak a tisztességes ember lakára?~Kapornaki felnéze
40 V | bőszült ordítozással; az ember azt gondolta volna, hogy
41 V | tele a világ! Nincs hát egy ember az egész országban, hogy
42 V | mindent tűvé tenni, amíg az ember egy bútordarabot a másikhoz
43 VI | VI. A JÁMBOR EMBER ÉS SZOLGÁJA~A jó Apafi Mihálynak
44 VI | hogy nem jöhetett hozzá ember olyasmit kérni, ami ha az
45 VI | lát, hogy tőle nem fél.~- Ember kegyelmed, Paskó uram! -
46 VI | Paskó uram, kegyelmed ritka ember. De amit én tehetni fogok: -
47 VI | csak nem hurcolhatja az ember oly hosszú útra a feleségét,
48 VI | hogy más. Az is más, ha az ember három napig el van a szabad
49 VI | megkívánta tőlem.~- Az bolond ember aki semmiért sóhajtozik!~-
50 VI | milyen derék, bátor, okos ember, mikor a török császár előtt
51 VII | kívánod, hogy az újabb hatezer ember hozzád ne juthasson, akként
52 VII | amint ezen levelemet vivő ember hozzád érkezik, nagyobb
53 VII | földig borulni, mielőtt az ember beszédhez kezdene, s ennélfogva
54 VII | akit te keressz.~- Ifjú ember! veszélyes játékot kezdtél,
55 VII | éktelen düh miatt.~- Ez az ember, - hörgé magán kívül -,
56 VII | szemöldökű asszony s a kétszarvú ember ki- s bejártak szobájában,
57 VII | a vasládát, a kétszarvú ember nekiakasztá szarvait, s
58 VII | ételeket főznek, hogy az ember azt sem tudja, húst evett-e
59 VII | állva el szívét.~- Micsoda ember ez? - kiálta előlépve.~-
60 VII | amelyen valaha kijöhessen az ember.~- Hát mi itten belül mivel
61 VII | érkezék.~- Hallja kegyelmed: ember az? - No, mert madár is
62 VII | majd úgy beszél, mint az ember.~- Szép madár, aki a falubeli
63 VII | Mégiscsak furcsa ám az, hogy az ember elmenjen a maga háza mellett
64 VIII| nem szolgáljuk!~A szelíd ember egészen tűzbe, indulatba
65 VIII| eladva őt váltsa ki, s azon ember nemhogy kiváltotta volna
66 VIII| gondolják, mintha őt ez az ember érdekelné; azok pedig úgy
67 VIII| valamit, s látva, hogy az ember mindnyájokhoz beszél, s
68 IX | megragadva Apafi köntösét; - egy ember, ki százszor szembenézett
69 IX | lehetne az? - hisz ő is ember, könnyen hibázhatott; de
70 IX | hibázhatott; de légy te is ember, óh, fejedelem; jusson eszedbe,
71 IX | szolga. Te ritka becsületes ember vagy. Íme, ne mondja senki,
72 IX | hogy énelőttem a szegény ember nem olyan kedves, mint a
73 IX | föllép: - rettenetes tanú! Az ember szíve magáll, ha rágondol
74 IX | igazságtól.~- Szerencsétlen ember! - sóhajta Apafi, s félrefordítá
75 IX | Én követelem, hogy azon ember vagy ördög, ki engem oly
76 IX | azt mondják, hogy szigorú ember, de én azt mondom, hogy
77 IX | fel megrettenve a nő. - Ez ember képes lenne engemet meggyilkolni,
78 X | az unalmas éjszakák, s az ember még az ablakán kinézni is
79 X | darabig, hogy dörömböz az ember ajtaján, s majd a kulcslyukon,
80 X | kiálta örvendő hangon az ember. - Adjon Isten jó estét
81 X | szesz, mely végigkarmolja az ember torkát, s beégeti magát
82 X | volt kitalálnia, hogy az ember először az ő ajtajára jött
83 XI | suttogták: „a kétszarvú ember”.~- Íme, láttok, uraim,
84 XI | kiálta fel a szerencsétlen ember. - Miért nem engedtétek
85 XI | zárkózva élt a világtól megvált ember, csupán gyermekeit látva,
86 XI | vasperece nyakára volt kötve.~Az ember, amint meglátta az előtte
87 XI | mindhalálig.~A megalázott ember összezsugorodva hajtá térdeire
|