Fejezet
1 IV | időben hogy Kapornaki Demeter uram, kinek szép nagy erdősége
2 IV | látszott, minthogy Kapornaki uram annyira ismeretes volt zsugoriságáról,
3 IV | folyamodás ez, nagyságos uram, holmi megürült birtokért,
4 IV | Nosza, azért meg Kozár uram lódult neki, levágva egy
5 V | mondta kezeit dörzsölve Kozár uram -, tehát fogunk a hivatalos
6 V | hagyá helybe Kapornaki uram. - Vegye kend, Kelemen diák,
7 V | elcseppentette a tollból.~- Uram Kozár uram, kegyelmed visszaélt
8 V | a tollból.~- Uram Kozár uram, kegyelmed visszaélt az
9 V | felgyűrve dolmánya ujjait Kozár uram. - Tetszik-e választani
10 V | vagy az ablakon?~Kapornaki uram megijedt Kozár tenyereitől,
11 V | Micsoda dolog ez Pozsgai uram? - kiált elförmedve Kozár.~-
12 V | kiálta hajához kapva Kozár uram; - aki erre is, aki amarra
13 V | kapott a posteriori Pozsgai uram sarkantyús csizmasarkától,
14 V | elkezdték legottan Kozár uram hajdúit irgalmatlanul püfölni.~-
15 V | vissza a csatatérről.~Pozsgai uram pedig birtokon belül maradván,
16 V | kendet ki bántja, Pozsgai uram, hogy úgy torzsalkodik,
17 V | megint nagy zaj támad: Kozár uram érkezett vissza harmincadmagával. -
18 V | megtisztelés) - hangzék Kozár uram szava -: felszólítunk ezennel
19 V | az ostromlókat.~Pozsgai uram ekkor látta, mily eszetlen
20 V | szűknyakú korsóba bebúvik.~Kozár uram váltig iparkodott őket kapacitálni,
21 V | megegyeztek, hogy Kapornaki uram minden tíz emse után két
22 V | hívatlan vendég, Naláczi István uram.~Kozár Ferenc egyszerre
23 V | kegyelmetek számára Teleki Mihály uram őkegyelmességétől, a fejedelem
24 V | első tanácsosától.~Kozár uram nagy orrfintorító képet
25 V | az illatot, de Kapornaki uram jó fejjel levén, s azt gondolva,
26 V | felénk fordulni, méltóságos uram.~Naláczi vállat vonított.~-
27 V | értésére esvén Teleki Mihály uram őméltóságának, miszerint
28 V | parancs adatván Béldi Pál uram őméltóságának, a székelység
29 V | Majd meglátom én: Béldi Pál uram hány arasz? ha engemet körül
30 V | mint azelőtt, s utóbb Kozár uram úgy elázott maga is a sok
31 V | urak?~- Mind elmentek azok, uram, még hajnal előtt, ki-ki
32 V | nálok nélkül; hát Kapornaki uram mit csinál?~- Az is elment
33 V | is? - förmedt fel Kozár uram. - Jól van. Csak az ő baja
34 V | nem szökött még meg?~- Bíz uram azoknak is nagyon kifelé
35 V | harminc esztendeig!~Kozár uram be is váltá, amit megígért,
36 VI | vissza vitézlő Paskó Kristóf uram a portától, hogyha a legrövidebb
37 VI | egyszer a hazáért Paskó uram.~Az érdeklett lesüté szemeit,
38 VI | Elmegyek bíz én, nagyságos uram, nagyságod és Erdély jóvoltaért,
39 VI | Ember kegyelmed, Paskó uram! - szólt közbe Teleki, megveregetve
40 VI | az még férjet, nagyságos uram, ha én meghalok; - szólt
41 VI | lenne az nekem, kegyelmes uram; - szólt mentegetőzve Paskó; -
42 VI | felugrott székéről.~- No, Paskó uram, kegyelmed ritka ember.
43 VI | kegyelmedről.~- Köszönöm, nagyságos uram. Tiszta szívből cselekszem,
44 VI | csudálom, hogy vitézlő uram beszédbe állhat velem.~-
45 VI | a szabad ég alatt Pekri uram vadászatán, s lovon ülve
46 VI | szabad. Sóhajtson vitézlő uram is, ha megkívánta tőlem.~-
47 VI | gondoltam, hogy vitézlő uram milyen derék, bátor, okos
48 VI | mondta:~- S azt hiszi vitézlő uram, hogyha én azt látnám, hogy
49 VII | Nemde, nem kegyelmed-e az én uram, Kucsuk basa?~A basa meg
50 VII | avatod magadat.~- Tudom, jó uram. Fejekre játszunk; én a
51 VII | nézett.~- Mire vársz még?~- Uram, te megesküdtél, hogy nődet
52 VII | akartok kikötni! Vitézlő uram, fogja azt a puskát; aki
53 VII | Kordont csinálunk, jó uram, ha nem bánja. Brassóban
54 VII | Hiszen ne búsuljon vitézlő uram, nem lesz a nagyasszonynak
55 VII | rögtönzött góré alatt.~- Vitézlő uram, ugyebár, ha innen szabadulunk,
56 VII | hogy belekössön.~- Vitézlő uram! Mégiscsak furcsa ám az,
57 VIII| Hallja csak, vitézlő uram, hogy megbúsulnak rajtunk
58 VIII| küldöttségüket Apafi Mihály uram megnádpálcázta?~- Kocsmákban? -
59 VIII| jött rájok Naláczi István uram hat alabárdos és a várporkoláb
60 VIII| át kardját, Paskó Kristóf uram... - szólt Naláczi.~A megszólított
61 VIII| menjen oda.~- Ősz vagyok, uram, fehér a szakállam, azért
62 IX | hangos szóval felkiálta:~- Én uram, nagyságos fejedelem! hallgassa
63 IX | Mert szobáid, nagyságos uram, zárva vannak oly rongyos
64 IX | jutalomért esengek hozzád, óh uram! Azt azok szokták kérni,
65 IX | szólj érte!~- Nem, nem, uram, el nem bocsátalak -; kiálta
66 IX | vádlottnak így kezdé:~- Uram, kegyelmed vitézlő Paskó
67 IX | jobbágyának megengedvén, hogy uram mellett szívem szerint szólhassak,
68 IX | piruljon orcám.~Erre Sárpataky uram kapott az alkalmon, s nekifordult
69 IX | Köszönöm alássan, méltóságos uram - szólt az öreg -, kegyelmedről
70 IX | ketten meg vagyunk nyugtatva. Uram kastélya széles, mély árokkal
71 X | Hát mit csinál Kökényesdi uram? - kérdé az első kupa után
72 X | mentél?~- Megbocsáss, jó uram. Tudod, hogy parancsolatodra
73 X | van, kezedbe jutott?~- Óh, uram, értem már. Te a pecséteket
74 X | már emlékezni?~- Kezdek, uram. De nagyobb baj van itt.
75 X | tegyünk itt?~- Várj csak, uram. Segítek rajtad. Közel vannak
76 X | balra találj menni, mert ott uram a háziasszonnyal mulat,
77 X | megismeré: Pozsgai Ferenc uram volt az! Ezért árulta el
78 XI | Vissza fogsz borzadni tőle, uram. Te egykor fogolytársa voltál,
79 XI | ismerünk még reá.~- Láthatod uram - szólt közbe Pozsgai -,
80 XI | Azt majd én ítélem el, uram. Három nap múlva jelenjetek
81 XI | alaktól.~- Én vagyok az uram.~- Valóban, a hang Boór
82 XI | kegyelmed arcát láttatni?~- Óh, uram. Az én arcom borzalomnak
83 XI | nem fog eljönni, nagyságos uram. Hallgassák meg kegyelmességtek,
84 XI | hangon.~- Azt cselekvém, uram.~A fejedelem tenyerébe hajtá
85 XI | hangon monda:~- Ítélőmester uram! Jegyezze kegyelmed határozatainkat.~- „
86 XI | kegyelmedre bízzuk, Teleki Mihály uram.”~E szavak után hirtelen
|