Fejezet
1 I | gyöngysor fogaikat láttatva; ő Béldinét látja maga előtt
2 I | bátrabb, vidorabb volt, ő biztatta bátyját, kézen
3 I | beszélni, s hogy az hallgatott, ő kezdte el mondani:~- Atyánk
4 I | kedéllyel a jóltevő úrnőt, ő félrevonult egy bokor alá,
5 I | hogy a keresett rab az ő birtokában van.~Másnap mindjárt
6 I | bocsátlak nálam nélkül. Ő bizonyosan titeket is ott
7 I | kíséretével útnak indult, ő maga erős oláh ménen lovagolt
8 I | esni a magyar király, s ő a fiát küldte hozzá két
9 I | vezetője el talált hallgatni, ő kérdezé: hát e helyről nem
10 I | Szaladtam előle.~- S ő kergetett?~- Nem néztem
11 I | bokorban, s onnan láthattam, és ő nem vett észre; - idős férfikorban
12 I | elmondva százszor, hogy ő nem fél.~A karaván átgázolt
13 II | megismerés idézett néha reá. Ő nem ismert apjára többé.
14 II | mosolygó archoz, mely az ő gyermeki szívében élt felőle,
15 II | mondá a fiú, hogy egyedül ő fog apjára találni és senki
16 II | könyörögne neki, hogy ismerjen ő is reá!~A fiú szóhoz kezde
17 II | Nézzétek, hisz nem rém ő, nem ördög, nem kisértet; -
18 II | most is koldulunk talán; ő küldözött, ő fáradt velünk
19 II | koldulunk talán; ő küldözött, ő fáradt velünk érted, neki
20 II | Pozsgait. Mondám, hogy ő becsületes ember, benne
21 III | a szultán megtudja, hogy ő egy asszony által meg hagyta
22 IV | szegénynek, mint éppen ez az ő szerfelett való jósága és
23 V | sietett a jó Pozsgai Ferenc; ő már jó eleve kitudván az
24 V | mint saját gyermekéhez.~Ő tehát egészen megnyugvék
25 V | látogatni jött hozzá, s ő lesz az úr a háznál. Pozsgait
26 V | Pozsgait számba se vették, ő róla azt hívék, hogy csak
27 V | Pozsgai hallgatott, pedig az ő háta is ott fungált, mint
28 V | olvassuk fel; - s azzal ő is elővont a dolmánya zsebéből
29 V | kezünkben az adománylevél! - s ő maga is felkapván egy széket,
30 V | míglen észrevevé, hogy ha ő tíz embernek fejenkint egy-egy
31 V | egyenlő voltának, mégiscsak ő kap többet, s ennélfogva
32 V | egy rész ki akarta zárni, ő nekiveté vállát az ajtónak,
33 V | brachialiter kivetni.~Még ő csak Kozárról tudott valamit.~-
34 V | uram. - Jól van. Csak az ő baja lesz; nem bánom, ha
35 V | bánom, ha felfalják is az ő jószágát. Hát a lúfők?~-
36 VI | elméjét, s engeszteljék ki ő szívét a szegény magyarok
37 VI | Plutóhoz is; s ha Isten ő szent felségének úgy tetszik,
38 VI | útra.~Hárman vannak együtt, ő és neje és János, az öreg
39 VI | ette a méreg, jól tudta ő, hogy a vén szolga e gondolat
40 VI | hogy kezébe akadtak, midőn ő másokat keresett.~- Bizony
41 VII | ezalatt valahány követ ment az ő határán keresztül a seraskiertől,
42 VII | törekvéseket, melyek az ő elpusztításukra vannak intézve,
43 VII | szállítani az effendi. Ha ő a Bozzai szoroson át rendeli
44 VII | vert hadával együtt, s az ő megérkeztének tudomásával
45 VII | hogy milyen bolonddá tartja ő a basát!~Midőn az öltözésnek
46 VII | déltől estig; - hanem az ő rövid eszével ez engedékenységet
47 VII | eszével ez engedékenységet az ő személye iránti alázatosságnak
48 VII | jó; ha belefullad, az az ő baja...~A vendégek hangos
49 VII | kik egy pillanat előtt az ő szavait fogadták, most őt
50 VII | fogadása betelt. - Lőn neki az ő szavai szerint.~Akkor ígérte
51 VII | száz embert megrohanjon, ő maga pedig biztosítva volt
52 VII | jegenyefákkal beszegett út letér, az ő eszméi is letértek vele;
53 VII | jöttek; hátha nagyon beteg, s ő csak a haldokló ágyához
54 VII | ajkairól? Hátha meg is halt, s ő csak sírhalmát fogja feltalálni?...
55 VII | meg kelle jőni: Hátha amíg ő eped, vágyódik és szeret,
56 VII | ki nevet akkor, amidőn ő zokogva sír!... Homlokán
57 VIII| hőssé varázsolni. Ilyenkor ő bátor, lelkesült, vakmerő
58 VIII| felpattan egy ajtó, melyet ő is éppen akkor készült kinyitni,
59 VIII| támasza annyi idő óta az ő dolmányától volt fényes,
60 VIII| János gazda után, azalatt ő egy szép marsot dobolt el
61 VIII| arcfintorgatásain, kik nyögve nyelték az ő kedvenc eledelét, s szidni
62 VIII| szokták őt miatta, de amit ő mind nem értett.~Most az
63 VIII| ami neki ízlik; s azzal ő is megmeríté kanalát az
64 VIII| vereshagymát a potpourri közé? ő tehát nyugodt lélekkel magára
65 VIII| bebocsátani a késői órában, mire ő megmondva nevét az udvarnoknak,
66 IX | mentségére szól; mert ártatlan ő mint az angyalok, s oly
67 IX | tudom, mi lehetne az? - hisz ő is ember, könnyen hibázhatott;
68 IX | jusson eszedbe, mily hű volt ő hozzád, és bocsáss meg neki...~
69 IX | Pedig mondom neked, hogy az ő szavai igen súlyosak. Légy
70 IX | elgondolta, hogy ezen urak előtt ő máskor még köszönni is némán
71 IX | fényesebben be fogom mutatni, hogy ő a bűnös, nem ura.~- Ah,
72 IX | kezére adva, annak kapuján az ő tudta nélkül senki be nem
73 IX | mehet, és ki nem jöhet az ő tudta nélkül.~- Uraim! -
74 IX | nem juthatok a várba az ő akarata ellen, sem pedig
75 X | de annál célszerűbb az ő szándokára nézve.~Mikor
76 X | voltak szigorúbbak, mint ő. Aki csak a kastélyba akart
77 X | kapuját, melynek kulcsát ő maga bírta. Ilyenformán
78 X | asszonyára, éppoly terhesnek hívé ő azt magára az őrre nézve,
79 X | valamelyik szegletből, azalatt ő a kard markolatát vizsgálgatta
80 X | kiesett a csibuk a szájából, s ő nyitott ajkakkal esett hátra,
81 X | öccsét bizonyosan valaki az ő leitatására fogadta fel?
82 X | hogy az ember először az ő ajtajára jött hallgatózni,
83 X | hurkolódott féllába fejére, hogy ő fejjel aláfelé fordulva
84 XI | kik most előjöttek, az ő ellenségei által megfogadott
85 XI | engedtétek meg neki, hogy ő ölt volna meg engem? Miért
|