1-bebor | bebot-denes | denev-elves | elvet-felsi | felso-hajit | hajja-igazo | igazs-kerta | kertb-kulcs | kunyh-megen | meger-mutas | mutat-papma | papot-sietn | siets-talal | talan-unnep | ureg-viszo | vita-zuzot
Fejezet
1 III | Rebbi-el-avvel (december 1) kétszáz rabot, nem jön
2 II(5) | Hierarch. Pars II. pag. 272.~
3 X | oldalán volt egy-egy gömbölyű ablaka, melyen egy közönséges emberi
4 X | éjszakák, s az ember még az ablakán kinézni is fázott, csak
5 V | s beverte annak minden ablakát.~Amint ekként gazdagítaná
6 V | tetejű fehér ház két sor ablakával.~De - nem rossz ízlésük
7 V | karabélyát, odaállt vele az ablakba, s azt az emberekre fogva
8 X | harmadfél öl magasban levő ablakig felérjen, s azon felmászva
9 V | valahonnan, s azt egyenesen azon ablaknak támasztá, melyből Pozsgai
10 X | kastélyban elsötétültek az ablakok, akkor fogott egy darab
11 V | asztalokat összetákoltatni, az ablakokat befoldatni üveggel, s a
12 V | záporként kezde omlani a kő az ablakokra, a legmerészebbek a lábtónak
13 V | támadástól, odahagytak ajtót, ablakot, s nem hallgattak Pozsgaira
14 V | vasrudakkal feszegette az ablakrácsozatot, kettő-három tőkehasogató
15 V | kisimíttatni, s ajtófelet és ablakrámát beállíttatni a maga helyére.~
16 V | azután is feszegették az ablakvasakat, amikor már vígan járhattak
17 I | harmincháromszor megmosni kezeit és ábrázatját; az oláhnak pedig az a fogadása
18 III | az izmos, bársonysima és acélkemény kezeket.~Boór Ádámot pedig
19 X | lépett felmutatva a véres acélt.~- E kard Paskó Kristóf
20 VII | igazhívő muzulmán sokat ad azokra, s értelmeiket Allah
21 V | derék donatariust, kezökbe adák a hantot,8 közben egy kis
22 XI | magasabb volna az említett Boór Ádámnál, akit én is igen jól ismertem.
23 I | ráakadtok illyefalvi Boór Ádámra, sietve jöjjetek vissza,
24 I | fordult az odaliszkhez:~- Adass nekem, asszonyom, fekete
25 V | ellenkező esetben parancs adatván Béldi Pál uram őméltóságának,
26 X | függő kardot rájok rohant ádáz dühvel.~A meglepett vétkezők
27 VII | tudósításért, ifjú?~- Apámat add nekem, kit a seraskier fogva
28 VII | Visszasompolygott a gazdájához, s addig-addid settenkedett körülötte,
29 I | kergetett?~- Nem néztem hátra.~- Adj legalább hosszabb feleletet:
30 VI | bírjuk, hogy várjanak és adjanak időhaladékot, s azután „
31 I | szolgáltassák ki, üdvözletemet adjátok át mindenütt, s biztosítsátok
32 VII | kegyelmed nekünk, majd mi odább adjuk. De kegyelmed itt marad
33 III | asszony, még ha saját magadat adnád is érte...~- Seraskier! -
34 III | kétszarvú emberért, ha nekem adnál napot, holdat, csillagokat
35 III | viselnek; hogyha egy birodalmat adnátok is a kétszarvú emberért,
36 VI | járandván, ha a küldendő adóbul avagy csak egy tallér fog
37 III | adom, jó asszony.~- Nem adod? Hát ígéreted csak addig
38 V | hárman megérdemelnék, hogy az adományozást elveszítsék, s magok törvénybe
39 VI | beszedhessük, vagy tudja be az adóösszegbe azt, amit a basa előttünk
40 IX | ötezer aranyat felmondva adósomnak, abból egyetlen fillért
41 I | nekik, s tréfából nemegyszer adtak ezüst- és aranypénzt. Menjünk
42 VIII | ahol kigúnyolják kérelmét. Adtunk török uramnak kardcsapásokat
43 VII | szabad ég alatt?~- De majd adunk be gallyakat, építhetnek
44 VIII | keresztlábú asztalt, tudtára adván Jánosnak, hogy az első hely,
45 V | csatlósait, béreseit s más afféle fegyver- és fütykösfogható
46 I | sorra nézte a bégnek, az agának, az ulemának, az effendinek;
47 IX | vágott, s azok elkezdtek ágaskodni, mire János elszántan odaveté
48 II | Katalin paripája horkolva ágaskodott, orrlyukaiból forró gőzt
49 VII | arányban állottak a férji aggodalmak is, hogy szinte bajos volna
50 VIII | vált s oly oktalan halálos aggodalom fogott el, mintha sohasem
51 VII | kérdé János gazda igazán aggodalomba esve; míg gazdája megadta
52 VI | hogy beteg vagy? hogyne aggódnám miattad? Lásd, Kolozsvárott
53 III | seraskier - kiálta a nő, aggódó pillantást lopva a gyermekek
54 VIII | s megnézve rajta az időt aggódva monda:~- Sietnem kell Fehérvárra,
55 V | sehol sem volt maradása: ágy alatt? megtalálják; fülkében?
56 I | Puha tollut hordok~Apámnak ágyába,~Hímes szép virágot~Anyám
57 X | kastélybeliekkel.~E gondolattal agyában mívelé a magán elkövetett
58 V | korán reggel, midőn még ágyában heverne, nagy, ormótlan
59 V | Kozár, s már erre felugrott ágyából. - Jól van. Azaz, hogy már
60 VII | beteg, s ő csak a haldokló ágyához érkezik haza, hogy végsóhaját
61 V | fele se tréfa, befutott az ágyasházba, s lekapva a falról hosszú
62 IX | tud!~Paskó szédülni érzé agyát e vádakra. Lelke nem bírt
63 V | összezúztak széket, asztalt, ágyat és almáriomot, elleneiket
64 V | s hogy sem székben, sem ágyban és almáriomban nem találták
65 I | mint egy felkoszorúzott ágymennyezet, vagy egy díszített színpad,
66 VII | valami legyet! Ott igazán agyonihatja magát, s vígan megy a másvilágra!...
67 VI | fürdőket, ahol az embert agyonizzasztják és összetörik?~- Jól van,
68 III | hogy a hajdúk minden héten agyonütnek belőle kettőt-hármat, nyakamon
69 V | menekvési utat, vagy inkább agyonveresse magát; de azon pillanatban
70 X | Egy kicsinyt meglódult az agyveleje tőle, de azért bírta magát
71 III | elfogatom, megnyúzatom, - ahá, ugye, hogy sírsz!~- Ember,
72 V | szörnyen fenyegetődztek, hogy ahányan vannak, mind parasztvért
73 I | hazudok én - állítá az oláh -; ahányszor gyermekhangot hall, mindjárt
74 III | a Dzerdzsina völgyben.~- Ahhá! - kiálta fel, kezeivel
75 III | alatt kerül meg; esküszöm Aisáhnak, a próféta feleségének kötényére,
76 VII | Korán szavaira, mik az ’Aja Sofia boltozatára arany
77 III | ilyenformán ráment apródonkint az ajándékba kapott rabszolga mintegy
78 VII | meg Isten hírével, csak az ajándékokat ne bántsák, miket a fővezértől
79 III | hiszen, jó szomszéd, azon ajándékokért, miket tőlem kívántál, százat
80 VII | kérelmem van hozzád és egy ajándékom számodra.~- Fiú, te vakmerő
81 IX | fejedelemmé teszik; s az általunk ajándékul küldött összeget mindig
82 IV | nagyapám fáradságai végett; - ajánlá a magáét Kozár Péter.~-
83 II | értünk. Én legjobb barátomat ajánlám erre, Pozsgait. Mondám,
84 V | magamat szíves gráciájokba ajánlani.~E szavakkal eltávozott
85 VII | Paskónak tetszett a bohó ajánlat, s gondolva, hogy ha a fejedelem
86 II | tenni.~- De én váltságdíjat ajánlok neki, s akkor elbocsát.~-
87 III | vagy tán még inkább az ajánlott kétszáz arany, megvesztegetőleg
88 VIII | szívének! s választhat-e az ajk csók és beszéd között, midőn
89 VII | a basa, a homlokához és ajkához érintve azt átnyújtá a seraskiernek.~
90 I | virágfüzérekkel átfonva, rózsapiros ajkaik mosolyognak, gyöngysor fogaikat
91 I | Katalin elé, kezeit szorítva ajkaikhoz.~- Rögtön hozzáfogunk a
92 XI | előlük, kezeit elvonta forró ajkaiktól. Elzárkózott szobáiba.~S
93 III | fekete kígyó, s megnyílt ajkain keresztül összeszorított
94 II | más hang összekulcsolódott ajkaira, mint egy szótalan sírásé,
95 VII | hogy végsóhaját felcsókolja ajkairól? Hátha meg is halt, s ő
96 VII | semmi ajándékot; hogy addig ajkait sem bor, sem asszony csókja
97 X | a szájából, s ő nyitott ajkakkal esett hátra, mint egy darab
98 XI | térdre egy szó nem jött ki az ajkáról, csak sóhajtott nehéz lélegzettel.~
99 VIII | mondta Berta kedvetlen ajkpittyesztéssel.~- Úgy van, - szólt szárazon
100 V | hogy előttünk e kastély ajtait megnyitván, bennünket bebocsáss,
101 XI | nejének, ott ült napokig annak ajtajában, s ápolta a virágokat, miket
102 VII | s magával vonta a kert ajtajáig. Perc múlva megnyílt az,
103 X | hogy az ember először az ő ajtajára jött hallgatózni, azután
104 X | hazatérve bezárta nehéz ajtaját; nagy tüzet rakván a tornya
105 VIII | asztalhoz, s míg a többiek ájtatosan felkelve, leszedett süveggel
106 XI | tekintének reá. Az őrök, kik az ajtóban álltak, félhalkan suttogták: „
107 V | vakolatot újra kisimíttatni, s ajtófelet és ablakrámát beállíttatni
108 X | Gondolfo?... Végre az utolsó ajtóhoz ért, ez volt urának hálóterme,
109 V | ennélfogva jónak találta az ajtóig visszahúzódni, ott azonban
110 X | hogy valaki a lepecsételt ajtókon ki- és bement, mert még
111 V | kikapkodva mindenfelé, s minden ajtónál szintén lótó-futó cselédjével
112 VII | vesztegintézetben, még csak egy ajtónyílást sem hagyva rajta, amelyen
113 VIII | állván feljebb, hogy az ajtóval megütötte kollégáját. János
114 VII | magával vive.~Egész odáig akadály nélkül eljutott, s midőn
115 I | barátságáról. Megálljatok még: akadhat némely, ki rabjainak más
116 I | nevénél fogva így rá nem akadhattok, ha csak leírás után nem.
117 III | engem megmenthetnél, ha tán akadna birtokodban magyar fogoly.~
118 VI | azt vétették, hogy kezébe akadtak, midőn ő másokat keresett.~-
119 VII | egy nagy bibircsós úritök akadván lábai elé, azt úgy találta
120 VII | volna a legnagyobb baj! Akárhányszor elgondolá magában, mint
121 VI | egyszer kérdetlenül megszólal, akárhogy tisztelem, becsülöm kendet,
122 II | arcodon boldogság látszik, ne akarj tudni dolgokat, mik álmaidba
123 XI | világ számomra zárva van. Akarjátok-e, hogy belépjek, kívánjátok-e,
124 V | a sehonnai Kozár Ferkót akarjuk innen brachialiter kivetni.~
125 I | menjen,~Mindig temetni jár,~Akármit vegyen fel,~Mind gyászruha
126 IX | kezével emelve, mintha nem akarna azok csörgésével szánalmat
127 VIII | pokolba küldik, én is oda akarok menni.~- Éppen mondani akartam
128 VIII | A kapuőrök azonban nem akarták bebocsátani a késői órában,
129 III | hírét, s erre utazván, nem akartalak kikerülni.~- Igen? - szólt
130 VIII | akarok menni.~- Éppen mondani akartam kendnek, hogy menjen oda.~-
131 VII | lelketek van, ha velünk akartok kikötni! Vitézlő uram, fogja
132 X | mellé, s mondá neki, hogy akassza fel a köpenyét a szegre.~
133 I | derék egy pár voltak; itt akasztatta fel azt a harminc rablót
134 VII | bebocsátottalak volna, s kötélhágcsót akasztok a falra, mintha ott másztál
135 IV | szeretett, rágalmazták, akikre haragudott.~E három úr volt:
136 V | ideig-óráig való sáfár, akin majd túl fognak adni.~Bemennek
137 I | váltságdíjat annak az úrnak, akinél fogva van, de a hírnök nem
138 III | akarlak olyantól fosztani meg, akire szükséged van, majd csak
139 I | vesd a dolgot; ha ember az, akitől félsz, akkor látod, hogy
140 V | amicára, s egyezzünk meg akképp, hogyha kelmed átengedi
141 VIII | kit egyen meg?~Csak egy akkora olasz lokajt talált volna,
142 II | nyakából mandolinját, s egy víg akkordot adva rajta, elkezdé bátor
143 VII | szoroshoz, de mire odaérnek, már akkorra én, mintha legnagyobb szorgalommal
144 X | rajtad. Közel vannak az aklok; elhajtunk három jármosökröt.
145 V | udvaron, midőn egyszerre egy akol mellett észreveszi a felnyitott
146 X | elhajtott három ökröt az akolból, mely az árkon kívül feküdt; -
147 V | bocsátva Boór Ádámnak több ezer akóra menő legjobb óborai; mikor
148 X | kiálló horogvasába, azon akrobatai ügyességgel felkapaszkodott;
149 VIII | Naláczi mosolyogva intett az alabárdosoknak, kik az ajtón a láncokkal
150 VIII | nemsokára visszajött két alabárdossal, s felvezeté a követ urat,
151 X | ahol a víz széles, s a part alacsony, mi magunk pedig felülünk
152 I | szemeihez úgy illett a szabadon aláfolyó selyemszőke hajzat.~A fiú
153 V | fülkében? rátörnek; kéményben? aláfüstölnek; hordóban? szekrényben?
154 I | más ösvény el volt zárva aláhengerült kövekkel, s jól ismerte
155 V | lehet. Ehel a dátum, ehel az aláírás, a fejedelem kétségbevonhatatlan
156 V | mind a három folyamodást aláíratták, s ennek következtében most
157 IV | folyamodványt, melyet látatlanban aláírt, akkor kacagott volna még
158 XI | harmadmagokkal jöttek. A harmadik alak, kit kézen vezetének, hosszú
159 IX | hazámért, fejedelmemért száz alakban láttam a halált, értök megaláztam
160 I | gyermekeim: emlékeztek-e atyátok alakjára, arcára? El tudnátok-e mondani,
161 VII | vágás helyzetét, hosszát, alakját homlokán.~- Mindig a fején!
162 XI | rejtélyes tanú, én hamis alakoskodónak nyilvánítom azt.~- Azt majd
163 XI | a fejedelem a beburkolt alaktól.~- Én vagyok az uram.~-
164 X | eszébe, hogy valaki van oda alant, aki beszédét hallgatja,
165 VI | szemeivel, szép metszésű ajkai, alásimuló szőke bajuszával, s redőtlen
166 II | támaszkodva, a szikla rovátkáin alászállt, kísérete szétfutva, biztos
167 V | fegyver- és fütykösfogható alattvalóit, s csak várta szép csendesen,
168 V | rablás, ez zsiványság, ez alávalóság! Szedje fel kend azt az
169 IV | folyamodólevelet, s eléterjeszté alázatosan mosolygó arccal a fejedelemnek.~
170 VII | engedékenységet az ő személye iránti alázatosságnak tulajdonítá, s végtelenül
171 VIII | fillérig, s többet meg nem alázza magát, hogy kérjen ott,
172 VI | megszorongatá a követ kezét, s áldásaik között útra bocsáták őt;
173 I | ennyi alkalmatlanságot? Áldj meg bennünket, és bocsáss
174 VIII | mindnyájunkat. Hajh, mennyiszer áldottam magamban a mi jó sáros országutainkat,
175 IX | jogom van követelni, hogy az áldozatért ne piruljon orcám.~Erre
176 II | énvelem történtek; de te légy áldva százszor, hogy gyermekeimre
177 VII | senki sem látta és hallá...~Aleppóból jöttek szakácsok, kik oly
178 VI | beteg vagyok; két éjjel nem alhattam szívgörcseim miatt, s a
179 X | lelkében, hogy az öccse aligha legjobb szándékkal van iránta.~
180 I | diófát találtunk, annak alja terítve volt mind dióval,
181 I | nyújtának az egész társaságnak alkalmat a megpihenhetésre.~A török
182 IV | eltávolítva mellőle a többi alkalmatlan embereket, s akkor elővoná
183 I | keblére.~- Elhajtsuk ez alkalmatlanokat? - kérdék a rabnők - kik
184 I | Miért tész magadnak ennyi alkalmatlanságot? Áldj meg bennünket, és
185 IX | Sárpataky uram kapott az alkalmon, s nekifordult Jánosnak
186 VII | Nekünk sehogy sem jutott alkalmunk célunk kivitelére, mert
187 I | távolban rémlenek, szemei az alkony-égen vesztek, mely annál távolabb
188 II | szarvai élesen kitűnve az alkonyég színéből: az egész karaván
189 VII | setét van. Már pedig az Alkorán azt mondja, hogy mikor setét
190 IX | járt, hanem saját magának alkudta a fejedelemséget; ha a vezérekkel
191 VII | ki hízelkedése által!... Allahra: porba fog visszaesni árulása
192 IV | szerek által magát olyan állapotba helyezé, amelyben az ember
193 VII | csorgatott poharainkba; ily állapotban képtelen vagyok írott betűket
194 V | emberekre fogva fenyegető állásba tevé magát.~- Aki egy lépést
195 I | őket, - ti kedves, szép állatocskák, ne bántsatok mibennünket,
196 VI | hogy vitézlő uram beszédbe állhat velem.~- Az egészen más:
197 VIII | ütögetni, melyre meg nem állhata, hogy vissza ne forduljon
198 II | mindazokat, kik hitükhöz állhatatosak maradtak, s mindent elkövetett,
199 VII | uramnak volnék, én meg nem állhatnám, hogy félre ne térjek egy
200 VII | egyszerre, mintha ki nem állhatnók a rohamot, az egész dandárral
201 IX | hágcsójára.~- Mi kell? Miért állítád meg kocsimat?~- Mert szobáid,
202 IX | megbecsüllek azzal, hogy szemközt állítalak e tanúval, annyi súlyt adok
203 IX | ha egy szóval eltér-e az állításom az igazságtól.~- Szerencsétlen
204 IV | megmondani, hova megy, hanem azt állította, hogy Marosvásárhelyre megy
205 VII | fosztogatók, fiaim. Nem is azért állítottunk meg benneteket, hogy kiraboljunk,
206 X | bámuljon kend sokat, hanem állítsa fel azt a hágcsót.~- Ketté
207 II | mintegy példaképül, maga elé állíttata, s előbb hízelge, majd fenyegetőzött,
208 V | minden nagyjából helyre volt állítva, akkor elhozatták az örvendő
209 X | sem tudta, melyik lábán álljon. Este pedig, amint besetétedett,
210 III | éppen ezek, akik itt előttem állnak, óh, akkor ezek is az enyimek,
211 IX | Teleki.11~Paskó eltántorult állóhelyéből; fejéhez, szívéhez kapva
212 VII | gondjaival nem csekély arányban állottak a férji aggodalmak is, hogy
213 I | egyedül a seraskierhez. Álltunk mi nagyobb urak előtt is.~-
214 VIII | szemközt jövő, még neki állván feljebb, hogy az ajtóval
215 II | sírásé, minő annak sírása, ki álmában kiáltani akar és nem tud;
216 VII | övével.~A seraskiernek gonosz álmai voltak az éjjel. Nálunk
217 II | asszonyom! Neked biztosan édes álmaid szoktak lenni, mert lelked
218 II | akarj tudni dolgokat, mik álmaidba kísérteteket kevernek, s
219 V | sem székben, sem ágyban és almáriomban nem találták őket, összetörték
220 V | széket, asztalt, ágyat és almáriomot, elleneiket keresve, s hogy
221 II | kulcsolt kezeire hajtva, álmélkodva rántá meg társa zekéjét:~-
222 VII | meggyőződjék felőle, ha nem álmodik-e, egy nagy fekete tükör állt
223 VIII | távol? Miért nem izentél? Álmodni, nyugtalankodni hagytál
224 IX | nem beszélt egyébről, nem álmodott másról, mint hona jóvoltáról, -
225 I | az oláh kalauz is.~- Ejh. Álmodtátok ti ez alakot, s most azt
226 VII | Nálunk nemigen divat az álmokat elbeszélni; de az igazhívő
227 VII | tudhatja a jövendő titkait.~Ez álmot éppen azon éjszakán látta
228 XI | rabságba veszté, s jószágait álnokul bitorolta; mely bűnéért
229 I | égre rajzolva, mint egy álomkép tűnnek elő a székely havasok.~
230 VII | amit most érez, az is csak álomlátás legyen, s hogy meggyőződjék
231 XI | jelent Pozsgai Ferenc, mint álorcás, házasságtörő és stellionatusban
232 VII | legyen az, akit vádolsz?~- Az alseraskier! Baruch Tavaif.~- Valóban
233 I | effendit; harmadik felkeresi az alseraskiert, Baruch Tavaifot, mindeniket
234 V | Az bajos lesz, mert az alsókon vasrács van, ide pedig munka
235 VIII | hogy te ekkor nyugodtan alszol csendes hajlékunkban, s
236 V | tevő Pozsgai Ferencnek, az általa előmutatott írásbeli meghatalmazások
237 X | magadat, s ha ehetnél, hát aludjál; mert én nem adhatok egyebet
238 VI | aztán megint a férj került alul, engesztelő nyájassággal
239 X | hogy immár ideje lesz az alvásnak, megvárta, míg a kastélyban
240 X | választotta hivatalt.~Az alvilág őrei nem voltak szigorúbbak,
241 V | felfedezte valaki a titkos alvilági utat, melyen keresztül ellenfeleik
242 I | öltözetben, mint azon táj amazonai szoktak, magas gyöngyháznyeregben,
243 III | akkor messze elhaladtak, ámbár, ha közel lettek volna is,
244 V | beállíttatni a maga helyére.~Ameddig ez meglett, addig is nyitva
245 IV | olyan állapotba helyezé, amelyben az ember inkább érezni szokott,
246 VII | ismét annyira vannak tőle, amennyire voltak. Ilyenformán a hiba
247 VII | lenni.~- Most távozzál, amerre jöttél: senkinek a titokrul
248 I | esztendő előtt az a nagy tó, amiben aranyhajú Flore fürdött,
249 V | kegyelmed akarja, lépjünk amicára, s egyezzünk meg akképp,
250 V | otthon tevé magát abban, amije volt Boór Ádámnak, az mind
251 VII | kihallgatást a portán, s elmondva amikért küldve volt, s egy időre
252 X | erőszakos felszakításukra.~Amily bosszantó volt e felvigyázat
253 X | nem vagy oly ittas, mint amilyennek látszol. Mit tegyünk itt?~-
254 X | széles orrú cipő lábnyomai, amilyent az egész előtte ismeretes
255 VII | kegyelmetek szaporán, s vigyék el, amim van. Száz tallérom van magamnak,
256 VII | gondolatot ki nem fejezett senki, amióta a pantomimica fel van találva.~
257 X | legkegyetlenebb lengyel pálinkával, amitől, ha a kozák teleissza magát,
258 IV | viseltettek iránta, mint amivel legjobban meg lehetett ragadni
259 I | gyermekhangok éneklék ez anda verset:~„Hová repülsz, hová,~
260 X | nagy szorgalommal ápolt angol, vagyis helyesebben francia
261 VIII | nem a főkapun, hanem az angolkerten keresztül. Berta asszony
262 IV | És ha a derék Bornemissza Anna, kinek éppoly jó szíve,
263 X | mint egy nyeregbe, beülve, annálfogva a hágcsóig lebocsátá magát.
264 VIII | titkolózol.~- Az egész dolog annyiból áll, hogy egy magyar nemes
265 XI | bércei között, s az oláh anya azzal fenyegette fiát, ha
266 XI | azon rém, kivel székely anyák síró gyermekeiket ijesztgetik,
267 I | rárónak, s az nem megy az anyakönyvbe. A rabszolgák között pedig
268 I | elébb kimentünk kedves anyánkhoz a temetőbe, ott sokáig sírtunk,
269 III | pillanatban, mint kölykeit védő anyatigris, villámsebesen rohant az
270 X | életmódot viselt, mint az apáca; még az olasz lokajnak sem
271 IV | három egyszerre intézvén Apafihoz kérelmét, a fejedelem ugyanazon
272 IV | nekitelepedtek az ízletes vacsorának, Apafinak oly jóízűen esett étel és
273 I | szende leánykori arcával, Apafiné méltóságos tekintetét, Csákyné
274 IV | készült verni az odamenetelről Apafit, úgyhogy az, amikor elment,
275 IV | és ugyanazon dolgot kérte Apafitól; mindhárman illyefalvi Boór
276 I | szájacskáddal?”~„Puha tollut hordok~Apámnak ágyába,~Hímes szép virágot~
277 III | látom reszketésteken, hogy apátokért jöttetek könyörögni. Az
278 III | lábaihoz akart borulni, apjáért könyörgendő, s ritka lélekjelenléttel
279 VII | fog még csak hasonlítani apjához!~- Csakhogy élnek! - sóhajta
280 I | beszédesebb volt az oláh, elmondta apjának, anyjának, öregapjának minden
281 XI | Károly gyorsabban, mint az apjától kimondott szó, ugrott oda
282 III | Akié a fa, azé a gyümölcs, apjok enyém, a porontyok is nekem
283 V | eleve kitudván az árvákat apjuk meghatalmazásának gonoszul
284 XI | Ádám, kit ezen gyermekek apjuknak neveznek? - kérdé a fejedelem
285 X | lépésnyire nagy szorgalommal ápolt angol, vagyis helyesebben
286 XI | napokig annak ajtajában, s ápolta a virágokat, miket körüle
287 IV | jó öregurat, s ezerféle apró előzékenységgel viseltettek
288 VI | törökök - szólalt meg minden apropos nélkül János.~Paskó azt
289 VIII | tatárka, földimogyoró, aprószőlő, kenyérmorzsa, meg paradicsomalma.~-
290 X | mint aminek meg van adva az ára.~E párbeszédből annyit gyaníthatunk,
291 III | asszony, akkor tudom, mi az arab paripa, mi a lengyel, mi
292 I | egy folyamnak ki tetszett áradni, három napig tehettek egy
293 VII | hiba egyikünkre sem fog áramlani, csak te magad vigyázz magadra,
294 III | küldesz Erdélyből egy vég arannyal áttört thalytot.~- Szívesen,
295 VI | elpusztítá, ami megmaradott; az arany- és ezüstbányák rosszul míveltettek,
296 VII | diplomatikus gondjaival nem csekély arányban állottak a férji aggodalmak
297 VII | van átvarázsolva, a fákon aranygyümölcs, - hímes virág a fák alatt, -
298 I | előtt az a nagy tó, amiben aranyhajú Flore fürdött, meg az aranyludak.
299 X | szorítá meg az öreg kezét, s aranyhegyeket ígért neki jutalmul, ha
300 I | aranyhajú Flore fürdött, meg az aranyludak. Ezen a kövön állt Drakul
301 VIII | ötvöse gyönyörű ezüsttálakat aranyozott, mik nekem úgy megtetszettek.~-
302 II | dalolni:~„Sárga ló, sárga ló, aranypatkó rajta!”~Azon pillanatban
303 I | nemegyszer adtak ezüst- és aranypénzt. Menjünk el oda, ahol ők
304 III | rabszolga mintegy ezer darab aranyra.~- Hát nem bánom, válassz
305 V | én: Béldi Pál uram hány arasz? ha engemet körül akar nyalábolni.
306 II | elhaladva alig enged két jó arasznyi tért az utazónak, azon túl
307 I | hallani képzeli a pusztai aratóleányok mezei dalait, kiket arc
308 VIII | hajított bennünket a hullám. Árbócaink, vitorláink összetörtek,
309 I | aratóleányok mezei dalait, kiket arc és név szerint ismer, az
310 I | míg a lyánka piros, telt arcához s derült, kék szemeihez
311 I | egyik fiú volt, másik leány. Arcaik a naptól leégve, ruháik
312 IX | tanácsurak közül eltakarták arcaikat, nem nézhettek oda; maga
313 IX | ellene emelve van, s ha arcaink sápadságát tekinti, s a
314 I | maga előtt szende leánykori arcával, Apafiné méltóságos tekintetét,
315 VIII | főzeményből, s megkóstolá szakértő arcfintorgással.~- Valamit kifelejtettek
316 VIII | kimulatta magát a cselédség arcfintorgatásain, kik nyögve nyelték az ő
317 II | szemekhez, ama szelíd, mosolygó archoz, mely az ő gyermeki szívében
318 II | adott különben oly szelíd arcnak, melynek vonásain e pillanatban
319 II | mert lelked tiszta, és arcodon boldogság látszik, ne akarj
320 XI | egyszer kényszeríté őt idegen arcokat látni. Boór Ádám megjelent
321 XI | láttatni?~- Óh, uram. Az én arcom borzalomnak és undorodásnak
322 I | asszonyom, mert amint fél arcommal a fába ütődtem, elestem
323 VI | szememet meghunyorítottam, vagy arcon színét változtatta volna
324 VI | nem.~Neje, egy halovány arcszínű hölgy, bágyadt, élveteg
325 I | Ádám nevű, ilyen és ilyen arcú, termetű magyar rab?~„Hát
326 VII | annak mindinkább elsápadó arcvonásait, s midőn végre a nő kiejté
327 III | perzsa toklyót, egyptomi argalit, magyar juhot kérdeznél
328 V | majd felvegye az írást, oly argumentumot kapott a posteriori Pozsgai
329 V | kastélyba. Az utak el voltak árkolva, a szántóföldek elöntve
330 I | heveredve, illatos ezüstfűz árnyában, a keleti szőnyegek, a madártollas
331 III | paradicsomi szent tubafa árnyékára, melyet a leggyorsabb lovas
332 VI | redőtlen homloka oly csendes bú árnyéklatát viselik magukon, mely látni
333 X | Kifogott még a fagyon is. Az árokból annyi nádat vágott, amennyi
334 IX | Uram kastélya széles, mély árokkal van körülkerítve, melyen
335 III | egyet el nem adni semmi áron.~- De hiszen, jó szomszéd,
336 VIII | török hajót elfogtak, ami arrafelé tartott, s számot sem véve
337 IV | sem tudósította a másikat arról, hogy mit kér, s mind a
338 IX | aki mentségére szól; mert ártatlan ő mint az angyalok, s oly
339 VIII | nekik. Azt János arca el sem árulá, hogy már a találkozás megtörtént.~
340 VII | vérét fogja látni abban.~„Árulás ragadta ki kezünkből a diadalt; -
341 VII | Allahra: porba fog visszaesni árulása miatt! - Mi jutalmat kérsz
342 VIII | Naláczi. - Kend nincs az árulásba keverve. Kend csak szolga.~-
343 VII | méltó büntetést is az undok árulásnak.~A fejedelem követe, Paskó
344 VII | hanyatt esett kerevetére.~- Árulásodért te halsz meg! - mondta Kucsuk -;
345 II | gyilkosaimnak hóhérja, árulóim elvesztője?~Károly szólni
346 X | Ferenc uram volt az! Ezért árulta el hát férjét a hűtlen asszony,
347 II | elfoglalá a küldők jószágait, árváikat, özvegyeiket kiverve házaikból,
348 V | már jó eleve kitudván az árvákat apjuk meghatalmazásának
349 I | Ilonka - így hívták az árvaleányt - figyelmesen hallgatá mind
350 I | hogy anyánk meghalt, és mi árvaságra jutottunk, érkezett haza
351 I | tartá a két felfogadott árvát, csak jó kedvet nem tudott
352 VI | hosszú száraz nyár s egy árvizes ősz, mely azt is elpusztítá,
353 VII | előtt guggolt, s olvasott az Asorathból, akkor felkelt és kijött.~
354 X | volt e felvigyázat a ház asszonyára, éppoly terhesnek hívé ő
355 VII | természetén, elkezde az asszonyárul beszélni:~- Hiszen ne búsuljon
356 VII | Allah írtson ki minden asszonyi állatot e földről.”~Kukucsné,
357 III | Hogy mi célja volt az elmés asszonynak ez intézkedéssel, azt későbben
358 III | új szokás már ez, hogy az asszonyok utazni járjanak? Minden
359 VI | hogy zár alatt tartják az asszonyokat.~- Hallja, kend! - rivalla
360 VI | mintha tele volnának rossz asszonyokkal.~Paskó látszólag fel volt
361 III | fordulna el az ilyen becstelen asszonyoktól, ha még volnának becsületes
362 III | Kucsukné szolgáinak kedve asszonyukért verekedni, éppen olyan kicsiny
363 VIII | leszedett süveggel mondták el az asztaláldást János gazda után, azalatt
364 III | hulladék marad a seraskier asztaláról; a barom csak nyáron dolgozik,
365 V | nem hagytak neki egy ép asztallábat, s még azután is feszegették
366 V | helyreállítható székeket, asztalokat összetákoltatni, az ablakokat
367 VII | leültette őket a rakott asztalokhoz, maga is odaült velök; jelt
368 IV | faragott belőle kalamust.~- De asztalom sincs, a földön csak tudunk
369 X | kapott fel az előttük álló asztalról, s megtámadójára süté; de
370 IX | tanácsurak elé járult, s az asztaltól néhány lépésnyire megállt,
371 VI | a pénzből ötszáz tallért átadok még a szultán tihájának,
372 VII | Tavaif, melyen Boór Ádám fia átadta a veszélyes leveleket Kucsuk
373 X | kezdtek fenekére törekedni az átalagnak.~Egy óra múlva üresen állt
374 X | kardot lesve, s még János az átalagot előhozta valamelyik szegletből,
375 X | mívelé a magán elkövetett átalakítást, mely neki annál könnyebben
376 VII | óhajtója, s ennélfogva nem átallasz nekem módokat szolgáltatni,
377 VII | keresztyén tábort, mely az átelleni parton egy helység mellett (
378 V | akkor vissza a másiknak átengedett részt.~... - Tehát azt határozá
379 V | meg akképp, hogyha kelmed átengedi nekem ebből a jószágból
380 I | ölelve, virágfüzérekkel átfonva, rózsapiros ajkaik mosolyognak,
381 II | szólni akart valamit, arcán átfutott a pír; tán azt akarta mondani:~-
382 I | ismerte a hegyi folyamok átgázolható sekélyeit. Elől-hátul jó
383 I | hogy ő nem fél.~A karaván átgázolt a hegyi patak sekélyén,
384 VII | kívántuk ingyen! s azzal áthajítá az ezüstpénzt.~Hát egyszerre
385 I | mint eleven útlevél, biztos átjárást szerezzen nekik a mamelukoktól
386 VII | Rábán, azon észrevétlenül átmentek, s megrohanták a keresztyén
387 VII | faragni, s ötven lépésnyi átmérőjű körben sűrűen körülkarózták
388 VII | homlokához és ajkához érintve azt átnyújtá a seraskiernek.~A seraskier
389 VII | kockáztatni való feje, melyet átnyújtott írásával együtt a basa kezébe
390 VII | kolozsvári cőkös cipót, s azt átnyújtva a sövényen, odainté a vén
391 VII | kedélyesen eléje futni, s őt átölelni, csókjaival elhalmozni,
392 X | üggyel-bajjal a befagyott vízen átterelt, oldalt akasztva a harmadfél
393 II | hogy társaimat vegyem rá az áttérésre; én istenben vetém reményemet,
394 III | egy időre hagynunk, hogy áttérhessünk egy kissé Erdélybe, s körülnézzünk,
395 III | Erdélyből egy vég arannyal áttört thalytot.~- Szívesen, jó
396 VII | A kert paradicsommá van átvarázsolva, a fákon aranygyümölcs, -
397 VII | ígértem, ötezret most mindjárt átvehetsz ispánaimtól, a többit majd,
398 XI | keblet azzal a hideg vassal átverni! Azokat a mosolygó szemeket
399 VII | seraskiernek.~A seraskier átvevé a fermánt, s mintha kedvesétől
400 I | várandó váltságdíjat kezemből átvéve, nekem szolgáltassák ki,
401 VII | János gazda és a székely atyafiak között hosszú perpatvar
402 II | gyermek magához tért ölében az atyai csókok melegétől, s felpillantott,
403 I | aki együtt volt fogságban atyánkkal, az egy ideig gondot viselt
404 I | s vissza sem jöhetnének atyja nélkül, de a fiú elkomorult,
405 I | amint előidézé lelkében atyjának vonásait, szemei lassankint
406 VII | kik annál közelebb látták atyjok szabadulását, minél közelebb
407 II(4) | Historia Transilvaniae auctore Joanne Bethlenio Pars I.~
408 II(5) | tanúbizonyságot Rainaud. Corona aurea, sive historia ordinis SS.
409 XI | kimeneküljön az országból talán Ausztriába vagy Lengyelországba, ahova
410 VI(9) | Historia rerum transilv. aut. J. Bethlen. P. I.~
411 IX(11)| Historia rerum Transsilvaniae, autore Joanne Bethlenis.~
412 VI | járandván, ha a küldendő adóbul avagy csak egy tallér fog is hiányzani.~
413 V | ecetet töltött a borok közé, avas zsírral mázolta be a szobák
414 VII | játékot kezdtél, ha az ügybe avatod magadat.~- Tudom, jó uram.
415 V | felugrott ágyából. - Jól van. Azaz, hogy már ez nem jól van.
416 V | ment az olyan vígan, mint azelőtt, s utóbb Kozár uram úgy
417 VII | igazhívő muzulmán sokat ad azokra, s értelmeiket Allah nyilatkozatának
418 IX | ha a vezérekkel beszélt, azoktól sohasem az adó leszállítását
419 VII | visszaadását követelte, hanem azonfelül méltó büntetést is az undok
420 I | hasonlít; - lehet, hogy azóta már megőszült, akit keresni
421 III | szultánnal jöttek volna ki ősei Ázsiából, pedig tíz év előtt még
422 VIII | tüzet a hajón, s facsaróvá áztatva mindnyájunkat. Hajh, mennyiszer
423 VI | halovány arcszínű hölgy, bágyadt, élveteg vonásokkal egy
424 VII | szökőkutak...~Bejrútból tizenkét bajadér érkezett, - szépségre egy-egy
425 VII | vágtak a légben, az égő bájarcok egymás után tünedezve ragadták
426 VI | együtt érzé e családnak baját és örömét. Paskó pedig,
427 IX | Isten vágja ketté!~Nagy bajba került a testőröknek a tűzbejött
428 VI | mulatságok talán még enyhítenék bajodat.~- S te levegőváltoztatásnak
429 X | ősz fürtjeit, nemkülönben bajuszát is jól kisodrá ugyanazon
430 VI | metszésű ajkai, alásimuló szőke bajuszával, s redőtlen homloka oly
431 X | szállás után látott.~De a két bajvívót meg nem tántorította semmi.
432 V | Kapornaki, s felállva egy szekér bakjára felmutatá a kiterjesztett
433 IX | lépcsőire ment fel, s a bakó zsinegével a nyakán beszélt
434 VII | rézfokosát, s felállva a bakra elkiáltá magát:~- Gyertek
435 VIII | hogy vissza ne forduljon a bakról, urához szólva:~- Hallja
436 I | a süvöltő sárkány, akit Balina Gregu szurokpogácsával megölt.
437 I | karaván élén egy török kalauz ballagott.~A török kalauznak fogadása
438 IX | tengeren, hogy az ország balsorsán könnyebbítsen; - megérdemli,
439 II | mutaték nekik, mint kell a balsorsban erősnek lenni. Egyetlenegy
440 VIII | szóval sem tudósítva jó vagy balsorsod felől.~- Óh, kedves nőm,
441 VIII | jámborul János, s mindenki bámulatára csendes vérrel húzta meg
442 X | tordai születés vagyok; de ne bámuljon kend sokat, hanem állítsa
443 II | alig bírt magához térni a bámuló iszonyatból; azzal egy gondolat
444 VII | rózsalevelekkel, ki szuszogva bámult utánok, s midőn a legsebesebb
445 I | közé akart dugni egy cukros banánt.~Eközben három eunuch állt
446 I | maradtunk - felelt a fiú bánatosan -; én tudom, hogy nem találja
447 VII | csinálunk, jó uram, ha nem bánja. Brassóban kiütött a mirigy,
448 X | Törökországbul hoztam. Tatárital. Nem bánod meg, ha belőle iszol.~Fertelmes
449 VI | veszesz mindent, te úgy bánsz velem, mint a gyermekkel;
450 VII | azt a tízezer aranyat nem bántam volna, ha egyszerre lefizetteted,
451 I | folytatá a kis fecsegő - ki bántana bennünket, ha megmondjuk,
452 V | előnyeinél fogva a legkevésbé bánthatók; Kapornakié tette a legnagyobb
453 II | gyakorol azokon, akik így bántottak, nem lennék-e ellenségeim
454 VII | csak az ajándékokat ne bántsák, miket a fővezértől a fejedelemnek
455 I | kedves, szép állatocskák, ne bántsatok mibennünket, hagyjatok elmenni
456 I | kezecskéjével az oláh mozsárnyi báránysüvegét, mondta:~- Eredj, te bolond!
457 VII | felelheté neki:~- Megbocsátasz, bárányszelíd basa, láthatod, hogy Allah
458 VII | seraskier bűnhődött, de a hűtlen barát, ki jóltevőjét rabszolgaságban
459 XI | rabságomban, melybe áruló baráti kéz taszított, a világ számomra
460 IX | kegyelmednek egykor mindmegannyi barátja, rokona, hon- és tiszti
461 VII | érte, nem voltak sem jó barátjai, sem hű szolgái!~Egy vadállati
462 I | a fához egy kegyes oláh barátot kötöztek kegyetlen tatárok,
463 I | biztosítsátok őket férjem barátságáról. Megálljatok még: akadhat
464 I | körülölelni látszik a szomorú, barátságtalan völgyet, elválasztva azt
465 VIII | lecsókolva homlokárul a barázdákat, miket a viszontagságok
466 VII | zokogva sír!... Homlokán mély barázdát vontak a ráncok, szemei
467 VIII | beszélni, melyből János bárhogy mereszté is rájok szemeit,
468 XI | gyermekeiben vigasztaljon meg, bárhol hatóságunk alatt létező
469 XI | háromszorosan bűnös, - bárhova lett légyen, bármely országba
470 I | behúztuk magunkat egy kis barlangba, ott összetettük a kezünket
471 III | kétszarvú embert sziklái és barlangjai közül, s nem tölthetve Katalinon
472 II | miknek hasadékaiból bömbölő barlangok nyílásai tátongnak elé.
473 XI | bárhova lett légyen, bármely országba menekült, ott felkerestessék,
474 II | pici kezeivel. A kalauz, bármennyire félt is, hogyha hátra talál
475 IX | bizonyítani, hogy urának neje bármi tekintetben okokkal bír
476 II | sem lehetnek ők többé.~- Bármily borzasztó legyen is a sors,
477 XI | fedve maradni, te kérdezz bármit tőlem, ami fogságunkban
478 VI | harmadrészben elfoglalt barnapiros pofáját, két szeme, mint
479 III | seraskier asztaláról; a barom csak nyáron dolgozik, télen
480 V | egész udvarát ellepve látja baromsokaságú vasvillás és dorongos emberektől,
481 X | megrakva a legfelségesebb basadohánnyal, minővel valaha méheket
482 VII | odaizent a seraskier Kucsuk basához, hogy legyen ez s ez nap
483 VI | a nő -, szórakozásnak a basák unalmas látogatásait, kik
484 VIII | többit pedig engedjük a török basáktól beszedetni Erdélyben, azután
485 VII | Mit akarsz, mézédességű basám? Gondolod-e, hogy a bor
486 VII | találta magát az ott sétáló basával.~A basa meglepetve tekinte
487 VI | hajtani, s ha még egy követet bátorkodnak elbocsátani, aki nem fizetni,
488 V | elnémulának, s mindaddig nem bátorkodott senki egy igét se kiejteni,
489 X | De azt a kardot? Amiért bátyádhoz mentél?~- Megbocsáss, jó
490 X | senkit meg ne marjon.~- Az én bátyám le akar engem itatni - gondolá
491 X | egy csikóbőrös kulacsot, s bátyjára köszöntve mondta:~- A magunk
492 I | vidorabb volt, ő biztatta bátyját, kézen fogva:~- No, jer,
493 V | ajtófelet és ablakrámát beállíttatni a maga helyére.~Ameddig
494 IX | ellensége lenni. Mert ha ezt bebizonyíthatja, akkor világosan álland,
495 V | ajtait megnyitván, bennünket bebocsáss, különben...~- Mi lesz különben? -
496 VIII | írást, melyre szüksége volt.~Bebocsáták a kihallgatási terembe;
497 VIII | kapuőrök azonban nem akarták bebocsátani a késői órában, mire ő megmondva
498 VII | mert én eltagadom, hogy bebocsátottalak volna, s kötélhágcsót akasztok
499 VII | megcsókolva annak homlokát, bebocsáttatá azt a kertajtón. De maga
500 XI | tudósítást kaptam róla. A bebörtönözött Paskó Kristóf öreg szolgája
|