Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Jókai Mór
A kétszarvú ember

IntraText - Concordances

(Hapax - words occurring once)


1-bebor | bebot-denes | denev-elves | elvet-felsi | felso-hajit | hajja-igazo | igazs-kerta | kertb-kulcs | kunyh-megen | meger-mutas | mutat-papma | papot-sietn | siets-talal | talan-unnep | ureg-viszo | vita-zuzot

     Fejezet
1 III | Rebbi-el-avvel (december 1) kétszáz rabot, nem jön 2 II(5) | Hierarch. Pars II. pag. 272.~ 3 X | oldalán volt egy-egy gömbölyű ablaka, melyen egy közönséges emberi 4 X | éjszakák, s az ember még az ablakán kinézni is fázott, csak 5 V | s beverte annak minden ablakát.~Amint ekként gazdagítaná 6 V | tetejű fehér ház két sor ablakával.~De - nem rossz ízlésük 7 V | karabélyát, odaállt vele az ablakba, s azt az emberekre fogva 8 X | harmadfél öl magasban levő ablakig felérjen, s azon felmászva 9 V | valahonnan, s azt egyenesen azon ablaknak támasztá, melyből Pozsgai 10 X | kastélyban elsötétültek az ablakok, akkor fogott egy darab 11 V | asztalokat összetákoltatni, az ablakokat befoldatni üveggel, s a 12 V | záporként kezde omlani aaz ablakokra, a legmerészebbek a lábtónak 13 V | támadástól, odahagytak ajtót, ablakot, s nem hallgattak Pozsgaira 14 V | vasrudakkal feszegette az ablakrácsozatot, kettő-három tőkehasogató 15 V | kisimíttatni, s ajtófelet és ablakrámát beállíttatni a maga helyére.~ 16 V | azután is feszegették az ablakvasakat, amikor már vígan járhattak 17 I | harmincháromszor megmosni kezeit és ábrázatját; az oláhnak pedig az a fogadása 18 III | az izmos, bársonysima és acélkemény kezeket.~Boór Ádámot pedig 19 X | lépett felmutatva a véres acélt.~- E kard Paskó Kristóf 20 VII | igazhívő muzulmán sokat ad azokra, s értelmeiket Allah 21 V | derék donatariust, kezökbe adák a hantot,8 közben egy kis 22 XI | magasabb volna az említett Boór Ádámnál, akit én is igen jól ismertem. 23 I | ráakadtok illyefalvi Boór Ádámra, sietve jöjjetek vissza, 24 I | fordult az odaliszkhez:~- Adass nekem, asszonyom, fekete 25 V | ellenkező esetben parancs adatván Béldi Pál uram őméltóságának, 26 X | függő kardot rájok rohant ádáz dühvel.~A meglepett vétkezők 27 VII | tudósításért, ifjú?~- Apámat add nekem, kit a seraskier fogva 28 VII | Visszasompolygott a gazdájához, s addig-addid settenkedett körülötte, 29 I | kergetett?~- Nem néztem hátra.~- Adj legalább hosszabb feleletet: 30 VI | bírjuk, hogy várjanak és adjanak időhaladékot, s azután „ 31 I | szolgáltassák ki, üdvözletemet adjátok át mindenütt, s biztosítsátok 32 VII | kegyelmed nekünk, majd mi odább adjuk. De kegyelmed itt marad 33 III | asszony, még ha saját magadat adnád is érte...~- Seraskier! - 34 III | kétszarvú emberért, ha nekem adnál napot, holdat, csillagokat 35 III | viselnek; hogyha egy birodalmat adnátok is a kétszarvú emberért, 36 VI | járandván, ha a küldendő adóbul avagy csak egy tallér fog 37 III | adom, asszony.~- Nem adod? Hát ígéreted csak addig 38 V | hárman megérdemelnék, hogy az adományozást elveszítsék, s magok törvénybe 39 VI | beszedhessük, vagy tudja be az adóösszegbe azt, amit a basa előttünk 40 IX | ötezer aranyat felmondva adósomnak, abból egyetlen fillért 41 I | nekik, s tréfából nemegyszer adtak ezüst- és aranypénzt. Menjünk 42 VIII | ahol kigúnyolják kérelmét. Adtunk török uramnak kardcsapásokat 43 VII | szabad ég alatt?~- De majd adunk be gallyakat, építhetnek 44 VIII | keresztlábú asztalt, tudtára adván Jánosnak, hogy az első hely, 45 V | csatlósait, béreseit s más afféle fegyver- és fütykösfogható 46 I | sorra nézte a bégnek, az agának, az ulemának, az effendinek; 47 IX | vágott, s azok elkezdtek ágaskodni, mire János elszántan odaveté 48 II | Katalin paripája horkolva ágaskodott, orrlyukaiból forró gőzt 49 VII | arányban állottak a férji aggodalmak is, hogy szinte bajos volna 50 VIII | vált s oly oktalan halálos aggodalom fogott el, mintha sohasem 51 VII | kérdé János gazda igazán aggodalomba esve; míg gazdája megadta 52 VI | hogy beteg vagy? hogyne aggódnám miattad? Lásd, Kolozsvárott 53 III | seraskier - kiálta a , aggódó pillantást lopva a gyermekek 54 VIII | s megnézve rajta az időt aggódva monda:~- Sietnem kell Fehérvárra, 55 V | sehol sem volt maradása: ágy alatt? megtalálják; fülkében? 56 I | Puha tollut hordok~Apámnak ágyába,~Hímes szép virágot~Anyám 57 X | kastélybeliekkel.~E gondolattal agyában mívelé a magán elkövetett 58 V | korán reggel, midőn még ágyában heverne, nagy, ormótlan 59 V | Kozár, s már erre felugrott ágyából. - Jól van. Azaz, hogy már 60 VII | beteg, s ő csak a haldokló ágyához érkezik haza, hogy végsóhaját 61 V | fele se tréfa, befutott az ágyasházba, s lekapva a falról hosszú 62 IX | tud!~Paskó szédülni érzé agyát e vádakra. Lelke nem bírt 63 V | összezúztak széket, asztalt, ágyat és almáriomot, elleneiket 64 V | s hogy sem székben, sem ágyban és almáriomban nem találták 65 I | mint egy felkoszorúzott ágymennyezet, vagy egy díszített színpad, 66 VII | valami legyet! Ott igazán agyonihatja magát, s vígan megy a másvilágra!... 67 VI | fürdőket, ahol az embert agyonizzasztják és összetörik?~- Jól van, 68 III | hogy a hajdúk minden héten agyonütnek belőle kettőt-hármat, nyakamon 69 V | menekvési utat, vagy inkább agyonveresse magát; de azon pillanatban 70 X | Egy kicsinyt meglódult az agyveleje tőle, de azért bírta magát 71 III | elfogatom, megnyúzatom, - ahá, ugye, hogy sírsz!~- Ember, 72 V | szörnyen fenyegetődztek, hogy ahányan vannak, mind parasztvért 73 I | hazudok én - állítá az oláh -; ahányszor gyermekhangot hall, mindjárt 74 III | a Dzerdzsina völgyben.~- Ahhá! - kiálta fel, kezeivel 75 III | alatt kerül meg; esküszöm Aisáhnak, a próféta feleségének kötényére, 76 VII | Korán szavaira, mik azAja Sofia boltozatára arany 77 III | ilyenformán ráment apródonkint az ajándékba kapott rabszolga mintegy 78 VII | meg Isten hírével, csak az ajándékokat ne bántsák, miket a fővezértől 79 III | hiszen, szomszéd, azon ajándékokért, miket tőlem kívántál, százat 80 VII | kérelmem van hozzád és egy ajándékom számodra.~- Fiú, te vakmerő 81 IX | fejedelemmé teszik; s az általunk ajándékul küldött összeget mindig 82 IV | nagyapám fáradságai végett; - ajánlá a magáét Kozár Péter.~- 83 II | értünk. Én legjobb barátomat ajánlám erre, Pozsgait. Mondám, 84 V | magamat szíves gráciájokba ajánlani.~E szavakkal eltávozott 85 VII | Paskónak tetszett a bohó ajánlat, s gondolva, hogy ha a fejedelem 86 II | tenni.~- De én váltságdíjat ajánlok neki, s akkor elbocsát.~- 87 III | vagy tán még inkább az ajánlott kétszáz arany, megvesztegetőleg 88 VIII | szívének! s választhat-e az ajk csók és beszéd között, midőn 89 VII | a basa, a homlokához és ajkához érintve azt átnyújtá a seraskiernek.~ 90 I | virágfüzérekkel átfonva, rózsapiros ajkaik mosolyognak, gyöngysor fogaikat 91 I | Katalin elé, kezeit szorítva ajkaikhoz.~- Rögtön hozzáfogunk a 92 XI | előlük, kezeit elvonta forró ajkaiktól. Elzárkózott szobáiba.~S 93 III | fekete kígyó, s megnyílt ajkain keresztül összeszorított 94 II | más hang összekulcsolódott ajkaira, mint egy szótalan sírásé, 95 VII | hogy végsóhaját felcsókolja ajkairól? Hátha meg is halt, s ő 96 VII | semmi ajándékot; hogy addig ajkait sem bor, sem asszony csókja 97 X | a szájából, s ő nyitott ajkakkal esett hátra, mint egy darab 98 XI | térdre egy szó nem jött ki az ajkáról, csak sóhajtott nehéz lélegzettel.~ 99 VIII | mondta Berta kedvetlen ajkpittyesztéssel.~- Úgy van, - szólt szárazon 100 V | hogy előttünk e kastély ajtait megnyitván, bennünket bebocsáss, 101 XI | nejének, ott ült napokig annak ajtajában, s ápolta a virágokat, miket 102 VII | s magával vonta a kert ajtajáig. Perc múlva megnyílt az, 103 X | hogy az ember először az ő ajtajára jött hallgatózni, azután 104 X | hazatérve bezárta nehéz ajtaját; nagy tüzet rakván a tornya 105 VIII | asztalhoz, s míg a többiek ájtatosan felkelve, leszedett süveggel 106 XI | tekintének reá. Az őrök, kik az ajtóban álltak, félhalkan suttogták: „ 107 V | vakolatot újra kisimíttatni, s ajtófelet és ablakrámát beállíttatni 108 X | Gondolfo?... Végre az utolsó ajtóhoz ért, ez volt urának hálóterme, 109 V | ennélfogva jónak találta az ajtóig visszahúzódni, ott azonban 110 X | hogy valaki a lepecsételt ajtókon ki- és bement, mert még 111 V | kikapkodva mindenfelé, s minden ajtónál szintén lótó-futó cselédjével 112 VII | vesztegintézetben, még csak egy ajtónyílást sem hagyva rajta, amelyen 113 VIII | állván feljebb, hogy az ajtóval megütötte kollégáját. János 114 VII | magával vive.~Egész odáig akadály nélkül eljutott, s midőn 115 I | barátságáról. Megálljatok még: akadhat némely, ki rabjainak más 116 I | nevénél fogva így nem akadhattok, ha csak leírás után nem. 117 III | engem megmenthetnél, ha tán akadna birtokodban magyar fogoly.~ 118 VI | azt vétették, hogy kezébe akadtak, midőn ő másokat keresett.~- 119 VII | egy nagy bibircsós úritök akadván lábai elé, azt úgy találta 120 VII | volna a legnagyobb baj! Akárhányszor elgondolá magában, mint 121 VI | egyszer kérdetlenül megszólal, akárhogy tisztelem, becsülöm kendet, 122 II | arcodon boldogság látszik, ne akarj tudni dolgokat, mik álmaidba 123 XI | világ számomra zárva van. Akarjátok-e, hogy belépjek, kívánjátok-e, 124 V | a sehonnai Kozár Ferkót akarjuk innen brachialiter kivetni.~ 125 I | menjen,~Mindig temetni jár,~Akármit vegyen fel,~Mind gyászruha 126 IX | kezével emelve, mintha nem akarna azok csörgésével szánalmat 127 VIII | pokolba küldik, én is oda akarok menni.~- Éppen mondani akartam 128 VIII | A kapuőrök azonban nem akarták bebocsátani a késői órában, 129 III | hírét, s erre utazván, nem akartalak kikerülni.~- Igen? - szólt 130 VIII | akarok menni.~- Éppen mondani akartam kendnek, hogy menjen oda.~- 131 VII | lelketek van, ha velünk akartok kikötni! Vitézlő uram, fogja 132 X | mellé, s mondá neki, hogy akassza fel a köpenyét a szegre.~ 133 I | derék egy pár voltak; itt akasztatta fel azt a harminc rablót 134 VII | bebocsátottalak volna, s kötélhágcsót akasztok a falra, mintha ott másztál 135 IV | szeretett, rágalmazták, akikre haragudott.~E három úr volt: 136 V | ideig-óráig való sáfár, akin majd túl fognak adni.~Bemennek 137 I | váltságdíjat annak az úrnak, akinél fogva van, de a hírnök nem 138 III | akarlak olyantól fosztani meg, akire szükséged van, majd csak 139 I | vesd a dolgot; ha ember az, akitől félsz, akkor látod, hogy 140 V | amicára, s egyezzünk meg akképp, hogyha kelmed átengedi 141 VIII | kit egyen meg?~Csak egy akkora olasz lokajt talált volna, 142 II | nyakából mandolinját, s egy víg akkordot adva rajta, elkezdé bátor 143 VII | szoroshoz, de mire odaérnek, már akkorra én, mintha legnagyobb szorgalommal 144 X | rajtad. Közel vannak az aklok; elhajtunk három jármosökröt. 145 V | udvaron, midőn egyszerre egy akol mellett észreveszi a felnyitott 146 X | elhajtott három ökröt az akolból, mely az árkon kívül feküdt; - 147 V | bocsátva Boór Ádámnak több ezer akóra menő legjobb óborai; mikor 148 X | kiálló horogvasába, azon akrobatai ügyességgel felkapaszkodott; 149 VIII | Naláczi mosolyogva intett az alabárdosoknak, kik az ajtón a láncokkal 150 VIII | nemsokára visszajött két alabárdossal, s felvezeté a követ urat, 151 X | ahol a víz széles, s a part alacsony, mi magunk pedig felülünk 152 I | szemeihez úgy illett a szabadon aláfolyó selyemszőke hajzat.~A fiú 153 V | fülkében? rátörnek; kéményben? aláfüstölnek; hordóban? szekrényben? 154 I | más ösvény el volt zárva aláhengerült kövekkel, s jól ismerte 155 V | lehet. Ehel a dátum, ehel az aláírás, a fejedelem kétségbevonhatatlan 156 V | mind a három folyamodást aláíratták, s ennek következtében most 157 IV | folyamodványt, melyet látatlanban aláírt, akkor kacagott volna még 158 XI | harmadmagokkal jöttek. A harmadik alak, kit kézen vezetének, hosszú 159 IX | hazámért, fejedelmemért száz alakban láttam a halált, értök megaláztam 160 I | gyermekeim: emlékeztek-e atyátok alakjára, arcára? El tudnátok-e mondani, 161 VII | vágás helyzetét, hosszát, alakját homlokán.~- Mindig a fején! 162 XI | rejtélyes tanú, én hamis alakoskodónak nyilvánítom azt.~- Azt majd 163 XI | a fejedelem a beburkolt alaktól.~- Én vagyok az uram.~- 164 X | eszébe, hogy valaki van oda alant, aki beszédét hallgatja, 165 VI | szemeivel, szép metszésű ajkai, alásimuló szőke bajuszával, s redőtlen 166 II | támaszkodva, a szikla rovátkáin alászállt, kísérete szétfutva, biztos 167 V | fegyver- és fütykösfogható alattvalóit, s csak várta szép csendesen, 168 V | rablás, ez zsiványság, ez alávalóság! Szedje fel kend azt az 169 IV | folyamodólevelet, s eléterjeszté alázatosan mosolygó arccal a fejedelemnek.~ 170 VII | engedékenységet az ő személye iránti alázatosságnak tulajdonítá, s végtelenül 171 VIII | fillérig, s többet meg nem alázza magát, hogy kérjen ott, 172 VI | megszorongatá a követ kezét, s áldásaik között útra bocsáták őt; 173 I | ennyi alkalmatlanságot? Áldj meg bennünket, és bocsáss 174 VIII | mindnyájunkat. Hajh, mennyiszer áldottam magamban a mi sáros országutainkat, 175 IX | jogom van követelni, hogy az áldozatért ne piruljon orcám.~Erre 176 II | énvelem történtek; de te légy áldva százszor, hogy gyermekeimre 177 VII | senki sem látta és hallá...~Aleppóból jöttek szakácsok, kik oly 178 VI | beteg vagyok; két éjjel nem alhattam szívgörcseim miatt, s a 179 X | lelkében, hogy az öccse aligha legjobb szándékkal van iránta.~ 180 I | diófát találtunk, annak alja terítve volt mind dióval, 181 I | nyújtának az egész társaságnak alkalmat a megpihenhetésre.~A török 182 IV | eltávolítva mellőle a többi alkalmatlan embereket, s akkor elővoná 183 I | keblére.~- Elhajtsuk ez alkalmatlanokat? - kérdék a rabnők - kik 184 I | Miért tész magadnak ennyi alkalmatlanságot? Áldj meg bennünket, és 185 IX | Sárpataky uram kapott az alkalmon, s nekifordult Jánosnak 186 VII | Nekünk sehogy sem jutott alkalmunk célunk kivitelére, mert 187 I | távolban rémlenek, szemei az alkony-égen vesztek, mely annál távolabb 188 II | szarvai élesen kitűnve az alkonyég színéből: az egész karaván 189 VII | setét van. Már pedig az Alkorán azt mondja, hogy mikor setét 190 IX | járt, hanem saját magának alkudta a fejedelemséget; ha a vezérekkel 191 VII | ki hízelkedése által!... Allahra: porba fog visszaesni árulása 192 IV | szerek által magát olyan állapotba helyezé, amelyben az ember 193 VII | csorgatott poharainkba; ily állapotban képtelen vagyok írott betűket 194 V | emberekre fogva fenyegető állásba tevé magát.~- Aki egy lépést 195 I | őket, - ti kedves, szép állatocskák, ne bántsatok mibennünket, 196 VI | hogy vitézlő uram beszédbe állhat velem.~- Az egészen más: 197 VIII | ütögetni, melyre meg nem állhata, hogy vissza ne forduljon 198 II | mindazokat, kik hitükhöz állhatatosak maradtak, s mindent elkövetett, 199 VII | uramnak volnék, én meg nem állhatnám, hogy félre ne térjek egy 200 VII | egyszerre, mintha ki nem állhatnók a rohamot, az egész dandárral 201 IX | hágcsójára.~- Mi kell? Miért állítád meg kocsimat?~- Mert szobáid, 202 IX | megbecsüllek azzal, hogy szemközt állítalak e tanúval, annyi súlyt adok 203 IX | ha egy szóval eltér-e az állításom az igazságtól.~- Szerencsétlen 204 IV | megmondani, hova megy, hanem azt állította, hogy Marosvásárhelyre megy 205 VII | fosztogatók, fiaim. Nem is azért állítottunk meg benneteket, hogy kiraboljunk, 206 X | bámuljon kend sokat, hanem állítsa fel azt a hágcsót.~- Ketté 207 II | mintegy példaképül, maga elé állíttata, s előbb hízelge, majd fenyegetőzött, 208 V | minden nagyjából helyre volt állítva, akkor elhozatták az örvendő 209 X | sem tudta, melyik lábán álljon. Este pedig, amint besetétedett, 210 III | éppen ezek, akik itt előttem állnak, óh, akkor ezek is az enyimek, 211 IX | Teleki.11~Paskó eltántorult állóhelyéből; fejéhez, szívéhez kapva 212 VII | gondjaival nem csekély arányban állottak a férji aggodalmak is, hogy 213 I | egyedül a seraskierhez. Álltunk mi nagyobb urak előtt is.~- 214 VIII | szemközt jövő, még neki állván feljebb, hogy az ajtóval 215 II | sírásé, minő annak sírása, ki álmában kiáltani akar és nem tud; 216 VII | övével.~A seraskiernek gonosz álmai voltak az éjjel. Nálunk 217 II | asszonyom! Neked biztosan édes álmaid szoktak lenni, mert lelked 218 II | akarj tudni dolgokat, mik álmaidba kísérteteket kevernek, s 219 V | sem székben, sem ágyban és almáriomban nem találták őket, összetörték 220 V | széket, asztalt, ágyat és almáriomot, elleneiket keresve, s hogy 221 II | kulcsolt kezeire hajtva, álmélkodva rántá meg társa zekéjét:~- 222 VII | meggyőződjék felőle, ha nem álmodik-e, egy nagy fekete tükör állt 223 VIII | távol? Miért nem izentél? Álmodni, nyugtalankodni hagytál 224 IX | nem beszélt egyébről, nem álmodott másról, mint hona jóvoltáról, - 225 I | az oláh kalauz is.~- Ejh. Álmodtátok ti ez alakot, s most azt 226 VII | Nálunk nemigen divat az álmokat elbeszélni; de az igazhívő 227 VII | tudhatja a jövendő titkait.~Ez álmot éppen azon éjszakán látta 228 XI | rabságba veszté, s jószágait álnokul bitorolta; mely bűnéért 229 I | égre rajzolva, mint egy álomkép tűnnek elő a székely havasok.~ 230 VII | amit most érez, az is csak álomlátás legyen, s hogy meggyőződjék 231 XI | jelent Pozsgai Ferenc, mint álorcás, házasságtörő és stellionatusban 232 VII | legyen az, akit vádolsz?~- Az alseraskier! Baruch Tavaif.~- Valóban 233 I | effendit; harmadik felkeresi az alseraskiert, Baruch Tavaifot, mindeniket 234 V | Az bajos lesz, mert az alsókon vasrács van, ide pedig munka 235 VIII | hogy te ekkor nyugodtan alszol csendes hajlékunkban, s 236 V | tevő Pozsgai Ferencnek, az általa előmutatott írásbeli meghatalmazások 237 X | magadat, s ha ehetnél, hát aludjál; mert én nem adhatok egyebet 238 VI | aztán megint a férj került alul, engesztelő nyájassággal 239 X | hogy immár ideje lesz az alvásnak, megvárta, míg a kastélyban 240 X | választotta hivatalt.~Az alvilág őrei nem voltak szigorúbbak, 241 V | felfedezte valaki a titkos alvilági utat, melyen keresztül ellenfeleik 242 I | öltözetben, mint azon táj amazonai szoktak, magas gyöngyháznyeregben, 243 III | akkor messze elhaladtak, ámbár, ha közel lettek volna is, 244 V | beállíttatni a maga helyére.~Ameddig ez meglett, addig is nyitva 245 IV | olyan állapotba helyezé, amelyben az ember inkább érezni szokott, 246 VII | ismét annyira vannak tőle, amennyire voltak. Ilyenformán a hiba 247 VII | lenni.~- Most távozzál, amerre jöttél: senkinek a titokrul 248 I | esztendő előtt az a nagy , amiben aranyhajú Flore fürdött, 249 V | kegyelmed akarja, lépjünk amicára, s egyezzünk meg akképp, 250 V | otthon tevé magát abban, amije volt Boór Ádámnak, az mind 251 VII | kihallgatást a portán, s elmondva amikért küldve volt, s egy időre 252 X | erőszakos felszakításukra.~Amily bosszantó volt e felvigyázat 253 X | nem vagy oly ittas, mint amilyennek látszol. Mit tegyünk itt?~- 254 X | széles orrú cipő lábnyomai, amilyent az egész előtte ismeretes 255 VII | kegyelmetek szaporán, s vigyék el, amim van. Száz tallérom van magamnak, 256 VII | gondolatot ki nem fejezett senki, amióta a pantomimica fel van találva.~ 257 X | legkegyetlenebb lengyel pálinkával, amitől, ha a kozák teleissza magát, 258 IV | viseltettek iránta, mint amivel legjobban meg lehetett ragadni 259 I | gyermekhangok éneklék ez anda verset:~„Hová repülsz, hová,~ 260 X | nagy szorgalommal ápolt angol, vagyis helyesebben francia 261 VIII | nem a főkapun, hanem az angolkerten keresztül. Berta asszony 262 IV | És ha a derék Bornemissza Anna, kinek éppoly szíve, 263 X | mint egy nyeregbe, beülve, annálfogva a hágcsóig lebocsátá magát. 264 VIII | titkolózol.~- Az egész dolog annyiból áll, hogy egy magyar nemes 265 XI | bércei között, s az oláh anya azzal fenyegette fiát, ha 266 XI | azon rém, kivel székely anyák síró gyermekeiket ijesztgetik, 267 I | rárónak, s az nem megy az anyakönyvbe. A rabszolgák között pedig 268 I | elébb kimentünk kedves anyánkhoz a temetőbe, ott sokáig sírtunk, 269 III | pillanatban, mint kölykeit védő anyatigris, villámsebesen rohant az 270 X | életmódot viselt, mint az apáca; még az olasz lokajnak sem 271 IV | három egyszerre intézvén Apafihoz kérelmét, a fejedelem ugyanazon 272 IV | nekitelepedtek az ízletes vacsorának, Apafinak oly jóízűen esett étel és 273 I | szende leánykori arcával, Apafiné méltóságos tekintetét, Csákyné 274 IV | készült verni az odamenetelről Apafit, úgyhogy az, amikor elment, 275 IV | és ugyanazon dolgot kérte Apafitól; mindhárman illyefalvi Boór 276 I | szájacskáddal?”~„Puha tollut hordok~Apámnak ágyába,~Hímes szép virágot~ 277 III | látom reszketésteken, hogy apátokért jöttetek könyörögni. Az 278 III | lábaihoz akart borulni, apjáért könyörgendő, s ritka lélekjelenléttel 279 VII | fog még csak hasonlítani apjához!~- Csakhogy élnek! - sóhajta 280 I | beszédesebb volt az oláh, elmondta apjának, anyjának, öregapjának minden 281 XI | Károly gyorsabban, mint az apjától kimondott szó, ugrott oda 282 III | Akié a fa, azé a gyümölcs, apjok enyém, a porontyok is nekem 283 V | eleve kitudván az árvákat apjuk meghatalmazásának gonoszul 284 XI | Ádám, kit ezen gyermekek apjuknak neveznek? - kérdé a fejedelem 285 X | lépésnyire nagy szorgalommal ápolt angol, vagyis helyesebben 286 XI | napokig annak ajtajában, s ápolta a virágokat, miket körüle 287 IV | öregurat, s ezerféle apró előzékenységgel viseltettek 288 VI | törökök - szólalt meg minden apropos nélkül János.~Paskó azt 289 VIII | tatárka, földimogyoró, aprószőlő, kenyérmorzsa, meg paradicsomalma.~- 290 X | mint aminek meg van adva az ára.~E párbeszédből annyit gyaníthatunk, 291 III | asszony, akkor tudom, mi az arab paripa, mi a lengyel, mi 292 I | egy folyamnak ki tetszett áradni, három napig tehettek egy 293 VII | hiba egyikünkre sem fog áramlani, csak te magad vigyázz magadra, 294 III | küldesz Erdélyből egy vég arannyal áttört thalytot.~- Szívesen, 295 VI | elpusztítá, ami megmaradott; az arany- és ezüstbányák rosszul míveltettek, 296 VII | diplomatikus gondjaival nem csekély arányban állottak a férji aggodalmak 297 VII | van átvarázsolva, a fákon aranygyümölcs, - hímes virág a fák alatt, - 298 I | előtt az a nagy , amiben aranyhajú Flore fürdött, meg az aranyludak. 299 X | szorítá meg az öreg kezét, s aranyhegyeket ígért neki jutalmul, ha 300 I | aranyhajú Flore fürdött, meg az aranyludak. Ezen a kövön állt Drakul 301 VIII | ötvöse gyönyörű ezüsttálakat aranyozott, mik nekem úgy megtetszettek.~- 302 II | dalolni:~„Sárga , sárga , aranypatkó rajta!”~Azon pillanatban 303 I | nemegyszer adtak ezüst- és aranypénzt. Menjünk el oda, ahol ők 304 III | rabszolga mintegy ezer darab aranyra.~- Hát nem bánom, válassz 305 V | én: Béldi Pál uram hány arasz? ha engemet körül akar nyalábolni. 306 II | elhaladva alig enged két arasznyi tért az utazónak, azon túl 307 I | hallani képzeli a pusztai aratóleányok mezei dalait, kiket arc 308 VIII | hajított bennünket a hullám. Árbócaink, vitorláink összetörtek, 309 I | aratóleányok mezei dalait, kiket arc és név szerint ismer, az 310 I | míg a lyánka piros, telt arcához s derült, kék szemeihez 311 I | egyik fiú volt, másik leány. Arcaik a naptól leégve, ruháik 312 IX | tanácsurak közül eltakarták arcaikat, nem nézhettek oda; maga 313 IX | ellene emelve van, s ha arcaink sápadságát tekinti, s a 314 I | maga előtt szende leánykori arcával, Apafiné méltóságos tekintetét, 315 VIII | főzeményből, s megkóstolá szakértő arcfintorgással.~- Valamit kifelejtettek 316 VIII | kimulatta magát a cselédség arcfintorgatásain, kik nyögve nyelték az ő 317 II | szemekhez, ama szelíd, mosolygó archoz, mely az ő gyermeki szívében 318 II | adott különben oly szelíd arcnak, melynek vonásain e pillanatban 319 II | mert lelked tiszta, és arcodon boldogság látszik, ne akarj 320 XI | egyszer kényszeríté őt idegen arcokat látni. Boór Ádám megjelent 321 XI | láttatni?~- Óh, uram. Az én arcom borzalomnak és undorodásnak 322 I | asszonyom, mert amint fél arcommal a fába ütődtem, elestem 323 VI | szememet meghunyorítottam, vagy arcon színét változtatta volna 324 VI | nem.~Neje, egy halovány arcszínű hölgy, bágyadt, élveteg 325 I | Ádám nevű, ilyen és ilyen arcú, termetű magyar rab?~„Hát 326 VII | annak mindinkább elsápadó arcvonásait, s midőn végre a kiejté 327 III | perzsa toklyót, egyptomi argalit, magyar juhot kérdeznél 328 V | majd felvegye az írást, oly argumentumot kapott a posteriori Pozsgai 329 V | kastélyba. Az utak el voltak árkolva, a szántóföldek elöntve 330 I | heveredve, illatos ezüstfűz árnyában, a keleti szőnyegek, a madártollas 331 III | paradicsomi szent tubafa árnyékára, melyet a leggyorsabb lovas 332 VI | redőtlen homloka oly csendesárnyéklatát viselik magukon, mely látni 333 X | Kifogott még a fagyon is. Az árokból annyi nádat vágott, amennyi 334 IX | Uram kastélya széles, mély árokkal van körülkerítve, melyen 335 III | egyet el nem adni semmi áron.~- De hiszen, szomszéd, 336 VIII | török hajót elfogtak, ami arrafelé tartott, s számot sem véve 337 IV | sem tudósította a másikat arról, hogy mit kér, s mind a 338 IX | aki mentségére szól; mert ártatlan ő mint az angyalok, s oly 339 VIII | nekik. Azt János arca el sem árulá, hogy már a találkozás megtörtént.~ 340 VII | vérét fogja látni abban.~„Árulás ragadta ki kezünkből a diadalt; - 341 VII | Allahra: porba fog visszaesni árulása miatt! - Mi jutalmat kérsz 342 VIII | Naláczi. - Kend nincs az árulásba keverve. Kend csak szolga.~- 343 VII | méltó büntetést is az undok árulásnak.~A fejedelem követe, Paskó 344 VII | hanyatt esett kerevetére.~- Árulásodért te halsz meg! - mondta Kucsuk -; 345 II | gyilkosaimnak hóhérja, árulóim elvesztője?~Károly szólni 346 X | Ferenc uram volt az! Ezért árulta el hát férjét a hűtlen asszony, 347 II | elfoglalá a küldők jószágait, árváikat, özvegyeiket kiverve házaikból, 348 V | már eleve kitudván az árvákat apjuk meghatalmazásának 349 I | Ilonka - így hívták az árvaleányt - figyelmesen hallgatá mind 350 I | hogy anyánk meghalt, és mi árvaságra jutottunk, érkezett haza 351 I | tartá a két felfogadott árvát, csak kedvet nem tudott 352 VI | hosszú száraz nyár s egy árvizes ősz, mely azt is elpusztítá, 353 VII | előtt guggolt, s olvasott az Asorathból, akkor felkelt és kijött.~ 354 X | volt e felvigyázat a ház asszonyára, éppoly terhesnek hívé ő 355 VII | természetén, elkezde az asszonyárul beszélni:~- Hiszen ne búsuljon 356 VII | Allah írtson ki minden asszonyi állatot e földről.”~Kukucsné, 357 III | Hogy mi célja volt az elmés asszonynak ez intézkedéssel, azt későbben 358 III | új szokás már ez, hogy az asszonyok utazni járjanak? Minden 359 VI | hogy zár alatt tartják az asszonyokat.~- Hallja, kend! - rivalla 360 VI | mintha tele volnának rossz asszonyokkal.~Paskó látszólag fel volt 361 III | fordulna el az ilyen becstelen asszonyoktól, ha még volnának becsületes 362 III | Kucsukné szolgáinak kedve asszonyukért verekedni, éppen olyan kicsiny 363 VIII | leszedett süveggel mondták el az asztaláldást János gazda után, azalatt 364 III | hulladék marad a seraskier asztaláról; a barom csak nyáron dolgozik, 365 V | nem hagytak neki egy ép asztallábat, s még azután is feszegették 366 V | helyreállítható székeket, asztalokat összetákoltatni, az ablakokat 367 VII | leültette őket a rakott asztalokhoz, maga is odaült velök; jelt 368 IV | faragott belőle kalamust.~- De asztalom sincs, a földön csak tudunk 369 X | kapott fel az előttük álló asztalról, s megtámadójára süté; de 370 IX | tanácsurak elé járult, s az asztaltól néhány lépésnyire megállt, 371 VI | a pénzből ötszáz tallért átadok még a szultán tihájának, 372 VII | Tavaif, melyen Boór Ádám fia átadta a veszélyes leveleket Kucsuk 373 X | kezdtek fenekére törekedni az átalagnak.~Egy óra múlva üresen állt 374 X | kardot lesve, s még János az átalagot előhozta valamelyik szegletből, 375 X | mívelé a magán elkövetett átalakítást, mely neki annál könnyebben 376 VII | óhajtója, s ennélfogva nem átallasz nekem módokat szolgáltatni, 377 VII | keresztyén tábort, mely az átelleni parton egy helység mellett ( 378 V | akkor vissza a másiknak átengedett részt.~... - Tehát azt határozá 379 V | meg akképp, hogyha kelmed átengedi nekem ebből a jószágból 380 I | ölelve, virágfüzérekkel átfonva, rózsapiros ajkaik mosolyognak, 381 II | szólni akart valamit, arcán átfutott a pír; tán azt akarta mondani:~- 382 I | ismerte a hegyi folyamok átgázolható sekélyeit. Elől-hátul 383 I | hogy ő nem fél.~A karaván átgázolt a hegyi patak sekélyén, 384 VII | kívántuk ingyen! s azzal áthajítá az ezüstpénzt.~Hát egyszerre 385 I | mint eleven útlevél, biztos átjárást szerezzen nekik a mamelukoktól 386 VII | Rábán, azon észrevétlenül átmentek, s megrohanták a keresztyén 387 VII | faragni, s ötven lépésnyi átmérőjű körben sűrűen körülkarózták 388 VII | homlokához és ajkához érintve azt átnyújtá a seraskiernek.~A seraskier 389 VII | kockáztatni való feje, melyet átnyújtott írásával együtt a basa kezébe 390 VII | kolozsvári cőkös cipót, s azt átnyújtva a sövényen, odainté a vén 391 VII | kedélyesen eléje futni, s őt átölelni, csókjaival elhalmozni, 392 X | üggyel-bajjal a befagyott vízen átterelt, oldalt akasztva a harmadfél 393 II | hogy társaimat vegyem az áttérésre; én istenben vetém reményemet, 394 III | egy időre hagynunk, hogy áttérhessünk egy kissé Erdélybe, s körülnézzünk, 395 III | Erdélyből egy vég arannyal áttört thalytot.~- Szívesen, 396 VII | A kert paradicsommá van átvarázsolva, a fákon aranygyümölcs, - 397 VII | ígértem, ötezret most mindjárt átvehetsz ispánaimtól, a többit majd, 398 XI | keblet azzal a hideg vassal átverni! Azokat a mosolygó szemeket 399 VII | seraskiernek.~A seraskier átvevé a fermánt, s mintha kedvesétől 400 I | várandó váltságdíjat kezemből átvéve, nekem szolgáltassák ki, 401 VII | János gazda és a székely atyafiak között hosszú perpatvar 402 II | gyermek magához tért ölében az atyai csókok melegétől, s felpillantott, 403 I | aki együtt volt fogságban atyánkkal, az egy ideig gondot viselt 404 I | s vissza sem jöhetnének atyja nélkül, de a fiú elkomorult, 405 I | amint előidézé lelkében atyjának vonásait, szemei lassankint 406 VII | kik annál közelebb látták atyjok szabadulását, minél közelebb 407 II(4) | Historia Transilvaniae auctore Joanne Bethlenio Pars I.~ 408 II(5) | tanúbizonyságot Rainaud. Corona aurea, sive historia ordinis SS. 409 XI | kimeneküljön az országból talán Ausztriába vagy Lengyelországba, ahova 410 VI(9) | Historia rerum transilv. aut. J. Bethlen. P. I.~ 411 IX(11)| Historia rerum Transsilvaniae, autore Joanne Bethlenis.~ 412 VI | járandván, ha a küldendő adóbul avagy csak egy tallér fog is hiányzani.~ 413 V | ecetet töltött a borok közé, avas zsírral mázolta be a szobák 414 VII | játékot kezdtél, ha az ügybe avatod magadat.~- Tudom, uram. 415 V | felugrott ágyából. - Jól van. Azaz, hogy már ez nem jól van. 416 V | ment az olyan vígan, mint azelőtt, s utóbb Kozár uram úgy 417 VII | igazhívő muzulmán sokat ad azokra, s értelmeiket Allah nyilatkozatának 418 IX | ha a vezérekkel beszélt, azoktól sohasem az adó leszállítását 419 VII | visszaadását követelte, hanem azonfelül méltó büntetést is az undok 420 I | hasonlít; - lehet, hogy azóta már megőszült, akit keresni 421 III | szultánnal jöttek volna ki ősei Ázsiából, pedig tíz év előtt még 422 VIII | tüzet a hajón, s facsaróvá áztatva mindnyájunkat. Hajh, mennyiszer 423 VI | halovány arcszínű hölgy, bágyadt, élveteg vonásokkal egy 424 VII | szökőkutak...~Bejrútból tizenkét bajadér érkezett, - szépségre egy-egy 425 VII | vágtak a légben, az égő bájarcok egymás után tünedezve ragadták 426 VI | együtt érzé e családnak baját és örömét. Paskó pedig, 427 IX | Isten vágja ketté!~Nagy bajba került a testőröknek a tűzbejött 428 VI | mulatságok talán még enyhítenék bajodat.~- S te levegőváltoztatásnak 429 X | ősz fürtjeit, nemkülönben bajuszát is jól kisodrá ugyanazon 430 VI | metszésű ajkai, alásimuló szőke bajuszával, s redőtlen homloka oly 431 X | szállás után látott.~De a két bajvívót meg nem tántorította semmi. 432 V | Kapornaki, s felállva egy szekér bakjára felmutatá a kiterjesztett 433 IX | lépcsőire ment fel, s a bakó zsinegével a nyakán beszélt 434 VII | rézfokosát, s felállva a bakra elkiáltá magát:~- Gyertek 435 VIII | hogy vissza ne forduljon a bakról, urához szólva:~- Hallja 436 I | a süvöltő sárkány, akit Balina Gregu szurokpogácsával megölt. 437 I | karaván élén egy török kalauz ballagott.~A török kalauznak fogadása 438 IX | tengeren, hogy az ország balsorsán könnyebbítsen; - megérdemli, 439 II | mutaték nekik, mint kell a balsorsban erősnek lenni. Egyetlenegy 440 VIII | szóval sem tudósítva vagy balsorsod felől.~- Óh, kedves nőm, 441 VIII | jámborul János, s mindenki bámulatára csendes vérrel húzta meg 442 X | tordai születés vagyok; de ne bámuljon kend sokat, hanem állítsa 443 II | alig bírt magához térni a bámuló iszonyatból; azzal egy gondolat 444 VII | rózsalevelekkel, ki szuszogva bámult utánok, s midőn a legsebesebb 445 I | közé akart dugni egy cukros banánt.~Eközben három eunuch állt 446 I | maradtunk - felelt a fiú bánatosan -; én tudom, hogy nem találja 447 VII | csinálunk, uram, ha nem bánja. Brassóban kiütött a mirigy, 448 X | Törökországbul hoztam. Tatárital. Nem bánod meg, ha belőle iszol.~Fertelmes 449 VI | veszesz mindent, te úgy bánsz velem, mint a gyermekkel; 450 VII | azt a tízezer aranyat nem bántam volna, ha egyszerre lefizetteted, 451 I | folytatá a kis fecsegő - ki bántana bennünket, ha megmondjuk, 452 V | előnyeinél fogva a legkevésbé bánthatók; Kapornakié tette a legnagyobb 453 II | gyakorol azokon, akik így bántottak, nem lennék-e ellenségeim 454 VII | csak az ajándékokat ne bántsák, miket a fővezértől a fejedelemnek 455 I | kedves, szép állatocskák, ne bántsatok mibennünket, hagyjatok elmenni 456 I | kezecskéjével az oláh mozsárnyi báránysüvegét, mondta:~- Eredj, te bolond! 457 VII | felelheté neki:~- Megbocsátasz, bárányszelíd basa, láthatod, hogy Allah 458 VII | seraskier bűnhődött, de a hűtlen barát, ki jóltevőjét rabszolgaságban 459 XI | rabságomban, melybe áruló baráti kéz taszított, a világ számomra 460 IX | kegyelmednek egykor mindmegannyi barátja, rokona, hon- és tiszti 461 VII | érte, nem voltak sem barátjai, sem szolgái!~Egy vadállati 462 I | a fához egy kegyes oláh barátot kötöztek kegyetlen tatárok, 463 I | biztosítsátok őket férjem barátságáról. Megálljatok még: akadhat 464 I | körülölelni látszik a szomorú, barátságtalan völgyet, elválasztva azt 465 VIII | lecsókolva homlokárul a barázdákat, miket a viszontagságok 466 VII | zokogva sír!... Homlokán mély barázdát vontak a ráncok, szemei 467 VIII | beszélni, melyből János bárhogy mereszté is rájok szemeit, 468 XI | gyermekeiben vigasztaljon meg, bárhol hatóságunk alatt létező 469 XI | háromszorosan bűnös, - bárhova lett légyen, bármely országba 470 I | behúztuk magunkat egy kis barlangba, ott összetettük a kezünket 471 III | kétszarvú embert sziklái és barlangjai közül, s nem tölthetve Katalinon 472 II | miknek hasadékaiból bömbölő barlangok nyílásai tátongnak elé. 473 XI | bárhova lett légyen, bármely országba menekült, ott felkerestessék, 474 II | pici kezeivel. A kalauz, bármennyire félt is, hogyha hátra talál 475 IX | bizonyítani, hogy urának neje bármi tekintetben okokkal bír 476 II | sem lehetnek ők többé.~- Bármily borzasztó legyen is a sors, 477 XI | fedve maradni, te kérdezz bármit tőlem, ami fogságunkban 478 VI | harmadrészben elfoglalt barnapiros pofáját, két szeme, mint 479 III | seraskier asztaláról; a barom csak nyáron dolgozik, télen 480 V | egész udvarát ellepve látja baromsokaságú vasvillás és dorongos emberektől, 481 X | megrakva a legfelségesebb basadohánnyal, minővel valaha méheket 482 VII | odaizent a seraskier Kucsuk basához, hogy legyen ez s ez nap 483 VI | a -, szórakozásnak a basák unalmas látogatásait, kik 484 VIII | többit pedig engedjük a török basáktól beszedetni Erdélyben, azután 485 VII | Mit akarsz, mézédességű basám? Gondolod-e, hogy a bor 486 VII | találta magát az ott sétáló basával.~A basa meglepetve tekinte 487 VI | hajtani, s ha még egy követet bátorkodnak elbocsátani, aki nem fizetni, 488 V | elnémulának, s mindaddig nem bátorkodott senki egy igét se kiejteni, 489 X | De azt a kardot? Amiért bátyádhoz mentél?~- Megbocsáss, 490 X | senkit meg ne marjon.~- Az én bátyám le akar engem itatni - gondolá 491 X | egy csikóbőrös kulacsot, s bátyjára köszöntve mondta:~- A magunk 492 I | vidorabb volt, ő biztatta bátyját, kézen fogva:~- No, jer, 493 V | ajtófelet és ablakrámát beállíttatni a maga helyére.~Ameddig 494 IX | ellensége lenni. Mert ha ezt bebizonyíthatja, akkor világosan álland, 495 V | ajtait megnyitván, bennünket bebocsáss, különben...~- Mi lesz különben? - 496 VIII | írást, melyre szüksége volt.~Bebocsáták a kihallgatási terembe; 497 VIII | kapuőrök azonban nem akarták bebocsátani a késői órában, mire ő megmondva 498 VII | mert én eltagadom, hogy bebocsátottalak volna, s kötélhágcsót akasztok 499 VII | megcsókolva annak homlokát, bebocsáttatá azt a kertajtón. De maga 500 XI | tudósítást kaptam róla. A bebörtönözött Paskó Kristóf öreg szolgája


1-bebor | bebot-denes | denev-elves | elvet-felsi | felso-hajit | hajja-igazo | igazs-kerta | kertb-kulcs | kunyh-megen | meger-mutas | mutat-papma | papot-sietn | siets-talal | talan-unnep | ureg-viszo | vita-zuzot

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License