1-bebor | bebot-denes | denev-elves | elvet-felsi | felso-hajit | hajja-igazo | igazs-kerta | kertb-kulcs | kunyh-megen | meger-mutas | mutat-papma | papot-sietn | siets-talal | talan-unnep | ureg-viszo | vita-zuzot
Fejezet
501 X | mulat, s kettéhasít, ha bebotlasz.~- Valóban? - monda János,
502 XI | neveznek? - kérdé a fejedelem a beburkolt alaktól.~- Én vagyok az
503 V | akármilyen szűknyakú korsóba bebúvik.~Kozár uram váltig iparkodott
504 XI | három nap alatt sietett becsesebb értékeit összegyűjteni,
505 III | utálattal fordulna el az ilyen becstelen asszonyoktól, ha még volnának
506 VIII | főurak, én is, más is. A becsület több, mint néhány ezer tallér...
507 X | mindazon emberek között, akiket becsületben tartok, te vagy a legeslegutolsó;
508 VI | megszólal, akárhogy tisztelem, becsülöm kendet, kénytelen leszek
509 IX | akik kegyelmedet szerették, becsülték, előmozdíták; gyaníthatja
510 IX | meggyalázni. Azért, hogy én többre becsültem az ország nyugalmát, mint
511 V | percre nőtt, az ostromlók már bedugták fejeiket az ablakon, s úgy
512 X | végigkarmolja az ember torkát, s beégeti magát a beleibe; tatárok
513 X | cserjékből.~A kastély is így volt beépülve, hogy mintegy négy öl magasságnyira
514 X | János nagy üggyel-bajjal a befagyott vízen átterelt, oldalt akasztva
515 III | a saskeselyűé, görbültek befelé.~Így nézett egy pillanatig
516 I | fogja elkapni. No, gyerekek, befogjátok a szátokat.~Azzal szépen
517 VII | segített a váltott lovakat befogni, s az ostort elnyűni rajtok,
518 V | összetákoltatni, az ablakokat befoldatni üveggel, s a levert vakolatot
519 V | már ennek a fele se tréfa, befutott az ágyasházba, s lekapva
520 V | határozott napra mindnyájan begyülekezének, hadnagyok és királybírák,
521 VIII | Nemsokára ebédre csengettek. Begyülekezett az egész cselédség, körülülték
522 VI | hogy engedjen időt az adó begyűjtésére, s tiltsa el a váradi basát
523 VI | kivetett adót nem volt mód behajtani, mindegyik helységnek lévén
524 IX | a cinkotai itcét kívánja behozatni Erdélybe - kötekedék vele
525 I | varjúk károgtak fölöttünk, mi behúztuk magunkat egy kis barlangba,
526 V | kolozsvári boltosoknál, s beinvitálták a környékbeli nemességet
527 X | emberi fő kidughatta magát, s bejárását erős vaspántos ajtó őrzé,
528 X | hintók számára szolgált bejárásul, az árkon pedig egyetlen
529 I | adnak pénzt? Mi így majd bejárjuk egész Törökországot, mindenütt
530 VII | valamit, mert messze földet bejárt. Megtanult-e kend olaszul?~-
531 VII | a kétszarvú ember ki- s bejártak szobájában, melynek mindenütt
532 VII | mesterséges szökőkutak...~Bejrútból tizenkét bajadér érkezett, -
533 V | Pozsgai uramnak, s az ominózus békasó úgy találá képen a jó urat,
534 VII | kényszeríteni fogja a portát békekötésre, s férje és gyereke nem
535 X | szokott használni, azzal bekené ősz fürtjeit, nemkülönben
536 VII | s amint a bokrok közül bekerülne, egyszerre véletlenül szemközt
537 V | s jobb szeretem a sovány békességet a kövér háborúnál, úgyis
538 V | csodájára.~De nem soká viselheté békességgel Boór Ádám mentéit és jószágait,
539 IX | szavai igen súlyosak. Légy békével addig.~Az öreg szolga összecsókolá
540 X | szándokára nézve.~Mikor beköltözött, nyár volt; de azt mérsékelt
541 I | Dzerdzsina völgyén, már előre beköti a gyerekei száját, hogy
542 VII | fogják annak okozóját.~Ez is bekövetkezett nemsokára, csakhogy Katalinnak
543 X | szentül, hogy majd ha a tél bekövetkezik, felhagy őkegyelme a strázsálással,
544 V | bizonyossá lett, hogy hol van, bekurjantá egy csatlósát, s nagy rekedt
545 I | gyöngysor fogaikat láttatva; ő Béldinét látja maga előtt szende
546 IV | annak az érett bogyóit belefacsarta egy pohárba, s készen volt
547 I | Puha legyen ágya,~Mikor belefekszik.”~- Kik azok, kik ott énekelnek? -
548 VII | pohárba; - ha kiissza, jó; ha belefullad, az az ő baja...~A vendégek
549 X | az elhozott kötélhurkot belehajítva a rondella egy kiálló horogvasába,
550 X | torkát, s beégeti magát a beleibe; tatárok szokták inni, mikor
551 X | kellett féltenie, hogy a láng belekap. Évek óta megtakargatott
552 IX | odaveté magát a lovak elé, s belekapaszkodva azoknak zabláiba, indulatosan
553 VIII | ügy az? - kérdé Berta úgy belekapcsolva magát férje nyakába, hogy
554 VII | míg szerét ejtette, hogy belekössön.~- Vitézlő uram! Mégiscsak
555 III | a seraskier, hájjal volt bélelve minden porcikája, az ujjait
556 III | villámsebesen rohant az emberre s belemarkolva két izmos kezével annak
557 IX | fogatni, minthogy a sárba belemenjen.~- Az csak az Isten - szólt
558 V | amidőn felnyílván az ajtó, belép rajta egy egészen hívatlan
559 XI | zárva van. Akarjátok-e, hogy belépjek, kívánjátok-e, hogy végigjárjak
560 I | zúgott a szél, a hófúvás belepte az utat, a varjúk károgtak
561 V | kelle az ajtókat betörni, s belépve a szobákba, nem volt azon
562 VIII | egy kis paprikát.~S azzal belerántott két tele kanál jó piros
563 X | Azzal Están öccsét szépen beletakargatá a subába, s feje alá téve
564 VII | ahhoz futott, s íme, amint beletekinte, hát fej nélkül látta benne
565 VIII | egyenesen a levesestálba, s beleverte annak orrát, száját emberül.~-
566 V | kalamárisával küszködött, úgy belevervén abba a dugót, hogy a fogával
567 VII | hangzott. A roppant test belezuhant az iszonyú billikomba, s
568 II | kiszabadulnék innen, nem lenne-e belőlem kegyetlen, bosszúálló ember,
569 I | időkben, és kivált Moldva belsejében nagy hozzákészülődéssel
570 X | szegleten látszottak kiálló belvedérek, mikről a szabadba lehete
571 V | akin majd túl fognak adni.~Bemennek szépen egymást kínálgatva
572 IX | kapujában, minden ki- vagy bemenőtől megtudakozva, mikor lehet
573 I | veszi Riza bég, Omár aga és Ben Mutasszem fő uléma laktanyáit;
574 VIII | rézüstben valami; azt a bennelévő kanállal megkavará, s nem
575 VIII | kanalát az aranyos lében, s beönté szájába.~Hah! hogy ugrott
576 XI | emberről Moldva és székelyhon bércei között, s az oláh anya azzal
577 II | ha ezek a roppant függő bércek egyszerre csak összeomlanának!
578 I | mutat valami élőt, csak a bérci sasok kóvályognak a magasban
579 VIII | fordult az egybegyűlt kukta, béres és szolgáló néphez:~- Mi
580 V | beszólítá a terembe csatlósait, béreseit s más afféle fegyver- és
581 X | álljon. Este pedig, amint besetétedett, s János gazda elgondolá,
582 VIII | a jó János gazdát.~- Che bestia! - kiálta a szemközt jövő,
583 I | délutánonkint egész a fenekéig besüt, buja pázsittal s hímes
584 X | ajtónak, s egyetlen rohammal beszakítá azt.~Hah! ott függött a
585 VIII | mennyit Haly basa falvainkból beszed, vagy tiltsa el azt attól.
586 VI | csudálom, hogy vitézlő uram beszédbe állhat velem.~- Az egészen
587 IX | gyönge nő, egy cseléd ronda beszédei ellen itt méltóságtok színe
588 VII | puskások nevettek János gazda beszédén, s egy sem jött közelebb.~-
589 VII | nyilatkozatának s jövendők beszédének tartja.~Azt álmodá a seraskier;
590 I | szótalan ember volt, annál beszédesebb volt az oláh, elmondta apjának,
591 VIII | engedjük a török basáktól beszedetni Erdélyben, azután ne legyen
592 VI | bitorolt falvakból az adót beszedhessük, vagy tudja be az adóösszegbe
593 VII | borulni, mielőtt az ember beszédhez kezdene, s ennélfogva bátran
594 IV | igazságos birtokában vagyok: így beszéle Pozsgai Ferenc.~A fejedelem
595 VI | Tizenöt óra múlva a fentebbi beszélgetés után Paskó már odahaza van,
596 IX | hosszú zöld asztalnál, s beszélgettek közömbös tárgyakról, vagy
597 VII | másztam keresztül, hogy veled beszélhessek.~- Ej, ej. Könnyen meglőhettek
598 VII | fejét, hogy senkivel ne beszélhessen. Ami végre a feleségedet
599 VII | használni, mert semmit sem beszélhetett, s részt nem vehetett a
600 I | gyerekei száját, hogy ne beszéljenek.~Katalin elkacagta magát.~-
601 XI | vándor utasok reszketve beszélnek. Most látjátok, miért kell
602 III | magyar fogoly? Ha paripáról beszélsz, jó asszony, akkor tudom,
603 VII | megjárta a hosszú utat.~- Beszéltél uraddal? Megtudtad idegenkedése
604 VII | kérdé tőle Katalin.~- Nem beszéltem vele, mert senkit sem bocsát
605 X | a pseudo olaszt olyankor beszéltesse, mikor a lábánál fogva függ
606 V | Pozsgai ezalatt szép csendesen beszólítá a terembe csatlósait, béreseit
607 VII | roppant test parányi lelke beszorulva, - az is szétpattant azután -
608 VII | feleségem felől, ha nem betegedett-e még le. Lekötelezett barátod
609 VII | hagyta, s ha még csak a betegség lett volna a legnagyobb
610 VI | ingerült vagy.~- Mostani betegségemnek is egyenesen ez az oka -
611 VII | hogy csak egy órára is betekintsen, ha nem beteg-e a felesége,
612 II | bosszút esküdött fejemre, és beteljesíté azt; megkötöztetett egy
613 II(4) | Transilvaniae auctore Joanne Bethlenio Pars I.~
614 IX(11)| Transsilvaniae, autore Joanne Bethlenis.~
615 V | most, hogy a száját mind betintázta a kalamárissal, amint tehát
616 V | kiabáltak nagy bolondul, s betördelve minden ajtót, összezúztak
617 X | ajtónak, megpróbálva, ha betörhetné-e?~Ekkor asszonya hangját
618 V | mind úgy kelle az ajtókat betörni, s belépve a szobákba, nem
619 V | mint hatszáz lépésnyire.~A betört ajtón aztán omlott be a
620 VII | sövénnyel a lefoglalt utasokat, betüskézve a sövény tetejét, hogy át
621 VII | Sofia boltozatára arany betűkkel vannak felírva, hogy addig
622 V | gazdag gyümölcsössel van beültetve.~Az épület mögött nagy gonddal
623 X | kötélhurokra, mint egy nyeregbe, beülve, annálfogva a hágcsóig lebocsátá
624 VI | felségének úgy tetszik, hogy ott bevégezzem életemet: történjék meg
625 III | szolgáié urok kedveért fejeiket beveretni, s estefelé hazahullongtak
626 V | rohant a póznával a háznak, s beverte annak minden ablakát.~Amint
627 V | kap, dacára a kiadások és bevételek egyenlő voltának, mégiscsak
628 V | uramat a törvényes segítség bevezette, az alig talált haza a puszta
629 VII | Bozzai szoroson át rendeli a bevonulást, az én dolgom levén az élelmi
630 VII | azokat mind elfogatta, bezáratá, s a nálok található irományokat
631 XI | mosolygó szemeket örökre bezárni! Óh fektessetek engem is
632 V | azalatt volt annyi eszök, hogy bezárták az udvar kapuit, s mikor
633 VII | s történetesen egy nagy bibircsós úritök akadván lábai elé,
634 IX | járuljon urához, s annak bilincseit meg ne csókolja.~Paskó távozást
635 VIII | fellakatolta rá a nehéz bilincset.~János csak hallgatott eddig;
636 VII | ragadják meg, s viszik a billikom felé sebtében összekötözve
637 VII | test belezuhant az iszonyú billikomba, s a szerteloccsanó bor,
638 IX | bármi tekintetben okokkal bír férjének személyes ellensége
639 VII | elbocsátom őt, ha poharát ki bírja inni. - Vessétek őt e pohárba; -
640 VI | a vezéreket hallgatásra bírjuk, hogy várjanak és adjanak
641 XI | akárki, akármilyen cím alatt bírná azokat, belőlük kivetessék.”~„
642 III | gyanánt viselnek; hogyha egy birodalmat adnátok is a kétszarvú emberért,
643 V | elébb jön, az őröl, azé a birtok, aki elébb kihirdetteti:
644 II | özvegyeiket kiverve házaikból, birtokaikat elvesztegette potom pénzért,
645 IV | illyefalvi Boór Ádám megürült birtokát kérték fel, különböző jogcímeknél
646 V | Látva, hogy az elfoglalt birtokban meg nem tarthatja magát,
647 IV | nagyságos uram, holmi megürült birtokért, aminek nincsen gazdája -
648 V | a derék uraknak! - e kis birtokocska testvérek között is megér
649 III | megmenthetnél, ha tán akadna birtokodban magyar fogoly.~A seraskier
650 V | adománylevél által, mint annak új birtokosa, egészen otthon tevé magát
651 V | nap reggelén hagyá oda a birtokot, amidőn nem volt már mit
652 III | csalni magát.~Ez tehát nem bírva kifogni a kétszarvú embert
653 V | majd mint meghatalmazott, bitorlá a jószágot, végre az adománylevél
654 XI | veszté, s jószágait álnokul bitorolta; mely bűnéért az országtanács
655 VII | fel.~- Ne búsulj, - mondta bizakodva a fiú -; fejestül fogok
656 I | Gólya kelepelő,~Rájok nem bízhatja~Titkos izenetét.”~„Bízza
657 II | becsületes ember, benne bízni lehet, mert jó hazafi, jó
658 II | ihlettel szemeiben.~- Úgy bizom benned, hogy megőrzöd gyermekeimet;
659 IX | hogy be tudja-e kegyelmed bizonyítani, hogy urának neje bármi
660 XI | Bethlen János emlékiratai közt bizonyítják.~Egy napon a jószágaiba
661 VII | méred, akkor igen.~- Vannak bizonyítványaid?~- Íme lássad.~E szavakkal
662 XI | akar rajta állani.~- Mi bizonyítványaitok vannak, hogy ti vagytok
663 I | jókedvű lett, mintha azok már bizonyosra mennének, s vissza sem jöhetnének
664 V | meggyőződék róla, hogy él, s bizonyossá lett, hogy hol van, bekurjantá
665 V | meghatalmazások s hiteles tanúk bizonysága szerint, legtöbb és legtörvényesebb
666 IX | méltóságtok elfogadná a nő bizonyságtételét férje mellett ily esetekben;
667 VII | a fővezér Kucsuk basát bízta meg, hogy tegyen vizsgálatot
668 VII | Lesz gondunk rátok - biztatá az öreg, s azzal egy hosszú
669 V | is a sok kínálgatásban és biztatásban, hogy végre eszmélet nélkül
670 I | atyánkat, - szóla hozzá biztatólag.~- Azon búsulok, hogy itt
671 I | bátrabb, vidorabb volt, ő biztatta bátyját, kézen fogva:~-
672 VII | hozzád érkezik, nagyobb biztonság okáért rögtön vetesd fejét,
673 I | ráakadnátok; gyorsabban és biztosabban segíthetek én rajtatok.
674 II | Óh, asszonyom! Neked biztosan édes álmaid szoktak lenni,
675 VIII | Csak, hogy ismerem-e?~- Biztosítlak, hogy hírét sem hallottad
676 I | adjátok át mindenütt, s biztosítsátok őket férjem barátságáról.
677 VII | megrohanjon, ő maga pedig biztosítva volt pestises hírénél fogva
678 VI | karóba húzassa?~Teleki egész biztossággal fordult Paskóhoz.~- Megteszi
679 VIII | után egy rövid órára van bízva minden boldogsága?~A nő
680 I | bízhatja~Titkos izenetét.”~„Bízza a hattyúra,~Hattyú olyan
681 XI | végrehajtani kegyelmedre bízzuk, Teleki Mihály uram.”~E
682 X | Ismeretlen embernek találta. Bő szürke köpenybe volt burkolva,
683 VII | hogy követét kivételképpen bocsássák szabadon; ami legottan meg
684 VII | beszéltem vele, mert senkit sem bocsát maga elé, akit nem hívatott;
685 II | többé. Akkor ezen vadonba bocsáta el: „itt fogsz lakni, s
686 XI | többé, s egyetlenegyszer sem bocsátá a vén szolgát maga elé.~
687 VI | s áldásaik között útra bocsáták őt; ki is csak annyi időt
688 IX | Nem, nem, uram, el nem bocsátalak -; kiálta a vén szolga,
689 VII | effendi vagy élelmezés nélkül bocsátja őket Erdélynek, amidőn a
690 I | nagyobb urak előtt is.~- Nem bocsátlak nálam nélkül. Ő bizonyosan
691 VII | szólok vele.~- Akkor estefelé bocsáttathatod a kert mellékajtaján. A
692 IX | rám gyújtani, ha udvaromba bocsáttatik.~- Egy szót kérek - monda
693 V | éléskamra, s közhasználatra bocsátva Boór Ádámnak több ezer akóra
694 IV | szalonkaorrból faragott kalamussal, bodzabogyóból facsart tintával, Pozsgai
695 V | vadászaton írt.~- Mit? Amit az én bodzabogyómból készült tintámmal írt alá?~-
696 IV | az erdőbe, keresett egy bodzafát, annak az érett bogyóit
697 VIII | kérdezni látszik; azt gondolá bölcsen, hogy a lokaj nem kérdezhet
698 IV | farkast, három vadkant és egy bölénybikát ejtett el.~Az ebéd férfias
699 II | kétfelül, miknek hasadékaiból bömbölő barlangok nyílásai tátongnak
700 XI | midőn tudtára adták, hogy börtöne megnyílt, és neje halva
701 XI | bűne alól feloldatik, s börtönét legottan elhagyja.”~„Harmadszor:
702 IX | terült el; „vigyetek vissza börtönömbe”, hebegé, s összerogyott,
703 IV | bodzafát, annak az érett bogyóit belefacsarta egy pohárba,
704 VI | a jó fejedelem maga oly bőkezű és jószívű volt, hogy nem
705 I | fába ütődtem, elestem egy bokorban, s onnan láthattam, és ő
706 I | minden viselt dolgait; minden bokorról, patakról tudott valami
707 I | égen, kismadár fütyült a bokron a rút varjúk helyett, s
708 VIII | megszégyenülve csókolt neki kezet.~A boldog férj, szép nejét átölelve,
709 X | toronyban, az is búcsút vett, s boldogabb szállás után látott.~De
710 II | mindenhatónak ez, hogy ismét boldoggá fog tenni, és visszasegítend
711 II | lelked tiszta, és arcodon boldogság látszik, ne akarj tudni
712 VIII | rövid órára van bízva minden boldogsága?~A nő nyakában csüggött
713 VII | tartja, az tán egy bűnös boldogságáért történik, ki nevet akkor,
714 IX | fáradságát, vagyonát, házi boldogságát, - ki nem beszélt egyébről,
715 IX | nyugalmas lakhelyem, családi boldogságom, s menjek vészek, viharok
716 IX | elmondatott, én családi boldogságomat keserítém meg azzal, hogy
717 IX | Jogom van ezt kérni.~- Boldogtalan; - sóhajta a főtanácsos
718 I | Te tréfálsz.~A török bólintott fejével, mintha azt jelentené,
719 VII | gondolva, hogy milyen bolonddá tartja ő a basát!~Midőn
720 X | felőle, hogy nincs benne bolondító, s elfogadá a kulacsot.~
721 V | gyertek elő! - kiabáltak nagy bolondul, s betördelve minden ajtót,
722 V | marcipánt és piskótát kolozsvári boltosoknál, s beinvitálták a környékbeli
723 VII | szavaira, mik az ’Aja Sofia boltozatára arany betűkkel vannak felírva,
724 III | pofacsontjai, sima szőre, másiknak bolyhos szőre, vastag feje, széles
725 VII | a tűzeső, - pattogtak a bombák, s végül egy mesterséges
726 VII | kézzel és dobogó szívvel bontá fel annak zsinórjait.~„Kedves
727 V | nekiestek. Egyik csákánnyal bontotta a falat, másik vasrudakkal
728 V | Ebnek kellett a kend bora. Kend a hamis ember, mert
729 X | azt hiszem, méreg van a borában.~- Üm - mondta magában János
730 V | saját házaikból legjobb boraikat, szekérszámra a fácányt,
731 VII | Katalin megismeré a levél borítékán fia vonásait, s reszkető
732 VI | kedélyét.~A vén János ezalatt bőrládákat tömöget ruhákkal és fehérneműkkel,
733 IV | halálítéleteket. És ha a derék Bornemissza Anna, kinek éppoly jó szíve,
734 V | pincébe ecetet töltött a borok közé, avas zsírral mázolta
735 X | zsivány korodban ugyan jobb borokat is láttál, hanem ezt úgy
736 V | vendégszeretetemmel, kegyelmed megitta a boromat, s elcsalta a jószágomat,
737 III | a rabszolga nyáron ekét, boronát húz, télen pedig malomban
738 X | az éjszaka sötét volt és borongós.~Amint kilépett a szabadba,
739 VIII | bizony... Nincs megadva sava borsa... Tudom már... Hozzatok
740 VIII | tele kanál jó piros törött borsot az olla potridába János,
741 X | szekérkenős edényt, melyet bőrszíjak festésére szokott használni,
742 VII | A seraskier vörös volt a bortól és a szép hölgyek látásától.~-
743 VII | Arca mindegyre sötétült, a ború nem volt magában elég, a
744 VII | fermánt felemelte, arcra borultak mind; a seraskier hanyatt
745 I | hátramaradt török, arcra borulva leterített burkonyán.~ ~
746 VII | megvinné?... Azután mindegyre borúsabb gondolatjai jöttek; hátha
747 II | tudta magát megtartóztatni a borzadálytól.~- Mely kéz tette e csodát
748 VII | vendégsereg; csupán Kucsuk borzadt vissza, szánalom és irtózat
749 VII | legnagyobb szorgalommal tenném, a Borzai szoroshoz küldtem a poggyászt,
750 VIII | felől.~- Óh, kedves nőm, borzalmas utakon jártam én. Ha Isten
751 XI | végigjárjak utcáitokon, s borzalmat űzzek az emberek szívébe?~
752 II | hogy azon fordíthassak. Ha borzalom hallani, amit mondasz, gyermekeidet
753 VIII | szorongattatások óráiban borzalommal arra: ha te is velem volnál!
754 XI | Óh, uram. Az én arcom borzalomnak és undorodásnak képe. Engedd
755 VI | János egyre fojtogatta a bőrzsákokat, Paskó pedig írásokat hasogatott
756 VI | úgy hurkolva a szíjakat a bőrzsákokon, s úgy dömöckölve azoknak
757 II | futni sincs hová.~A fiú bosszankodva hallá a figyelmeztetést,
758 X | erőszakos felszakításukra.~Amily bosszantó volt e felvigyázat a ház
759 II | lenne-e belőlem kegyetlen, bosszúálló ember, ki véres visszatorlást
760 VII | elpárolog, s kénytelen leszek bosszúból szolgáim fejét elüttetni.~-
761 III | nem tölthetve Katalinon bosszúját, panaszt tett a szultán
762 VII | midőn a lengeteg öltönyök boszorkánykaréjt vágtak a légben, az égő
763 I | alól jő, hol kecskelábú boszorkányok főznek irtóztató üstben
764 V | nép a házfalaknak tódult bőszült ordítozással; az ember azt
765 II | karaván feje fölött, görcsös botjára támaszkodva, sötét alakja,
766 II | sziklához ne dörzsölődjék: egy botlás, egy szédülés, s ló és lovas
767 V | kopogás támadni erre, kövek, botok láncos golyóbisok kezdtek
768 I | mialatt Katalin mindennek bővében tartá a két felfogadott
769 VI | csak néha fordítva meg ősz, bozontos fejét, s láttatni engedve
770 VII | szállítani az effendi. Ha ő a Bozzai szoroson át rendeli a bevonulást,
771 V | Kozár Ferkót akarjuk innen brachialiter kivetni.~Még ő csak Kozárról
772 VII | jó uram, ha nem bánja. Brassóban kiütött a mirigy, nehogy
773 VII | az idő.~Aki tudja, hogy Brassótól Gyula-Fehérvár nem egy szaladás,
774 VI | redőtlen homloka oly csendes bú árnyéklatát viselik magukon,
775 VIII | a hölgy elővette minden bűbájos hatalmát a női csábnak,
776 VII | végképp elmerült: néhány buborék úszkált utána még; abba
777 VII | bűnöst és árulást talál, azt büntesse meg; ekkor Kucsuk basa megesküvék
778 VII | követelte, hanem azonfelül méltó büntetést is az undok árulásnak.~A
779 IX | legkönnyebben hitt s legsúlyosabban büntetett, a fejedelemkeresés, de
780 V | északnak fekvő rengeteg erdővel büszkélkedik, a keleti vidám szőlőkkel
781 IX | között, uraim: - monda nemes büszkeséggel - semmi sem sérti annyira
782 I | egész a fenekéig besüt, buja pázsittal s hímes virággal
783 VII | állatot rejtekéből. - Sokáig bujdokolt előttem, de az éhség végre
784 XI | ugyanazon dolgokat a hosszú bujdosásról, miket örökké oly kedves
785 VIII | meglepetést.~Amint ekként bujdosnék szobából konyhába, konyhából
786 I | hallja,~S két árva gyermeked~Bujdosni ment hozzád.”~- Hívjátok
787 VIII | gályánkat, s tizenkét napig bujdostunk ellenkező szelekkel küzdve
788 II | összeterelni: olyankor együvé bújnak egy sziklaoduba, s számbaveheti
789 V | kiált siránk hangon. - Hová bújtatok el? Miért nem szóltok nekem?
790 I | társnéja tréfából a víz alá buktatott. Katalin nem látja, nem
791 XI | elvádolt, a felségárulás bűne alól feloldatik, s börtönét
792 XI | álnokul bitorolta; mely bűnéért az országtanács által holtig
793 IX | kinek ha még volnának is bűnei, azokat fedezni, rejtegetni
794 VII | Ha testi súlyát vagy bűneinek terhét méred, akkor igen.~-
795 VII | van a másik.~A seraskier bűnhődött, de a hűtlen barát, ki jóltevőjét
796 XI | világon általunk minden bűnhödés alól felmentetik...”~„Másodszor:
797 IX | szemeit lesütve, inkább bűnöshez, mint vádlóhoz hasonló,
798 VII | mosolygás ne térjen, amíg a bűnösöket fel nem fedezte! Ezért került
799 VII | vizsgálatot Moldvában, s ha bűnöst és árulást talál, azt büntesse
800 IX | lelkem tiszta minden bűntől.~- A vétek, mellyel kegyelmed
801 X | Bő szürke köpenybe volt burkolva, csákós kalpaggal; nagy,
802 I | arcra borulva leterített burkonyán.~ ~
803 III | paripa, mi a lengyel, mi a burkus. Egyiknek sovány feje van,
804 I | énekeljenek.~A gyermekhangok még búsabb dalt kezdtek.~„Nem az ám
805 II | leányára tekinte le, oly búsan, oly fájdalmasan, mintha
806 VII | másztál volna fel.~- Ne búsulj, - mondta bizakodva a fiú -;
807 VII | asszonyárul beszélni:~- Hiszen ne búsuljon vitézlő uram, nem lesz a
808 I | hozzá biztatólag.~- Azon búsulok, hogy itt maradtunk - felelt
809 X | elé, arcán valami őrült, buta mosolygás terjedezett szét,
810 V | tenni, amíg az ember egy bútordarabot a másikhoz bírt illeszteni.~ ~
811 V | lakatokat; s minden még meglevő bútort darabokra szedvén széjjel,
812 II | az egész karaván holttá bűvölve állt; - Katalin paripája
813 V | könnyen kivihető utasításokkal buzdítá az ostromlókat.~Pozsgai
814 IX | öreget elhallgattatni; de e buzgósága szolgájának új erőt látszott
815 I | az én hazám gyermekeiben buzog.~A lyánka megcsókolá a nő
816 II(5) | Trinitatis de Redemptione Captivorum. Praynál. Specimen Hierarch.
817 III | és vigyék eléje.~Hogy mi célja volt az elmés asszonynak
818 V | vaktában fogta a puskát, célozott, ahol legtöbb embert látott,
819 X | rakva, melyet valaha azon célra építének, hogy benne valaki
820 X | méltó állapot, de annál célszerűbb az ő szándokára nézve.~Mikor
821 VII | sehogy sem jutott alkalmunk célunk kivitelére, mert a keresztyén
822 VIII | üté a jó János gazdát.~- Che bestia! - kiálta a szemközt
823 VIII | egy korhadt dereglyén, míg Chous és Cyprus szigeteket érintve
824 II | munkákat, miket másutt a cigány is csak akkor vállal el,
825 I | állt Drakul vajda, mikor a cigányasszony megjövendölte neki, hogy
826 XI | visszahelyeztetik, s akárki, akármilyen cím alatt bírná azokat, belőlük
827 VII | magát ez lesz a leghelyesebb címe.)~„Megértettem a leveledet,
828 X | a kardmarkolatra vésett címerrel lepecsételte a ház kapuit,
829 IX | Nem az, szegény, csak a cinkotai itcét kívánja behozatni
830 VIII | tányérral, gyönyörködve annak cinóberszínű levében, s tulajdonítva
831 VIII | szép marsot dobolt el a cintányérján egy késsel és egy villával.~
832 X | magassarkú és széles orrú cipő lábnyomai, amilyent az egész
833 VII | pénz, fogják kentek azért a cipóért, nem kívántuk ingyen! s
834 VIII | vagy csak legalább egy cipőt, egy harisnyát belőle! Sehol
835 VII | egy derék kolozsvári cőkös cipót, s azt átnyújtva a sövényen,
836 VIII | üldözőkéhez, kik szüntelen ott cirkáltak Candia körül, s minden török
837 III | fényleni, az electricus cirógatás a szép asszony kezeitől,
838 VIII | sima kezeivel hízelgően cirógatva végig férje arcát, s lecsókolva
839 VII | nekifogtak, elkezdtek nagy cövekeket faragni, s ötven lépésnyi
840 VII | feltűzött egy derék kolozsvári cőkös cipót, s azt átnyújtva a
841 II(5) | tanúbizonyságot Rainaud. Corona aurea, sive historia ordinis
842 VIII | minden bűbájos hatalmát a női csábnak, hízelgés, rábeszélés által
843 I | Károly fél - beszélt kedves csacskasággal a lyánka -; csakhogy valami
844 V | házat, úgy nekiestek. Egyik csákánnyal bontotta a falat, másik
845 X | köpenybe volt burkolva, csákós kalpaggal; nagy, kipödrött
846 I | Apafiné méltóságos tekintetét, Csákyné büszke arcát s Bánfi Dénesné
847 I | a büszkén nemes Kállay család megtagadta a leányt, ki
848 VII | felírva, hogy addig ne lássa családját, ne beszéljen nejével, ne
849 VI | hordozá, s együtt érzé e családnak baját és örömét. Paskó pedig,
850 VI | vén goromba szolga, ki a családnál őszült meg, s az öregapát
851 II | futamodott, kiknek rokonaink, családunk volt, az sietett váltságdíjunkat
852 I | renegátot. Lopás, rablás, csalás, gyilkolás nála mindennapi
853 IX | bűnt, hazugsággal fedezi a csalást, hamis esküvéssel mossa
854 III | lélekjelenléttel válaszolt:~- Csalatkozol, seraskier. Mi szabad törökök
855 VII | meglehet, hogy ismét újabb csalódásra adna okot. Ha tehát valakinek
856 XI | közbe Pozsgai -, hogy ezek csalók. Ha Boór Ádám él, miért
857 VII | és vígan dúskálkodik a csalt vagyonban.~Kucsuk basa megértve
858 I | tőle.~- Vagy hát szemeid csaltak meg, s lehetett, akit láttál,
859 VII | kiválik a futók közül két csapat lovasság, egyik Petneházy
860 V | kettő-három tőkehasogató sulyokkal csapkodta a vasajtót, úgy hogy az
861 VIII | kiálló fekete sziklákhoz csapódott, s Isten őrzött, hogy ott
862 V | szintén lótó-futó cselédjével csapódva össze, kik megrémülve a
863 VIII | Mert hisz itt a faluvégi csapszékben hegedülnek.~- Igaz biz az -
864 VII | zenészeknek, azok pokoli lármát csaptak trombitáikkal; poharat adott
865 III | kiálta fel, kezeivel térdeire csapva a török - te a kétszarvú
866 IX | szóval:~- Hallja kend, ez nem csárda, nem pitvar, ahol mocskolódni
867 IX | a váradi és nagyszőllősi csatákból több sebhelyet viselek testemen,
868 VII | ők voltak az utolsók a csatamezőn! mintha élve nem akarnák
869 VII | anyám! - szólt a levél. - Csatát veszíténk, de dicsőséget
870 V | fején vonulván vissza a csatatérről.~Pozsgai uram pedig birtokon
871 IX | merészsége által, s inte csatlósainak, hogy engedjék őt hozzá
872 V | csendesen beszólítá a terembe csatlósait, béreseit s más afféle fegyver-
873 V | hol van, bekurjantá egy csatlósát, s nagy rekedt mámoros hangon
874 V | hallatszik, hogy valakit a csatlósok odakinn nagyon uralnak; „
875 V | felnyitott rácsot, mely azon csatorna nyílását szokta fedezni,
876 V | ideje maradt, hogy a szűk csatornába lebújjék, melyen át négykézláb
877 X | kötélhurkot valamelyik kiálló csatornára felhajítani, s azon Gondolfo
878 I | csorgott ottan le a sziklán? mi csattog úgy a távolban? és az oláh
879 I | sziklák közül nagy zuhogva, csattogva jön alá egy sebes hegyi
880 I | kérdé Katalin hölgyeitől.~- Csavargó énekesek, elhajtsuk őket?~-
881 VII | diplomatikus gondjaival nem csekély arányban állottak a férji
882 IX | hogy én, gyönge nő, egy cseléd ronda beszédei ellen itt
883 V | benne talál: akár urat, akár cselédet, akár pediglen vendéget
884 VIII | maga Berta asszony lép be a cselédházba.~- Mi történik itt? - kérdé,
885 V | minden hozzátartozandóikkal, cselédjeikkel és vendégeikkel egyetemben
886 V | ajtónál szintén lótó-futó cselédjével csapódva össze, kik megrémülve
887 I | szenvedő vonásait; a legutolsó cselédre is emlékezik, ki anyja udvaránál
888 VIII | adott azt főzetni az egész cselédségnek, ami neki ízlik; s azzal
889 VIII | belőle! Sehol semmi nyoma. A cselédségtől sem akart kérdezősködni,
890 V | látta, mily eszetlen dolgot cselekedék, amidőn az ostromlók közé
891 IX | kiáltó és Istent kísértő cselekedet az, amidőn asszony támad
892 IX | volna kötelessége; és nem is cselekedhetik senki így más, mint aki
893 V | Jaj! te semmirekellő, mit cselekszel? - ordította magánkívül
894 VII | Paskó szekerét.~- Hát mit cselekszenek kendtek? - kérdé János gazda.~-
895 VIII | súgva lelkébe, hogy nem jól cselekszik, amidőn hivatalos kötelességét
896 XI | megindult hangon.~- Azt cselekvém, uram.~A fejedelem tenyerébe
897 III | hozzátok azokat a drága csemegéket. - Tehát Anadoliba utazol.
898 III | frissítőkből, s mindenféle csemegét! ne hozzanak egyebet, mint
899 VIII | is, s nem halunk bele.~A csendesvérű embert ez egyetlen gondolat
900 VIII | megtörtént.~Nemsokára ebédre csengettek. Begyülekezett az egész
901 II | elhallgattak, csak az öszvér csengettyűje ád dolgot a visszhangnak
902 III | szántottak, takarítottak, csépeltek és hajtották a gázlómalmokat
903 III | hajókat.~Éppen most is gabonát csépeltet rabszolgáival a derék úriember
904 V | A két úr a fellegekből cseppent alá.~... - Ennélfogva felszólíttatnak
905 VIII | üstből, műértő képpel néhány cseppet meríte rá a kérdéses főzeményből,
906 V | dominium helyezett követelőnek cserbenhagyott kalpagját és saruját felszegezteté
907 XI | nem életet, csak lakhelyet cserélt.~De még sok év múlva is
908 II | mi rossz után rosszabbat cseréltünk, amaz rossz volt embernek,
909 X | folyosókat épített megcsonkított cserjékből.~A kastély is így volt beépülve,
910 VIII | Nesze! főzted; - egyed!~E csetépeté közepette megnyílik az ajtó,
911 X | János gazda, a tűzbe hajítva csibukját, s azzal futott egy nagy
912 I | tűnik elő egy-egy tarka csigahéj.~E hely legkedvesebb mulatóhelye
913 III | enyimek, akié a ló, azé a csikó.~Károly hirtelen visszarántá
914 X | előkeresett a köpenye alól egy csikóbőrös kulacsot, s bátyjára köszöntve
915 X | Azonban a tél is eljött, csikorgó hideg napok kezdődtek, meghosszultak
916 V | szántóföldei széles szalagokban csíkozták keresztül a tájat, világoszöldet
917 III | nekem adnál napot, holdat, csillagokat érte, délceg asszony, még
918 VII | meg égi kráteréből millió csillagot lövellve az égre, mik kékre,
919 I | oláh vakargatni kezdett a csimbókjai között, mintha gondolkoznék.~-
920 IV | ki Pozsgai.~- De hát mit csináljak vele? édes barátaim - szabódék
921 V | megfagy; hová legyen? mit csináljon? A veszély percről percre
922 VI | tallér hiányzott.~- Mit csináljunk? - szólt Teleki. - Azt kell
923 X | egyik is. Többé titkot nem csináltak belőle, hogy egymást le
924 VII | csinálnak itt kendtek?~- Kordont csinálunk, jó uram, ha nem bánja.
925 VIII | azért ne légy haragos - csitítá őt mosolyogva a hölgy. -
926 VII | öreg - szólt közbe Paskó csitítva, s a körülállókhoz fordulva
927 V | hogy kihúzta a lábát a csizmából, s ott hagyta a fél saruját
928 VIII | olyat hágott a sarkantyús csizmájával az ellenség tyúkszemére,
929 V | Pozsgai uram sarkantyús csizmasarkától, hogy orrán-száján esett
930 V | akárki tette mellé azt a csizmát, - parancsolá, hogy azt
931 V | trophaeum gyanánt, - fél csizmával a lábán és ökölnyi daganatokkal
932 XI | ijesztgetik, én vagyok azon csoda, kiről vándor utasok reszketve
933 V | kastély tetejébe ország-világ csodájára.~De nem soká viselheté békességgel
934 VIII | partok felé.~- Lám, minő csodák vannak a természetben: míg
935 X | XIII. Lajos korában támadt csodakertészet mintájára, mely egyenesre
936 I | leányka csak hallgatta, amíg csodákról és tündérekről volt szó,
937 II | kiált fel:~- Ez az atyám!~A csodálkozás moraja zúgott fel a karavánból.
938 X | mellette tántorítlanul, s csodálta egymást. Még csak dalolni
939 VII | alakot vezetének elé, kinek csodás tekintetén felkacagott a
940 II | borzadálytól.~- Mely kéz tette e csodát veled?~Az ember lecsüggeszté
941 IV | lakomákat adni s vendégeket csődíteni. Aminthogy a fejedelemasszony,
942 IX | mintha nem akarna azok csörgésével szánalmat gerjeszteni maga
943 VIII | szívének! s választhat-e az ajk csók és beszéd között, midőn
944 II | magához tért ölében az atyai csókok melegétől, s felpillantott,
945 II | köszöngetett vissza, Ilonka csókokat hányt pici kezeivel. A kalauz,
946 IX | annak bilincseit meg ne csókolja.~Paskó távozást intett neki,
947 III | Károly hazáig nem győzte csókolni védanyja kezeit, azokat
948 III | Kár volna ezeknek számát csonkítanom, jámbor seraskier, látom,
949 VII | paradicsom örömeinek kóstolójául csorgatott poharainkba; ily állapotban
950 I | sziklák, égnek emelkedő csúcsok vadon tömkelege az, mikről
951 VI | is szólok én egy szót se, csudálom, hogy vitézlő uram beszédbe
952 III | kertemben, a bokrok között csudára.~- Az Istenért, ne beszélj
953 I | válláról kérges bivalybőr csügg, farka hosszan lóg utána.~-
954 VIII | boldogsága?~A nő nyakában csüggött mellette ülve a kereveten,
955 I | lombú fák, repkényfüzérek csüngnek padmalyairól alá, ollyá
956 VIII | szakállam, azért engem ne csúfoljon; hanem vagy csukasson le
957 VII | szásznak és góbénak kezdték csúfolni, tettlegességekre mégis
958 VIII | ne csúfoljon; hanem vagy csukasson le a gazdám mellé, s veressen
959 VII | táncoltak és keringtek, hogy csupa gyönyörűség volt látni,
960 VII | szerelmes levél volna oly hangos cuppanásokat ejte rajta, szívéhez szorítá,
961 VIII | dereglyén, míg Chous és Cyprus szigeteket érintve Candiába
962 I | a fiú szigorún, s komoly daccal védte magát könnyebb lelkű
963 II | istenben vetém reményemet, s dacoltam vele. Ekkor írtóztató bosszút
964 V | csizmával a lábán és ökölnyi daganatokkal a fején vonulván vissza
965 I | anyja udvaránál lakott, öreg dajkáját, szobalányait gondolja maga
966 II | egyszerre elő a meghallott dal szavára.~Úgy, ahogy a török
967 I | kik így megszomorítanak dalaikkal?~- Adjatok nekik ötven aranyat,
968 I | pusztai aratóleányok mezei dalait, kiket arc és név szerint
969 I | többet, csak szomorút, a dalban nem szeretem a vígat.~És
970 I | Katalin fölrezzent az ismerős dallam hallatára, s figyelni kezdte
971 I | hozzád.”~- Hívjátok elém e dalosokat - monda Katalin, s a hölgyek
972 VII | seraskiert telehintették damaszkuszi rózsalevelekkel, ki szuszogva
973 VII | basa, másfelől Feriz bég dandárai által voltunk közbeszorítva,
974 VII | elfoglalva a tért; Ismail basa dandárjai összetörve futottak a Rábának,
975 VII | állhatnók a rohamot, az egész dandárral visszafordultunk, s futni
976 X | Még ott is elnézte egy darabig, hogy dörömböz az ember
977 V | minden még meglevő bútort darabokra szedvén széjjel, úgy szétrakott,
978 II | szédülés, s ló és lovas ezer darabra zúzott.~Mindenki szorongva
979 VII | ezüstpénzt.~Hát egyszerre kilenc dárda hegye szaladt neki a sövényen
980 VII | fogjad, de vigyázz, hogy a dárdához hozzá ne nyúlj, mert a vasa
981 VII | óvatosan levonta a kenyeret a dárdáról, s odavivé az urához, mire
982 VII | öreg, s azzal egy hosszú dárdát előfogva, annak a hegyére
983 VII | lábukat a házból, olyan dáridót csapott, hogy hetedhét országra
984 II | még mélyebben rejté annak darócöltönyébe arcát.~- Halld tehát, amit
985 V | kegyelmedé nem lehet. Ehel a dátum, ehel az aláírás, a fejedelem
986 V | Törökországba, mint Zólyomi Dávid! Majd találok én még valakit,
987 I | esett. Amott verték agyon a debrenyi kántort a zsiványok öt dénárért.
988 V | donationalis levelemet?~- Dehogy! Az én donationalis levelemet!~-
989 I | mellette? - szólt közbe délcegen a fiatal bátya, oly önhitten,
990 VII | vendégeit, s a basa már délelőtt megérkezett.~A seraskier
991 VIII | hosszat futottunk előlük, délfelé szélcsend kezde lenni, úgy
992 VII | látná azt a villogó szemű delnőt, azokkal a sűrű fekete szemöldökökkel,
993 VII | napra. A seraskier csak délre várta vendégeit, s a basa
994 VII | órára, - reggeltől délig, - déltől estig; - hanem az ő rövid
995 IX | várt étlen-szomjan késő délutánig, mikor a fejedelem hintaja
996 V | elbútt az asztal alá, mire a demontírozott Kapornakinak nem maradt
997 III | ló ötven, száz, százötven dénár, ki micsodás? egy erős legényt
998 I | debrenyi kántort a zsiványok öt dénárért. Itt volt ezer esztendő
999 VI | egy hete reggelig táncolt Dénesfalviné lakodalmán.~- Az nem a kend
1000 I | Csákyné büszke arcát s Bánfi Dénesné szenvedő vonásait; a legutolsó
1001 VIII | függő hintóért, minő Bánfi Dénesnének van, s a múltkor Teleki
|