1-bebor | bebot-denes | denev-elves | elvet-felsi | felso-hajit | hajja-igazo | igazs-kerta | kertb-kulcs | kunyh-megen | meger-mutas | mutat-papma | papot-sietn | siets-talal | talan-unnep | ureg-viszo | vita-zuzot
Fejezet
1002 X | támadt körülöttük, hogy ami denevér ezideig megmaradt a toronyban,
1003 X | lekopott a zsindely, s a denevérek egészen magokévá tették,
1004 VIII | szelekkel küzdve egy korhadt dereglyén, míg Chous és Cyprus szigeteket
1005 V | és emberei már akkor egy dereglyére kapva a Szamos mentében
1006 I | s lásd, asszonyom, tél derekán, mikor semmi gyümölcs nincsen,
1007 X | a lajtorján, s a kötelet derekára köttetve Gondolfo által
1008 VII | arcán önkénytelen mosoly derenge át.~- Látod, már mosolyogsz
1009 II | elmúlt arcáról a könnyű derű, mit a megismerés idézett
1010 I | lyánka piros, telt arcához s derült, kék szemeihez úgy illett
1011 XI | futóban Pozsgai Ferencet, ki a dévai úton látszott elvágtatni.
1012 VI | leszidhassa, hanem elhallgatott diadalmasan, úgy hurkolva a szíjakat
1013 VII | Árulás ragadta ki kezünkből a diadalt; - folytatá a levél - de
1014 V | írnokaival, hajdúival és diákjaival egyben.~- Hozta Isten! hozta
1015 V | hagyva nyusztos kalpagját és diákját a győztesnek, ki az ablakból
1016 V | opponálok - s eközben Kelemen diákot, mint eleven védfalat forgatá
1017 I | erszényt vonva ki, mutatá dicsekedve:~- Lásd, kegyelmes asszony,
1018 VII | felsikoltott! A heves fiú dicsekvék sebével, nem gondolva meg,
1019 VIII | is mohón fogyasztja azt, dicsérve szemhunyorgatással szomszédai
1020 VII | Nagyérdemű seraskier, dicsőséggel teljes Baruch Tavaif.~Amire
1021 V | jó urat, hogy az éppen a dikciója elején a nyelvébe harapott.~
1022 VII | szárán, mint az a felrúgott dinnye - vagy mi.~S néhány nap
1023 VII | még tán most sincs vége a dínomdánomnak. Egyik vendég a másik kezébe
1024 IX | férje eltávozott, elkezdte a dínomdánomot, s addig el nem hagyta,
1025 I | gyümölcs nincsen, egy nagy diófát találtunk, annak alja terítve
1026 I | annak alja terítve volt mind dióval, s három napig volt mit
1027 VII | hogy a szegény magyar úr diplomatikus gondjaival nem csekély arányban
1028 V | éhezve a határjárás és a sok disputa miatt, vígan ellakozának,
1029 I | felkoszorúzott ágymennyezet, vagy egy díszített színpad, s még legbelső
1030 V | ültetett fiatal vörösfenyőerdő díszlik, melynek sötétjéből oly
1031 VII | seraskier ötletén, s még e dísztelen kacagás sem vette ki a komoly
1032 VII | személyesen felment a portára, s a díván elé terjesztette az égbekiáltó
1033 VIII | török úr közbenjártára a dívánhoz folyamodott, hogy őt igazaiba
1034 VIII | különös választ nyertünk a dívántól, hogy ám szedjük be mi az
1035 VII | az éjjel. Nálunk nemigen divat az álmokat elbeszélni; de
1036 VIII | veressen engem is vasra, vagy dobassanak ki innen erőhatalommal,
1037 V | Bánom, hogy a kútba nem dobattam, csak ne sietett volna olyan
1038 VII | elhelyezett zenekar kilenc dobbal s huszonhárom trombitával
1039 VII | fogadta, s három szerető szív dobbanása összhangzott az övével.~
1040 V | az írásom! Fogjátok meg, dobjátok le onnan! - s midőn végre
1041 VII | szíve sebesebben kezdett dobogni, amint férje és fia neveit
1042 IX | Még a szívek is halkabban dobogtak.~Megnyílt az ajtó, s két
1043 VIII | azalatt ő egy szép marsot dobolt el a cintányérján egy késsel
1044 X | annál fogva, s markolatig döfte szívén keresztül a férj
1045 VI | szíjakat a bőrzsákokon, s úgy dömöckölve azoknak tartalmát, mintha
1046 V | mik a vasajtót kezdték döngetni kegyetlenül.~- Micsoda csúnya
1047 V | azon az ablakon! Ki kell dönteni a fundamentomot!” s más
1048 X | elnézte egy darabig, hogy dörömböz az ember ajtaján, s majd
1049 II | hajolni, hogy a sziklához ne dörzsölődjék: egy botlás, egy szédülés,
1050 VII | félóráig mosatta, lúgoztatta, dörzsöltette magát, s midőn kijött, a
1051 V | rokonaim - mondta kezeit dörzsölve Kozár uram -, tehát fogunk
1052 X | kiállt -; tud-e már kend dohányozni? Itt senki sem lát bennünket.12
1053 X(12) | A dohányzás még akkor törvény szerint
1054 VII | Hiszen ha az embernek egyéb dolga sem volna, mint a fejére
1055 IV | hogy Marosvásárhelyre megy dolgában; pedig hát a hajtóvadászatra
1056 VII | kegyelmed, az egekre kérjük, dolgainkból valami ki ne tudódjék, mert
1057 I | öregapjának minden viselt dolgait; minden bokorról, patakról
1058 V | hogy a két úr elvégezze a dolgát egymás között.~Végre Kapornaki
1059 VI | gondja! Kend szamár az ilyen dolgokhoz.~- Tudom, hogy az vagyok,
1060 IX | és ne térjen félre oly dolgokra, amik ide nem tartoznak.~-
1061 VIII | maradj. Nem fogok országos dolgokról kérdezősködni többé. Látom,
1062 VII | rendeli a bevonulást, az én dolgom levén az élelmi és fegyverbeli
1063 III | asztaláról; a barom csak nyáron dolgozik, télen pedig pihen; a rabszolga
1064 VIII | ki néha reggelig szokott dolgozni szobájában.~A kapuőrök azonban
1065 VIII | támasza annyi idő óta az ő dolmányától volt fényes, átengedve másnak.~
1066 III | lesz, ha elhallgat az egész dologgal, mert ha a szultán megtudja,
1067 V | termőföld!~Kastélya egy domboldalban épült, fölséges kilátással
1068 I | gesztenyeszín haj fedé szép, domború homlokát, s halvány arca
1069 I | elült naphosszat egy magas dombtetőn, szüntelen egy táj felé
1070 V | kegyelmetek, miszerint én intra dominum vagyok, és pedig qui prior
1071 V | s meguralván a két derék donatariust, kezökbe adák a hantot,8
1072 X | középről felmeredő magas donjonnak voltak nagy gót ívezetű,
1073 IX | s nekifordult Jánosnak dorgáló szóval:~- Hallja kend, ez
1074 V | baromsokaságú vasvillás és dorongos emberektől, kik között a
1075 I | abba a fába véste a nevét Drágu Lupuj, meg a szeretője Muntye
1076 I | aranyludak. Ezen a kövön állt Drakul vajda, mikor a cigányasszony
1077 III | nem jön belőle több vissza Dsemadi-el-avvel (február) száznál, felét
1078 II | egy kiszáradt fának, egy dühödt fenevadnak?~- Jehova Istenre! -
1079 VII | mert ott most a dögvész dühöng; de Paskó nem sokat hallgatott
1080 VI | országból, éppen ezen évben dühöngött az országban egy irtózatos
1081 III | hájtömeget a könyörgés még dühösebbé tette. Mérgesen emelte fel
1082 VII | dolgot, míg a sükertelenség dühre fogja gerjeszteni a vezéreket,
1083 III | arca lángolt kimondhatatlan dühtől, és körmei, mint a saskeselyűé,
1084 V | pillanatban nagy ropogással dült be a vasajtó küszöböstül
1085 I | erővel ajkai közé akart dugni egy cukros banánt.~Eközben
1086 V | küszködött, úgy belevervén abba a dugót, hogy a fogával sem bírta
1087 X | kötelet, s egy kézifűrészt dugott a szűre ujjába; azután elhajtott
1088 VIII | érdemes férfiú között.~Innen dúlfúlva haragjában lement János
1089 VII | vissza nem érkezék. Három ló dűlt ki a futár alól; de négy
1090 VI | maga felszedte az adót, duplán, triplán, ahogy neki tetszett,
1091 V | embert látott, s közibe durranta a sokaságnak.~Ez szolgált
1092 I | volt azon táj, s éppen a durva visszautasítás volt legnagyobb
1093 VII | elűzte, még él, és vígan dúskálkodik a csalt vagyonban.~Kucsuk
1094 V | amott, ki a kastélyban bent dúskálódik; tehát ha kegyelmed akarja,
1095 VI | nyugtalansága, reszkető ajkainak duzzogása által láthatóvá teszi zivataros
1096 V | kínálta üléssel, borral és ebéddel.~- Köszönöm kegyelmed jóvoltát -
1097 VIII | kívánja, hogy az útban ne ebédelj: ha most elindulsz, őt is
1098 V | jöttem, hogy kegyelmednél ebédeljek, különben is túl vagyok
1099 VIII | nagyon; maradj legalább ebéden itthon, hisz a fejedelem
1100 VIII | János gazda nem piszkolja az ebédet, sőt inkább igen is mohón
1101 III | hadd jőjjön az asszony; „Ebet a gazdájáért - mond a példabeszéd -,
1102 V | jószágomat, ez stellionanus!~- Ebnek kellett a kend bora. Kend
1103 X | horkolva, s bizonyosan fel nem ébredett abban az esztendőben.~~Mámoros
1104 VIII | hogy tán Teleki Mihályt még ébren találja, ki néha reggelig
1105 VII | elébb mégsem győződött meg ébrenlétéről, míg a fekete tükörbe pillantva
1106 V | hajtatta a juhnyájat; a pincébe ecetet töltött a borok közé, avas
1107 V | szokva, kipállott a vetés, ecettel tele a hordók, s a házban
1108 V | összetörték a tükröket, edényeket, mintha képesnek hitték
1109 XI | fejedelem tőlök.~- Saját édesapánk,... - felelt Károly.~- Tehát
1110 IV | gazdája - mondta Kapornaki édeskés hangon.~- Az enyim egy kis
1111 I | agának, az ulemának, az effendinek; sehol sem találta, akit
1112 I | másik meglátogatja Halil effendit; harmadik felkeresi az alseraskiert,
1113 VII | díván elé terjesztette az égbekiáltó visszaélést, nemcsak a bitorolt
1114 VII | részesíte, lelkem a második égben jár azon nedvnek erejéből,
1115 VIII | Negyednapra tisztult fel csak az égbolt felettünk; üldözőink hajóhadát
1116 VII | vigyázzon kegyelmed, az egekre kérjük, dolgainkból valami
1117 VI | mindennap meglátogasson, s egészségedre ügyeljen.~Berta asszony
1118 X | köszöntve mondta:~- A magunk egészségére, bátya! Kóstoljuk meg most
1119 VII | majd meglássa, hogy olyan egészséges lesz, mint a makk, mire
1120 VIII | nem világította nap az eget, csak a villám; hallottuk
1121 I | gyújtotta fel ezt a fát? ki égeti azt a tüzet ott a távolban,
1122 VIII | kanalat és ordított, mint akit égetnek, és beszélt idegen nyelvű
1123 VII | ne hajíts, mert magatokat égetünk meg. A pénzed majd, ha kiállottad
1124 VII | tűzhányó hegy nyílt meg égi kráteréből millió csillagot
1125 I | egymásra hányt sziklák, égnek emelkedő csúcsok vadon tömkelege
1126 VI | felelt János.~- Mindjárt egybe kettéváglak; ha nem felelsz! -
1127 X | magasságnyira ablakai nem voltak egyebek lőréseknél, csak a középről
1128 I | Károlynak a lantja.~- De egyebem is maradt - szólt közbe
1129 VIII | emberül.~- Nesze! főzted; - egyed!~E csetépeté közepette megnyílik
1130 VI | pénzaszályban sínylett, s az egyedüli pénztermő városok a szászokéi,
1131 VIII | kötelességét meglopja, hogy otthon egyék, igyék s feleségét ölelgesse!...~~
1132 VIII | oroszlán, keresve, hogy kit egyen meg?~Csak egy akkora olasz
1133 X | csodakertészet mintájára, mely egyenesre faragta a fákat, s merev
1134 III | estefelé hazahullongtak egyenként, mondván, hogy jó lovaik
1135 IX | idő, míg a tanácsurak mind egyenkint felgyülekeztek s helyet
1136 V | a kiadások és bevételek egyenlő voltának, mégiscsak ő kap
1137 V | nem akarja mindnyájokat egyenlőn sújtani, s egyiket csakugyan
1138 V | cselédjeikkel és vendégeikkel egyetemben elhagyni, és átengedni kötelességüknek
1139 XI | sohasem beszélt vele többé, s egyetlenegyszer sem bocsátá a vén szolgát
1140 V | la.~Kozárnak tetszett az egyezség, parolát adott rá, melyre
1141 V | akarja, lépjünk amicára, s egyezzünk meg akképp, hogyha kelmed
1142 VII | fatális helyzet jutott, hogy egyfelől Kucsuk basa, másfelől Feriz
1143 III | orra, szeme mindegyiknek egyforma, én csak kicsinyekre és
1144 X | kerten keresztül a rondellák egyike alá a hágcsót odatámaszták
1145 X | előkeresve egy zacskóból azoknak egyikét a saját, másikát az öccse
1146 V | elhozott legale testimonium, egyikkel volt Kelemen diák, másikkal
1147 I | el, hanem hármunk közül egyikünket.~- Igazságod van, asszonyom -
1148 VII | lovaitokat, s ne iparkodjatok egyikünkhöz sem közelíteni, mert meglövöldözünk.~-
1149 VII | voltak. Ilyenformán a hiba egyikünkre sem fog áramlani, csak te
1150 I | azonnal hárman három felé. Egyitek sorba veszi Riza bég, Omár
1151 XI | törölt ki szeméből, midőn egykori barátját így látta maga
1152 V | szól egyik is, másik is, egymással kezet szorítva, mindenik
1153 III | hiszem van köztük magyar is egynéhány.~- Kár volna ezeknek számát
1154 I | még le nem vágattam, van egynek két szarva is. Pusztulj
1155 VII | nem láttam többet egyetlen egynél lobogni. Csupán Kucsuk Mehemed
1156 VII | erőtlenséggel meghiúsítsam. Egyszersmind azonban kérve kérlek, hogy
1157 V | ki tudja, mi kárt tett? Egyszóval iszonyú pusztítást mívelt.~
1158 XI | ajtót, azt ura nejével bűnös együttlétben találta. A szolga megölte
1159 XI | tőlem, ami fogságunkban együttlétünkkor történt, felelni fogok,
1160 II | képes összeterelni: olyankor együvé bújnak egy sziklaoduba,
1161 VII | többit majd, ha visszatérek. Egyúttal tudakozódjál a feleségem
1162 VII | monda az érdemes őröknek:~- Ehen van ez a darab pénz, fogják
1163 I | rengeteg szálfák, ne hagyjatok éhen elveszni bennünket, mert
1164 II | csak akkor vállal el, ha éhenhalni készül; de én nem engedtem
1165 I | Ha fúvó szél, téli erdő, éhes farkas irgalmas lehetett
1166 I | váltságdíja, sokszor fekszünk le éhesen, de ehhez nem nyúlunk soha.~
1167 X | Szedd le magadat, s ha ehetnél, hát aludjál; mert én nem
1168 V | mindnyájan, s jól ki levén éhezve a határjárás és a sok disputa
1169 VII | bujdokolt előttem, de az éhség végre előhozta. Én ugyan
1170 VII | János gazda győzte ki az éjen-napon keresztül folytatott sietséget,
1171 I | állítá az oláh kalauz is.~- Ejh. Álmodtátok ti ez alakot,
1172 III | adott fegyvereseinek, hogy éjjel-nappal az utakat őrizve, minden
1173 VII | perpatvar támadt, mely a késő éjszakáig elhúzódott, János nem kevésbé
1174 X | Éppen esztendő utolsó előtti éjszakája volt, a várban sokáig fenn
1175 XI | összegyűjteni, s az utolsó nap éjszakáján azért kereste fel Paskónét,
1176 X | meghosszultak az unalmas éjszakák, s az ember még az ablakán
1177 VII | titkait.~Ez álmot éppen azon éjszakán látta Baruch Tavaif, melyen
1178 X | legutolsó toronyőr kutyái, mikor éjszakánkint be voltak zárva, míg gazdájok
1179 VI | volna, mint jó reggelt és jó éjszakát? azokat a kiállhatatlan
1180 VII | oly hangos cuppanásokat ejte rajta, szívéhez szorítá,
1181 VII | szeretnők, ha éjszaka szerét ejtenétek a megszökésnek, hát majd
1182 VII | settenkedett körülötte, míg szerét ejtette, hogy belekössön.~- Vitézlő
1183 VII | derék seraskiertől, mely is eképpen hangzott:~„Becsületes keresztyén
1184 III | pihen; a rabszolga nyáron ekét, boronát húz, télen pedig
1185 VII | hajigálni a sokaság közé.~Midőn ekképpen minden szépen el vala rendezve,
1186 VII | minden íze reszketett az éktelen düh miatt.~- Ez az ember, -
1187 I | én hívom pejkónak, akinek eladom, hívja rárónak, s az nem
1188 I | mert azt az atyánk neki eladta, és a fejedelem odaajándékozta.
1189 VI | hogy egy ízben tökéletesen elajándékozva az utolsó tallérját is,
1190 VI | mozgásra görcsöket kap, elájul.~- Az ám - dörmögé János, -
1191 VII | reá nézett, s a torkokban elakadt a hang. - Ellébb e fermánt
1192 V | példás verekedők voltak, elállván az udvar kijárásait, minden
1193 I | Azzal megöleltük egymást, s elaludtunk egymás ölében. S lásd: amint
1194 I | e meséket, gyermeklelke elandalgott a tündéres, a szokatlan,
1195 XI | adassék, kit oly gyalázatosan elárult.”~„Ez ítéletet végrehajtani
1196 V | s utóbb Kozár uram úgy elázott maga is a sok kínálgatásban
1197 VII | Új lokajjal? - kérdé elbámulva János.~- No, mert azalatt
1198 VII | nemigen divat az álmokat elbeszélni; de az igazhívő muzulmán
1199 X | nem azért mondom, hogy elbízd magadat rajta; mert azt
1200 II | váltságdíjat ajánlok neki, s akkor elbocsát.~- Alig hiszem.~- Én tudni
1201 II | reszketni kezdett a fiú, keze elbocsátá a kés markolatát, arca elsápadt,
1202 VI | egy követet bátorkodnak elbocsátani, aki nem fizetni, hanem
1203 VII | de most mást mondok; én elbocsátom őt, ha poharát ki bírja
1204 VII | falubeli lyányokat mind elbolondítja pántlika-osztogatással.~
1205 X | egyenesen kezdenünk, de te elbolondítottál bennünket ostoba ötleteiddel.~-
1206 I | pedig megéheztünk, egész nap elbolyongtunk az erdőben, s ettünk vadgyümölcsöt,
1207 II | látni többé, és a világ elborzadna, ha engem látna. Menj vissza
1208 V | egy szeglet benne, ahova elbújhassanak. Meggondolá tehát a dolog
1209 V | nem segített magán, hogy elbútt az asztal alá, mire a demontírozott
1210 V | kegyelmed megitta a boromat, s elcsalta a jószágomat, ez stellionanus!~-
1211 V | tintapecsét is itt van, ahogy elcseppentette a tollból.~- Uram Kozár
1212 XI | teremtett, hanem ahogy emberek elcsúfítottak. Én vagyok azon rém, kivel
1213 II | ti vagytok; meggyalázva, elcsúfolva, emberalakjában megrontva,
1214 I | hogy szinte sírt bele, aki eldalolta, aki meghallgatta; - maga
1215 VII | akkor?... Keresett, kutatott eldugó helyeket szobáiban; végre
1216 II | felpillantott, de hirtelen eldugta ismét arcát, s míg kezecskéi
1217 I | zivatarban, hanem kardok éle közt jár.~- De, mi atyánkat
1218 III | seraskier némán kacagott, fejét elé-hátra rázva.~- Magyar fogoly,
1219 III | szépen elkezde fényleni, az electricus cirógatás a szép asszony
1220 VIII | nyögve nyelték az ő kedvenc eledelét, s szidni szokták őt miatta,
1221 XI | megmenekült előle. De a zajra eléfutott cselédek megismerték a futóban
1222 IX | János, ki nagyon meg volt elégedve a határozattal -, s azzal,
1223 VI | eddig tettünk. Pénzünk nincs elegendő, hogy az adót kifizessük,
1224 IV | Apafi még azután sem győzte eléggé nevetni azt a sajátságos
1225 V | hogy az éppen a dikciója elején a nyelvébe harapott.~Pozsgai
1226 VII | megszökésnek, hát majd csak elejét vesszük annak.~S azzal hosszú
1227 II | fogok és elmúlni, s amíg élek, érted és őértük imádkozom.~-
1228 VIII | a fogságban nyomorultul eléktelenített férfi Kucsuk basa által
1229 X | fizetése elég volt neki élelemre ítéletnapig, s ha egy kenyeret
1230 VII | s akkor az effendi vagy élelmezés nélkül bocsátja őket Erdélynek,
1231 VII | bevonulást, az én dolgom levén az élelmi és fegyverbeli szereket
1232 VIII | párát, mely között idegen elemeket kezde sejteni; csak miután
1233 VII | arccal tekinte reá a fermánt elémutatva.~A seraskier vörös volt
1234 VIII | meglátva a tusakodást.~János elereszté erre Gondolfot, s letörölgetve
1235 V | jutott az íráshoz, hogy azt elérheté, lekapta a kertészolló hegyéről,
1236 IX | ellepte a könny; a fejedelem elérzékenyülve szóla hozzá.~- Keljen fel
1237 I | utánuk a több hétre való eleséget, mert vendégfogadóknak sehol
1238 II | hegyes, meghajlott szarvai élesen kitűnve az alkonyég színéből:
1239 V | csoport számára a pince és éléskamra, s közhasználatra bocsátva
1240 VI | jössz oda - felelt némi kis élességet engedve meg magának Paskó;
1241 I | magukkal hordták, s ahol elesteledtek, ott ütöttek tanyát.~A fiú
1242 I | arcommal a fába ütődtem, elestem egy bokorban, s onnan láthattam,
1243 X | férj kezében volt a szerető élete.~- Halál reátok! - ordítá
1244 IX | magamért szólok, az én egész életem nem ér már egy kiáltást,
1245 VIII | még tengeren, s mint ekkor életemben először hajóra szálltam,
1246 VI | tetszik, hogy ott bevégezzem életemet: történjék meg szent akarata.
1247 IV | tartogatott folyamodólevelet, s eléterjeszté alázatosan mosolygó arccal
1248 XI | volt már úgyis halva; nem életet, csak lakhelyet cserélt.~
1249 VI | úgy odavesztegesse ifjú életét. Én ugyan nem küldöm.~Paskó
1250 X | időköz alatt oly szigorú életmódot viselt, mint az apáca; még
1251 I | világos, az állatok nincsenek elfáradva, s elég pihenve jövünk.~-
1252 X | a kozák teleissza magát, elfekszik három nap, három éjjel félholtan,
1253 II | Pozsgai nem-él-e? Hát nőm elfeledett-e?~- Barátod! - kiálta dühösen
1254 IX | aki azon kötelességeit rég elfeledte, melyekkel Isten előtt esküdt
1255 V | ez Pozsgai uram? - kiált elförmedve Kozár.~- Hát acsoda7, hogy
1256 X | nincs benne bolondító, s elfogadá a kulacsot.~Tele volt az
1257 IX | Paskó -; ha méltóságtok elfogadná a nő bizonyságtételét férje
1258 V | egyszerre ugrott a helyéről elfogadnia a derék urat, s kínálta
1259 VII | azon bűnös fejét kérem, s elfogadod az ajándékot, ha azon bűnös
1260 II | láncra voltunk verve. Midőn elfogatásunknak híre futamodott, kiknek
1261 III | kétszarvú embert még ma elfogatom, megnyúzatom, - ahá, ugye,
1262 VII | vagy hozzá, azokat mind elfogatta, bezáratá, s a nálok található
1263 IX | hanem uramért könyörgök, kit elfogattál, tömlöcre vetettél, a szegény
1264 VII | egyet a földi tündérek közül elfoghasson, azok helyett Kucsuk basa
1265 II | folytatni akarná apja beszédét - elfoglalá a küldők jószágait, árváikat,
1266 V | eszközökkel e jószágot erővel is elfoglalja; akiket benne talál: akár
1267 VII | terjedhessen, jónak láttuk elfoglalni minden utat, ami kifelé
1268 IX | hogy üljenek le, s maga elfoglalta az elnöki széket. Ott voltak
1269 VII | keresztyének által láttuk elfoglalva a tért; Ismail basa dandárjai
1270 I | törölve szét -; atyánkat pedig elfogták, s most tatár uraságnál
1271 II | nőm maradt.~Ez emléknél elfogult az ember hangja, s szemeibe
1272 X | s amint annak kilincsét elfordítá, érzé, hogy az zárva van.
1273 IX | alabárdos vállaira, - a világ elfordult vele, arcán halálos sápadtság
1274 II | váltságdíjunk...~Az ember elfulladt a beszéd és fájdalom miatt.~-
1275 III | Fog-játok el! - hörgé elfulladva. - Hozzátok nekem vissza!
1276 XI | szűnt meg őt szeretni...~~Az elfutott Pozsgai Erdélyből kimenekülve
1277 II | nem jött nyelvére, szemeit elfutotta a veresség; egyszerre elveté
1278 VII | elmaradandókat lovaink patkói által elgázoltatni, amidőn egyszerre végső
1279 I | mondani, milyen volt?~A fiú elgondolkozni látszott, de amint előidézé
1280 IX | tekinte végig a vén szolga, elgondolta, hogy ezen urak előtt ő
1281 VII | készíttetett tűzijátékot elgyújtatom, s annak világánál elolvasom
1282 XI | fejedelem a székéről, s elhagyá a tanácstermet, nem akarva
1283 IX | egy intés kellett, hogy elhagyjam jószágomat, nyugalmas lakhelyem,
1284 VIII | órája, hogy megjöttél, s már elhagysz. No, maradj. Nem fogok országos
1285 X | dugott a szűre ujjába; azután elhajtott három ökröt az akolból,
1286 X | Közel vannak az aklok; elhajtunk három jármosökröt. Az árok
1287 IX | megértenek engem, ahol szavam elhal, s csak zokogásom beszél. -
1288 III | kísérői már akkor messze elhaladtak, ámbár, ha közel lettek
1289 XI | őt neje mellé.~~Néhány év elhaladtával Boór Ádámnak is megengedé
1290 II | az utat, hogy az mellette elhaladva alig enged két jó arasznyi
1291 II | intve őket:~- Itt azután elhallgassatok egészen, mert bizony Isten,
1292 III | neki, hogy jobb lesz, ha elhallgat az egész dologgal, mert
1293 VI | mit volt tenni más, mint elhallgatni. Pedig tudta, hogy mit morgott
1294 VI | gazdája leszidhassa, hanem elhallgatott diadalmasan, úgy hurkolva
1295 IX | testőröknek a tűzbejött öreget elhallgattatni; de e buzgósága szolgájának
1296 II | megragadta annak kezét, elhalmozá csókjaival, sokáig nem jött
1297 VII | őt átölelni, csókjaival elhalmozni, vagy tán fekszik most is
1298 XI | rabságban s gyermekei még előtte elhaltak; ezek pedig, kik most előjöttek,
1299 VII | zenét, melyet a ház tetején elhelyezett zenekar kilenc dobbal s
1300 IX | vészek, viharok közé, holott élhettem volna nyugodtan a magam
1301 X | hallani - kivált ha hinném.~- Elhiheti azt kend. Itt szolgálok,
1302 IX | hogy találjon ki számomra elhihetőbb vádat. Mondja, hogy apámat
1303 III | gazember, gondolá magában, aki elhíresztelt, hogy vendégszerető vagyok?) -
1304 X | testvéröccse. Están! A bizony.~- Elhiszem, ha mondod. Hát mi kell?~-
1305 IV | nejétől, s ha egy vagy más elhítta őt magához ebédre, lakomára,
1306 III | bársonysima kezeivel annak elhízott pofáját. - Lásd milyen kedvet
1307 V | helyre volt állítva, akkor elhozatták az örvendő urak saját házaikból
1308 X | Az öreg ezzel visszament, elhozta tornyából a szükséges hágcsót
1309 I | Mit szomorkodol? Hisz elhozzák majd atyánkat, - szóla hozzá
1310 IX | kérdé Teleki mindjobban elhülve.~- Jogom van ezt kérni.~-
1311 VII | fürdőmet: ha nem használom, elhűl, illatja elpárolog, s kénytelen
1312 II | tatárt híttak segítségül, elhulott a szép nemes had, s aki
1313 II | azt rabszíjra fűzték, s elhurcolták messze országokba. E sors
1314 VII | támadt, mely a késő éjszakáig elhúzódott, János nem kevésbé győzvén
1315 VIII | útban ne ebédelj: ha most elindulsz, őt is éppen asztalnál kapod,
1316 VIII | az ország szomorú ügyeit elintézzem vele. Tudod, hogy soha sem
1317 VII | azonban kérve kérlek, hogy eljárásod által gyanúra ne szolgáltass
1318 I | maradhatunk tenálad.~- Évekig eljárhattok az országban, jó gyermekeim,
1319 XI | fejedelemhez.~- Az nem fog eljönni, nagyságos uram. Hallgassák
1320 X | antagonistája.~Azonban a tél is eljött, csikorgó hideg napok kezdődtek,
1321 X | Están. - Mert már régen eljöttem tőle, s most már úrnál szolgálok.~-
1322 VII | Egész odáig akadály nélkül eljutott, s midőn férje szállására
1323 VIII | szigeteket érintve Candiába eljutottunk.~- Szegény, szegény férjem... -
1324 I | ne beszéljenek.~Katalin elkacagta magát.~- No itt nincs több
1325 VII | Gyula-Fehérvár nem egy szaladás, elképzelheti, hogy míg a fejedelem megtudhatta
1326 VII | szolga -; a basát annyira elkeserítik a hamis tanúk, hogy most
1327 VII | még el a fermánt, szolgáim elkészíték fürdőmet: ha nem használom,
1328 IX | amint férje eltávozott, elkezdte a dínomdánomot, s addig
1329 VII | rézfokosát, s felállva a bakra elkiáltá magát:~- Gyertek hát no,
1330 I | jöhetnének atyja nélkül, de a fiú elkomorult, s míg testvére kedves danákat
1331 VII | egy meghitt szolgájától elküldé azt a Baruch Tavaifnak.
1332 III | a férjed paripái közül elküldhetnél egyet, talán azt a Mizrim
1333 I | segíthetek én rajtatok. Rögtön elküldök sebes követeket az ország
1334 II | Mi kiváltók e férfit, s elküldtük Erdélybe, és vártunk, vártunk
1335 VIII | cselédek számára szoktak főzni, elkülönítve az úri konyhától, s szokása
1336 V | mondogatják egymásnak - itt ugyan ellakhatik az ember, van konyha, pince,
1337 IX | túl egy kis góréban majd ellakom.~- Legyen úgy - hagyá helyben
1338 V | sok disputa miatt, vígan ellakozának, iván a háziurak és minden
1339 VII | torkokban elakadt a hang. - Ellébb e fermánt olvasd!~- Majd
1340 V | Jól van hadd menjenek, ellehetek nálok nélkül; hát Kapornaki
1341 III | kecskepásztort, ki nélkül könnyen ellehetsz.~- Kecskepásztort? - kérdé
1342 VII | a legsebesebb pörgéssel ellejtének mellette, midőn a lengeteg
1343 IX | csak annyi vétke is van ellened, mint egy ma szülött gyermeknek; -
1344 V | asztalt, ágyat és almáriomot, elleneiket keresve, s hogy sem székben,
1345 V | titulust kiálta megugratott ellenfele után, s csak apródonkint
1346 V | alvilági utat, melyen keresztül ellenfeleik megszöktek, mire lerohant
1347 V | eszébe, s utánakiáltva azt ellenfelének.~Pozsgai ezalatt szép csendesen
1348 V | s nem tudván, mi okból ellenkezik vele Pozsgai, bosszúsan
1349 VIII | sarkantyús csizmájával az ellenség tyúkszemére, hogy ez majdnem
1350 XI | kik most előjöttek, az ő ellenségei által megfogadott sehonnaiak,
1351 II | bántottak, nem lennék-e ellenségeim üldözője, gyilkosaimnak
1352 IX | értök megaláztam fejemet az ellenségek legnyomorultabbjai előtt,
1353 IX | mert ha kifogásai vannak az ellentanú irányában, azokat elmondani
1354 IX | elég erővel ennyi képtelen ellentétnek megfelelhetni. Mint a hermelin,
1355 IX | Az öreg szemeit egészen ellepte a könny; a fejedelem elérzékenyülve
1356 V | hát már az egész udvarát ellepve látja baromsokaságú vasvillás
1357 IV | Minden vadra, melyet ők magok ellőttek, ráfogták, hogy a fejedelem
1358 III | taszítá az embert, hogy csak elmállott, mint az érett körte, s
1359 VII | mi kénytelenek voltunk az elmaradandókat lovaink patkói által elgázoltatni,
1360 VI | házát inkább, mint holnap? Elmaradhat kegyelmedtől mindenféle
1361 V | De biz úgy örültek, hogy elmehettek, képpel se’ fordultak erre
1362 IV | szíve, mint amilyen éles elméje volt, védangyalul nem lett
1363 VI | világosítsák fel a szultán elméjét, s engeszteljék ki ő szívét
1364 VII | meglehetős ideje maradt az elmélkedésre.~Valljuk meg őszintén, hogy
1365 VI | fejem, majd szétszakad; ha elmennék most, megőszülve térnék
1366 I | bántsatok mibennünket, hagyjatok elmenni atyánkhoz,” - s ím, asszonyom,
1367 X | akart jutni, előtte kellett elmennie, s ha gyanús arcra talált,
1368 II | anyjok nekik, én itt csendes elmerengésben élni fogok és elmúlni, s
1369 VII | teremben, azután végképp elmerült: néhány buborék úszkált
1370 IX | ellentanú irányában, azokat elmondani igenis idetartozó dolog.
1371 IX | ez irtózatos vád ellenem elmondatott, én családi boldogságomat
1372 XI | hangot, midőn velök beszélt, elmondatva magának százszor ugyanazon
1373 VII | szereztem, s legalább te majd elmondod neki odahaza. Hozzátok elő
1374 I | beszédesebb volt az oláh, elmondta apjának, anyjának, öregapjának
1375 IV | valahol, egy korábbi műben elmondtam már, milyen jó, jámbor érzelmű
1376 VII | Gondolod-e, hogy a bor részegsége elmúlik a szerelem részegsége által?
1377 II | elmerengésben élni fogok és elmúlni, s amíg élek, érted és őértük
1378 VII | hasonlítani apjához!~- Csakhogy élnek! - sóhajta fel megkönnyebbült
1379 VI | fűszeres ételekkel kellett élnem, hogy lázt kapok, ha csak
1380 V | Naláczi.~Az ott maradtak elnémulának, s mindaddig nem bátorkodott
1381 VII | volna le közöttük, egyszerre elnémult a tivornyázó sereg, s midőn
1382 I | volt szó, de a legutóbbinál elnevette magát, s megtaszítva kis
1383 X | lehete venni.~Még ott is elnézte egy darabig, hogy dörömböz
1384 IX | le, s maga elfoglalta az elnöki széket. Ott voltak az országtanács
1385 VIII | hozatott elé, s felülve rá, elnyargalt; mégpedig nem a főkapun,
1386 VII | játszunk; én a másét akarom elnyerni, illő, hogy a magamét tegyem
1387 VII | lovakat befogni, s az ostort elnyűni rajtok, mintha neki még
1388 V | kiálta egy lúfő, s menten előcepelt egy nagy hágcsót valahonnan,
1389 V | kezökbe került.~Most aztán elöl tűz, hátul víz!~Kapornaki
1390 VII | azt rábízhatná másra. Ha elöl-hátul szemei volnának: akkor csak
1391 V | patakot a Szamosba vezették, elöntette iszappal az egész lapályt
1392 III | érhették utól.~A seraskiert elöntötte az epe, hogy másnap oly
1393 V | árkolva, a szántóföldek elöntve vízzel, a kertek kővel terítve,
1394 VII | azzal egy hosszú dárdát előfogva, annak a hegyére feltűzött
1395 X | támadt zajra minden oldalról előfutott a házi cselédség, s látták,
1396 VII | az.~E szóra nyolc szolga előhengerített egy kerekeken álló óriási
1397 X | nagy gondosan.~János gazda előhozá a kérdéses edényt, mely
1398 VII | megfojtogatott miatta. Most előhozattam az állatot rejtekéből. -
1399 I | elgondolkozni látszott, de amint előidézé lelkében atyjának vonásait,
1400 VII | huszonhárom trombitával fog előidézni. - Ugyaninnen fognak cukros
1401 I | gyermekhangot hall, mindjárt előjön a kétszarvú ember, amiért
1402 XI | elhaltak; ezek pedig, kik most előjöttek, az ő ellenségei által megfogadott
1403 VII | lelövöldözik!~János gazda előkapá erre a szóra a szekérderékból
1404 X | azután lesegítlek.~Gondolfo előkeresé kínos helyzetében a kért
1405 X | öreget, s azzal fölkelt, előkeresett a köpenye alól egy csikóbőrös
1406 X | s egy pár opium-pastillt előkeresve egy zacskóból azoknak egyikét
1407 I | én apámat.”~Napok múlva előkerültek a küldöttek, előbb az egyik,
1408 I | folyamok átgázolható sekélyeit. Elől-hátul jó csomó bátor fegyveres
1409 VII | Micsoda ember ez? - kiálta előlépve.~- Ez egy rabszolga, kit
1410 VIII | üldöztek, s te futottál előlök idegen partok felé.~- Lám,
1411 VII | tehát a nagyúr parancsát elolvasni? Az éj közelg, s a nap utolsó
1412 VII | elgyújtatom, s annak világánál elolvasom a fermánt.~- Legyen úgy; -
1413 VII | végre a nő kiejté kezéből az elolvasott levelet, s kezeit könnyes
1414 V | teketóriával, hogy majd elolvassa, íme neki kerül Pozsgai
1415 IX | kegyelmedet szerették, becsülték, előmozdíták; gyaníthatja kegyelmed,
1416 V | Pozsgai Ferencnek, az általa előmutatott írásbeli meghatalmazások
1417 VII | láthatsz: - szólt Kucsuk, előmutatva a fermánt.~- Csak egy van
1418 V | fizetett szolgák, s helyzetük előnyeinél fogva a legkevésbé bánthatók;
1419 VII | rabszolgaságban hagyta, ki vagyonát elorzá, s gyermekeit elűzte, még
1420 IX | lenne reánk nézve, ha a vád eloszlanék kegyelmed fejéről, és ismét
1421 X | hogy társa félreértését eloszlassa, egyszerre megszólalt magyarul:~-
1422 VII | kerevetére.~Egy intésére előszökelltek az éteri almék mandolinjaikat
1423 I | völgy alig mutat valami élőt, csak a bérci sasok kóvályognak
1424 I | távol látszik újra, amint előtekeredik a magas hegyháton, mint
1425 III | válassz, azok közül, akik előtted vannak, de te meg akartál
1426 XI | Íme, láttok, uraim, előttetek. Nem ahogy Isten teremtett,
1427 VII | megadta magát sorsában, elővett egy kötet Horatiust, s csendesen
1428 VIII | mosolygóvá lett az; a hölgy elővette minden bűbájos hatalmát
1429 IV | alkalmatlan embereket, s akkor elővoná mindegyik dolmánya zsebéből
1430 V | olvassuk fel; - s azzal ő is elővont a dolmánya zsebéből egy
1431 VIII | kedvetlen vagy.~Paskó erre elővonta zsebéből nagy gömbölyű,
1432 IV | öregurat, s ezerféle apró előzékenységgel viseltettek iránta, mint
1433 VII | használom, elhűl, illatja elpárolog, s kénytelen leszek bosszúból
1434 VII | törekvéseket, melyek az ő elpusztításukra vannak intézve, mint igaz
1435 III | február) száznál, felét elpusztítja az ólomgörcs, alig jöhetek
1436 V | fordítá, hogy amit lehet, elpusztítsa azon. A szép fenyűerdőt
1437 VII | azon keresztül találjon elragadni.~János szép óvatosan levonta
1438 I | kiváltjuk rajta.~Katalin elragadtatva szorítá magához a fecsegő
1439 II | pénzecskénk volt koldulásból, nagy elrejtegetve összeraktuk azon szándékból,
1440 III | öklével az embert, egyszerre elrekedt hangon mondta neki, összecsikorgatott
1441 VII | gondolom, Szentgotthárd) elsáncolta magát, s hajnalra elfoglalták
1442 VII | kísérék annak mindinkább elsápadó arcvonásait, s midőn végre
1443 XI | örömkönnyekkel állták el útját; elsietett előlük, kezeit elvonta forró
1444 VIII | egy-egy ugrást, midőn egy elsikamló szellő vitorláinkba kapott.
1445 V | akarván semmit tudni az elsőbbnek faizási és makkoltatási
1446 XI | kegyelmed határozatainkat.~- „Elsőben: Paskó Kristóf nejének gyilkosa
1447 X | megvárta, míg a kastélyban elsötétültek az ablakok, akkor fogott
1448 V | veteményes kertet, s a gátokat elszakíttatva, mik a patakot a Szamosba
1449 I | Én csak azt tudom, hogy elszaladok, ha meglátom.~- Hát láttad
1450 IX | elkezdtek ágaskodni, mire János elszántan odaveté magát a lovak elé,
1451 XI | komoly volt, de nem alázatos, elszántság látszott rajta, de nem dac.~-
1452 VII | nálok található irományokat elszedte.~Ezek folytán, mint előre
1453 VII | poggyászra, fele a várakozásban elszéled, s akkor az effendi vagy
1454 I | nem jött soha vissza, vagy elszökött a pénzzel, vagy megölték
1455 I | félrevonult egy bokor alá, s ott elszomorodva megült, míg a lyánka odament
1456 II | sziklaoldalhoz lapul, másfelől úgy elszorítja az utat, hogy az mellette
1457 II | sóskafa, melynek lombjain elszórt kecskenyáj legelész, inkább
1458 VII | haragját, rám ne vallj, mert én eltagadom, hogy bebocsátottalak volna,
1459 XI | rögtön hívatá Pozsgait, de az eltagadott mindent; azt állítá, hogy
1460 IX | Többen a tanácsurak közül eltakarták arcaikat, nem nézhettek
1461 II | elkövetett, hogy bennünket eltántorítson, velünk teljesítteté a legaljasabb
1462 II | készül; de én nem engedtem eltántorulni társaimnak lelkét, s midőn
1463 IX | reszketeg hangon Teleki.11~Paskó eltántorult állóhelyéből; fejéhez, szívéhez
1464 III | ló, de egy markos fickó eltart ötvenig is. Lovat, ökröt
1465 IV | különvonák a fejedelmet, eltávolítva mellőle a többi alkalmatlan
1466 IX | uraim - szólt Berta -, hogy eltávozhassam.~- Maradjon kegyelmed; -
1467 V | amíg nem hallatszott az eltávozó kocsijának zörgése. Csak
1468 VII | keresztyénségedhez semmi közöm, akár éltek, akár haltok; hanem azt
1469 I | s tán győzni fognak és eltemetik Magyarországot, vagy vesztenek,
1470 IX | megmondhatná, ha egy szóval eltér-e az állításom az igazságtól.~-
1471 VII | eleve, nehogy még jobban elterjedjen a rémület a nép közt.~Alighogy
1472 VII | tüzet rakni rajta, mielőtt elterjedne róla a mirigy.~S tüzet raktak
1473 X | törődjél vele; azt úgyis eltesszük láb alól.~- Ne mondd. Hogyhogy?~-
1474 I | egy erdőbe jutottunk, ott eltévedtünk, s nem ettünk nagyon sokáig,
1475 VII | által lelkem felhői ismét eltisztulnak.~A basa meghajtá magát szótlanul,
1476 IX | ajkai szép metszését úgy eltorzítá a dac és nőietlen merészség,
1477 II | velem nevelteté; együtt éltünk, együtt harcoltunk, egy
1478 VIII | számára van felhagyva.~- Elülök én akárhol - szólt jámborul
1479 I | egyre menni vágyott, s úgy elült naphosszat egy magas dombtetőn,
1480 VII | bosszúból szolgáim fejét elüttetni.~- Jól van, tehát fürödjél
1481 VII | keresztül, csak alighogy elugorhatott előlük, s a vén székely
1482 VI | venni fel a számára, hogy elutazhassék.9~Ehhez járult még az, hogy
1483 VI | azt akarta mondani, hogy „elűzni”, de előbb megbánta, mint
1484 IX | mint részegest, verekedőt, elűztem házamtól, s azért költ ellenem
1485 XI | hűtelen neje hallatlanul elvádolt, a felségárulás bűne alól
1486 I | akit keresni fogtok, arca elvadult, de ti azért minden ott
1487 V | a kiütött métely miatt, elvadultak a paripák az erdőhöz szokva,
1488 XI | ki a dévai úton látszott elvágtatni. A gyilkos maga jött az
1489 III | lovára kíséretével együtt, s elvágtatott a seraskier udvarából.~Az
1490 I | küldöttek lóra ültek, s elvágtattak; a lyánka oly jókedvű lett,
1491 II | fejemhez voltak azok nőve elválaszthatatlanul, amint látod. 5~Katalin
1492 I | barátságtalan völgyet, elválasztva azt a vidék mosolygóbb részeitől.
1493 VIII | tekintett volna, látandá, mint elváltozott annak színe; de a másik
1494 III | derék úr, ilyen gazdasági elve lévén:~Minden igavonó állat
1495 V | csendesen, hogy a két úr elvégezze a dolgát egymás között.~
1496 X | odalenn, öcsém? - szólalt meg elvégre az öreg.~- Ah! ott van kegyelmed? -
1497 I | ebből nem szabad semmit elvennünk, mert ez apám váltságdíja,
1498 VIII | egész az egyptomi partokig elvert. Ott kénytelenek voltunk
1499 I | sem zivatar, meleg eső elverte a havat, szivárvány látszott
1500 I | mélységbe kanyarodik alá, s ott elvész szem elől, míg ismét szörnyű
1501 XI | állítá, hogy Boór Ádám rég elveszett tatár rabságban s gyermekei
1502 IX | tulajdon férje ellen, hogy azt elveszítse, kinek ha még volnának is
1503 V | megérdemelnék, hogy az adományozást elveszítsék, s magok törvénybe hívassanak,
1504 I | szálfák, ne hagyjatok éhen elveszni bennünket, mert mi jó atyánkhoz
1505 II | kiverve házaikból, birtokaikat elvesztegette potom pénzért, és gazdáikat
1506 VII | napot láttam egyszerre; elvesztém szemeim világát. Magamat
1507 II | gyilkosaimnak hóhérja, árulóim elvesztője?~Károly szólni akart valamit,
|