1-bebor | bebot-denes | denev-elves | elvet-felsi | felso-hajit | hajja-igazo | igazs-kerta | kertb-kulcs | kunyh-megen | meger-mutas | mutat-papma | papot-sietn | siets-talal | talan-unnep | ureg-viszo | vita-zuzot
Fejezet
1508 VI | arcszínű hölgy, bágyadt, élveteg vonásokkal egy kereveten
1509 IX | szerettem, de mint árulót elvetek magamtól, úgy hiszem, jogom
1510 VI | alig egy félesztendeje, elvett egy szép özvegyasszonyt;
1511 IV | s azután nolens-volens elvette a kezébe tuszkolt íróeszközt.~-
1512 VIII | átengedve magát rég nem élvezett örömeinek.~De ez óra alatt
1513 VIII | láncokkal terhelt Paskót elvezették, a másikon pedig kidobták
1514 VI | bolond, hogy az izenetet elvigye, s a kedvünkért magát karóba
1515 VII | támadt reá fenyegetőzve.~- Elviszed a pestises pénzedet, te
1516 V | gondolta volna, hogy mindjárt elviszik a helyéről azt a házat,
1517 XI | elsietett előlük, kezeit elvonta forró ajkaiktól. Elzárkózott
1518 XI | fejedelem küldöttei verték föl elvonultságából.~A legutóbbi ítélet óta
1519 XI | elvonta forró ajkaiktól. Elzárkózott szobáiba.~S valóban jól
1520 VII | egy nagy vasládát, s abba elzárta a fejét; - azután megint
1521 II | meggyalázva, elcsúfolva, emberalakjában megrontva, de bizonyára
1522 I | megmerítse; mely vallásos és emberbaráti fogadások számtalanszor
1523 X | minden kérdezősködés nélkül embereire talál, s azzal a hang után
1524 V | hajh aki vette! Hát ilyen emberekkel van tele a világ! Nincs
1525 V | jel volt a többi fustélyos embereknek az általános nekirohanásra,
1526 V | vele az ablakba, s azt az emberekre fogva fenyegető állásba
1527 VIII | számot sem véve a rajtok levő emberekről, rendesen el szokták azokat
1528 V | baromsokaságú vasvillás és dorongos emberektől, kik között a legelébb,
1529 V | vagyok, s ha akarnám, ahány emberem van, úgy összeapríthatnám
1530 V | kívül, akár belülről jött, emberére talált köztük.~Amazok a
1531 III | birodalmat adnátok is a kétszarvú emberért, ha nekem adnál napot, holdat,
1532 VI | látogatásait, kik odajönnek az emberhez reggel pipázni, s este mennek
1533 XI | látszott, mintha közönséges embermagasságnál nagyobb volna.~Odajárultak
1534 VII | nekiálltak, körülfonták embermagasságú sövénnyel a lefoglalt utasokat,
1535 V | úgy ordítottak be, az első emeleten már elfoglalták a szobát,
1536 IX | látszott hatni, egymaga emelkedék fel, s a tanácsurak elé
1537 VII | magán kívül -, ki a porból emelkedett ki hízelkedése által!...
1538 I | egymásra hányt sziklák, égnek emelkedő csúcsok vadon tömkelege
1539 VII | nyargaltak a kerten keresztül; - emelkedtek a röppentyűk, - hullott
1540 VI | szépszerével hozzáférni. Emellett még a jó fejedelem maga
1541 III | dühösebbé tette. Mérgesen emelte fel kezét.~- Esküszöm a
1542 IX | legnyomorultabbjai előtt, s bátran emeltem föl, ha úgy kellett, a legfélelmesebbel
1543 XI | pompás márványsírboltot emeltetett nejének, ott ült napokig
1544 III | farkáról, másikra őzfejéről, emerre kacskaringós szarváról rá
1545 I | De erősek... - mondta emez.~- Szelíd arca volt, szép
1546 VIII | hogy „principé”-t sokat emlegették, s annyit már tudott, hogy
1547 X | Jánosnál, vagy ivás előtti emlék azon gondolat, hogy öccsét
1548 VII | Thora mennyből alászálltának emlékére készíttetett tűzijátékot
1549 X | ittam, úgyhogy semmire sem emlékezem, amit valaha mondtál, ha
1550 I | patakról tudott valami emlékezetest: „itt ebben a kőben bukott
1551 X | lepecsételni.~- Kezdesz már emlékezni?~- Kezdek, uram. De nagyobb
1552 I | után nem. Jó gyermekeim: emlékeztek-e atyátok alakjára, arcára?
1553 XI | tanácsúr, Bethlen János emlékiratai közt bizonyítják.~Egy napon
1554 II | áldott jó nőm maradt.~Ez emléknél elfogult az ember hangja,
1555 III | útban láttam egyet, ha jól emlékszem, a Dzerdzsina völgyben.~-
1556 V | Kapornaki uram minden tíz emse után két malacot s jogelismerés
1557 I | egy-egy hárfát kap kezébe és énekel, - közbe felsikoltoz némely
1558 I | jártak, sokszor kértek, hogy énekeljünk nekik, s tréfából nemegyszer
1559 I | odaliszkhez, oly bús dalokat énekelt ismét, hogy szinte sírtak
1560 I | mulattatására, ajtók küszöbei előtt énekeltek, magokban érzenék; a fiú
1561 I | Törökországot, mindenütt énekelünk a városokban, s majd ha
1562 III | törökök vagyunk. Kucsuk basa énekesei.~- Hazudtok, hazudtok; látom
1563 I | Katalin hölgyeitől.~- Csavargó énekesek, elhajtsuk őket?~- Adjatok
1564 I | rá.~Szelíd gyermekhangok éneklék ez anda verset:~„Hová repülsz,
1565 I | szülőitek, hogy idegen országban énekléssel keresitek kenyereteket?~-
1566 IX | Íme, ne mondja senki, hogy énelőttem a szegény ember nem olyan
1567 V | megnyittatván az udvar kapuit, be engedé jőni az érdemes repositiót.~-
1568 VII | e szigorú férfi most oly engedékeny, úgy engedi húzni-halasztani
1569 IV | szerfelett való jósága és engedékenysége, s kivált, amidőn gondoszlató
1570 VII | hanem az ő rövid eszével ez engedékenységet az ő személye iránti alázatosságnak
1571 V | magunkat gyalázni! Így ki nem engedem magamat vettetni, ha a fejem
1572 IX | rajtam keresztül, ha nem engeditek, hogy a fejedelem meghallgassa
1573 IX | inte csatlósainak, hogy engedjék őt hozzá járulni. Az öreg
1574 V | Vigyetek engemet is oda! Engedjetek odamennem, oh rejtsetek
1575 I | Adjatok nekik tíz aranyat, s engedjétek a kertbe jőni, hogy énekeljenek.~
1576 VII | beszélni magokkal, közel engedték az embert menni, később
1577 II | éhenhalni készül; de én nem engedtem eltántorulni társaimnak
1578 XI | szerencsétlen ember. - Miért nem engedtétek meg neki, hogy ő ölt volna
1579 VI | fel a szultán elméjét, s engeszteljék ki ő szívét a szegény magyarok
1580 VI | e szóra meg hagyá magát engesztelni, s kibékülten vált meg férjétől,
1581 VI | megint a férj került alul, engesztelő nyájassággal állva útját
1582 III | s utána tevé:~- De aztán énnekem küldesz Erdélyből egy vég
1583 VIII | Üm. Jó lehet ez. Ettem én ennél furcsábbakat is Törökországban.
1584 IV | sincs, a földön csak tudunk enni, de írni nem tudok asztal
1585 I | s három napig volt mit ennünk. Egyszer éjjel farkasok
1586 VI | vett nőül Paskó Kristóf: ennyit tudunk már a fejedelemtől.
1587 IX | lelkemet, mint az, hogy énrám bízott országkincsét osztogattam
1588 II | asszonyom, azok iszonyúk, amik énvelem történtek; de te légy áldva
1589 I | ki-kijőnek a partra játszani, enyelegni, - egy-egy hárfát kap kezébe
1590 III | fa, azé a gyümölcs, apjok enyém, a porontyok is nekem születtek.~
1591 II | őket adom neked, mert hisz enyémek úgy sem lehetnek ők többé.~-
1592 VI | szórakozás, mulatságok talán még enyhítenék bajodat.~- S te levegőváltoztatásnak
1593 III | állnak, óh, akkor ezek is az enyimek, akié a ló, azé a csikó.~
1594 VII | megmenté zászlóit, én is az enyimet, még nyertem is hozzá egy
1595 V | ugyan nem hagytak neki egy ép asztallábat, s még azután
1596 III | seraskiert elöntötte az epe, hogy másnap oly színben
1597 VI | egy kereveten heverész, epedő barna szemeit körülhordja
1598 X | melyet valaha azon célra építének, hogy benne valaki lakjék,
1599 VII | majd adunk be gallyakat, építhetnek belőle sátrat maguknak.~-
1600 V | onnan végigjárják az egész épületet; „e bizony szép ház, - mondogatják
1601 V | Kastélya egy domboldalban épült, fölséges kilátással a Szamosra.
1602 X | útjába esvén, akként volt épülve eredetileg, hogy kisebb
1603 VI | azt követett harácsok sok ércpénzt kivittek az országból, éppen
1604 IV | megzálogolta a parasztot, aki az erdejében felszedte a vackort, s most
1605 I | belőle jőnünk.~Az odaliszk érdekelten voná maga mellé a leánykát.~-
1606 I | részvét és tudnivágytól érdekelve Katalin.~- Hát, elébb kimentünk
1607 VI | a hazáért Paskó uram.~Az érdeklett lesüté szemeit, felsóhajta
1608 VIII | bohó vagy te! Pedig oly érdektelennek fogod találni az egész esetet,
1609 VII | után Moldvából egyenesen Erdélyen keresztül.~Egy napon tehát
1610 VIII | Látod, hogy nem érted! Mi, Erdélyország rendei, mi, szabad egyesült
1611 IX | belől, mint a többiek itt Erdélyországban. Nem, uraim, ne vádoljatok
1612 I | jó gyerekek?~- Hazánkból Erdélyországból, Felső-Fehérvármegyéből -
1613 IX | szokták kérni, akik meg nem érdemelték. Nem magamért szólok, az
1614 VIII | megvetsz, lenézesz; óh, ezt nem érdemeltem.~Paskó, látván, hogy neje
1615 IX | mellett, szóljon a dolog érdemére, és ne térjen félre oly
1616 V | kertek kővel terítve, fenyő-, erdő- és gyümölcsfák a földön
1617 I | kunyhót sem leltünk sehol. „Jó erdőcske! - kértük szépen, - ti derék
1618 V | elvadultak a paripák az erdőhöz szokva, kipállott a vetés,
1619 I | távolban, mi füstöl ott az erdők közt, micsoda veresség csorgott
1620 V | és makkoltással a közös erdőről, én lemondok az egész jussomról,
1621 IV | Demeter uram, kinek szép nagy erdősége volt a gyergyói havasokban,
1622 V | északnak fekvő rengeteg erdővel büszkélkedik, a keleti vidám
1623 VI | tallérnyi adót szállítsa az eredeti összegre, ami Bethlen Gábor
1624 X | esvén, akként volt épülve eredetileg, hogy kisebb rablótámadások
1625 I | báránysüvegét, mondta:~- Eredj, te bolond! Mit mesélsz
1626 VII | második égben jár azon nedvnek erejéből, melyet a próféta a paradicsom
1627 V | addig is nyitva állott az erélyes csoport számára a pince
1628 X | kirúgja maga alól, s fejtetőre ereszkedik alá. Más embert megütne
1629 VIII | összetörtek, hajónk minden eresztékeiben recsegett-ropogott, hogy
1630 VII | rágták jól a szót, s útnak eresztették.~Azzal nekifogtak, elkezdtek
1631 VI | fejedelmek követei között, hogy érettünk a szultán előtt esedezzenek,
1632 VII | meg neki, hogy amit most érez, az is csak álomlátás legyen,
1633 IV | amelyben az ember inkább érezni szokott, mint gondolkozni,
1634 VIII | mondanivalója volt neki, s mennyi éreznivalója szívének! s választhat-e
1635 V | három úr a donatiót markában érezte, sietett mindegyik azt érvényessé
1636 VIII | sipkával s felsőbbséget éreztető tekintettel leült az asztalhoz,
1637 VII | tudódjék, mert ha csak gyanú érhet is bennünket, sem a keresztyén,
1638 III | lovaik voltak a futóknak, nem érhették utól.~A seraskiert elöntötte
1639 VII | bor, sem asszony csókja ne érintse, füleibe zene ne hangozzék,
1640 I | mindjárt a Dzerdzsina völgyet érjük.~Az említett völgy egy sivár,
1641 VIII | helyett az úrnő maga állt az erkélyen egyedül, s férjét meglátva,
1642 VII | jövök. Egyenesen Sztambulból érkezem a nagyúr fermánjával.~E
1643 VII | Kucsuk basának meg kelle érkeznie.~Egy napon azonban, midőn
1644 VIII | kedélyesen nyakába borult az érkezőnek, s csókjaival halmozta el,
1645 II | indultunk el vele.~- Későn érkeztetek vele - szólt az ember lecsüggesztett
1646 VIII | jobbnak hitte, hogy ura ne érkezzék hamarabb haza, mint megérkeztének
1647 III | Veszendőben van a régi muzulmán erkölcs!~S mindezt oly pofával mondta
1648 II | völgy legmélyebb helyére érnek, itt egy roppant kődarab
1649 VII | adott hadnagy nem bírt vele érni, s még feleúton kidűlt.
1650 VIII | vagy dobassanak ki innen erőhatalommal, mert én ugyan magam jószántából
1651 I | fehér kezei voltak...~- De erősek... - mondta emez.~- Szelíd
1652 IX | vádlóhoz hasonló, s bármint erősíté magát, meglátszott tagjain
1653 II | mint kell a balsorsban erősnek lenni. Egyetlenegy nem hagyta
1654 III | Kiaya-Bégjénél a rajta elkövetett erőszakoskodás miatt, hanem ez azt tanácsolta
1655 V | kölcsönösen kiszórva az országot erőszakoskodásaikkal háborítják; ámbátor mind
1656 VIII | s a mi gályánk, bármint erőtettük is, mindig közelebb kezde
1657 VII | erővel nem is, legalább erőtlenséggel meghiúsítsam. Egyszersmind
1658 I | kebeléből kicsiny, de jól tömött erszényt vonva ki, mutatá dicsekedve:~-
1659 XI | alatt sietett becsesebb értékeit összegyűjteni, s az utolsó
1660 VII | legbizalmasabb szolgáját, vele értekezendő: mint lehetne némely iratokat
1661 V | nép, a kerítésen keresztül értekeztek vele, csak a józanabb részét
1662 VII | muzulmán sokat ad azokra, s értelmeiket Allah nyilatkozatának s
1663 V | meghatalmazásának gonoszul értelmezett tartalma következtében,
1664 III | juhot kérdeznél tőlem, azt érteném, amarra vastag farkáról,
1665 V | kívánja, én nem bánom. Tehát értésére esvén Teleki Mihály uram
1666 VIII | miatta, de amit ő mind nem értett.~Most az egyszer azonban
1667 IX | a háznál, hogy senki se érthesse, mikor vele beszél?~Egypár
1668 XI | hogy felemelje.~Az egy érthetetlen szót rebegett, egy mozdulatot
1669 V | amannak olvasásából senki ne értsen semmit.~De Salamon diák,
1670 V | érezte, sietett mindegyik azt érvényessé tenni. Ismétlem, hogy egyik
1671 VIII | kimondhatatlan szorongás fogta el érzékeimet; testem, lelkem tehetetlenné
1672 VIII | hegedűszó kezdé fülelő érzékeit ütögetni, melyre meg nem
1673 XI | bukott arcra. A visszás érzelemroham közepett a guta ütötte meg...~~
1674 IX | arcát megpillantá, szelíd érzelgésre vált rajta a szigor.~Az
1675 VII | imának, de az, ki a szívek érzelmeiben olvasni tud, s ki előtt
1676 VIII | keresztyéni és felebaráti érzelmet szívében, most már azt kívánta,
1677 XI | megmérgezte volna lelke jó érzelmét.~- Óh, miért nem öltetek
1678 IV | elmondtam már, milyen jó, jámbor érzelmű férfi volt az öreg Apafi
1679 I | előtt énekeltek, magokban érzenék; a fiú arcán meglátszott
1680 V | a szóra, mint aki előre érzi az illatot, de Kapornaki
1681 IV | megerősítés és helybenhagyásérti esedezés oly jószágra nézve, aminek
1682 VI | iparkodjék kegyelmed személyesen esedezni azért, hogy vagy engedje
1683 VI | érettünk a szultán előtt esedezzenek, miszerint a nyolcvanezer
1684 IX | Kihallgatlak.~- Nem jutalomért esengek hozzád, óh uram! Azt azok
1685 VI | rendbe. Komoly arca, szelíd, esengő kék szemeivel, szép metszésű
1686 IX | bizonyságtételét férje mellett ily esetekben; nőm legjobban megmondhatná,
1687 XI | vagyonait annak kezébe téve azon esetre, ha ellene fordul a kocka,
1688 II(5) | Hasonló esetről tesz tanúbizonyságot Rainaud.
1689 II | Ekkor írtóztató bosszút esküdött fejemre, és beteljesíté
1690 IX | elfeledte, melyekkel Isten előtt esküdt férjének tartozik, ki bűnnel
1691 VII | fel nem fedezted; ím amire esküdtél az már teljesült; most nincs
1692 VII | nem fogod őt látni, amíg esküje be nem telt.~- Siettetni
1693 VII | vakmerő vagy! Nem hallottál-e esküvésem felől, hogy kérelmet meg
1694 IX | fedezi a csalást, hamis esküvéssel mossa az árulást!~- Méltóságos
1695 VIII | váradi basa keze ügyébe esnek, a többit pedig engedjük
1696 I | hogy Várna alatt el fog esni a magyar király, s ő a fiát
1697 I | volt hó, sem zivatar, meleg eső elverte a havat, szivárvány
1698 X | gazda, s kinyitá az ajtót Estánnak, s be engedte azt lépni
1699 IV | falatozásból állott, csak az estebéd volt a főtanyahelyre rendezve;
1700 V | úgy hogy amint azon nap estéjén Pozsgai Ferenc uramat a
1701 X | ember. - Adjon Isten jó estét kendnek, János bátya! Hát
1702 VII | reggeltől délig, - déltől estig; - hanem az ő rövid eszével
1703 V | lejtőjében, melyek közül az északnak fekvő rengeteg erdővel büszkélkedik,
1704 VII | beteg-e az asszony?~- Van eszében, hogy beteg legyen. Amint
1705 IX | ember, óh, fejedelem; jusson eszedbe, mily hű volt ő hozzád,
1706 VIII | ezer tallér... Most jut eszembe: nem izent valamit Thúri
1707 V | Pozsgai uram ekkor látta, mily eszetlen dolgot cselekedék, amidőn
1708 VII | estig; - hanem az ő rövid eszével ez engedékenységet az ő
1709 VII | még csak furcsa. Nyersen eszi a halat, olajjal a salátát,
1710 V | kiinduljon, s minden törvényes eszközökkel e jószágot erővel is elfoglalja;
1711 X | leitatására fogadta fel? Ez eszme lassankint oda fejlett nála,
1712 VII | beszegett út letér, az ő eszméi is letértek vele; azon vette
1713 V | biztatásban, hogy végre eszmélet nélkül esett az asztal alá,
1714 V | uraiméknak azalatt volt annyi eszök, hogy bezárták az udvar
1715 X | azoknak a nyomait éppen úgy észreveheti az öreg, mint a mieinket.~-
1716 X | iddogáltak, s a friss havon észrevehetők voltak egy magassarkú és
1717 VII | hidat vervén a Rábán, azon észrevétlenül átmentek, s megrohanták
1718 X | hogy őrködjék.~Ez, amint észrevette, hogy a másik kettő eltűnt,
1719 VIII | szóljon.~- Hát aztán ebből esztek ti valamennyien?~- Igen
1720 VI | kis pénzt hazulról. Majd esztendőre meggazdálkodom azt.~A fejedelem
1721 I | jössz keresztül?~- Ha három esztendőt ígérsz a paradicsomból,
1722 I | szekér azt a zsidót, aki öt esztendővel ezelőtt felfordult, s a
1723 III | megy, s utasítást adott az étekfogóinak, hogy mikor azt fogja nekik
1724 VII | jóllakott urat, maga sem ételből, sem italból nem részesülvén, -
1725 VI | és olajjal főtt fűszeres ételekkel kellett élnem, hogy lázt
1726 VII | intésére előszökelltek az éteri almék mandolinjaikat pengetve,
1727 IX | fejedelemmel.~S ott várt étlen-szomjan késő délutánig, mikor a
1728 VII | poharat adott magának is, ett-ivott valamennyi egészségeért;
1729 VIII | paradicsomalma.~- Üm. Jó lehet ez. Ettem én ennél furcsábbakat is
1730 VII | gazdája; elhagyta álom és étvágy.~Hetednapra érkezett vissza
1731 VIII | De mégis pihenteté addig étvágyát, amíg a többiek is szedtek
1732 I | cukros banánt.~Eközben három eunuch állt meg a grotta előtt,
1733 I | Jó - szólt Katalin az eunuchokhoz fordulva -, ti sorba néztek
1734 I | tizenhárom, a lányka tizenkét évesnél, amannak göndör gesztenyeszín
1735 VII | ember azt sem tudja, húst evett-e vagy gyümölcsöt...~Az urak
1736 VII | csata következtében tíz évi fegyverszünet köttetett,
1737 III | fuldoklott, ökröndezett és evickélt egy darab ideig, míg emberei
1738 IX | szólt Apafi -, s abban egy évig felügyelet alatt marad.
1739 II | hinni nehéz. Ezelőtt hat évvel, midőn Rákóczy György nem
1740 III | is egynéhány.~- Kár volna ezeknek számát csonkítanom, jámbor
1741 V | nyolcfelé, és végre ezer meg ezerfelé.~- Jaj! te semmirekellő,
1742 IV | fogták körül a jó öregurat, s ezerféle apró előzékenységgel viseltettek
1743 VII | termei, a pompás kertek ezernyi lámpáikkal üresen maradtak.~
1744 X | körülöttük, hogy ami denevér ezideig megmaradt a toronyban, az
1745 I | hanyatlott, s a félhold ezüst sarlója kezdett meglátszani
1746 I | tréfából nemegyszer adtak ezüst- és aranypénzt. Menjünk el
1747 VI | megmaradott; az arany- és ezüstbányák rosszul míveltettek, a helységekre
1748 I | fűbe heveredve, illatos ezüstfűz árnyában, a keleti szőnyegek,
1749 VII | ingyen! s azzal áthajítá az ezüstpénzt.~Hát egyszerre kilenc dárda
1750 VIII | Teleki Mihály ötvöse gyönyörű ezüsttálakat aranyozott, mik nekem úgy
1751 VIII | telni sem függő hintóra, sem ezüsttálakra. Az másra van szánva.~-
1752 III | is vasból volt; mert ha fából lett volna, ízre-porrá tört
1753 V | boraikat, szekérszámra a fácányt, szarvast s minden drága
1754 VIII | minden tüzet a hajón, s facsaróvá áztatva mindnyájunkat. Hajh,
1755 IV | kalamussal, bodzabogyóból facsart tintával, Pozsgai uramnak
1756 VI | azokkal a kiállhatatlan faggyúval és olajjal főtt fűszeres
1757 X | zavarta mindez. Kifogott még a fagyon is. Az árokból annyi nádat
1758 X | december száraz, szeles, fagyos napok mellett, hó nem esett
1759 X | jármosökröt. Az árok be van fagyva, az ökröket keresztül lehet
1760 I | megmagyarázta szépen, hogy ahhoz a fához egy kegyes oláh barátot
1761 V | jogelismerés tekintetéből faizásért egy kurta forintot adjon
1762 V | semmit tudni az elsőbbnek faizási és makkoltatási jogáról;
1763 V | monostori részt, szabad faizással és makkoltással a közös
1764 VIII | minő örömem volt rajta. Rég fáj a szívem egy oly függő hintóért,
1765 IX | mernek, előre tudhatja, mily fájdalmas kötelesség az, mely bennünket
1766 II | tekinte le, oly búsan, oly fájdalmasan, mintha könyörögne neki,
1767 II | megismerte őket, s míg szótlan fájdalommal szorítá kebelére fiát, szemeivel
1768 V | ebéd vége szinte vacsorává fajult már, amidőn valami késői
1769 VII | átölelve őt, ők is sírva fakadtak, anélkül, hogy tudnák miért,
1770 VI | Igen! - beszélt a nő sírva fakadva - te nem hiszed, hogy én
1771 X | mely egyenesre faragta a fákat, s merev falakat és zsinórral
1772 IV | most, mert sötét van már, s fáklya világánál nem látom az írást.~-
1773 I | akarják? Egyik kesely, másik fakó, egyik villás, másik kormos;
1774 VII | paradicsommá van átvarázsolva, a fákon aranygyümölcs, - hímes virág
1775 X | a tűz mellé odaadott egy fakupát az öccse kezébe, a másikkal
1776 IX | fejedelem fehér volt, mint a fal.~És bizonyára a tanú sem
1777 X | nyirkos volt palotájának fala és földje, legalább nem
1778 I | színpad, s még legbelső falai is be vannak vonva sötétzöld
1779 V | zsírral mázolta be a szobák falait, ólommal öntette be a zárakat,
1780 X | faragta a fákat, s merev falakat és zsinórral kimért szűk
1781 V | Egyik csákánnyal bontotta a falat, másik vasrudakkal feszegette
1782 IV | ejtett el.~Az ebéd férfias falatozásból állott, csak az estebéd
1783 X | a hágcsót odatámaszták a falhoz, s Gondolfo az ökör hátáról
1784 VII | kötélhágcsót akasztok a falra, mintha ott másztál volna
1785 V | ágyasházba, s lekapva a falról hosszú karabélyát, odaállt
1786 VIII | gyilkolás a házban.~Amint a falu alá értek, hegedűszó kezdé
1787 VII | parancsolt.~Amint az utolsó faluba ért Brassón innen, ott figyelmeztették
1788 X | voltak zárva, míg gazdájok a faluban mulatott.~Ezt a szép tanyát
1789 VII | ember.~- Szép madár, aki a falubeli lyányokat mind elbolondítja
1790 I | keresztülmehettek azon a falun, melyben rejtve van, anélkül,
1791 VI | országban, kik többet kétszáz falunál felperzseltek, rá következett
1792 VIII | Igen, igen. Mert hisz itt a faluvégi csapszékben hegedülnek.~-
1793 VIII | annyit, mennyit Haly basa falvainkból beszed, vagy tiltsa el azt
1794 VII | és így tiértetek is fut, fárad, mint egy marha! De csak
1795 IV | kapott jutalomért nagyapám fáradságai végett; - ajánlá a magáét
1796 IX | közügyekért nem kímélte fáradságát, vagyonát, házi boldogságát, -
1797 VII | elkezdtek nagy cövekeket faragni, s ötven lépésnyi átmérőjű
1798 V | valamit.~- No hát akkor sohase fárasszák kelmetek magukat, mert azt
1799 VIII | a földön - felelt János farizeus pofával.~A cselédek összenevettek,
1800 III | azt érteném, amarra vastag farkáról, másikra őzfejéről, emerre
1801 I | fúvó szél, téli erdő, éhes farkas irgalmas lehetett hozzánk,
1802 IV | alatt fegyverét, mégis négy farkast, három vadkant és egy bölénybikát
1803 I | a legvénebb, a szakállas farkasvezér elment tova, nemsokára visszajött,
1804 II | tovább.~A kalauz lemászott a fáról, magában mormogva:~- No,
1805 VII | ki már egészen el volt fásulva önmaga iránt, s csak gyermekeiért
1806 VII | perzsaszőnyegek sátorul vonva egyik fától a másikig, - rózsavízből
1807 VII | feledve van, s míg a rossz fátum őt e kelepcében fogva tartja,
1808 X | még az ablakán kinézni is fázott, csak Jánost nem zavarta
1809 III | vissza Dsemadi-el-avvel (február) száznál, felét elpusztítja
1810 VII | beszélni, hogy valamit ki ne fecsegjen; azon tízezer aranyból pedig,
1811 VI | aki nem fizetni, hanem fecsegni jön, azt menten karóba húzatják,
1812 VII | lábán, hosszú, menyétszín fecskefarkú köntöst s hupikék plundrát
1813 IX | nevetni való dolog ez, uraim - feddőzék a fejedelem. - Ki kell hallgatni,
1814 I | göndör gesztenyeszín haj fedé szép, domború homlokát,
1815 IX | takarja el a bűnt, hazugsággal fedezi a csalást, hamis esküvéssel
1816 VII | amíg a bűnösöket fel nem fedezte! Ezért került ki téged,
1817 VII | amíg az árulót fel nem fedezted; ím amire esküdtél az már
1818 VIII | Gondolfo levevé róla a fedőt, s gyanúsan szaglálta a
1819 VIII | potridába János, s befedve azt a fedővel hagyta főni és leült maga
1820 XI | undorodásnak képe. Engedd azt fedve maradni, te kérdezz bármit
1821 V | csatlósait, béreseit s más afféle fegyver- és fütykösfogható alattvalóit,
1822 VII | dolgom levén az élelmi és fegyverbeli szereket utánok küldeni,
1823 I | Elől-hátul jó csomó bátor fegyveres szolga vette körül az utazókat,
1824 III | rögtön parancsot adott fegyvereseinek, hogy éjjel-nappal az utakat
1825 I | lézengni hozzájok, hanem a fegyveresek közé vegyült, elmondva százszor,
1826 IV | nem sütötte az idő alatt fegyverét, mégis négy farkast, három
1827 VII | csata következtében tíz évi fegyverszünet köttetett, s mindkét fél
1828 VI | bőrládákat tömöget ruhákkal és fehérneműkkel, háttal fordulva, s csak
1829 I | könyörögtünk: „Jó zivatar, fehérszakállú öreg bátya, légy kegyelmes,
1830 III | ritkaság és nagyon szép a fehérszemélynél. No, hát hozott Isten, jó
1831 VIII | lelkébe. Alig várta, hogy Fehérvárott legyen, s gondjai egy részét
1832 IV | vendégeket csődíteni. Aminthogy a fejedelemasszony, valami rosszat sejtve,
1833 IX | legsúlyosabban büntetett, a fejedelemkeresés, de a második volt a házasságtörés.~ ~
1834 IX | még nagyobb adót ígért, ha fejedelemmé teszik; s az általunk ajándékul
1835 VI | magyarországi helységekből, mik a fejedelemségekhez tartoztak, önhatalmúlag
1836 IX | saját magának alkudta a fejedelemséget; ha a vezérekkel beszélt,
1837 II | György nem érve be saját fejedelemségével, kiment országot hódítani
1838 VI | tolmácsa s a keresztyén fejedelmek követei között, hogy érettünk
1839 VI | tetszett, s mégis a szegény fejedelmen követelték az egészet.~Evégett
1840 X | uramnál.~- Sohase törd rajta a fejedet. Az én kedvemért egyszer
1841 IX | eltántorult állóhelyéből; fejéhez, szívéhez kapva támaszkodék
1842 VII | magadat.~- Tudom, jó uram. Fejekre játszunk; én a másét akarom
1843 II | úgy, hogy hat hét alatt fejemhez voltak azok nőve elválaszthatatlanul,
1844 V | hogy ha ő tíz embernek fejenkint egy-egy ütleget ád, s tíztől
1845 VII | mondta bizakodva a fiú -; fejestül fogok visszatérni.~Estefelé
1846 VII | Tavaif.~- Valóban súlyos fejet kérsz.~- Ha testi súlyát
1847 VII | lábbal gondolatot ki nem fejezett senki, amióta a pantomimica
1848 VIII | Sztambulba érve le akartak fejezni rögtön, s csupán Kucsuk
1849 X | Ez eszme lassankint oda fejlett nála, hogy azon valakinek
1850 V | melyhez a mennydörgést a fejszecsapások adták, mik a vasajtót kezdték
1851 X | is kirúgja maga alól, s fejtetőre ereszkedik alá. Más embert
1852 XI | talárral volt befedve, mely fejtől sarkig eltakarta, s úgy
1853 VIII | Inkább fizetünk kétannyit! Fejünk meghajol hatalma előtt,
1854 VII | csókjaival elhalmozni, vagy tán fekszik most is betegen, s a viszontlátás
1855 I | apám váltságdíja, sokszor fekszünk le éhesen, de ehhez nem
1856 XI | szemeket örökre bezárni! Óh fektessetek engem is mellé!...~Még akkor
1857 VI | mennyire odavagyok? más feküdnék régen! Azért, hogy én nem
1858 V | és gyümölcsfák a földön feküdtek, pásztor nélkül őgyelgett
1859 V | melyek közül az északnak fekvő rengeteg erdővel büszkélkedik,
1860 II | Ilonka az ismerős hangra félájultan omlott le az öszvérről,
1861 IX | védelemre találjak, s ha feláldoztam fejedelmemért férjemet,
1862 X | akarják részegíteni; végre felállt János, s egy pár opium-pastillt
1863 VI | kettévágni, - morgott János félbe sem hagyva munkáját.~Paskónak
1864 VII | homlokára tette, s azzal felbontatlanul visszaadta a basa kezébe.~-
1865 VII | íródeákja által volt írva; a felbontott levél így szólt:~„Érdemes - (
1866 II | orrlyukaiból forró gőzt fútatva, s felborzadt serényét hányva jobbra-balra,
1867 VII | érkezik haza, hogy végsóhaját felcsókolja ajkairól? Hátha meg is halt,
1868 VII | felfogott levelek által azonnal felderíteni, de attól tartott, hogy
1869 II | könyörögni!~A Jehova névre felderült az ember arca. Hévvel ragadá
1870 VIII | kiölt minden keresztyéni és felebaráti érzelmet szívében, most
1871 VI | szolga e gondolat másik felében azt ragasztá hozzá: „és
1872 I | te is félj odajőni.~- Ne feledd, fiam, hogy én Kucsuk basa
1873 VII | kiről gondolkozik, emléke feledve van, s míg a rossz fátum
1874 VII | létemben kértelek, azt ne felejtsd el. Meg vagyok felőle győződve,
1875 VII | dolog, hogy a vitatkozó felek egymást szásznak és góbénak
1876 II | fogom kényszeríteni, én nem félek tőle.~- Óh, asszonyom, ne
1877 I | Adj legalább hosszabb feleletet: minő alakja? arca? viselete?~-
1878 VII | részesülvén, - ez ismét azt felelheté neki:~- Megbocsátasz, bárányszelíd
1879 VII | látni?~S mielőtt a basa felelhetne kérdésére, megfogá annak
1880 VI | elébb meggondolja magát, ha feleljen-e.~- Hiszen látod - szól azután
1881 VI | egybe kettéváglak; ha nem felelsz! - kiálta rá haragba hozva
1882 I | és az oláh semmire sem felelte volna azt, hogy nem tud
1883 XI | kezét nyújtá neki, hogy felemelje.~Az egy érthetetlen szót
1884 III | ideig, míg emberei ismét felemelték, s nagysokára tudott egy
1885 V | magatokat! - kiálta a derék úr, felemelve az írást; - kezünkben az
1886 V | egy olyan szép papirost, s felemelvén ráüte öklével. - Ezt írta
1887 I | selyemszőke hajzat.~A fiú félénk, szemérmesnek látszék, a
1888 V | nélkül őgyelgett a juhnyáj, felére olvadva a kiütött métely
1889 X | öl magasban levő ablakig felérjen, s azon felmászva kidugá
1890 X | visszük. De ez nem fog egészen felérni a rondelláig, hanem erről
1891 VII | Egyúttal tudakozódjál a feleségem felől, ha nem betegedett-e
1892 VII | magaddal?~- Mi dolgod neked a feleségemmel? - szólt Kucsuk idegenül.~-
1893 VIII | lelkesült, vakmerő volt - még feleségével szemben is. - Azt gondolta,
1894 VI | házasodott meg szegény, alig egy félesztendeje, elvett egy szép özvegyasszonyt;
1895 VII | seraskier rangjánál fogva felette levén a basának, Kucsuk
1896 II | megnyugodnom, ha az van felettem határozva a magasban, hogy
1897 VIII | tisztult fel csak az égbolt felettünk; üldözőink hajóhadát is
1898 VII | nem bírt vele érni, s még feleúton kidűlt. Csupán János gazda
1899 VI | azonnal sietve eltávozott.~~Félév előtt szép özvegyasszonyt
1900 II | hasadékába, s amint egyik felével a meredek sziklaoldalhoz
1901 V | baja lesz; nem bánom, ha felfalják is az ő jószágát. Hát a
1902 V | járhattak az ajtón.~Végre felfedezte valaki a titkos alvilági
1903 I | homlokából vannak kinőve, felfelé, mint egy kecskebaké; lábai
1904 I | mindennek bővében tartá a két felfogadott árvát, csak jó kedvet nem
1905 VII | volna e félreértéseket a felfogott levelek által azonnal felderíteni,
1906 X | embert megütne a guta, ha így felfordulna, s ez meg mulatságot csinál
1907 IX | marad. Addig férjének ügye felfüggesztetik.~A tanácsurak többsége helyesli
1908 II | távolból nézte őket; a kalauz felfutott egy fára.~Az ember lejött,
1909 I | ordítottak az erdőben, mi felfutottunk egy fára, a farkasok odajöttek,
1910 VII | sietend, mihelyt sebéből felgyógyul.~Mint örült előre e találkozásnak!
1911 VII | már a vendégek nagy része felgyülekezett. Kucsuk basa nézte mindezt
1912 IX | tanácsurak mind egyenkint felgyülekeztek s helyet foglaltak a hosszú
1913 V | kiteszem hát én - szólt felgyűrve dolmánya ujjait Kozár uram. -
1914 X | majd ha a tél bekövetkezik, felhagy őkegyelme a strázsálással,
1915 VIII | rangú egyéniség számára van felhagyva.~- Elülök én akárhol - szólt
1916 X | valamelyik kiálló csatornára felhajítani, s azon Gondolfo felkapaszkodik,
1917 XI | kik az ajtóban álltak, félhalkan suttogták: „a kétszarvú
1918 II | gerendához, s homlokomon felhasíttatva a bőrt, egy eleven kecskebak
1919 IX | hazaárulás.~Paskó arca felhevült e szóra.~- Engem vádolnak
1920 VII | szikráztak sötét szemei, mint felhőből a villám, minden íze reszketett
1921 VII | zenének hallása által lelkem felhői ismét eltisztulnak.~A basa
1922 VIII | fenekére vetett, másikban a felhők közé hajított bennünket
1923 I | aláfelé hanyatlott, s a félhold ezüst sarlója kezdett meglátszani
1924 V | aludt másnap délig, mint a félholt.~Dél felé feltápászkodván,
1925 X | elfekszik három nap, három éjjel félholtan, s egy hétig ki nem józanul.
1926 I | kedvesei felől? Vagy tán egy felhőnek is örülne, ha onnan látná
1927 VII | valamennyi egészségeért; felhordatta az ételeket, és torkig ette
1928 VIII | a zivatar mennykőhullás, felhőszakadás közt, nem világította nap
1929 X | köttetve Gondolfo által felhúzatta magát.~Az öreget odalenn
1930 X | a rondellába, s engemet felhúzni innen.~- Igen, de akkor
1931 VIII | velencések, a velencei hajók!” s felhúzva minden vitorláikat hanyatt-homlok
1932 X | s kegyelmedet maga után felhúzza; én azalatt idelenn fogok
1933 VI | kend! - rivalla rá egészen felindulva Paskó. - Én megtiltok kendnek
1934 VII | boltozatára arany betűkkel vannak felírva, hogy addig ne lássa családját,
1935 VIII | szemközt jövő, még neki állván feljebb, hogy az ajtóval megütötte
1936 X | hátra! s hogy éppen tetőled féljek!~Már erre a szóra csakugyan
1937 XI | gyilkos maga jött az esetet feljelenteni, s magát a törvények kezébe
1938 I | mehettek már, jó gyermekek, ne féljetek... Ha fúvó szél, téli erdő,
1939 X | felnyitod a kaput, s azon feljönni a rondellába, s engemet
1940 I | pihenve jövünk.~- A hold már feljött - viszonzá a török -, s
1941 X | hogy merre jössz; a lépcsőn feljutva a folyosón jobbfelé tarts,
1942 VII | kinek csodás tekintetén felkacagott a vendégsereg; csupán Kucsuk
1943 X | felhajítani, s azon Gondolfo felkapaszkodik, s kegyelmedet maga után
1944 III | körte, s azzal hirtelen felkapott lovára kíséretével együtt,
1945 VIII | Magam la”.~Erre Gondolfo felkapta a tányérját, s levesestül
1946 V | adománylevél! - s ő maga is felkapván egy széket, dühösen opponált,
1947 I | Halil effendit; harmadik felkeresi az alseraskiert, Baruch
1948 XI | bármely országba menekült, ott felkerestessék, s visszaköveteltetvén,
1949 VIII | s azt mint megürültet, felkérte a fejedelemtől. Most azonban
1950 I | birtokában van.~Másnap mindjárt felkészült az útra a derék hölgy; azon
1951 VIII | szárazon Paskó, s azzal felkölt neje mellől, s indult kifelé.~-
1952 X | a kérdéses kardot pedig felköté oldalára.~Azzal Están öccsét
1953 X | mint egy lábánál fogva felkötött nyúl.~A fennakadt olasz
1954 VII | megborotváltatta, - a turbánját felköttette, - övet, papucsot, salavárit
1955 VII | az urához, mire Paskó egy félkoronás tallért adott a kezébe,
1956 I | a nyílt üreget, mint egy felkoszorúzott ágymennyezet, vagy egy díszített
1957 X | kötél olyformán hurkolódott féllába fejére, hogy ő fejjel aláfelé
1958 X | legelső fokán megállt, s féllábát felemelte, hogy kihúzza
1959 VIII | kezét a porkolábnak; az fellakatolta rá a nehéz bilincset.~János
1960 V | jószághoz...~A két úr a fellegekből cseppent alá.~... - Ennélfogva
1961 V | jószágban megerősíteni.~A két úr fellélegzett. Melyik lesz a kettő közül?
1962 V | van, ide pedig munka lesz felmászni.~- Ne félj tőle! - kiálta
1963 X | hátáról egyenesen reálépve felmászott annak legvégső fokáig, s
1964 X | ablakig felérjen, s azon felmászva kidugá fejét az ablakon,
1965 XI | általunk minden bűnhödés alól felmentetik...”~„Másodszor: Paskó Kristóf,
1966 X | lőréseknél, csak a középről felmeredő magas donjonnak voltak nagy
1967 VII | el ottan.~Még néhányszor felmerült a bor felszínére kidülledt
1968 IX | azzal, hogy ötezer aranyat felmondva adósomnak, abból egyetlen
1969 V | felállva egy szekér bakjára felmutatá a kiterjesztett írást.~-
1970 X | összegyűlt sokaság elé lépett felmutatva a véres acélt.~- E kard
1971 V | kapni, midőn megsejté, hogy félnek tőle; - különben közibéjük
1972 V | ember lakára?~Kapornaki felnéze a szóra, s nem tudván, mi
1973 X | fél kend tán tőlem?~- Én félni? Az volna még csak hátra!
1974 V | és cukros lepény” amidőn felnyílván az ajtó, belép rajta egy
1975 X | rám, mindjárt jövök.~Azzal felnyitá a kaput, s felsietett a
1976 V | házban egy zárt sem lehete felnyitni, mind úgy kelle az ajtókat
1977 X | szolgám.~- Nincs más mód, mint felnyitod a kaput, s azon feljönni
1978 V | akol mellett észreveszi a felnyitott rácsot, mely azon csatorna
1979 X | Te a pecséteket akarod felnyittatni, s azután újra lepecsételni.~-
1980 X | meglévén, vevé a kulcsait, s felnyitva a toronyajtót kilépett a
1981 X | Están kalpagját fejére, felölté annak köpönyegét, a kérdéses
1982 VII | basát.~- Megengeded, hogy felöltözzem elébb?~- Ám öltözzél fel,
1983 II | aki lovon halad, kénytelen féloldalt hajolni, hogy a sziklához
1984 XI | a felségárulás bűne alól feloldatik, s börtönét legottan elhagyja.”~„
1985 VII | gondolt el róla, egész nap felőlük beszélt fogadott gyermekeivel,
1986 VIII | férjéhez sietett vissza.~~Félóra múlva útban volt Paskó.
1987 VII | fürödjél meg elébb.~A seraskier félóráig mosatta, lúgoztatta, dörzsöltette
1988 IX | azoknak zabláiba, indulatosan felordíta:~- Gázoljatok hát rajtam
1989 VIII | konyhából pitvarba, egyszerre felpattan egy ajtó, melyet ő is éppen
1990 III | Seraskier! - kiáltá a delnő felpattanva, s izmos kezével egy olyan
1991 I | az oláhhoz -, két arany felpénzért megteszed-e az utat?~Az
1992 V | kezéből a papirost, hogy az felperdül a padlás tetejére.~- Micsoda
1993 VI | kik többet kétszáz falunál felperzseltek, rá következett egy hosszú
1994 II | atyai csókok melegétől, s felpillantott, de hirtelen eldugta ismét
1995 I | az orrommal, hogy most is félreáll tőle.~- Vagy hát szemeid
1996 VII | ugyan módjában lett volna e félreértéseket a felfogott levelek által
1997 X | helyzetét, s hogy társa félreértését eloszlassa, egyszerre megszólalt
1998 VII | a küldött segédcsapatok, félreértett rendelkezések miatt, nem
1999 IX | ember! - sóhajta Apafi, s félrefordítá arcát.~Maga Teleki is oly
2000 IV | Kapornaki készséggel, s félrefutott az erdőbe, keresett egy
2001 XI | meg akarta azt forgatni, félrement, s elveté azt magától.~Boór
2002 I | kedéllyel a jóltevő úrnőt, ő félrevonult egy bokor alá, s ott elszomorodva
2003 VII | lábai elé, azt úgy találta felrúgni, hogy imitt-amott állt meg.
2004 VII | erősebben a szárán, mint az a felrúgott dinnye - vagy mi.~S néhány
2005 XI | hallatlanul elvádolt, a felségárulás bűne alól feloldatik, s
2006 VI | Plutóhoz is; s ha Isten ő szent felségének úgy tetszik, hogy ott bevégezzem
2007 X | Azzal felnyitá a kaput, s felsietett a lépcsőkön.~Mikor a folyosóra
2008 VII | hozzá egy sebet...”~Katalin felsikoltott! A heves fiú dicsekvék sebével,
2009 I | kezébe és énekel, - közbe felsikoltoz némely rabnő, kit társnéja
2010 II | jobbra-balra, míg Ilonka felsikoltva takarta el arcát bátyja
|