1-bebor | bebot-denes | denev-elves | elvet-felsi | felso-hajit | hajja-igazo | igazs-kerta | kertb-kulcs | kunyh-megen | meger-mutas | mutat-papma | papot-sietn | siets-talal | talan-unnep | ureg-viszo | vita-zuzot
Fejezet
2011 I | Hazánkból Erdélyországból, Felső-Fehérvármegyéből - válaszolt a lányka, -
2012 VIII | egyéniség, feltett sipkával s felsőbbséget éreztető tekintettel leült
2013 VI | érdeklett lesüté szemeit, felsóhajta és hallgatott.~- Az, úgy
2014 II | ember lecsüggeszté fejét felsóhajtva:~- Óh, asszonyom! Neked
2015 VIII | most az egyszer nagyon felsülve.~Néhány perc múlva a kastély
2016 I | dolgot; ha ember az, akitől félsz, akkor látod, hogy elég
2017 I | kezében.~- De gyermekem, nem félsz-e, hogy ilyen idegen országban
2018 X | adjon azoknak erőszakos felszakításukra.~Amily bosszantó volt e
2019 X | nő kezét egy szőnyegajtót felszakított, s maga után vonta őt is.
2020 VII | utánaküldé a napsugárt, mely azt felszárassza.~Azon pillanatban robogott
2021 X | kiment a szokásból, hogy tán félszázad óta sem lakott benne senki;
2022 V | cserbenhagyott kalpagját és saruját felszegezteté egy hosszú póznára, s úgy
2023 VII | néhányszor felmerült a bor felszínére kidülledt szemekkel, elkékült
2024 I | virággal vonva be annak felszínét, míg körös-körül virágos
2025 XI | arcát - inte Boór Ádámnak, s felszólítá Naláczit, hogy hívassa elé
2026 I | Baruch Tavaifot, mindeniket felszólítjátok, hogy ha találkozik rabszolgáik
2027 V | cseppent alá.~... - Ennélfogva felszólíttatnak kegyelmetek, miszerint e
2028 V | hangzék Kozár uram szava -: felszólítunk ezennel tégedet hivatalosan,
2029 V | nemes dühvel Kapornaki, s felszúrva egy hegyes hosszúnyelű papmacskaszedőre
2030 II | kezeivel. A kalauz, bármennyire félt is, hogyha hátra talál nézni
2031 II | megengedé, hogy gyermekeid feltaláljanak, nem ujjmutatása-e a mindenhatónak
2032 V | mint a félholt.~Dél felé feltápászkodván, midőn kinyújtózá magát,
2033 IX | szemeket, melyek kegyelmedre feltekinteni nem mernek, előre tudhatja,
2034 I | azt kérdezné velök: „hát féltem-e én valaha?” s azzal fogá
2035 X | földje, legalább nem kellett féltenie, hogy a láng belekap. Évek
2036 VIII | belépett a várt egyéniség, feltett sipkával s felsőbbséget
2037 VIII | leemelték az üstöt a láncról, s feltették az asztal közepére. Gondolfo
2038 X | ugyanazon kenőccsel, s akkor feltevé Están kalpagját fejére,
2039 V | papmacskaszedőre az írást, feltolta azt Pozsgai orra elé.~-
2040 XI | igaz járatban van, sohase féltse tőlünk az orcáját. Különben
2041 VII | sövényt, azt szétszedték, és feltüzelték, sőt utoljára János gazda
2042 VII | előfogva, annak a hegyére feltűzött egy derék kolozsvári cőkös
2043 IX | Apafi -, s abban egy évig felügyelet alatt marad. Addig férjének
2044 X | észre semmit.~Az árok előtt felült a három férfi az igásbarmokra,
2045 X | alacsony, mi magunk pedig felülünk az ökrökre, s ekkor úgy
2046 VIII | paripát hozatott elé, s felülve rá, elnyargalt; mégpedig
2047 VII | Küküllő megyei magyarok jöttek felváltani, aminek János gazda véghetetlen
2048 III | nyolc-nyolc rabszolga által felváltva, s az a lectica is vasból
2049 V | amint lehajolna, hogy majd felvegye az írást, oly argumentumot
2050 III | földeimnek parlagon hever, s felvehetem, hogy a hajdúk minden héten
2051 I | reánk. Jer, ne félj.~A fiú felveté szemeit nagy büszkén, mintha
2052 VIII | visszajött két alabárdossal, s felvezeté a követ urat, kit János
2053 X | Amily bosszantó volt e felvigyázat a ház asszonyára, éppoly
2054 I | nap délutánonkint egész a fenekéig besüt, buja pázsittal s
2055 II | kiszáradt fának, egy dühödt fenevadnak?~- Jehova Istenre! - kiálta
2056 X | éjszakája volt, a várban sokáig fenn voltak, mert sütöttek, főztek
2057 X | fogva felkötött nyúl.~A fennakadt olasz e pillanatban oly
2058 II | azt, apám! - szólt a fiú fenndobogó szívvel, míg a lányka még
2059 VI | idő múlva János, nagyon is fennhangon.~- Mit sóhajtozik kend? -
2060 V | Tehát azt határozá a fenntisztelt főtanácsúr a többi tanácsurakkal
2061 VII | időre megnyugtatva a török fennuraság haragját, rögtön visszaküldetett
2062 VI | mézesheteiben.~Tizenöt óra múlva a fentebbi beszélgetés után Paskó már
2063 V | kerítésen kívül szörnyen fenyegetődztek, hogy ahányan vannak, mind
2064 II | állíttata, s előbb hízelge, majd fenyegetőzött, hogy társaimat vegyem rá
2065 XI | között, s az oláh anya azzal fenyegette fiát, ha sírt.~ ~.oOo.~
2066 VI | sokszor és sok mindenfélével fenyegettek meg már engemet anélkül,
2067 IX | bizonyára mondom, hogy napnál fényesebben be fogom mutatni, hogy ő
2068 III | arca erre szépen elkezde fényleni, az electricus cirógatás
2069 I | gondolatjai túljárnak a fénylő bérceken, mik amott a távolban
2070 V | a kertek kővel terítve, fenyő-, erdő- és gyümölcsfák a
2071 V | elpusztítsa azon. A szép fenyűerdőt a ház mögött kivágatá tőbül;
2072 V | nálok panaszt tevő Pozsgai Ferencnek, az általa előmutatott írásbeli
2073 VI | portára okos, ékesen szóló férfiakat, hogy világosítsák fel a
2074 IV | bölénybikát ejtett el.~Az ebéd férfias falatozásból állott, csak
2075 II | s azzal megrázva Katalin férfiasan nyújtott jobbját, kiszakítá
2076 X | zörrenésre az ajtón belül egy férfihang szólalt meg.~- Te vagy ott,
2077 I | ő nem vett észre; - idős férfikorban lévő ember volt, az arca
2078 III | meg, ha nem restellnéd, a férjed paripái közül elküldhetnél
2079 VIII | keresztül. Berta asszony férjéhez sietett vissza.~~Félóra
2080 IX | feláldoztam fejedelmemért férjemet, kit mint embert szerettem,
2081 VI | özvegységének.~- Kap az még férjet, nagyságos uram, ha én meghalok; -
2082 VII | csekély arányban állottak a férji aggodalmak is, hogy szinte
2083 I | leányt, ki törököt választa férjül; s férje és egyetlen fia
2084 V | csak azt a sehonnai Kozár Ferkót akarjuk innen brachialiter
2085 VII | Sztambulból érkezem a nagyúr fermánjával.~E szókkal egy pecsétes
2086 VII | basa ott ült ajtaja előtt a fermánnal a kezében.~- Megbocsátasz,
2087 X | bánod meg, ha belőle iszol.~Fertelmes gonosz nedv vala az. Lótejből
2088 X | edényt, melyet bőrszíjak festésére szokott használni, azzal
2089 VII | tetszett... Ott elkezdték feszegetni a vasládát, a kétszarvú
2090 IX | nyissák meg az ajtót.~Mindenki feszülten nézett oda, düh és harag
2091 VII | megbosszulni. Isten veled. Fiad Feriz.”~- Láttad a fiamat? -
2092 II | bánatos sóhajjal, s azután fiához fordult:~- Hol jártok itt?
2093 VII | Fiad Feriz.”~- Láttad a fiamat? - kérdé Katalin a hírnököt
2094 I | idegen nő éppoly nyájas az én fiamhoz, ki nemcsak havas zivatarban,
2095 IX | eltávozott, s a feszült figyelem közepette az ajtón kívül
2096 X | van! - mormogá az öreg, s figyelemmel kísérve a lábnyomokat, könnyű
2097 IV | legjobban meg lehetett ragadni figyelmét.~Különösen három nemes úr
2098 II | fiú bosszankodva hallá a figyelmeztetést, s amint a sziklához érve
2099 VII | faluba ért Brassón innen, ott figyelmeztették rá, hogy térjen vissza,
2100 I | ismerős dallam hallatára, s figyelni kezdte rá.~Szelíd gyermekhangok
2101 X | Tüzet rakunk a részeg filkóra, s ráfogjuk, hogy ittas
2102 VIII | egy hónap alatt az utolsó fillérig, s többet meg nem alázza
2103 III | hogy sír! No, mond, te kis fiókgalamb, hogy nem sírsz.~- Nem sírok -
2104 VI | tallérját is, kénytelen volt a fiscus kölcsönpénzt venni fel a
2105 VII | basa meglepetve tekinte a fiúra, ki most is azt gondolá,
2106 II | asszonyom; atyám mint szegény fiút fogta fel, velem nevelteté;
2107 IX | egészet az ország által fizetendő adó kipótlására szánva.~
2108 X | Évek óta megtakargatott fizetése elég volt neki élelemre
2109 VIII | határozatait országunkban? Inkább fizetünk kétannyit! Fejünk meghajol
2110 I | nagy tó, amiben aranyhajú Flore fürdött, meg az aranyludak.
2111 IX | Néhány percnyi szünet után fölállt Teleki Mihály, s éles szemeivel
2112 III | vehetnék hozzá, így is fele a földeimnek parlagon hever, s felvehetem,
2113 I | ott harcolnak azon haza földén, s tán győzni fognak és
2114 VII | mondhatna valamit, mert messze földet bejárt. Megtanult-e kend
2115 VII | nem szükség háromszor a földig borulni, mielőtt az ember
2116 VIII | gyömbér, sárgarépa, tatárka, földimogyoró, aprószőlő, kenyérmorzsa,
2117 X | volt palotájának fala és földje, legalább nem kellett féltenie,
2118 VI | harcos évek az ipart és a földművelést összerongálták, a tatárjárás
2119 I | nem egyéb zápormosta veres földnél; s a távoli zörej a hegyi
2120 VII | felőle, hogy nem esik a földre.~A seraskiert telehintették
2121 II | el az utat, melyet valaha földrengés vethetett a völgy hasadékába,
2122 I | szép virágot~Anyám sírja fölé.~Virág legyen rajta,~Mikor
2123 I | ölében. S lásd: amint reggel fölébredénk, nem volt hó, sem zivatar,
2124 XI | gondolkozott, azután egyszerre fölemelé fejét, s határozott hangon
2125 V | magát.~- Aki egy lépést tesz fölfelé, halál fia!~A puska látására
2126 X | legénynek az öreget, s azzal fölkelt, előkeresett a köpenye alól
2127 IX | megjelent a fejedelem.~Az urak fölkeltek előtte mind, és meghajták
2128 VIII | s ott aludt egész éjjel; fölkelve az első kakasszóra s már
2129 VII | fejedelmet Radnóthon kellett fölkeresni, s mint Paskó előre látta,
2130 VII | Kucsuk basának.~A basa arca föllángolt, amint e leveleket végigolvasá,
2131 IX | a tanú fontos, ki ellene föllép: - rettenetes tanú! Az ember
2132 VIII | lehet-e még a fejedelemhez fölmenni.~ ~
2133 IX | hatalmat adni a kegyelmed fölötti őrködésre, oly módon, hogy
2134 I | utat, a varjúk károgtak fölöttünk, mi behúztuk magunkat egy
2135 VII | szarvakkal a zárt, hogy végre fölpattant az;... ekkor nagyot ordított
2136 I | kezdett el hangzani.~Katalin fölrezzent az ismerős dallam hallatára,
2137 I | megtakarítjuk szépen, s ha föltaláltuk az atyánkat, akkor kiváltjuk
2138 IX | tanú sem mert maga elől föltekinteni e jelenet alatt, s úgy adta
2139 V | hozzátartozandóival egyben.~- Az is? - förmedt fel Kozár uram. - Jól van.
2140 II | egyszerre elveté fejéről fövegét, s nekirohanva a sziklának,
2141 III | szót félig kimondani:~- Fog-játok el! - hörgé elfulladva. -
2142 III | eladó senkinek. Ha neked fogadásod tartja minden esztendőben
2143 I | vallásos és emberbaráti fogadások számtalanszor nyújtának
2144 I | csak nem tettél magadban új fogadást, hogy a lábaidat is megmosd
2145 XI | ha ráismersz hangjáról, fogadd el tanúbizonyságát; de arcát
2146 III | szérűn, gondolva, hogyha ott fogadja el, majd csak hamarább tovább
2147 VII | meg semmi kérelmet, s ne fogadjon el semmi ajándékot; hogy
2148 X | kellene kendnek engemet fogadni, az édes testvéröccsét.~-
2149 VII | hallgatok, s ajándékot el nem fogadok?~- De meghallgatod a kérelmet,
2150 V | hagynom ezt a jószágot, fogadom lelkemre, hogy rajta hagyom
2151 VIII | mozdulhatott tőle.~- Lásd: az imént fogadtad, hogy nem fogsz kérdezősködni
2152 VII | fejedelmet.~A jó székelyek szót fogadtak hűségesen, s kiválasztva
2153 I | ajkaik mosolyognak, gyöngysor fogaikat láttatva; ő Béldinét látja
2154 III | keresztül összeszorított fogainak gyöngysorai látszának meg;
2155 III | sírsz.~- Nem sírok - felelt fogait összeszorítva Ilonka.~-
2156 I | többieket, s úgy nevetett fehér fogaival ránk, mintha mondta volna,
2157 III | neki, összecsikorgatott fogakkal: - tehát jól vigyázz arra
2158 IX | akar beszélni? Tán biz a fogarasi várnagyságot akarja elkapni? -
2159 V | megkötözze s leszállítsa Fogarasra. Melyet is íme kegyelmeteknek
2160 IX | egyszerre odaállt a fejedelem fogata elé, s hangos szóval felkiálta:~-
2161 IX | meg hagyja magát inkább fogatni, minthogy a sárba belemenjen.~-
2162 V | belevervén abba a dugót, hogy a fogával sem bírta kihúzni.~- Nos,
2163 III | vagy tőle Erdély felé, fogjanak fel, és vigyék eléje.~Hogy
2164 VII | be nem telt.~- Siettetni fogjuk annak teljesülését, - mondta
2165 V | munkához.~- Jó lesz bíz az, fogjunk hozzá - hagyá helybe Kapornaki
2166 VI | tiltsa el a váradi basát a foglalástól. Háromezer tallért pedig
2167 VII | fogadásom tartja ez órában nem foglalatoskodni világi ügyekkel, ez óra
2168 X | helyesebben francia kert foglalta körül a kastélyt, azon XIII.
2169 IX | felgyülekeztek s helyet foglaltak a hosszú zöld asztalnál,
2170 VII | Vidd a seraskier minden foglyait. Halála napján tieid leendnek.~-
2171 III | váltanom rabságából egy magyar foglyot, s izentem már a közellevő
2172 I | bizonyosan titeket is ott fogna. Én ismerem jól a vén renegátot.
2173 V | kalamárissal, amint tehát fogná a hétrét hajtogatott írást,
2174 III | ujjait ökölre nem bírta volna fogni, mert még a tenyerén is
2175 XI | borzadni tőle, uram. Te egykor fogolytársa voltál, sokszor hallottad
2176 II | meggátolni, a sziklahasadékokba fogózva, mint a vad hiúz, oly sebesen
2177 VIII | kit a tatárok elfogtak, a fogságból egy rabtársát hazaküldte,
2178 XI | kérdezz bármit tőlem, ami fogságunkban együttlétünkkor történt,
2179 V | vendégek ittak, hozzá is fogtak egy-egy nótához, de csak
2180 VII | odajárult a sövényhez, s fogván a tallért, monda az érdemes
2181 II | számbaveheti a pásztor: hánnyal fogyott? hánnyal szaporodott?~Mentül
2182 III | asszony által meg hagyta magát fojtogatni, megteszi a tréfát, hogy
2183 VI | kettőjük között. János egyre fojtogatta a bőrzsákokat, Paskó pedig
2184 X | felmászott annak legvégső fokáig, s az elhozott kötélhurkot
2185 X | Amint a hágcsó legelső fokán megállt, s féllábát felemelte,
2186 VIII | elnyargalt; mégpedig nem a főkapun, hanem az angolkerten keresztül.
2187 VII | közelebb.~- Tedd le azt a fokost öreg - szólt közbe Paskó
2188 IX | friss színe helyén szederjes foltok ültek; ajkai szép metszését
2189 I | meglátszani az égen. Amint a hegyi folyamhoz értek, a török kalauz ismét
2190 I | még kevésbé, s ha vagy egy folyamnak ki tetszett áradni, három
2191 IV | megkedveltetni.~- Egy kis folyamodás ez, nagyságos uram, holmi
2192 V | olvasatlanul írja alá a folyamodását, hát akkor soha alá nem
2193 IV | gyanánt, azon írni alá a folyamodásokat.~A fejedelem előbb kikacagta
2194 V | szórakozás közben mind a három folyamodást aláíratták, s ennek következtében
2195 IV | addig rejtve tartogatott folyamodólevelet, s eléterjeszté alázatosan
2196 VIII | közbenjártára a dívánhoz folyamodott, hogy őt igazaiba visszasegítse,
2197 IV | nagy örvendve dugá zsebre a folyamodványokat míg Apafi még azután sem
2198 I | kövekkel, s jól ismerte a hegyi folyamok átgázolható sekélyeit. Elől-hátul
2199 X | és zsinórral kimért szűk folyosókat épített megcsonkított cserjékből.~
2200 X | felsietett a lépcsőkön.~Mikor a folyosóra ért, egyenesen balra tartott.
2201 II | ember - szólt Károly, mintha folytatni akarná apja beszédét - elfoglalá
2202 VII | az éjen-napon keresztül folytatott sietséget, s úgy segített
2203 VIII | befedve azt a fedővel hagyta főni és leült maga egy szegletbe,
2204 VII | találva a székelyek által font sövényt, azt szétszedték,
2205 IX | uradat terheli, s a tanú fontos, ki ellene föllép: - rettenetes
2206 VII | Már hiszen, ha olyan fontosak a kegyelmed üzenetei és
2207 V | két heti határidőt arra fordítá, hogy amit lehet, elpusztítsa
2208 II | ismernem sorsodat, hogy azon fordíthassak. Ha borzalom hallani, amit
2209 VI | háttal fordulva, s csak néha fordítva meg ősz, bozontos fejét,
2210 VI | azalatt ki tudja, még mire fordulhat a sors? Addig is megizenjük,
2211 VIII | állhata, hogy vissza ne forduljon a bakról, urához szólva:~-
2212 III | vallásos török utálattal fordulna el az ilyen becstelen asszonyoktól,
2213 V | izenetet! Tessék felénk fordulni, méltóságos uram.~Naláczi
2214 V | hogy elmehettek, képpel se’ fordultak erre többet.~- Gyáva népek! -
2215 V | az egybegyűlt lakossághoz fordulván mondta:~- Íme látják kegyelmetek,
2216 V | diákot, mint eleven védfalat forgatá dühös antagonistája ellen,
2217 XI | kinek vérében meg akarta azt forgatni, félrement, s elveté azt
2218 IV | Különösen három nemes úr forgolódott leginkább a fejedelem körül.
2219 V | széknek a lába a padláson forgott, annak a vánkosa a pincéből
2220 V | tekintetéből faizásért egy kurta forintot adjon Kozár uramnak.~Ezzel
2221 VII | Következett a tűzijáték; forogtak a tűzkerekek, - tűzokádó
2222 I | addig odább nem ment míg forrást nem talált, amiből azt megmerítse;
2223 II | leszakíttatá a szarvakat, s azon forrón, véresen a homlokomon vágott
2224 VIII | melyben láncra akasztva fortyogott egy nagy rézüstben valami;
2225 III | vannak, nem akarlak olyantól fosztani meg, akire szükséged van,
2226 VII | vagyunk mi zsiványok és fosztogatók, fiaim. Nem is azért állítottunk
2227 IX | Boldogtalan; - sóhajta a főtanácsos úr, s inte, hogy nyissák
2228 IV | csak az estebéd volt a főtanyahelyre rendezve; de a szíves házigazdának
2229 VI | kiállhatatlan faggyúval és olajjal főtt fűszeres ételekkel kellett
2230 I | követeket az ország mindazon főuraihoz, kik rabszolgákat tartanak,
2231 VII | összehívatta rá a környék minden főurait, törököket és oláhokat.~
2232 VIII | Paskót vivő szekér elhagyta a főutat, s mire Paskónak eszébe
2233 VII | megfutamodása miatt veszvén el, a fővezér Kucsuk basát bízta meg,
2234 VI | darab aranyat adjon át a fővezérnek azért, hogy engedjen időt
2235 VII | ajándékokat ne bántsák, miket a fővezértől a fejedelemnek hozok.~E
2236 I | irtóztató üstben rettenetes főzeléket, az a veresség pedig ott
2237 VIII | cseppet meríte rá a kérdéses főzeményből, s megkóstolá szakértő arcfintorgással.~-
2238 VIII | asszonya szabadságot adott azt főzetni az egész cselédségnek, ami
2239 VIII | Ezzel a szóval kivéve a főzőkanalat az üstből, műértő képpel
2240 VIII | száját emberül.~- Nesze! főzted; - egyed!~E csetépeté közepette
2241 X | fenn voltak, mert sütöttek, főztek az újévre, s Jánosnak meg
2242 X | angol, vagyis helyesebben francia kert foglalta körül a kastélyt,
2243 I | utolérhetsz bennünket. Hát te, frátye! - fordult ekkor az oláhhoz -,
2244 VIII | őt Paskó képzelé magának: frissen, kedvesen, kedélyesen nyakába
2245 III | mondani: hozzatok a legdrágább frissítőkből, s mindenféle csemegét!
2246 I | hölgyeinek, kik nemsokára frissítővel tértek vissza, s a két gyermek
2247 I | most is az odaliszk1 a lágy fűbe heveredve, illatos ezüstfűz
2248 X | beszakítá azt.~Hah! ott függött a bűnös asszony az idegen
2249 VII | asszony csókja ne érintse, füleibe zene ne hangozzék, és orcájára
2250 VIII | alá értek, hegedűszó kezdé fülelő érzékeit ütögetni, melyre
2251 V | legyen az egész jószág, amint fülheggyel meghallotta Naláczi szavait,
2252 III | Kecskepásztort? - kérdé fülhegyezve a jámbor. - Miféle kecskepásztort,
2253 V | ágy alatt? megtalálják; fülkében? rátörnek; kéményben? aláfüstölnek;
2254 I | hegyben, inkább egy óriási fülkének nevezhetni, mert nyílása
2255 I | maradt semmink, mint egy fülönfüggőm, amit az atyám vett, és
2256 VII | magát, s midőn kijött, a fürdőajtóban lelte a basát.~- Megengeded,
2257 I | amiben aranyhajú Flore fürdött, meg az aranyludak. Ezen
2258 VI | azokat a kiállhatatlan fürdőket, ahol az embert agyonizzasztják
2259 VII | fermánt, szolgáim elkészíték fürdőmet: ha nem használom, elhűl,
2260 VII | elüttetni.~- Jól van, tehát fürödjél meg elébb.~A seraskier félóráig
2261 I | délceg úrnő hölgyei a tóban fürödnek, s ki-kijőnek a partra játszani,
2262 X | használni, azzal bekené ősz fürtjeit, nemkülönben bajuszát is
2263 I | tüzet ott a távolban, mi füstöl ott az erdők közt, micsoda
2264 X | szándékkal van iránta.~Nemsokára füstölt mindkettőjük szájában a
2265 V | s más afféle fegyver- és fütykösfogható alattvalóit, s csak várta
2266 I | látszott az égen, kismadár fütyült a bokron a rút varjúk helyett,
2267 III | udvarából.~Az pedig ott fuldoklott, ökröndezett és evickélt
2268 VII | tréfa; valakit a pohárba fullasztani, mint valami legyet! Ott
2269 V | ablakon! Ki kell dönteni a fundamentomot!” s más efféle könnyen kivihető
2270 V | pedig az ő háta is ott fungált, mint íróasztal.~- De az
2271 VIII | lehet ez. Ettem én ennél furcsábbakat is Törökországban. Hát ki
2272 III | kétszarvú embert gondolod - s furcsán nevetve tevé utána: - azt
2273 VI | mert azt maga is csakugyan furcsának találta, hogy felesége lovagolhasson,
2274 X | szűre ujjába rejtett kézi fűrésszel mintegy közepe táján mind
2275 V | között.~Végre Kapornaki nagy furiával eltávozott az udvarról,
2276 I | asszonyom, kezében nagy furkósbottal; Allah lássa meg lelkemet,
2277 V | szegletbe, s ez jel volt a többi fustélyos embereknek az általános
2278 VI | faggyúval és olajjal főtt fűszeres ételekkel kellett élnem,
2279 VII | napján egyszer csak híre futamodik a vidéken, hogy a seraskier
2280 II | Midőn elfogatásunknak híre futamodott, kiknek rokonaink, családunk
2281 III | feleségének egy előre küldött futárja köszönteti a kegyelmes urat,
2282 VII | csaknem utolérve a herceg futárját, ki legelső hagyta el a
2283 III | leggyorsabb lovas sebes futással hétszázhetvenhét nap alatt
2284 II | orrlyukaiból forró gőzt fútatva, s felborzadt serényét hányva
2285 V | feszegették. Amint ekként futna padlástól pincéig nyavalyás,
2286 I | fiát küldte hozzá két jó futó paripával, hogy megszabadítsa...”~
2287 XI | eléfutott cselédek megismerték a futóban Pozsgai Ferencet, ki a dévai
2288 VII | kétségbeeséssel kiválik a futók közül két csapat lovasság,
2289 III | hogy jó lovaik voltak a futóknak, nem érhették utól.~A seraskiert
2290 VII | basa dandárjai összetörve futottak a Rábának, s a vezéraga
2291 VIII | Tengeri kalózok üldöztek, s te futottál előlök idegen partok felé.~-
2292 VIII | mert miután hat óra hosszat futottunk előlük, délfelé szélcsend
2293 VII | aga és Ismail basa riadót fúvattak az egész tábornak, s mindnyájunknak
2294 I | gyermekek, ne féljetek... Ha fúvó szél, téli erdő, éhes farkas
2295 VII | vesszük annak.~S azzal hosszú fűzfavesszőket vagdalva nekiálltak, körülfonták
2296 II | élve maradt, azt rabszíjra fűzték, s elhurcolták messze országokba.
2297 III | a hajókat.~Éppen most is gabonát csépeltet rabszolgáival
2298 VII | alatt?~- De majd adunk be gallyakat, építhetnek belőle sátrat
2299 VIII | felénk tartanak. A török gálya hajósai, mely engem szállított,
2300 VIII | vettek bennünket, s a mi gályánk, bármint erőtettük is, mindig
2301 VIII | hátrahagyni megroncsolt gályánkat, s tizenkét napig bujdostunk
2302 VII | mert ezek kevésbé voltak garaboncások, hagytak beszélni magokkal,
2303 V | visszafelé kezde jőni a garázda nép, a kerítésen keresztül
2304 IX | tagjai, ott Béldi Pál, Kornis Gáspár, három Bethlen, Kapi, Haller,
2305 V | a veteményes kertet, s a gátokat elszakíttatva, mik a patakot
2306 IX | szigor.~Az öreget senki sem gátolhatá, hogy oda ne járuljon urához,
2307 X | azt, hogy: „bizony nagy gaukler vagy!”~Végre Gondolfo nem
2308 V | minden ablakát.~Amint ekként gazdagítaná az üvegeseket, hát az udvar
2309 II | elvesztegette potom pénzért, és gazdáikat rabságba hagyta veszni. 4~-
2310 III | jőjjön az asszony; „Ebet a gazdájáért - mond a példabeszéd -,
2311 VII | újság. Visszasompolygott a gazdájához, s addig-addid settenkedett
2312 X | éjszakánkint be voltak zárva, míg gazdájok a faluban mulatott.~Ezt
2313 VIII | hevesen az asszony.~- Tudom, a gazdámmal megyek.~- És többet a kastély
2314 III | Evégett a derék ember egész gazdaságát úgy rendezte, hogy ahol
2315 VII | nem történt-e valami baj a gazdaságban, ez, amaz s más efféle.~-
2316 III | tartott e derék úr, ilyen gazdasági elve lévén:~Minden igavonó
2317 VIII | szinte orron üté a jó János gazdát.~- Che bestia! - kiálta
2318 III | csépeltek és hajtották a gázlómalmokat és vontatták a hajókat.~
2319 IX | indulatosan felordíta:~- Gázoljatok hát rajtam keresztül, ha
2320 V | őméltóságának, a székelység generálisának, hogy a keze alatt levő
2321 III | pedig tíz év előtt még génuai olajkereskedő volt a jámbor.~-
2322 III | görög rabszolga, vagy egy georgiai rabszolga között? azt nem
2323 II | megkötöztetett egy széles gerendához, s homlokomon felhasíttatva
2324 IX | közbe, nem tartóztathatva gerjedelmét a vén szolga -; s rágalomnak,
2325 I | Hová repülsz, hová,~Kis gerlice madár?~Mit hordogatsz össze~
2326 I | évesnél, amannak göndör gesztenyeszín haj fedé szép, domború homlokát,
2327 II | csak a tetőkön zöldül holmi gindár bokor s a törpe sóskafa,
2328 VII | felek egymást szásznak és góbénak kezdték csúfolni, tettlegességekre
2329 I | tizenkét évesnél, amannak göndör gesztenyeszín haj fedé szép,
2330 I | turbánjában rengő kócsag, oldalán görbe szablya.~A leányka csengős
2331 III | körmei, mint a saskeselyűé, görbültek befelé.~Így nézett egy pillanatig
2332 VI | mikor a legkisebb mozgásra görcsöket kap, elájul.~- Az ám - dörmögé
2333 II | a karaván feje fölött, görcsös botjára támaszkodva, sötét
2334 V | amidőn valami késői hintó gördül be az udvarra, s hallatszik,
2335 IX | fejedelem hintaja a kapu alá gördült, s jól látta, mint ül fel
2336 III | magyar rabszolga, vagy egy görög rabszolga, vagy egy georgiai
2337 IV | lódult neki, levágva egy gólyaszalonkának az orrát, s faragott belőle
2338 X | keze rosszul irányzott, s a golyó az ablakon keresztül süvöltött.
2339 V | erre, kövek, botok láncos golyóbisok kezdtek repülni a háztetőre,
2340 V | szolgált vesztire! A puska négy golyóra volt töltve, egy azok közül
2341 VII | salátát, s délutánonkint gombostűvel horgássza a tóban a nagy
2342 IX | pedig ha megőszített a gond, az ország gondja volt az,
2343 V | beültetve.~Az épület mögött nagy gonddal ültetett fiatal vörösfenyőerdő
2344 VII | szegény magyar úr diplomatikus gondjaival nem csekély arányban állottak
2345 VIII | jól van. Így leráztátok a gondját vállaitokról.~- Látod, hogy
2346 V | következtében, elébb mint gondnok, majd mint meghatalmazott,
2347 VIII | Hogy érted ezt?~- Országos gondok, gyermekem, mik csak untatni
2348 VIII | engemet környeztek.~- Rosszul gondolád. Én minden éjjel vérpaddal,
2349 X | össze a kertet.~- Aranyos gondolataid vannak, fickó, nemhiába
2350 VII | mígnem János gazda, megszánva gondolataitól gyötört urát, meg nem szólalt
2351 VIII | ki lelkének azon egyetlen gondolatjában volt erős, mely a közügyeket
2352 VII | csak váltig nem tett le a gondolatjáról.~- Hát mondja meg kend,
2353 VII | állt meg. Soha még lábbal gondolatot ki nem fejezett senki, amióta
2354 X | álland a kastélybeliekkel.~E gondolattal agyában mívelé a magán elkövetett
2355 VIII | Berta erre hevesen kezde Gondolfohoz olaszul beszélni, melyből
2356 X | kikukkanni, kik közül az egyiket Gondolfonak nézte; de a másikra a sötétben
2357 VIII | tusakodást.~János elereszté erre Gondolfot, s letörölgetve magáról
2358 I | ellene, ha pedig ördög, akkor gondolhatod, hogy van jó ízlése, hogy
2359 VIII | kérdezősködni, nehogy azt gondolják, mintha őt ez az ember érdekelné;
2360 VII | napig.~- De az Istenért, gondoljátok meg, barátaim, én a legsürgetősebb
2361 IX | János néhány pillanatig gondolkozék.~- Méltóságos uraim. Én
2362 VII | szeret, addig annál, kiről gondolkozik, emléke feledve van, s míg
2363 I | csimbókjai között, mintha gondolkoznék.~- Sohase hányd, vesd a
2364 IV | inkább érezni szokott, mint gondolkozni, s ami nem tartozott nála
2365 XI | tenyerébe hajtá homlokát, s gondolkozott, azután egyszerre fölemelé
2366 I | mondta azt, mintha valakire gondolna, mikor annak a markolatját
2367 X | megcsóválta a fejét, mintha azt gondolná, hogy nem várta volna ilyen
2368 III | te a kétszarvú embert gondolod - s furcsán nevetve tevé
2369 VII | akarsz, mézédességű basám? Gondolod-e, hogy a bor részegsége elmúlik
2370 VII | egy helység mellett (úgy gondolom, Szentgotthárd) elsáncolta
2371 III | De egyet sem olyat, mit gondolsz: kétszarvú embert? amilyet
2372 III | csalni, s a kétszarvú emberre gondoltál, óh, ez nem eladó senkinek.
2373 III | átengedni közülük, majd az én gondom lenne azt kiválasztani a
2374 IV | engedékenysége, s kivált, amidőn gondoszlató és szívvidámító szerek által
2375 I | atyánkkal, az egy ideig gondot viselt reánk, hanem nemsokára
2376 VIII | sem az ízletes étel, sem a gondűző bor, sem a mosolygó hölgy
2377 IV | nem lett volna rendelve a gondviselés által a jó fejedelem úr
2378 VII | türelmesen ült a rögtönzött góré alatt.~- Vitézlő uram, ugyebár,
2379 IX | Magam a hídon túl egy kis góréban majd ellakom.~- Legyen úgy -
2380 X | magas donjonnak voltak nagy gót ívezetű, ónkarikákba foglalt
2381 II | ágaskodott, orrlyukaiból forró gőzt fútatva, s felborzadt serényét
2382 V | szerencsém magamat szíves gráciájokba ajánlani.~E szavakkal eltávozott
2383 III | akarod, tizenkét narancs- és gránátalmafát a kertedből.~- A legszebbeket
2384 I | süvöltő sárkány, akit Balina Gregu szurokpogácsával megölt.
2385 I | az a veresség pedig ott a griffmadárnak a vére, s ami zuhogást hallani
2386 I | három eunuch állt meg a grotta előtt, melleiken keresztbe
2387 VII | álló óráig a Korán előtt guggolt, s olvasott az Asorathból,
2388 V | kegyelmed maroknyi népét, hogy gulyáshús sem válna belőle, de minthogy
2389 II | lehet, asszonyom, mert e gúnyjelről mindenki rám ismer, s a
2390 V | Mi lesz különben? - gúnyolódék Pozsgai az ablakból.~- Különben
2391 I | öszvéren lehetett haladni, gyakorlott kalauz vezetése mellett,
2392 II | ki véres visszatorlást gyakorol azokon, akik így bántottak,
2393 I | szüntelen egy táj felé nézve, s gyakran mondá testvérének: „Arra
2394 VII | hozzánk nyúl, halál fia! Ti gyalázatos kupcihér lókötők, nem szégyenlitek
2395 XI | rabszolgaságba adassék, kit oly gyalázatosan elárult.”~„Ez ítéletet végrehajtani
2396 IX | vért hoz fejemre, de ez gyalázatot! Éppen azon nap, talán ugyanazon
2397 V | meg nem engedjük magunkat gyalázni! Így ki nem engedem magamat
2398 VIII | nemes arcát, s meg nem gyalázta magát azzal, hogy egy szót
2399 I | ült, mellette bátyja ment gyalog, nyeregkápáját fogva, hogy
2400 VII | kivitelére, mert a keresztyén gyalogság, mihelyt kétszáz lépésnyire
2401 III | Mindamellett szüntelen gyalogszekéren hordatta magát nyolc-nyolc
2402 IX | becsülték, előmozdíták; gyaníthatja kegyelmed, mily súlyos legyen
2403 X | ára.~E párbeszédből annyit gyaníthatunk, hogy Están úr nem a legjobb
2404 X | mindenkiben kémet, árulót gyanítva. Éppen esztendő utolsó előtti
2405 VII | ne tudódjék, mert ha csak gyanú érhet is bennünket, sem
2406 VII | kérlek, hogy eljárásod által gyanúra ne szolgáltass okot, mert
2407 IV | hajtóvadászatra, mely annál gyanúsabb tüneménynek látszott, minthogy
2408 VII | olvass-e? öröm lesz-e, vagy gyász ami ott következik? Erőt
2409 VIII | hogy az egész világ minket gyászoljon, s még a korcsmában is megtiltsák
2410 I | Akármit vegyen fel,~Mind gyászruha rajta.”~Katalin szeméből
2411 I | magát.~- No itt nincs több gyerek, csak te magad, jó kalauz,
2412 I | völgyén, már előre beköti a gyerekei száját, hogy ne beszéljenek.~
2413 I | csak nevess. Éppen az ilyen gyerekeket kapja el, mint te vagy.~-
2414 IV | hát a hajtóvadászatra ment Gyergyószékbe.~Ott sok szép nemes uraság
2415 I | alatt nem hallja,~S két árva gyermeked~Bujdosni ment hozzád.”~-
2416 V | viseltetett hozzá, mint saját gyermekéhez.~Ő tehát egészen megnyugvék
2417 II | s ha megengedé, hogy gyermekeid feltaláljanak, nem ujjmutatása-e
2418 II | át lelkét.~- Menj vissza gyermekeiddel az én jószágomra, szolgáim
2419 II | borzalom hallani, amit mondasz, gyermekeidet küldd félre.~- Én hallani
2420 II | mutatott. - Most végy búcsút gyermekeidtől, öleld meg őket. Négy nap
2421 VII | fásulva önmaga iránt, s csak gyermekeiért élt még, - azonnal személyesen
2422 XI | kivel székely anyák síró gyermekeiket ijesztgetik, én vagyok azon
2423 II | bizom benned, hogy megőrzöd gyermekeimet; hogy engem megszabadítasz-e,
2424 II | engem látna. Menj vissza gyermekeimmel, és légy anyjok nekik, én
2425 II | légy áldva százszor, hogy gyermekeimre kiterjesztéd kezeidet; nem
2426 VII | felőlük beszélt fogadott gyermekeivel, kik annál közelebb látták
2427 III | Ohó! megállj azokkal a gyermekekkel! - kiálta utána a seraskier -
2428 I | Azzal szépen elébb került a gyermekektől az oláh, mintha e kritikus
2429 I | állítá az oláh -; ahányszor gyermekhangot hall, mindjárt előjön a
2430 II | mosolygó archoz, mely az ő gyermeki szívében élt felőle, oly
2431 II | barátomat, Pozsgai Ferencet. Gyermekkori barátom volt, asszonyom;
2432 I | hallgatá mind e meséket, gyermeklelke elandalgott a tündéres,
2433 IX | ellened, mint egy ma szülött gyermeknek; - de ha volna is valami
2434 II | szavaknál a két térdepelő gyermekre mutatott. - Most végy búcsút
2435 VII | sóhaj egy kitárt könyv s a gyermeksírás ékesen szóló beszéd, megérté
2436 XI | Elsőben: Paskó Kristóf nejének gyilkosa tettéről Istennél számol;
2437 II | lennék-e ellenségeim üldözője, gyilkosaimnak hóhérja, árulóim elvesztője?~
2438 X | homályos meggyőződés mindinkább gyökeret kezde verni lelkében, hogy
2439 VIII | Hát hal, meg hús, meg gyömbér, sárgarépa, tatárka, földimogyoró,
2440 IV | magának, mind az országnak e gyöngesége által.~Így is sokszor megejtették
2441 I | amazonai szoktak, magas gyöngyháznyeregben, turbánjában rengő kócsag,
2442 I | rózsapiros ajkaik mosolyognak, gyöngysor fogaikat láttatva; ő Béldinét
2443 III | összeszorított fogainak gyöngysorai látszának meg; arca lángolt
2444 VIII | kimerni egy jó tele tányérral, gyönyörködve annak cinóberszínű levében,
2445 VIII | múltkor Teleki Mihály ötvöse gyönyörű ezüsttálakat aranyozott,
2446 VII | és keringtek, hogy csupa gyönyörűség volt látni, s ha egy-egy
2447 VIII | mert ilyenkor azon különös gyönyörűsége jutott, hogy elébb jól kimulatta
2448 X | olasz e pillanatban oly gyönyörűségesen káromkodott magyarul, mintha
2449 II | hat évvel, midőn Rákóczy György nem érve be saját fejedelemségével,
2450 VII | megszánva gondolataitól gyötört urát, meg nem szólalt mellette: „
2451 VII | küldjenek hát mentül elébb gyorsfutárt Fehérvárra, aki hívja oda
2452 V | ott hagyta a fél saruját győzelmi trophaeum gyanánt, - fél
2453 I | azon haza földén, s tán győzni fognak és eltemetik Magyarországot,
2454 VII | felébredt, de elébb mégsem győződött meg ébrenlétéről, míg a
2455 VII | felejtsd el. Meg vagyok felőle győződve, hogy te a keresztyének
2456 X | egy darab fa.~- Mégis te győzted kevésbé - mormogá János
2457 V | nyusztos kalpagját és diákját a győztesnek, ki az ablakból sok szép
2458 VII | elhúzódott, János nem kevésbé győzvén szóval, mint a komék, s
2459 V | terembe, ahol már össze volt gyülekezve mind a kettőjök részéről
2460 V | terítve, fenyő-, erdő- és gyümölcsfák a földön feküdtek, pásztor
2461 V | vidám szőlőkkel s gazdag gyümölcsössel van beültetve.~Az épület
2462 VII | tudja, húst evett-e vagy gyümölcsöt...~Az urak a kertben fognak
2463 V | tőbül; kitépette a gyönge gyümölcsoltványokat; meghordatta terméskővel
2464 IX | meggyilkolni, vagy a házam rám gyújtani, ha udvaromba bocsáttatik.~-
2465 II | volna hamarább, de koldulva gyűjtöttük váltságdíjadat idegen országban.~-
2466 VI | elpusztítá, tavasszal gyilkos gyújtogatók jártak az országban, kik
2467 I | kegyetlen tatárok, s úgy gyújtották meg alatta, ott a tűznél
2468 V | őket venni, hogy fel ne gyújtsák a házat, benne ugyan nem
2469 X | sem lát bennünket.12 Ne gyújtsunk rá?~- Későn keltél fel engem
2470 I | városokban, s majd ha sok ember gyűl hozzánk, megkérdezzük, hogy
2471 VII | Aki tudja, hogy Brassótól Gyula-Fehérvár nem egy szaladás, elképzelheti,
2472 IX | alakja sincs; s ki csak azért gyűlöl engem, mert mint részegest,
2473 II | seraskier maga is undok renegát, gyűlölte mindazokat, kik hitükhöz
2474 V | székelyek, kik jártak a kuruc háborúban is, s még a tatárt is kifosztották,
2475 V | sovány békességet a kövér háborúnál, úgyis nem én levén a kelmed
2476 VII | és fia neveit olvasta, s habozni kezde, ha tovább olvass-e?
2477 II | segítségül, elhulott a szép nemes had, s aki élve maradt, azt
2478 VII | császár magyar és német hadaival állt szemben, s ottan parancsot
2479 V | hogy a keze alatt levő hadakkal nyomban kiinduljon, s minden
2480 VII | hazaérkezék a moldvai herceg vert hadával együtt, s az ő megérkeztének
2481 VII | Paskó előre. A mellé adott hadnagy nem bírt vele érni, s még
2482 VII | jött a fejedelemnek is egy hadnagya parancsul adva a vesztegzárőröknek,
2483 V | mindnyájan begyülekezének, hadnagyok és királybírák, s meguralván
2484 V | megszalasztott Kapornaki Demeter hadonázott parancsolva, s meglátván
2485 VIII | nyelvű szavakat, kezeivel hadonázva, a sipkáját összetépve mérgében.~
2486 III | kívántál, százat vehetsz a hadsereg megtérte után.~- De egyet
2487 X | nyeregbe, beülve, annálfogva a hágcsóig lebocsátá magát. Amint a
2488 IX | Az öreg letérdelt a hintó hágcsójára.~- Mi kell? Miért állítád
2489 X | állhatta tovább, fogá a hágcsóját, mely éppen arra való volt,
2490 X | vigye el kendet a rozzant hágcsójával. Hogy jövünk le már most?~-
2491 V | kezdtek, akik távol álltak a hágcsótól, csak kiabáltak: „Ne hagyd
2492 VI | magának, hogy házát rendben hagyhassa, azonnal sietve eltávozott.~~
2493 I | bátya, légy kegyelmes, ne hagyj megfagynunk az úton, mert
2494 V | irgalmatlanul püfölni.~- Ne hagyjátok magatokat! - kiálta a derék
2495 IV | nem tudok asztal nélkül. Hagyjuk ezt holnapra.~- Óh, kérem
2496 VI | szereti, mint én, nem ma hagynám el a házát inkább, mint
2497 V | No de hiszen, ha ide kell hagynom ezt a jószágot, fogadom
2498 X | magát.~Az öreget odalenn hagyták, hogy őrködjék.~Ez, amint
2499 VIII | Álmodni, nyugtalankodni hagytál magad miatt, egy szóval
2500 VII | baja...~A vendégek hangos hahotával fogadták e szókat. Ez derék
2501 V | vadászaton.~- Hű! - kiálta hajához kapva Kozár uram; - aki
2502 I | végigsimogatva annak szép szőke haját, résztvevőleg kérdezé tőle:~-
2503 XI | jutottál? Nem vagy az, aki hajdan! De én örökké az maradok.
2504 I | őrzött kapukon, s a murzák hajdúi között. Öt-hat teherhordó
2505 V | elkezdték legottan Kozár uram hajdúit irgalmatlanul püfölni.~-
2506 V | nótáriusaival, írnokaival, hajdúival és diákjaival egyben.~-
2507 VII | találtad fel.~Azzal inte a hajdúknak, s Baruch Tavaif kétségbeesve
2508 V | parancsolá, hogy azt hajigálják le onnan, s tördeljék be
2509 VII | pogácsákat s kiivott poharakat hajigálni a sokaság közé.~Midőn ekképpen
2510 VIII | másikban a felhők közé hajított bennünket a hullám. Árbócaink,
2511 VII | mihozzánk többet semmit át ne hajíts, mert magatokat égetünk
2512 X | mormogá János gazda, a tűzbe hajítva csibukját, s azzal futott
|