1-bebor | bebot-denes | denev-elves | elvet-felsi | felso-hajit | hajja-igazo | igazs-kerta | kertb-kulcs | kunyh-megen | meger-mutas | mutat-papma | papot-sietn | siets-talal | talan-unnep | ureg-viszo | vita-zuzot
Fejezet
2513 III | ember volt a seraskier, hájjal volt bélelve minden porcikája,
2514 VIII | nyugodtan alszol csendes hajlékunkban, s nem tudsz semmit azon
2515 VIII | az első kakasszóra s már hajnalban tudakozódva, ha nem lehet-e
2516 VII | Szentgotthárd) elsáncolta magát, s hajnalra elfoglalták a sáncokat,
2517 VIII | égbolt felettünk; üldözőink hajóhadát is szétszórta ugyan a vihar,
2518 VIII | A velencések, a velencei hajók!” s felhúzva minden vitorláikat
2519 III | gázlómalmokat és vontatták a hajókat.~Éppen most is gabonát csépeltet
2520 II | halad, kénytelen féloldalt hajolni, hogy a sziklához ne dörzsölődjék:
2521 VIII | rajtunk kioltva minden tüzet a hajón, s facsaróvá áztatva mindnyájunkat.
2522 VIII | vitorláink összetörtek, hajónk minden eresztékeiben recsegett-ropogott,
2523 VIII | ekkor életemben először hajóra szálltam, hogy Candiába
2524 VIII | tartanak. A török gálya hajósai, mely engem szállított,
2525 VIII | Candia körül, s minden török hajót elfogtak, ami arrafelé tartott,
2526 V | kapva a Szamos mentében hajóztak lefelé ott azokkal sokáig
2527 VII | egyenesen Gyula-Fehérvárra hajtatni, hogy keresi fel a fejedelmet
2528 VII | történt.~Pihenés nélkül hajtatott a megszabadult Paskó előre.
2529 V | erdőbe, vadvizes nyirokra hajtatta a juhnyájat; a pincébe ecetet
2530 IV | hogy vége felé valahány hajtó, taksás és szekeres jelen
2531 III | összekulcsolt kezekkel Kucsukné.~A hájtömeget a könyörgés még dühösebbé
2532 V | amint tehát fogná a hétrét hajtogatott írást, s kiterjesztené nagy
2533 V | jobbágyságból állott, kiket robotnak hajtottak verekedni, s az a fatális
2534 III | takarítottak, csépeltek és hajtották a gázlómalmokat és vontatták
2535 V | testvérek között is megér egy hajtóvadászatot.~Amint a három úr a donatiót
2536 VIII | megengedjük, hogy török, tatár hajtsa végre határozatait országunkban?
2537 II | arcát imára kulcsolt kezeire hajtva, álmélkodva rántá meg társa
2538 I | szabadon aláfolyó selyemszőke hajzat.~A fiú félénk, szemérmesnek
2539 VIII | szolgáló néphez:~- Mi ez?~- Hát hal, meg hús, meg gyömbér, sárgarépa,
2540 VII | aranyból pedig, melyet neked hála fejében ígértem, ötezret
2541 I | kedves danákat zengve vidítá hálaadó kedéllyel a jóltevő úrnőt,
2542 VII | hátrahagyta Brassót, még nem haladhatott háromezer lépésnyire, midőn
2543 V | négykézláb mászva kellett haladnia több mint hatszáz lépésnyire.~
2544 I | ijeszgesse.~- Mellettem haladt el tíz lépésnyire, asszonyom,
2545 VII | seraskier minden foglyait. Halála napján tieid leendnek.~-
2546 VI | nem küldtem kegyelmedet halálának s felesége özvegységének.~-
2547 VII | végezzük ezt.~- Nyomorult! Ez halálítéleted!...~Mintha a villám csapott
2548 IV | jószágokat, hivatalokat és halálítéleteket. És ha a derék Bornemissza
2549 IX | százszor szembenézett a halállal érted és a hazáért, ki a
2550 II | érkezett a seraskier a szultán halálparancsával, mely selyemzsinórt ítélt
2551 IX | fejedelmemért száz alakban láttam a halált, értök megaláztam fejemet
2552 VIII | közbenjárása mentett meg a haláltól; a nagyvezér, kinek pártfogására
2553 I | fiú -; egy sebhely a jobb halántékán, amit Vöröstoronynál kapott.
2554 VII | csak furcsa. Nyersen eszi a halat, olajjal a salátát, s délutánonkint
2555 VII | álmodá, hogy felébredt;... hálát adott az Istennek, hogy
2556 IX | kinek kezeit pár hónap előtt hálateljesen szorongatók, s kit most
2557 VII | nagyon beteg, s ő csak a haldokló ágyához érkezik haza, hogy
2558 VII | akartál megölni mást, úgy halj meg magad. E halál nemét
2559 II | határozva a magasban, hogy itt haljak meg e völgyben, mint hitem
2560 IX | hallani.~Még a szívek is halkabban dobogtak.~Megnyílt az ajtó,
2561 VII | táncnak látása s zenének hallása által lelkem felhői ismét
2562 I | fölrezzent az ismerős dallam hallatára, s figyelni kezdte rá.~Szelíd
2563 X | nevéről szólongatná.~Sokáig hallatlanná tevé a zajt; végre, hogy
2564 XI | Kristóf, akit hűtelen neje hallatlanul elvádolt, a felségárulás
2565 V | gördül be az udvarra, s hallatszik, hogy valakit a csatlósok
2566 IX | Gáspár, három Bethlen, Kapi, Haller, Lázár, Kendeffy, kiknek
2567 IX | meghallgatád azokat, akik vádolták, hallgasd meg azt is, aki mentségére
2568 IX | uram, nagyságos fejedelem! hallgassa meg kegyelmed egy szegény
2569 XI | eljönni, nagyságos uram. Hallgassák meg kegyelmességtek, ami
2570 V | elébb kihirdetteti: tehátlan hallgassanak kegyelmetek, s olvassa Salamon
2571 VII | ne beszéljen nejével, ne hallgasson meg semmi kérelmet, s ne
2572 I | árvaleányt - figyelmesen hallgatá mind e meséket, gyermeklelke
2573 VI | előtt!”~És ismét megnőtt a hallgatás kettőjük között. János egyre
2574 VI | amennyi elég, hogy a vezéreket hallgatásra bírjuk, hogy várjanak és
2575 VII | felől, hogy kérelmet meg nem hallgatok, s ajándékot el nem fogadok?~-
2576 IX | között ülni.~- Nyugodtan hallgatom vádamat - mondta Paskó -;
2577 X | először az ő ajtajára jött hallgatózni, azután pedig a hídhoz ment,
2578 I | köhögése.~A leányka csak hallgatta, amíg csodákról és tündérekről
2579 XI | ugyanazon dolgokat másoktól is hallhatta kegyelmed, s valakinek a
2580 III | seraskier minden szavát hallhatták. - Légy könyörülő, lásd,
2581 VI | témájából.~- Éppen most hallom, hogy Pérában a dögvész
2582 VIII | híre; de az olasz lokajróli hallomás egyszerre kiölt minden keresztyéni
2583 VII | Fiú, te vakmerő vagy! Nem hallottál-e esküvésem felől, hogy kérelmet
2584 VIII | az eget, csak a villám; hallottuk sokszor a hullám ordítását,
2585 XI | gyermekeit látva, s csak olyankor hallva emberi hangot, midőn velök
2586 I | hogy idő jártával egész halmot rakott mindenüvé.~Ilonka -
2587 II | Katalin kezére, s csókjaival halmozá el azt.~- Óh, asszonyom,
2588 VIII | érkezőnek, s csókjaival halmozta el, ezer örvendetes kérdést
2589 I | csak akkor szólal,~Mikor halni készül.”~„Ne izenj senkitől,~
2590 VIII | szultántól, melynél a legkisebb halogatás nagy bajt okozhat.~- Minő
2591 VII | amidőn futásunk közben egy halomról visszatekintenénk, már a
2592 V | rászabták volna, sőt még csak a hálószobában levő képek helyett sem kellett
2593 X | ajtóhoz ért, ez volt urának hálóterme, s amint annak kilincsét
2594 VII | egyébiránt az volt az oka, hogy a halottakat éjjel temették, s a harangok
2595 I | hazája nincs:~Mindig van halottja,~Reggel, este sírhat,~Akármerre
2596 VI | de hallani nem.~Neje, egy halovány arcszínű hölgy, bágyadt,
2597 VII | kerevetére.~- Árulásodért te halsz meg! - mondta Kucsuk -;
2598 VII | felcsókolja ajkairól? Hátha meg is halt, s ő csak sírhalmát fogja
2599 VII | közöm, akár éltek, akár haltok; hanem azt a tízezer aranyat
2600 VIII | tudunk adni pénzt is, s nem halunk bele.~A csendesvérű embert
2601 I | szép, domború homlokát, s halvány arca felett erős szemöldök
2602 I | váron, messze, messze! a halványkék égre rajzolva, mint egy
2603 V | hol a friss vetés állt, halványsárgát az ugarok helyén és sötétbarnát
2604 X | míg az elkezde lassankint halványulni, szemei mindinkább meredten
2605 VIII | az adóból annyit, mennyit Haly basa falvainkból beszed,
2606 VIII | hitte, hogy ura ne érkezzék hamarabb haza, mint megérkeztének
2607 IX | kívánom, hogy aki közülünk hamisat mondott, azt az Isten vágja
2608 VII | kontumáciát, kikaparhatod innen a hamuból; ne félj, senki sem viszi
2609 IX | visszarettent, midőn a legelső hangban, mely megszólalt, ismerősre
2610 XI | őt beszélni; ha ráismersz hangjáról, fogadd el tanúbizonyságát;
2611 XI | csak olyankor hallva emberi hangot, midőn velök beszélt, elmondatva
2612 VII | érintse, füleibe zene ne hangozzék, és orcájára mosolygás ne
2613 II | hogy Ilonka az ismerős hangra félájultan omlott le az
2614 I | bús melódiája kezdett el hangzani.~Katalin fölrezzent az ismerős
2615 V | donatariust, kezökbe adák a hantot,8 közben egy kis vita is
2616 V | meglátom én: Béldi Pál uram hány arasz? ha engemet körül
2617 I | röpttel.~A nap már aláfelé hanyatlott, s a félhold ezüst sarlója
2618 IX | miérettünk, - ki tizenhat napig hányatta magát a szélvészes tengeren,
2619 I | mintha gondolkoznék.~- Sohase hányd, vesd a dolgot; ha ember
2620 VIII | nem akartál velem jőni. Hányszor gondoltam a szorongattatások
2621 VIII | azokon a szekér! Három napig hányt-vetett bennünket a zivatar mennykőhullás,
2622 VIII | kapott. A török nép ordítva hányta magát arcra, szelekért könyörögve
2623 II | fútatva, s felborzadt serényét hányva jobbra-balra, míg Ilonka
2624 VI | tatárjárás s az azt követett harácsok sok ércpénzt kivittek az
2625 IX | feszülten nézett oda, düh és harag tekintetével Paskó és az
2626 VI | nem felelsz! - kiálta rá haragba hozva Paskó.~- No, hát tessék
2627 VII | előlük, s a vén székely nagy haraggal támadt reá fenyegetőzve.~-
2628 VIII | férfiú között.~Innen dúlfúlva haragjában lement János a konyhába,
2629 VIII | mondva.~- Hisz azért ne légy haragos - csitítá őt mosolyogva
2630 VIII | s tudod, olyankor mindig haragszik, ha háborítják. Ne készülj
2631 VII | fejedelem milyen hirtelen haragú, megdorgálna érte, ha megtudná,
2632 VII | hogy a fejedelem meg talál haragudni érte.~- (Még akkor nem tudtam,
2633 IV | szeretett, rágalmazták, akikre haragudott.~E három úr volt: Kapornaki
2634 X | Kökényesdi volt a leghíresebb haramiavezér azon időben.)~- Nem tudom -
2635 VII | halottakat éjjel temették, s a harangok nyelveit kiszelték eleve,
2636 VII | temetéssel sem találkozott, sem harangzúgást nem hallott: aminek egyébiránt
2637 V | dikciója elején a nyelvébe harapott.~Pozsgai első mérgében,
2638 VII | s részt nem vehetett a harcban.~Sietsége tanúsítá, hogy
2639 VII | Sietsége tanúsítá, hogy még a harcból érkezik, csaknem utolérve
2640 I | és egyetlen fia most ott harcolnak azon haza földén, s tán
2641 I | beszélt.~- De villogtak, mikor harcolt!~- Egyéb jel nem volt arcán? -
2642 VII | Mehemed basa és fia, Feriz bég harcoltak még megáltalkodottan az
2643 II | nevelteté; együtt éltünk, együtt harcoltunk, egy láncra voltunk verve.
2644 VI | kereskedés pangott, a korábbi harcos évek az ipart és a földművelést
2645 I | játszani, enyelegni, - egy-egy hárfát kap kezébe és énekel, -
2646 VII | van neki a fején, piros harisnya a lábán, hosszú, menyétszín
2647 VIII | legalább egy cipőt, egy harisnyát belőle! Sehol semmi nyoma.
2648 XI | a tanács elé.~Azok most harmadmagokkal jöttek. A harmadik alak,
2649 VI | fehér bajusza által egy harmadrészben elfoglalt barnapiros pofáját,
2650 XI | börtönét legottan elhagyja.”~„Harmadszor: Előttünk álló Boór Ádám,
2651 VIII | rendei, mi, szabad egyesült hármas nemzet megengedjük, hogy
2652 V | Kozár uram érkezett vissza harmincadmagával. - Mind híres-nevezetes
2653 I | nem téged ragad el, hanem hármunk közül egyikünket.~- Igazságod
2654 IV | órában és helyen mind a háromnak megadta.~Mármost hogy fogja
2655 VII | köszöntés fejében, s nem szükség háromszor a földig borulni, mielőtt
2656 XI | stellionatusban lélegző, háromszorosan bűnös, - bárhova lett légyen,
2657 VII | megpillantá a kijelölt hársfasort, s amint a bokrok közül
2658 VII | basa leginkább a hosszú hárssor alatt szokott alá s fel
2659 II | földrengés vethetett a völgy hasadékába, s amint egyik felével a
2660 II | merednek fel kétfelül, miknek hasadékaiból bömbölő barlangok nyílásai
2661 X | majd a kulcslyukon, majd a hasadékon kukucskál be, s szabódik
2662 III | lelógott nagy lomhán, s hasának terjedelme miatt soha nem
2663 V | protestálhatni, kétfelé hasítá azt, azután meg négyfelé,
2664 VII | merjetek jönni, mind kettőbe hasítalak!~A puskások nevettek János
2665 I | lábai szőrös tehénlábak, hasított körömmel, válláról kérges
2666 VI | bőrzsákokat, Paskó pedig írásokat hasogatott szét, mik azt vétették,
2667 II | legelni láttok, s mikhez íme hasonlatos vagyok.~Katalin alig bírt
2668 I | leíráshoz legkevésbé is hasonlít; - lehet, hogy azóta már
2669 VII | basának, akkor fog még csak hasonlítani apjához!~- Csakhogy élnek! -
2670 X | saját szavaiként annyira hasonlítottak egymáshoz, mint egy pár
2671 X | akarná, sem tehetné, mert úgy hasonlítunk egymáshoz, mint két makk;
2672 II | társaidnak, most vezesd a hozzád hasonlókat!” E szavakkal ama kecskenyájra
2673 II | szívében élt felőle, oly hasonlótlan volt e kép, rémes két szarvval
2674 VI | menten karóba húzatják, hasonlóul járandván, ha a küldendő
2675 VII | robogott be az udvarra Ilk Hasszán, Kucsuk basa hírnöke egy
2676 IV | fejedelem előtt, hogy hátát használhassa asztal gyanánt, azon írni
2677 VII | elkészíték fürdőmet: ha nem használom, elhűl, illatja elpárolog,
2678 VIII | kétannyit! Fejünk meghajol hatalma előtt, de orcánk meg nem
2679 IX | kénytelenek leszünk a vádlónak hatalmat adni a kegyelmed fölötti
2680 VIII | elővette minden bűbájos hatalmát a női csábnak, hízelgés,
2681 V | Ezt írta a fejedelem az én hátamon a gyergyói vadászaton.~-
2682 III | levéllel vagy izenettel megy határaikon keresztül Erdélyből a seraskierhez,
2683 VII | valahány követ ment az ő határán keresztül a seraskiertől,
2684 V | s jól ki levén éhezve a határjárás és a sok disputa miatt,
2685 X | falhoz, s Gondolfo az ökör hátáról egyenesen reálépve felmászott
2686 V | átengedett részt.~... - Tehát azt határozá a fenntisztelt főtanácsúr
2687 X | János gazda a fejedelem határozata folytán magának lakásul,
2688 XI | uram! Jegyezze kegyelmed határozatainkat.~- „Elsőben: Paskó Kristóf
2689 VIII | török, tatár hajtsa végre határozatait országunkban? Inkább fizetünk
2690 IX | borulni, hogy megmásíttassa határozatát, de az kikerült előle, s
2691 IX | tanácsurak többsége helyesli a határozatot, János kezet csókolt a fejedelemnek,
2692 IX | nagyon meg volt elégedve a határozattal -, s azzal, úgy hiszem,
2693 VII | sétál.~- Van nekem - szólt határozottan Boór Ádám fia. - Én szólok
2694 II | megnyugodnom, ha az van felettem határozva a magasban, hogy itt haljak
2695 IV | a fejedelem előtt, hogy hátát használhassa asztal gyanánt,
2696 XI | vigasztaljon meg, bárhol hatóságunk alatt létező minden jószágaiba
2697 II | keserves rezgése a szíveken hatott keresztül, hogy Ilonka az
2698 II | kebelébe, ki vadul tekintve hátradobbanva az előidézett rémre, s kezével
2699 VI | visszatért.~János gazda hátrafordított fejjel nézett az asszony
2700 VIII | Ott kénytelenek voltunk hátrahagyni megroncsolt gályánkat, s
2701 VII | nép közt.~Alighogy azonban hátrahagyta Brassót, még nem haladhatott
2702 V | meg nem tarthatja magát, a hátralevő két heti határidőt arra
2703 V | Kelemen diák háta mögé kezde hátrálni.~- Ah ez violentia, én protestálok,
2704 I | látták, mint imádkozik a hátramaradt török, arcra borulva leterített
2705 II | a túlvilágon.~Az ember hátratántorodék, s a sziklához kelle támasztania
2706 V | kellett haladnia több mint hatszáz lépésnyire.~A betört ajtón
2707 VI | ruhákkal és fehérneműkkel, háttal fordulva, s csak néha fordítva
2708 I | Titkos izenetét.”~„Bízza a hattyúra,~Hattyú olyan madár;~Az
2709 II | folytatá a rab - egy tulok hátulsó lábairól lehúzatva a bőrt
2710 VII | le nem szálltam a lóról.~Hátunk mögött nagy a veszedelem,
2711 I | álomkép tűnnek elő a székely havasok.~Itt ül most is az odaliszk1
2712 IV | erdősége volt a gyergyói havasokban, meghívá magához a környékbeli
2713 I | zivatar, meleg eső elverte a havat, szivárvány látszott az
2714 X | odabenn iddogáltak, s a friss havon észrevehetők voltak egy
2715 VII | az ember elmenjen a maga háza mellett anélkül, hogy csak
2716 IX | semmivel sem kevesebb; mint - hazaárulás.~Paskó arca felhevült e
2717 IX | szóra.~- Engem vádolnak hazaárulással, ki hazámért, fejedelmemért
2718 II | tenni, és visszasegítend hazádba?~- Lehetetlen! - én rabja
2719 VII | Néhány nap múlva csakugyan hazaérkezék a moldvai herceg vert hadával
2720 III | seraskiernek.~Katalin pedig hazaérkezvén, rögtön parancsot adott
2721 VII | lesz, mint a makk, mire hazaérünk.~(Pedig azt tartom, nem
2722 VII | lovakon sietett gyorsan hazafelé egyenesen Brassón keresztül.~
2723 II | benne bízni lehet, mert jó hazafi, jó keresztény, és mindnyájunkat
2724 III | fejeiket beveretni, s estefelé hazahullongtak egyenként, mondván, hogy
2725 III | egy megérett tök.~Károly hazáig nem győzte csókolni védanyja
2726 IX | megérdemli, hogy midőn hazájába érve tömlöcre vettetik,
2727 VII | kendet is rákapatja, csak hazajusson.~János gazda olyan képet
2728 VIII | fogságból egy rabtársát hazaküldte, hogy az vagyonait eladva
2729 II | magunk közül kiváltunk, s azt hazaküldve Erdélybe meghatalmazzuk,
2730 I | Nem! Ilyen vér csak az én hazám gyermekeiben buzog.~A lyánka
2731 IX | engemet meggyilkolni, vagy a házam rám gyújtani, ha udvaromba
2732 VII | ha megtudná, hogy elébb hazamentünk. (János gazda, mikor az
2733 IX | vádolnak hazaárulással, ki hazámért, fejedelmemért száz alakban
2734 V | meglátom én, ki meri az én házamon belől az én vendégeimet
2735 IX | részegest, verekedőt, elűztem házamtól, s azért költ ellenem vakmerő
2736 VII | vidéken, hogy a seraskier házánál nagy ünnepélyt rendezett,
2737 I | e tájra, jó gyerekek?~- Hazánkból Erdélyországból, Felső-Fehérvármegyéből -
2738 VI | kiálta a fejedelem. - Most házasodott meg szegény, alig egy félesztendeje,
2739 IX | fejedelemkeresés, de a második volt a házasságtörés.~ ~
2740 XI | Pozsgai Ferenc, mint álorcás, házasságtörő és stellionatusban lélegző,
2741 X | lepecsételte az ajtókat, s hazatérve bezárta nehéz ajtaját; nagy
2742 V | rohantak, a többi dühös nép a házfalaknak tódult bőszült ordítozással;
2743 VII | hogy olasz inas került a házhoz.)~- Hiszen nem fogja az
2744 X | találj menni, mert ott uram a háziasszonnyal mulat, s kettéhasít, ha
2745 IV | volt: Kapornaki Demeter, a házigazda, Kozár Péter és Pozsgai
2746 IV | főtanyahelyre rendezve; de a szíves házigazdának gondja volt rá, hogy addig
2747 V | vígan ellakozának, iván a háziurak és minden jelenlevők egészségeért,
2748 V | kétségbeesetten rohant a póznával a háznak, s beverte annak minden
2749 X | alá zárva aludt az egész háznép, s János gazda már hajnal
2750 X | minek jöttél ide?~- Ejnye de házsártos kend ma, János bátya. Hogy
2751 X | én kedvemért egyszer se hazudj. Jobb, ha iszol; zsivány
2752 I | hazudozol annyit.~- De nem hazudok én - állítá az oláh -; ahányszor
2753 I | odafordulva Katalin. - Mit hazudozol annyit.~- De nem hazudok
2754 IX | bűnnel takarja el a bűnt, hazugsággal fedezi a csalást, hamis
2755 IX | s rágalomnak, ocsmány hazugságnak mondok mindent, és azt kívánom,
2756 VI | Kaptam most egy kis pénzt hazulról. Majd esztendőre meggazdálkodom
2757 II | Barátod kihajta bennünket házunkból, mint mondá, a te megbízásod
2758 IX | vigyetek vissza börtönömbe”, hebegé, s összerogyott, mint egy
2759 VII | kezébe adja a kilincset, s a hegedű ki nem kopik a házból.~-
2760 VIII | korcsmában is megtiltsák a hegedülést, mint a nagyszebeniek tették,
2761 VIII | itt a faluvégi csapszékben hegedülnek.~- Igaz biz az - monda János,
2762 VIII | Amint a falu alá értek, hegedűszó kezdé fülelő érzékeit ütögetni,
2763 I | egy roppant barlang van a hegyben, inkább egy óriási fülkének
2764 VII | Hát egyszerre kilenc dárda hegye szaladt neki a sövényen
2765 I | kalauz vezetése mellett, ki a hegyek minden zegezugát ismerte,
2766 VII | dárdát előfogva, annak a hegyére feltűzött egy derék kolozsvári
2767 V | elérheté, lekapta a kertészolló hegyéről, s mielőtt Kapornakinak
2768 III | hogy rejtse le magát a hegyhasadékok között, s ha a seraskier
2769 I | amint előtekeredik a magas hegyháton, mint egy fáradt kígyó;
2770 V | az, fogjunk hozzá - hagyá helybe Kapornaki uram. - Vegye
2771 IX | ellakom.~- Legyen úgy - hagyá helyben a fejedelem.~- Ah, ez megalázó! -
2772 IV | csak egy kis megerősítés és helybenhagyásérti esedezés oly jószágra nézve,
2773 X | két bajnok meg sem rezzent helyében.~- Mármost próbáljunk mást
2774 I | megszabadítsa...”~Mindezen helyeken már messziről mutogatá a
2775 VII | Keresett, kutatott eldugó helyeket szobáiban; végre talált
2776 X | szorgalommal ápolt angol, vagyis helyesebben francia kert foglalta körül
2777 I | mindkettőnkkel az Isten - igazítá ki helyesen a lyánka.~- Azután, - folytatá
2778 X | ötleteiddel.~- Ez bizony jó lesz - helyeslé János -; tehát csak vesd
2779 IX | felfüggesztetik.~A tanácsurak többsége helyesli a határozatot, János kezet
2780 IX | egyenkint felgyülekeztek s helyet foglaltak a hosszú zöld
2781 I | napernyők szögletben hevernek, helyettök virágos pázsitot s illatos
2782 IV | által magát olyan állapotba helyezé, amelyben az ember inkább
2783 V | maradván, a két extra dominium helyezett követelőnek cserbenhagyott
2784 V | nagyobb gondja, mint a még helyreállítható székeket, asztalokat összetákoltatni,
2785 VII | akkor a seraskier pénzzel és helyrehozással tisztára moshatja magát,
2786 VII | de hátra van a vesztést helyrehozni, s árulást megbosszulni.
2787 I | hallgatni, ő kérdezé: hát e helyről nem tudsz valami mesét?
2788 VII | mely az átelleni parton egy helység mellett (úgy gondolom, Szentgotthárd)
2789 VII | emberre, aki éppen Paskó helységében lakott, s odament hozzá
2790 VI | erdélyi és magyarországi helységekből, mik a fejedelemségekhez
2791 VI | ezüstbányák rosszul míveltettek, a helységekre kivetett adót nem volt mód
2792 VI | mód behajtani, mindegyik helységnek lévén valami oka azt nem
2793 X | a könnyfacsaró italt; de helytállt neki. Egy kicsinyt meglódult
2794 VII | nekünk amellett az a fatális helyzet jutott, hogy egyfelől Kucsuk
2795 X | Gondolfo előkeresé kínos helyzetében a kért kulcsot zsebéből,
2796 VII | levelezésben állt a moldován herceggel, ki hatezer moldvai lovas
2797 VII | napon sebes hírnök érkezék a hercegtől, levelet vivén a seraskierhez,
2798 IX | ellentétnek megfelelhetni. Mint a hermelin, mely meg hagyja magát inkább
2799 II | rászorítva, úgy, hogy hat hét alatt fejemhez voltak azok
2800 VI | dörmögé János, - ma egy hete reggelig táncolt Dénesfalviné
2801 VII | olyan dáridót csapott, hogy hetedhét országra szól, még tán most
2802 VII | elhagyta álom és étvágy.~Hetednapra érkezett vissza a székely
2803 III | felvehetem, hogy a hajdúk minden héten agyonütnek belőle kettőt-hármat,
2804 V | tarthatja magát, a hátralevő két heti határidőt arra fordítá,
2805 X | három éjjel félholtan, s egy hétig ki nem józanul. A kulacs
2806 I | öszvér szállítá utánuk a több hétre való eleséget, mert vendégfogadóknak
2807 V | kalamárissal, amint tehát fogná a hétrét hajtogatott írást, s kiterjesztené
2808 III | leggyorsabb lovas sebes futással hétszázhetvenhét nap alatt kerül meg; esküszöm
2809 X | közepe táján mind a két hevederét bevágta félig, s azzal visszatámasztá
2810 III | fele a földeimnek parlagon hever, s felvehetem, hogy a hajdúk
2811 I | az odaliszk1 a lágy fűbe heveredve, illatos ezüstfűz árnyában,
2812 VI | vonásokkal egy kereveten heverész, epedő barna szemeit körülhordja
2813 V | reggel, midőn még ágyában heverne, nagy, ormótlan ordításra
2814 I | madártollas napernyők szögletben hevernek, helyettök virágos pázsitot
2815 III | szükséged van, majd csak holmi heverő rabot viszek el tőled, teszem
2816 VII | Katalin felsikoltott! A heves fiú dicsekvék sebével, nem
2817 VI | avagy csak egy tallér fog is hiányzani.~Bizony pedig abból még
2818 VI | abból még nagyon sok tallér hiányzott.~- Mit csináljunk? - szólt
2819 VII | amennyire voltak. Ilyenformán a hiba egyikünkre sem fog áramlani,
2820 IV | fejedelem, s hogy nagyobb hibája nem is volt szegénynek,
2821 IX | hisz ő is ember, könnyen hibázhatott; de légy te is ember, óh,
2822 VII | múlt éjjel a janicsárok két hidat vervén a Rábán, azon észrevétlenül
2823 X | hallgatózni, azután pedig a hídhoz ment, s onnan megint az
2824 IX | Adassék át tehát nekem a hídkapu kulcsa, s legyen a várkapu
2825 X | benne valaki lakjék, aki a hídkapura vigyáz; de ez már annyira
2826 IX | a várkapuhoz jutni, és a hídnak szinte kapuja van. Adassék
2827 VII | feje már le van szedve a hidrának, de még hátra van a másik.~
2828 II(5) | Captivorum. Praynál. Specimen Hierarch. Pars II. pag. 272.~
2829 IX | borzadva száll Istenhez, hogy hihesse-e amit alig szabad. De én
2830 X | Itt szolgálok, hogy is híják uramnál.~- Sohase törd rajta
2831 VIII | tudja mondani.~- Hát hogy híjják?~- Olla potrida.~- Olla
2832 VII | hát megtesszük, hogy ide híjuk a fejedelmet, beszéljen
2833 IX | délutánig, mikor a fejedelem hintaja a kapu alá gördült, s jól
2834 VIII | fáj a szívem egy oly függő hintóért, minő Bánfi Dénesnének van,
2835 VIII | nem fog telni sem függő hintóra, sem ezüsttálakra. Az másra
2836 X | hogy Están úr nem a legjobb hírben állt urabátyja előtt.~-
2837 VII | biztosítva volt pestises hírénél fogva attól, hogy valaki
2838 V | harmincadmagával. - Mind híres-nevezetes lúfő székelyek, kik jártak
2839 VIII | visszatérni.~János gazda az első hírhallásra jobbnak hitte, hogy ura
2840 VII | Ilk Hasszán, Kucsuk basa hírnöke egy levéllel asszonya számára.~
2841 VII | Ezért szokta őt Kucsuk hírnökül használni, mert semmit sem
2842 VII | lesték a basa jöttét, azon hírt veszik, hogy Kucsuk régen
2843 VI | nő sírva fakadva - te nem hiszed, hogy én beteg vagyok, te
2844 II | ha ember vagy és Istent hiszesz, szállj le hozzánk!~Katalin
2845 I | ti ez alakot, s most azt hiszitek, hogy láttátok.~- Én nem
2846 V | írásbeli meghatalmazások s hiteles tanúk bizonysága szerint,
2847 V | hivatalosan, törvényesen és hitelesen, hogy előttünk e kastély
2848 II | haljak meg e völgyben, mint hitem vértanúja? Ki tudja, hátha
2849 II | vagy?~- Én is megtartám hitemet annyi kísértet között -
2850 II | s megingatják benned a hitet.~- Akarom, hogy beszélj;
2851 II | Egyetlenegy nem hagyta el hitét. A seraskier dühös volt,
2852 IX | előtte, amit legkönnyebben hitt s legsúlyosabban büntetett,
2853 I | hozott a hátán, s magával hítta a többieket, s úgy nevetett
2854 II | tolultak.~- A lengyelek tatárt híttak segítségül, elhulott a szép
2855 V | edényeket, mintha képesnek hitték volna Pozsgait, hogy féltében
2856 VIII | recsegett-ropogott, hogy azt hittem, szerteszét fog menni. A
2857 VII | Törökországban járt? Már azt hittük, vissza sem jön többet urastul
2858 II | gyűlölte mindazokat, kik hitükhöz állhatatosak maradtak, s
2859 II | sziklahasadékokba fogózva, mint a vad hiúz, oly sebesen felkapaszkodott
2860 VII | meghívtam veled együtt.~- Én nem hívásodra jövök. Egyenesen Sztambulból
2861 XI | Ádám megjelent tornácában a hívásra, s íme a fejedelem pecérei
2862 XI | felszólítá Naláczit, hogy hívassa elé Pozsgait.~E percben
2863 V | elveszítsék, s magok törvénybe hívassanak, mindazáltal a főtanácsúr
2864 IV | mi tetszett: jószágokat, hivatalokat és halálítéleteket. És ha
2865 V | felszólítunk ezennel tégedet hivatalosan, törvényesen és hitelesen,
2866 X | megunja a maga választotta hivatalt.~Az alvilág őrei nem voltak
2867 V | belép rajta egy egészen hívatlan vendég, Naláczi István uram.~
2868 VIII | estefelé megsokallta a próféta hívei rimánkodását, s külde ránk
2869 V | számba se vették, ő róla azt hívék, hogy csak ideig-óráig való
2870 I | Bujdosni ment hozzád.”~- Hívjátok elém e dalosokat - monda
2871 III | feleségének kötényére, melyet a hívők zászló gyanánt viselnek;
2872 I | villás, másik kormos; én hívom pejkónak, akinek eladom,
2873 I | le számukra, s nyájasan hívta magához.~A fiú alig lehetett
2874 II | maga elé állíttata, s előbb hízelge, majd fenyegetőzött, hogy
2875 VIII | hatalmát a női csábnak, hízelgés, rábeszélés által annyira
2876 VIII | Berta, szép sima kezeivel hízelgően cirógatva végig férje arcát,
2877 VII | ki a porból emelkedett ki hízelkedése által!... Allahra: porba
2878 X | mert azt tudod, hogy nekem hízelkedni nem szokásom; nem is azt
2879 IV | összegyülekezve, kik mind hízelkedve fogták körül a jó öregurat,
2880 VI | talált, amit keresett.~- Hja-jaj! - sóhajta kis idő múlva
2881 VII | De hátha alunni fog?... Hm... Mit tegyen akkor?...
2882 II | fejedelemségével, kiment országot hódítani Lengyelországba, s kivitte
2883 I | természet.~A délceg úrnő hölgyei a tóban fürödnek, s ki-kijőnek
2884 I | szólt az odaliszk, intve hölgyeinek, kik nemsokára frissítővel
2885 I | énekelnek? - kérdé Katalin hölgyeitől.~- Csavargó énekesek, elhajtsuk
2886 VII | szemekkel, elkékült orcával, s hörgő ordítása ijesztően hangzott
2887 I | esett a hó, zúgott a szél, a hófúvás belepte az utat, a varjúk
2888 VII | rabszolgaságból a kétszarvú embert, hogysem tulajdon fejét, látta, mint
2889 II | üldözője, gyilkosaimnak hóhérja, árulóim elvesztője?~Károly
2890 VI | háromszázat belőle...~- Hohó! - kiálta közbe a fejedelem. -
2891 I | elég pihenve jövünk.~- A hold már feljött - viszonzá a
2892 III | emberért, ha nekem adnál napot, holdat, csillagokat érte, délceg
2893 I | viszonzá a török -, s holdfeljötte után nem megyek keresztül
2894 III | hozhatnál számomra nehány száz hollandi tulipánhagymát.~Kucsukné
2895 IV | asztal nélkül. Hagyjuk ezt holnapra.~- Óh, kérem alássan, leszek
2896 IX | menjek vészek, viharok közé, holott élhettem volna nyugodtan
2897 XI | bűnéért az országtanács által holtig való rabszolgaságra ítéltetett,
2898 XI | körüle ültetett.~Jánosnak holtiglani nyugdíjt adott, de sohasem
2899 II | színéből: az egész karaván holttá bűvölve állt; - Katalin
2900 IX | Tiporjatok el, de csak a holttestemen át fogtok odább mehetni,
2901 V | hordóban? szekrényben? hombárban? megfullad; jeges veremben?
2902 VI | szőke bajuszával, s redőtlen homloka oly csendes bú árnyéklatát
2903 VII | vont elő kebléből a basa, a homlokához és ajkához érintve azt átnyújtá
2904 II | hátán összekötött bivalybőr, homlokaiból két hátrahajló szarv nőtt
2905 VII | rajta, szívéhez szorítá, homlokára tette, s azzal felbontatlanul
2906 VIII | férje arcát, s lecsókolva homlokárul a barázdákat, miket a viszontagságok
2907 IX | mindmegannyi barátja, rokona, hon- és tiszti társa, jelenleg
2908 IX | nem álmodott másról, mint hona jóvoltáról, - ki a vérpad
2909 IX | engedjenek nekem csak egy hónapi határidőt, hogy azalatt
2910 VIII | egyebet, mint egy rövid hónapot a készülésre, egy hónap
2911 IV | utána Kozár.~- Valamint honfitársaink közül senkinek sem - egészíté
2912 II | én is azok közt voltam. Honn két fiatal gyermekem s áldott
2913 I | résztvevőleg kérdezé tőle:~- Honnét jöttök ti e tájra, jó gyerekek?~-
2914 V | pilléket, mint valami hulló hópelyheket a szeme közé szórta, kétségbeesetten
2915 VII | sorsában, elővett egy kötet Horatiust, s csendesen olvasgatott.~-
2916 XI | Boór Károly mindig magával hordá azon idő óta vadászkését;
2917 VII | gyorsan erre a gyanús pénzre hordani, s tüzet rakni rajta, mielőtt
2918 III | szüntelen gyalogszekéren hordatta magát nyolc-nyolc rabszolga
2919 V | kéményben? aláfüstölnek; hordóban? szekrényben? hombárban?
2920 I | Kis gerlice madár?~Mit hordogatsz össze~Gyönge szájacskáddal?”~„
2921 I | szájacskáddal?”~„Puha tollut hordok~Apámnak ágyába,~Hímes szép
2922 V | a vetés, ecettel tele a hordók, s a házban egy zárt sem
2923 VI | és az unokáját karjain hordozá, s együtt érzé e családnak
2924 IX | ismerem őt, mert kezemen hordoztam, mint gyermeket.~Az öreg
2925 III | odaülve a seraskier mellé a hordszékre, s végigsimogatva bársonysima
2926 I | okból sátraikat is magukkal hordták, s ahol elesteledtek, ott
2927 VIII | gazda nyomban kísért utána hordva a nagy nyaláb írást, melyre
2928 VII | délutánonkint gombostűvel horgássza a tóban a nagy zöld kecskebékákat;
2929 X | belehajítva a rondella egy kiálló horogvasába, azon akrobatai ügyességgel
2930 X | káromkodott magyarul, mintha a Hortobágyon tanulta volna, s csak később
2931 X | állt előttük a veder. A két hős ült mellette tántorítlanul,
2932 VIII | egyetlen gondolat volt képes hőssé varázsolni. Ilyenkor ő bátor,
2933 I | kérges bivalybőr csügg, farka hosszan lóg utána.~- Úgy van, asszonyom,
2934 VII | kezével a vágás helyzetét, hosszát, alakját homlokán.~- Mindig
2935 VIII | szavait, rögtön paripát hozatott elé, s felülve rá, elnyargalt;
2936 III | Mizrim nevűt, meg ha ráérsz, hozhatnál számomra nehány száz hollandi
2937 II | seraskier hatalmas, csak arra hoznék veszélyt, ki velem jót akar
2938 X | szólítá meg.~- Nos - Están! Hozod a kardot? (Tehát csakugyan
2939 VII | a feleségedet miért nem hoztad magaddal?~- Mi dolgod neked
2940 VI | felelsz! - kiálta rá haragba hozva Paskó.~- No, hát tessék
2941 VII | visszaérkezék az, magával hozván a herceg levelét s a választ
2942 IX | urat, óh, fejedelem. Ne hozz ítéletet rá, mielőtt kihallgattad
2943 VII | hozzá, de a feleségét is hozza el magával.~Kucsuk basa
2944 VI | alig lehetne szépszerével hozzáférni. Emellett még a jó fejedelem
2945 I | szorítva ajkaikhoz.~- Rögtön hozzáfogunk a kivitelhez - szólt az
2946 II | sziklához érve még egyszer hozzáfordult a kalauz, intve őket:~-
2947 I | óhajtana közel lézengni hozzájok, hanem a fegyveresek közé
2948 I | menjetek innen tovább - mondta hozzájuk ellágyult hangon; - maradjatok
2949 XI | A fejedelem inte, hogy hozzák eléje.~A vén szolga belépett,
2950 I | kivált Moldva belsejében nagy hozzákészülődéssel járt egy több mérföldre
2951 III | mindenféle csemegét! ne hozzanak egyebet, mint nádmézes vizet
2952 VII | a vén székely a Jánost a hozzányúlástól, nehogy a pestis azon keresztül
2953 V | mind e jószágot minden hozzátartozandóikkal, cselédjeikkel és vendégeikkel
2954 V | csinál?~- Az is elment minden hozzátartozandóival egyben.~- Az is? - förmedt
2955 I | folytatá lelkesülve, s hozzátevé nagy szemérmesen: - de ki
2956 XI | Isten, hogy lelke utált hüvelyét elhagyja. Rég meg volt már
2957 IX | s összerogyott, mint egy hulla. Élettelenül hurcolták el
2958 III | az ember megél abból, ami hulladék marad a seraskier asztaláról;
2959 V | papíros pilléket, mint valami hulló hópelyheket a szeme közé
2960 VII | menyétszín fecskefarkú köntöst s hupikék plundrát visel.~Jánosnak
2961 VI | Hisz betegen csak nem hurcolhatja az ember oly hosszú útra
2962 IX | mint egy hulla. Élettelenül hurcolták el a teremből. Többen a
2963 VII | érkezett, - szépségre egy-egy huri mindegyik, s táncolnak és
2964 X | hágcsó, s a kötél olyformán hurkolódott féllába fejére, hogy ő fejjel
2965 VI | elhallgatott diadalmasan, úgy hurkolva a szíjakat a bőrzsákokon,
2966 X | felemelte, hogy kihúzza a hurokból, egyszerre ketté tört alatta
2967 VIII | Mi ez?~- Hát hal, meg hús, meg gyömbér, sárgarépa,
2968 VIII | Igaz ugyan, hogy csak a húsát válogatta.~- Hozzá szoktak
2969 VIII | ha szolga vagyok is, de hűséges szolga.~- Örüljön kend,
2970 VII | székelyek szót fogadtak hűségesen, s kiválasztva egy jó lovas
2971 VII | az ember azt sem tudja, húst evett-e vagy gyümölcsöt...~
2972 VII | lovasság, egyik Petneházy huszárjai, másik Toggendorf vértesei,
2973 VII | kegyelmed itt marad lovastul és huszárostul.~- Tudósításaimat csak a
2974 VII | kivihetők. Amint egy osztály huszárság vakmerően nekünk rohant,
2975 VII | zenekar kilenc dobbal s huszonhárom trombitával fog előidézni. -
2976 XI | Pozsgai Ferenc; ki barátját hűtlenül rabságba veszté, s jószágait
2977 III | rabszolga nyáron ekét, boronát húz, télen pedig malomban őröl,
2978 X | másik kettő eltűnt, magához húzá a hágcsót, s a szűre ujjába
2979 VI | kedvünkért magát karóba húzassa?~Teleki egész biztossággal
2980 VI | fecsegni jön, azt menten karóba húzatják, hasonlóul járandván, ha
2981 VII | oly engedékeny, úgy engedi húzni-halasztani a rábízott dolgot órárul
2982 I | pásztorgyerek, ki kecskebőrt húzott fejére, hogy az utasokat
2983 I | török vállat vonított.~- Iblisz. 2~- S láttad te ezt az
2984 I | S láttad te ezt az Ibliszt?~- Szaladtam előle.~- S
2985 VII | Mért kérded?~- No, merthogy idáig is nagyon sokat késtünk,
2986 X | is láttál, hanem ezt úgy idd, mint aminek meg van adva
2987 X | azalatt, míg ők odabenn iddogáltak, s a friss havon észrevehetők
2988 VII | Beszéltél uraddal? Megtudtad idegenkedése okát? - kérdé tőle Katalin.~-
2989 II | fiatal testvér oly kétkedő idegenséggel tekinte fel a rémalakra,
2990 VII | feleségemmel? - szólt Kucsuk idegenül.~- Őt is meghívtam veled
2991 VI | őt környező tárgyakon, s ideges termetének nyugtalansága,
2992 VII | Talán nem is kellünk már idehaza?~- Bizony nem tudom én.~-
2993 V | róla azt hívék, hogy csak ideig-óráig való sáfár, akin majd túl
2994 VIII | kardcsapásokat is a maga idejében, tudunk adni pénzt is, s
2995 X | kend be, mert megfagyok idekinn.~- Hát minek jöttél ide?~-
2996 X | után felhúzza; én azalatt idelenn fogok őrködni.~Az idegen
2997 X | az öreget? Elaludt?~- Az idén föl nem ébred.~- Tehát a
2998 IX | azokat elmondani igenis idetartozó dolog. Mi nem bűnt keresünk,
2999 II | könnyű derű, mit a megismerés idézett néha reá. Ő nem ismert apjára
3000 VII | azért tehát légy annyi időhaladékkal, míg táncnak látása s zenének
3001 VI | hogy várjanak és adjanak időhaladékot, s azután „qui habet tempus,
3002 I | útra a derék hölgy; azon időkben, és kivált Moldva belsejében
3003 X | strázsálással, s ugyanazért ez időköz alatt oly szigorú életmódot
3004 IX | hallatszott egyéb az unalmas időközben, mint Sárpataky ítélőmester
3005 IV | nemesembereknek!~Ez kedvező időpontnak látszék a három úrra nézve,
3006 I | és ő nem vett észre; - idős férfikorban lévő ember volt,
3007 X | felült a három férfi az igásbarmokra, miket János nagy üggyel-bajjal
3008 VIII | dívánhoz folyamodott, hogy őt igazaiba visszasegítse, s erre adott
3009 VII | álmokat elbeszélni; de az igazhívő muzulmán sokat ad azokra,
3010 I | mindkettőnkkel az Isten - igazítá ki helyesen a lyánka.~-
3011 IX | Nem szükség a tanút rendre igazítanunk, mert ha kifogásai vannak
3012 VII | távol. E reményét nemsokára igazolá azon hír, miszerint a porta
|