1-bebor | bebot-denes | denev-elves | elvet-felsi | felso-hajit | hajja-igazo | igazs-kerta | kertb-kulcs | kunyh-megen | meger-mutas | mutat-papma | papot-sietn | siets-talal | talan-unnep | ureg-viszo | vita-zuzot
Fejezet
3013 IX | tudni. Mi tehát, hogy az igazságnak végére járjunk, kénytelenek
3014 I | hármunk közül egyikünket.~- Igazságod van, asszonyom - szólt az
3015 XI | gyermekei, kiket Pozsgai Ferenc igazságtalanul kivert jószágukból, s jogaikat
3016 IX | eltér-e az állításom az igazságtól.~- Szerencsétlen ember! -
3017 IX | irányában, azokat elmondani igenis idetartozó dolog. Mi nem
3018 III | asszony.~- Nem adod? Hát ígéreted csak addig tart? Nagyon
3019 I | keresztül?~- Ha három esztendőt ígérsz a paradicsomból, még akkor
3020 VII | ő szavai szerint.~Akkor ígérte odaadni a kétszarvú embert
3021 VII | melyet neked hála fejében ígértem, ötezret most mindjárt átvehetsz
3022 III | ha valakinek pofonvágást ígérünk.~- Tehát azt esküszöm, halld
3023 V | nem bátorkodott senki egy igét se kiejteni, amíg nem hallatszott
3024 II | között - válaszolt a nő szent ihlettel szemeiben.~- Úgy bizom benned,
3025 III | III. A SERASKIER~Csúnya, nagy
3026 II | szarv nőtt elő, mely vad, ijedelmes tekintetett adott különben
3027 I | szólt a török -, mert ijedtemben úgy nekifutottam egy fának
3028 II | rajta!”~Azon pillanatban ijedten kapott az oláh Katalin lovának
3029 I | fejére, hogy az utasokat ijeszgesse.~- Mellettem haladt el tíz
3030 I | el, mint te vagy.~- Mit ijesztgeted azt a gyermeket? - riadt
3031 XI | anyák síró gyermekeiket ijesztgetik, én vagyok azon csoda, kiről
3032 VII | orcával, s hörgő ordítása ijesztően hangzott szét a teremben,
3033 VII | pillanatban robogott be az udvarra Ilk Hasszán, Kucsuk basa hírnöke
3034 VI | Sztambul ronda utcáinak illatát - szólt türelmetlenül a
3035 VII | ha nem használom, elhűl, illatja elpárolog, s kénytelen leszek
3036 V | mint aki előre érzi az illatot, de Kapornaki uram jó fejjel
3037 V | bútordarabot a másikhoz bírt illeszteni.~ ~
3038 VIII | hely, mely máskor őt szokta illetni, most magasabb rangú egyéniség
3039 I | derült, kék szemeihez úgy illett a szabadon aláfolyó selyemszőke
3040 III | példabeszéd -, asszonyt az uráért illik megbecsülni.”~Hanem azért
3041 VII | a másét akarom elnyerni, illő, hogy a magamét tegyem fel
3042 III | seraskier elé sietett, s azt illően üdvözölve a két gyereket
3043 VII | hogy valaki kezeit rávesse.~Ilyenforma mulatság közt telt lassankint
3044 VII | világi ügyekkel, ez óra imádkozásra van szentelve nálam.~- Jól
3045 II | végzett, s amiért angyalok imádkoznak, az meg fog történni. -
3046 II | amíg élek, érted és őértük imádkozom.~- Nem, nem - szólt a fiú -,
3047 VII | letérdeltek mellé, ők is imádkoztak. Hangja, gondolatja nem
3048 VII | nálam.~- Jól van, tehát imádkozzál elébb, s azután olvasd a
3049 II | oláh kalauz -, most aztán imádkozzatok, mert ha itt kap el bennünket
3050 I | Magyarhon temeti el őket! Miért imádkozzék?!~Végiggondol lelkében mindazoknak
3051 VII | gondolatja nem volt az imának, de az, ki a szívek érzelmeiben
3052 VII | beszéd, megérté a szótalan imát, s még alig borult el lelkeiken
3053 VIII | mozdulhatott tőle.~- Lásd: az imént fogadtad, hogy nem fogsz
3054 II | rossz volt embernek, de imez jó volna ördögnek. E szorongattatásunkban
3055 V | acsoda7, hogy majd elébb imezt a donatiót olvassuk fel; -
3056 VII | úgy találta felrúgni, hogy imitt-amott állt meg. Soha még lábbal
3057 VI | megtiltok kendnek mindenféle impertinens kifejezéseket, s ha még
3058 V | kegyelmetek egyszerre hárman impetráltak egy és ugyanazon dolgot
3059 VII | magában János, hogy olasz inas került a házhoz.)~- Hiszen
3060 VIII | szelíd ember egészen tűzbe, indulatba jött ezeket mondva.~- Hisz
3061 IX | belekapaszkodva azoknak zabláiba, indulatosan felordíta:~- Gázoljatok
3062 VI | áldozatot tedd; csak ne indulatoskodjál; - látod, máris oly ingerült
3063 VII | rendelkezések miatt, nem indulhattak ki Moldvából.~Katalinnak
3064 VI | rágondolok is.~- Édesem, ne ingereld magadat, hisz nem viszlek
3065 VI | indulatoskodjál; - látod, máris oly ingerült vagy.~- Mostani betegségemnek
3066 VI | nem kell mindenért oly ingerültnek lenned.~- Igen! - beszélt
3067 XI | tanácsa, nem is spanyol inquisitio tribunal, ahol lefátyolozva
3068 I | kétszarvú emberről.~- No, no - inté az oláh -, majd meglátod,
3069 VIII | cselédek összenevettek, s integettek egymásnak, hogy senki se
3070 IX | szemközt? Kinek csak egy intés kellett, hogy elhagyjam
3071 VII | visszaült kerevetére.~Egy intésére előszökelltek az éteri almék
3072 VII | nem sokat hallgatott az intésre; hisz úgysem volt szándéka
3073 VIII | ezer örvendetes kérdést intéze hozzá, s magánkívül volt
3074 III | volt az elmés asszonynak ez intézkedéssel, azt későbben megtudandjuk,
3075 VI | engedjen le az adóból, vagy intézkedjék, hogy a nagyváradi basa
3076 VII | juthasson, akként fogom intézni a dolgot, hogy előre kitudom,
3077 VII | ő elpusztításukra vannak intézve, mint igaz keresztyén, ha
3078 IV | s mind a három egyszerre intézvén Apafihoz kérelmét, a fejedelem
3079 VII | fogjátok ki a lovaitokat, s ne iparkodjatok egyikünkhöz sem közelíteni,
3080 VI | volt. Legrosszabb esetben iparkodjék kegyelmed személyesen esedezni
3081 VI | a korábbi harcos évek az ipart és a földművelést összerongálták,
3082 VII | engedékenységet az ő személye iránti alázatosságnak tulajdonítá,
3083 IX | kifogásai vannak az ellentanú irányában, azokat elmondani igenis
3084 X | de reszkető keze rosszul irányzott, s a golyó az ablakon keresztül
3085 V | Salamon diáknál van az írás.~- De a donationalis levél
3086 V | hogy az nem a fejedelem írása.~- Hamis a lelked, nézd
3087 VIII | akarják, földhöz csapta írásait, s odaállt a porkoláb elé.~-
3088 VII | feje, melyet átnyújtott írásával együtt a basa kezébe tegyen,
3089 V | Ferencnek, az általa előmutatott írásbeli meghatalmazások s hiteles
3090 V | amint oly közel jutott az íráshoz, hogy azt elérheté, lekapta
3091 VI | bőrzsákokat, Paskó pedig írásokat hasogatott szét, mik azt
3092 V | gazember, ne tépd össze az írásom! Fogjátok meg, dobjátok
3093 VII | Magyarországból, kinek lefoglalt iratai között ily tartalmú levél
3094 VII | értekezendő: mint lehetne némely iratokat annak kezére juttatni?~-
3095 I | téli erdő, éhes farkas irgalmas lehetett hozzánk, ember
3096 V | legottan Kozár uram hajdúit irgalmatlanul püfölni.~- Ne hagyjátok
3097 IV | fogják - hisz ha akarnám, sem írhatnám alá, mert tintám sincs.~-
3098 X | lakásul, ami valóban nem volt irigylésre méltó állapot, de annál
3099 V | fejedelmet, hogy olvasatlanul írja alá a folyamodását, hát
3100 V | kit-kit a maga nótáriusaival, írnokaival, hajdúival és diákjaival
3101 V | háta is ott fungált, mint íróasztal.~- De az nem lehet.~- Az
3102 VI | senki sem látta, leborult íróasztala szélére, és sírt keservesen.~ ~
3103 VII | fejedelem kezével, hanem annak íródeákja által volt írva; a felbontott
3104 IV | elvette a kezébe tuszkolt íróeszközt.~- Ha már annyira siettetik
3105 VII | ez - meg amaz:)~Futtában írom e sorokat, mint aki két
3106 VI | János, az öreg szolga.~Paskó irományait szedi rendbe. Komoly arca,
3107 VII | bezáratá, s a nálok található irományokat elszedte.~Ezek folytán,
3108 IV | volt a tinta.~- Igen, de írónád is kellene.~Nosza, azért
3109 IX | mint Sárpataky ítélőmester írótollának szomorú percegése a papíron.~
3110 VII | állapotban képtelen vagyok írott betűket megérteni; azért
3111 II | arcát annak keblébe rejté.~- Irtózik tőlem, - susogá az ember
3112 II | s dacoltam vele. Ekkor írtóztató bosszút esküdött fejemre,
3113 XI | emberek szívébe?~A fejedelem irtózva fordult félre.~- Takarja
3114 VII | nekem semmi közöm. Allah írtson ki minden asszonyi állatot
3115 VII | annak íródeákja által volt írva; a felbontott levél így
3116 X | fickó, nemhiába jártál iskolába Kökényesdinél; de a várkapun
3117 X | ura nejével együtt. Jól ismeré a szobákat. Az ajtók mind
3118 VIII | azt tudnod?~- Csak, hogy ismerem-e?~- Biztosítlak, hogy hírét
3119 X | hogy megnézze, ki zörget.~Ismeretlen embernek találta. Bő szürke
3120 I | kardjait Moldvában is jól ismerik.~Az asszony annyi önbizalommal
3121 V | átengedni kötelességüknek ismerjék; ellenkező esetben parancs
3122 II | mintha könyörögne neki, hogy ismerjen ő is reá!~A fiú szóhoz kezde
3123 II | hogy beszélj; mert kell ismernem sorsodat, hogy azon fordíthassak.
3124 VII | többé, nemhogy a betűket ismerném.~A vendégek mind jónak látták
3125 VII | gazda megint visszament az ismerőséhez beszélgetni, ha nem tudhatna-e
3126 I | született, ott laknak rokonai, ismerősei mind. De azok nem rokonai
3127 VII | utoljára János gazda még egy ismerősére is talált köztök, egy emberre,
3128 IX | hangban, mely megszólalt, ismerősre talált.~Jánosé volt az,
3129 VII | még odahaza? - kérdé az ismerőstől.~- Nincs minálunk semmi
3130 XI | Ádámnál, akit én is igen jól ismertem. Leplezze le magát kegyelmed.~
3131 XI | látni, mert abban csak mi ismerünk még reá.~- Láthatod uram -
3132 VIII | kanállal megkavará, s nem ismerve rá sem színéről, sem szagáról,
3133 V | mindegyik azt érvényessé tenni. Ismétlem, hogy egyik sem tudott a
3134 VII | most mindjárt átvehetsz ispánaimtól, a többit majd, ha visszatérek.
3135 II | vegyem rá az áttérésre; én istenben vetém reményemet, s dacoltam
3136 VIII | arcra, szelekért könyörögve Istenéhez; estefelé megsokallta a
3137 X | még este nem volt hó.~- Istenemre, te nem vagy oly ittas,
3138 IX | apámat öltem meg, nevezzen istenkáromlónak, szentségtelennek; távolabb
3139 XI | nejének gyilkosa tettéről Istennél számol; a világon általunk
3140 II | dühödt fenevadnak?~- Jehova Istenre! - kiálta az amazon, büszkén
3141 II | itt, ki mellettünk áll, Istentől nincs segélyünkre küldve,
3142 VIII | tanítjuk egymást.~- Kend vén iszákos semmirevaló, még ma elhagyja
3143 V | Szamosba vezették, elöntette iszappal az egész lapályt az őszi
3144 X | engem le fog itatni. No, iszen majd móresre tanítom mindjárt.
3145 X | János látva, hogy Están is iszik, meggyőződött felőle, hogy
3146 V | vannak, mind parasztvért isznak ma! s Kapornaki kezdé észrevenni,
3147 II | látod. 5~Katalin elsápadt az iszonyat miatt. Károly tenyereibe
3148 II | bírt magához térni a bámuló iszonyatból; azzal egy gondolat járta
3149 VIII | hogy bár minél nagyobb iszonyatra jutnának haza, s lenne ölés,
3150 II | mindenki, aki meglát, s iszonyattal kerülend ki minden élő ember,
3151 V | eltávozott az udvarról, iszonyúan fenyegetőzve; akkor aztán
3152 II | azt.~- Óh, asszonyom, azok iszonyúk, amik énvelem történtek;
3153 IV | oly jóízűen esett étel és ital, hogy vége felé valahány
3154 VII | urat, maga sem ételből, sem italból nem részesülvén, - ez ismét
3155 X | megkóstolta a könnyfacsaró italt; de helytállt neki. Egy
3156 IX | szegény, csak a cinkotai itcét kívánja behozatni Erdélybe -
3157 XI | nyilvánítom azt.~- Azt majd én ítélem el, uram. Három nap múlva
3158 XI | azon jeleneteknek, miket ítélete által előidézett.~A kegyelmet,
3159 X | elég volt neki élelemre ítéletnapig, s ha egy kenyeret megevett,
3160 IX | jelenleg pedig szigorú ítélőbírái... Abból, hogy kegyelmed
3161 II | halálparancsával, mely selyemzsinórt ítélt a murzára, s annak minden
3162 XI | holtig való rabszolgaságra ítéltetett, s rabja marad kegyelmednek
3163 V | Igyunk uraim!~A vendégek ittak, hozzá is fogtak egy-egy
3164 X | hogy parancsolatodra sokat ittam, úgyhogy semmire sem emlékezem,
3165 IV | IV. EGY JÓ TRÉFA~Úgy hiszem,
3166 V | miatt, vígan ellakozának, iván a háziurak és minden jelenlevők
3167 X | ösztön volt-e Jánosnál, vagy ivás előtti emlék azon gondolat,
3168 X | donjonnak voltak nagy gót ívezetű, ónkarikákba foglalt ablakai,
3169 IX | IX. A TANÚ~János ott várt sokáig
3170 VI | adta volna, úgy hogy egy ízben tökéletesen elajándékozva
3171 VII | felhőből a villám, minden íze reszketett az éktelen düh
3172 II | a könny, s akkor minden ízében megrendülve kiált fel:~-
3173 VIII | odavoltam.~- De igen. Azt izené, hogy felmondott tőkepénzedből
3174 VII | negyven nap.~- Hát hisz az izeneteket mondja el kegyelmed nekünk,
3175 VII | barátaim, én a legsürgetősebb izenetekkel jövök a portáról, miktől
3176 I | Rájok nem bízhatja~Titkos izenetét.”~„Bízza a hattyúra,~Hattyú
3177 III | hírnököt, ki levéllel vagy izenettel megy határaikon keresztül
3178 I | Mikor halni készül.”~„Ne izenj senkitől,~Szegény magyar
3179 VIII | Most jut eszembe: nem izent valamit Thúri László, míg
3180 V | hogy a fejedelem tán azt izente: hogy az övé legyen az egész
3181 VIII | sokáig távol? Miért nem izentél? Álmodni, nyugtalankodni
3182 III | rabságából egy magyar foglyot, s izentem már a közellevő török urakhoz,
3183 I | gondolhatod, hogy van jó ízlése, hogy nem téged ragad el,
3184 V | ablakával.~De - nem rossz ízlésük volt a derék uraknak! -
3185 VIII | egész cselédségnek, ami neki ízlik; s azzal ő is megmeríté
3186 III | párduci termetének minden izma vonaglani látszék, szemei
3187 III | mert ha fából lett volna, ízre-porrá tört volna.~Számtalan rabszolgát
3188 V | nyavalyás, véres verítéket izzadva homlokán, már a halál szeplői
3189 VIII | Elülök én akárhol - szólt jámborul János, s mindenki bámulatára
3190 VII | ütközet. A múlt éjjel a janicsárok két hidat vervén a Rábán,
3191 IX | megszólalt, ismerősre talált.~Jánosé volt az, ki, míg az általános
3192 VIII | s levesestül úgy vágta Jánoshoz, hogy a hátán csorgott végig
3193 X | Mámoros ösztön volt-e Jánosnál, vagy ivás előtti emlék
3194 VI | karóba húzatják, hasonlóul járandván, ha a küldendő adóbul avagy
3195 XI | megjelenni. Ha kegyelmed igaz járatban van, sohase féltse tőlünk
3196 V | ablakvasakat, amikor már vígan járhattak az ajtón.~Végre felfedezte
3197 III | hogy az asszonyok utazni járjanak? Minden becsületes vallásos
3198 IX | hogy az igazságnak végére járjunk, kénytelenek leszünk a vádlónak
3199 X | az aklok; elhajtunk három jármosökröt. Az árok be van fagyva,
3200 VII | mint hogy a ludak mezítláb járnak; kend mondhatna valamit,
3201 VIII | Nekünk is így kellett volna járnunk, mert miután hat óra hosszat
3202 X | Ej na. Hát csak ezen járok, s rég nem láttam kendet.
3203 II | iszonyatból; azzal egy gondolat járta át lelkét.~- Menj vissza
3204 X | fog látszani, mintha azok járták volna össze a kertet.~-
3205 VIII | kedves nőm, borzalmas utakon jártam én. Ha Isten keze nem ótalmaz,
3206 V | múlva több rendbeli hintók jártatnak be udvarába, csaknem egy
3207 I | vetett oda, úgy hogy idő jártával egész halmot rakott mindenüvé.~
3208 II | azután fiához fordult:~- Hol jártok itt? Miért jöttetek ki Erdélyből?~-
3209 IX | sem gátolhatá, hogy oda ne járuljon urához, s annak bilincseit
3210 IX | hogy engedjék őt hozzá járulni. Az öreg letérdelt a hintó
3211 IX | fel, s a tanácsurak elé járulva bátor hangon megszólalt.~-
3212 X | Ha mi itt keresztül-kasul járunk, holnap az öreg észreveszi
3213 VII | s még aznap útnak indult Jassy felé a két gyermeket magával
3214 VII | Egy hírnököt külde rögtön Jászvásárba, hogy férjétől megtudja
3215 VII | lakát kikerülve, egyenesen Jászvásárban szállt meg, s nejét nem
3216 VII | Ifjú ember! veszélyes játékot kezdtél, ha az ügybe avatod
3217 VII | iratot adna kezéhez, fejével játszanék; mert azáltal meglehet,
3218 I | fürödnek, s ki-kijőnek a partra játszani, enyelegni, - egy-egy hárfát
3219 VII | Tudom, jó uram. Fejekre játszunk; én a másét akarom elnyerni,
3220 XI | követendé pénzzé tett vagyonai javával.~A három nap letelvén a
3221 VII | ahol az országútról egy kis jegenyefákkal beszegett út letér, az ő
3222 VIII | Amint az országútról a jegenyékkel beszegett út túl Szebenen
3223 V | szekrényben? hombárban? megfullad; jeges veremben? megfagy; hová
3224 V | háztetőre, mint egy pokolbeli jégeső, melyhez a mennydörgést
3225 X | azzal futott egy nagy kád jéghideg vízhez, ami tanyája szegletében
3226 XI | monda:~- Ítélőmester uram! Jegyezze kegyelmed határozatainkat.~- „
3227 IX | maga elől föltekinteni e jelenet alatt, s úgy adta Isten,
3228 XI | akarva tanúja lenni azon jeleneteknek, miket ítélete által előidézett.~
3229 XI | el, uram. Három nap múlva jelenjetek meg előttem újra.~Pozsgai
3230 IX | rokona, hon- és tiszti társa, jelenleg pedig szigorú ítélőbírái...
3231 I | bólintott fejével, mintha azt jelentené, hogy bár tréfálhatna.~-
3232 III | amidőn csausz jő sietve jelenteni, hogy Kucsuk basa feleségének
3233 VII | terjedelmében.~- Allah nagy! Mit jelenthet ez álom? Csak a próféta
3234 VIII | menjen el Telekihez, és jelentse be őt, ha elfogadja-e.~Az
3235 VII | asztalokhoz, maga is odaült velök; jelt adott a zenészeknek, azok
3236 I | mely azon végiggördült.~- Jertek közelebb - inte Katalin -
3237 II | csaknem hanyatt esve:~- Jézzu Mária! Ahol a kétszarvú
3238 VII | láthatod, hogy Allah nagyon sok jóban részesíte, lelkem a második
3239 IX | kegyelme, nekem, alázatos jobbágyának megengedvén, hogy uram mellett
3240 V | legnagyobb számot, de többnyire jobbágyságból állott, kiket robotnak hajtottak
3241 X | lépcsőn feljutva a folyosón jobbfelé tarts, az vezet ide; nehogy
3242 II | Katalin férfiasan nyújtott jobbját, kiszakítá magát gyermekei
3243 VIII | gazda az első hírhallásra jobbnak hitte, hogy ura ne érkezzék
3244 II | fogsz lakni, s innen ki nem jöendsz soha, mert borzadni fog
3245 IX | be nem mehet, és ki nem jöhet az ő tudta nélkül.~- Uraim! -
3246 III | elpusztítja az ólomgörcs, alig jöhetek ki velök.~- No de, kedves
3247 VI | és jószívű volt, hogy nem jöhetett hozzá ember olyasmit kérni,
3248 I | bizonyosra mennének, s vissza sem jöhetnének atyja nélkül, de a fiú elkomorult,
3249 VI | Tehát nem fogsz velem jöhetni? - szólt kérlelő, bánatos
3250 I | illyefalvi Boór Ádámra, sietve jöjjetek vissza, megvinni érte a
3251 V | akar nyalábolni. Hisz ide jöjjön, ha veszteni való lelke
3252 VII | órárul órára lesték a basa jöttét, azon hírt veszik, hogy
3253 I | résztvevőleg kérdezé tőle:~- Honnét jöttök ti e tájra, jó gyerekek?~-
3254 VII | Csak a próféta tudhatja a jövendő titkait.~Ez álmot éppen
3255 VII | Allah nyilatkozatának s jövendők beszédének tartja.~Azt álmodá
3256 VIII | bestia! - kiálta a szemközt jövő, még neki állván feljebb,
3257 V | legtöbb és legtörvényesebb joga lévén e jószághoz...~A két
3258 XI | igazságtalanul kivert jószágukból, s jogaikat követelék vissza.~A fejedelem
3259 V | faizási és makkoltatási jogáról; hanem a jelenlevők közbenjárulására
3260 V | kimenetelét; úgyis már a jogcím, az adománylevél túrós lebbencsnek
3261 IV | birtokát kérték fel, különböző jogcímeknél fogva: egyik sem tudósította
3262 V | emse után két malacot s jogelismerés tekintetéből faizásért egy
3263 VIII | válogatta.~- Hozzá szoktak a jóhoz, a pimaszok; - gondolá magában
3264 IV | vacsorának, Apafinak oly jóízűen esett étel és ital, hogy
3265 IX | a gazdag; holnap reggel jőjj fel palotámba; parancsomra
3266 III | jámbor.~- Hanem hát csak hadd jőjjön az asszony; „Ebet a gazdájáért -
3267 I | elvágtattak; a lyánka oly jókedvű lett, mintha azok már bizonyosra
3268 VIII | a rossz hír úgyis elég jókor jön ha nem siet is.~Paskó
3269 VII | öreg szolga, hogy az urának jólesik, nem szűnt meg vigasztalni
3270 VII | ismét megszólítá a basa a jóllakott urat, maga sem ételből,
3271 I | vidítá hálaadó kedéllyel a jóltevő úrnőt, ő félrevonult egy
3272 VII | bűnhődött, de a hűtlen barát, ki jóltevőjét rabszolgaságban hagyta,
3273 VII | hogy legkevésbé zavarba jőne, bizton megszólítá.~- Nemde,
3274 II | reánk e helyen, ha velünk jőnöd veszélyes.~Boór Ádám még
3275 I | de ki kellett belőle jőnünk.~Az odaliszk érdekelten
3276 IV | ez az ő szerfelett való jósága és engedékenysége, s kivált,
3277 II | kiterjesztéd kezeidet; nem adhatok jóságodért egyebet, mint ha őket adom
3278 V | hogy az övé legyen az egész jószág, amint fülheggyel meghallotta
3279 V | bánom, ha felfalják is az ő jószágát. Hát a lúfők?~- Azok is
3280 V | csakugyan kénytelen levén a jószágban megerősíteni.~A két úr fellélegzett.
3281 IV | tőle, kinek mi tetszett: jószágokat, hivatalokat és halálítéleteket.
3282 II | vissza gyermekeiddel az én jószágomra, szolgáim egy része vezetni
3283 IV | helybenhagyásérti esedezés oly jószágra nézve, aminek már régóta
3284 V | által? mi felől?~- Erről a jószágról.~- Kinek a donationalis
3285 VIII | erőhatalommal, mert én ugyan magam jószántából el nem megyek.~Naláczi mosolyogva
3286 II | hoznék veszélyt, ki velem jót akar tenni.~- De én váltságdíjat
3287 VIII | nemhogy kiváltotta volna jótevőjét, hanem gyermekeit elűzte
3288 VI | uram, nagyságod és Erdély jóvoltaért, ha kell a világ végire
3289 IX | álmodott másról, mint hona jóvoltáról, - ki a vérpad lépcsőire
3290 V | ebéddel.~- Köszönöm kegyelmed jóvoltát - válaszolt éppen nem mosolygó
3291 V | értekeztek vele, csak a józanabb részét véve fel a kastélyba,
3292 X | szokták inni, mikor megunták a józanságot, s aki lerészegszik tőle,
3293 X | félholtan, s egy hétig ki nem józanul. A kulacs tartalma pedig
3294 V | pásztor nélkül őgyelgett a juhnyáj, felére olvadva a kiütött
3295 V | vadvizes nyirokra hajtatta a juhnyájat; a pincébe ecetet töltött
3296 III | egyptomi argalit, magyar juhot kérdeznél tőlem, azt érteném,
3297 V | qui prior tempore, potior jure, ámbátor mindkettőnk donationalis
3298 V | aláírta, s én ragaszkodom a jussomhoz, én birtokon belül vagyok,
3299 V | erdőről, én lemondok az egész jussomról, amit a jószághoz tartok,
3300 IX | is ember, óh, fejedelem; jusson eszedbe, mily hű volt ő
3301 X | aranyhegyeket ígért neki jutalmul, ha terve sükerülend.~Az
3302 VII | hatezer ember hozzád ne juthasson, akként fogom intézni a
3303 IX | ilyenformán sem én nem juthatok a várba az ő akarata ellen,
3304 II | mielőtt valakinek eszébe juthatott volna meggátolni, a sziklahasadékokba
3305 VIII | minél nagyobb iszonyatra jutnának haza, s lenne ölés, gyilkolás
3306 XI | látta maga előtt.~- Mire jutottál? Nem vagy az, aki hajdan!
3307 II | és marháit a seraskierre juttatá. Ez utóbbiak közé tartozánk
3308 VII | némely iratokat annak kezére juttatni?~- Az nehéz lesz, asszonyom -
3309 VII | ötletén, s még e dísztelen kacagás sem vette ki a komoly török
3310 VII | vendégek mind jónak látták kacagni a seraskier ötletén, s még
3311 III | másikra őzfejéről, emerre kacskaringós szarváról rá lehet ismerni,
3312 X | s azzal futott egy nagy kád jéghideg vízhez, ami tanyája
3313 VII | rendbehozatott; - úgyhogy mire kaftánját felvette, már a vendégek
3314 VIII | éjjel; fölkelve az első kakasszóra s már hajnalban tudakozódva,
3315 V | faragta, Salamon diák a kalamárisával küszködött, úgy belevervén
3316 V | száját mind betintázta a kalamárissal, amint tehát fogná a hétrét
3317 V | És az én szalonkaorrú kalamusommal?~Pozsgai hallgatott, pedig
3318 IV | szalonkaorrból faragott kalamussal, bodzabogyóból facsart tintával,
3319 IV | orrát, s faragott belőle kalamust.~- De asztalom sincs, a
3320 II | visszatekintgetének, Károly kalapjával köszöngetett vissza, Ilonka
3321 I | kalauz ballagott.~A török kalauznak fogadása tartá, akárhol
3322 VII | zengő tarka madarak arany kalitokban a bokrok között; - színes
3323 I | rokonai többé, a büszkén nemes Kállay család megtagadta a leányt,
3324 VIII | ott látva téged. Tengeri kalózok üldöztek, s te futottál
3325 X | köpenybe volt burkolva, csákós kalpaggal; nagy, kipödrött bajusza
3326 V | ember, van konyha, pince, kamara elég jó, a kilátás is fölséges,
3327 VIII | azzal belerántott két tele kanál jó piros törött borsot az
3328 VIII | hogy csapta a földhöz a kanalat és ordított, mint akit égetnek,
3329 VIII | s azzal ő is megmeríté kanalát az aranyos lében, s beönté
3330 VIII | valami; azt a bennelévő kanállal megkavará, s nem ismerve
3331 I | verték agyon a debrenyi kántort a zsiványok öt dénárért.
3332 I | sasok kóvályognak a magasban kanyargó, méltóságos röpttel.~A nap
3333 I | az út a sötét mélységbe kanyarodik alá, s ott elvész szem elől,
3334 III | izmos kezével egy olyan kanyarulatot tőn, amilyet szoktunk tenni,
3335 V | uram váltig iparkodott őket kapacitálni, hogy ne törjenek semmit
3336 IV | megejtették a főurak, mikor külön kaphatták nejétől, s ha egy vagy más
3337 IX | Kornis Gáspár, három Bethlen, Kapi, Haller, Lázár, Kendeffy,
3338 I | Éppen az ilyen gyerekeket kapja el, mint te vagy.~- Mit
3339 VII | szívét, midőn a seraskier kapkodva nyújtá ki mindkét kezét,
3340 III | marad, annyi korbácsütést kapnak; - amidőn csausz jő sietve
3341 V | beszéde, ki vérszemet kezde kapni, midőn megsejté, hogy félnek
3342 VI | kellett élnem, hogy lázt kapok, ha csak rágondolok is.~-
3343 V | a legkevésbé bánthatók; Kapornakié tette a legnagyobb számot,
3344 VII | fejével, hogy „igen”.~- Hol kapta a sebét?~A hírnök mutatta
3345 VI | mindannyiszor csak azt az ítéletet kapták, hogy ne beszédet küldjenek
3346 IX | mikor a fejedelem hintaja a kapu alá gördült, s jól látta,
3347 V | odasompolyodék az egyik kapuhoz, megszólítván nagy alázatos
3348 I | bennünket üres kézzel távozni kapuiktól, és mi megtakargattunk szépen
3349 IX | volna nyugodtan a magam kapuin belől, mint a többiek itt
3350 IX | ott várt sokáig a palota kapujában, minden ki- vagy bemenőtől
3351 IX | szemekkel távozott el a palota kapujából. Az emberek nem tréfáltak
3352 IX | kulcsait kezére adva, annak kapuján az ő tudta nélkül senki
3353 X | kezében voltak, s a híd kapuját, melynek kulcsát ő maga
3354 V | onnan, s tördeljék be a kapukat.~Nosza elkezde irtóztató
3355 I | nekik a mamelukoktól őrzött kapukon, s a murzák hajdúi között.
3356 X | tehát csak vesd le a kapukulcsot, ha nálad van, majd azután
3357 VIII | szokott dolgozni szobájában.~A kapuőrök azonban nem akarták bebocsátani
3358 VII | az, s a basát két gyöngéd kar ölelése fogadta, s három
3359 IV | olyast, amiből nagyságodnak kára származhatnék.~- Mint szinte
3360 V | lekapva a falról hosszú karabélyát, odaállt vele az ablakba,
3361 II | csodálkozás moraja zúgott fel a karavánból. Maga a fiatal testvér oly
3362 I | a jó oláh, ki szüntelen karavánok vezetésében vénült meg,
3363 I | mondani:~- Atyánk magas, karcsú férfi volt...~- De széles
3364 VIII | kérelmét. Adtunk török uramnak kardcsapásokat is a maga idejében, tudunk
3365 I | bég anyja vagyok, kiknek kardjait Moldvában is jól ismerik.~
3366 II | kiálta az amazon, büszkén kardjára ütve. - Kucsuk basa neje
3367 X | bízott kardját magához véve a kardmarkolatra vésett címerrel lepecsételte
3368 I | havas zivatarban, hanem kardok éle közt jár.~- De, mi atyánkat
3369 I | sem.~- Akkor itt maradsz kardos, 3 mert mi továbbmegyünk,
3370 I | bajadérek táncolnak vidám karéjban, egymást ölelve, virágfüzérekkel
3371 IX | merészség, s szemeit erős ónszín karikák fogták körül.~Ott állt a
3372 VI | szolgálta, és az unokáját karjain hordozá, s együtt érzé e
3373 II | közeledő rém előtt, ki fia karjára támaszkodva, a szikla rovátkáin
3374 I | belepte az utat, a varjúk károgtak fölöttünk, mi behúztuk magunkat
3375 X | pillanatban oly gyönyörűségesen káromkodott magyarul, mintha a Hortobágyon
3376 VIII | végén, saját maga faragta karosszékét, melynek támasza annyi idő
3377 IX | magánkívül.~- Kegyelmed kastélyába fog visszatérni - szólt
3378 IX | őrködésre, oly módon, hogy kastélyának kulcsait kezére adva, annak
3379 X | összeköttetésben álland a kastélybeliekkel.~E gondolattal agyában mívelé
3380 V | nyílását szokta fedezni, mi a kastélyudvarról egész le a Szamosig vezetett.
3381 I | volt -; nekünk is volt ott kastélyunk, majd oly szép, mint a kegyelmedé -
3382 III | barlangjai közül, s nem tölthetve Katalinon bosszúját, panaszt tett
3383 VII | tudósítá megérkezte felől.~Katalint leveré e hír; mi oka lehetett
3384 II | az utasok után legördülő kavics.~Végre a völgy legmélyebb
3385 II | takarta el arcát bátyja kebelébe, ki vadul tekintve hátradobbanva
3386 I | megcsókolá a nő kezét, s kebeléből kicsiny, de jól tömött erszényt
3387 II | szótlan fájdalommal szorítá kebelére fiát, szemeivel leányára
3388 VII | küszöbén ülve, s dobogó kebellel várták küldöttük visszatérését.~
3389 VII | pecsétes iratot vont elő kebléből a basa, a homlokához és
3390 XI | meggyilkolnotok? Azt a szép gyöngéd keblet azzal a hideg vassal átverni!
3391 II | felhasíttatva a bőrt, egy eleven kecskebak fejéről leszakíttatá a szarvakat,
3392 I | kinőve, felfelé, mint egy kecskebaké; lábai szőrös tehénlábak,
3393 VII | horgássza a tóban a nagy zöld kecskebékákat; azt mondja, kendet is rákapatja,
3394 I | pajkos pásztorgyerek, ki kecskebőrt húzott fejére, hogy az utasokat
3395 I | füst a föld alól jő, hol kecskelábú boszorkányok főznek irtóztató
3396 II | melynek lombjain elszórt kecskenyáj legelész, inkább vad, mint
3397 II | hasonlókat!” E szavakkal ama kecskenyájra mutatott, melyet amott a
3398 I | danákat zengve vidítá hálaadó kedéllyel a jóltevő úrnőt, ő félrevonult
3399 III | megvesztegetőleg kezdének hatni mogorva kedélyére, s miután elébb jól kinevette
3400 VI | láthatóvá teszi zivataros kedélyét.~A vén János ezalatt bőrládákat
3401 III | seraskier szolgáié urok kedveért fejeiket beveretni, s estefelé
3402 VII | hisz azt éppen feleséged kedvéért szereztem, s legalább te
3403 I | mely izenetet hoz távol kedvesei felől? Vagy tán egy felhőnek
3404 VIII | szultán előtt áll.~- Igen, kedvesem, de ha a fejedelem nem szedheti
3405 VII | átvevé a fermánt, s mintha kedvesétől kapott szerelmes levél volna
3406 VI | szemeit körülhordja olykor kedvetlenül az őt környező tárgyakon,
3407 IV | megtette nemesembereknek!~Ez kedvező időpontnak látszék a három
3408 VI | az izenetet elvigye, s a kedvünkért magát karóba húzassa?~Teleki
3409 IX | tett kegyelmed ellen, ezt kegyednek előre kellett volna tudni.
3410 IX | a nagyságos fejedelemnek kegyelme, nekem, alázatos jobbágyának
3411 IX | mely bennünket kényszerít kegyelmeddel ily hangon beszélni, s mily
3412 V | nem azért jöttem, hogy kegyelmednél ebédeljek, különben is túl
3413 XI | nagyságos uram. Hallgassák meg kegyelmességtek, ami az éjjel történt, s
3414 XI | ítélete által előidézett.~A kegyelmet, az igazságot nyertek örömkönnyekkel
3415 V | Fogarasra. Melyet is íme kegyelmeteknek a fejedelem s a tanácsurak
3416 I | hogy ahhoz a fához egy kegyes oláh barátot kötöztek kegyetlen
3417 V | vasajtót kezdték döngetni kegyetlenül.~- Micsoda csúnya lárma
3418 VII | csillagot lövellve az égre, mik kékre, zöldre és pirosra válva
3419 IX | Berta asszony sápadt és kékült el bele; oly rút volt e
3420 VII | s míg a rossz fátum őt e kelepcében fogva tartja, az tán egy
3421 I | De fecske fecsegő,~Gólya kelepelő,~Rájok nem bízhatja~Titkos
3422 I | erős oláh ménen lovagolt keleties török öltözetben, mint azon
3423 I | egy kellemes völgy ölében.~Keletről egy roppant barlang van
3424 IX | elérzékenyülve szóla hozzá.~- Keljen fel kend. - Kend derék szolga.
3425 II | teljesülni fog.~- S nem kell-e megnyugodnom, ha az van
3426 I | Kucsuk Mehemed basa vára egy kellemes völgy ölében.~Keletről egy
3427 X | olaszul magyarázni Jánosnak kellemetlen helyzetét, s rimánkodott,
3428 VII | együtt.~- Üm. Talán nem is kellünk már idehaza?~- Bizony nem
3429 V | visznek? Mink nem jöttünk kelmedért, hanem csak azt a sehonnai
3430 V | hát akkor sohase fárasszák kelmetek magukat, mert azt már kidobtam
3431 V | donationalis levele egy napról kelt, de miután aki elébb jön,
3432 X | Ne gyújtsunk rá?~- Későn keltél fel engem leejteni lábamról -
3433 X | hogy nem várta volna ilyen kemény legénynek az öreget, s azzal
3434 X | kimehetett rajta a füst kémény nélkül, s ha nyirkos volt
3435 V | megtalálják; fülkében? rátörnek; kéményben? aláfüstölnek; hordóban?
3436 IX | Mihály, s éles szemeivel keményen arcába nézve a vádlottnak
3437 X | tűrt magánál, mindenkiben kémet, árulót gyanítva. Éppen
3438 IX | Bethlen, Kapi, Haller, Lázár, Kendeffy, kiknek komoly arcain remegve
3439 X | is jól kisodrá ugyanazon kenőccsel, s akkor feltevé Están kalpagját
3440 VII | ez a darab pénz, fogják kentek azért a cipóért, nem kívántuk
3441 I | gyilkolás nála mindennapi kenyér.~- Az Istenért, kegyelmes
3442 I | országban énekléssel keresitek kenyereteket?~- Anyánk meghalt - viszonzá
3443 VIII | földimogyoró, aprószőlő, kenyérmorzsa, meg paradicsomalma.~- Üm.
3444 VII | hogy adja meg az árát a kenyérnek.~János odajárult a sövényhez,
3445 VI | Hiszen látod - szól azután kényes, fáradt hangon -, milyen
3446 IX | kötelesség az, mely bennünket kényszerít kegyelmeddel ily hangon
3447 XI | követe, Naláczi még egyszer kényszeríté őt idegen arcokat látni.
3448 V | hamis ember, mert ha nem kényszeríti a fejedelmet, hogy olvasatlanul
3449 V | csak a hálószobában levő képek helyett sem kellett újakat
3450 V | ominózus békasó úgy találá képen a jó urat, hogy az éppen
3451 V | szennyét, hogy az édesapja képére sem ismer rá, aki utánam
3452 V | tükröket, edényeket, mintha képesnek hitték volna Pozsgait, hogy
3453 I | fogva vezette egy barna képű oláh kalauz, míg a karaván
3454 VIII | elé, úgy, ahogy őt Paskó képzelé magának: frissen, kedvesen,
3455 VIII | mindenkor rendelkezésedre áll. Képzelheted, minő örömem volt rajta.
3456 I | maga mellett járni, hallani képzeli a pusztai aratóleányok mezei
3457 VII | Ahogy az idő kiadja. Mért kérded?~- No, merthogy idáig is
3458 I | Elhajtsuk ez alkalmatlanokat? - kérdék a rabnők - kik így megszomorítanak
3459 VII | mielőtt a basa felelhetne kérdésére, megfogá annak kezét, s
3460 I | választ hozott vissza azon kérdésre, hogy nincs-e nála egy illyefalvi
3461 VIII | halmozta el, ezer örvendetes kérdést intéze hozzá, s magánkívül
3462 VI | kifejezéseket, s ha még egyszer kérdetlenül megszólal, akárhogy tisztelem,
3463 VIII | bölcsen, hogy a lokaj nem kérdezhet egyebet, mint hogy ki tette
3464 I | nagy büszkén, mintha azt kérdezné velök: „hát féltem-e én
3465 III | egyptomi argalit, magyar juhot kérdeznél tőlem, azt érteném, amarra
3466 VIII | mindnyájokhoz beszél, s valamit kérdezni látszik; azt gondolá bölcsen,
3467 X | nagyon örülve, hogy minden kérdezősködés nélkül embereire talál,
3468 IV | gondosan sarkában voltak, kérdezősködtek neje, gyermeke felől, magasztalták,
3469 VIII | színéről, sem szagáról, kérdezősködve fordult az egybegyűlt kukta,
3470 I | minden ott lévő magyartól kérdezzétek meg nevét, s ha ráakadtok
3471 IX | látván magunk előtt bámulva kérdezzük: ha kegyelmed-e az, vagy
3472 V | nagy rekedt mámoros hangon kérdi tőle:~- Mit csinálnak a
3473 X | Egyszerre fehér füst kerekedék rajtok... János leráncolta
3474 VII | szolga előhengerített egy kerekeken álló óriási ólomserleget,
3475 III | vonaglani látszék, szemei kerekre ki voltak nyílva, két sűrű
3476 IV | hangon.~- Az enyim egy kis kérelem, ígért és meg nem kapott
3477 VII | akarsz velem beszélni?~- Egy kérelmem van hozzád és egy ajándékom
3478 VII | szemöldökökkel, amint annak erőszakos kérelmére megesküvék, hogy elébb oda
3479 III | törődik vele, ráhagyja a hölgy kérését.~- Legyen no. Te gonosz
3480 VII | Gyula-Fehérvárra hajtatni, hogy keresi fel a fejedelmet legelőször,
3481 I | idegen országban énekléssel keresitek kenyereteket?~- Anyánk meghalt -
3482 VI | lengyelországgali viszályok miatt a kereskedés pangott, a korábbi harcos
3483 III | magamnak kell egyet távolabb keresnem.~- No, bíz ez furcsa fogadás;
3484 VII | bűnös fejét adom, akit te keressz.~- Ifjú ember! veszélyes
3485 XI | utolsó nap éjszakáján azért kereste fel Paskónét, kivel régóta
3486 III | között, s ha a seraskier keresteti, elő ne hagyja csalni magát.~
3487 IX | idetartozó dolog. Mi nem bűnt keresünk, hanem igazságot.~- Köszönöm
3488 I | grotta előtt, melleiken keresztbe tett kézzel, az úrnő parancsára
3489 II | lehet, mert jó hazafi, jó keresztény, és mindnyájunkat szeret.
3490 VIII | cselédség, körülülték a hosszú keresztlábú asztalt, tudtára adván Jánosnak,
3491 VIII | szerteszét fog menni. A hullám keresztülcsapkodott rajtunk kioltva minden tüzet
3492 I | fogadása tartá, akárhol az úton keresztülfolyó patakot talált, abban harmincháromszor
3493 I | ember, amiért ha valaki keresztülmegy a Dzerdzsina völgyén, már
3494 I | gyermekeim, mégsem találtok reá, keresztülmehettek azon a falun, melyben rejtve
3495 V | volt töltve, egy azok közül keresztülment valamelyik taksás pofáján,
3496 VIII | hallomás egyszerre kiölt minden keresztyéni és felebaráti érzelmet szívében,
3497 VII | tábort, s új erőt adott a keresztyénnek. Egy perc alatt sáncot vontak
3498 VII | találtam benne, hogy nekem a te keresztyénségedhez semmi közöm, akár éltek,
3499 VI | asszony dacosan felugrott a kerevetről, s el akarta hagyni a szobát;
3500 I | hasított körömmel, válláról kérges bivalybőr csügg, farka hosszan
3501 I | Szaladtam előle.~- S ő kergetett?~- Nem néztem hátra.~- Adj
3502 IV | rendkívüliségek közé, olyankor kérhetett tőle, kinek mi tetszett:
3503 VII | ütögetve, s táncoltak és keringtek, hogy csupa gyönyörűség
3504 VII | szolgám, hogy jössz ide?~- Kerítéseden másztam keresztül, hogy
3505 V | üvegeseket, hát az udvar kerítésén kívül megint nagy zaj támad:
3506 VIII | meg nem alázza magát, hogy kérjen ott, ahol kigúnyolják kérelmét.
3507 I | Adjatok nekik ötven aranyat, kérjétek, hogy énekeljenek még többet,
3508 VII | vigyázzon kegyelmed, az egekre kérjük, dolgainkból valami ki ne
3509 VII | Egyszersmind azonban kérve kérlek, hogy eljárásod által gyanúra
3510 I | vonta, s nem fogott rajt sem kérlelés, sem vigasztalás.~Katalin
3511 VI | fogsz velem jöhetni? - szólt kérlelő, bánatos hangon Paskó nejéhez
3512 I | miért?~És e pillanatban a kertajtó előtt egy magyar népdal
3513 VII | homlokát, bebocsáttatá azt a kertajtón. De maga és a kis testvér
|