1-bebor | bebot-denes | denev-elves | elvet-felsi | felso-hajit | hajja-igazo | igazs-kerta | kertb-kulcs | kunyh-megen | meger-mutas | mutat-papma | papot-sietn | siets-talal | talan-unnep | ureg-viszo | vita-zuzot
Fejezet
3514 VII | gyümölcsöt...~Az urak a kertben fognak lakomázni; - a népség
3515 VII | megtalálhatja őt, mikor kertében sétál.~- Van nekem - szólt
3516 III | narancs- és gránátalmafát a kertedből.~- A legszebbeket kapod
3517 I | urak erre jártak, sokszor kértek, hogy énekeljünk nekik,
3518 IV | Boór Ádám megürült birtokát kérték fel, különböző jogcímeknél
3519 VII | Amire még otthon létemben kértelek, azt ne felejtsd el. Meg
3520 III | király. 6 S itt fog állani a kertemben, a bokrok között csudára.~-
3521 V | azt elérheté, lekapta a kertészolló hegyéről, s mielőtt Kapornakinak
3522 XI | törődött a közügyekkel. Kertje legcsendesebb helyén pompás
3523 VII | e levelet olvasta, éppen kertjében sétált, s történetesen egy
3524 IX | vétket. Midőn kegyelmed kértünkre oly kész volt mindannyiszor
3525 II | aki meglát, s iszonyattal kerülend ki minden élő ember, s ha
3526 VII | tettlegességekre mégis nem kerülhetett sor, miután Jánosnak több
3527 VII | hogy térjen vissza, vagy kerülje ki Brassót, mert ott most
3528 XI | látjátok, miért kell nekem kerülnöm az emberek tekintetét, én,
3529 IV | bennünket ismerni, hisz nem kérünk mi semmi olyast, amiből
3530 II | a fiú, keze elbocsátá a kés markolatát, arca elsápadt,
3531 VII | nézve negyven óra is halálos késedelem, nemhogy negyven nap.~-
3532 I | ahogy ők akarják? Egyik kesely, másik fakó, egyik villás,
3533 IX | én családi boldogságomat keserítém meg azzal, hogy ötezer aranyat
3534 II | rém, oly hangon, melynek keserves rezgése a szíveken hatott
3535 VI | íróasztala szélére, és sírt keservesen.~ ~
3536 I | mérföldre teendő utazás; a keskeny, vízmosás rongálta hegyi
3537 II | összeomlanának! Az ég mindig keskenyebb lesz, már valami homályos
3538 III | asszonynak ez intézkedéssel, azt későbben megtudandjuk, de most el
3539 VIII | dobolt el a cintányérján egy késsel és egy villával.~Ezzel leemelték
3540 VII | merthogy idáig is nagyon sokat késtünk, s tudja kegyelmed, hogy
3541 VII | mennyből alászálltának emlékére készíttetett tűzijátékot elgyújtatom,
3542 VIII | mint egy rövid hónapot a készülésre, egy hónap múlva ismét ott
3543 I | tanyát.~A fiú látva e terhes készületet, szerényen mondá fogadott
3544 VIII | haragszik, ha háborítják. Ne készülj hát, a rossz hír úgyis elég
3545 VIII | s indult kifelé.~- Hová készülsz? - kérdé a nő visszatartva
3546 VIII | országunkban? Inkább fizetünk kétannyit! Fejünk meghajol hatalma
3547 II | sziklafalak merednek fel kétfelül, miknek hasadékaiból bömbölő
3548 VI | mely az igavonó állatok kétharmadát elpusztítá, tavasszal gyilkos
3549 II | Maga a fiatal testvér oly kétkedő idegenséggel tekinte fel
3550 VII | amidőn egyszerre végső kétségbeeséssel kiválik a futók közül két
3551 V | az aláírás, a fejedelem kétségbevonhatatlan kezevonásával, még a tintapecsét
3552 VI | küldenek ők valakit, aki azt kétszeresen be tudja hajtani, s ha még
3553 X | háziasszonnyal mulat, s kettéhasít, ha bebotlasz.~- Valóban? -
3554 IX | azzal, úgy hiszem, mind a ketten meg vagyunk nyugtatva. Uram
3555 VI | János.~- Mindjárt egybe kettéváglak; ha nem felelsz! - kiálta
3556 VI | Paskó.~- No, hát tessék kettévágni, - morgott János félbe sem
3557 V | feszegette az ablakrácsozatot, kettő-három tőkehasogató sulyokkal csapkodta
3558 VII | ide merjetek jönni, mind kettőbe hasítalak!~A puskások nevettek
3559 V | össze volt gyülekezve mind a kettőjök részéről az elhozott legale
3560 VI | ismét megnőtt a hallgatás kettőjük között. János egyre fojtogatta
3561 III | héten agyonütnek belőle kettőt-hármat, nyakamon a tél, s az ólombányákba,
3562 III | csakhogy egy kicsinyt kevélynek látszik, hanem az szép,
3563 II | mik álmaidba kísérteteket kevernek, s megingatják benned a
3564 VIII | Kend nincs az árulásba keverve. Kend csak szolga.~- Áruló,
3565 IX | vádoltatik, semmivel sem kevesebb; mint - hazaárulás.~Paskó
3566 I | szívvel.~A lyánka olyan keveset evett, mint egy madár; a
3567 II | már valami homályos köd kezd ülni a völgyre, az emberek
3568 X | Kezdesz már emlékezni?~- Kezdek, uram. De nagyobb baj van
3569 VII | mielőtt az ember beszédhez kezdene, s ennélfogva bátran lépett
3570 III | arany, megvesztegetőleg kezdének hatni mogorva kedélyére,
3571 X | kellett volna egyenesen kezdenünk, de te elbolondítottál bennünket
3572 X | azután újra lepecsételni.~- Kezdesz már emlékezni?~- Kezdek,
3573 VII | magát, termete a vállain kezdődött. Erre kétségbeesetten veté
3574 X | eljött, csikorgó hideg napok kezdődtek, meghosszultak az unalmas
3575 VII | ember! veszélyes játékot kezdtél, ha az ügybe avatod magadat.~-
3576 VII | visszafordultunk, s futni kezdtünk a part hosszában. Futásunk
3577 V | Pozsgai perorált.~Ez is kezdvén észrevenni, hogy már ennek
3578 II | eldugta ismét arcát, s míg kezecskéi apja nyakát ölelték át,
3579 I | magát, s megtaszítva kis kezecskéjével az oláh mozsárnyi báránysüvegét,
3580 X | melyen a pecsétnyomó van, kezedbe jutott?~- Óh, uram, értem
3581 VII | hívatott, s aki egy iratot adna kezéhez, fejével játszanék; mert
3582 I | hévvel a fiú.~- Szép fehér kezei voltak...~- De erősek... -
3583 X | azzal önkényt a törvény kezeibe adta magát.~ ~
3584 II | gyermekeimre kiterjesztéd kezeidet; nem adhatok jóságodért
3585 VI | vonakodni.~- No, én mosom kezeimet - mondta Apafi -, én nem
3586 II | térdepelni, arcát imára kulcsolt kezeire hajtva, álmélkodva rántá
3587 III | cirógatás a szép asszony kezeitől, vagy tán még inkább az
3588 III | ahol csak lehetett, emberi kezek végeztek minden munkát,
3589 III | bársonysima és acélkemény kezeket.~Boór Ádámot pedig azonnal
3590 III | Istent - kiálta összekulcsolt kezekkel Kucsukné.~A hájtömeget a
3591 V | rajta hagyom utoljára a kezem szennyét, hogy az édesapja
3592 V | hogy itt az adománylevél a kezemben - szólt Kapornaki, s felállva
3593 VIII | a nő visszatartva férjét kezénél fogva. - Egy órája, hogy
3594 VII | Kucsuk basa vashidegségű kezétől érzé a magáét megragadtatni,
3595 V | fejedelem kétségbevonhatatlan kezevonásával, még a tintapecsét is itt
3596 X | s a szűre ujjába rejtett kézi fűrésszel mintegy közepe
3597 X | hágcsót és kötelet, s egy kézifűrészt dugott a szűre ujjába; azután
3598 VI | különösen mosolyogva.~- Tehát a kezünk közt levő pénzből vigyen
3599 VII | abban.~„Árulás ragadta ki kezünkből a diadalt; - folytatá a
3600 I | barlangba, ott összetettük a kezünket és könyörögtünk: „Jó zivatar,
3601 V | uram, még hajnal előtt, ki-ki a maga kocsiján haza.~-
3602 I | hölgyei a tóban fürödnek, s ki-kijőnek a partra játszani, enyelegni, -
3603 V | egy-egy ütleget kap, dacára a kiadások és bevételek egyenlő voltának,
3604 VII | tudom, János. Ahogy az idő kiadja. Mért kérded?~- No, merthogy
3605 XI | megkereső levelére a császár kiadta őt az erdélyi törvényhatóságoknak,
3606 VI | tihájának, háromszázat pedig a kiaja bégnek; - no még majd a
3607 VI | a leggyöngébb asszony is kiállhatja.~Paskó erre már nem tudott
3608 VII | égetünk meg. A pénzed majd, ha kiállottad a kontumáciát, kikaparhatod
3609 III | is érte...~- Seraskier! - kiáltá a delnő felpattanva, s izmos
3610 II | annak sírása, ki álmában kiáltani akar és nem tud; míg egyszerre
3611 IX | zokogásom beszél. - Mert égre kiáltó és Istent kísértő cselekedet
3612 VIII | szállított, erre rémülten kezdtek kiáltozni: „A velencések, a velencei
3613 III | panaszt tett a szultán Kiaya-Bégjénél a rajta elkövetett erőszakoskodás
3614 VI | hagyá magát engesztelni, s kibékülten vált meg férjétől, ki az
3615 III | mindegyiknek egyforma, én csak kicsinyekre és nagyokra szoktam őket
3616 I | hogy bár tréfálhatna.~- Hát kicsoda, micsoda az a kétszarvú
3617 VI | Paskó, s a könny csaknem kicsordult szeméből - hogyne hinném
3618 V | rongálnók, egyesült erővel kidobjuk ezt a harmadik embert la.~
3619 V | kidobtam én még tegnap.~- Ha kidobta azt jól tette; mármost hát
3620 VIII | elvezették, a másikon pedig kidobták Jánost, ki addig meg nem
3621 V | kelmetek magukat, mert azt már kidobtam én még tegnap.~- Ha kidobta
3622 VII | felmerült a bor felszínére kidülledt szemekkel, elkékült orcával,
3623 X | felérjen, s azon felmászva kidugá fejét az ablakon, hogy megnézze,
3624 X | egy közönséges emberi fő kidughatta magát, s bejárását erős
3625 V | csúnya lárma ez? - kiálta kidugva fejét az ablakon Pozsgai -
3626 VII | vele érni, s még feleúton kidűlt. Csupán János gazda győzte
3627 VII | arcvonásait, s midőn végre a nő kiejté kezéből az elolvasott levelet,
3628 V | bátorkodott senki egy igét se kiejteni, amíg nem hallatszott az
3629 V | Szamos völgyének egyik szép kies lapályán feküdt illyefalvi
3630 X | terjedezett szét, egyszerre kiesett a csibuk a szájából, s ő
3631 IV | mindent, s midőn végre a kifáradás után nekitelepedtek az ízletes
3632 VI | kendnek mindenféle impertinens kifejezéseket, s ha még egyszer kérdetlenül
3633 VIII | arcfintorgással.~- Valamit kifelejtettek ebből... A bizony... Nincs
3634 VI | nincs elegendő, hogy az adót kifizessük, de annyi van, amennyi elég,
3635 IX | rendre igazítanunk, mert ha kifogásai vannak az ellentanú irányában,
3636 III | magát.~Ez tehát nem bírva kifogni a kétszarvú embert sziklái
3637 X | Jánost nem zavarta mindez. Kifogott még a fagyon is. Az árokból
3638 VI | is! azt mondom.~E szókkal kifordulva a szobából a szabadalmas
3639 X | is tele volt legújabban kiforrt új borral, azon minőségűvel,
3640 V | háborúban is, s még a tatárt is kifosztották, ha kezökbe került.~Most
3641 V | fenyegetőzve; akkor aztán Kozár is kifújta magát, megtért a szobába,
3642 VIII | magát, hogy kérjen ott, ahol kigúnyolják kérelmét. Adtunk török uramnak
3643 IV | a jószágból nyakra-főre kihajigálni?~ ~
3644 II | arccal a gyermek. - Barátod kihajta bennünket házunkból, mint
3645 IX | Jól van, fiam. Mi kell? Kihallgatlak.~- Nem jutalomért esengek
3646 IX | hozz ítéletet rá, mielőtt kihallgattad volna. Ezt az ősz fejemet
3647 V | azé a birtok, aki elébb kihirdetteti: tehátlan hallgassanak kegyelmetek,
3648 VI | asszony csak nem hagyta magát kihozatni a témájából.~- Éppen most
3649 VII | meg nem őriznek.”~A levél kihullott Katalin kezéből. Férje és
3650 V | hogy a fogával sem bírta kihúzni.~- Nos, édes rokonaim -
3651 V | bírt megmenekülni, hogy kihúzta a lábát a csizmából, s ott
3652 VII | beteg legyen. Amint kendtek kihúzták a lábukat a házból, olyan
3653 X | féllábát felemelte, hogy kihúzza a hurokból, egyszerre ketté
3654 V | alatt levő hadakkal nyomban kiinduljon, s minden törvényes eszközökkel
3655 VII | Vessétek őt e pohárba; - ha kiissza, jó; ha belefullad, az az
3656 VII | fognak cukros pogácsákat s kiivott poharakat hajigálni a sokaság
3657 V | voltak, elállván az udvar kijárásait, minden kőhajtás, akár kívül,
3658 VII | széttekinte, megpillantá a kijelölt hársfasort, s amint a bokrok
3659 VII | hagyva rajta, amelyen valaha kijöhessen az ember.~- Hát mi itten
3660 III | mint a posztó, s szemei kijöttek üregeikből.~Akkor egy lökéssel
3661 X | fejét, s amint lassankint kijózanodva magához kezde térni, fogá
3662 IV | folyamodásokat.~A fejedelem előbb kikacagta magát a mulatságos ötleteken,
3663 VII | kiállottad a kontumáciát, kikaparhatod innen a hamuból; ne félj,
3664 V | futott alá s fel a szobában, kikapkodva mindenfelé, s minden ajtónál
3665 II | a komor sziklákon, amit kikeltsen, csak a tetőkön zöldül holmi
3666 X | azt oly keresztül-kasul kikérdezte, hogy azt sem tudta, melyik
3667 IX | megmásíttassa határozatát, de az kikerült előle, s szobáiba távozott.~
3668 VII | Moldvába; de saját lakát kikerülve, egyenesen Jászvásárban
3669 VII | lelketek van, ha velünk akartok kikötni! Vitézlő uram, fogja azt
3670 X | látott a zuzmarás fák közül kikukkanni, kik közül az egyiket Gondolfonak
3671 V | pince, kamara elég jó, a kilátás is fölséges, minden jó kéz
3672 V | domboldalban épült, fölséges kilátással a Szamosra. Két hegy lejtőjében,
3673 VII | vendég a másik kezébe adja a kilincset, s a hegedű ki nem kopik
3674 X | hálóterme, s amint annak kilincsét elfordítá, érzé, hogy az
3675 VII | óráiból nem szabad annak kimaradni.~- Magad is mondod, hogy
3676 X | teteje a lakásának, legalább kimehetett rajta a füst kémény nélkül,
3677 IX | hazáért, ki a közügyekért nem kímélte fáradságát, vagyonát, házi
3678 XI | ha ellene fordul a kocka, kimeneküljön az országból talán Ausztriába
3679 XI | elfutott Pozsgai Erdélyből kimenekülve egyenesen a római császár
3680 V | Meggondolá tehát a dolog kimenetelét; úgyis már a jogcím, az
3681 V | van... Inkább kész vagyok kimenni Törökországba, mint Zólyomi
3682 I | érdekelve Katalin.~- Hát, elébb kimentünk kedves anyánkhoz a temetőbe,
3683 VIII | azon kívül, kezdett magának kimerni egy jó tele tányérral, gyönyörködve
3684 X | merev falakat és zsinórral kimért szűk folyosókat épített
3685 III | szokásokat, amit a muzulmán kimond, az megállja.~- Én azt mondtam,
3686 XI | gyorsabban, mint az apjától kimondott szó, ugrott oda Pozsgaihoz,
3687 VI | de előbb megbánta, mint kimondta volna) - - elhagyni magamtól.~
3688 VIII | gyönyörűsége jutott, hogy elébb jól kimulatta magát a cselédség arcfintorgatásain,
3689 VII | között; - színes lámpák kínai lógókkal, a perzsaszőnyegek
3690 V | úgy elázott maga is a sok kínálgatásban és biztatásban, hogy végre
3691 V | Bemennek szépen egymást kínálgatva a tornácba, onnan végigjárják
3692 I | a két gyermek elé téve, kínálni kezdték őket jó szívvel.~
3693 V | elfogadnia a derék urat, s kínálta üléssel, borral és ebéddel.~-
3694 I | rabláncon, azt sem tudjuk, kinél, csak annyit, hogy ebben
3695 VI | hogy mi bajom, de te csak kinevetsz vele.~- Lelkem, édes szívem -
3696 III | kedélyére, s miután elébb jól kinevette volna magát, mint olyan
3697 IX | beszélni. Természetesen, hogy kinevették.~- Kend a fejedelemmel akar
3698 X | az ember még az ablakán kinézni is fázott, csak Jánost nem
3699 VIII | majdnem a padlásig ugrott kínjában, s azzal bevágta rá az ajtót,
3700 X | lesegítlek.~Gondolfo előkeresé kínos helyzetében a kért kulcsot
3701 X | leszállt János gazda, s kinyitá az ajtót Estánnak, s be
3702 VIII | ő is éppen akkor készült kinyitni, s szinte orron üté a jó
3703 VII | a fejét; - azután megint kinyitotta azt, megnézni, hogy benne
3704 V | felé feltápászkodván, midőn kinyújtózá magát, s szemeit kitörölgetve
3705 VIII | lokajróli hallomás egyszerre kiölt minden keresztyéni és felebaráti
3706 VIII | keresztülcsapkodott rajtunk kioltva minden tüzet a hajón, s
3707 V | paripák az erdőhöz szokva, kipállott a vetés, ecettel tele a
3708 X | csákós kalpaggal; nagy, kipödrött bajusza volt, hogy éjszaka
3709 IX | ország által fizetendő adó kipótlására szánva.~Apafi és Teleki
3710 VII | állítottunk meg benneteket, hogy kiraboljunk, hanem csak maradjatok ott
3711 X | melynek szegletét nagyon kirágták a legutolsó toronyőr kutyái,
3712 VIII | nagy gömbölyű, zafírokkal kirakott óráját, s megnézve rajta
3713 V | begyülekezének, hadnagyok és királybírák, s meguralván a két derék
3714 X | ordítá magán kívül az öreg, s kirántva az oldalán függő kardot
3715 X | most meg már a hágcsót is kirúgja maga alól, s fejtetőre ereszkedik
3716 X | épülve eredetileg, hogy kisebb rablótámadások ellen azt
3717 VII | s aggodalmas tekintettel kísérék annak mindinkább elsápadó
3718 II | szikla rovátkáin alászállt, kísérete szétfutva, biztos távolból
3719 VIII | alabárdos és a várporkoláb kíséretében, ki nagy láncokat hozott
3720 III | a te fejedre!~Azzal inte kíséretének, hogy menjenek, s a két
3721 IX | asszony lépteit szemmel kísérhessem, és én bizonyára mondom,
3722 III | kapott azonnal, de a delnő és kísérői már akkor messze elhaladtak,
3723 II | sziklaköbre.~Katalin inte kísérőinek, hogy menjenek tovább.~A
3724 VIII | kit János gazda nyomban kísért utána hordva a nagy nyaláb
3725 II | nem rém ő, nem ördög, nem kisértet; - ember, mint én és ti
3726 II | megtartám hitemet annyi kísértet között - válaszolt a nő
3727 VII | szétfutottak, mint akiket kísértetek űznek; a vigalom termei,
3728 II | tudni dolgokat, mik álmaidba kísérteteket kevernek, s megingatják
3729 IX | Mert égre kiáltó és Istent kísértő cselekedet az, amidőn asszony
3730 III | Ember, légy könyörülő, s ne kísértsd az Istent - kiálta összekulcsolt
3731 I | Kedves jó nejének?~Gyönge kisfiának?~Síró leányának?”~Szállnak
3732 V | a levert vakolatot újra kisimíttatni, s ajtófelet és ablakrámát
3733 I | szivárvány látszott az égen, kismadár fütyült a bokron a rút varjúk
3734 X | nemkülönben bajuszát is jól kisodrá ugyanazon kenőccsel, s akkor
3735 III | hagynunk, hogy áttérhessünk egy kissé Erdélybe, s körülnézzünk,
3736 VIII | lokajt talált volna, mint a kisujjam, vagy csak legalább egy
3737 VII | majd sietni fog őt abból kiszabadítani, ráhagyá, hogy küldjenek
3738 VII | türelemmel várni, míg a fejedelem kiszabadítja ez önkénytelen veszteglésből.~
3739 VIII | férfi Kucsuk basa által kiszabadíttatva ugyane török úr közbenjártára
3740 II | vértanúja? Ki tudja, hátha kiszabadulnék innen, nem lenne-e belőlem
3741 VIII | s gyanúsan szaglálta a kiszabadult párát, mely között idegen
3742 II | férfiasan nyújtott jobbját, kiszakítá magát gyermekei karjai közül,
3743 II | Hát könyörög valaki egy kiszáradt fának, egy dühödt fenevadnak?~-
3744 VII | temették, s a harangok nyelveit kiszelték eleve, nehogy még jobban
3745 V | most egymást kölcsönösen kiszórva az országot erőszakoskodásaikkal
3746 V | látja azokból leszállni, kit-kit a maga nótáriusaival, írnokaival,
3747 V | az utasítást.~- Ezennel kitakarodjék mindenki e telekről! - zengett
3748 V | taksásoknak már szinte fele kitakarodott az udvarból, amidőn egy
3749 VIII | szemeit, egy szót sem bírt kitalálni, csupán annyit hallott,
3750 X | lábnyomokat, könnyű volt kitalálnia, hogy az ember először az
3751 IV | összebeszéltek volna, kölcsönösen kitalálták egymás szándékát, s segédkezeket
3752 VII | ki előtt a néma sóhaj egy kitárt könyv s a gyermeksírás ékesen
3753 V | és ugyanazon percben, s a kitekintő úr nemzetes Kapornaki és
3754 I | repkénykoszorús nyílása, belőle kitekintve, mintegy óriási rámába fogja
3755 V | ház mögött kivágatá tőbül; kitépette a gyönge gyümölcsoltványokat;
3756 II | százszor, hogy gyermekeimre kiterjesztéd kezeidet; nem adhatok jóságodért
3757 V | hétrét hajtogatott írást, s kiterjesztené nagy teketóriával, hogy
3758 V | szekér bakjára felmutatá a kiterjesztett írást.~- Jaj, - az nem jó
3759 V | ki belőle.~- Meglátja? No kiteszem hát én - szólt felgyűrve
3760 III | látott senki; nem, nem adom, kitömetem polyvával, mint az elfogott
3761 V | kinyújtózá magát, s szemeit kitörölgetve meggyőződék róla, hogy él,
3762 VII | ejtett oda, hanem aztán kitörölt), nekem legalázatosabb szolgám!” (
3763 X | kutatásának sem sükerült kitudni, hogy hol lakik ez antagonistája.~
3764 VII | intézni a dolgot, hogy előre kitudom, mely úton akarja őket utánad
3765 V | Pozsgai Ferenc; ő már jó eleve kitudván az árvákat apjuk meghatalmazásának
3766 II | meghajlott szarvai élesen kitűnve az alkonyég színéből: az
3767 VII | basa el is jött szépen a kitűzött napra. A seraskier csak
3768 III | Egyiknek sovány feje van, kiülő pofacsontjai, sima szőre,
3769 I | talált az útfélen, s előtte kiürülve a pomana korsaját, addig
3770 V | menekülése, mint hanyatt-homlok kiugrani az ablakon, prédára hagyva
3771 VIII | megriasztott lovagot várt kiugrófélben látni, s minden ajtóból
3772 V | fenyűerdőt a ház mögött kivágatá tőbül; kitépette a gyönge
3773 III | majd az én gondom lenne azt kiválasztani a sok közől.~A seraskier
3774 VII | szót fogadtak hűségesen, s kiválasztva egy jó lovas legényt szájába
3775 III | tartja minden esztendőben kiváltani egy magyar rabot, nekem
3776 I | föltaláltuk az atyánkat, akkor kiváltjuk rajta.~Katalin elragadtatva
3777 II | mindnyájunkat szeret. Mi kiváltók e férfit, s elküldtük Erdélybe,
3778 I | atyátok után, és ha ráakadtam, kiváltom.~A két gyermek sírva borult
3779 VIII | ki, s azon ember nemhogy kiváltotta volna jótevőjét, hanem gyermekeit
3780 VI | annyira körül voltak sáncolva kiváltságokkal, szabadalmakkal, miket majd
3781 II | hogy egyet magunk közül kiváltunk, s azt hazaküldve Erdélybe
3782 VII | poharat!~Mindenki feszült kíváncsisággal várta, hogy mi lesz az.~
3783 XI | tanúbizonyságát; de arcát ne kívánd látni, mert abban csak mi
3784 XI | Akarjátok-e, hogy belépjek, kívánjátok-e, hogy végigjárjak utcáitokon,
3785 XI | ha gyermekeim sorsa nem kívánná, maradtam volna örökké magányos
3786 III | hosszú út terheitől; nem is kívánnám tőled ingyen, nem sokallnék
3787 VII | mosolyogsz is. Nődet nem kívánod-e látni?~S mielőtt a basa
3788 VII | sem látok, hanem ha várni kívánsz, amíg a próféta tiszteletére
3789 VIII | érzelmet szívében, most már azt kívánta, hogy bár minél nagyobb
3790 VII | kentek azért a cipóért, nem kívántuk ingyen! s azzal áthajítá
3791 VII | hideg tekintettel a különös kivégezést, egy vonás nem mozdult arcán.~
3792 V | vetésekkel; ökröket, lovakat kiveretett az erdőbe, vadvizes nyirokra
3793 XI | Pozsgai Ferenc igazságtalanul kivert jószágukból, s jogaikat
3794 II | jószágait, árváikat, özvegyeiket kiverve házaikból, birtokaikat elvesztegette
3795 VII | vesztegzárőröknek, hogy követét kivételképpen bocsássák szabadon; ami
3796 XI | alatt bírná azokat, belőlük kivetessék.”~„Negyedszer: Makacsságból
3797 VI | míveltettek, a helységekre kivetett adót nem volt mód behajtani,
3798 V | akarjuk innen brachialiter kivetni.~Még ő csak Kozárról tudott
3799 VII | gazda hallván a kiáltást, kivette a kocsis kezéből az ostort,
3800 X | ablakon merész szökéssel kivetve magát a kert fái között
3801 V | fundamentomot!” s más efféle könnyen kivihető utasításokkal buzdítá az
3802 VII | pillanat, melyben tervünket kivihetők. Amint egy osztály huszárság
3803 I | Rögtön hozzáfogunk a kivitelhez - szólt az odaliszk, intve
3804 II | hódítani Lengyelországba, s kivitte magával az erdélyi nemesség
3805 VI | követett harácsok sok ércpénzt kivittek az országból, éppen ezen
3806 V | záporként kezde omlani a kő az ablakokra, a legmerészebbek
3807 X | magas polcról levett valami kobakot.~- Ezt én Törökországbul
3808 I | emlékezetest: „itt ebben a kőben bukott el a Murza paripája
3809 X | keresztül, melyet erős, kőből épített portále őrzött,
3810 XI | esetre, ha ellene fordul a kocka, kimeneküljön az országból
3811 VII | Ha tehát valakinek van kockáztatni való feje, melyet átnyújtott
3812 I | gyöngyháznyeregben, turbánjában rengő kócsag, oldalán görbe szablya.~
3813 V | hajnal előtt, ki-ki a maga kocsiján haza.~- S nem mondták, hogy
3814 V | hallatszott az eltávozó kocsijának zörgése. Csak ekkor jutott
3815 IX | kell? Miért állítád meg kocsimat?~- Mert szobáid, nagyságos
3816 VIII | Mihály uram megnádpálcázta?~- Kocsmákban? - kérdé János, nagy szemeket
3817 II | helyére érnek, itt egy roppant kődarab zárja el az utat, melyet
3818 II | lesz, már valami homályos köd kezd ülni a völgyre, az
3819 I | mint a kétszarvú embernek a köhögése.~A leányka csak hallgatta,
3820 X | nemhiába jártál iskolába Kökényesdinél; de a várkapun még ökörhátán
3821 IX | új erőt látszott Paskónak kölcsönözni.~- Ennyi vád között, uraim: -
3822 VI | kénytelen volt a fiscus kölcsönpénzt venni fel a számára, hogy
3823 IX | elűztem házamtól, s azért költ ellenem vakmerő vádakat.~-
3824 IX | borzasztó vád csak borzasztó költemény, s visszahull az okozó fejére.~
3825 VI | út és az ottani mulatás költségeire.~- Sok lenne az nekem, kegyelmes
3826 III | másik pillanatban, mint kölykeit védő anyatigris, villámsebesen
3827 I | vonásait, szemei lassankint könnybe lábadtak, s összeszorított
3828 I | komoly daccal védte magát könnyebb lelkű testvére ellen, ki
3829 X | átalakítást, mely neki annál könnyebben sükerülhetett, minthogy
3830 IX | hogy az ország balsorsán könnyebbítsen; - megérdemli, hogy midőn
3831 II | fiú szóhoz kezde jönni, s könnyeivel együtt beszéde is megeredt.~-
3832 II | ember hangja, s szemeibe könnyek tolultak.~- A lengyelek
3833 X | Están, amint megkóstolta a könnyfacsaró italt; de helytállt neki.
3834 IX | az urak itten paszomántot köntöseikre varrva.~- Jól van, fiam.
3835 IX | szolga, megragadva Apafi köntösét; - egy ember, ki százszor
3836 VII | menyétszín fecskefarkú köntöst s hupikék plundrát visel.~
3837 III | lábaihoz akart borulni, apjáért könyörgendő, s ritka lélekjelenléttel
3838 III | Kucsukné.~A hájtömeget a könyörgés még dühösebbé tette. Mérgesen
3839 IX | egy szegény szolgájának könyörgését.~A kocsis a lovak közé vágott,
3840 IX | fejedelem meghallgassa a könyörgő szavát! Tiporjatok el, de
3841 IX | kiáltást, hanem uramért könyörgök, kit elfogattál, tömlöcre
3842 VII | iparkodott őt védni, senki sem könyörgött érte, nem voltak sem jó
3843 II | Őhozzá könyörögni? Hát könyörög valaki egy kiszáradt fának,
3844 II | oly fájdalmasan, mintha könyörögne neki, hogy ismerjen ő is
3845 I | összetettük a kezünket és könyörögtünk: „Jó zivatar, fehérszakállú
3846 VIII | hányta magát arcra, szelekért könyörögve Istenéhez; estefelé megsokallta
3847 VII | a néma sóhaj egy kitárt könyv s a gyermeksírás ékesen
3848 X | embernek találta. Bő szürke köpenybe volt burkolva, csákós kalpaggal;
3849 X | azzal fölkelt, előkeresett a köpenye alól egy csikóbőrös kulacsot,
3850 X | neki, hogy akassza fel a köpenyét a szegre.~Ott pedig nem
3851 X | kalpagját fejére, felölté annak köpönyegét, a kérdéses kardot pedig
3852 V | emberei nagyon szeretnék, ha a kör nem volna gömbölyű, hogy
3853 VII | ötven lépésnyi átmérőjű körben sűrűen körülkarózták Paskó
3854 VIII | magának otthon maradt családi körében, átengedve magát rég nem
3855 III | kimondhatatlan dühtől, és körmei, mint a saskeselyűé, görbültek
3856 VII | rendezett, s összehívatta rá a környék minden főurait, törököket
3857 VI | olykor kedvetlenül az őt környező tárgyakon, s ideges termetének
3858 VIII | azon rémekről, amik engemet környeztek.~- Rosszul gondolád. Én
3859 I | szőrös tehénlábak, hasított körömmel, válláról kérges bivalybőr
3860 III | elmállott, mint az érett körte, s azzal hirtelen felkapott
3861 VII | közbe Paskó csitítva, s a körülállókhoz fordulva monda szelíden:~-
3862 XI | ápolta a virágokat, miket körüle ültetett.~Jánosnak holtiglani
3863 VII | ötven lépésnyi távolban körülfogva a szekeret, de közelebb
3864 VII | fűzfavesszőket vagdalva nekiálltak, körülfonták embermagasságú sövénnyel
3865 VI | heverész, epedő barna szemeit körülhordja olykor kedvetlenül az őt
3866 VII | lépésnyi átmérőjű körben sűrűen körülkarózták Paskó szekerét.~- Hát mit
3867 IX | széles, mély árokkal van körülkerítve, melyen át csak egy hídon
3868 VII | kellett volna rettennie azon körülményen, hogy e szigorú férfi most
3869 III | áttérhessünk egy kissé Erdélybe, s körülnézzünk, mik történnek ott azalatt.~ ~
3870 I | hegyi patak, mely mintegy körülölelni látszik a szomorú, barátságtalan
3871 VII | addig-addid settenkedett körülötte, míg szerét ejtette, hogy
3872 X | idő alatt oly füst támadt körülöttük, hogy ami denevér ezideig
3873 VIII | Begyülekezett az egész cselédség, körülülték a hosszú keresztlábú asztalt,
3874 I | te magad, jó kalauz, hát kösd be a szádat, mert mindjárt
3875 II | visszatekintgetének, Károly kalapjával köszöngetett vissza, Ilonka csókokat
3876 II | fáradt velünk érted, neki köszönjük, hogy megtaláltunk, hogy
3877 IX | urak előtt ő máskor még köszönni is némán szokott, s most
3878 VII | előtt megemelni a süveget köszöntés fejében, s nem szükség háromszor
3879 III | egy előre küldött futárja köszönteti a kegyelmes urat, miszerint
3880 X | csikóbőrös kulacsot, s bátyjára köszöntve mondta:~- A magunk egészségére,
3881 X | tört alatta a hágcsó, s a kötél olyformán hurkolódott féllába
3882 IX | tudhatja, mily fájdalmas kötelesség az, mely bennünket kényszerít
3883 IX | fedezni, rejtegetni volna kötelessége; és nem is cselekedhetik
3884 IX | senki így más, mint aki azon kötelességeit rég elfeledte, melyekkel
3885 VIII | cselekszik, amidőn hivatalos kötelességét meglopja, hogy otthon egyék,
3886 V | egyetemben elhagyni, és átengedni kötelességüknek ismerjék; ellenkező esetben
3887 VII | bebocsátottalak volna, s kötélhágcsót akasztok a falra, mintha
3888 X | Gondolfo a rondellán, s a kötélhurokra, mint egy nyeregbe, beülve,
3889 III | Aisáhnak, a próféta feleségének kötényére, melyet a hívők zászló gyanánt
3890 VII | magát sorsában, elővett egy kötet Horatiust, s csendesen olvasgatott.~-
3891 X | lerészegszik tőle, láncra kell kötni, hogy senkit meg ne marjon.~-
3892 I | egy kegyes oláh barátot kötöztek kegyetlen tatárok, s úgy
3893 II | homlokomon vágott sebbe kötteté azokat erősen rászorítva,
3894 VII | következtében tíz évi fegyverszünet köttetett, s mindkét fél szétbocsátá
3895 X | lajtorján, s a kötelet derekára köttetve Gondolfo által felhúzatta
3896 V | irtóztató kopogás támadni erre, kövek, botok láncos golyóbisok
3897 V | azokkal sokáig tréfáltak, köveket és mindenféle szép szót
3898 I | volt zárva aláhengerült kövekkel, s jól ismerte a hegyi folyamok
3899 V | szeretem a sovány békességet a kövér háborúnál, úgyis nem én
3900 X | János mindenütt figyelmesen követé a lábnyomokat, míg végre
3901 VI | a keresztyén fejedelmek követei között, hogy érettünk a
3902 I | rajtatok. Rögtön elküldök sebes követeket az ország mindazon főuraihoz,
3903 XI | jószágukból, s jogaikat követelék vissza.~A fejedelem rögtön
3904 IX | mindig bátrabb hangon. Én követelem, hogy azon ember vagy ördög,
3905 IX | ellenem szólani?~- Kegyelmed követeli? - kérdé Teleki mindjobban
3906 IX | magamtól, úgy hiszem, jogom van követelni, hogy az áldozatért ne piruljon
3907 V | extra dominium helyezett követelőnek cserbenhagyott kalpagját
3908 VII | bitorolt vagyonok visszaadását követelte, hanem azonfelül méltó büntetést
3909 VI | mégis a szegény fejedelmen követelték az egészet.~Evégett többször
3910 XI | ahova őt majdan Paskóné is követendé pénzzé tett vagyonai javával.~
3911 VI | tudja hajtani, s ha még egy követet bátorkodnak elbocsátani,
3912 VI | összerongálták, a tatárjárás s az azt követett harácsok sok ércpénzt kivittek
3913 II | vadászkéséhez kapott.~De a következő pillanatban reszketni kezdett
3914 I | meg az aranyludak. Ezen a kövön állt Drakul vajda, mikor
3915 VIII | kiszabadíttatva ugyane török úr közbenjártára a dívánhoz folyamodott,
3916 V | jogáról; hanem a jelenlevők közbenjárulására abban aztán megegyeztek,
3917 VII | bég dandárai által voltunk közbeszorítva, kik félszemmel mindig bennünket
3918 X | azon valakinek itt kell közelében lappangani; s hogy az bizonyosan
3919 II | zúzott.~Mindenki szorongva közeledett a helyhez, az emberek egymásra
3920 II | egyedül mert megállani a közeledő rém előtt, ki fia karjára
3921 VII | iparkodjatok egyikünkhöz sem közelíteni, mert meglövöldözünk.~-
3922 III | foglyot, s izentem már a közellevő török urakhoz, de egyiknek
3923 X | rejtett kézi fűrésszel mintegy közepe táján mind a két hevederét
3924 VII | odaállították a vendégsereg közepébe...~- Most hozzátok elé a
3925 VIII | láncról, s feltették az asztal közepére. Gondolfo levevé róla a
3926 XI | A visszás érzelemroham közepett a guta ütötte meg...~~Paskó
3927 X | egyebek lőréseknél, csak a középről felmeredő magas donjonnak
3928 V | a pince és éléskamra, s közhasználatra bocsátva Boór Ádámnak több
3929 V | félnek tőle; - különben közibéjük lövök! - S erre a szóra
3930 IX | asztalnál, s beszélgettek közömbös tárgyakról, vagy elhallgattak
3931 II | megszabadítasz-e, az előttem közönyös dolog.~- Amit Isten akar,
3932 V | faizással és makkoltással a közös erdőről, én lemondok az
3933 VII | villám csapott volna le közöttük, egyszerre elnémult a tivornyázó
3934 III | lenne azt kiválasztani a sok közől.~A seraskier a fejét rázta.~-
3935 VII | egy ismerősére is talált köztök, egy emberre, aki éppen
3936 IX | érted és a hazáért, ki a közügyekért nem kímélte fáradságát,
3937 VIII | gondolatjában volt erős, mely a közügyeket érdekelné - tégy le örömeidről,
3938 XI | udvart örökre, nem törődött a közügyekkel. Kertje legcsendesebb helyén
3939 IX | és azt kívánom, hogy aki közülünk hamisat mondott, azt az
3940 X | egyszerre szívét, s mint a kőfaltörő kos rohant vállával, fejével
3941 V | udvar kijárásait, minden kőhajtás, akár kívül, akár belülről
3942 II | rabok, ami pénzecskénk volt koldulásból, nagy elrejtegetve összeraktuk
3943 I | mondám Károlynak: hallod-e? Koldulni nem szép, ahhoz nem is értünk,
3944 II | segélyünkre küldve, most is koldulunk talán; ő küldözött, ő fáradt
3945 VIII | hogy az ajtóval megütötte kollégáját. János gazda is pedig nem
3946 VI | aggódnám miattad? Lásd, Kolozsvárott Mikó Ferenc orvosdoktor
3947 VII | nézte mindezt rendületlen komolysággal. A seraskier nevetett magában; -
3948 II | verőfény, az sem talál semmit a komor sziklákon, amit kikeltsen,
3949 III | tekenőkben szemelgetik a konkolyt a tisztabúza közül, s jaj
3950 V | ellakhatik az ember, van konyha, pince, kamara elég jó,
3951 VIII | bujdosnék szobából konyhába, konyhából pitvarba, egyszerre felpattan
3952 VIII | főzni, elkülönítve az úri konyhától, s szokása szerint odament
3953 III | őröl, vagy ólombányában kopácsol. Evégett a derék ember egész
3954 VII | kilincset, s a hegedű ki nem kopik a házból.~- No, ez szép
3955 V | Nosza elkezde irtóztató kopogás támadni erre, kövek, botok
3956 X | nekiheveredett, amidőn egyszerre kopogást hall az ajtaján, elébb lassan,
3957 VII | magát hanyatt, s beleüté a koponyáját úgy az ágya oszlopába, hogy
3958 I | a naptól leégve, ruháik kopottak, de vonásaikban annyi nemesség,
3959 X | kastélyt, azon XIII. Lajos korában támadt csodakertészet mintájára,
3960 III | szem közte marad, annyi korbácsütést kapnak; - amidőn csausz
3961 VIII | minket gyászoljon, s még a korcsmában is megtiltsák a hegedülést,
3962 VII | Már három nap múlt el; a kordonra rendelt székelyeket Küküllő
3963 VII | csinálnak itt kendtek?~- Kordont csinálunk, jó uram, ha nem
3964 VIII | ellenkező szelekkel küzdve egy korhadt dereglyén, míg Chous és
3965 I | fakó, egyik villás, másik kormos; én hívom pejkónak, akinek
3966 IX | legtekintélyesebb tagjai, ott Béldi Pál, Kornis Gáspár, három Bethlen, Kapi,
3967 X | Jobb, ha iszol; zsivány korodban ugyan jobb borokat is láttál,
3968 I | előtte kiürülve a pomana korsaját, addig odább nem ment míg
3969 V | féltében akármilyen szűknyakú korsóba bebúvik.~Kozár uram váltig
3970 X | szívét, s mint a kőfaltörő kos rohant vállával, fejével
3971 X | magunk egészségére, bátya! Kóstoljuk meg most ezt is.~János látva,
3972 VII | próféta a paradicsom örömeinek kóstolójául csorgatott poharainkba;
3973 I | élőt, csak a bérci sasok kóvályognak a magasban kanyargó, méltóságos
3974 V | elöntve vízzel, a kertek kővel terítve, fenyő-, erdő- és
3975 X | pálinkával, amitől, ha a kozák teleissza magát, elfekszik
3976 X | pedig elég lett volna négy kozáknak.~- Nem rossz - mondta János
3977 V | Pozsgaié a kastélyban, Kozáré pedig a kerítésen kívül,
3978 V | ezt a harmadik embert la.~Kozárnak tetszett az egyezség, parolát
3979 V | brachialiter kivetni.~Még ő csak Kozárról tudott valamit.~- No hát
3980 VII | tűzhányó hegy nyílt meg égi kráteréből millió csillagot lövellve
3981 VII | hírnök mosolygott, s ujjaival krikszkrakszokat csinált arcán, azt akarva
3982 IX | szegény szerencsétlen Paskó Kristófért.~- Öreg, egy szót se szólj
3983 I | gyermekektől az oláh, mintha e kritikus órában nem óhajtana közel
3984 VII | kordonra rendelt székelyeket Küküllő megyei magyarok jöttek felváltani,
3985 II | amit mondasz, gyermekeidet küldd félre.~- Én hallani akarom
3986 VI | hasonlóul járandván, ha a küldendő adóbul avagy csak egy tallér
3987 VII | fegyverbeli szereket utánok küldeni, ezeket a Tömösi szoroshoz
3988 III | tevé:~- De aztán énnekem küldesz Erdélyből egy vég arannyal
3989 VI | ifjú életét. Én ugyan nem küldöm.~Paskó felemelé szép, becsületes
3990 XI | Boór Ádámot a fejedelem küldöttei verték föl elvonultságából.~
3991 VIII | nagyszebeniek tették, mikor a küldöttségüket Apafi Mihály uram megnádpálcázta?~-
3992 VII | s dobogó kebellel várták küldöttük visszatérését.~A bátor fiú,
3993 II | most is koldulunk talán; ő küldözött, ő fáradt velünk érted,
3994 V | és mindenféle szép szót küldözve utánuk.~Kozár és Kapornaki
3995 II | apja beszédét - elfoglalá a küldők jószágait, árváikat, özvegyeiket
3996 I | magyar király, s ő a fiát küldte hozzá két jó futó paripával,
3997 VI | egészet.~Evégett többször küldtek már a portára okos, ékesen
3998 II | ki Erdélyből?~- Kétszer küldtük el váltságdíjadat, mindannyiszor
3999 IV | megejtették a főurak, mikor külön kaphatták nejétől, s ha
4000 IV | megürült birtokát kérték fel, különböző jogcímeknél fogva: egyik
4001 IV | kivitelére. Legelsőbb is tehát különvonák a fejedelmet, eltávolítva
4002 IX | éppen azért súlyos, mert ily külszín alól takarja fel a vétket.
4003 V | Salamon diák a kalamárisával küszködött, úgy belevervén abba a dugót,
4004 V | ajtónak, s lábát az ajtó és a küszöb közé tevé, amiből megint
4005 I | urak mulattatására, ajtók küszöbei előtt énekeltek, magokban
4006 VII | testvér ott maradtak az ajtó küszöbén ülve, s dobogó kebellel
4007 VIII | megyek.~- És többet a kastély küszöbét át nem fogja lépni.~- Az
4008 V | ropogással dült be a vasajtó küszöböstül együtt, s neki még csak
4009 VIII | ott marasztnak, s mind e küzdéssel nem nyertem egyebet, mint
4010 VIII | bujdostunk ellenkező szelekkel küzdve egy korhadt dereglyén, míg
4011 VIII | kérdezősködve fordult az egybegyűlt kukta, béres és szolgáló néphez:~-
4012 X | kulcslyukon, majd a hasadékon kukucskál be, s szabódik erősen, hogy
4013 X | lepecsételte a ház kapuit, melyek kulcsai az úrnő kezében voltak,
4014 X | s a híd kapuját, melynek kulcsát ő maga bírta. Ilyenformán
4015 X | ember ajtaján, s majd a kulcslyukon, majd a hasadékon kukucskál
4016 II | térdepelni, arcát imára kulcsolt kezeire hajtva, álmélkodva
4017 VII | térdre borult kezeit imára kulcsolva, ők is letérdeltek mellé,
|