1-bebor | bebot-denes | denev-elves | elvet-felsi | felso-hajit | hajja-igazo | igazs-kerta | kertb-kulcs | kunyh-megen | meger-mutas | mutat-papma | papot-sietn | siets-talal | talan-unnep | ureg-viszo | vita-zuzot
Fejezet
4018 I | ettünk nagyon sokáig, s még kunyhót sem leltünk sehol. „Jó erdőcske! -
4019 X | hozzá.~Ezzel fogta az egyik kupát, öccse a másikat, s kezdtek
4020 VII | halál fia! Ti gyalázatos kupcihér lókötők, nem szégyenlitek
4021 V | tekintetéből faizásért egy kurta forintot adjon Kozár uramnak.~
4022 V | székelyek, kik jártak a kuruc háborúban is, s még a tatárt
4023 I | vadon tömkelege az, mikről kuszáltan merednek szét a vihartépte
4024 V | egy lúfő meghúzva magát a kútágas mellé, ahol gondolá, hogy
4025 X | lépni, s János gazda minden kutatásának sem sükerült kitudni, hogy
4026 VII | tegyen akkor?... Keresett, kutatott eldugó helyeket szobáiban;
4027 V | tányérnyaló beszélt! Bánom, hogy a kútba nem dobattam, csak ne sietett
4028 V | minden jó kéz alatt lehet, a kútra sem kell messze járni”;
4029 VII | helyett az állott, hogy „kutya”, amit a seraskier szójárásból
4030 V | törökök kendtek, vagy kutyafejű tatárok, hogy így rárohannak
4031 X | kirágták a legutolsó toronyőr kutyái, mikor éjszakánkint be voltak
4032 I | Hát mióta vannak neveik a kutyáknak? Ki hívja az ökröket, lovakat
4033 X | vele; azt úgyis eltesszük láb alól.~- Ne mondd. Hogyhogy?~-
4034 I | szemei lassankint könnybe lábadtak, s összeszorított ajkainak
4035 I | magadban új fogadást, hogy a lábaidat is megmosd harmincháromszor
4036 I | inte Katalin - üljetek ide lábaimhoz - s egy szőnyeget teríttetett
4037 II | lehúzatva a bőrt azon nyersen lábaimra vonatá, míg rászáradtak,
4038 II | rab - egy tulok hátulsó lábairól lehúzatva a bőrt azon nyersen
4039 X | keltél fel engem leejteni lábamról - gondolá magában János,
4040 VII | imitt-amott állt meg. Soha még lábbal gondolatot ki nem fejezett
4041 X | magassarkú és széles orrú cipő lábnyomai, amilyent az egész előtte
4042 X | holnap az öreg észreveszi a lábnyomokról, hogy valaki a lepecsételt
4043 V | ablakokra, a legmerészebbek a lábtónak rohantak, a többi dühös
4044 VII | Amint kendtek kihúzták a lábukat a házból, olyan dáridót
4045 VII | került elő sem fej, sem láda. - Ordítva kérte a prófétát,
4046 VII | amit látott, s azzal ment a ládáját keresni. - Hát az igazán
4047 I | ül most is az odaliszk1 a lágy fűbe heveredve, illatos
4048 X | körül a kastélyt, azon XIII. Lajos korában támadt csodakertészet
4049 X | az idegen úr hágott fel a lajtorján, s a kötelet derekára köttetve
4050 V | rárohannak a tisztességes ember lakára?~Kapornaki felnéze a szóra,
4051 X | s ha nem volt teteje a lakásának, legalább kimehetett rajta
4052 X | határozata folytán magának lakásul, ami valóban nem volt irigylésre
4053 VII | megérkezett már Moldvába; de saját lakát kikerülve, egyenesen Jászvásárban
4054 V | ólommal öntette be a zárakat, lakatokat; s minden még meglevő bútort
4055 VIII | semmit sem vétett.~A cselédek lakatot vetettek a szájukra, nem
4056 X | magokévá tették, ami még lakható volt rajta. Mind a négy
4057 IX | elhagyjam jószágomat, nyugalmas lakhelyem, családi boldogságom, s
4058 I | őseink Magyarország előtti lakhelyén, állt Kucsuk Mehemed basa
4059 XI | halva; nem életet, csak lakhelyet cserélt.~De még sok év múlva
4060 X | építének, hogy benne valaki lakjék, aki a hídkapura vigyáz;
4061 II | vadonba bocsáta el: „itt fogsz lakni, s innen ki nem jöendsz
4062 VI | reggelig táncolt Dénesfalviné lakodalmán.~- Az nem a kend gondja!
4063 VII | törököket és oláhokat.~Nagy lakoma fog lenni! A kert paradicsommá
4064 IV | egyszerre csak elkezdett lakomákat adni s vendégeket csődíteni.
4065 IV | elhítta őt magához ebédre, lakomára, már akkor bizonyos volt,
4066 VII | Az urak a kertben fognak lakomázni; - a népség a rácsozaton
4067 V | szobába, s az egybegyűlt lakossághoz fordulván mondta:~- Íme
4068 I | és Ben Mutasszem fő uléma laktanyáit; másik meglátogatja Halil
4069 VII | a pompás kertek ezernyi lámpáikkal üresen maradtak.~A seraskier
4070 VII | bokrok között; - színes lámpák kínai lógókkal, a perzsaszőnyegek
4071 II | seraskiernek, kezemen nincs lánc, nyakamon nincsen vas, de
4072 IX | kísérve belépett a vádlott; láncait kezével emelve, mintha nem
4073 IX | közepette az ajtón kívül lánccsörrenést lehete hallani.~Még a szívek
4074 XI | férfit vezetének elé hosszú láncnál fogva, melynek vasperece
4075 VIII | várporkoláb kíséretében, ki nagy láncokat hozott magával.~- Adja át
4076 V | támadni erre, kövek, botok láncos golyóbisok kezdtek repülni
4077 VIII | Ezzel leemelték az üstöt a láncról, s feltették az asztal közepére.
4078 VII | húsz oldalról, s puskás, lándzsás emberek ugráltak elő, mintegy
4079 X | kellett féltenie, hogy a láng belekap. Évek óta megtakargatott
4080 III | gyöngysorai látszának meg; arca lángolt kimondhatatlan dühtől, és
4081 I | atyám vett, és Károlynak a lantja.~- De egyebem is maradt -
4082 I | értünk, hanem neked van lantod, én pedig tudok énekelni;
4083 V | völgyének egyik szép kies lapályán feküdt illyefalvi Boór Ádám
4084 V | elöntette iszappal az egész lapályt az őszi vetésekkel; ökröket,
4085 X | valakinek itt kell közelében lappangani; s hogy az bizonyosan valami
4086 II | a meredek sziklaoldalhoz lapul, másfelől úgy elszorítja
4087 V | kegyetlenül.~- Micsoda csúnya lárma ez? - kiálta kidugva fejét
4088 VII | zenészeknek, azok pokoli lármát csaptak trombitáikkal; poharat
4089 X | csinál belőle.~Gondolfo lármázni kezde, s szidta olaszul
4090 V | sebesen, ti pedig többiek lármázzatok, hogy amannak olvasásából
4091 VII | Vannak bizonyítványaid?~- Íme lássad.~E szavakkal átadá Károly
4092 IX | vádat szemembe mondja, hadd lássam, lesz-e elég bátorsága engemet
4093 X | kopogást hall az ajtaján, elébb lassan, azután mindig erősebben,
4094 VI | tudunk már a fejedelemtől. Lássuk a jó urat mézesheteiben.~
4095 X | mindjárt. Jól van öcsém, hát lássunk hozzá.~Ezzel fogta az egyik
4096 VIII | nem izent valamit Thúri László, míg odavoltam.~- De igen.
4097 VII | tükörbe pillantva meg nem látá, hogy a keresett fej most
4098 VIII | arcára tekintett volna, látandá, mint elváltozott annak
4099 VII | időhaladékkal, míg táncnak látása s zenének hallása által
4100 V | fölfelé, halál fia!~A puska látására az emberek tágítani kezdtek,
4101 VII | bortól és a szép hölgyek látásától.~- Mit akarsz, mézédességű
4102 IV | három folyamodványt, melyet látatlanban aláírt, akkor kacagott volna
4103 VIII | nagy vitorlák tűnnek elő a láthatáron, s egyenesen felénk tartanak.
4104 V | uramat.~- Hallja kegyelmed! Láthatja kegyelmed, hogy és intra
4105 IX | kegyelmed fejéről, és ismét itt láthatnók soraink között ülni.~- Nyugodtan
4106 VI | ajkainak duzzogása által láthatóvá teszi zivataros kedélyét.~
4107 VII | tűzpillangók.~- Most már láthatsz: - szólt Kucsuk, előmutatva
4108 I | elestem egy bokorban, s onnan láthattam, és ő nem vett észre; -
4109 V | fordulván mondta:~- Íme látják kegyelmetek, miszerint én
4110 XI | reszketve beszélnek. Most látjátok, miért kell nekem kerülnöm
4111 II | világ elborzadna, ha engem látna. Menj vissza gyermekeimmel,
4112 VI | vitézlő uram, hogyha én azt látnám, hogy van a háznál egy élő
4113 VII | tréfa, melyet elébb meg kell látnod; mert hisz azt éppen feleséged
4114 VIII | kellene többet a szárazföldet látnom. Alig tűnt el szemeim elől
4115 II | törve; hát te? Ilonka! Nem látod-e őt?~- Leányom! - rebegé
4116 VI | szórakozásnak a basák unalmas látogatásait, kik odajönnek az emberhez
4117 III | rövidebb, vagy hosszabb légyen látogatásom - felelt Katalin udvariasan. -
4118 V | azt vélte, hogy a másik látogatni jött hozzá, s ő lesz az
4119 X | virrasztgatott odujában, mert látogatót nem tűrt magánál, mindenkiben
4120 III | meg, amit kívántál. Itt látsz egy csoport rabszolgát,
4121 I | még a bőr repedései is látszanak mellette körös-körül. Mellettem
4122 III | összeszorított fogainak gyöngysorai látszának meg; arca lángolt kimondhatatlan
4123 X | ökrökre, s ekkor úgy fog látszani, mintha azok járták volna
4124 X | oly ittas, mint amilyennek látszol. Mit tegyünk itt?~- Várj
4125 VI | rossz asszonyokkal.~Paskó látszólag fel volt indulva, semmit
4126 X | ablakai, s a négy szegleten látszottak kiálló belvedérek, mikről
4127 I | most azt hiszitek, hogy láttátok.~- Én nem álmodtam asszonyom -
4128 VII | megfejteni a seraskierrel láttatott rébuszt.~Ugyanis, éppen
4129 I | mosolyognak, gyöngysor fogaikat láttatva; ő Béldinét látja maga előtt
4130 IX | három Bethlen, Kapi, Haller, Lázár, Kendeffy, kiknek komoly
4131 VI | ételekkel kellett élnem, hogy lázt kapok, ha csak rágondolok
4132 I | vissza, egyik fiú volt, másik leány. Arcaik a naptól leégve,
4133 I | Gyönge kisfiának?~Síró leányának?”~Szállnak a nagy égen~Vándorló
4134 II | kebelére fiát, szemeivel leányára tekinte le, oly búsan, oly
4135 II | ember lejött, s letérdelt leánykája mellé, összecsókolgatá annak
4136 I | látja maga előtt szende leánykori arcával, Apafiné méltóságos
4137 II | Ilonka! Nem látod-e őt?~- Leányom! - rebegé a rém, oly hangon,
4138 I | Kállay család megtagadta a leányt, ki törököt választa férjül;
4139 V | jogcím, az adománylevél túrós lebbencsnek volt tépve, fogá tehát magát,
4140 VIII | megmeríté kanalát az aranyos lében, s beönté szájába.~Hah!
4141 X | beülve, annálfogva a hágcsóig lebocsátá magát. Amint a hágcsó legelső
4142 VI | maradt, és senki sem látta, leborult íróasztala szélére, és sírt
4143 V | hogy a szűk csatornába lebújjék, melyen át négykézláb mászva
4144 VIII | cirógatva végig férje arcát, s lecsókolva homlokárul a barázdákat,
4145 II | e csodát veled?~Az ember lecsüggeszté fejét felsóhajtva:~- Óh,
4146 II | érkeztetek vele - szólt az ember lecsüggesztett fővel.~- Óh, apám - sóhajta
4147 III | által felváltva, s az a lectica is vasból volt; mert ha
4148 I | másik leány. Arcaik a naptól leégve, ruháik kopottak, de vonásaikban
4149 X | Későn keltél fel engem leejteni lábamról - gondolá magában
4150 VIII | késsel és egy villával.~Ezzel leemelték az üstöt a láncról, s feltették
4151 VII | szólj; mindaddig, amíg nem leend titok.~De a fiú nem távozott,
4152 VII | őt, mire a seraskier nagy leereszkedéssel leszálla hozzá, s gonoszul
4153 I | patak sekélyén, s amint leereszkedve a völgybe még egyszer visszatekintének,
4154 XI | inquisitio tribunal, ahol lefátyolozva szokás a tanúknak megjelenni.
4155 X | feje alá téve tarisznyáját, lefekteté egy szegletbe; mely meglévén,
4156 VII | Azután azt álmodta, hogy lefeküdt alunni, s azt álmodta, hogy
4157 X | Jánosnak meg kelle várni, míg lefeküsznek, mely után lepecsételte
4158 V | Szamos mentében hajóztak lefelé ott azokkal sokáig tréfáltak,
4159 VII | bántam volna, ha egyszerre lefizetteted, mert ámbátor véghetetlenül
4160 X | vándorolni, s amint az óra lefolyt, egyszer csak üres lett
4161 VIII | egyedül, s férjét meglátva, lefutott elé, úgy, ahogy őt Paskó
4162 V | kettőjök részéről az elhozott legale testimonium, egyikkel volt
4163 II | eltántorítson, velünk teljesítteté a legaljasabb munkákat, miket másutt a
4164 I | díszített színpad, s még legbelső falai is be vannak vonva
4165 VII | boszorkánykaréjt vágtak a légben, az égő bájarcok egymás
4166 VII | érkezék, maga elé hívatá annak legbizalmasabb szolgáját, vele értekezendő:
4167 XI | törődött a közügyekkel. Kertje legcsendesebb helyén pompás márványsírboltot
4168 III | nekik mondani: hozzatok a legdrágább frissítőkből, s mindenféle
4169 V | emberektől, kik között a legelébb, megszalasztott Kapornaki
4170 II | lombjain elszórt kecskenyáj legelész, inkább vad, mint szelíd,
4171 II | melyet amott a sziklákon legelni láttok, s mikhez íme hasonlatos
4172 XI | adva a kérdéses tárgyat legelőbb a panasztevőket hívatá a
4173 VII | keresi fel a fejedelmet legelőször, s mit fog neki mondani;
4174 IV | egymásnak annak kivitelére. Legelsőbb is tehát különvonák a fejedelmet,
4175 V | diák.~Salamon diák szép legény volt, kivált most, hogy
4176 X | várta volna ilyen kemény legénynek az öreget, s azzal fölkelt,
4177 X | becsületben tartok, te vagy a legeslegutolsó; hanem hát mi dolgod velem?~-
4178 IX | emeltem föl, ha úgy kellett, a legfélelmesebbel szemközt? Kinek csak egy
4179 X | szájában a csibuk megrakva a legfelségesebb basadohánnyal, minővel valaha
4180 VI | világért sem ráz, s azt a leggyöngébb asszony is kiállhatja.~Paskó
4181 III | tubafa árnyékára, melyet a leggyorsabb lovas sebes futással hétszázhetvenhét
4182 VII | így nevezi magát ez lesz a leghelyesebb címe.)~„Megértettem a leveledet,
4183 X | Az a Kökényesdi volt a leghíresebb haramiavezér azon időben.)~-
4184 I | egy-egy tarka csigahéj.~E hely legkedvesebb mulatóhelye Katalinnak,
4185 X | kulacsot.~Tele volt az a legkegyetlenebb lengyel pálinkával, amitől,
4186 V | Pozsgai emberei voltak legkevesebben, de mind jól fizetett szolgák,
4187 IX | első bűn volt előtte, amit legkönnyebben hitt s legsúlyosabban büntetett,
4188 II | legördülő kavics.~Végre a völgy legmélyebb helyére érnek, itt egy roppant
4189 V | omlani a kő az ablakokra, a legmerészebbek a lábtónak rohantak, a többi
4190 IX | megaláztam fejemet az ellenségek legnyomorultabbjai előtt, s bátran emeltem
4191 II | visszhangnak s az utasok után legördülő kavics.~Végre a völgy legmélyebb
4192 III | Minden igavonó állat között a legolcsóbb az ember; egy ökör tíz-húsz
4193 VI | uram a portától, hogyha a legrövidebb idő alatt az adót meg nem
4194 VI | Bethlen Gábor alatt volt. Legrosszabb esetben iparkodjék kegyelmed
4195 VII | bámult utánok, s midőn a legsebesebb pörgéssel ellejtének mellette,
4196 VII | gondoljátok meg, barátaim, én a legsürgetősebb izenetekkel jövök a portáról,
4197 IX | amit legkönnyebben hitt s legsúlyosabban büntetett, a fejedelemkeresés,
4198 III | gránátalmafát a kertedből.~- A legszebbeket kapod meg.~- Aztán meg,
4199 IX | lépésnyire megállt, úgy hogy a legszélrül ülők kezet szoríthattak
4200 IX | Ott voltak az országtanács legtekintélyesebb tagjai, ott Béldi Pál, Kornis
4201 IX | angyalok, s oly tiszta még a legtitkosabb gondolatja is, mint az arany.
4202 V | bizonysága szerint, legtöbb és legtörvényesebb joga lévén e jószághoz...~
4203 X | edényt, mely is tele volt legújabban kiforrt új borral, azon
4204 IX | előtte ülők arcain, s midőn legutóbb szolgája arcát megpillantá,
4205 XI | verték föl elvonultságából.~A legutóbbi ítélet óta egészen magányba
4206 I | tündérekről volt szó, de a legutóbbinál elnevette magát, s megtaszítva
4207 VI | szultánnak, hanem pénzt.~Legutoljára éppen azon izenetet hozta
4208 X | reálépve felmászott annak legvégső fokáig, s az elhozott kötélhurkot
4209 I | asszonyom, egy közülök, a legvénebb, a szakállas farkasvezér
4210 VI | öreg, s megkérdezé:~- Miért legyenek a törökök olyan okos emberek,
4211 X | kért kulcsot zsebéből, s lehajítá azt Jánosnak.~- Nesze, fogjad;
4212 V | Salamon diák, nyavalyás, amint lehajolna, hogy majd felvegye az írást,
4213 X | magáénak néz; azt tehát lehelyezve a tűz mellé odaadott egy
4214 X | ellen azt belülről védni lehessen. Körös-körül egy mély s
4215 VIII | hajnalban tudakozódva, ha nem lehet-e még a fejedelemhez fölmenni.~ ~
4216 II | visszasegítend hazádba?~- Lehetetlen! - én rabja vagyok a seraskiernek,
4217 II | mert hisz enyémek úgy sem lehetnek ők többé.~- Bármily borzasztó
4218 II | egy tulok hátulsó lábairól lehúzatva a bőrt azon nyersen lábaimra
4219 I | nem akadhattok, ha csak leírás után nem. Jó gyermekeim:
4220 I | néztek minden rabot, ki e leíráshoz legkevésbé is hasonlít; -
4221 II | Úgy, ahogy a török által leíratott: lábai, szőrös tehénlábak,
4222 X | öccsét bizonyosan valaki az ő leitatására fogadta fel? Ez eszme lassankint
4223 II | felfutott egy fára.~Az ember lejött, s letérdelt leánykája mellé,
4224 V | kilátással a Szamosra. Két hegy lejtőjében, melyek közül az északnak
4225 V | íráshoz, hogy azt elérheté, lekapta a kertészolló hegyéről,
4226 V | befutott az ágyasházba, s lekapva a falról hosszú karabélyát,
4227 VII | nem betegedett-e még le. Lekötelezett barátod és legalázatosabb
4228 X | senki; tetejéről nagyobbára lekopott a zsindely, s a denevérek
4229 III | tél, s az ólombányákba, ha leküldök Rebbi-el-avvel (december
4230 V | kívül süttetve egy ökröt s leküldve néhány akó bort, melynek
4231 XI | ajkáról, csak sóhajtott nehéz lélegzettel.~Naláczi kivéve a pecér
4232 XI | házasságtörő és stellionatusban lélegző, háromszorosan bűnös, -
4233 VII | szétpattant azután - s a lélek hova lett?~Kucsuk basa ott
4234 III | apjáért könyörgendő, s ritka lélekjelenléttel válaszolt:~- Csalatkozol,
4235 VIII | potpourri közé? ő tehát nyugodt lélekkel magára mutatott, és mondta
4236 VII | imát, s még alig borult el lelkeiken a vihar, melynek zápora
4237 VIII | Édesem, - szólt Paskó, ki lelkének azon egyetlen gondolatjában
4238 VI | rendelnének mellé, aki a lelkére vigyázzon.~Paskó meghallott
4239 VIII | varázsolni. Ilyenkor ő bátor, lelkesült, vakmerő volt - még feleségével
4240 I | a kegyelmedé - folytatá lelkesülve, s hozzátevé nagy szemérmesen: -
4241 VII | magát:~- Gyertek hát no, aki lelketek van, ha velünk akartok kikötni!
4242 I | daccal védte magát könnyebb lelkű testvére ellen, ki erővel
4243 VII | tegyen senki tovább, mert lelövöldözik!~János gazda előkapá erre
4244 III | volt, tripla tokája volt, s lelógott nagy lomhán, s hasának terjedelme
4245 VII | midőn kijött, a fürdőajtóban lelte a basát.~- Megengeded, hogy
4246 I | sokáig, s még kunyhót sem leltünk sehol. „Jó erdőcske! - kértük
4247 II | menjenek tovább.~A kalauz lemászott a fáról, magában mormogva:~-
4248 VIII | Innen dúlfúlva haragjában lement János a konyhába, ahol a
4249 V | makkoltással a közös erdőről, én lemondok az egész jussomról, amit
4250 VIII | teelőtted? Te engem megvetsz, lenézesz; óh, ezt nem érdemeltem.~
4251 VII | ellejtének mellette, midőn a lengeteg öltönyök boszorkánykaréjt
4252 II | szemeibe könnyek tolultak.~- A lengyelek tatárt híttak segítségül,
4253 VI | tekintve iszonyú összeg! A lengyelországgali viszályok miatt a kereskedés
4254 VI | mindenért oly ingerültnek lenned.~- Igen! - beszélt a nő
4255 II | akik így bántottak, nem lennék-e ellenségeim üldözője, gyilkosaimnak
4256 VII | van, s már Erdélyben kell lennie, s Feriz bég is utána sietend,
4257 VIII | megragadva a lokaj tarkóját lenyomta annak fejét az asztalra,
4258 VII | sáncokat, s háromezer embert leöltek benne. Ekkor a vezér aga
4259 XI | ugrott oda Pozsgaihoz, s leoldá nyakáról a láncot, és kezét
4260 V | elfoglalták a szobát, s a lépcsőajtókat feszegették. Amint ekként
4261 IX | jóvoltáról, - ki a vérpad lépcsőire ment fel, s a bakó zsinegével
4262 X | vigyázz, hogy merre jössz; a lépcsőn feljutva a folyosón jobbfelé
4263 VII | megnyugtatásomra.”~Katalin újra lepecsételé szépen a levelet, s egy
4264 X | felnyittatni, s azután újra lepecsételni.~- Kezdesz már emlékezni?~-
4265 X | lábnyomokról, hogy valaki a lepecsételt ajtókon ki- és bement, mert
4266 V | még számára sült és cukros lepény” amidőn felnyílván az ajtó,
4267 VII | bizonyos volt, hogy meg nem lephetik orozva; mert mindig ráláthat
4268 V | tehát ha kegyelmed akarja, lépjünk amicára, s egyezzünk meg
4269 XI | én is igen jól ismertem. Leplezze le magát kegyelmed.~Boór
4270 IX | hogy azalatt amaz asszony lépteit szemmel kísérhessem, és
4271 IX | neki, s maga határozott léptekkel a tanácsurak elé járult,
4272 VIII | legyen, s gondjai egy részét lerakhassa.~Már késő éjszaka volt,
4273 X | kerekedék rajtok... János leráncolta szemöldökeit mélyen, öccse
4274 VIII | hisz ez nagyon jól van. Így leráztátok a gondját vállaitokról.~-
4275 X | megunták a józanságot, s aki lerészegszik tőle, láncra kell kötni,
4276 V | ellenfeleik megszöktek, mire lerohant az egész sokaság a Szamosra,
4277 II | társaimnak lelkét, s midőn leroskadtak sorsuk terhe alatt, én vígasztalám
4278 X | ha nálad van, majd azután lesegítlek.~Gondolfo előkeresé kínos
4279 VIII | tarkabarka olasz lokajt lesett; mindezek helyett az úrnő
4280 VII | midőn már órárul órára lesték a basa jöttét, azon hírt
4281 VI | Paskó uram.~Az érdeklett lesüté szemeit, felsóhajta és hallgatott.~-
4282 IX | sápadságát tekinti, s a lesütött szemeket, melyek kegyelmedre
4283 X | félszemmel mindig a kardot lesve, s még János az átalagot
4284 II | eleven kecskebak fejéről leszakíttatá a szarvakat, s azon forrón,
4285 VII | seraskier nagy leereszkedéssel leszálla hozzá, s gonoszul mosolyogva
4286 IX | azoktól sohasem az adó leszállítását kérte, hanem még nagyobb
4287 V | megfogdossa, megkötözze s leszállítsa Fogarasra. Melyet is íme
4288 V | uraimékat látja azokból leszállni, kit-kit a maga nótáriusaival,
4289 X | Már erre a szóra csakugyan leszállt János gazda, s kinyitá az
4290 III | Nemsokára megérkezék Katalin, s leszállva lováról a seraskier elé
4291 VIII | többiek ájtatosan felkelve, leszedett süveggel mondták el az asztaláldást
4292 VI | ténynél, amiért gazdája leszidhassa, hanem elhallgatott diadalmasan,
4293 I | gyermekem a távolban, ahelyett lesztek ti nekem, valahányszor nyájasságot
4294 XI | vagyonai javával.~A három nap letelvén a fejedelem egész tanácsát
4295 VI | hogy egész Sztambulban létem alatt mindig azokkal a kiállhatatlan
4296 VII | Tavaif.~Amire még otthon létemben kértelek, azt ne felejtsd
4297 VII | kezeit imára kulcsolva, ők is letérdeltek mellé, ők is imádkoztak.
4298 X | rakván a tornya közepén, leteríté mellé subáját és nekiheveredett,
4299 I | hátramaradt török, arcra borulva leterített burkonyán.~ ~
4300 VII | út letér, az ő eszméi is letértek vele; azon vette észre,
4301 VII | megtudni. Majd olyan szépen letérünk az útról, hogy senki sem
4302 X | melyből egy pár kupa úgy leteszi holmi vékonypénzű legényt,
4303 VI | magamtól.~Az öreg szolga letett mindent a kezéből, s odafordulva
4304 XI | bárhol hatóságunk alatt létező minden jószágaiba visszahelyeztetik,
4305 VIII | elereszté erre Gondolfot, s letörölgetve magáról a levest nagy nyugodtan
4306 V | magad, fel kell menni azon létrán!” De akik közel álltak,
4307 VII | néhány szó abból állt, hogy leültette őket a rakott asztalokhoz,
4308 II | míg rászáradtak, úgy, hogy levágni sem lehet többé. Akkor ezen
4309 VII | Kucsuk basa egyszerre vivé el levágott fejét s megszabadult rabját.~
4310 IV | Kozár uram lódult neki, levágva egy gólyaszalonkának az
4311 VIII | a hátán csorgott végig a leve.~De Jánosnak sem kellett
4312 VIII | gyönyörködve annak cinóberszínű levében, s tulajdonítva azt egyedül
4313 VI | azt gondoltam, hogy majd a levegőváltozás, szórakozás, mulatságok
4314 VI | enyhítenék bajodat.~- S te levegőváltoztatásnak nevezed Sztambul ronda utcáinak
4315 V | mindkettőnk donationalis levele egy napról kelt, de miután
4316 IV | hogy mit kér a másik a maga levelében, s mindegyik a magáét iparkodott
4317 VII | leghelyesebb címe.)~„Megértettem a leveledet, és azt találtam benne,
4318 VII | félreértéseket a felfogott levelek által azonnal felderíteni,
4319 XI | számított. A fejedelem megkereső levelére a császár kiadta őt az erdélyi
4320 VII | nyomára jönni. A seraskier levelezésben állt a moldován herceggel,
4321 XI | amint az ez iránt váltott levelezések akkori tanácsúr, Bethlen
4322 X | előtt fent volt a pecséteket levenni, nehogy okot adjon azoknak
4323 VII | megérkezte felől.~Katalint leveré e hír; mi oka lehetett férjének,
4324 V | befoldatni üveggel, s a levert vakolatot újra kisimíttatni,
4325 IX | az, ki, míg az általános levertség mindenkire látszott hatni,
4326 VIII | asztalra, bele egyenesen a levesestálba, s beleverte annak orrát,
4327 VIII | felkapta a tányérját, s levesestül úgy vágta Jánoshoz, hogy
4328 VIII | s letörölgetve magáról a levest nagy nyugodtan felelt:~-
4329 X | helyéről, s egy magas polcról levett valami kobakot.~- Ezt én
4330 VII | Furfangos gondolatja jött... Levette a fejét onnan, ahol állani
4331 V | később pedig a jelen nem levőkért is. Az ebéd vége szinte
4332 VII | e leveleket végigolvasá, levont szemöldökei alól úgy szikráztak
4333 VII | elragadni.~János szép óvatosan levonta a kenyeret a dárdáról, s
4334 I | órában nem óhajtana közel lézengni hozzájok, hanem a fegyveresek
4335 I | meg a szeretője Muntye Ljubu, derék egy pár voltak; itt
4336 VII | láttam többet egyetlen egynél lobogni. Csupán Kucsuk Mehemed basa
4337 VIII | több! nosza felugrott a lócáról, s megragadva a lokaj tarkóját
4338 IV | Nosza, azért meg Kozár uram lódult neki, levágva egy gólyaszalonkának
4339 III | kijöttek üregeikből.~Akkor egy lökéssel hanyatt taszítá az embert,
4340 I | viszonzá a leányka egy szemeibe lövellő könnyet törölve szét -;
4341 VII | kráteréből millió csillagot lövellve az égre, mik kékre, zöldre
4342 V | tőle; - különben közibéjük lövök! - S erre a szóra csakugyan
4343 VII | a Rábának, s a vezéraga lófarkas zászlói közül nem láttam
4344 I | bivalybőr csügg, farka hosszan lóg utána.~- Úgy van, asszonyom,
4345 VII | között; - színes lámpák kínai lógókkal, a perzsaszőnyegek sátorul
4346 V | ahol gondolá, hogy meg nem lőhetik, találomra nekihajíta egy
4347 X | végre a rekettyésbe érve, lóhorkolást kezde hallani maga előtt.~-
4348 X | mint az apáca; még az olasz lokajnak sem volt szabad a kastélyba
4349 VIII | megérkeztének híre; de az olasz lokajróli hallomás egyszerre kiölt
4350 VII | Ti gyalázatos kupcihér lókötők, nem szégyenlitek a fejedelem
4351 II | a törpe sóskafa, melynek lombjain elszórt kecskenyáj legelész,
4352 I | összehajlanak a tó felett, s e lombkárpiton át egy szemközti lovagvár
4353 I | virágos pázsitot s illatos lombokat adott a természet.~A délceg
4354 I | körös-körül virágos bokrok, sötét lombú fák, repkényfüzérek csüngnek
4355 III | tokája volt, s lelógott nagy lomhán, s hasának terjedelme miatt
4356 VII | seraskier fogadása betelt. - Lőn neki az ő szavai szerint.~
4357 I | ismerem jól a vén renegátot. Lopás, rablás, csalás, gyilkolás
4358 VII | meglátná, ha valaki el akarja lopni... Furfangos gondolatja
4359 III | a nő, aggódó pillantást lopva a gyermekek felé, kik a
4360 X | ablakai nem voltak egyebek lőréseknél, csak a középről felmeredő
4361 VII | nap óta le nem szálltam a lóról.~Hátunk mögött nagy a veszedelem,
4362 X | Fertelmes gonosz nedv vala az. Lótejből készült erős szesz, mely
4363 V | s minden ajtónál szintén lótó-futó cselédjével csapódva össze,
4364 V | amidőn az ostromlók közé lőtt; futott alá s fel a szobában,
4365 IV | ráfogták, hogy a fejedelem lőtte, úgy hogy dél felé a fejedelem
4366 VI | furcsának találta, hogy felesége lovagolhasson, és kocsira ne ülhessen;
4367 X | várkapun még ökörhátán sem lovagolhatunk be, mert azoknak a nyomait
4368 I | ő maga erős oláh ménen lovagolt keleties török öltözetben,
4369 VIII | ablakon egy megriasztott lovagot várt kiugrófélben látni,
4370 I | lombkárpiton át egy szemközti lovagvár fehér ormai tekintenek le
4371 III | egyenként, mondván, hogy jó lovaik voltak a futóknak, nem érhették
4372 VII | voltunk az elmaradandókat lovaink patkói által elgázoltatni,
4373 VII | ahol vagytok, fogjátok ki a lovaitokat, s ne iparkodjatok egyikünkhöz
4374 VII | jobban közibe vagdalt a lovaknak.~- Megállj! - hangzott ekkor
4375 VII | az úton mindenütt váltott lovakon sietett gyorsan hazafelé
4376 II | ijedten kapott az oláh Katalin lovának zablájához, csaknem hanyatt
4377 III | azzal hirtelen felkapott lovára kíséretével együtt, s elvágtatott
4378 III | megérkezék Katalin, s leszállva lováról a seraskier elé sietett,
4379 VII | a futók közül két csapat lovasság, egyik Petneházy huszárjai,
4380 VII | De kegyelmed itt marad lovastul és huszárostul.~- Tudósításaimat
4381 III | fickó eltart ötvenig is. Lovat, ökröt drága szénán kell
4382 VII | semmi egyéb, mint hogy a ludak mezítláb járnak; kend mondhatna
4383 V | is az ő jószágát. Hát a lúfők?~- Azok is elmentek, nagyuram.~-
4384 VII | seraskier félóráig mosatta, lúgoztatta, dörzsöltette magát, s midőn
4385 I | fába véste a nevét Drágu Lupuj, meg a szeretője Muntye
4386 VII | Szép madár, aki a falubeli lyányokat mind elbolondítja pántlika-osztogatással.~
4387 I | mellé Halil effendi; abban a lyukban ott lakott a süvöltő sárkány,
4388 VII | nekiakasztá szarvait, s addig lyukgatta, addig feszegette e hegyes
4389 I | árnyában, a keleti szőnyegek, a madártollas napernyők szögletben hevernek,
4390 I | Katalin - csak nem tettél magadban új fogadást, hogy a lábaidat
4391 VII | feleségedet miért nem hoztad magaddal?~- Mi dolgod neked a feleségemmel? -
4392 I | fogadott anyjának:~- Miért tész magadnak ennyi alkalmatlanságot?
4393 VI | fejedelem. - Már akkor százat a magáéból fizetett rá kegyelmed!~-
4394 X | utcát, s minden házat a magáénak néz; azt tehát lehelyezve
4395 IX | rettenetes tanú! Az ember szíve magáll, ha rágondol is, s borzadva
4396 VIII | Hajh, mennyiszer áldottam magamban a mi jó sáros országutainkat,
4397 IX | országkincsét osztogattam ki magamé gyanánt, a vád többi része
4398 IX | meg nem érdemelték. Nem magamért szólok, az én egész életem
4399 VII | akarom elnyerni, illő, hogy a magamét tegyem fel érte.~A basát
4400 VI | magadat, hisz nem viszlek magammal.~De az asszony csak nem
4401 VIII | te magad mondád, hogy ez magános ügy.~- De rám bízott titok,
4402 XI | legutóbbi ítélet óta egészen magányba zárkózva élt a világtól
4403 XI | kívánná, maradtam volna örökké magányos völgyemben, elhagyott rabságomban,
4404 VIII | Gondolfot, s letörölgetve magáról a levest nagy nyugodtan
4405 X | beépülve, hogy mintegy négy öl magasságnyira ablakai nem voltak egyebek
4406 X | észrevehetők voltak egy magassarkú és széles orrú cipő lábnyomai,
4407 IV | kérdezősködtek neje, gyermeke felől, magasztalták, akiket szeretett, rágalmazták,
4408 IX | előtte mind, és meghajták magokat. A fejedelem inte nekik,
4409 I | küszöbei előtt énekeltek, magokban érzenék; a fiú arcán meglátszott
4410 X | zsindely, s a denevérek egészen magokévá tették, ami még lakható
4411 VII | garaboncások, hagytak beszélni magokkal, közel engedték az embert
4412 X | mindinkább meredten néztek maguk elé, arcán valami őrült,
4413 V | sohase fárasszák kelmetek magukat, mert azt már kidobtam én
4414 VI | csendes bú árnyéklatát viselik magukon, mely látni engedi magát,
4415 X | hágcsó van a toronyban, azt magunkkal visszük. De ez nem fog egészen
4416 X | s erre elkezdé olaszul magyarázni Jánosnak kellemetlen helyzetét,
4417 I | vagy vesztenek, s akkor Magyarhon temeti el őket! Miért imádkozzék?!~
4418 I | órányira a Serethtől, őseink Magyarország előtti lakhelyén, állt Kucsuk
4419 VII | napon tehát jön egy követ Magyarországból, kinek lefoglalt iratai
4420 VI | basa, mindazon erdélyi és magyarországi helységekből, mik a fejedelemségekhez
4421 I | győzni fognak és eltemetik Magyarországot, vagy vesztenek, s akkor
4422 I | ti azért minden ott lévő magyartól kérdezzétek meg nevét, s
4423 V | kegyelmetek, miszerint e mai naptól számítandó tizenöt
4424 XI | Lengyelországba, ahova őt majdan Paskóné is követendé pénzzé
4425 VIII | ellenség tyúkszemére, hogy ez majdnem a padlásig ugrott kínjában,
4426 X | kapuja, mik közül az egyik a majorsági szekerek, másik az urasági
4427 VII | Hogy nem teszünk egy ugrást Majosfalva felé?~- Nem tudom, János.
4428 VIII | tiltakozni, már közelebb jártak Majosfalvához, mint az országúthoz, s
4429 VII | félre ne térjek egy kicsinyt Majosfalvára; nem sok időre, csak úgy
4430 X | X. AZ ŐR~A majosfalvi kastély éppen a legnagyobb
4431 XI | kivetessék.”~„Negyedszer: Makacsságból meg nem jelent Pozsgai Ferenc,
4432 V | részt, szabad faizással és makkoltással a közös erdőről, én lemondok
4433 V | az elsőbbnek faizási és makkoltatási jogáról; hanem a jelenlevők
4434 V | minden tíz emse után két malacot s jogelismerés tekintetéből
4435 III | boronát húz, télen pedig malomban őröl, vagy ólombányában
4436 VII | nekivágtattak Ismail basa mamelukjainak... Ez volt a pillanat, melyben
4437 I | átjárást szerezzen nekik a mamelukoktól őrzött kapukon, s a murzák
4438 VII | előszökelltek az éteri almék mandolinjaikat pengetve, csengős nakaráikat
4439 VII | olvasott.~„A keresztyén sereg már-már verve volt, tábora prédára
4440 I | atyánkat keressük, és nem maradhatunk tenálad.~- Évekig eljárhattok
4441 IX | hogy eltávozhassam.~- Maradjon kegyelmed; - szólt ekkor
4442 VII | maguknak.~- S meddig kell itt maradnunk?~- Nem tovább, csak negyven
4443 VIII | Szólj és ne kérdezz; miért maradtál oly sokáig távol? Miért
4444 XI | gyermekeim sorsa nem kívánná, maradtam volna örökké magányos völgyemben,
4445 I | Azon búsulok, hogy itt maradtunk - felelt a fiú bánatosan -;
4446 V | fejem utána is megy. Itt maradunk! Egy tappot se menjenek
4447 V | uram pedig birtokon belül maradván, a két extra dominium helyezett
4448 VIII | utam az lesz, amikor ott marasztnak, s mind e küzdéssel nem
4449 V | megrendeltek sok mindenféle marcipánt és piskótát kolozsvári boltosoknál,
4450 VII | is fut, fárad, mint egy marha! De csak ide merjetek jönni,
4451 II | s annak minden pénzét és marháit a seraskierre juttatá. Ez
4452 VI | országban egy irtózatos marhavész, mely az igavonó állatok
4453 II | csaknem hanyatt esve:~- Jézzu Mária! Ahol a kétszarvú ember!~
4454 VI | indulatoskodjál; - látod, máris oly ingerült vagy.~- Mostani
4455 X | kötni, hogy senkit meg ne marjon.~- Az én bátyám le akar
4456 V | Amint a három úr a donatiót markában érezte, sietett mindegyik
4457 X | visszarántá őt annál fogva, s markolatig döfte szívén keresztül a
4458 I | gondolna, mikor annak a markolatját fogja.~- S mi történt veletek
4459 III | tíz-tizenöt esztendeig ló, de egy markos fickó eltart ötvenig is.
4460 V | összeapríthatnám a kegyelmed maroknyi népét, hogy gulyáshús sem
4461 V | s midőn végre Pozsgai a marokra tépett papíros pilléket,
4462 IV | hanem azt állította, hogy Marosvásárhelyre megy dolgában; pedig hát
4463 VIII | után, azalatt ő egy szép marsot dobolt el a cintányérján
4464 XI | legcsendesebb helyén pompás márványsírboltot emeltetett nejének, ott
4465 VII | Fejekre játszunk; én a másét akarom elnyerni, illő, hogy
4466 VII | megyünk?~- Hová mennénk máshová?~- Hogy nem teszünk egy
4467 X | azoknak egyikét a saját, másikát az öccse égő pipájára tevé
4468 VIII | tenger fenekére vetett, másikban a felhők közé hajított bennünket
4469 V | ember egy bútordarabot a másikhoz bírt illeszteni.~ ~
4470 VIII | terhelt Paskót elvezették, a másikon pedig kidobták Jánost, ki
4471 XI | bűnhödés alól felmentetik...”~„Másodszor: Paskó Kristóf, akit hűtelen
4472 IX | is ékesen szólani, miként mások, de tudok mondani igazat,
4473 XI | van -; ugyanazon dolgokat másoktól is hallhatta kegyelmed,
4474 IX | beszélt egyébről, nem álmodott másról, mint hona jóvoltáról, -
4475 VI | a hosszú, - meglehet, a másvilágon végződő útra.~Hárman vannak
4476 VII | agyonihatja magát, s vígan megy a másvilágra!... A hajdúk már megragadták
4477 VII | sövény tetejét, hogy át ne mászhassanak rajta, s úgy strázsálták
4478 V | ostromot: „Fel kell a háztetőre mászni! Be kell ugrani azon az
4479 VII | akasztok a falra, mintha ott másztál volna fel.~- Ne búsulj, -
4480 VII | jössz ide?~- Kerítéseden másztam keresztül, hogy veled beszélhessek.~-
4481 V | lebújjék, melyen át négykézláb mászva kellett haladnia több mint
4482 V | borok közé, avas zsírral mázolta be a szobák falait, ólommal
4483 VIII | ebből... A bizony... Nincs megadva sava borsa... Tudom már...
4484 IX | Paskóra; a főtanácsúr szájában megakadt a szó.~- Bizonyára - folytatá
4485 XI | kegyelmednek mindhalálig.~A megalázott ember összezsugorodva hajtá
4486 IX | alakban láttam a halált, értök megaláztam fejemet az ellenségek legnyomorultabbjai
4487 II | hozzánk!~Katalin egyedül mert megállani a közeledő rém előtt, ki
4488 VII | volt szándéka egy percig is megállapodni a városban: aminthogy szerencsésen
4489 V | kárt; nem lehetett azokat megállítani; csak annyira, hogy nagy
4490 III | amit a muzulmán kimond, az megállja.~- Én azt mondtam, hogy
4491 VIII | mind mi, mind üldözőink megálltunk a tenger közepén, csak olyankor
4492 VII | Feriz bég harcoltak még megáltalkodottan az összegyűjtött szpáhik
4493 IX | amit alig szabad. De én megbecsüllek azzal, hogy szemközt állítalak
4494 III | asszonyt az uráért illik megbecsülni.”~Hanem azért csak odakinn
4495 II | házunkból, mint mondá, a te megbízásod szerint. Nőd pedig, anyánk,
4496 II | ember - hát barátom, kit megbíztam, hogy vagyonaim egy részét
4497 X | Amiért bátyádhoz mentél?~- Megbocsáss, jó uram. Tudod, hogy parancsolatodra
4498 VII | óráig tartott: míg a fejét megborotváltatta, - a turbánját felköttette, -
4499 VII | vesztést helyrehozni, s árulást megbosszulni. Isten veled. Fiad Feriz.”~-
4500 XI | sehonnaiak, kik által a megbuktatott Kozár bosszút akar rajta
4501 VIII | csak, vitézlő uram, hogy megbúsulnak rajtunk itthon!~Paskó mosolygott.~-
4502 X | sem talált senkit... Talán megcsalá Gondolfo?... Végre az utolsó
4503 VII | tisztellek, attól tartok, hogy megcsalsz. Ami az óvatosságot illeti,
4504 I | gyermekeiben buzog.~A lyánka megcsókolá a nő kezét, s kebeléből
4505 II | Ádám még egyszer megölelé, megcsókolgatá gyermekeit, s azzal megrázva
4506 X | szűk folyosókat épített megcsonkított cserjékből.~A kastély is
4507 X | sem kezdtek tőle.~Están megcsóválta a fejét, mintha azt gondolná,
4508 VII | milyen hirtelen haragú, megdorgálna érte, ha megtudná, hogy
4509 V | közbenjárulására abban aztán megegyeztek, hogy Kapornaki uram minden
4510 IV | addig is, a fejedelem ahol megéhezik vagy megszomjúhozik, kéz
4511 I | sokáig sírtunk, azután pedig megéheztünk, egész nap elbolyongtunk
4512 IV | gyöngesége által.~Így is sokszor megejtették a főurak, mikor külön kaphatták
4513 III | kell teleltetni, az ember megél abból, ami hulladék marad
4514 VII | ahol elég az emberek előtt megemelni a süveget köszöntés fejében,
4515 VII | fürdőajtóban lelte a basát.~- Megengeded, hogy felöltözzem elébb?~-
4516 VIII | szabad egyesült hármas nemzet megengedjük, hogy török, tatár hajtsa
4517 IX | szokás, ha kegyelmednek megengedtetett szólni vétkes ura mellett,
4518 IX | nekem, alázatos jobbágyának megengedvén, hogy uram mellett szívem
|