1-bebor | bebot-denes | denev-elves | elvet-felsi | felso-hajit | hajja-igazo | igazs-kerta | kertb-kulcs | kunyh-megen | meger-mutas | mutat-papma | papot-sietn | siets-talal | talan-unnep | ureg-viszo | vita-zuzot
Fejezet
4519 V | birtokocska testvérek között is megér egy hajtóvadászatot.~Amint
4520 V | háborítják; ámbátor mind a hárman megérdemelnék, hogy az adományozást elveszítsék,
4521 IX | nyugalmát, mint saját szívemét, megérdemlem talán, hogy én, gyönge nő,
4522 IX | balsorsán könnyebbítsen; - megérdemli, hogy midőn hazájába érve
4523 III | oly színben volt, mint egy megérett tök.~Károly hazáig nem győzte
4524 VIII | őnagyságától, kegyelmedet, amint megérkezik, vasra veretni. Holnap kihallgatást
4525 VII | s nejét nem is tudósítá megérkezte felől.~Katalint leveré e
4526 V | kénytelen levén a jószágban megerősíteni.~A két úr fellélegzett.
4527 IV | enyim pedig csak egy kis megerősítés és helybenhagyásérti esedezés
4528 VII | gyermeksírás ékesen szóló beszéd, megérté a szótalan imát, s még alig
4529 IX | méltóságos uraim ott is megértenek engem, ahol szavam elhal,
4530 VII | képtelen vagyok írott betűket megérteni; azért tehát légy annyi
4531 VII | lesz a leghelyesebb címe.)~„Megértettem a leveledet, és azt találtam
4532 VIII | nem fogja lépni.~- Az is megeshetik, asszonyom - felelt János.~
4533 VII | Mire vársz még?~- Uram, te megesküdtél, hogy nődet látni nem fogod
4534 VII | végre előhozta. Én ugyan megesküdvém, hogy csak akkor adom őt
4535 X | ítéletnapig, s ha egy kenyeret megevett, az tovább tartott neki,
4536 V | megfullad; jeges veremben? megfagy; hová legyen? mit csináljon?
4537 I | légy kegyelmes, ne hagyj megfagynunk az úton, mert mi jó atyánkat
4538 X | Csak eresszen kend be, mert megfagyok idekinn.~- Hát minek jöttél
4539 VI | a legkisebb rázkódásnál megfájdul a fejem, majd szétszakad;
4540 VII | múlva tetszett a prófétának megfejteni a seraskierrel láttatott
4541 VI | tehetni fogok: - nem fogok megfeledkezni kegyelmedről.~- Köszönöm,
4542 IX | ennyi képtelen ellentétnek megfelelhetni. Mint a hermelin, mely meg
4543 III | szikrázó szemekkel a delnő, s megfenyegetve összeszorított öklével az
4544 VII | basa felelhetne kérdésére, megfogá annak kezét, s magával vonta
4545 XI | előjöttek, az ő ellenségei által megfogadott sehonnaiak, kik által a
4546 V | akár pediglen vendéget megfogdossa, megkötözze s leszállítsa
4547 VII | hogy férjétől megtudja e megfoghatatlan mellőzés okát, s nem volt
4548 VII | a török szentek minket a megfojtogatástól meg nem őriznek.”~A levél
4549 VII | hogy nem adtam neki, jól megfojtogatott miatta. Most előhozattam
4550 II | ért, él az Isten, hogy azt megfordítsa rajtad - szólt szilárdul
4551 VII | oszmánokat. Az egész csata megfordult egyszerre, a támadókból
4552 VIII | miután a nagy merőkanállal megforgatta annak tartalmát egynéhányszor,
4553 V | szekrényben? hombárban? megfullad; jeges veremben? megfagy;
4554 VII | szentgotthárdi ütközet a moldvánok megfutamodása miatt veszvén el, a fővezér
4555 II | valakinek eszébe juthatott volna meggátolni, a sziklahasadékokba fogózva,
4556 VI | hazulról. Majd esztendőre meggazdálkodom azt.~A fejedelem felugrott
4557 V | benne, ahova elbújhassanak. Meggondolá tehát a dolog kimenetelét;
4558 VI | szép Berta asszony elébb meggondolja magát, ha feleljen-e.~-
4559 X | öcsém - szólt János gazda, meggondolva, hogy mit mondjon - nem
4560 IX | engemet e szolga által így meggyalázni. Azért, hogy én többre becsültem
4561 II | mint én és ti vagytok; meggyalázva, elcsúfolva, emberalakjában
4562 IX | ember képes lenne engemet meggyilkolni, vagy a házam rám gyújtani,
4563 XI | engem? Miért kellett őt meggyilkolnotok? Azt a szép gyöngéd keblet
4564 VII | viszontlátás után eped, s mint fog meggyógyulni férje egy szavától. Óh,
4565 V | s szemeit kitörölgetve meggyőződék róla, hogy él, s bizonyossá
4566 X | János, s valami homályos meggyőződés mindinkább gyökeret kezde
4567 I | felől, azt Katalin érett meggyőződésből hitte: a seraskier birtoka
4568 VII | álomlátás legyen, s hogy meggyőződjék felőle, ha nem álmodik-e,
4569 VI | Mihálynak ezalatt mindinkább meggyülekezének a gondjai. A török portáról
4570 VI | Ferenc orvosdoktor uramnak meghagytam, hogy téged mindennap meglátogasson,
4571 VIII | fizetünk kétannyit! Fejünk meghajol hatalma előtt, de orcánk
4572 VII | ismét eltisztulnak.~A basa meghajtá magát szótlanul, s ismét
4573 IX | fölkeltek előtte mind, és meghajták magokat. A fejedelem inte
4574 IX | engeditek, hogy a fejedelem meghallgassa a könyörgő szavát! Tiporjatok
4575 IX | érve tömlöcre vettetik, ha meghallgatád azokat, akik vádolták, hallgasd
4576 VII | ajándékot el nem fogadok?~- De meghallgatod a kérelmet, ha azon bűnös
4577 I | bele, aki eldalolta, aki meghallgatta; - maga se tudta miért?~
4578 V | jószág, amint fülheggyel meghallotta Naláczi szavait, az egész
4579 XI | Teleki Mihály a tanácsba, ki meghallva, hogy Pozsgaiért küldenek,
4580 VI | férjet, nagyságos uram, ha én meghalok; - szólt Paskó, különösen
4581 V | kitudván az árvákat apjuk meghatalmazásának gonoszul értelmezett tartalma
4582 V | általa előmutatott írásbeli meghatalmazások s hiteles tanúk bizonysága
4583 V | mint gondnok, majd mint meghatalmazott, bitorlá a jószágot, végre
4584 II | azt hazaküldve Erdélybe meghatalmazzuk, hogy mindnyájunk vagyonából
4585 VII | hogy szinte bajos volna meghatározni, melyik okozott neki nagyobb
4586 VII | szépen a levelet, s egy meghitt szolgájától elküldé azt
4587 VII | legalább erőtlenséggel meghiúsítsam. Egyszersmind azonban kérve
4588 IV | volt a gyergyói havasokban, meghívá magához a környékbeli nemességet
4589 VII | Kucsuk idegenül.~- Őt is meghívtam veled együtt.~- Én nem hívásodra
4590 V | gyönge gyümölcsoltványokat; meghordatta terméskővel a veteményes
4591 X | csikorgó hideg napok kezdődtek, meghosszultak az unalmas éjszakák, s az
4592 VI | csak egyszer is a szememet meghunyorítottam, vagy arcon színét változtatta
4593 V | udvarból, amidőn egy lúfő meghúzva magát a kútágas mellé, ahol
4594 X | kend ma, János bátya. Hogy megigazgat! Sz’ nem így kellene kendnek
4595 V | ablakon?~Kapornaki uram megijedt Kozár tenyereitől, s Kelemen
4596 XI | megölted? - kérdé a fejedelem megindult hangon.~- Azt cselekvém,
4597 II | kísérteteket kevernek, s megingatják benned a hitet.~- Akarom,
4598 II | arcáról a könnyű derű, mit a megismerés idézett néha reá. Ő nem
4599 II | emberek által; óh, de én megismerném apámat, ha arca össze volna
4600 II | senki más nem.~De a férfi megismerte őket, s míg szótlan fájdalommal
4601 XI | zajra eléfutott cselédek megismerték a futóban Pozsgai Ferencet,
4602 V | vendégszeretetemmel, kegyelmed megitta a boromat, s elcsalta a
4603 VII | alól; de négy nap alatt megjárta a hosszú utat.~- Beszéltél
4604 XI | lefátyolozva szokás a tanúknak megjelenni. Ha kegyelmed igaz járatban
4605 I | legyen rajta,~Mikor apám megjő;~Puha legyen ágya,~Mikor
4606 VIII | fogva. - Egy órája, hogy megjöttél, s már elhagysz. No, maradj.
4607 I | vajda, mikor a cigányasszony megjövendölte neki, hogy Várna alatt el
4608 VIII | azt a bennelévő kanállal megkavará, s nem ismerve rá sem színéről,
4609 IV | mindegyik a magáét iparkodott megkedveltetni.~- Egy kis folyamodás ez,
4610 VI | vinni a beszédet az öreg, s megkérdezé:~- Miért legyenek a törökök
4611 I | sok ember gyűl hozzánk, megkérdezzük, hogy nem tudják-e, merre
4612 XI | rosszul számított. A fejedelem megkereső levelére a császár kiadta
4613 VI | Sóhajtson vitézlő uram is, ha megkívánta tőlem.~- Az bolond ember
4614 VII | Csakhogy élnek! - sóhajta fel megkönnyebbült szívvel Katalin, nem sokat
4615 II | fejemre, és beteljesíté azt; megkötöztetett egy széles gerendához, s
4616 V | pediglen vendéget megfogdossa, megkötözze s leszállítsa Fogarasra.
4617 VIII | kérdéses főzeményből, s megkóstolá szakértő arcfintorgással.~-
4618 X | gondolá magában Están, amint megkóstolta a könnyfacsaró italt; de
4619 II | sietett váltságdíjunkat sietve megküldeni, de amely nap a bennünket
4620 I | míg anyánk élt, kétszer is megküldte érte a váltságdíjat annak
4621 VII | nagyasszonynak semmi baja; majd meglássa, hogy olyan egészséges lesz,
4622 VII | fejedelem várna.~- Majd meglássuk.~Ez órától fogva János sokkal
4623 II | fog tőled mindenki, aki meglát, s iszonyattal kerülend
4624 VIII | part, mielőtt a másikat megláthattam volna, egyszerre nagy vitorlák
4625 V | hogy ki tesz ki belőle.~- Meglátja? No kiteszem hát én - szólt
4626 VII | kérdé János gazda.~- Majd meglátjátok, fiaim - felelt a furfangos
4627 VII | szemei volnának: akkor csak meglátná, ha valaki el akarja lopni...
4628 I | no - inté az oláh -, majd meglátod, csak jól ne viseld magad.~-
4629 VI | meghagytam, hogy téged mindennap meglátogasson, s egészségedre ügyeljen.~
4630 I | uléma laktanyáit; másik meglátogatja Halil effendit; harmadik
4631 I | félhold ezüst sarlója kezdett meglátszani az égen. Amint a hegyi folyamhoz
4632 V | hadonázott parancsolva, s meglátván a maga nyusztkalpagját a
4633 VII | szorult helyzetét, addig annak meglehetős ideje maradt az elmélkedésre.~
4634 VII | érte.~A basát mindinkább meglepé a fiú merész hangja.~- S
4635 VIII | VIII. MEGLEPETÉSEK~Úgy történt.~Amint az országútról
4636 VIII | az egyszer azonban nagy meglepetéssel tapasztalá, hogy a cselédség
4637 VIII | neki, hogy el ne rontsák a meglepetést.~Amint ekként bujdosnék
4638 X | rájok rohant ádáz dühvel.~A meglepett vétkezők rémülten ugrottak
4639 VII | ott sétáló basával.~A basa meglepetve tekinte a fiúra, ki most
4640 V | maga helyére.~Ameddig ez meglett, addig is nyitva állott
4641 V | rögtön vérét vették.~És így meglevén szépen, a két úrnak nem
4642 V | lakatokat; s minden még meglevő bútort darabokra szedvén
4643 X | helytállt neki. Egy kicsinyt meglódult az agyveleje tőle, de azért
4644 VII | egyikünkhöz sem közelíteni, mert meglövöldözünk.~- Hát mit csinálnak itt
4645 VII | beszélhessek.~- Ej, ej. Könnyen meglőhettek volna őreim. S miért akarsz
4646 VIII | amidőn hivatalos kötelességét meglopja, hogy otthon egyék, igyék
4647 VIII | magával szívében. Oly különös megmagyarázhatatlan érzelem lopózott lelkébe.
4648 I | hegyi patak moraja; hanem megmagyarázta szépen, hogy ahhoz a fához
4649 VI | mely azt is elpusztítá, ami megmaradott; az arany- és ezüstbányák
4650 X | hogy ami denevér ezideig megmaradt a toronyban, az is búcsút
4651 IX | elé akart borulni, hogy megmásíttassa határozatát, de az kikerült
4652 V | utóbb is csak azáltal bírt megmenekülni, hogy kihúzta a lábát a
4653 XI | szolga megölte a nőt, a férfi megmenekült előle. De a zajra eléfutott
4654 VII | de dicsőséget nem. Atyám megmenté zászlóit, én is az enyimet,
4655 III | viszontagságaitól engem megmenthetnél, ha tán akadna birtokodban
4656 VII | az egész székely nemzetet megmérgezni egy tallérral? Rajta, komék,
4657 VIII | neki ízlik; s azzal ő is megmeríté kanalát az aranyos lében,
4658 I | forrást nem talált, amiből azt megmerítse; mely vallásos és emberbaráti
4659 IV | amikor elment, nem merte megmondani, hova megy, hanem azt állította,
4660 VIII | amit senkinek sem szabad megmondanom.~- Hát idegen vagyok-e én?
4661 IX | esetekben; nőm legjobban megmondhatná, ha egy szóval eltér-e az
4662 I | ki bántana bennünket, ha megmondjuk, hogy mi atyánkat keressük?
4663 VIII | találni az egész esetet, ha megmondom.~- Mindegy; engemet nyugtalanít
4664 VIII | bebocsátani a késői órában, mire ő megmondva nevét az udvarnoknak, kérte,
4665 I | fogadást, hogy a lábaidat is megmosd harmincháromszor minden
4666 I | abban harmincháromszor megmosni kezeit és ábrázatját; az
4667 I | török kalauz ismét megállt, megmosta kezeit és orcáját harmincháromszor,
4668 VIII | küldöttségüket Apafi Mihály uram megnádpálcázta?~- Kocsmákban? - kérdé János,
4669 VII | azután megint kinyitotta azt, megnézni, hogy benne van e még? -
4670 VIII | zafírokkal kirakott óráját, s megnézve rajta az időt aggódva monda:~-
4671 X | kidugá fejét az ablakon, hogy megnézze, ki zörget.~Ismeretlen embernek
4672 VI | felesége előtt!”~És ismét megnőtt a hallgatás kettőjük között.
4673 VIII | egyed!~E csetépeté közepette megnyílik az ajtó, s maga Berta asszony
4674 V | rá, melyre is Kapornaki megnyittatván az udvar kapuit, be engedé
4675 V | előttünk e kastély ajtait megnyitván, bennünket bebocsáss, különben...~-
4676 II | teljesülni fog.~- S nem kell-e megnyugodnom, ha az van felettem határozva
4677 VII | amint olvastad, küld vissza megnyugtatásomra.”~Katalin újra lepecsételé
4678 V | gyermekéhez.~Ő tehát egészen megnyugvék szépséges szerzeményében,
4679 IX | visszataszítónak látszék, képe megnyúlt, s friss színe helyén szederjes
4680 III | embert még ma elfogatom, megnyúzatom, - ahá, ugye, hogy sírsz!~-
4681 II | veszélyes.~Boór Ádám még egyszer megölelé, megcsókolgatá gyermekeit,
4682 I | atyánkat keressük!” Azzal megöleltük egymást, s elaludtunk egymás
4683 VII | Kucsuk -; s ahogy te akartál megölni mást, úgy halj meg magad.
4684 I | Balina Gregu szurokpogácsával megölt. Itt nyomta agyon a terhes
4685 XI | együttlétben találta. A szolga megölte a nőt, a férfi megmenekült
4686 XI | Te urad hűtelen nejét megölted? - kérdé a fejedelem megindult
4687 I | elszökött a pénzzel, vagy megölték az úton; egyszer aztán,
4688 X | Kristóf kardja; én e karddal megöltem Paskó Kristóf hűtlen nejét!~
4689 II | Úgy bizom benned, hogy megőrzöd gyermekeimet; hogy engem
4690 IX | mint én vagyok, pedig ha megőszített a gond, az ország gondja
4691 I | lehet, hogy azóta már megőszült, akit keresni fogtok, arca
4692 VI | szétszakad; ha elmennék most, megőszülve térnék vissza.~- Igaz; igazad
4693 VIII | felülve rá, elnyargalt; mégpedig nem a főkapun, hanem az
4694 I | egész társaságnak alkalmat a megpihenhetésre.~A török kalauz szótalan
4695 X | nekifeszíté vállait az ajtónak, megpróbálva, ha betörhetné-e?~Ekkor
4696 II | rémalakhoz, ott térdre bukott, megragadta annak kezét, elhalmozá csókjaival,
4697 VII | másvilágra!... A hajdúk már megragadták Boór Ádámot, hogy a serlegbe
4698 VII | vashidegségű kezétől érzé a magáét megragadtatni, ki szigorú arccal tekinte
4699 X | mindkettőjük szájában a csibuk megrakva a legfelségesebb basadohánnyal,
4700 III | annak irtóztató tokájába, megrázá azt olyan vad erővel, hogy
4701 II | megcsókolgatá gyermekeit, s azzal megrázva Katalin férfiasan nyújtott
4702 V | cselédjével csapódva össze, kik megrémülve a támadástól, odahagytak
4703 V | szarvast s minden drága vadat, megrendeltek sok mindenféle marcipánt
4704 II | könny, s akkor minden ízében megrendülve kiált fel:~- Ez az atyám!~
4705 VIII | János minden ablakon egy megriasztott lovagot várt kiugrófélben
4706 VII | hogy egymaga száz embert megrohanjon, ő maga pedig biztosítva
4707 VII | észrevétlenül átmentek, s megrohanták a keresztyén tábort, mely
4708 VIII | kénytelenek voltunk hátrahagyni megroncsolt gályánkat, s tizenkét napig
4709 II | elcsúfolva, emberalakjában megrontva, de bizonyára nem Isten
4710 V | vérszemet kezde kapni, midőn megsejté, hogy félnek tőle; - különben
4711 VIII | könyörögve Istenéhez; estefelé megsokallta a próféta hívei rimánkodását,
4712 III | milyen kedvet tehetnél nekem, megszabadítanál egy hosszú út terheitől;
4713 II | gyermekeimet; hogy engem megszabadítasz-e, az előttem közönyös dolog.~-
4714 I | jó futó paripával, hogy megszabadítsa...”~Mindezen helyeken már
4715 II | hogy megtaláltunk, hogy megszabadítunk.~Az ember odaborult Katalin
4716 V | kik között a legelébb, megszalasztott Kapornaki Demeter hadonázott
4717 V | kerítésen kívül, egyik a másikat megszállva és ostromolva.~Pozsgai emberei
4718 VII | sötétült; - mígnem János gazda, megszánva gondolataitól gyötört urát,
4719 VIII | volt örömében. János gazda megszégyenülve csókolt neki kezet.~A boldog
4720 VII | éjszaka szerét ejtenétek a megszökésnek, hát majd csak elejét vesszük
4721 V | melyen keresztül ellenfeleik megszöktek, mire lerohant az egész
4722 VI | még egyszer kérdetlenül megszólal, akárhogy tisztelem, becsülöm
4723 VI | tovább rakosgált; később újra megszólalva: - pedig azt gondoltam,
4724 VIII | uram... - szólt Naláczi.~A megszólított azt hívé, álmodik.~- Én?
4725 V | odasompolyodék az egyik kapuhoz, megszólítván nagy alázatos hangon nemzetes
4726 IV | fejedelem ahol megéhezik vagy megszomjúhozik, kéz alatt találjon mindent,
4727 I | kérdék a rabnők - kik így megszomorítanak dalaikkal?~- Adjatok nekik
4728 II | Az leszek én!~Katalin megszorítá Boór Ádám kezét.~- Amit
4729 VI | érte jutalmat.~A két úr megszorongatá a követ kezét, s áldásaik
4730 VI | miket majd egy, majd más megszorult fejedelem osztogatott nekik
4731 I | büszkén nemes Kállay család megtagadta a leányt, ki törököt választa
4732 IX | abból egyetlen fillért megtagadtam nőm örömeitől, az egészet
4733 X | a láng belekap. Évek óta megtakargatott fizetése elég volt neki
4734 I | távozni kapuiktól, és mi megtakargattunk szépen minden fillért, ebből
4735 I | Ami pénzt pedig adnak, azt megtakarítjuk szépen, s ha föltaláltuk
4736 VII | a basa kezébe tegyen, az megtalálhatja őt, mikor kertében sétál.~-
4737 V | volt maradása: ágy alatt? megtalálják; fülkében? rátörnek; kéményben?
4738 II | érted, neki köszönjük, hogy megtaláltunk, hogy megszabadítunk.~Az
4739 VII | szégyenlitek a fejedelem követét megtámadni? aki az egész országért
4740 X | előttük álló asztalról, s megtámadójára süté; de reszkető keze rosszul
4741 VIII | Olla potrida? Könnyű azt megtanulni, hát miért ne tanulnók meg?~
4742 VII | mert messze földet bejárt. Megtanult-e kend olaszul?~- Én? Hát
4743 II | keresztyén vagy?~- Én is megtartám hitemet annyi kísértet között -
4744 II | Katalin nem tudta magát megtartóztatni a borzadálytól.~- Mely kéz
4745 I | legutóbbinál elnevette magát, s megtaszítva kis kezecskéjével az oláh
4746 VII | kétszarvú embert!~Egy láncokkal megterhelt alakot vezetének elé, kinek
4747 V | Kozár is kifújta magát, megtért a szobába, s az egybegyűlt
4748 III | százat vehetsz a hadsereg megtérte után.~- De egyet sem olyat,
4749 VII | olyan titkosak amellett, hát megtesszük, hogy ide híjuk a fejedelmet,
4750 I | két arany felpénzért megteszed-e az utat?~Az oláh vakargatni
4751 VIII | aranyozott, mik nekem úgy megtetszettek.~- Édesem, - szólt Paskó,
4752 IV | jelen volt, azokat mind megtette nemesembereknek!~Ez kedvező
4753 VI | egészen felindulva Paskó. - Én megtiltok kendnek mindenféle impertinens
4754 VIII | gyászoljon, s még a korcsmában is megtiltsák a hegedülést, mint a nagyszebeniek
4755 V | itt következett egy csomó megtisztelés) - hangzék Kozár uram szava -:
4756 VII | mely tíz akó borral volt megtöltve...~Azt odaállították a vendégsereg
4757 IX | nem fogja nagyságod rajtam megtörténni hagyni; egy nyomorult szolga
4758 VIII | árulá, hogy már a találkozás megtörtént.~Nemsokára ebédre csengettek.
4759 IX | minden ki- vagy bemenőtől megtudakozva, mikor lehet már a fejedelemmel
4760 III | intézkedéssel, azt későbben megtudandjuk, de most el kell őt egy
4761 XI | történt, felelni fogok, s megtudandod belőle, hogy az vagyok,
4762 VII | elképzelheti, hogy míg a fejedelem megtudhatta követe szorult helyzetét,
4763 VII | haragú, megdorgálna érte, ha megtudná, hogy elébb hazamentünk. (
4764 VII | Hiszen nem fogja az azt megtudni. Majd olyan szépen letérünk
4765 VII | utat.~- Beszéltél uraddal? Megtudtad idegenkedése okát? - kérdé
4766 VII | hívatott; de azért mindent megtudtam. A szentgotthárdi ütközet
4767 II | seraskier dühös volt, s megtudva, hogy társaim engem tartanak
4768 VII | tüzesítve.~Az ugyan nem volt megtüzesítve, hanem csak azért óvta a
4769 I | alá, s ott elszomorodva megült, míg a lyánka odament hozzá:~-
4770 VIII | jószágukból, s azt mint megürültet, felkérte a fejedelemtől.
4771 X | ereszkedik alá. Más embert megütne a guta, ha így felfordulna,
4772 VIII | feljebb, hogy az ajtóval megütötte kollégáját. János gazda
4773 V | válogatott titulust kiálta megugratott ellenfele után, s csak apródonkint
4774 X | fog lenni, s az öreg majd megunja a maga választotta hivatalt.~
4775 X | tatárok szokták inni, mikor megunták a józanságot, s aki lerészegszik
4776 V | hadnagyok és királybírák, s meguralván a két derék donatariust,
4777 XI | zárkózva élt a világtól megvált ember, csupán gyermekeit
4778 X | ideje lesz az alvásnak, megvárta, míg a kastélyban elsötétültek
4779 III | egy erős legényt pedig megvehetni két talléron, mikor vásárja
4780 VI | uram! - szólt közbe Teleki, megveregetve a férfi vállát - tudtam
4781 III | ajánlott kétszáz arany, megvesztegetőleg kezdének hatni mogorva kedélyére,
4782 VIII | titkom teelőtted? Te engem megvetsz, lenézesz; óh, ezt nem érdemeltem.~
4783 II | magában mormogva:~- No, ezeket megvette az ördög.~A távozó gyermekek
4784 VII | siethet, hogy orvosságát megvinné?... Azután mindegyre borúsabb
4785 I | sietve jöjjetek vissza, megvinni érte a kívánt váltságdíjt.~
4786 VII | rendelt székelyeket Küküllő megyei magyarok jöttek felváltani,
4787 IV | is restellte az ételt, s megzálogolta a parasztot, aki az erdejében
4788 IX | arcát.~Maga Teleki is oly megzavarodottnak látszott, hogy egy szót
4789 X | basadohánnyal, minővel valaha méheket szédítettek, s rövid idő
4790 IX | holttestemen át fogtok odább mehetni, mert én meg nem mozdulok
4791 I | ránk, mintha mondta volna, mehettek már, jó gyermekek, ne féljetek...
4792 I | név szerint ismer, az oly mélabús danákat, hogy szinte sírt
4793 II | tért ölében az atyai csókok melegétől, s felpillantott, de hirtelen
4794 II | szótlanul nyíltak meg rebegve, melle zihált, szó nem jött nyelvére,
4795 I | nagy hosszú szőke szakálla melléig ér, s a két hátrahajló fényes
4796 I | állt meg a grotta előtt, melleiken keresztbe tett kézzel, az
4797 VII | estefelé bocsáttathatod a kert mellékajtaján. A basa leginkább a hosszú
4798 II | Ha e derék hölgy itt, ki mellettünk áll, Istentől nincs segélyünkre
4799 IV | fejedelmet, eltávolítva mellőle a többi alkalmatlan embereket,
4800 VII | megtudja e megfoghatatlan mellőzés okát, s nem volt nyugta,
4801 IX | minden bűntől.~- A vétek, mellyel kegyelmed vádoltatik, semmivel
4802 I | előtt egy magyar népdal bús melódiája kezdett el hangzani.~Katalin
4803 VIII | nyerend.~Paskó felemelé méltóságteljesen szép, nemes arcát, s meg
4804 IV | állítá Kapornaki -, hisz méltóztatik bennünket ismerni, hisz
4805 XI | elhagyott rabságomban, melybe áruló baráti kéz taszított,
4806 II | simult apja keblére, s még mélyebben rejté annak darócöltönyébe
4807 IX | kötelességeit rég elfeledte, melyekkel Isten előtt esküdt férjének
4808 V | mint egy pokolbeli jégeső, melyhez a mennydörgést a fejszecsapások
4809 II | utazónak, azon túl száz ölnyi mélység, s aki lovon halad, kénytelen
4810 I | valami zöld, az út a sötét mélységbe kanyarodik alá, s ott elvész
4811 V | Kapornakinak nem maradt más menekülése, mint hanyatt-homlok kiugrani
4812 VII | s maga az erdőbe kezde menekülni, s mi kénytelenek voltunk
4813 XI | légyen, bármely országba menekült, ott felkerestessék, s visszaköveteltetvén,
4814 V | ha elfogadja-e ez undok menekvési utat, vagy inkább agyonveresse
4815 I | indult, ő maga erős oláh ménen lovagolt keleties török
4816 IX | családi boldogságom, s menjek vészek, viharok közé, holott
4817 V | Kapornaki uramnak, hogy az ajtón menjen-e ki, vagy az ablakon?~Kapornaki
4818 I | egészen keblén tartja.~- Ne menjetek innen tovább - mondta hozzájuk
4819 I | adtak ezüst- és aranypénzt. Menjünk el oda, ahol ők laknak,
4820 I | Dzerdzsina völgyén.~- Miért ne mennél?~- Mert ott lakik a kétszarvú
4821 VIII | velencések ellen; utána kellett mennem, hogy az ország szomorú
4822 I | mintha azok már bizonyosra mennének, s vissza sem jöhetnének
4823 I | azt mondta, hogy ki kell mennünk a házból és a jószágból,
4824 V | pokolbeli jégeső, melyhez a mennydörgést a fejszecsapások adták,
4825 VII | Megálljatok! - kiálta mennydörgő szóval Kucsuk, hogy mindenki
4826 VI | gyermekkel; pedig ha tudnád, mennyire odavagyok? más feküdnék
4827 VIII | áztatva mindnyájunkat. Hajh, mennyiszer áldottam magamban a mi jó
4828 VIII | engedjen el az adóból annyit, mennyit Haly basa falvainkból beszed,
4829 VIII | hányt-vetett bennünket a zivatar mennykőhullás, felhőszakadás közt, nem
4830 V | Ádámnak több ezer akóra menő legjobb óborai; mikor pedig
4831 V | dereglyére kapva a Szamos mentében hajóztak lefelé ott azokkal
4832 VIII | jön ha nem siet is.~Paskó mentegetőzni akart.~- Nem csupán evégett
4833 VI | kegyelmes uram; - szólt mentegetőzve Paskó; - inkább majd abból
4834 V | szállása éppen neki való, mentéi, mintha csak rászabták volna,
4835 V | viselheté békességgel Boór Ádám mentéit és jószágait, mert másnap
4836 X | kardot? Amiért bátyádhoz mentél?~- Megbocsáss, jó uram.
4837 VIII | Kucsuk basa közbenjárása mentett meg a haláltól; a nagyvezér,
4838 VII | plundrát visel.~Jánosnak egy mentő gondolatja érkezék.~- Hallja
4839 VI | állhatta, hogy feleségét ne mentse előtte.~- Hisz betegen csak
4840 IX | hallgasd meg azt is, aki mentségére szól; mert ártatlan ő mint
4841 VII | harisnya a lábán, hosszú, menyétszín fecskefarkú köntöst s hupikék
4842 VII | súlyát vagy bűneinek terhét méred, akkor igen.~- Vannak bizonyítványaid?~-
4843 II | s amint egyik felével a meredek sziklaoldalhoz lapul, másfelől
4844 VII | János gazda sóbálvánnyá meredt.~- A biz a - folytatá az
4845 X | halványulni, szemei mindinkább meredten néztek maguk elé, arcán
4846 IX | eltorzítá a dac és nőietlen merészség, s szemeit erős ónszín karikák
4847 IX | volt lepetve a vén szolga merészsége által, s inte csatlósainak,
4848 VIII | beszélni, melyből János bárhogy mereszté is rájok szemeit, egy szót
4849 VIII | kérdé János, nagy szemeket meresztve.~- Igen, igen. Mert hisz
4850 X | egyenesre faragta a fákat, s merev falakat és zsinórral kimért
4851 VII | vontak a ráncok, szemei mereven néztek magok elé, arca mindegyre
4852 I | hozzákészülődéssel járt egy több mérföldre teendő utazás; a keskeny,
4853 V | kegyelmetek. Majd meglátom én, ki meri az én házamon belől az én
4854 X | egyik szélitől a másikig méri az utcát, s minden házat
4855 VIII | műértő képpel néhány cseppet meríte rá a kérdéses főzeményből,
4856 X | kezébe, a másikkal pedig maga merített.~- Hát mit csinál Kökényesdi
4857 VII | mint egy marha! De csak ide merjetek jönni, mind kettőbe hasítalak!~
4858 IX | kegyelmedre feltekinteni nem mernek, előre tudhatja, mily fájdalmas
4859 X | Ketté van ez törve, fiam, merőben.~- Hogy a tatár vigye el
4860 VIII | sejteni; csak miután a nagy merőkanállal megforgatta annak tartalmát
4861 III | kecskepásztort, honnan, merről?~- Az útban láttam egyet,
4862 X | beköltözött, nyár volt; de azt mérsékelt emberi tehetség mellett
4863 IV | úgyhogy az, amikor elment, nem merte megmondani, hova megy, hanem
4864 VII | kiadja. Mért kérded?~- No, merthogy idáig is nagyon sokat késtünk,
4865 I | figyelmesen hallgatá mind e meséket, gyermeklelke elandalgott
4866 I | Eredj, te bolond! Mit mesélsz nekem kétszarvú emberről.~-
4867 I | helyről nem tudsz valami mesét? Mi gyújtotta fel ezt a
4868 I | zuhogást hallani olykor a messzeségből, az nem egyéb, mint a kétszarvú
4869 V | felére olvadva a kiütött métely miatt, elvadultak a paripák
4870 IX | foltok ültek; ajkai szép metszését úgy eltorzítá a dac és nőietlen
4871 VI | esengő kék szemeivel, szép metszésű ajkai, alásimuló szőke bajuszával,
4872 VII | látásától.~- Mit akarsz, mézédességű basám? Gondolod-e, hogy
4873 I | képzeli a pusztai aratóleányok mezei dalait, kiket arc és név
4874 VI | fejedelemtől. Lássuk a jó urat mézesheteiben.~Tizenöt óra múlva a fentebbi
4875 VII | egyéb, mint hogy a ludak mezítláb járnak; kend mondhatna valamit,
4876 I | Néhány nap múlt el, mialatt Katalin mindennek bővében
4877 VI | beteg vagy? hogyne aggódnám miattad? Lásd, Kolozsvárott Mikó
4878 II | ne tégy egy lépést sem miattam, én nem óhajtom a világot
4879 I | állatocskák, ne bántsatok mibennünket, hagyjatok elmenni atyánkhoz,” -
4880 III | száz, százötven dénár, ki micsodás? egy erős legényt pedig
4881 X | észreveheti az öreg, mint a mieinket.~- Egyet gondoltam. Egy
4882 IX | zsinegével a nyakán beszélt miérettünk, - ki tizenhat napig hányatta
4883 III | fülhegyezve a jámbor. - Miféle kecskepásztort, honnan,
4884 V | széket, dühösen opponált, míglen észrevevé, hogy ha ő tíz
4885 VII | arca mindegyre sötétült; - mígnem János gazda, megszánva gondolataitól
4886 VI | EMBER ÉS SZOLGÁJA~A jó Apafi Mihálynak ezalatt mindinkább meggyülekezének
4887 IX | Naláczi István és Teleki Mihálytól kísérve megjelent a fejedelem.~
4888 VII | Ez meglévén; - és ide mihozzánk többet semmit át ne hajíts,
4889 IX | tudok is ékesen szólani, miként mások, de tudok mondani
4890 II | sziklákon legelni láttok, s mikhez íme hasonlatos vagyok.~Katalin
4891 VI | miattad? Lásd, Kolozsvárott Mikó Ferenc orvosdoktor uramnak
4892 VII | miktől az ország sorsa függ, mikre nézve negyven óra is halálos
4893 VII | izenetekkel jövök a portáról, miktől az ország sorsa függ, mikre
4894 VII | nyílt meg égi kráteréből millió csillagot lövellve az égre,
4895 V | az asztalra ütni.~- Ezer milliom tatár ördög! Ezt nem hagyom.
4896 VII | kérdé az ismerőstől.~- Nincs minálunk semmi egyéb, mint hogy a
4897 III | soha nem látta a lábait. Mindamellett szüntelen gyalogszekéren
4898 I | imádkozzék?!~Végiggondol lelkében mindazoknak arcain, kiket egykor oly
4899 III | tudom; füle, orra, szeme mindegyiknek egyforma, én csak kicsinyekre
4900 VI | Hisz édesem, nem kell mindenért oly ingerültnek lenned.~-
4901 V | fel a szobában, kikapkodva mindenfelé, s minden ajtónál szintén
4902 VI | Egyébiránt sokszor és sok mindenfélével fenyegettek meg már engemet
4903 V | vágd, verd agyon!” hangzék mindenfelől, Kozár és Kapornaki uraimék
4904 VII | oly szeretettel viselteték mindenha, oly hosszú és veszélyes
4905 II | feltaláljanak, nem ujjmutatása-e a mindenhatónak ez, hogy ismét boldoggá
4906 V | egymással kezet szorítva, mindenik azt vélte, hogy a másik
4907 I | alseraskiert, Baruch Tavaifot, mindeniket felszólítjátok, hogy ha
4908 X | látogatót nem tűrt magánál, mindenkiben kémet, árulót gyanítva.
4909 IX | míg az általános levertség mindenkire látszott hatni, egymaga
4910 VIII | tőkepénzedből ötezer arany mindenkor rendelkezésedre áll. Képzelheted,
4911 VI | uramnak meghagytam, hogy téged mindennap meglátogasson, s egészségedre
4912 I | csalás, gyilkolás nála mindennapi kenyér.~- Az Istenért, kegyelmes
4913 I | múlt el, mialatt Katalin mindennek bővében tartá a két felfogadott
4914 I | jártával egész halmot rakott mindenüvé.~Ilonka - így hívták az
4915 X | türelmesen nézi; de János minderre nem szólt egyebet, mint
4916 X | csak Jánost nem zavarta mindez. Kifogott még a fagyon is.
4917 VIII | tarkabarka olasz lokajt lesett; mindezek helyett az úrnő maga állt
4918 IX | szentségtelennek; távolabb van tőlem mindezeknél ama bűn, melyet kimondani
4919 IX | saját nevében osztogatta ki. Mindezekről pedig oly személy tesz tanúbizonyságot,
4920 I | hogy megszabadítsa...”~Mindezen helyeken már messziről mutogatá
4921 XI | rabja marad kegyelmednek mindhalálig.~A megalázott ember összezsugorodva
4922 IV | ugyanazon dolgot kérte Apafitól; mindhárman illyefalvi Boór Ádám megürült
4923 IX | követeli? - kérdé Teleki mindjobban elhülve.~- Jogom van ezt
4924 X | iránta.~Nemsokára füstölt mindkettőjük szájában a csibuk megrakva
4925 V | tempore, potior jure, ámbátor mindkettőnk donationalis levele egy
4926 I | Mondjad, Károly, azért van mindkettőnkkel az Isten - igazítá ki helyesen
4927 V | a főtanácsúr nem akarja mindnyájokat egyenlőn sújtani, s egyiket
4928 VIII | s látva, hogy az ember mindnyájokhoz beszél, s valamit kérdezni
4929 II | Erdélybe meghatalmazzuk, hogy mindnyájunk vagyonából adjon el annyit,
4930 VII | fúvattak az egész tábornak, s mindnyájunknak rohamra kelle menni a keresztyén
4931 VI | hogy én nem panaszkodom minduntalan, én tudom, hogy mi bajom,
4932 V | mint akit égetni visznek? Mink nem jöttünk kelmedért, hanem
4933 X | kiforrt új borral, azon minőségűvel, melyből egy pár kupa úgy
4934 X | legfelségesebb basadohánnyal, minővel valaha méheket szédítettek,
4935 X | korában támadt csodakertészet mintájára, mely egyenesre faragta
4936 I | termetű magyar rab?~„Hát mióta vannak neveik a kutyáknak?
4937 X | kastélybeliekkel.~E gondolattal agyában mívelé a magán elkövetett átalakítást,
4938 V | Egyszóval iszonyú pusztítást mívelt.~A támadt ordítás, üvöltés
4939 VI | arany- és ezüstbányák rosszul míveltettek, a helységekre kivetett
4940 III | elküldhetnél egyet, talán azt a Mizrim nevűt, meg ha ráérsz, hozhatnál
4941 IX | csárda, nem pitvar, ahol mocskolódni szokás, ha kegyelmednek
4942 VII | Moldvából.~Katalinnak ugyan módjában lett volna e félreértéseket
4943 VII | ennélfogva nem átallasz nekem módokat szolgáltatni, hogy mindazon
4944 VII | szűnt meg vigasztalni a maga modorában, s erőt véve a természetén,
4945 V | tenyereitől, s Kelemen diák háta mögé kezde hátrálni.~- Ah ez
4946 III | megvesztegetőleg kezdének hatni mogorva kedélyére, s miután elébb
4947 V | kerül Pozsgai egy hosszú mogyorófa pálcával, s úgy üti ki kezéből
4948 III | mint nádmézes vizet és mogyorót.~Nemsokára megérkezék Katalin,
4949 I | be vannak vonva sötétzöld mohával, mi közül oly szépen tűnik
4950 VIII | ebédet, sőt inkább igen is mohón fogyasztja azt, dicsérve
4951 VII | seraskier levelezésben állt a moldován herceggel, ki hatezer moldvai
4952 VII | Kucsuk régen megérkezett már Moldvába; de saját lakát kikerülve,
4953 VII | szentgotthárdi ütközet a moldvánok megfutamodása miatt veszvén
4954 VIII | országos titkokról, de te magad mondád, hogy ez magános ügy.~-
4955 VIII | otthonlételre, s ezalatt mennyi mondanivalója volt neki, s mennyi éreznivalója
4956 II | Ha borzalom hallani, amit mondasz, gyermekeidet küldd félre.~-
4957 X | eltesszük láb alól.~- Ne mondd. Hogyhogy?~- Tüzet rakunk
4958 VII | ludak mezítláb járnak; kend mondhatna valamit, mert messze földet
4959 I | vadászkés már óriássá tenné.~- Mondjad, Károly, azért van mindkettőnkkel
4960 IX | öreg -, kegyelmedről azt mondják, hogy szigorú ember, de
4961 IX | vádoljatok engem e bűnnel. Mondjátok meg annak, ki ellenem tör,
4962 VII | vagy mi.~- De hisz az elébb mondtad magad, hogy a fejedelem
4963 VI | el anélkül, hogy egyebet mondtak volna, mint jó reggelt és
4964 X | sem emlékezem, amit valaha mondtál, ha csak újra el nem mondod.~
4965 III | hazahullongtak egyenként, mondván, hogy jó lovaik voltak a
4966 VI | Paskó meghallott valamit a monológból, s bosszúsan rivallt szolgájára:~-
4967 V | nekem ebből a jószágból a monostori részt, szabad faizással
4968 VI | az asszony után, s nagyot mordult:~- Jobb volna bizony, papot
4969 X | fog itatni. No, iszen majd móresre tanítom mindjárt. Jól van
4970 VI | fordulva.~- Akarom hallani, mit mormogott kend az elébb?~Erre még
4971 II | lemászott a fáról, magában mormogva:~- No, ezeket megvette az
4972 VII | elébb.~A seraskier félóráig mosatta, lúgoztatta, dörzsöltette
4973 VII | helyrehozással tisztára moshatja magát, s engedte odáig haladni
4974 III | pávafarkakkal a legyet, kettő lábait mosogatja, a többiek nagy tekenőkben
4975 VII | A basa arcán önkénytelen mosoly derenge át.~- Látod, már
4976 III | A prófétát képes volnál mosolygásra gerjeszteni hamis szemeiddel.
4977 I | elválasztva azt a vidék mosolygóbb részeitől. Az egész völgy
4978 VIII | a másik pillanatban újra mosolygóvá lett az; a hölgy elővette
4979 I | átfonva, rózsapiros ajkaik mosolyognak, gyöngysor fogaikat láttatva;
4980 VII | derenge át.~- Látod, már mosolyogsz is. Nődet nem kívánod-e
4981 I | és kék szemei, mik mindig mosolyogtak, ha velünk beszélt.~- De
4982 II | pillanatban még örömöt, még mosolyt még emberi vágyakat is lehete
4983 VI | fog vonakodni.~- No, én mosom kezeimet - mondta Apafi -,
4984 IX | csalást, hamis esküvéssel mossa az árulást!~- Méltóságos
4985 VI | máris oly ingerült vagy.~- Mostani betegségemnek is egyenesen
4986 XI | tiltott viszonyban élt, hogy mozdítható vagyonait annak kezébe téve
4987 VII | ugyan negyven napig meg nem mozdul.~Paskónak tetszett a bohó
4988 XI | érthetetlen szót rebegett, egy mozdulatot tőn előre, s azzal élettelenül
4989 VIII | férje nyakába, hogy az nem mozdulhatott tőle.~- Lásd: az imént fogadtad,
4990 IX | oly beteg volt, alig bírt mozdulni, s amint férje eltávozott,
4991 IX | mehetni, mert én meg nem mozdulok innen!~A fejedelem meg volt
4992 VII | kivégezést, egy vonás nem mozdult arcán.~A vendégek, a zenészek,
4993 VI | feleségét, mikor a legkisebb mozgásra görcsöket kap, elájul.~-
4994 I | kis kezecskéjével az oláh mozsárnyi báránysüvegét, mondta:~-
4995 IV | hiszem, valahol, egy korábbi műben elmondtam már, milyen jó,
4996 VIII | a főzőkanalat az üstből, műértő képpel néhány cseppet meríte
4997 X | ott uram a háziasszonnyal mulat, s kettéhasít, ha bebotlasz.~-
4998 VI | marad az út és az ottani mulatás költségeire.~- Sok lenne
4999 VI | engedve magának néhány órai mulatást, készül a hosszú, - meglehet,
5000 I | csigahéj.~E hely legkedvesebb mulatóhelye Katalinnak, a basa egyetlen
5001 X | míg gazdájok a faluban mulatott.~Ezt a szép tanyát választá
5002 VII | kezeit rávesse.~Ilyenforma mulatság közt telt lassankint az
5003 X | mondta János, ki nagy mulatságát találta abban, hogy a pseudo
5004 VI | levegőváltozás, szórakozás, mulatságok talán még enyhítenék bajodat.~-
5005 VII | tulajdonítá, s végtelenül mulatta magát azon, hogy midőn ebéd
5006 I | dalokat, miket nagy urak mulattatására, ajtók küszöbei előtt énekeltek,
5007 VII | magát azon, hogy midőn ebéd múltával ismét megszólítá a basa
5008 VIII | Bánfi Dénesnének van, s a múltkor Teleki Mihály ötvöse gyönyörű
5009 V | alsókon vasrács van, ide pedig munka lesz felmászni.~- Ne félj
5010 III | seraskier, látom, most is mind munkában vannak, nem akarlak olyantól
5011 V | tehát fogunk a hivatalos munkához.~- Jó lesz bíz az, fogjunk
5012 VI | morgott János félbe sem hagyva munkáját.~Paskónak mit volt tenni
5013 II | teljesítteté a legaljasabb munkákat, miket másutt a cigány is
5014 III | emberi kezek végeztek minden munkát, azok szántottak, takarítottak,
5015 I | Drágu Lupuj, meg a szeretője Muntye Ljubu, derék egy pár voltak;
5016 I | mamelukoktól őrzött kapukon, s a murzák hajdúi között. Öt-hat teherhordó
5017 II | mely selyemzsinórt ítélt a murzára, s annak minden pénzét és
5018 I | Riza bég, Omár aga és Ben Mutasszem fő uléma laktanyáit; másik
|