1-bebor | bebot-denes | denev-elves | elvet-felsi | felso-hajit | hajja-igazo | igazs-kerta | kertb-kulcs | kunyh-megen | meger-mutas | mutat-papma | papot-sietn | siets-talal | talan-unnep | ureg-viszo | vita-zuzot
Fejezet
5019 I | részeitől. Az egész völgy alig mutat valami élőt, csak a bérci
5020 II | vígasztalám őket, s példát mutaték nekik, mint kell a balsorsban
5021 VII | kapta a sebét?~A hírnök mutatta kezével a vágás helyzetét,
5022 V | keresztül a tájat, világoszöldet mutatva, hol a friss vetés állt,
5023 I | Mindezen helyeken már messziről mutogatá a jó oláh, ki szüntelen
5024 I | hogy a tűz pásztorfiúk műve, a füst pedig szénégetőké,
5025 VII | szemeink elől a csatatért. A muzulmánok vesztesége igen nagy; a
5026 X | hát mi dolgod velem?~- Ej na. Hát csak ezen járok, s
5027 X | fagyon is. Az árokból annyi nádat vágott, amennyi elég volt
5028 III | ne hozzanak egyebet, mint nádmézes vizet és mogyorót.~Nemsokára
5029 IV | meg nem kapott jutalomért nagyapám fáradságai végett; - ajánlá
5030 VII | vitézlő uram, nem lesz a nagyasszonynak semmi baja; majd meglássa,
5031 VII | tartalmú levél találkozott.~- „Nagyérdemű seraskier, dicsőséggel teljes
5032 V | óborai; mikor pedig minden nagyjából helyre volt állítva, akkor
5033 X | lakott benne senki; tetejéről nagyobbára lekopott a zsindely, s a
5034 III | én csak kicsinyekre és nagyokra szoktam őket osztani.~-
5035 IV | mi semmi olyast, amiből nagyságodnak kára származhatnék.~- Mint
5036 III | emberei ismét felemelték, s nagysokára tudott egy szót félig kimondani:~-
5037 VIII | megtiltsák a hegedülést, mint a nagyszebeniek tették, mikor a küldöttségüket
5038 IX | gondja volt az, s a váradi és nagyszőllősi csatákból több sebhelyet
5039 V | lúfők?~- Azok is elmentek, nagyuram.~- Azok is elmentek! - ordítá
5040 VIII | mentett meg a haláltól; a nagyvezér, kinek pártfogására számítottam,
5041 VII | mandolinjaikat pengetve, csengős nakaráikat ütögetve, s táncoltak és
5042 IX | előttük tartania.~Apafi inte Naláczinak, mire az eltávozott, s a
5043 XI | Boór Ádámnak, s felszólítá Naláczit, hogy hívassa elé Pozsgait.~
5044 X | vesd le a kapukulcsot, ha nálad van, majd azután lesegítlek.~
5045 VII | gonosz álmai voltak az éjjel. Nálunk nemigen divat az álmokat
5046 VII | szerelem részegsége által? Napba néztem! - ezek az almék
5047 I | szőnyegek, a madártollas napernyők szögletben hevernek, helyettök
5048 I | menni vágyott, s úgy elült naphosszat egy magas dombtetőn, szüntelen
5049 IX | én bizonyára mondom, hogy napnál fényesebben be fogom mutatni,
5050 II | napról a másik napig; a napokból évek lettek, és nem tudtuk,
5051 XI | emeltetett nejének, ott ült napokig annak ajtajában, s ápolta
5052 II | völgyben rég este volt már. Ide naponta csak hat óra hosszat süt
5053 XI | XI. AZ ÍTÉLET~Néhány nappal elébb, hogy ezek történtek
5054 VII | könny, már utánaküldé a napsugárt, mely azt felszárassza.~
5055 III | Meg, ha akarod, tizenkét narancs- és gránátalmafát a kertedből.~-
5056 X | iszol.~Fertelmes gonosz nedv vala az. Lótejből készült
5057 I | arcán meglátszott a könny nedves nyoma, mely azon végiggördült.~-
5058 VII | a második égben jár azon nedvnek erejéből, melyet a próféta
5059 VIII | ott nem vesztünk mi is. Negyednapra tisztult fel csak az égbolt
5060 XI | azokat, belőlük kivetessék.”~„Negyedszer: Makacsságból meg nem jelent
5061 VI | pénzből vigyen kegyelmed négyezer tallért és ezer darab aranyat
5062 V | kétfelé hasítá azt, azután meg négyfelé, és azután nyolcfelé, és
5063 V | csatornába lebújjék, melyen át négykézláb mászva kellett haladnia
5064 IV | szólt Pozsgai készséggel, négykézlábra állva a fejedelem előtt,
5065 VII | tért foglalt el ottan.~Még néhányszor felmerült a bor felszínére
5066 V | csak annyira, hogy nagy nehezen rá tudta őket venni, hogy
5067 VIII | tudja, hogy útban vagyok, s neheztelni fog, ha itthon töltöm az
5068 IV | főurak, mikor külön kaphatták nejétől, s ha egy vagy más elhítta
5069 VII | vasládát, a kétszarvú ember nekiakasztá szarvait, s addig lyukgatta,
5070 VII | fűzfavesszőket vagdalva nekiálltak, körülfonták embermagasságú
5071 V | helyéről azt a házat, úgy nekiestek. Egyik csákánnyal bontotta
5072 X | egy szót sem felelt, hanem nekifeszíté vállait az ajtónak, megpróbálva,
5073 VII | útnak eresztették.~Azzal nekifogtak, elkezdtek nagy cövekeket
5074 IX | uram kapott az alkalmon, s nekifordult Jánosnak dorgáló szóval:~-
5075 I | török -, mert ijedtemben úgy nekifutottam egy fának az orrommal, hogy
5076 V | meg nem lőhetik, találomra nekihajíta egy ökölnyi követ Pozsgai
5077 X | leteríté mellé subáját és nekiheveredett, amidőn egyszerre kopogást
5078 V | embereknek az általános nekirohanásra, kik is elkezdték legottan
5079 II | elveté fejéről fövegét, s nekirohanva a sziklának, mielőtt valakinek
5080 IV | midőn végre a kifáradás után nekitelepedtek az ízletes vacsorának, Apafinak
5081 VII | s visszafordulva ránk, nekivágtattak Ismail basa mamelukjainak...
5082 V | rész ki akarta zárni, ő nekiveté vállát az ajtónak, s lábát
5083 II | eladva azt küldje el: Pozsgai nem-él-e? Hát nőm elfeledett-e?~-
5084 VII | jőne, bizton megszólítá.~- Nemde, nem kegyelmed-e az én uram,
5085 I | énekeljünk nekik, s tréfából nemegyszer adtak ezüst- és aranypénzt.
5086 IV | volt, azokat mind megtette nemesembereknek!~Ez kedvező időpontnak látszék
5087 V | szeredáson keresztül egy nemesúr oldalbordáját törte be,
5088 VII | halj meg magad. E halál nemét tenmagad számára találtad
5089 VII | római császár magyar és német hadaival állt szemben, s
5090 X | gondolataid vannak, fickó, nemhiába jártál iskolába Kökényesdinél;
5091 VI | te nem jössz oda - felelt némi kis élességet engedve meg
5092 VII | azzal, hogy vesztettek, sőt némileg még örült is rajta: gondolva,
5093 VIII | szabad egyesült hármas nemzet megengedjük, hogy török,
5094 VII | akarod te az egész székely nemzetet megmérgezni egy tallérral?
5095 I | kertajtó előtt egy magyar népdal bús melódiája kezdett el
5096 V | fordultak erre többet.~- Gyáva népek! - mormogá magában Kozár
5097 V | összeapríthatnám a kegyelmed maroknyi népét, hogy gulyáshús sem válna
5098 VIII | kukta, béres és szolgáló néphez:~- Mi ez?~- Hát hal, meg
5099 VII | kertben fognak lakomázni; - a népség a rácsozaton kívül fog állani,
5100 I | mezei dalait, kiket arc és név szerint ismer, az oly mélabús
5101 I | egy magyar nemes, kinek neve...~- Boór Ádám, illyefalvi... -
5102 I | magyar rab?~„Hát mióta vannak neveik a kutyáknak? Ki hívja az
5103 VII | dobogni, amint férje és fia neveit olvasta, s habozni kezde,
5104 II | szegény fiút fogta fel, velem nevelteté; együtt éltünk, együtt harcoltunk,
5105 I | más nevet adott, s valódi nevénél fogva így rá nem akadhattok,
5106 X | erősebben, s mintha valaki nevéről szólongatná.~Sokáig hallatlanná
5107 I | nevetve.~- No, no, csak nevess. Éppen az ilyen gyerekeket
5108 VII | kettőbe hasítalak!~A puskások nevettek János gazda beszédén, s
5109 VI | te levegőváltoztatásnak nevezed Sztambul ronda utcáinak
5110 I | inkább egy óriási fülkének nevezhetni, mert nyílása éppen oly
5111 XI | ezen gyermekek apjuknak neveznek? - kérdé a fejedelem a beburkolt
5112 IX | hogy apámat öltem meg, nevezzen istenkáromlónak, szentségtelennek;
5113 II | mint könyörögni!~A Jehova névre felderült az ember arca.
5114 I | egy illyefalvi Boór Ádám nevű, ilyen és ilyen arcú, termetű
5115 III | egyet, talán azt a Mizrim nevűt, meg ha ráérsz, hozhatnál
5116 IX | eltakarták arcaikat, nem nézhettek oda; maga a fejedelem fehér
5117 X | hogy őt oly türelmesen nézi; de János minderre nem szólt
5118 X | Tehát csakugyan az öccsének nézték.)~- A kardot? - szólt csodálkozva
5119 IX | velem szembesíttessék; hadd nézzek arcába, midőn e vádat szemembe
5120 II | Emberek! jó emberek! Nézzétek, hisz nem rém ő, nem ördög,
5121 I | távolabb látszik, minél tovább nézzük.~Mit vár onnan? Tán a postagalambot,
5122 VI | bosszúsan Paskó.~- Ahol van ni! Már sóhajtanom sem szabad.
5123 I | vissza azon kérdésre, hogy nincs-e nála egy illyefalvi Boór
5124 X | hanem segítsen le innen.~- Nini, hát te tudsz magyarul?~-
5125 II | a te megbízásod szerint. Nőd pedig, anyánk, most is emlékezik
5126 V | parancsolt.~Künn a zaj egyre növekedett, Pozsgai bújt majd ide,
5127 VIII | minden bűbájos hatalmát a női csábnak, hízelgés, rábeszélés
5128 IX | metszését úgy eltorzítá a dac és nőietlen merészség, s szemeit erős
5129 IV | mulatságos ötleteken, s azután nolens-volens elvette a kezébe tuszkolt
5130 XI | találta. A szolga megölte a nőt, a férfi megmenekült előle.
5131 V | hozzá is fogtak egy-egy nótához, de csak nem ment az olyan
5132 V | leszállni, kit-kit a maga nótáriusaival, írnokaival, hajdúival és
5133 VI | szép özvegyasszonyt vett nőül Paskó Kristóf: ennyit tudunk
5134 II | alatt fejemhez voltak azok nőve elválaszthatatlanul, amint
5135 I | hinni, idegen nő éppoly nyájas az én fiamhoz, ki nemcsak
5136 I | teríttetett le számukra, s nyájasan hívta magához.~A fiú alig
5137 VI | került alul, engesztelő nyájassággal állva útját feleségének,
5138 I | lesztek ti nekem, valahányszor nyájasságot teszek veletek, azt fogom
5139 VIII | minden boldogsága?~A nő nyakában csüggött mellette ülve a
5140 II | azért is dacosan levevé nyakából mandolinját, s egy víg akkordot
5141 IX | fel, s a bakó zsinegével a nyakán beszélt miérettünk, - ki
5142 XI | fogva, melynek vasperece nyakára volt kötve.~Az ember, amint
5143 XI | oda Pozsgaihoz, s leoldá nyakáról a láncot, és kezét nyújtá
5144 VII | rabszolgaságból, amikor a fejét a nyakárul; - Kucsuk basa egyszerre
5145 II | arcát, s míg kezecskéi apja nyakát ölelték át, arcát annak
5146 IV | egymást abból a jószágból nyakra-főre kihajigálni?~ ~
5147 VIII | kísért utána hordva a nagy nyaláb írást, melyre szüksége volt.~
5148 V | arasz? ha engemet körül akar nyalábolni. Hisz ide jöjjön, ha veszteni
5149 V | recsegett. Pozsgai őrültként nyargalt körül az udvaron, midőn
5150 VII | tűzkerekek, - tűzokádó sárkányok nyargaltak a kerten keresztül; - emelkedtek
5151 VIII | arcfintorgatásain, kik nyögve nyelték az ő kedvenc eledelét, s
5152 V | éppen a dikciója elején a nyelvébe harapott.~Pozsgai első mérgében,
5153 VII | éjjel temették, s a harangok nyelveit kiszelték eleve, nehogy
5154 II | melle zihált, szó nem jött nyelvére, szemeit elfutotta a veresség;
5155 X | a kötélhurokra, mint egy nyeregbe, beülve, annálfogva a hágcsóig
5156 I | mellette bátyja ment gyalog, nyeregkápáját fogva, hogy kis testvére
5157 VIII | veretni. Holnap kihallgatást nyerend.~Paskó felemelé méltóságteljesen
5158 VII | Paskó Kristóf, éppen akkor nyert kihallgatást a portán, s
5159 XI | kegyelmet, az igazságot nyertek örömkönnyekkel állták el
5160 VIII | Erre ily különös választ nyertünk a dívántól, hogy ám szedjük
5161 II | hasadékaiból bömbölő barlangok nyílásai tátongnak elé. Az ember
5162 I | tükre csaknem a barlang nyílásáig jő, kétfelől mellette magas,
5163 V | rácsot, mely azon csatorna nyílását szokta fedezni, mi a kastélyudvarról
5164 VII | azokra, s értelmeiket Allah nyilatkozatának s jövendők beszédének tartja.~
5165 III | szemei kerekre ki voltak nyílva, két sűrű szemöldöke vonaglott,
5166 VII | percben a seraskier feje nyilván alig állt erősebben a szárán,
5167 XI | én hamis alakoskodónak nyilvánítom azt.~- Azt majd én ítélem
5168 X | füst kémény nélkül, s ha nyirkos volt palotájának fala és
5169 V | kiveretett az erdőbe, vadvizes nyirokra hajtatta a juhnyájat; a
5170 VIII | cselédség arcfintorgatásain, kik nyögve nyelték az ő kedvenc eledelét,
5171 VII | hogy mi lesz az.~E szóra nyolc szolga előhengerített egy
5172 III | gyalogszekéren hordatta magát nyolc-nyolc rabszolga által felváltva,
5173 V | meg négyfelé, és azután nyolcfelé, és végre ezer meg ezerfelé.~-
5174 X | lovagolhatunk be, mert azoknak a nyomait éppen úgy észreveheti az
5175 VII | sajátságos tervezeteknek kezde nyomára jönni. A seraskier levelezésben
5176 VIII | Most azonban a fogságban nyomorultul eléktelenített férfi Kucsuk
5177 I | szurokpogácsával megölt. Itt nyomta agyon a terhes szekér azt
5178 VII | vette ki a komoly török urat nyugalmából, csupán azt kérdezé:~- Mikor
5179 IX | hogy elhagyjam jószágomat, nyugalmas lakhelyem, családi boldogságom,
5180 IX | többre becsültem az ország nyugalmát, mint saját szívemét, megérdemlem
5181 XI | ültetett.~Jánosnak holtiglani nyugdíjt adott, de sohasem beszélt
5182 VIII | Jánost, ki addig meg nem nyugodott, míg a lépcsőkön le nem
5183 VII | mellőzés okát, s nem volt nyugta, míg az vissza nem érkezék.
5184 VII | órától fogva János sokkal nyugtalanabb volt, mint gazdája; elhagyta
5185 VIII | megmondom.~- Mindegy; engemet nyugtalanít az, hogy te titkolózol.~-
5186 VIII | Miért nem izentél? Álmodni, nyugtalankodni hagytál magad miatt, egy
5187 VI | tárgyakon, s ideges termetének nyugtalansága, reszkető ajkainak duzzogása
5188 VII | hogy szolgája észrevevé nyugtalanságát, s iparkodott türelemmel
5189 IX | mind a ketten meg vagyunk nyugtatva. Uram kastélya széles, mély
5190 II | megrázva Katalin férfiasan nyújtott jobbját, kiszakítá magát
5191 VII | hogy a dárdához hozzá ne nyúlj, mert a vasa meg van tüzesítve.~
5192 I | le éhesen, de ehhez nem nyúlunk soha.~Katalin remegve tartá
5193 V | parancsolva, s meglátván a maga nyusztkalpagját a ház ormán, - akárki tette
5194 V | ablakon, prédára hagyva nyusztos kalpagját és diákját a győztesnek,
5195 V | ezer akóra menő legjobb óborai; mikor pedig minden nagyjából
5196 IX | szolga -; s rágalomnak, ocsmány hazugságnak mondok mindent,
5197 V | volt azon mit látni, mint ocsmányságot és pusztulást, s három napig
5198 V | téregetett vissza a terembe, oda-odafutva az ablakhoz, mikor valami
5199 VII | szavai szerint.~Akkor ígérte odaadni a kétszarvú embert a rabszolgaságból,
5200 X | tehát lehelyezve a tűz mellé odaadott egy fakupát az öccse kezébe,
5201 I | neki eladta, és a fejedelem odaajándékozta. Nem maradt semmink, mint
5202 VII | borral volt megtöltve...~Azt odaállították a vendégsereg közepébe...~-
5203 X | hó esett azalatt, míg ők odabenn iddogáltak, s a friss havon
5204 V | amiből megint az lett, hogy odacsukták a sarkát, s mikor aztán
5205 VII | Tömösi szoroshoz, de mire odaérnek, már akkorra én, mintha
5206 VII | az uráról beszélt, mindig odaértette magát is.)~- Igazad van,
5207 VII | mintha élve nem akarnák azt odahagyni...~A két gyermek fogadott
5208 V | megrémülve a támadástól, odahagytak ajtót, ablakot, s nem hallgattak
5209 VII | azt átnyújtva a sövényen, odainté a vén szolgát.~- Nesze,
5210 VII | vala rendezve, utoljára odaizent a seraskier Kucsuk basához,
5211 VII | árát a kenyérnek.~János odajárult a sövényhez, s fogván a
5212 XI | embermagasságnál nagyobb volna.~Odajárultak a tanácsurak elé.~- Kegyelmed
5213 VI | unalmas látogatásait, kik odajönnek az emberhez reggel pipázni,
5214 I | felfutottunk egy fára, a farkasok odajöttek, s elkezdtek rútul üvölteni. „
5215 I | asszony. Akkor te is félj odajőni.~- Ne feledd, fiam, hogy
5216 VII | vagy megtudja a tévedést, s odaküldi őket a Tömösi szoroshoz,
5217 IV | le is készült verni az odamenetelről Apafit, úgyhogy az, amikor
5218 V | engemet is oda! Engedjetek odamennem, oh rejtsetek el engemet
5219 VII | dörmögé magában János, s odasomfordált az urához, ki türelmesen
5220 V | tépve, fogá tehát magát, s odasompolyodék az egyik kapuhoz, megszólítván
5221 XI | hogy Pozsgaiért küldenek, odaszólt a fejedelemhez.~- Az nem
5222 X | rondellák egyike alá a hágcsót odatámaszták a falhoz, s Gondolfo az
5223 II | kétszarvú ember!~Mindnyájan odatekintettek. Valóban ott állt, a sziklaköb
5224 VII | rakott asztalokhoz, maga is odaült velök; jelt adott a zenészeknek,
5225 III | szomszéd - szólt Katalin, odaülve a seraskier mellé a hordszékre,
5226 VI | pedig ha tudnád, mennyire odavagyok? más feküdnék régen! Azért,
5227 VI | ment el az esze, hogy úgy odavesztegesse ifjú életét. Én ugyan nem
5228 IX | ágaskodni, mire János elszántan odaveté magát a lovak elé, s belekapaszkodva
5229 VII | a kenyeret a dárdáról, s odavivé az urához, mire Paskó egy
5230 VIII | valamit Thúri László, míg odavoltam.~- De igen. Azt izené, hogy
5231 I | igen szép dalokat.~Katalin odavoná magához a gyermeket, s végigsimogatva
5232 X | rendesen egyedül virrasztgatott odujában, mert látogatót nem tűrt
5233 X | kardot? (Tehát csakugyan az öccsének nézték.)~- A kardot? - szólt
5234 X | kérdé az első kupa után öccsétől.~(Az a Kökényesdi volt a
5235 VI | két szeme, mint a vasvilla öklel olyankor jobbra-balra.~-
5236 III | minden porcikája, az ujjait ökölre nem bírta volna fogni, mert
5237 X | Kökényesdinél; de a várkapun még ökörhátán sem lovagolhatunk be, mert
5238 X | magunk pedig felülünk az ökrökre, s ekkor úgy fog látszani,
5239 III | Az pedig ott fuldoklott, ökröndezett és evickélt egy darab ideig,
5240 VII | a két gyermek odaborult ölébe, s átölelve őt, ők is sírva
5241 II | végy búcsút gyermekeidtől, öleld meg őket. Négy nap múlva
5242 VII | a basát két gyöngéd kar ölelése fogadta, s három szerető
5243 VIII | egyék, igyék s feleségét ölelgesse!...~~János gazda ez idő
5244 II | míg kezecskéi apja nyakát ölelték át, arcát annak keblébe
5245 I | vidám karéjban, egymást ölelve, virágfüzérekkel átfonva,
5246 X | oldalt akasztva a harmadfél öles hágcsót.~A kerten keresztül
5247 VIII | iszonyatra jutnának haza, s lenne ölés, gyilkolás a házban.~Amint
5248 XI | engedtétek meg neki, hogy ő ölt volna meg engem? Miért kellett
5249 IX | vádat. Mondja, hogy apámat öltem meg, nevezzen istenkáromlónak,
5250 XI | érzelmét.~- Óh, miért nem öltetek meg inkább engemet helyette! -
5251 VII | mellette, midőn a lengeteg öltönyök boszorkánykaréjt vágtak
5252 VII | fel, ha jónak látod.~Az öltözés ismét egy jó óráig tartott:
5253 VII | tartja ő a basát!~Midőn az öltözésnek vége szakadt, akkor ismét
5254 I | lovagolt keleties török öltözetben, mint azon táj amazonai
5255 VII | se szakálla, tarkabarka öltözete, farka van neki a fején,
5256 I | jól ismert; - előtte félig öltözött bajadérek táncolnak vidám
5257 VII | felöltözzem elébb?~- Ám öltözzél fel, ha jónak látod.~Az
5258 I | ismerik.~Az asszony annyi önbizalommal mondá ezt, hogy a fiú szinte
5259 VI | fejedelemségekhez tartoztak, önhatalmúlag saját maga felszedte az
5260 I | délcegen a fiatal bátya, oly önhitten, mintha az a vadászkés már
5261 X | Kristóf hűtlen nejét!~S azzal önkényt a törvény kezeibe adta magát.~ ~
5262 VII | egészen el volt fásulva önmaga iránt, s csak gyermekeiért
5263 X | E hang százszoros dühvel önté el egyszerre szívét, s mint
5264 V | a szobák falait, ólommal öntette be a zárakat, lakatokat;
5265 II | embernek, de imez jó volna ördögnek. E szorongattatásunkban
5266 VI | családnál őszült meg, s az öregapát szolgálta, és az unokáját
5267 I | elmondta apjának, anyjának, öregapjának minden viselt dolgait; minden
5268 IV | hízelkedve fogták körül a jó öregurat, s ezerféle apró előzékenységgel
5269 XI | ugyanazon Boór Ádámnak örök rabszolgaságba adassék,
5270 VIII | hozzá, s magánkívül volt örömében. János gazda megszégyenülve
5271 VIII | közügyeket érdekelné - tégy le örömeidről, mert a felmondott ötezer
5272 IX | fillért megtagadtam nőm örömeitől, az egészet az ország által
5273 VIII | rendelkezésedre áll. Képzelheted, minő örömem volt rajta. Rég fáj a szívem
5274 IX | fel Apafi Mihály bele nagy örömére egyes-egyedül, senki által
5275 V | sarkát, s mikor aztán már örömest ment volna, nem bírt szabadulni,
5276 VII | tudomásával együtt vevé Katalin az örömhírt, hogy Kucsuk basa is útban
5277 XI | kegyelmet, az igazságot nyertek örömkönnyekkel állták el útját; elsietett
5278 X | fogok őrködni.~Az idegen örömmel szorítá meg az öreg kezét,
5279 II | vonásain e pillanatban még örömöt, még mosolyt még emberi
5280 II | elmúlni, s amíg élek, érted és őértük imádkozom.~- Nem, nem -
5281 VIII | is, de hűséges szolga.~- Örüljön kend, hogy semmi baja.~-
5282 I | Vagy tán egy felhőnek is örülne, ha onnan látná jőni?~Hisz
5283 V | visszajönnek?~- De biz úgy örültek, hogy elmehettek, képpel
5284 X | várnak reá! - gondolá nagyon örülve, hogy minden kérdezősködés
5285 VIII | csókjaival halmozta el, ezer örvendetes kérdést intéze hozzá, s
5286 IV | a hátán.~A három úr nagy örvendve dugá zsebre a folyamodványokat
5287 V | ahány emberem van, úgy összeapríthatnám a kegyelmed maroknyi népét,
5288 IV | nézve, kik anélkül, hogy összebeszéltek volna, kölcsönösen kitalálták
5289 III | elrekedt hangon mondta neki, összecsikorgatott fogakkal: - tehát jól vigyázz
5290 IX | békével addig.~Az öreg szolga összecsókolá a fejedelem kezét, s könnyes
5291 II | letérdelt leánykája mellé, összecsókolgatá annak homlokát, szemeit,
5292 IX | általunk ajándékul küldött összeget mindig saját nevében osztogatta
5293 VI | adót szállítsa az eredeti összegre, ami Bethlen Gábor alatt
5294 IV | sok szép nemes uraság volt összegyülekezve, kik mind hízelkedve fogták
5295 XI | fejedelem egész tanácsát összegyűjté, s tudtokra adva a kérdéses
5296 XI | sietett becsesebb értékeit összegyűjteni, s az utolsó nap éjszakáján
5297 VII | még megáltalkodottan az összegyűjtött szpáhik élén; úgy látszott,
5298 X | síkságon.~János pedig az összegyűlt sokaság elé lépett felmutatva
5299 I | gömbölyű fái kétfelől csaknem összehajlanak a tó felett, s e lombkárpiton
5300 VII | nagy ünnepélyt rendezett, s összehívatta rá a környék minden főurait,
5301 II | szőrös tehénlábak, hátán összekötött bivalybőr, homlokaiból két
5302 VII | a billikom felé sebtében összekötözve kezeit. Senki sem iparkodott
5303 X | hogy az bizonyosan valami összeköttetésben álland a kastélybeliekkel.~
5304 II | sokáig nem jött más hang összekulcsolódott ajkaira, mint egy szótalan
5305 III | kísértsd az Istent - kiálta összekulcsolt kezekkel Kucsukné.~A hájtömeget
5306 VIII | farizeus pofával.~A cselédek összenevettek, s integettek egymásnak,
5307 II | függő bércek egyszerre csak összeomlanának! Az ég mindig keskenyebb
5308 II | koldulásból, nagy elrejtegetve összeraktuk azon szándékból, hogy egyet
5309 IX | vissza börtönömbe”, hebegé, s összerogyott, mint egy hulla. Élettelenül
5310 VI | ipart és a földművelést összerongálták, a tatárjárás s az azt követett
5311 XI | a fejedelem pecérei egy összeroskadt férfit vezetének elé hosszú
5312 III | Nem sírok - felelt fogait összeszorítva Ilonka.~- Én pedig hát azt
5313 V | helyreállítható székeket, asztalokat összetákoltatni, az ablakokat befoldatni
5314 VIII | kezeivel hadonázva, a sipkáját összetépve mérgében.~János gazda azt
5315 II | csak egy-egy zivatar képes összeterelni: olyankor együvé bújnak
5316 I | magunkat egy kis barlangba, ott összetettük a kezünket és könyörögtünk: „
5317 VI | embert agyonizzasztják és összetörik?~- Jól van, jól, édes lelkem: -
5318 VIII | hullám. Árbócaink, vitorláink összetörtek, hajónk minden eresztékeiben
5319 V | almáriomban nem találták őket, összetörték a tükröket, edényeket, mintha
5320 VII | tért; Ismail basa dandárjai összetörve futottak a Rábának, s a
5321 VIII | magyarul.~Ez volt az első összeütközés a két érdemes férfiú között.~
5322 VIII | János gazda ez idő alatt összevissza járt minden szobát, tornácot,
5323 XI | mindhalálig.~A megalázott ember összezsugorodva hajtá térdeire fejét, oly
5324 V | betördelve minden ajtót, összezúztak széket, asztalt, ágyat és
5325 VII | három szerető szív dobbanása összhangzott az övével.~A seraskiernek
5326 I | zavarba, ha egy vagy más ösvény el volt zárva aláhengerült
5327 II | félájultan omlott le az öszvérről, s csak Katalin védő karjai
5328 I | testvére le ne essék. Az öszvért zablájánál fogva vezette
5329 I | a murzák hajdúi között. Öt-hat teherhordó öszvér szállítá
5330 VII | neked hála fejében ígértem, ötezret most mindjárt átvehetsz
5331 X | elbolondítottál bennünket ostoba ötleteiddel.~- Ez bizony jó lesz - helyeslé
5332 IV | kikacagta magát a mulatságos ötleteken, s azután nolens-volens
5333 VII | látták kacagni a seraskier ötletén, s még e dísztelen kacagás
5334 VI | inkább majd abból a pénzből ötszáz tallért átadok még a szultán
5335 IV | miszerint dacára annak, hogy ötszörnél többször ki nem sütötte
5336 III | egy markos fickó eltart ötvenig is. Lovat, ökröt drága szénán
5337 VIII | a múltkor Teleki Mihály ötvöse gyönyörű ezüsttálakat aranyozott,
5338 X | s több ölnyi széles árok övedzé, s ez árkon túl ismét mintegy
5339 IX | a te szavadnak, mint az övének. Pedig mondom neked, hogy
5340 VII | turbánját felköttette, - övet, papucsot, salavárit rendbehozatott; -
5341 VII | dobbanása összhangzott az övével.~A seraskiernek gonosz álmai
5342 II | küldők jószágait, árváikat, özvegyeiket kiverve házaikból, birtokaikat
5343 VI | kegyelmedet halálának s felesége özvegységének.~- Kap az még férjet, nagyságos
5344 V | feküdtek, pásztor nélkül őgyelgett a juhnyáj, felére olvadva
5345 I | mintha e kritikus órában nem óhajtana közel lézengni hozzájok,
5346 VII | romlásának most sem vagy óhajtója, s ennélfogva nem átallasz
5347 II | lépést sem miattam, én nem óhajtom a világot látni többé, és
5348 III | gyermeket kézen fogta.~- Ohó! megállj azokkal a gyermekekkel! -
5349 II | seraskierhez érted könyörögni.~- Őhozzá könyörögni? Hát könyörög
5350 VII | érkezik, nagyobb biztonság okáért rögtön vetesd fejét, hogy
5351 X | tél bekövetkezik, felhagy őkegyelme a strázsálással, s ugyanazért
5352 V | számára Teleki Mihály uram őkegyelmességétől, a fejedelem őnagysága első
5353 V | valakit, akit tanácsuraimék őkegyelmöknek parancsol! Inkább tatárt
5354 IV | kacagott volna még csak méltó okkal.~Mind a három úriember egy
5355 VII | teljesült; most nincs többé okod, hogy nődet ne lásd.~A basa
5356 IX | urának neje bármi tekintetben okokkal bír férjének személyes ellensége
5357 VIII | legkisebb halogatás nagy bajt okozhat.~- Minő ügy az? - kérdé
5358 VIII | legényt) legelső találkozása okozni fog nekik. Azt János arca
5359 IX | költemény, s visszahull az okozó fejére.~János néhány pillanatig
5360 VII | s keresni fogják annak okozóját.~Ez is bekövetkezett nemsokára,
5361 VII | volna meghatározni, melyik okozott neki nagyobb nyugtalanságot.~
5362 VIII | tehetetlenné vált s oly oktalan halálos aggodalom fogott
5363 I | frátye! - fordult ekkor az oláhhoz -, két arany felpénzért
5364 I | kezeit és ábrázatját; az oláhnak pedig az a fogadása volt,
5365 VII | minden főurait, törököket és oláhokat.~Nagy lakoma fog lenni!
5366 III | tíz év előtt még génuai olajkereskedő volt a jámbor.~- Hanem hát
5367 I | erős szemöldök s egy pár olajsetét szem uralgott, míg a lyánka
5368 I | az utazókat, védve őket ólálkodó rablók ellen, s velük ment
5369 X | Nézd, nézd! a ravasz olaszát! most meg már a hágcsót
5370 X | találta abban, hogy a pseudo olaszt olyankor beszéltesse, mikor
5371 X | kérdéses kardot pedig felköté oldalára.~Azzal Están öccsét szépen
5372 V | szeredáson keresztül egy nemesúr oldalbordáját törte be, a harmadik, negyedik
5373 V | szóra csakugyan elkezdtek oldalogni az emberek, kivált a jámbor
5374 X | befagyott vízen átterelt, oldalt akasztva a harmadfél öles
5375 I | csüngnek padmalyairól alá, ollyá varázsolva a nyílt üreget,
5376 III | pedig malomban őröl, vagy ólombányában kopácsol. Evégett a derék
5377 III | kettőt-hármat, nyakamon a tél, s az ólombányákba, ha leküldök Rebbi-el-avvel (
5378 III | száznál, felét elpusztítja az ólomgörcs, alig jöhetek ki velök.~-
5379 V | mázolta be a szobák falait, ólommal öntette be a zárakat, lakatokat;
5380 VII | egy kerekeken álló óriási ólomserleget, mely tíz akó borral volt
5381 V | őgyelgett a juhnyáj, felére olvadva a kiütött métely miatt,
5382 VII | mellett ült, míg ez a levelet olvasá, s aggodalmas tekintettel
5383 V | lármázzatok, hogy amannak olvasásából senki ne értsen semmit.~
5384 VII | kötet Horatiust, s csendesen olvasgatott.~- Lesz gondunk rátok -
5385 IV | nevetett.~- De édes fiaim, nem olvashatok én most, mert sötét van
5386 VII | ki a szívek érzelmeiben olvasni tud, s ki előtt a néma sóhaj
5387 VII | jószívű basa, ha most nem olvasom még el a fermánt, szolgáim
5388 VII | habozni kezde, ha tovább olvass-e? öröm lesz-e, vagy gyász
5389 V | majd elébb imezt a donatiót olvassuk fel; - s azzal ő is elővont
5390 VII | U.i. E levelet, amint olvastad, küld vissza megnyugtatásomra.”~
5391 III | munkában vannak, nem akarlak olyantól fosztani meg, akire szükséged
5392 VI | nem jöhetett hozzá ember olyasmit kérni, ami ha az övé volt,
5393 IV | hisz nem kérünk mi semmi olyast, amiből nagyságodnak kára
5394 X | alatta a hágcsó, s a kötél olyformán hurkolódott féllába fejére,
5395 I | Egyitek sorba veszi Riza bég, Omár aga és Ben Mutasszem fő
5396 V | követ Pozsgai uramnak, s az ominózus békasó úgy találá képen
5397 V | azonnal záporként kezde omlani a kő az ablakokra, a legmerészebbek
5398 V | őkegyelmességétől, a fejedelem őnagysága első tanácsosától.~Kozár
5399 V | donationalis levelét?~- A fejedelem őnagyságáét, amit a gyergyói vadászaton
5400 X | voltak nagy gót ívezetű, ónkarikákba foglalt ablakai, s a négy
5401 IX | merészség, s szemeit erős ónszín karikák fogták körül.~Ott
5402 XI | fenyegette fiát, ha sírt.~ ~.oOo.~
5403 X | felállt János, s egy pár opium-pastillt előkeresve egy zacskóból
5404 V | protestálok, resistálok, opponálok - s eközben Kelemen diákot,
5405 V | felkapván egy széket, dühösen opponált, míglen észrevevé, hogy
5406 X | X. AZ ŐR~A majosfalvi kastély éppen
5407 VIII | gondoltam a szorongattatások óráiban borzalommal arra: ha te
5408 VII | éj közelg, s a nap utolsó óráiból nem szabad annak kimaradni.~-
5409 VIII | férjét kezénél fogva. - Egy órája, hogy megjöttél, s már elhagysz.
5410 VIII | gömbölyű, zafírokkal kirakott óráját, s megnézve rajta az időt
5411 I | I. A KÉT ÁRVA~Néhány órányira a Serethtől, őseink Magyarország
5412 VII | várna.~- Majd meglássuk.~Ez órától fogva János sokkal nyugtalanabb
5413 VII | füleibe zene ne hangozzék, és orcájára mosolygás ne térjen, amíg
5414 IX | az áldozatért ne piruljon orcám.~Erre Sárpataky uram kapott
5415 VIII | meghajol hatalma előtt, de orcánk meg nem pirul, uraljuk,
5416 VII | kidülledt szemekkel, elkékült orcával, s hörgő ordítása ijesztően
5417 II(5) | Corona aurea, sive historia ordinis SS. Trinitatis de Redemptione
5418 VII | elkékült orcával, s hörgő ordítása ijesztően hangzott szét
5419 VIII | hallottuk sokszor a hullám ordítását, amint a tengerből kiálló
5420 V | heverne, nagy, ormótlan ordításra ébred, s amint egy papucsban
5421 VIII | tornácot, pitvart, mint az ordító oroszlán, keresve, hogy
5422 V | semmirekellő, mit cselekszel? - ordította magánkívül Kapornaki - óh
5423 V | házfalaknak tódult bőszült ordítozással; az ember azt gondolta volna,
5424 X | választotta hivatalt.~Az alvilág őrei nem voltak szigorúbbak,
5425 VII | Könnyen meglőhettek volna őreim. S miért akarsz velem beszélni?~-
5426 II | annál sötétebb, szorosabb, óriás sziklafalak merednek fel
5427 I | mintha az a vadászkés már óriássá tenné.~- Mondjad, Károly,
5428 VII | ráteheti mind a két kezét, s őrizheti bizton... De hátha alunni
5429 VII | megfojtogatástól meg nem őriznek.”~A levél kihullott Katalin
5430 VII | félszemmel mindig bennünket őriztek...~Katalin szíve sebesebben
5431 III | hogy éjjel-nappal az utakat őrizve, minden postát és hírnököt,
5432 III | mondta a jó seraskier, mintha Orkhán szultánnal jöttek volna
5433 IX | adni a kegyelmed fölötti őrködésre, oly módon, hogy kastélyának
5434 IX | közbe Berta. - E megalázó őrködést nem fogja nagyságod rajtam
5435 X | öreget odalenn hagyták, hogy őrködjék.~Ez, amint észrevette, hogy
5436 X | én azalatt idelenn fogok őrködni.~Az idegen örömmel szorítá
5437 I | szemközti lovagvár fehér ormai tekintenek le a tó sötét
5438 V | maga nyusztkalpagját a ház ormán, - akárki tette mellé azt
5439 V | még ágyában heverne, nagy, ormótlan ordításra ébred, s amint
5440 XI | borzadva tekintének reá. Az őrök, kik az ajtóban álltak,
5441 VII | tallért, monda az érdemes őröknek:~- Ehen van ez a darab pénz,
5442 VII | volt, hogy meg nem lephetik orozva; mert mindig ráláthat a
5443 V | sarkantyús csizmasarkától, hogy orrán-száján esett a túlsó szegletbe,
5444 X | terhesnek hívé ő azt magára az őrre nézve, s várta szentül,
5445 V | tanácsosától.~Kozár uram nagy orrfintorító képet csinált erre a szóra,
5446 II | paripája horkolva ágaskodott, orrlyukaiból forró gőzt fútatva, s felborzadt
5447 I | nekifutottam egy fának az orrommal, hogy most is félreáll tőle.~-
5448 VIII | készült kinyitni, s szinte orron üté a jó János gazdát.~-
5449 X | egy magassarkú és széles orrú cipő lábnyomai, amilyent
5450 V | tüzeté ki a kastély tetejébe ország-világ csodájára.~De nem soká viselheté
5451 VI | kegyelmedtől, ha a pokol országába megy is! még ha a feleségét
5452 XI | bárhova lett légyen, bármely országba menekült, ott felkerestessék,
5453 VII | megtámadni? aki az egész országért és így tiértetek is fut,
5454 VII | pestises pénzedet, te gyilkos, országháborító! Így akarod te az egész
5455 IX | mint az, hogy énrám bízott országkincsét osztogattam ki magamé gyanánt,
5456 II | fűzték, s elhurcolták messze országokba. E sors ért engemet is s
5457 VIII | hajtsa végre határozatait országunkban? Inkább fizetünk kétannyit!
5458 VIII | áldottam magamban a mi jó sáros országutainkat, nem repül azokon a szekér!
5459 VIII | jártak Majosfalvához, mint az országúthoz, s azután nem volt kedve
5460 V | belőle, de minthogy én az ortályoskodást utálom, s jobb szeretem
5461 X | maguk elé, arcán valami őrült, buta mosolygás terjedezett
5462 V | ajtó már recsegett. Pozsgai őrültként nyargalt körül az udvaron,
5463 VI | Kolozsvárott Mikó Ferenc orvosdoktor uramnak meghagytam, hogy
5464 VII | miért nem siethet, hogy orvosságát megvinné?... Azután mindegyre
5465 X | bejárását erős vaspántos ajtó őrzé, de melynek szegletét nagyon
5466 III | szultánnal jöttek volna ki ősei Ázsiából, pedig tíz év előtt
5467 I | Néhány órányira a Serethtől, őseink Magyarország előtti lakhelyén,
5468 VI | Háromezer tallért pedig osszon ki a szultán tolmácsa s
5469 VIII | akkor Candia szigetének ostromán volt a velencések ellen;
5470 V | utasításokkal buzdítá az ostromlókat.~Pozsgai uram ekkor látta,
5471 V | a másikat megszállva és ostromolva.~Pozsgai emberei voltak
5472 V | pipacsvörös képpel rendezék az ostromot: „Fel kell a háztetőre mászni!
5473 I | vonásaikban annyi nemesség, annyi őszinte fájdalom látszott, mintha
5474 VII | elmélkedésre.~Valljuk meg őszintén, hogy a szegény magyar úr
5475 VII | a koponyáját úgy az ágya oszlopába, hogy most már igazán felébredt,
5476 VII | fogadták a közel jutott oszmánokat. Az egész csata megfordult
5477 VII | tervünket kivihetők. Amint egy osztály huszárság vakmerően nekünk
5478 III | kedvemért rabszolgáidat osztályozd, hanem ha szíveskednél egyet
5479 III | és nagyokra szoktam őket osztani.~- Elmés ember vagy, seraskier -
5480 VI | más megszorult fejedelem osztogatott nekik utódaik rovására,
5481 IX | összeget mindig saját nevében osztogatta ki. Mindezekről pedig oly
5482 IX | énrám bízott országkincsét osztogattam ki magamé gyanánt, a vád
5483 VII | tallérom van magamnak, azon osztozzanak meg Isten hírével, csak
5484 VI | goromba szolga, ki a családnál őszült meg, s az öregapát szolgálta,
5485 VIII | jártam én. Ha Isten keze nem ótalmaz, százszor is ott lehetett
5486 VI | kegyelmednek marad az út és az ottani mulatás költségeire.~- Sok
5487 VIII | egy órát ígért magának az otthonlételre, s ezalatt mennyi mondanivalója
5488 VII | találjon elragadni.~János szép óvatosan levonta a kenyeret a dárdáról,
5489 VII | hogy megcsalsz. Ami az óvatosságot illeti, ne taníts te arra
5490 VII | megtüzesítve, hanem csak azért óvta a vén székely a Jánost a
5491 I | nemsokára visszajött, egy nagy őzet hozott a hátán, s magával
5492 III | vastag farkáról, másikra őzfejéről, emerre kacskaringós szarváról
5493 VI(9) | transilv. aut. J. Bethlen. P. I.~
5494 VIII | vérrel húzta meg magát a pad végén, saját maga faragta
5495 V | papirost, hogy az felperdül a padlás tetejére.~- Micsoda dolog
5496 VIII | tyúkszemére, hogy ez majdnem a padlásig ugrott kínjában, s azzal
5497 V | hogy amely széknek a lába a padláson forgott, annak a vánkosa
5498 V | feszegették. Amint ekként futna padlástól pincéig nyavalyás, véres
5499 I | repkényfüzérek csüngnek padmalyairól alá, ollyá varázsolva a
5500 II(5) | Specimen Hierarch. Pars II. pag. 272.~
5501 I | lehetett, akit láttál, valami pajkos pásztorgyerek, ki kecskebőrt
5502 XI | szótlanul levevé fejéről a palástot.~A tanácsurak borzadva tekintének
5503 V | Pozsgai egy hosszú mogyorófa pálcával, s úgy üti ki kezéből a
5504 X | legkegyetlenebb lengyel pálinkával, amitől, ha a kozák teleissza
5505 VIII | rögtön sietett a fejedelmi palotába: gondolva, hogy tán Teleki
5506 X | nélkül, s ha nyirkos volt palotájának fala és földje, legalább
5507 IX | holnap reggel jőjj fel palotámba; parancsomra be fognak vezetni
5508 X | szabadba lehete látni.~A palotának két oldalán volt kapuja,
5509 VII | valamennyiből.~Kucsuk basa leült egy pamlagra, s nem evett, nem ivott
5510 VI | régen! Azért, hogy én nem panaszkodom minduntalan, én tudom, hogy
5511 XI | kérdéses tárgyat legelőbb a panasztevőket hívatá a tanács elé.~Azok
5512 III | vissza! Lóra üljetek!~Néhány pandúr lóra is kapott azonnal,
5513 VI | viszályok miatt a kereskedés pangott, a korábbi harcos évek az
5514 VII | lyányokat mind elbolondítja pántlika-osztogatással.~De János csak váltig nem
5515 VII | fejezett senki, amióta a pantomimica fel van találva.~E percben
5516 IX | írótollának szomorú percegése a papíron.~Végre nagy zajjal kétfelé
5517 V | Pozsgai a marokra tépett papíros pilléket, mint valami hulló
5518 V | felszúrva egy hegyes hosszúnyelű papmacskaszedőre az írást, feltolta azt Pozsgai
|